2004. évi IX. törvény

az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

1. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 2. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) E törvény hatálya kiterjed a 4/B. § szerinti, adóalanynak nem minősülő, az általános forgalmi adó megfizetésére kötelezett személyekre.”
2. § Az áfa-törvény 3. §-a a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b) pont jelölése c) pontra változik:
[3. § A törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni]
„b) az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belülről történő termékbeszerzés, valamint”
[után.]
3. § Az áfa-törvény 4. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő.
(3) Adóalanyiságot eredményez továbbá az új közlekedési eszköz esetenkénti értékesítése, amennyiben az az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállamba kerül. Az adóalany által értékesített új közlekedési eszköznek az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenysége körén kívül eső értékesítését is úgy kell tekinteni, mintha az az adóalanyisága keretében történt volna.”
4. § Az áfa-törvény a következő 4/B. §-sal egészül ki:
„4/B. § E törvény alapján kizárólag az adó megfizetésére kötelezett:
a) termékimport tekintetében a nem adóalany;
b) a Közösségen belülről történő új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében a belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező természetes személy, jogi személyiség nélküli szervezet;
c) a 7/A. §-ban foglaltak alapján Közösségen belülről történő beszerzésnek minősülő termékbeszerzések tekintetében az adóalanynak nem minősülő jogi személy;
d) a 40. § (6) bekezdése alapján az adó megfizetésére kötelezett nem adóalany.”
5. § Az áfa-törvény a következő címmel és 4/C. §-sal egészül ki:
„Csoportos adóalanyiság
4/C. § (1) A 4. § (1) bekezdése szerinti hitelintézet, befektetési vállalkozás, illetőleg biztosító adóalany választása esetén jogosult arra, hogy a részére külön törvény alapján kiszervezett tevékenységet végző adóalannyal együttesen minősüljön adóalanynak (csoportos adóalanyiság). A csoportos adóalanyiság a csoport tagjainak egymás közötti (csoporton belülre végzett) termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében áll fenn, amely után adófizetési kötelezettség nem keletkezik.
(2) A csoportos adóalanyiság választására az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén nyílik lehetőség:
a) a csoport valamennyi tagja
aa) belföldön nyilvántartásba vett adóalany,
ab) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozó önálló jogi személy,
ac) egy időben csak egyetlen csoportnak tagja;
b) a csoport bármely hitelintézetében, befektetési vállalkozásában vagy biztosítójában pénzügyi holding társaság, biztosítói holding társaság vagy nem magyarországi székhellyel rendelkező hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító ellenőrző befolyással rendelkezik;
c) az állami adóhatóság a csoport bármely tagja terhére általános forgalmi adó tekintetében 5 000 000 forint feletti adóhiányt jogerősen nem állapított meg;
d) a kiszervezett tevékenységet végző vállalkozás kizárólag ugyanazon csoport tagjai, illetőleg a b) pont szerinti intézmény részére végez tevékenységet.
(3) A csoportnak legalább két tagja van - amelyből az egyik a kiszervezett tevékenységet végző -, és a csoportos adóalanyiság választása feltételeinek a csoport működésének fennállása alatt a tagok folyamatosan megfelelnek.
(4) A csoport tagjainak önálló adóalanyisága a csoporton kívülre nyújtott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén áll fenn. Ha a tag kizárólag csoporton belülre végez tevékenységet, önálló adóalanyisága megszűnik.
(5) A csoportos adóalanyiság választását, a csoport tagjainak nevét, székhelyét (telephelyét) és adószámát a csoport tagjai az adózás rendjéről szóló törvénynek az általános forgalmi adókötelezettség bejelentésére vonatkozó szabályai szerint az adóhatósághoz bejelentik.”
6. § (1) Az áfa-törvény 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:]
„c) a termék átadása építési szerződés alapján, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben vagy egészben a megrendelő bocsátotta rendelkezésre;”
(2) Az áfa-törvény 6. §-ának (2) bekezdése a következő d)-e) ponttal egészül ki:
[(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen:]
„d) a termék nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként való átengedése (apportálás); valamint
e) a zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között.”
7. § (1) Az áfa-törvény 7. §-ának (2) bekezdése az alábbi c)-d) ponttal egészül ki:
[(2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik:]
„c) ha az adóalany a tulajdonában lévő, adóalanyiságát eredményező tevékenysége érdekében beszerzett, előállított terméket belföldről másik tagállamba fuvarozza, vagy fuvaroztatja vagy más módon juttatja el, kivéve, ha a termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg:
1. a 14. § (2) bekezdésében, valamint a 14/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
2. a 14. § (3) bekezdésében meghatározott termékértékesítés,
3. a 11-11/A. § szerinti termékértékesítés, valamint a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés,
4. a termék kivitele másik tagállamba annak feldolgozása, megmunkálása céljából, amennyiben ezen szolgáltatás teljesítése után a termék visszakerül belföldre a szolgáltatást igénybe vevő adóalanyhoz,
5. a termék tulajdonosa által, annak adóalanyisága körébe tartozó termék ideiglenes használata szolgáltatás teljesítése érdekében a feladás vagy a fuvarozás befejezésének helye szerinti tagállamban,
6. a termék 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használata másik tagállamban, amelyre - amennyiben azt harmadik országból importálták volna - az ideiglenes behozatal címén teljes adómentesség vonatkozna,
7. a termék továbbítása másik tagállamban fenntartott vevői készlet céljára, amennyiben az adóalanynak a továbbítást követően a másik tagállamban nem keletkezik adófizetési kötelezettsége Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén.
Amennyiben az 1-7. pontokban foglalt feltételek közül bármelyik megszűnik, a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni. A termékértékesítés teljesítési időpontja a feltétel megszűnésének napja;
d) olyan a Jöt. hatálya alá tartozó terméknek adóraktárból szabad forgalomba bocsátással történő kitárolása, melyet az adóalany adóraktárban tárolt termékként vásárolt meg, feltéve, hogy a kitárolás e törvény hatálya alá tartozó adófizetési kötelezettséget egyéb jogcímen nem keletkeztet.”
(2) Az áfa-törvény 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem minősül termékértékesítésnek
a) a közcélú adomány;
b) a vállalkozási célból ingyenesen adott termék, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti termékátadás;
c) a kis értékű ajándék;
d) a sajtótermék kötelespéldányként történő rendelkezésre bocsátása, ha az jogszabályi kötelezettségen alapul; valamint
e) a terméknek más tulajdonába történő ellenérték nélküli átadása, ha az ellenérték nélküli átadás kötelezettségét törvény írja elő.”
8. § Az áfa-törvény a következő címmel és 7/A-7/C. §-okkal egészül ki:
„Közösségen belülről történő termékbeszerzés
7/A. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel: a 6. § szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzés, kivéve a 6. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzést, amennyiben az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
a) a terméket az eladó vagy a vevő, vagy megbízásukból harmadik személy a termék feladásának, elfuvarozásának helye szerinti tagállamból másik tagállam területére fuvarozza el,
b) a terméket beszerző adóalanynak minősül, aki (amely) a terméket adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység végzéséhez szerzi be, vagy a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett jogi személy,
c) a termékértékesítést teljesítő adóalany a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam joga alapján nem választott alanyi adómentességet, és
d) az értékesítés nem tartozik a 14. § (2) bekezdés vagy 14/A. § hatálya alá.
(2) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek:
a) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai által másik tagállamból történő termékek beszerzése,
b) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékbeszerzés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erőfeszítéseket szolgálják;
c) a 11/A. § b)-d) bekezdéseiben meghatározott esetek szerinti termékek beszerzése, amennyiben a terméket beszerző
ca) kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, vagy
cb) mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, aki (amely) a terméket ezen tevékenységéhez szerezte be, vagy
cc) nem adóalany jogi személy, vagy
cd) alanyi adómentességet választott adóalany.
(3) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek a (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá nem tartozó terméknek - kivéve az új közlekedési eszközt és a Jöt. hatálya alá tartozó terméket - egy másik tagállamból történő beszerzése, ha a terméket a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vevői kör szerzi be, és a Közösség más tagállamaiból beszerzett termékek általános forgalmi adó nélküli összesített értéke a tárgyévet megelőző évben a 10 000 eurót (küszöbérték) nem haladta, illetve a tárgyévben nem haladja meg. A küszöbérték számításánál nem kell figyelembe venni a Közösségen belülről történő termékbeszerzésből származó új közlekedési eszköz és Jöt. hatálya alá tartozó termékek ellenértékét. Az adófizetési kötelezettség arra a termékbeszerzésre vonatkozik először, amelynek ellenértékével a beszerző túllépi a jelzett küszöbértéket.
(4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti beszerző a küszöbérték alatt is választhatja az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettséget. Ezen választását az adóhatósághoz bejelenti. Ezen választásától a beszerző a választás évét követő két naptári évig nem térhet el.
(5) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül továbbá az új közlekedési eszköz másik tagállamból ellenérték fejében történő beszerzése, ha a beszerző olyan a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy, jogi személyiség nélküli szervezet a beszerző.
(6) Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősül a Jöt. hatálya alá tartozó termék beszerzése is, ha azt olyan, a (2) bekezdés c) pontja szerinti adóalany vagy nem adóalany jogi személy szerzi be, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, és a termék a Jöt. szerint belföldön esik adókötelezettség alá.
(7) Amennyiben a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy harmadik országból importál terméket, és a termékimport teljesítési helye a fuvarozás befejezésének helyétől eltérő tagállam (a továbbiakban: import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamában adták volna fel vagy fuvarozták volna el ezen fuvar befejezésének helyére. Az importáló jogosult az import tagállamban az import során kivetett adó visszatérítésére, amennyiben igazolja, hogy a beszerzése adóköteles a fuvarozás befejezése szerinti tagállamban.
(8) Nem minősül Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel egy tekintet alá eső termékbeszerzésnek, ha a más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévő terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevői készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követően a belföldi adóalany vevő vagy bizományos Közösségen belülről történő termékbeszerzést hajt végre.
7/B. § A Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá:
a) adóalany által adóalanyiságát eredményező tevékenység céljából olyan, a tulajdonában lévő termék használata/hasznosítása belföldön, amelyet a termék előállításának, kitermelésének, feldolgozásának, átalakításának, a 7/A. § (1) bekezdés szerinti beszerzésének vagy az import teljesítésének helye szerinti tagállamból ő vagy a megbízásából harmadik személy adott fel vagy fuvarozott el belföldre;
b) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékbeszerzés, amennyiben a termékértékesítést másik tagállamban teljesítik, és amelynek közvetlen következményeként a termék a termékértékesítés teljesítési helyétől eltérő tagállam területére kerül;
c) a Magyar Köztársaság NATO tagságával összefüggésben felmerülő feladatok teljesítése során a Honvédelmi Minisztérium és polgári állománya, illetve a Magyar Honvédség szervezetei és polgári állománya által másik tagállamban adómentesen beszerzett termék belföldre történő behozatala, belföldön történő használata, kivéve, ha ezen termék importból történő beszerzése esetén a termékimportra a 31. § szerinti adómentesség vonatkozna.
7/C. § A Közösségen belülről történő termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá a Közösség más tagállamában beszerzett személygépkocsi belföldre történő behozatala, amennyiben a személygépkocsit kevesebb mint hat hónapja helyezték először forgalomba.”
9. § Az áfa-törvény 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
(2) Szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen:
a) a jogok és más immateriális javak átengedése, ideértve a jogok és immateriális javak nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként történő átengedését is;
b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tűrésére.
(3) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az is, ha az adóalany a terméket - gazdasági tevékenysége köréből kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(4) Ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást a saját nevében, de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ugyanannak a szolgáltatásnak az igénybevevője és a nyújtója is.
(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás szerződéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat vagy árverés útján történik.
(6) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. Szolgáltatásnyújtásnak minősül a saját tevékenységéhez végzett olyan szolgáltatás is, amely az adóalanyt - ha azt ellenérték fejében szerezte volna be - adólevonásra nem jogosította volna.”
10. § Az áfa-törvény 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel, annak névértéken való elfogadásával történik.
(2) Nem tekinthető szolgáltatásnyújtásnak az sem, ha
a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;
b) a szolgáltatás közcélú adomány;
c) a szolgáltatást vállalkozási célból ingyenesen nyújtják, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti szolgáltatásnyújtást;
d) a szolgáltatás kis értékű ajándék.”
11. § Az áfa-törvény 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9/A. § (1) A 6-8. §-októl eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történő megszűnés, amennyiben a jogutód nem választott alanyi adómentességet. Jogutódlással történő megszűnésnek minősül, ha az adóalany átalakulása (ideértve az egyesülést és a szétválást is) esetén a jogelőd tulajdonában lévő vagyont, vagy annak egy részét a jogutódnak adják át. Az átalakulással egy tekintet alá esik:
a) jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok átalakulása, ideértve az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulását is,
b) szövetkezeti formában működő adóalanyoknak a szövetkezetekről szóló törvények szerinti átalakulása,
c) megszüntetett költségvetési szerv vagyonára vonatkozóan az alapító szerv általi jogutódlást célzó vagyonátruházása, valamint
d) egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő halála esetén, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő nevében és javára törvényes képviselője folytatja.
(2) Ha a kedvezményezett jogutód az átvett vagyont nem kizárólag adóköteles tevékenységhez használja fel, hasznosítja, köteles a 38-39. § alapján az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok szerinti adófizetési kötelezettségét teljesíteni.
(3) A kedvezményezett jogutód a vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.”
12. § Az áfa-törvény 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Termékimportnak minősül a terméknek harmadik ország területéről a Közösség területére történő behozatala, vagy egyéb módon történő bejuttatása.
(2) Termékimportnak minősül az is, ha a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről belső közösségi árutovábbítási eljárás keretében behozott termék tekintetében ezen vámeljárás megszűnik.
(3) Amennyiben a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről behozott termékre teljesülnek
a) az átmeneti megőrzésre,
b) a vámszabad területen, vámszabad raktárban történő raktározásra,
c) az aktív feldolgozás felfüggesztő eljárásra, vámraktározásra,
d) a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatalra vonatkozó feltételek, úgy kell tekinteni, mintha a termék ezen vámeljárás valamelyike alatt állna.
(4) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülről hozták volna be a Közösség területére.
(5) Abban az esetben, ha a terméket a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területre fuvarozták el, vitték ki, majd onnan az e törvény értelmében vett Közösség területére hozták vissza, úgy kell tekinteni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívüli részre vitték volna ki, és onnan hozták volna be.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülre vitték volna ki, és onnan hozták volna vissza.”
13. § Az áfa-törvény 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„11. § (1) Termékexport: az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti. A termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően nem minősül termékexportnak a termék harmadik ország területére történő kiléptetése, amennyiben az a terméket saját nevében megrendelő adóköteles tevékenységi körén kívüli célt szolgáló közlekedési eszköz, így különösen sportrepülőgép, sporthajó alkatrésze, vagy annak felszerelésére, üzemanyag-ellátására szolgáló termék.”
14. § Az áfa-törvény a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § Termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:
a) a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyagon, terméken végzett megmunkálás, feldolgozás - ideértve az összeszerelést, összeállítást is -, ha annak közvetlen következményeként az így előállított terméket a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti;
b) a túlnyomórészt nemzetközi közlekedésben részt vevő légi jármű, valamint ezen légi jármű üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, a légi jármű ellátására szolgáló termékek értékesítése - ideértve az üzemanyagot -, a légi jármű üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, valamint közvetlen szükségleteit kielégítő szolgáltatások - ideértve a légi forgalom irányítását és egyéb légi forgalmi szolgálatok ellátását - nyújtása, amennyiben a légi járművet kizárólag bevételszerző tevékenység végzéséhez használják;
c) tengeri hajó, tengeri mentőhajó, tengerpart menti halászatra szolgáló hajó, valamint ezek üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, az ellátására szolgáló termékek értékesítése - kivéve a mentőhajón és a halászhajó fedélzetén fogyasztásra szánt élelmiszert és italt (fedélzeti ellátmányt) -, az ilyen hajóhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása, amennyiben a hajókat kizárólag bevételszerző tevékenység végzéséhez használják;
d) a hadihajó (vtsz. 8901) ellátását közvetlenül szolgáló termékértékesítés;
e) az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya szolgálati járműveinek, légi járműveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenőanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erőfeszítéseket szolgálják;
f) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás;
g) arany értékesítése a Központi Bankok részére;
h) tranzit teherközlekedés, amennyiben a teherközlekedés egy másik tagállamban teljesített termékexportot valósít meg, vagy a teherközlekedés költsége a 27. § értelmében része az importált termék adóalapjának;
i) a termékexporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így különösen a teherközlekedés és az ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatásokat;
j) az a szolgáltatás, amelynek ellenértéke igazoltan beépül annak az importált terméknek az adóalapjába, amelyhez kapcsolódik, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatást;
k) a 11. §-ban, valamint az a)-j) pontokban meghatározott tevékenységek közvetítése, ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt. Nem tartozik ide az utazási ügynököknek az utas nevében és javára történő közvetítői tevékenysége, ha a közvetített szolgáltatást másik tagállamban teljesítik.”
15. § Az áfa-törvény 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:
a) a személyszállítás (ideértve a tranzit személyszállítást is), ha az indulás vagy a célállomás helye másik tagállam vagy harmadik ország területe;
b) azon termék importja, amelyet az import közvetlen következményeként adóraktárba tárolnak be,
c) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként
ca) a terméket a vámhatóság közvámraktárba kilépteti, vagy
cb) a terméket vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolják, vagy
cc) a terméket vámraktározási vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás alá vonják;
d) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék továbbra is a c) pontban meghatározott eljárások valamelyike alatt áll, vagy a vámhatóság a terméket harmadik ország területére végleges rendeltetéssel kilépteti;
e) azon termék értékesítése, amely külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt, vagy a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás alatt áll;
f) azon termék értékesítése, amely a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minősülő területről történő behozatal miatt külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll;
g) a termékértékesítés, ha egyébként a c)-f) pontokban meghatározott eljárások megszűnése miatt az adófizetési kötelezettség termékimport jogcímén keletkezik;
h) a teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével a c)-g) pontokban meghatározott termékértékesítés történik;
i) a vámszabad területen, vámszabad raktárban vagy vámraktárban történő raktározás;
j) a nemzetközi repülő-, illetve hajójáratokon az utasok által a fedélzeten elfogyasztani rendelt termékek értékesítése;
k) az a termékértékesítés, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra történő értékesítést végző üzlet által végső úti céllal harmadik országba utazó utasok részére történik, amennyiben az utasok beszállókártyájuk számának dokumentálása alapján - az átszállóutasok esetében továbbá a repülőjegy másolatával - igazolják a Közösség területe elhagyásának tényét.”
16. § (1) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 1-2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, de ide nem értve a kártérítést. Apport esetén annak könyvvizsgáló által elfogadott értéke, ennek hiányában a tagot terhelő nem pénzbeni hozzájárulás értéke;
2. birtokba vehető dolog: magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, de nem foglalja magában a névértéken elfogadott pénzt és az értékpapírokat;”
(2) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„5. a) gazdaságilag nem független fél: az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, tagja, az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél, az adóalannyal az 5. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban álló fél, az adóalany gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja, könyvvizsgálója, az adóalany közeli hozzátartozója, valamint a felsoroltak közeli hozzátartozója;
b) az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél: az, aki (amely) a számviteli törvény rendelkezései alapján az adóalany anyavállalatának (ideértve az anyavállalat leányvállalatát is), leányvállalatának, illetve társult vállalkozásának minősül, vagy minősülne akkor, ha a számviteli törvény hatálya alá tartozna;”
(3) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„7. készpénz-helyettesítő eszköz: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, valamint az utalványok, így különösen: a könyvutalvány, a vásárlási utalvány, az ajándékutalvány, az étkezési utalvány, valamint a multifunkciós telefonkártya, amennyiben azt a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany teljesítésének ellenértékeként elfogadja. Nem minősül készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek a csere során átadott termék vagy nyújtott szolgáltatás.”
(4) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 9. pontja a következő b) alponttal egészül ki:
[9. állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen:]
„b) a fióktelep;”
(5) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 14-17. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„14. első Közösségen belüli rendeltetési hely: a szállítólevélen (fuvarokmányon), ennek hiányában a harmadik ország területéről a Közösség területére belépő terméket kísérő egyéb okmányon ekként megjelölt hely, ilyen jelzés hiányában pedig az a hely, ahol a Közösség területén a terméket először ki- vagy átrakják;
15. továbbértékesítési cél: a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli, 6. § szerinti értékesítése, melynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. A szolgáltatás igénybevétele akkor minősül továbbértékesítési célúnak, ha annak továbbnyújtása döntő és nélkülözhetetlen a vállalt tevékenység ellátásához;
16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a számla sorszáma,
b) a számla kibocsátásának kelte,
c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma,
d) a vevő neve, címe, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószáma,
e) Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma,
f) a teljesítés időpontja,
g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához,
h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége,
i) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adó nélkül számított egységára,
j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke összesen,
k) a felszámított adó százalékos mértéke,
l) az áthárított adó összege összesen,
m) a számla végösszege,
n) a fizetés módja és határideje,
o) új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén erre a tényre történő utalás, a közlekedési eszköz első forgalomba helyezésének időpontja, és szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma,
p) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő vagy a Jöt. szerinti adóügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma,
q) a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás;
17. egyszerűsített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevővel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a számla sorszáma,
b) a számla kibocsátásának kelte,
c) a termékértékesítést teljesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma,
d) a vevő neve, címe, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószáma,
e) Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén, amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzés során a vevő az adó fizetésére kötelezett személy, ennek közösségi adószáma,
f) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához,
g) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhető - mennyiségi egysége és mennyisége,
h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthető - adóval együtt számított egységára,
i) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke összesen,
j) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték,
k) új közlekedési eszköz másik tagállamba történő értékesítése esetén erre a tényre történő utalás, a közlekedési eszköz első forgalomba helyezésének időpontja, és szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma,
l) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselő, vagy a Jöt. szerinti adóügyi képviselő kötelezett, annak neve, címe és adószáma,
m) a XV. fejezet alapján a különbözet szerinti adózás alkalmazása esetén ezen adózási módra történő hivatkozás;”
(6) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„19. mezőgazdasági tevékenység: a 4. számú melléklet I. részében felsorolt saját előállítású termékek értékesítése, valamint a 4. számú melléklet II. részében felsorolt saját erő kifejtésével végzett szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azt az adóalany nem kereskedelmi tevékenységként végzi, ide nem értve az eseti jellegű értékesítést, ha az adóalanynak az abból származó, a tárgyév első napjától göngyölítetten számított bevétele nem éri el az 500 000 forintot;”
(7) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdése 20. pontjának b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[20. nyugta: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza:]
„b) a nyugta kibocsátójának neve, címe, adószáma;”
(8) Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 24. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„24. telekommunikációs szolgáltatás: külön törvényben meghatározott elektronikus hírközlési tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, beleértve a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedését, valamint ideértve a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítását is;”
(9) Az áfa-törvény 13. §-ának (1) bekezdése az alábbi 26-39. pontokkal egészül ki:
[(1) E törvény alkalmazásában]
„26. Közösség területe: a tagállamok (a Belga Királyság, a Ciprusi Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, az Észt Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Holland Királyság, Írország, a Lengyel Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Máltai Köztársaság, a Magyar Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Olasz Köztársaság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Svéd Királyság, a Szlovák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság) felségterülete a 9. számú melléklet A. részében megfogalmazott eltérésekkel;
27. harmadik ország területe: olyan terület, amely kívül esik az Európai Közösség területén a 9. számú melléklet B. részében megfogalmazott eltérésekkel;
28. közlekedési eszköz: személy- és/vagy teherszállításra szolgál, és a következő kategóriák valamelyikébe tartozik:
a) beépített erőgéppel hajtott szárazföldi gépjármű, amelynek hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kW-ot;
b) 7,5 métert meghaladó hosszúságú vízi jármű; nem tartoznak ide a nyílt tengeri kereskedelmi személyszállításban, továbbá a kereskedelmi, ipari és halászati hajózásban (ideértve a partmenti halászatot is), tengeri segítségnyújtásban vagy mentésben használt vízi járművek;
c) 1550 kilogrammnál nagyobb felszálló tömegű légi jármű; nem tartoznak ide a nemzetközi kereskedelmi légiforgalomban működő vállalkozások által használt légi járművek;
29. új közlekedési eszköz:
a) az a szárazföldi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el;
b) az a vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el;
c) az a légi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el;
30. mezőgazdasági termelő: olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) rendszeres bevételszerző tevékenységét mezőgazdasági, erdőgazdasági vagy halászati vállalkozásként fejti ki. Ilyen vállalkozásnak minősül az, aki (amely) rendszeres bevételének jellemző részét mezőgazdasági tevékenységéből szerzi;
31. rádiós és televíziós műsorszolgáltatás: a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetve televízió-műsornak a műsorszolgáltatásra jogosult általi előállítása, elektronikus jelek formájában történő megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása, vagy továbbjuttatása;
32. befektetési célú arany: a legalább 995/1000 finomságú, és egy gramm feletti súlyú tömb, rúd vagy lemez formájú arany, amely akkreditált labor által kiállított minőségi tanúsítvánnyal rendelkezik, és amelyen fel van tüntetve a tárgy súlya, finomsága és gyártója. Befektetési célú arany továbbá az ilyen arany feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapír is, illetve a legalább 900/1000 finomságú, 1800 után vert aranyérme, amelyet a kibocsátás országában törvényes fizetőeszközként használtak vagy használnak, és amelynek piaci értéke legfeljebb 80%-kal haladja meg aranytartalmának értékét;
33. adóraktár: a Jöt.-ben ilyenként meghatározott üzem, raktár;
34. közcélú adomány: az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti, vagy annak minősítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetőségét ténylegesen igénybe lehet-e venni;
35. vállalkozási célból ingyenesen nyújtott értékesítés: olyan ellenérték nélküli termékátadás, illetve szolgáltatásnyújtás, amelynek célja az értékesítésre szánt termék, illetve szolgáltatás ismertetése, kipróbálása, amennyiben ez az adóalany gazdasági tevékenységének érdekében, bevételének növelése céljából történik. A vállalkozási célból ingyenesen átadott termék esetén annak áruminta jellegét csomagolásán fel kell tüntetni;
36. multifunkciós telefonkártya: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, amely nem kizárólag telekommunikációs szolgáltatások igénybevételére jogosít;
37. vevői készlet: az eladó tulajdonában lévő, a vevő raktárában vagy a vevő által bérelt raktárban tárolt készlet, amelynél a tulajdonjog átszállás időpontja a vevő döntésétől függ. A készleten lévő termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - a beszállítás és az értékesítés közötti időszak alatt nem kerülhet sor;
38. harmadik országbeli illetőségű adóalany: a Közösség területén székhellyel, telephellyel nem rendelkező adóalany;
39. harmadik országbeli illetőségű nem adóalany személy, szervezet: a Közösség területén állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel nem rendelkező személy, szervezet.”
(10) Az áfa-törvény 13. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény alkalmazásában teherközlekedés:
a) a fuvarozás, ideértve a külön törvényben szabályozott postai szolgáltatást függetlenül a küldemény jellegétől, de ide nem értve a 2. számú melléklet 5. pontjában meghatározott postai szolgáltatásokat;
b) a szállítmányozás.
(3) E törvény alkalmazásában importáló az, aki (amely) először szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében belföldön rendelkezzen, ilyen személy hiányában pedig az, aki (amely) az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában az importált terméket birtokolja, ide nem értve azt a személyt, aki (amely) a 14/C. § (2) bekezdése szerinti vámeljárások alatt álló termék felett rendelkezik, vagy azt birtokolja.”
17. § Az áfa-törvény 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) Ha a terméket az átadó, az átvevő vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy adja fel, vagy fuvarozza el, továbbá a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés esetében a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevő nevére szóló rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található. Ha azonban a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában harmadik ország területén található, az átvevő pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld.
(2) Amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a fel- vagy összeszerelés ténylegesen történik.
(3) Ha a termék értékesítése olyan vasúti, vízi vagy légi személyszállítás során történik, amelynek indulási és érkezési állomása egyaránt a Közösség területén található, és amely nem tartalmaz megállást harmadik ország területén, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a személyszállítás megkezdődik. Oda-vissza út esetén a visszautat külön útként kell kezelni.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában indulási állomás az az első hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközbe beszállhat. Érkezési állomás az az utolsó hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközt elhagyhatja.
(5) Az (1)-(3) bekezdésben nem szabályozott esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található.
(6) A más tagállam területén lévő vevői készletből történő termékértékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - a vevői készlet számára történő rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.”
18. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/A. §-sal egészül ki:
„Közösségen belüli termékértékesítés teljesítési helye
14/A. § (1) E § rendelkezéseit kell alkalmazni olyan termékértékesítés teljesítési helyének megállapításánál, ahol a terméket - kivéve az új közlekedési eszközt és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket - az átadó vagy az átadó megbízásából harmadik személy a Közösség más tagállamába adja fel, vagy fuvarozza el és az átvevő olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történő beszerzései nem haladták meg a 7/A. § (3) bekezdésében meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy a beszerző.
(2) Az (1) bekezdés szerinti termékértékesítés teljesítési helyének - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék feladásának vagy fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.
(3) Ha a terméket - a Jöt. hatálya alá tartozó termékek kivételével - az átadó az (1) bekezdés szerint értékesíti, és ezen termékértékesítéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelőző évben nem haladta meg az átvevő tagállama által erre az esetre meghatározott értékhatárt, a termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének időpontjában található.
(4) Az (1) bekezdés szerinti értékesítést végző adóalany a (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén választhatja, hogy a (2) bekezdés szerinti teljesítési hely alapján adózik. Választását az adóhatósághoz be kell jelenteni, ezen választásától a választás évét követő két naptári évig nem térhet el.
(5) A (3) bekezdésben megjelölt értékhatár a magyarországi illetőségű vevők számára teljesített termékértékesítések esetében 35 000 euró.
(6) Ha a feladás vagy fuvarozás megkezdésének az időpontjában a termék harmadik ország területén található, és a terméket az értékesítő adóalany a (2) bekezdésben meghatározott teljesítési helyétől eltérő tagállamba importálja (import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamban adták volna fel vagy fuvarozták volna el.”
19. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/B. §-sal egészül ki:
„A teljesítés helye Közösségen belülről történő termékbeszerzésnél
14/B. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének a termék feladásának vagy a fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni.
(2) Ha a vevő a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helyének tagállamától különböző tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a vevőt nyilvántartásba vették, amennyiben nem igazolja, hogy ezen beszerzése tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adókötelezettség már teljesítettnek tekintendő. E bekezdés alkalmazásában az adókötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzés
a) olyan termékértékesítés érdekében történik, amelynél a 40. § (8) bekezdése szerint a beszerző az adó fizetésére kötelezett személy, és
b) a vevő adóalany teljesíti az adózás rendjéről szóló törvény szerinti összesítő jelentéshez kapcsolódó kötelezettségeket.”
20. § Az áfa-törvény a következő címmel és 14/C. §-sal egészül ki:
„A teljesítés helye termékimportnál
14/C. § (1) Termékimport esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelybe az importált terméket a Közösség területére behozzák.
(2) Amennyiben a termék harmadik ország területéről a Közösség területére történő közvetlen belépést követően folyamatosan
a) vámszabad területen vagy vámszabad raktárban történő raktározás,
b) vámraktározás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás,
c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatal,
d) külső közösségi árutovábbítási eljárás
eljárások valamelyike alatt áll, a termékimport teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a terméket vámjogi szabadforgalomba helyezik, vagy vámjogi szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni.
(3) Amennyiben a 10. § (2) bekezdése szerinti terméket a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamnak a területére hozzák be az e törvény értelmében vett Közösség területére, a termékimport ezen tagállamban teljesül.”
21. § Az áfa-törvény 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.
(2) A meglevő ingatlanhoz, továbbá az annak létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál (ideértve az ingatlanügynöki, -szakértői, valamint az építkezést előkészítő és koordináló, a kivitelezést ellenőrző tevékenységet is, így különösen az építész és az építőmérnök tevékenységét) a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét az ingatlan fekvése határozza meg.
(3) A személyszállításnál és teherközlekedésnél a teljesítés helyének azt az útvonalat kell tekinteni, amelyet a szolgáltatásnyújtás teljesítése során ténylegesen megtesznek.
(4) A teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik:
a) kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásoknál, valamint más ezekhez hasonló szolgáltatásoknál - ideértve ezek szervezését is - továbbá az ezek teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál;
b) a teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál, így különösen: a rakodásnál, raktározásnál, a közlekedési eszközök őrzésénél és más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;
c) a termék - kivéve az ingatlant - szerelésénél, javításánál, karbantartásánál, felújításánál, átalakításánál, megmunkálásánál;
d) a termékhez - kivéve az ingatlant - közvetlenül kapcsolódó szakértői tevékenységeknél.
(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelő harmadik országbeli illetőségű adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet, illetve a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban nyilvántartásba vett adóalany:
a) a termék - kivéve az ingatlant, bármely közlekedési eszközt és járművet - bérbeadásánál;
b) szerzői alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedői névhez fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél;
c) reklám- és propagandaszolgáltatásoknál;
d) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál;
e) adatok és információk feldolgozásánál és közlésénél;
f) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatásoknál, kivéve a széfügyletet;
g) személyzet átadásánál, munkaerő kölcsönzésénél;
h) telekommunikációs szolgáltatásnál;
i) rádiós és televíziós műsorszolgáltatásnál;
j) elektronikusan teljesített szolgáltatásnál;
k) az a)-j) pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások teljesítésében való közreműködésnél (közvetítésnél), ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítő jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt;
l) valamely üzleti tevékenységtől, vagy az a)-k) pontokban felsorolt szolgáltatások, jogok gyakorlásától való tartózkodásnál.
(6) Az (5) bekezdés j) pontja szerinti elektronikusan teljesített szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye vagy állandó telephelye belföldön található, a teljesítés helye belföld.
(7) Az (5) bekezdés h) és i) pontjaitól eltérően telekommunikációs, valamint rádiós és televíziós szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelő olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye, vagy állandó telephelye belföldön található, valamint a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a teljesítés helye belföld.
(8) Az (5) bekezdésben meghatározott szolgáltatásnyújtások - az (5) bekezdés j) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás kivételével -, valamint a közlekedési eszköz bérbeadása esetén a teljesítés helyének
a) belföldet kell tekinteni abban az esetben, ha az az (5) bekezdés értelmében harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik,
b) harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az az (5) bekezdés értelmében belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik,
feltéve, hogy ez nem vezet kettős adóztatáshoz, vagy az adózás elkerüléséhez.
(9) Ha a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó vagy a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany székhelye, illetve állandó telephelye határozza meg, de az adóalanynak több ilyen helye van, a teljesítés helyének azt a székhelyet, állandó telephelyet kell tekinteni, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett.
(10) Elektronikusan teljesített szolgáltatásnak minősül többek között:
a) webhely értékesítés, honlap tárolás, üzemeltetés, programok és felszerelés távfelügyelete és karbantartása, szoftver értékesítése és annak frissítése,
b) képek, szövegek és információ értékesítése, adatbázisok elérhetővé tétele,
c) zene, filmek és játékok (beleértve a szerencsejátékokat is), politikai, kulturális, művészeti, sport, tudományos és szórakoztató jellegű adatok és események közvetítése, illetve elérésük biztosítása,
d) távtanítás biztosítása,
amennyiben a fenti szolgáltatások globális információs hálózaton keresztül történnek.
Önmagában nem minősül elektronikusan teljesített szolgáltatásnak, ha elektronikus formában kizárólag a termék, szolgáltatás megrendelése történik.”
22. § Az áfa-törvény a következő címmel és 15/A. §-sal egészül ki:
„Egyes, Közösségen belüli szolgáltatásnyújtások teljesítési helye
15/A. § (1) Közösségen belüli teherközlekedésnek minősül az a teherközlekedés, amely indulási és érkezési helye két különböző tagállamban van.
(2) A Közösségen belüli teherközlekedéssel egy tekintet alá esik az a teherközlekedés, amelynek indulási és érkezési helye egyaránt belföldre esik, ha ez a teherközlekedés közvetlenül kapcsolódik egy, az (1) bekezdésben meghatározott teherközlekedéshez.
(3) Közösségen belüli teherközlekedés esetén a teljesítés helyének - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teherközlekedés indulási helyét kell tekinteni.
(4) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedést saját nevében megrendelő a (3) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teherközlekedés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.
(5) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatást saját nevében megrendelő a 15. § (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.
(6) A Közösségen belüli teherközlekedés közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének a teherközlekedés indulási helye minősül.
(7) Amennyiben a (6) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybe vevő adóalany a teherközlekedés indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minősül.
(8) A Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatás közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol a közvetített szolgáltatást ténylegesen nyújtják.
(9) Amennyiben a (8) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybe vevő adóalany a (8) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevőt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minősül.
(10) A 15. § (1) bekezdésétől eltérően a 15. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a Közösségen belüli teherközlekedés és az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének - a (11) bekezdésben meghatározott eltéréssel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik.
(11) Amennyiben a (10) bekezdés szerinti közvetítői szolgáltatást igénybe vevő adóalany a (10) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, ahol az adóalanyt nyilvántartásba vették.
(12) Amennyiben a 15. § (4) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatásokat megrendelő a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a szolgáltatást megrendelőt adóalanyként nyilvántartásba vették.
(13) A (12) bekezdés nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket nem fuvarozták el abból a tagállamból, amelyben a szolgáltatást ténylegesen nyújtották.
(14) Amennyiben a teljesítés helyét az e §-ban meghatározott szolgáltatásokat saját nevében igénybe vevő személyt, szervezetet adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam területe határozza meg, és a szolgáltatást megrendelő személy, szervezet egyszerre több tagállamban is adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amelyik tagállam adóhatósága által kiadott adószám alatt az e § szerinti szolgáltatásokat igénybe vette.”
23. § (1) Az áfa-törvény 16. §-ának (9)-(11) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(9) A közös jogkezelés körében a közös jogkezeléssel érintett jogosult által nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a közös jogkezeléssel érintett jogosult teljesítésének időpontja az ellenértékről szóló értesítés kézhezvételének napja.
(10) Vagyoni értékű jogok átengedése esetén - amennyiben a jog átengedésének ellenértékét a felek időszakonként számolják el - az adófizetési kötelezettség az elszámolás esedékességének napján keletkezik. Egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség a jog átengedésének időpontjában keletkezik. A közös jogkezelő szervezet által történő vagyoni értékű jog átengedés, jogdíj-, illetve járulékigény érvényesítés esetében a teljesítés időpontja a szolgáltatást igénybevevő által fizetett ellenérték átvételének (jóváírásának) napja.
(11) Ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, a teljesítés időpontja a felek közötti elszámolás napja, ha a felek ilyet nem jelölnek meg, akkor a teljesített szolgáltatások, értékesítések tekintetében a teljesítésre kötelezett adóalany áfaelszámolási időszakának utolsó napja, illetve, ha a felek az általuk megjelölt időpontban nem számolnak el, akkor a teljesítésre kötelezett adóalanynak a felek közötti elszámolás napját tartalmazó adómegállapítási időszakának utolsó napja. Amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) havonta köteles az adót megállapítani.”
(2) Az áfa-törvény 16. §-a a következő (12)-(17) bekezdésekkel egészül ki:
„(12) A 6. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja a termék nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként való átengedésének napja.
(13) A 6. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja megegyezik a zálogtárgy - zálogjogosult vagy harmadik személy részére történő - értékesítésének teljesítési időpontjával.
(14) Bérbeadás, illetve előfizetéses újság és folyóirat értékesítés esetén - a (10) bekezdésben meghatározott időpont helyett - az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.
(15) Ha a szolgáltatás ellenértékét a hatóság (bíróság) határozattal állapítja meg, a teljesítés időpontja a határozat jogerőre emelkedésének napja.
(16) Építési szerződés esetén az (1) bekezdés szerinti részteljesítésnek minősül az is, ha a felek az egyes építési szakaszok elvégzéséhez külön teljesítési időpontot határoznak meg.
(17) A 7. § (2) bekezdés d) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés időpontja a szabadforgalomba helyezés napja.”
24. § Az áfa-törvény 18. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél teljesítési időpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének napja a teljesítés időpontja, kivéve a 20/A. § (4) bekezdésében meghatározott esetet.
(5) A 7/B. §-ban meghatározott termékbeszerzésnél teljesítési időpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni.”
25. § Az áfa-törvény a következő címmel és 20/A. §-sal egészül ki:
„Az adófizetési kötelezettség keletkezése Közösségen belüli ügyleteknél
20/A. § (1) A Közösségen belülről történő termékbeszerzés teljesítésének megállapításához az azonos belföldön történt ügyletek teljesítése az irányadó.
(2) Az adófizetési kötelezettség Közösségen belülről történő termékbeszerzésnél a (3) és (6) bekezdésben meghatározott eltéréssel a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(3) Amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzésről a beszerzést igazoló számlát, egyszerűsített számlát vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a (2) bekezdésben meghatározott időpont, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja.
(4) A 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség - az (5) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés napját magában foglaló hónapot követő hónap 15. napján keletkezik.
(5) Amennyiben a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítésről a számlát, egyszerűsített számlát vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylatot hamarabb bocsátották ki, mint a (4) bekezdésben meghatározott időpont, akkor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a számla, egyszerűsített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja.
(6) A 7/C. §-ban meghatározott termékbeszerzés esetén az adófizetési kötelezettség a regisztrációs adó fizetési kötelezettséget előíró határozat meghozatalával egyidejűleg keletkezik.”
26. § Az áfa-törvény 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § Az adófizetési kötelezettség termékimportnál
a) a 14/C. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott esetben a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozat elfogadásának napján;
b) az olyan vámhatósági intézkedésnél, amelynek következtében a terméket vámjogilag szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni, az intézkedésre okot adó körülmény keletkezésének időpontjában
keletkezik.”
27. § (1) Az áfa-törvény 22. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adó alapját csökkentheti:
a) az árcsökkentés, -engedmény címén visszatérített összeg, kivéve, ha azt a (6) bekezdés b) pontjában meghatározott kör kapja oly módon, hogy az árcsökkentés, -engedmény következményeként az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony értékre csökken;
b) a visszavett göngyöleg betétdíja;
c) az az összeg, amely az ellenértéknek részbeni visszatérítéséből származik.”
(2) Az áfa-törvény 22. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha
a) az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független fél részére történik,
b) új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsi Közösségen belülről történő beszerzése esetén az ellenérték adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony.”
(3) Az áfa-törvény 22. §-a a következő (9)-(10) bekezdésekkel egészül ki:
„(9) Csökkentheti az adó alapját az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás és szolgáltatásnyújtás értéke, még abban az esetben is, ha az ellenérték fejében nyújtott és a térítésmentes ügyletek időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
a) a térítésmentesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amely(ek)hez közvetlenül kapcsolódik, és
b) a térítés nélküli termékátadás, szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.
(10) A 6. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott termékértékesítéseknél az adó alapja a zálogjogosultnak a zálogkötelezettel szemben fennálló - zálogjoggal biztosított - követelésének összege, melyet növel az az összeg, amelyet külön jogszabályon alapuló elszámolási kötelezettsége alapján a zálogjogosult köteles kiadni a zálogkötelezettnek. A követelés összegét és az elszámolási kötelezettség alá eső összeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza.”
28. § Az áfa-törvény 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„24. § (1) Cserénél és más olyan termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, amelynél az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adó alapja az ellenértékül szolgáló termék és szolgáltatás - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyező - adót is tartalmazó forgalmi értékéből a 44. § (2) bekezdésében szereplő, az értékesített termékre, nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap. Amennyiben az ellenértékül szolgáló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tárgyi adómentes tevékenységnek minősül, az adó alapja az ellenértékül szolgáló tárgyi adómentes termékértékesítések, szolgáltatások - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyező - forgalmi értékéből a 44. § (2) bekezdésében szereplő, az értékesített termékre és nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap.
(2) Ha az ellenérték részben pénzben kifejezett, az adó alapját - az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően - annak az összegnek a figyelembevételével kell meghatározni, amely a nem pénzbeli rész adót is tartalmazó forgalmi értékének, illetve - ha a csere ellenértékéül tárgyi adómentes tevékenység szolgál - forgalmi értékének és a pénzbeli résznek az összeadásából származik.
(3) A 7. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés esetén az adó alapja a jövedéki adó összege.”
29. § Az áfa-törvény 25. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdéstől eltérően a munkáltató által a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére ellenérték nélkül átadott termék esetén az adó alapja a terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezése időpontjában fennálló adó nélküli forgalmi értékének a munkáltató által a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatosan átvállalt költségeivel arányos része.”
30. § Az áfa-törvény a következő címmel és 26/A. §-sal egészül ki:
„Az adó alapja Közösségen belüli termékértékesítésnél és beszerzésnél
26/A. § (1) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adó alapját a 22-26. § rendelkezéseinek alapján kell megállapítani.
(2) A 7/B. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapját a beszerzési ár, ennek hiányában az előállítási költség alapján, a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani.
(3) Az (1) bekezdés szerinti adó alapját növeli a Jöt. szerint szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamból gazdasági tevékenység keretében történő beszerzéséhez kapcsolódóan keletkező jövedéki adófizetési kötelezettsége szerinti jövedéki adó összege. Amennyiben a beszerző részére a másik tagállamban megfizetett jövedéki adót visszatérítik, az adó alapját csökkenti a visszatérített adó összege.
(4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adó alapját a beszerzési ár, ennek hiányában az előállítási költség alapján a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani.
(5) Amennyiben a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után az adóalany a 14/B. § (2) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adófizetési kötelezettségét teljesítette, és ezen beszerzése a 14/B. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban is adókötelesnek minősül, az adóalanynál az adó alapját csökkenti ezen beszerzés adóalapjának megfelelő összeg.
(6) A 7/C. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapja a termék adó nélküli forgalmi értéke.”
31. § (1) Az áfa-törvény 27. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adó alapja termékimportnál a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke, melyet a következő tételek növelnek:]
„b) a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték, ha a vámáru adathordozó, és a vagyoni értéket képviselő jogért járó ellenérték a vámszabályok szerint nem része a vámértéknek;
c) az első Közösségen belüli rendeltetési helyig felmerülő járulékos költségek, így különösen: a biztosítási, a közlekedési költségek. Amennyiben az importált termék a Közösség területén belül egy másik tagállam területén lévő másik rendeltetési helyre kerül, az ehhez kapcsolódó járulékos költségek is növelik az adó alapját, ha a rendeltetési hely ismert.”
(2) Az áfa-törvény 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adó alapjába nem tartozik bele az árengedmény és a visszatérítés.”
32. § Az áfa-törvény 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Adómentesség levonási joggal
29. § Mentes az adó alól:
a) a termékexport,
b) a termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás,
c) a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.”
33. § Az áfa-törvény a következő címmel és 29/A-29/B. §-okkal egészül ki:
„Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés levonási joggal
29/A. § Mentes az adó alól:
a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák, vagy egyéb módon juttatják el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített termékértékesítésekre - kivéve az új közlekedési eszköz értékesítését -, valamint arra a termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak;
b) az új közlekedési eszköz értékesítése, amelyet az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállam területére, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvaroznak, szállítanak el olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak, illetve minden egyéb nem adóalany személy, jogi személyiség nélküli szervezet részére;
c) a Jöt. hatálya alá tartozó terméknek a jövedéki szabályokkal összhangban történő értékesítése, amelynek közvetlen következményeként a termék másik tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére kerül, feltéve, hogy a termékértékesítést olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítik, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdés rendelkezései vonatkoznak. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített jövedéki termékek értékesítésére;
d) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek minősülő értékesítés, amennyiben az adóalanynak ezen értékesítése után egy másik tagállamban Közösségen belülről történő termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik;
e) a más tagállam területén lévő vevői készletből történő termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek.”
29/B. § Mentes az adó alól az a Közösségen belüli teherfuvarozás, amely az Azori-szigetekre vagy Madeira területére irányul, illetve onnan indul.”
34. § Az áfa-törvény a következő címmel és 29/C-29/D. §-okkal egészül ki:
„Adómentes Közösségen belülről történő termékbeszerzés
29/C. § Mentes az adó alól az a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, amely
a) szolgáltatást - így különösen postai szolgáltatást, értékpapírügyletet, távközlési szolgáltatást - testesít meg, illetve amelynek tárgya névértéken elfogadott pénz,
b) a 31. § alapján adómentes lenne, amennyiben azt importból szereznék be.
29/D. § (1) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő termékbeszerzés abban az esetben is, ha
a) a beszerzett terméket az adóalany közvetlenül olyan adómentes tevékenységéhez vagy külföldön teljesített szolgáltatásához használja fel, amelynek belföldi beszerzése esetén a 32. § szerint az áthárított adó teljes összegének levonására jogosult,
b) a másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany ezen beszerzése tekintetében az adó teljes visszatérítésére lenne jogosult, amennyiben az adóköteles lenne.
(2) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
a) a terméket egy másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany szerzi be annak érdekében, hogy azt belföldön értékesítse;
b) a terméket közvetlenül a beszerzést követő értékesítés beszerzője részére adják fel vagy fuvarozzák el egy olyan tagállamból, amelyben az a) pont szerinti értékesítő fél nem adóalany;
c) a belföldi termékértékesítés beszerzője adóalany vagy olyan, a 4/B. § c) pontja szerinti adófizetésre kötelezett személy, aki (amely) a 40. § (8) bekezdése értelmében ezen termékértékesítés után adófizetésre kötelezett;
d) a számlát az a) pont szerinti értékesítő a számlázásra vonatkozó szabályoknak megfelelően állította ki.”
35. § Az áfa-törvény 31. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31. § (1) Mentes az adó alól azon termékek importja, amelyek szolgáltatást testesítenek meg, illetve a névértéken elfogadott pénz importja.
(2) Mentes az adó alól a termékexportot teljesítő adóalany részére változatlan állapotban visszaküldött áru (tértiáru), amennyiben arra vámmentesség vonatkozik.
(3) Mentes az adó alól a törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerződésben biztosított vámmentesség alapján importált termék, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló, Lake Successben, 1950. november 22-én kelt megállapodás kihirdetéséről szóló 1979. évi 12. törvényerejű rendelet alapján vámmentesen behozott termékeket.
(4) Mentes az adó alól a Nemzeti Bank által importált arany.
(5) Mentes az adó alól a tengeri halászati vállalkozások által kifogott és az ország kikötőjébe behozott tengeri zsákmány, feltéve, hogy az feldolgozatlan állapotban van, vagy legfeljebb az értékesítése előtt tartósították.
(6) Mentes az adó alól a Tanács vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1983. március 28-i 918/83/EGK rendeletén alapuló vámmentes termékimport, az alábbi eltérésekkel:
a) nem vonatkozik az adómentesség:
- a rendelet I. fejezet III. Címében az öröklés útján szerzett személyes vagyontárgyak részére biztosított vámmentes importra, ha a termék üzemanyag;
- a rendelet I. fejezet IV. Címében, második lakás, háztartás berendezéséhez behozott termékek részére biztosított vámmentes importra;
- a rendelet I. fejezet V. Címében az előírt iskolai ruházatok, iskolai célú anyagok és egyéb, iskolával összefüggő háztartási célú ingóságok részére biztosított vámmentes importra, ha a termék számítógép, illetve annak rendeltetésszerű használatához szükséges tartozék;
- a rendelet I. fejezet VIII. Címe alapján, a tevékenységnek harmadik országból a Közösségbe való áthelyezésekor importált tárgyi eszközök és egyéb berendezések részére biztosított vámmentes importra, ha ezen termék belföldi beszerzése esetén az adóalany az előzetesen felszámított adót nem, vagy csak részben helyezhetné levonásba;
- a rendelet 52-59. b) Cikkei alapján az oktatási, tudományos és kulturális anyagok, tudományos műszerek és készülékek részére biztosított vámmentes importra;
- a rendelet 47. Cikke szerinti vámmentes importra, ha a termék a 7108 vagy 7109 vtsz. alá sorolt termék;
- a rendelet 70-72. és 75-78. Cikke alapján a fogyatékos személyek számára biztosított vámmentes importra, ha a terméket a fogyatékos személy saját maga importálja;
b) adómentes a rendelet I. fejezet VII. Címében meghatározott feltételek mellett, az ott felsorolt termékek importján túl, 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat - és eszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat - és eszencia importja;
c) adómentes a rendelet I. fejezet IX. Címében a harmadik országban elhelyezkedő ingatlanon Közösségi mezőgazdasági termelők által megszerzett termékek importján túl, a legfeljebb hat hónapos telivér lovak importja, ha azok harmadik országban egy olyan állattól születtek, amelyet belföldön termékenyítettek meg, és ezután ideiglenesen ellés céljából szállítottak ki;
d) adómentes a rendelet 46. Cikkében felsorolt feltételek mellett, az ott felsorolt termékek importján túl, 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és - eszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és - eszencia importja;
e) a rendelet 50. és 51. Cikke szerinti vámmentes import esetén az adómentesség a rendelet I. és II. számú mellékleteinek B. pontjában felsorolt termékekre korlátozódik. Oktatási, tudományos vagy kulturális jellegű gyűjteményi tárgyak és műtárgyak esetén az adómentes import további feltétele, hogy a termékimport ellenérték nélküli legyen, vagy amennyiben a terméket ellenérték fejében importálták, a termékértékesítést teljesítő fél ne rendelkezzen adóalanyisággal;
f) a rendelet 60. Cikke szerint vámmentesen importált laboratóriumi célra előkészített állatok adómentes importjának feltétele azok ellenérték nélküli importja;
g) a rendelet 65. Cikk (1) bekezdés a) pontja alapján, az alapvető szükségleti cikkek rászoruló személyek közötti ingyenes szétosztás céljára vámmentesen importált termékek adómentességének feltétele a termékek ellenérték nélküli importja;
h) a rendelet 110. Cikke alapján vámmentesen importált termékek adómentességének feltétele, hogy azok értéke a 27. § alapján adóalapot képezzen.
(7) Mentes az adó alól azon termék importja, amelyet az import közvetlen következményeként a 29/A. § rendelkezései szerint értékesítenek.”
36. § (1) Az áfa-törvény 32. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:
a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított;
b) a termékimport után az általa megfizetett adóösszeget;
c) azt az adóösszeget, amelyet a közvetett vámjogi képviselő a 66/A. § szabályai szerint rá áthárított;
d) azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelőként fizetett meg;
e) azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után, a 14. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján, illetve a 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;
f) a saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett adóösszeget;
g) azt az adóösszeget, amelyet a 7. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés után megfizetett, feltéve, hogy levonási jog illette meg abban az esetben is, amikor részére azt a Jöt. hatálya alá tartozó terméket értékesítették, melynek adóraktárból szabadforgalomba történő kitárolása után adófizetési kötelezettsége keletkezett.
[a)-g) pontok a továbbiakban együtt: előzetesen felszámított adó].
(2) Az adóalanyt a másik tagállam, illetve harmadik ország területén teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanazt a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást belföldön teljesítené.”
(2) Az áfa-törvény 32. §-a a következő (4)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Amennyiben az adóalany a 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásokat harmadik ország területén székhellyel, lakóhellyel rendelkező megrendelő részére nyújtja vagy a szolgáltatás közvetlenül exportált termékhez kapcsolódik, ezen szolgáltatás a levonási jog gyakorlása szempontjából az adóköteles szolgáltatásokkal esik egy tekintet alá.
(5) A 4. § (3) bekezdése szerinti adóalanyt az általa értékesített új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében adólevonási jog illeti meg. A levonásba helyezhető adó azonban nem haladhatja meg azt az adóösszeget, amelyet akkor kellene fizetnie, ha az új közlekedési eszköz értékesítése adóköteles lenne.
(6) Amennyiben az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is), akkor a 38. § szabályai szerint élhet adólevonási jogával. Csoportos adóalanyiság esetén a csoport tagjának a csoporton belülre végzett tevékenysége a tárgyi adómentes termékértékesítésekkel és szolgáltatásnyújtásokkal esik egy tekintet alá, és a 38. § tekintetében a végzett tevékenysége adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes bevételként számításba venni.”
37. § (1) Az áfa-törvény 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást
a) közvetlenül a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja;
b) teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja, ideértve azt az esetet is, ha a terméket és a szolgáltatást egészben a 7. § (3) bekezdésében vagy a 9. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;
c) üzemanyagként közvetlenül személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja.”
(2) Az áfa-törvény 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A (2) bekezdés b) pontja nem vonatkozik a lakóautó-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott lakóautó tekintetében.”
(3) Az áfa-törvény 33. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére a távmunka végzéséhez átadott termékeket terhelő előzetesen felszámított adót olyan arányban vonhatja le, amilyen arányban a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatos költségeit átvállalja.”
38. § Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló
a) számla, egyszerűsített számla [a 32. § (1) bekezdésének a) és c) pontja esetében];
b) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat, továbbá az az okirat, bizonylat, mely hitelt érdemlő módon tartalmazza az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének d)-g) pontjai esetében].”
39. § (1) Az áfa-törvény 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adólevonási jog keletkezésének időpontja:
a) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséről kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett nap [a 32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében];
b) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének b)-c), e)-g) pontjai];
c) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával, illetve ha az adóalany jogosult a 19. § szerint az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, akkor a halasztás lejáratának időpontjával [a 32. § (1) bekezdésének d) pontja];
d) a 32. § (5) bekezdésében meghatározott esetben az új közlekedési eszköz értékesítésének napja.”
(2) Az áfa-törvény 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az adólevonási jog az elévülési időn belül a jog megnyílta utáni bármely későbbi adó-megállapítási időszakban is érvényesíthető a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Minden ügylet után áfalevonási joggal csak egyszer lehet élni.”
40. § (1) Az áfa-törvény 38. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre változik:
„(2) Ha az adóalany adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és adóalanyiságot nem eredményező tevékenységhez egyaránt használt, hasznosított terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe, és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával az előzetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthető el, az el nem különített adó összege tekintetében a levonási hányad megállapításának céljából a következőképpen jár el:
a) az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságot nem eredményező gazdasági tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükröző, természetes mértékegységen (különösen m2, fűtött légm3, fő, kg, db, üzemóra) alapuló arányos megosztás alkalmazandó;
b) amennyiben az a) pontban említett arányos megosztás nem lehetséges, az adóalany a területileg illetékes adóhatósággal megállapodik az adóalanyiságot eredményező tevékenységére és az adóalanyiságot nem eredményező gazdasági tevékenységére egyaránt fordított termékek és szolgáltatások megosztásának arányáról.”
(2) Az áfa-törvény 38. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az előzetesen felszámított adó megosztása során figyelmen kívül kell hagyni a kifejezetten a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képező államháztartási támogatás folyósítása miatt le nem vonható előzetesen felszámított adó ellentételezésére nyújtott további államháztartási támogatást.”
41. § (1) Az áfa-törvény 40. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 15. § (2)-(5) bekezdéseiben, valamint a 15/A. §-ban felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.”
(2) Az áfa-törvény 40. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A 7. § (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) a beruházást ténylegesen végzi, illetve a megszűnéshez kapcsolódó bevallást benyújtja, a 7. § (2) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) a tulajdonában lévő terméket másik tagállamba fuvarozza, fuvaroztatja, illetve az adóraktárból szabad forgalomba bocsátással a terméket kitárolja.”
(3) Az áfa-törvény 40. §-a a következő (7)-(11) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) A 14. § (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés esetén az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.
(8) A 29/D. § (2) bekezdésében meghatározott ügylet esetén a termékértékesítés után az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany vagy a 4/B. § c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.
(9) Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerző adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.
(10) A (2), (7)-(8) és (11) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyletek esetén, amennyiben a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkező, teljesítésre kötelezett adóalany az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselőt bízott meg, az adóalany belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az adót a pénzügyi képviselő fizeti meg.
(11) A Jöt. hatálya alá tartozó termék 14/A. § szerinti értékesítésekor az adót a Jöt. 31. §-a szerinti adóügyi képviselő fizeti meg.”
42. § Az áfa-törvény 42. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjéről szóló törvény, a Tanács 2003. október 7-i 1798/2003/EK rendelete a hozzáadott-érték adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről, illetve termékimport esetén a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról, a Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK számú tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
43. § Az áfa-törvény 43. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„43. § (1) Az adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról
a) számlát,
b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát
kibocsátani.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottaktól eltérően a vevő szándékától függetlenül köteles a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalany számlát, egyszerűsített számlát kibocsátani, ha a vevő adóalany vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerinti adó megfizetésére kötelezett személy, szervezet, illetve, ha a 14/A. § vagy a 29/A. § szerinti termékértékesítés történik.
(3) Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalany számlaadási kötelezettségének egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számvitelről szóló törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(4) A 7. § (1)-(2) bekezdései, valamint a 9. § (1)-(2) bekezdései szerinti ellenérték nélküli vagy a 24. § szerinti csereügyleteknél, továbbá a 17. § szerinti előlegfizetés esetén az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatot kell kibocsátani azzal az eltéréssel, hogy a számlában a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell, valamint az ellenérték nélküli ügyletek esetén a termék vagy szolgáltatás 25. § (1), illetve (3) bekezdése, illetve 26/A. § (4) bekezdése szerinti adóalapját kell feltüntetni.
(5) A számlára, az egyszerűsített számlára a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(6) A számla, egyszerűsített számla kibocsátására az (1) bekezdés szerint kötelezett adóalany bizonylatkibocsátási kötelezettségét - előzetes írásbeli megállapodás alapján - az adóalany nevében és javára az adóalany vevő, megrendelő átvállalhatja, vagy azt a számla kibocsátására kötelezett adóalany nevében és az ő képviseletében eljáró harmadik fél adóalany (ideértve a pénzügyi képviselőt) is teljesítheti. Ebben az esetben a számla, egyszerűsített számla kibocsátója és a számla kibocsátására az (1)-(2) bekezdés szerint kötelezett adóalany egyetemlegesen felel minden olyan kötelezettségért, amely a vonatkozó jogszabályok szerint terheli.
(7) Elektronikus úton kibocsátott számla, egyszerűsített számla esetében az eredet hitelességét, a tartalom sértetlenségét, valamint a dokumentum olvashatóságát fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel, vagy elektronikus adatcsere rendszerben (EDI) történő továbbítással kell biztosítani. EDI rendszerben történő számlázásokról az adóalanyoknak havonta papíralapú kiegészítő összesítő dokumentummal kell rendelkezniük. A kiegészítő összesítő dokumentumra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
44. § (1) Az áfa-törvény 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a (2) bekezdés szerinti százalékértéket. Ilyen esetben a számlában, egyszerűsített számlában „Mentes az adó alól” kifejezést kell feltüntetni, illetve, ha a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdései alapján az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell.”
(2) Az áfa-törvény 44. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Minden adóalany köteles biztosítani, hogy az általa, a vevője vagy az ő képviseletében és nevében eljáró harmadik fél által kiállított számlát, egyszerűsített számlát, és az összes általa kézhez kapott számlát, egyszerűsített számlát - külön jogszabály szerint szabályozott módon és ideig - őrizzék. A számlák eredetének hitelességét, tartalmuk sértetlenségét, valamint az olvashatóságukat a megőrzési időszak teljes tartalma alatt biztosítani kell.”
45. § (1) Az áfa-törvény 45. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A helyesbítő számlának, egyszerűsített számlának tartalmaznia kell:]
„c) az eredeti, a módosított tételeket és a különbözetet.”
(2) Az áfa-törvény 45. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát befogadó adóalany bármely irányú helyesbítés esetén a (3) bekezdésben foglaltakat köteles alkalmazni.”
46. § Az áfa-törvény a következő 45/A. §-sal egészül ki:
„45/A. § (1) Ha a számla, egyszerűsített számla kibocsátását követően:
a) a teljesítés meghiúsul, vagy
b) a számítógéppel, illetve elektronikus úton előállított számla lezárását követően észlelt hibát kell javítani, vagy
c) a számítógéppel előállított számlát, elektronikus számlát műszaki hiba miatt újra elő kell állítani,
a számlát, egyszerűsített számlát a kibocsátónak - a (2) bekezdésben meghatározottaknak megfelelő bizonylat kiállításával - storníroznia kell.
(2) A stornó számlának tartalmaznia kell:
a) a számla sorszámát,
b) a stornírozandó (eredeti) számla sorszámát,
c) a számla kibocsátójának nevét, címét, adószámát,
d) a vevő nevét, címét, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevő az adó fizetésére kötelezett, annak adószámát,
e) a számla kibocsátásának keltét,
f) a stornírozandó (eredeti) számla összesített adóalapját, adóösszegét, adóval növelt ellenértékét negatív előjellel.”
47. § Az áfa-törvény 46. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti szövege az (1) bekezdés jelölést kapja:
„(2) Az adót
a) termékimport tekintetében nem adóalany személy, szervezet, valamint alanyi adómentes adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, továbbá kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg, egyéb adóalany (ideértve a 66/A. § szerinti közvetett vámjogi képviselőt is) önadózással rendezi;
b) az új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsit beszerző - ideértve a 7/C. § szerinti esetet is -, belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel rendelkező nem adóalany személy, szervezet, illetve alanyi adómentes adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, továbbá kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg;
c) a Közösségen belülről történő termékbeszerzésnek minősülő termékbeszerzés tekintetében - kivéve az új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsit - az adóalanynak nem minősülő jogi személy, természetes személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet önadózással rendezi;
d) az adó megfizetéséért kezesként felelő nem adóalany személy esetén az adóhatóság határozattal állapítja meg.”
48. § (1) Az áfa-törvény 48. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A fizetendő adó az adó-megállapítási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. A 19. és 20. § szerint halasztott adófizetési kötelezettség a fizetendő adó összegét abban az adó-megállapítási időszakban növeli, amelyben a halasztás lejár. Az adóalany a fizetendő adót csökkentheti az adó-megállapítási időszakban levonható előzetesen felszámított adó összesített összegével. Az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót.”
(2) Az áfa-törvény 48. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
a) a 28-29. §-ban meghatározott adómérték, valamint a 29/A-29/B. §-ok szerinti adómentesség alá tartozó, az adóalany által teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja - nemzetközi teherközlekedés és személyszállítás, valamint a 15/A. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtások esetén, ideértve a más tagállamban vagy harmadik ország területén teljesített szolgáltatásnyújtás adó nélküli ellenértékét is - az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt [49. § (2) bekezdés b) pont]; vagy
ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában, a tárgyi eszközként elszámolható beszerzéseket pedig az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásában szerepelteti, vagy
bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy
ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásában, vagy a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepelteti; vagy
cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy
d) jogutód nélküli megszűnés esetén az adóalany a megszűnéshez kapcsolódó utolsó, záró adóbevallását benyújtotta.”
(3) Az áfa-törvény 48. §-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg az (5)-(8) bekezdések jelölése (7)-(10) bekezdésekre változik:
„(5) A tárgyi eszközre jutó áfa göngyölítését az utolsó, a (2) bekezdés szerinti megfizetéssel, illetve az utolsó, a (4) bekezdés szerinti visszaigényléssel záruló adó-megállapítási időszakot követő első olyan adómegállapítási időszaktól kell kezdeni, amelyben tárgyi eszköz beszerzés történik.
(6) A (4) bekezdés ba), bb), ca), cb) pontjaira alapított adó-visszaigénylési kérelmet az adóhatóság kizárólag akkor teljesíti, ha az adóalanynak abban az adó-megállapítási időszakban is volt tárgyi eszköz-, illetve tárgyi eszközként elszámolható beszerzése, amelyre vonatkozóan az adó-visszaigénylési kérelmét benyújtotta.”
(4) Az áfa-törvény 48. § (5) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. Megfizetettnek minősül továbbá az a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, melynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany - a termékértékesítést végző, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni - tartozása megszűnik. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.”
49. § (1) Az áfa-törvény 49. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az adóalany a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alá tartozó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást vagy mezőgazdasági tevékenységet is folytat, akkor az ebből származó, illetve várható bevételt az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel nem kell a (2) bekezdés szerinti összeghatárnál figyelembe venni.”
(2) Az áfa-törvény 49. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az összeghatárba beleszámít a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes ingatlan értékesítésből, illetve a 2. számú melléklet 6. pontja szerinti pénzügyi és biztosítási tevékenységből származó ellenérték is, kivéve, ha az járulékos tevékenységként kapcsolódik az adóalany által végzett főtevékenységhez.
(6) A (2) bekezdés szerinti összeghatárba nem számít bele az adóalany befektetett eszközeinek (immateriális javak és tárgyi eszközök egyaránt), valamint az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítéséből származó bevétel.”
50. § (1) Az áfa-törvény 50. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alanyi adómentességet választó adóalany - a 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítés és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport és a 40. § (2), (7)-(11) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja.”
(2) Az áfa-törvény 50. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt]
„a) a 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítése, a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása, és a 40. § (2), (7)-(11) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség tekintetében adó-nyilvántartási, -megállapítási, -bevallási, és -elszámolási kötelezettség,”
[terheli]
(3) Az áfa-törvény 50. §-a a következő (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:
„(4) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt megilleti az adózás választásának joga akkor is, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzése a tárgyévben nem éri el a 10 000 eurót, adólevonási joggal azonban ekkor sem élhet.
(5) Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítésére e fejezet szerinti adózási mód nem alkalmazható.”
51. § Az áfa-törvény 55. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:
„XIII. FEJEZET A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS
A mezőgazdasági termelő különleges jogállása”
52. § Az áfa-törvény a következő 56/A. §-sal egészül ki:
„56/A. § (1) A különleges jogállású mezőgazdasági termelő adóalanyt nem az 56. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a 43. § és 70. § szerinti bizonylatadási kötelezettség terheli azzal az eltéréssel, hogy a számlában, egyszerűsített számlában áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a 44. § (2) bekezdése szerinti százalékértéket nem tüntethet fel, és a bizonylaton „különleges jogállású adóalany által teljesített értékesítés” kifejezés szerepel. Amennyiben a különleges jogállású mezőgazdasági termelő a 43. § szerinti bizonylatot nem bocsát ki, a 70. § (1) bekezdése szerint nyugtát ad.
(2) Az (1) bekezdésben szereplő esetekben a 4. számú melléklet I. részében felsorolt termékek értékesítése, és II. részében felsorolt szolgáltatások nyújtása esetén kompenzációs felárra nem jogosult.”
53. § Az áfa-törvény 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az átvevő adóalany adólevonási joga a kompenzációs felár egészben vagy részbeni kifizetésének időpontjában, vagy - ha az később történik - a felvásárlás napján keletkezik. Kifizetésnek minősül bármely olyan elszámolás, amely a felvásárló tartozását csökkenti.”
54. § Az áfa-törvény a következő címmel és 59/A-59/C. §-sokkal egészül ki:
„Közösségen belüli termékértékesítés
59/A. § (1) Az 58. § (1) bekezdése szerinti kompenzációs felár alkalmazandó a különleges jogállású mezőgazdasági termelő
a) 29/A. § a) pontja szerinti termékértékesítésére, amely másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany - kivéve a különleges jogállású mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyt - részére, valamint az olyan nem adóalany jogi személy részére történik, amely a Közösségen belülről történő termékbeszerzése után saját nevében adófizetésre kötelezett, vagy
b) 11. § és 12. § c) pontja szerinti termékértékesítésére, amennyiben az átvevő harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany.
(2) Az (1) bekezdés előírásait az 4. számú mellékletben szereplő mezőgazdasági szolgáltatásokra is alkalmazni kell.
59/B. § Az 59/A. § szerint az átvevő adóalany által kifizetett kompenzációs felár előzetesen felszámított adónak minősül.
59/C. § (1) Ha az átvevő másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy másik tagállamban a Közösségen belülről történő termékbeszerzései után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, a kompenzációs felár mint előzetesen felszámított adó a másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg.
(2) Ha az átvevő másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany, a kompenzációs felár mint előzetesen felszámított adó a másik tagállamban, illetve harmadik országban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg, feltéve, hogy a terméket, szolgáltatást olyan tevékenységhez szerezték be, vették igénybe, mely belföldön adólevonásra jogosítana.”
55. § Az áfa-törvény a következő címmel és 59/D. §-sal egészül ki:
„Közösségen belülről történő termékbeszerzés
59/D. § A belföldön nyilvántartásba vett, adó fizetésére kötelezett adóalany más tagállamban különleges jogállásúnak minősülő mezőgazdasági termelőnek kifizetett kompenzációs felárát az adott tagállam adóhatósága téríti vissza.”
56. § Az áfa-törvény a következő címmel és 64/C. §-sal egészül ki:
„A Közösségen belüli értékesítésre és beszerzésre vonatkozó különleges szabályok
64/C. § (1) Az új közlekedési eszközök Közösségen belüli mentes értékesítése esetén ezen fejezet szerinti adózást nem lehet alkalmazni.
(2) A használt termékek, gyűjteményes tárgyak, régiségek Közösségen belülről történő termékbeszerzése esetén nem kell adót fizetni, ha a vevő adóköteles kereskedő és a beszerzett termékek után a feladás, elfuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban ezen fejezet szerinti szabályok alkalmazásával az adót megfizették, vagy ha a vevő nyilvános árverés szervezője és a termékek után a feladás, elfuvarozás megkezdésének tagállamában a nyilvános árverésre vonatkozó szabályok szerint az adót megfizették.
(3) A 14/A. §-t és a Közösségen belüli mentes értékesítésre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni azon termékek esetében, amelyre e fejezet szerinti adózást alkalmazzák.”
57. § Az áfa-törvény 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65. § (1) Az üzletek működéséről szóló jogszabály alapján utazási irodának minősülő adóalany által az e tevékenysége keretében az utas részére teljesített összes termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása egyetlen, belföldön teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősül, ha az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett, belföldön van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található belföldön.
(2) E fejezet rendelkezéseit arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni, amelyet az adóalany az utas részére saját nevében - az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott utazási csomagként - teljesít, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít. E fejezet alkalmazásában a 24 óránál rövidebb vagy éjszakai szállást nem tartalmazó szolgáltatások együttese is utazási csomagnak minősül.
(3) E fejezet alkalmazásában a teljesítési időpont
a) kiutazásnál az utas visszaérkezésének napja,
b) beutazásnál az utolsó belföldön töltött nap,
c) rendezvényszervezésnél, illetve belföldi utazásnál a rendezvény, illetve a belföldi út utolsó napja.
(4) Mentes az adó alól az a szolgáltatás, amelyet az adóalany saját nevében, de az utas javára rendel meg, s amelyet az utas részére közvetlenül harmadik országnak minősülő területen teljesítenek. Abban az esetben, ha az adóalany által a saját nevében, de az utas javára megrendelt szolgáltatást csak részben teljesítik harmadik országnak minősülő területen, csak a szolgáltatás harmadik ország területén teljesített arányos része mentes az adó alól.”
58. § Az áfa-törvény 66. §-a a következő (7)-(10) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) Az árrés az utazási iroda választásától függően adó-megállapítási időszakra is számítható. Az adó-megállapítási időszak árrése az utas felé kiszámlázott összes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint az utazási iroda által saját nevében az utas javára beszerzett - és a bevallás benyújtásáig beérkezett számlákban szereplő - termékek és szolgáltatások adóval növelt ellenértékének különbözete.
(8) Az (1) bekezdés szerinti árrésből az adó összegét a 44. § (2) bekezdése szerint kell meghatározni.
(9) Az (1) bekezdés szerinti adózás választása adóévre szól, amelyet az adózó köteles az adóhatóságnak bejelenteni. Választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását az adózás rendjéről szóló törvénynek a változás bejelentési kötelezettségről szóló előírásai szerint kell teljesítenie.
(10) Az önálló pozíciószámonként számított adózásról az adó-megállapítási időszak szerinti árrés adózásra történő áttérés esetén az adóalany az áttérést megelőző napon köteles azon szolgáltatások utáni adókötelezettségét megállapítani, amelyekre az áttérést megelőzően a pozíció szám szerinti számítást alkalmazta.”
59. § Az áfa-törvény 66/A. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„66/A. § (1) A Tanács a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete szerinti közvetett képviselő (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselő) jogosult arra, hogy - amennyiben adóalany, és megfelel az adólevonás személyi feltételeinek - a 35. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott dokumentumok alapján levonja a 41. § (2) bekezdése alapján általa megfizetett adót, feltéve, hogy az e § szerinti számla kibocsátásával az adót a képviselt személyre áthárítja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti számla kibocsátásának időpontja nem előzheti meg a közvetett vámjogi képviselő 21. § szerinti adófizetési kötelezettsége keletkezésének időpontját.
(3) A közvetett vámjogi képviselőnek az (1) bekezdés szerinti számla kibocsátásának napján adófizetési kötelezettsége keletkezik.
(4) A közvetett vámjogi képviselő (1) bekezdés szerinti adólevonási joga a számla kibocsátásának napján keletkezik.
(5) Az (1) bekezdés szerinti számla lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a közvetett vámjogi képviselő neve, címe és adószáma;
b) a képviselt személy neve, címe és adószáma;
c) a számla kibocsátásának kelte;
d) a vámjogi képviselet tényére való utalás;
e) a vámhatósági határozat beazonosításához szükséges adatok (így különösen a határozat száma, kelte);
f) az importált termék megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
g) a vámteher megnevezése és összege jogcímenként;
h) a fizetés módja, határideje;
i) a fizetendő összeg.
(6) A közvetett vámjogi képviselő az (5) bekezdés f) pontjában előírt feltételnek eleget tehet úgy is, ha az általa kibocsátott számlához mellékeli az importról szóló vámhatósági határozat másolatának hiteles példányát.
(7) Az (1)-(6) bekezdésben foglaltakon túl a közvetett vámjogi képviselő e törvény szabályai szerint jár el azzal, hogy a XI. fejezet szerinti alanyi adómentességet nem választhatja.”
60. § Az áfa-törvény a következő XVI/B. fejezettel és 66/B. §-sal egészül ki:
„XVI/B. Fejezet
A pénzügyi képviselőre vonatkozó különös szabályok
66/B. § (1) Az a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkező adóalany, aki (amely) belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a 40. § alapján adófizetésre kötelezett, adózással kapcsolatos kötelezettségének teljesítésére és adólevonási jogának gyakorlására az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselőt bízhat meg. A (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel kötelező a pénzügyi képviselő megbízása a harmadik országbeli illetőségű adóalanynak, amennyiben a belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a 40. § alapján adófizetésre kötelezett.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adóalany egyszerre csak egy pénzügyi képviselőt bízhat meg.
(3) Nem bízhat meg pénzügyi képviselőt a harmadik országbeli illetőségű adóalany a 15. § (10) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtással kapcsolatos adófizetési kötelezettségének teljesítésére.
(4) A pénzügyi képviselő e törvény alkalmazásában az általa képviselt személy teljes körű megbízottjaként jár el. A pénzügyi képviselő megbízója nevében, megbízónként elkülönítetten, az egyes megbízókra egyébként irányadó általános szabályok szerint teljesíti a megbízóját terhelő kötelezettségeket, illetve gyakorolja a megbízóját megillető jogokat.”
61. § Az áfa-törvény a következő XVI/C. fejezettel és 66/C-66/H. §-okkal egészül ki:
„XVI/C. Fejezet
A befektetési célú arany forgalmazásának különös adózási szabályai
66/C. § Mentes az adó alól:
a) a befektetési célú arany értékesítése, ideértve az olyan arany alapú pénzügyi műveleteket is - így különösen az aranyban eszközölt kölcsönöket, swap-, határidős ügyleteket -, amelyek a befektetési célú arany megrendelőjét tulajdonosként való rendelkezésre jogosítják,
b) a befektetési célú arany Közösségen belülről történő termékbeszerzése és importja,
c) a befektetési célú arany értékesítésében megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása.
66/D. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának VIII. fejezetben meghatározott személyi és tárgyi feltételei teljesítése mellett az adóalany jogosult:
a) a befektetési célú arany beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására,
b) az arany beszerzéséhez - beleértve a Közösségen belülről történő termékbeszerzést, illetve importot is - közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy azt később maga, vagy a nevében eljárva más befektetési arannyá alakítja át,
c) a részére teljesített, az arany formájának, súlyának vagy finomságának megváltoztatását célzó szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy az arany későbbi értékesítése e fejezet alapján mentességet élvez.
(2) Az az adóalany, aki (amely) befektetési célú aranyat állít elő, vagy aranyat alakít át befektetési arannyá, jogosult levonni az illető arany előállításához vagy átalakításához közvetlenül kapcsolódó termékek vagy szolgáltatások beszerzése, Közösségen belülről történő termékbeszerzése, vagy importja során rá hárított előzetesen felszámított adót.
66/E. § (1) Az az adóalany, aki (amely) tevékenysége során befektetési célú aranyat állít elő, vagy más aranyat befektetési célú arannyá alakít át, választhatja, hogy az e fejezet hatálya alá tartozó, adóalany részére teljesített termékértékesítései és szolgáltatásnyújtásai esetében is az általános szabályok szerint számítsa fel és vonja le az adót.
(2) Az (1) bekezdés szerinti választás lehetősége megilleti - e fejezet hatálya alá tartozó, adóalany részére teljesített termékértékesítései és szolgáltatásnyújtásai tekintetében - azt az adóalanyt is, aki általában ipari célokra értékesít aranyat.
(3) Amennyiben a befektetési célú arany értékesítője élt az (1)-(2) bekezdésben meghatározott jogával, úgy az ügyletben a megbízója nevében és javára eljáró közvetítő is jogosult arra, hogy az ügylethez közvetlenül kapcsolódó, a 66/C. § c) pontja szerint adómentes szolgáltatására is az általános szabályok szerint számítsa fel és vonja le az adót.
(4) Az adóalany az általános szabályok szerinti adózást adóév végéig választja, ettől adóév közben nem térhet el, azt valamennyi ezen fejezet szerinti értékesítésére alkalmaznia kell. Az adóalany az általános szabályok szerinti adózás választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását az adózás rendjéről szóló törvény szerint teljesíti.
66/F. § (1) Az adóalany köteles nyilvántartásaiban elkülönítetten kimutatni az e fejezet hatálya alá tartozó termékértékesítéseit.
(2) Az e fejezet hatálya alá tartozó termékértékesítésről kiállított bizonylatnak - az általános követelményeken felül - minden esetben tartalmaznia kell a megrendelő nevét és címét.
66/G. § A megmunkálandó arany, a 325 ezred vagy annál nagyobb tisztaságú félkész termék arany, vagy befektetési célú arany értékesítése esetén, amennyiben az adóalany ezen értékesítései tekintetében az általános szabályok szerinti adózást választotta, az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén.
66/H. § (1) Nem tartoznak a 66/C. §-ban meghatározott adómentes termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások alá a következő ügyletek:
a) befektetési célú arany belföldi értékesítése azon adóalanyok között, akik a külön törvényben szabályozott nemesfémpiac tagjai,
b) befektetési célú arany belföldi értékesítése a külön törvényben szabályozott nemesfémpiac tagja és egy olyan adóalany között, aki nem tagja a nemesfémpiacnak.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén az adóalany adófizetési kötelezettségének felfüggesztésére van lehetőség, nyilvántartási kötelezettsége nincs.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a 66/G. § szerinti fordított adózásnak van helye. Ezen termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a nemesfémpiac tagja köteles megfizetni az adót, amennyiben a nemesfémpiac tagjának nem minősülő személyt egyébként bejelentkezési kötelezettség belföldön nem terheli.”
62. § Az áfa-törvény 70/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás tárgykörében összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelvvel és 2004. január 1. napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával.”
63. § (1) Az áfa-törvény 71. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza
a) azokat a területeket, tevékenységi ágakat, amelyekben a nyugtaadási kötelezettség kizárólag az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép vagy taxaméter (a továbbiakban együtt: pénztárgép) alkalmazásával teljesíthető, valamint
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett a számla, egyszerűsített számla kibocsátását a felek megállapodása alapján a vevő vagy harmadik személy végzi.”
(2) Az áfa-törvény 71. §-ának (9)-(10) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(9) Az adóhatóság felhatalmazást kap arra, hogy az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható, az alább meghatározott tevékenysége keretében harmadik ország területére kifuvarozott, kiküldött és ott szétosztott termékek beszerzésére (ide nem értve a személygépkocsit és az annak üzemeltetéséhez használt üzemanyagot) jutó előzetesen felszámított adó visszatérítését indokolt kérelemre saját hatáskörben, méltányosságból engedélyezze olyan társadalmi szervezet, egyház, az egyház önálló képviselettel rendelkező szervezeti egysége (ide nem értve az egyházi fenntartású közcélú intézményt) és alapítvány részére, amely az alábbi feltételeknek együttesen megfelel:
a) magánszemélyek széles körét érintő szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési feladatok ellátását szolgálja, és az adó-visszatérítés iránti kérelem benyújtásának évét megelőzően legalább egy évvel korábban ilyen tevékenységet folytató szervezetként nyilvántartásba vették,
b) sem alapszabálya, illetőleg a szervezetet létrehozó más szabályzat, okirat alapján, sem pedig ténylegesen nem törekszik nyereség elérésére, az ennek ellenére esetleg keletkező nyereséget nem osztja fel, hanem azt az a) pont szerinti tevékenység fenntartására, javítására, bővítésére fordítja, valamint
c) vezetője, igazgatást ellátó, valamint az igazgatásában közreműködő személyek részére pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatást (ideértve a költségtérítést is) nem nyújt, és ezek a személyek, valamint hozzátartozóik sem közvetlenül, sem közvetetten nem élveznek előnyt a szervezet működéséből. E pont alkalmazásában nem minősül ellenszolgáltatásnak a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerinti adómentes bevétel.
(10) A (9) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel nem vonatkozik arra az esetre, ha a visszatérítés iránti kérelmet szociális vagy egészségügyi feladatot ellátó, kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett alapítvány, társadalmi szervezet nyújtja be.”
(3) Az áfa-törvény 71. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg az elektronikus számla kibocsátásával, megőrzésével és adóügyi kezelésével kapcsolatos szabályokat.”
64. § Az áfa-törvény az e törvény 1. számú melléklete szerinti 9. számú melléklettel egészül ki.
65. § Az áfa-törvény 1. számú melléklete e törvény 4. számú melléklete, 3. számú melléklete e törvény 2. számú mellékléte szerint módosul.
66. § Az áfa-törvény 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerinti II. résszel egészül ki, egyidejűleg a II. rész jelölése III. részre változik.

Záró rendelkezések

67. § (1) E törvény - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni először, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog a hatálybalépést követően keletkezik.
(2) Az áfa-törvényben euróban meghatározott értéket a forintra történő átváltás során a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamának alapulvételével, a matematikai szabályok szerint százezer forintra kerekítve kell megállapítani.
(3) E törvény 73. §-a e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
68. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 4. §-ának (4) bekezdése, 9/B. §-a, 13. § (1) bekezdésének 18. pontja, 16. §-ának (3) bekezdése, az 5. §-a (2) bekezdésében a „szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött” szövegrész, a 44. § (1) bekezdésében a „ , számlát helyettesítő okmányban” szövegrész, a (4) bekezdésében a „ , számlát helyettesítő okmányon” szövegrész, az (5) bekezdésében az „és a számlát helyettesítő okmányban” szövegrész, a 45. §-ának (1) bekezdésében az „és számlát helyettesítő okmány”, valamint az „és számlát helyettesítő okmányt” szövegrész, a (2) bekezdésében az „és számlát helyettesítő okmánynak”, az „és számlát helyettesítő okmány” szövegrész, a (3) bekezdésében az „és számlát helyettesítő okmány” szövegrész hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 52-54. §-ai hatályukat vesztik azzal, hogy azon adóalanyok tekintetében, akik (amelyek) 2004. évre ezen §-ok szerinti különleges adózási módot választották, azt 2004. december 31-ig továbbra is alkalmazni kell.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a 9/B. § jelölése 9/A. §-ra változik, az áfa-törvény 18. § (1) bekezdésében, a 25. § (3) bekezdésében, a 48/B. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésének a) pontjában, 50. §-ának (1) és (3) bekezdésében a „9. §-ban” szövegrész helyébe a „8. § (3) és (6) bekezdésében” szövegrész, a 43. § (4) bekezdésében a „9. § (1)-(2) bekezdései” szövegrész helyébe „8. § (3) és (6) bekezdései” szövegrész, a 33. § (1) bekezdésének b) pontjában a „9. § (3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „9. §-ban” szövegrész, az áfa-törvény 40. §-ának (1) bekezdésében a „(2)-(4) bekezdésekben” szövegrész helyébe a „(2)-(11) bekezdésekben” szövegrész, az 58. §-ának (1) bekezdésében a „4. számú melléklet I. része” szövegrész helyébe a „4. számú melléklet I. és II. része” szövegrész, az 58. §-ának (2) bekezdésében, 59. § (1) bekezdésében a „4. számú melléklet II. részének” szövegrész helyébe a „4. számú melléklet III. részének” szövegrész lép.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 41. § (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „A vízitársulatok taggyűlése által elfogadott érdekeltségi hozzájárulás a közfeladatok teljesítésével nyújtott szolgáltatás ellenértéke.”
(5) Az az adóalany, akinek (amelynek) az áfa-törvény 30. § (2) bekezdés szerinti választási joga e törvény hatálybalépésével nyílik meg, az adókötelezettségét érintő változás bejelentését 2004. évre vonatkozóan e törvény hatálybalépésétől számított 15 napon belül köteles teljesíteni.
(6) Az utazási iroda az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 66. § (7) bekezdése szerinti adózás választását 2004. évre vonatkozóan e törvény hatálybalépésétől számított 15 napon belül köteles az adóhatóságnak bejelenteni.
69. § (1) Általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően azon közösségi státusszal rendelkező, illetve közösségi származó termékek szabadforgalomba bocsátása esetén, melyeket Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően helyeztek aktív feldolgozási eljárás, passzív feldolgozási eljárás, ideiglenes behozatal, vámfelügyelet melletti feldolgozás, árutovábbítási eljárás, vámszabad területi eljárás vagy átmeneti megőrzés eljárások valamelyike alá.
(2) Az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a termék vámjogi sorsának rendezéséről szóló határozat közlésének napja.
(3) Az adó alapját az áfa-törvény 27. §-a alapján kell megállapítani.
(4) Az adó fizetésére kötelezett személy: a termék tulajdonosa, ennek hiányában, illetve külföldi illetőségű, belföldön áfa alanyisággal nem rendelkező tulajdonos esetén a Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontjáig hatályos vámjogszabályok szerinti vámfizetésre kötelezett személy.
(5) Nem adóalany személy, szervezet és kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalany esetén az (1) bekezdés szerinti fizetendő adót a vámhatóság állapítja meg és veti ki, egyéb, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettségét önadózással rendezi.
(6) E §-ban nem szabályozott kérdésekben az áfa-törvénynek a termékimportra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(7) Azon közösségi státusszal rendelkező, illetve közösségi származó termékek belföldön teljesített értékesítése esetén, melyeket Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően helyeztek vámraktározási eljárás alá, az adót a terméket saját nevében beszerző adóalany fizeti, ha a terméket értékesítő belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany.
70. § (1) Az e törvénnyel megállapított, az áfa-törvénynek a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától hatályos 7/A. § (3) bekezdésének alkalmazásában 2003. évre, valamint 2004. január 1-jétől április 30-ig terjedő időszakra vonatkozóan a Közösség más tagállamából történő beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásának napján annak tagállamát képezi.
(2) Az e törvénnyel megállapított, az áfa-törvénynek a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától hatályos 14/A. § szerinti termékértékesítések esetében a 14/A. § (5) bekezdésében meghatározott 35 000 euró értékhatárt 2004. évre e törvény hatálybalépésére tekintettel időarányosan kell figyelembe venni.
(3) E törvény kihirdetésével az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) 2. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben]
„c) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a különbözet szerinti adózásra, vagy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására;”
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eva tv. 16. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóalany e törvény szerinti adókötelezettségén túl köteles termékimport, valamint az Európai Közösség másik tagállamából az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszköz beszerzése esetén az általános forgalmi adót megfizetni.”
(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eva tv. 21. § (3) bekezdése hatályát veszti.
71. § (1) Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény (a továbbiakban: adómód tv.) 211. § (2) bekezdésének alkalmazásában a kiléptetéssel esik egy tekintet alá az engedélyezett címzett, vagy a külföldi vámhatóság visszaigazolása arról, hogy a kiléptetés szándékával végleges rendeltetéssel külföldre történő szállítás alatt álló termék, amelynek kiviteli ellenőrzése megtörtént, de belföldről a vámhatóság által igazolt módon nem lépett ki, a rendeltetési helyére megérkezett.
(2) Az adómód tv. 211. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései alapján az olyan címzett vagy céltámogatásban részesülő adóalany, akinek (amelynek) adóalapot nem képező államháztartási támogatásnak minősülő címzett vagy céltámogatásáról 2004. január 1. napját megelőzően, adólevonási jogának figyelembevételével született jóváhagyó döntés, továbbá amelynek 2003. április 25. napjáig benyújtott címzett támogatási beruházási koncepciója alapján a beruházás indításáról az Országgyűlés 2004. évi új címzett támogatásokról szóló törvényben az adólevonási jogának figyelembevételével dönt, a beruházás rendeltetésszerű használatbavételének évét követő tizedik év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházása és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenysége tekintetében adókötelezettségét az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti. Címzett vagy céltámogatásban részesülőnek az az adóalany minősül, aki a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint címzett vagy céltámogatásra jogosult.”
(3) Az adómód tv. 211. §-a (13) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép azzal, hogy e rendelkezés hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény 126. §-a hatályát veszti:
„(13) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa-törvény 12. §-ának l) pontja, 13. §-a (1) bekezdésének 21. pontjából „a lakóépülethez tartozó földrészlet, valamint az azon létesített,” szövegrész, a könyvtári dokumentumok beszerzése esetén igénybe vehető általános forgalmi adó visszatérítési támogatásról szóló 45/2000. (IV. 7.) Korm. rendelet, a PHARE és ISPA előcsatlakozási eszközökből finanszírozott beszerzések általános forgalmi adó alóli mentesítésének szabályairól szóló 51/2002. (XII. 29.) PM-MeHVM együttes rendelet a hatályát veszti azzal, hogy a PHARE és ISPA előcsatlakozási eszközökből finanszírozott beszerzések és a 2004. január 1-jét megelőzően kiírt pályázatok nyertesei tekintetében, valamint a könyvtári dokumentumok 2004. január 1. napját megelőző beszerzései tekintetében ezeket a rendelkezéseket még alkalmazni kell.”
(4) Az adómód tv. 211. §-a a következő (16)-(21) bekezdésekkel egészül ki:
„(16) Az olyan adóalanynak, akinek (amelynek) mezőgazdasági támogatásra vonatkozó igényjogosultsága 2004. január 1. napját megelőzően kiadott hazai jogszabályok alapján keletkezett, e támogatásra, függetlenül annak tényleges kiutalása időpontjától, - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia.
(17) Az európai uniós közvetlen kifizetések nemzeti támogatásból történő kiegészítése (top-up) jogcímen támogatásban részesülő adóalanynak e támogatás(ai)ra - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia.
(18) Az éves költségvetési törvényben szereplő, a központosított bevételből működő támogatás jogcímén kifizetett támogatásban részesülő adóalanynak e támogatására - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia.
(19) A SAPARD, ISPA és PHARE előcsatlakozási eszközökből támogatásban részesülő adóalanynak, az e támogatás(ok)ból finanszírozott beszerzései (beruházásai) tekintetében, - kizárólag a levonható adó megállapítása során - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia.
(20) Nem minősül a levonható adó megállapítása tekintetében közhatalmi tevékenységnek az olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni, ha a koncessziós szerződés keretében átengedhető vagyont, vagyoni értékű jogot, tevékenység gyakorlásának lehetőségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó államháztartási támogatásról az adóalany adólevonási jogának figyelembevételével 2004. január 1. napját megelőzően született döntés azzal, hogy e beruházás tekintetében a rendeltetésszerű használatbavétel évét követő tizedik év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházás és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenység tekintetében az adóalany adókötelezettségét, illetve levonási jogát az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti.
(21) Az olyan adóalanynak, akinek (amelynek) beruházáshoz kapcsolódó, adóalapot nem képező támogatásáról 2004. január 1. napját megelőzően született jóváhagyó döntés (ideértve ezen időpont előtti egyedi kormányzati kötelezettségvállalást), ezen beruházása kapcsán az áfa-törvény 2004. január 1-jétől hatályos 38. § (1) bekezdésének a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képező államháztartási támogatásban részesülő adóalanyra vonatkozó rendelkezése, a 38. § (3) bekezdése és a 3. számú melléklet I. rész 2b. pontja nem alkalmazandó.”
(5) E § rendelkezéseit, továbbá az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 38. §-ának (6) bekezdését 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.
72. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. § (1) Külföldi Magyarországon saját nevében, jövedelem- és haszonszerzésre irányuló vagy azt eredményező, illetve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint telephely létesítésével is járó üzletszerű gazdasági tevékenységet akkor végezhet a 2. § c) pontjában említett gazdálkodó szervezet, fióktelep, önálló vállalkozás alapítási kötelezettség nélkül, ha az
a) nevelési-oktatási intézménynél, felsőoktatási intézménynél oktatási tevékenység,
b) előadóművészi tevékenység,
c) szakértői tevékenység (a könyvvizsgálói, a könyvelői és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével),
d) hivatásos sportolói tevékenység,
e) külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, vevőszolgálati tevékenység,
f) olyan tevékenység, amely az általa megszerzett belföldön lévő termék értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására korlátozódik, ha ez személyes jelenlét nélkül és az általa külföldön kibocsátott kereskedelmi kártya felhasználásával történik,
g) ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása,
h) egyéb, olyan üzletszerű gazdasági tevékenység, melynek gazdasági célú letelepedés nélküli végzését törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi.”
73. § (1) Ha az adózó a 2003. adóévre 2002. december 20-ig bejelentette az állami adóhatóságnak, hogy az adóévben az Eva tv. szerint teljesíti adókötelezettségeit, valamint a bejelentés időpontjában és a 2003. adóévben folyamatosan - az egyébként az Eva tv.-ben az adóalanyiságra akkor meghatározott valamennyi feltétel mellett - megfelelt az Eva tv. e törvénnyel módosított 2. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételnek is, akkor a 2003. adóévre vonatkozó bejelentése jogszerűnek minősül. Az az adózó, amely (aki) az Eva tv. 2. §-a (3) bekezdése c) pontjának 2003. január 1-jén hatályos rendelkezései következtében a 2003. évre vagy annak egy részére adókötelezettségeit nem az evaalanyra irányadó rendelkezések alkalmazásával teljesítette, de e törvény kihirdetését követő 45. napig bejelenti az adóhatóságnak, hogy a 2003. évre vonatkozó adókötelezettségét az evaalanyra irányadó rendelkezések szerint kívánja teljesíteni, akkor
a) az eva alapját és a fizetendő evát az e törvény kihirdetését követő 45. napon belül - de egyebekben az evaalanyra irányadó rendelkezések szerint - megállapítja, bevallja és az evát megfizeti, valamint
b) a 2002. és a 2003. évre már benyújtott összes olyan adóbevallását, amelyet az evaalanyiság érint, az a) pont szerinti bevallással egyidejűleg önellenőrzéssel helyesbíti.
(2) Az adózó 2004. január 1-jével visszamenőleg evaalannyá válik, ha az e törvény kihirdetését követő 45. napig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az adóhatóságnak, hogy az Eva  tv. rendelkezései szerint kívánja adókötelezettségeit teljesíteni.
(3) Az adózó a (2) bekezdés szerinti bejelentését akkor teheti meg, ha a bejelentés időpontjában - az egyébként az Eva tv.-ben az adóalanyiságra meghatározott valamennyi feltétel mellett - megfelel az Eva tv. e törvénnyel módosított 2. § (3) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételnek is. A bejelentésre egyebekben az evaalanyiság választásának bejelentésére irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Az az adózó, amelynek (akinek) a 2004. évre vonatkozó, 2003. december 22-ig benyújtott bejelentését az adóhatóság kizárólag a 2. § (3) bekezdésének c) pontjában foglaltakon kívüli feltételek miatt utasította el, a (2) bekezdés szerinti bejelentését nem teheti meg.
(4) Az adózó a már benyújtott összes olyan adóbevallását, amelyet a 2004. évi evaalanyiság érint, a (2) bekezdés szerinti bejelentésével egyidejűleg köteles önellenőrzéssel helyesbíteni.
(5) Az adózó a korábban jogszerűen kiállított, az adózással összefüggő bizonylaton, nyilvántartáson vagy más okiraton az adószámnak az (1)-(2) bekezdés rendelkezései szerinti változását nem köteles visszamenőlegesen módosítani.
(6) Az (1)-(2) bekezdésben említett bejelentésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés a 2004. március 8-i ülésnapján fogadta el.