2002. évi XLII. törvény

az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

ELSŐ RÉSZ

A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓT, A TÁRSASÁGI ADÓT ÉS AZ OSZTALÉKADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

I. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

1. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) I. fejezete a következő 1/A. §-sal egészül ki:
„1/A. § (1) Az Európai Unió tagállamának állampolgára által megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső jövedelmet nem terheli magasabb összegű adó annál, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha ő, házastársa és gyermeke(i) belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély által az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott jogcímen megszerzett, e törvény szerinti korlátozott adókötelezettség alá eső összes jövedelem eléri az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát. Ennek igazolására az adóévben megszerzett összes jövedelem megállapított összegét az illetősége szerinti állam joga szerint tartalmazó okirat (így különösen bevallás, határozat) hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál.
(3) A magánszemély az e törvény által biztosított kedvezményt csak annyiban érvényesítheti, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény azon másik tagállamban, amelyben a (4) bekezdés szerinti jövedelme adóztatható, nem illeti meg.
(4) A (2)-(3) bekezdésben hivatkozott jövedelem a nem önálló tevékenységből származó jövedelem és az önálló tevékenységből származó jövedelem (ideértve különösen a vállalkozói jövedelmet és a vállalkozói osztalékalapot vagy az átalányadó alapját), valamint a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelem.”
2. § Az Szja tv. 2. §-ának (4)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).
(5) A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.
(6) A jövedelemszerzés helye alapján külföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján külföldön is adóztatható bevétel adókötelezettségének jogcímét - a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével - e törvény szerint kell megállapítani, és az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. A bevételre a természetbeni juttatásokra vonatkozó előírásokat (kivéve a bevétel összegének meghatározását) nem lehet alkalmazni.
(7) A külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet tulajdonában (üzemeltetésében) lévő személygépkocsi magáncélú használatára, valamint a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által nyújtott hitel kamata alapján keletkező kamatkülönbözetre tekintettel megszerzett jövedelemmel összefüggő, egyébként a kifizetőt terhelő adókötelezettségeket a magánszemély a cégautó adóra, illetve a kamatkedvezményből származó jövedelemre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával teljesíti, ha számára a jövedelmet a külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet nem belföldi telephelye, fióktelepe vagy kereskedelmi képviselete útján juttatja.”
3. § (1) Az Szja tv. 3. §-ának 2. és 3. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„2. Belföldi illetőségű magánszemély: a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára és belföldön nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel), valamint a letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár és hontalan, továbbá az a természetes személy, aki
a) kizárólag belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel;
b) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik;
c) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem, vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel és létérdekei központja sem állapítható meg.
3. Külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy.”
(2) Az Szja tv. 3. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„4. Jövedelemszerzés helye:
a) önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a magánszemély illetősége szerinti állam, ha azonban a magánszemély az önálló tevékenységet telephelye (állandó bázisa) útján folytatja, akkor a telephely (az állandó bázis) fekvése szerinti állam;
b) hajó, légi jármű vagy közúti szállító jármű nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származó jövedelem esetén - az a) alpontban foglaltaktól függetlenül - az üzemben tartó székhelye szerinti vagy a hajó, a jármű nyilvántartását (a lajstromot) vezető állam;
c) ingatlan birtoklásából, használatából és hasznainak szedéséből, valamint az ingatlan feletti rendelkezési jog gyakorlásából (így különösen az ingatlan átruházásából, bérbeadásából vagy haszonbérbe adásából) származó jövedelem esetében - az a) alpontban foglaltaktól függetlenül - az ingatlan fekvése szerinti állam;
d) nem önálló tevékenységből származó jövedelem esetében a tevékenység végzésének szokásos helye (az állandó munkavégzési hely) fekvése szerinti állam; változó munkavégzési helyen végzett tevékenységnél a munkáltató (a munkaadó) illetősége szerinti állam, ha azonban a magánszemély a munkáltatóval (a munkaadóval) annak belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján áll a jövedelemszerzés alapjául szolgáló jogviszonyban, akkor belföld;
e) közszolgálati, közalkalmazotti, bírósági, igazságügyi alkalmazotti vagy ügyészségi szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának szolgálati jogviszonya, továbbá az említett jogviszonyok bármelyikének megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszony alapján megszerzett jövedelem esetében - a d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a munkáltató (a munkaadó) illetősége szerinti állam;
f) jogi személy, egyéb szervezet vezető tisztségviselőjeként, felügyelő bizottsága tagjaként megszerzett jövedelem esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a jogi személy, az egyéb szervezet székhelye szerinti állam; vezető tisztségviselő a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély (például az üzletvezetésre jogosult tag, az ügyvezető, a cégvezető);
g) előadói, művészeti és sporttevékenységre, bemutatóra (kiállításra) tekintettel megszerzett jövedelem esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a tevékenység végzésének helye szerinti állam;
h) a szellemi alkotáshoz fűződő törvényi védelem alatt álló jog (így különösen szabadalom, ipari minta, védjegy, védett eljárás, szerzői jog) révén megszerzett jövedelem (jogdíj) esetében - az a) és d) alpontban foglaltaktól függetlenül - a jogdíj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam - amennyiben a jogdíj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a jogdíjfizetés alapjául szolgáló jog ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
i) kamat, értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem esetében a kamat, illetve a díj fizetésére kötelezett személy illetősége szerinti állam - amennyiben a kamat, a díj fizetésére belföldi telephelye (állandó bázisa), fióktelepe, kereskedelmi képviselete útján kötelezett, akkor belföld -, ha azonban a kamat, a díj fizetésének alapjául szolgáló követelés (jog), értékpapír ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
j) osztalék esetében az osztalék fizetésére kötelezett jogi személy, egyéb szervezet illetősége szerinti állam, ha azonban az osztalék fizetésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
k) vállalkozásból kivont jövedelem esetében a társas vállalkozás székhelye szerinti állam, ha azonban a jövedelem megszerzésének alapjául szolgáló értékpapír (jog) ténylegesen a jogosult magánszemély belföldi telephelyéhez (állandó bázisához) tartozik, akkor belföld;
l) nyereményből származó jövedelem esetében a szerencsejáték szervezőjének székhelye szerinti állam, ha azonban a szerencsejáték szervezése - akár engedéllyel, akár engedély nélkül - telephely (állandó bázis), fióktelep, kereskedelmi képviselet útján történik, akkor a telephely (az állandó bázis), a fióktelep, illetve a kereskedelmi képviselet fekvése szerinti állam;
m) az a)-l) alpontban nem említett esetben a magánszemély illetősége szerinti állam.”
(3) Az Szja tv. 3. §-a a következő 5. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„5. Alacsony adókulcsú állam: az az állam, amelyben törvény nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget vagy az előírt adómérték legfeljebb 12 százalék, kivéve, ha az állammal a Magyar Köztársaság egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”
(4) Az Szja tv. 3. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„21. Bér:
a) a munkaviszonyból származó jövedelem (kivéve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést);
b) az adóköteles társadalombiztosítási ellátás;
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás (kivéve az adóterhet nem viselő járandóságnak minősülő ellátást);
d) a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, keresetpótló juttatás;
e) a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye;
f) a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is, de ide nem értve a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot.”
(5) Az Szja tv. 3. §-a 72. pontjának h) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
[72. Adóterhet nem viselő járandóság:]
„h) az amatőr vagy vegyes versenyrendszerben szervezett versenyen közreműködő mérkőzésvezető részére e tevékenységével összefüggésben juttatott jövedelemnek a mérkőzésenként 5 ezer forintot, de legfeljebb adóévenként 50 ezer forintot meg nem haladó része;”
4. § (1) Az Szja tv. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedelem megállapítása során a bevételt és a költséget forintban kell meghatározni. A nem pénzben kapott vagyoni érték esetén bevételnek a forintban kifejezett szokásos piaci értéket kell tekinteni. Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély alacsony adókulcsú államban székhellyel vagy állandó lakóhellyel rendelkező személytől szerezte, köteles haladéktalanul megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét.”
(2) Az Szja tv. 5. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (2)-(3) bekezdés rendelkezésének alkalmazása során az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.”
5. § (1) Az Szja tv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánszemély a jövedelmét és az azt terhelő adót - az adóévben megszerzett összes bevétele alapján - adóévenként megállapítja és bevallja, valamint az adót megfizeti.”
(2) Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles bevallani:
a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;
b) az olyan bevételt, amelyre a mezőgazdasági kistermelőre irányadó rendelkezések szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;
c) a vagyonátruházásból származó bevételt, ha abból jövedelem nem keletkezik;
d) az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcímen megszerzett összes jövedelem nem haladja meg a 200 ezer forintot;
e) a kamatból származó jövedelmet;
f) az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelmet, az osztalékból származó jövedelmet, az árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 50 ezer forintot és az adót a kifizető levonta;
g) a c)-f) pontban nem említett külön adózó jövedelmet (ide nem értve az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet), ha az adót a kifizető levonta;
h) azt a jövedelmet, amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban nem adóztatható (ide nem értve a nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelmet).”
(3) Az Szja tv. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A magánszemély - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha az adóévben egyáltalán nem, vagy kizárólag a következő jogcímeken és feltételekkel szerzett bevételt:
a) olyan bevétel, amelyet a (3) bekezdés alapján nem köteles bevallani;
b) adóterhet nem viselő járandóság;
c) magánnyugdíjpénztár szolgáltatása, ha a kifizetőnek nyilatkozott, hogy a jövedelem után e törvény rendelkezései szerint nincs adófizetési kötelezettsége; e nyilatkozatról a kifizető adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.”
(4) Az Szja tv. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A magánszemély - az (5) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - köteles az adóévre bevallást benyújtani, ha
a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;
b) az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;
c) az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
d) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
e) az adóév utolsó napján befektetési adóhitel-állománya van vagy az adóévre befektetési adóhitel visszafizetésére köteles;
f) az adóév első napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik.”
6. § Az Szja tv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § (1) A magánszemély a bevallást helyettesítő munkáltatói vagy ezzel egyenértékű elszámolás érdekében a (2)-(6) bekezdésben meghatározottak szerint, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével nyilatkozatot tehet. A magánszemély e nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
(2) A magánszemély adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot tehet:
a) a munkáltatónak, vagy
b) azon társas vállalkozásnak, polgári jogi társaságnak, amellyel a nyilatkozattétel napján tagi jogviszonyban áll, feltéve, hogy e napon nem áll munkaviszonyban, és tagi jogviszonya alapján a társas vállalkozásnál, illetve a polgári jogi társaságnál díj ellenében személyes közreműködésre vagy mellékszolgáltatás teljesítésére köteles.
(3) A magánszemély által az adóévre tett, adóbevallással egyenértékű nyilatkozata alapján a munkáltató, a kifizető - a magánszemély által az adóévben megszerzett összes olyan bevétel figyelembevételével, amelyet a magánszemély e nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani - a magánszemély jövedelmét és az azt terhelő adót megállapítja és bevallja, valamint az adót megfizeti, túlfizetés esetén az adókülönbözetet a magánszemélynek visszatéríti.
(4) A magánszemély az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételére akkor jogosult, ha
a) az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett munkáltatótól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani;
b) az adóévben kizárólag munkáltató(k)tól szerzett olyan bevételt, amelyet a nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani, feltéve, hogy a korábbi munkáltató(k) által a munkaviszony megszűnésére tekintettel kiadott igazolást átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak;
c) a költségvetési szervek központosított illetményszámfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalója az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtő helyhez tartozó kifizető(k)től szerzett olyan bevételt, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani;
d) a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság magánszemély tagja az adóévben kizárólag az adó elszámolására kötelezett társas vállalkozástól, polgári jogi társaságtól szerzett olyan bevételt, amelyet nyilatkozat hiányában köteles lenne bevallani.
(5) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha
a) a magánszemély az adóévben - a (4) bekezdésben említett bevételek mellett - kizárólag adóköteles társadalombiztosítási ellátás, tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, keresetpótló juttatás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy
b) az a) pontban említett bevételt az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető folyósította, ennek hiányában az adó elszámolására kötelezett munkáltató, kifizető rendelkezik a társadalombiztosítási szerv által a bevételről kiállított, részére megküldött igazolással vagy a magánszemély a bevételről kiállított igazolást az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően átadja az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetőnek.
(6) Nem zárja ki az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat megtételét, ha a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő - az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat kiegészítéseként - e törvény rendelkezései szerinti egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz az adó elszámolására kötelezett munkáltatónak, kifizetőnek.
(7) A magánszemély - a (4)-(6) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - nem tehet adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot, ha
a) az adóévben egyéni vállalkozó volt;
b) az adóévben mezőgazdasági őstermelő volt és e tevékenységéből származó bevétele az adómentesség értékhatárát (23. §) meghaladta, kivéve, ha az adóbevallással egyenértékű nyilatkozat kiegészítéseként e törvény rendelkezései szerint egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tett;
c) az adóévben megszerzett bármely bevételéből a jövedelmet tételes költségelszámolással állapítja meg;
d) az adóévre fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást választott;
e) az adóévre az adóelőleg-fizetésre vonatkozó szabályok szerint költségkülönbözet vagy adóelőleg-különbözet alapján meghatározott adó fizetésére köteles;
f) az adóévre a lakáscélú kedvezmény miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
g) az adóévre a biztosítások kedvezménye miatt levont adó növelt összegű bevallására és megfizetésére köteles;
h) az adóév utolsó napján befektetési adóhitel-állománya van, vagy az adóévre befektetési adóhitel visszafizetésére köteles;
i) az adóév első napján kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett értékpapírral rendelkezik.”
7. § Az Szja tv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő járandóság, továbbá a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak, valamint az amatőr és vegyes versenyrendszerben szervezett versenyen közreműködő mérkőzésvezető részére e tevékenységével összefüggésben juttatott jövedelemnek az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része, valamint a kifizető (de nem a munkáltató) által fizetett adóköteles biztosítási díj és - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kifizető által átvállalt kötelezettség, elengedett tartozás. Szintén egyéb jövedelem különösen a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, valamint a tag egyéni számláján jóváírt tagdíjkifizetésnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt visszafizetett összege, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összeg (kivéve a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerinti saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását, valamint a fedezeti alapból történő befektetések hozamát, az értékelési különbözetet, továbbá a magánnyugdíjpénztár tagjának rendelkezése szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalt tagdíj-kiegészítést).”
8. § Az Szja tv. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0-650 000 forint	20%,
650 001-1 350 000 forint
130 000 forint és a 650 000 forinton felüli rész	30%-a,
1 350 001 forinttól
340 000 forint és az 1 350 000 forinton felüli rész	40%-a.”
9. § Az Szja tv. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A külföldön megfizetett adót az MNB hivatalos, az adóév utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell forintra átszámítani. Ha az adót olyan pénznemben állapították meg, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, akkor az MNB által az adóév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni. E rendelkezések irányadók az összevont adóalapba nem tartozó jövedelem után külföldön megfizetett, a jövedelem utáni adóba beszámítható adó forintra történő átszámítására is.”
10. § Az Szja tv. 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét (a továbbiakban: jogosultsági határ) nem haladja meg.
(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az adójóváírás egyenlő az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével.”
11. § Az Szja tv. a következő 36/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:
„A felnőttképzés díjának, valamint az oktatásban résztvevők egyes kiadásainak kedvezménye
36/A. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felnőttképzésről szóló törvény szerinti felnőttképzési szerződés alapján az adóévben fizetett képzési díj (beleértve a vizsgadíjat is) 30 százaléka. Az adókedvezmény alapját és összegét a felnőttképzésről szóló törvény előírásai szerint akkreditált intézmény által kiállított igazolás bizonyítja. Az adókedvezményt a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, házastársa, szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is), nagyszülője vagy testvére veheti igénybe akkor, ha a kiállító az igazoláson a felnőttképzésben részt vevő magánszemély kérésére befizetőként feltüntette. Az igazoláson csak egy magánszemély tüntethető fel befizetőként.
(2) A felnőttképzésben részt vevő magánszemély választhatja az (1) bekezdés szerinti adókedvezmény halasztott igénybevételét, ha a kiállító az igazoláson a magánszemély e választását - kérésére - jelzi, és őt tünteti fel befizetőként. Ilyenkor a magánszemély az adókedvezményt bármely későbbi adóévben, de legkésőbb a felnőttképzési szerződésben meghatározott időtartam lejáratának adóévét követő ötödik adóévben, választása szerinti megosztásban érvényesítheti. Az adókedvezményből már igénybe vett összeget és az igénybevétel adóévét a magánszemély az igazoláson feltünteti.
(3) A pedagógus, az oktató, a hallgató, a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vesz részt, az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (vásárlására, bérletére, lízingelésére) fordított összeggel, ha a megszerzés a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium által kiírt pályázat keretében történik. Az adókedvezmény alapját és összegét a vételárat, a bérleti díjat, illetve a lízingdíjat tartalmazó, a magánszemély nevére kiállított számla bizonyítja.
(4) A magánszemély által e § alapján igénybe vehető adókedvezmény(ek) összege adóévenként nem haladhatja meg a 60 ezer forintot.”
12. § Az Szja tv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a 7. számú mellékletben meghatározott módon és feltételekkel belföldi székhelyű biztosítóval kötött élet- és nyugdíjbiztosítás
a) adóévben megfizetett díjának 20 százaléka, valamint
b) adóévben megfizetett díjából az előző adóévben megfizetett díjat meghaladó rész további 10 százaléka (biztosítási adókedvezmény).
(2) A magánszemély által igénybe vehető biztosítási adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 100 ezer forintot.”
13. § Az Szja tv. 46. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kifizető - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a jövedelemre az adótábla szerint várható számított, a jövedelem alapján megállapított nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményével csökkentett adót vonja le adóelőlegként, ha a magánszemély legkésőbb a kifizetés (a juttatás) időpontjában nyilatkozik, hogy az adóévben az összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem éri el az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét. A magánszemély e nyilatkozatát követően a kifizető az adóév elejétől kezdődően összesíti a magánszemély számára az adóévben általa kifizetett (juttatott), az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket; ilyenkor a kifizetett (juttatott) jövedelem utáni adóelőleg az összesített jövedelemre az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve a kifizetett (juttatott) jövedelem alapján megállapított nyugdíjjárulék és magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményével, valamint az összesített jövedelmekből korábban levont adóelőlegekkel (göngyölítéses módszer).”
14. § Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:]
„c) a havi adójóváírást, amely - figyelemmel az adójóváírásra vonatkozó rendelkezésekre is - az adott havi rendszeres és nem rendszeres bér 18 százaléka, de legfeljebb havi 9 ezer forint, feltéve, hogy a magánszemély írásban nem kéri ennek mellőzését;”
15. § (1) Az Szja tv. 49/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az átalányadózást követően a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra áttérő egyéni vállalkozónál az áttérés adóévében a vállalkozói bevétel része az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított.”
(2) Az Szja tv. 49/B. §-a (6) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel növelt vállalkozói bevétel - legfeljebb annak mértékéig - csökkenthető:]
„c) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében felmerült kiadásból - ide nem értve a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy más egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján felmerült kiadást - az adóévben költségként elszámolt összeggel, vagy - az egyéni vállalkozó választása szerint, ha a kiadást az adóévben beruházási költségként számolta el - a kiadás alapján állományba vett nem anyagi jószágra az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírás összegével, bármely esetben, feltéve, hogy az elszámolás nem támogatásból származó bevétellel szemben történt;”
(3) Az Szja tv. 49/B. §-ának (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) A kisvállalkozói kedvezmény nem lehet több a vállalkozói bevételnek a vállalkozói költséget meghaladó részénél. A kisvállalkozói kedvezmény legfeljebb a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, korábban üzembe nem helyezett, kizárólag üzemi célú egyes tárgyi eszközök, nem anyagi javak adóévi együttes beruházási költsége (ideértve az ilyen eszköz beszerzésére, előállítására fordított, az adóévben költségként elszámolt kiadást is), továbbá a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló ingatlan adóévben felmerült, az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadásként elszámolt felújítási költsége. E rendelkezés alkalmazásakor a tárgyi eszközök közül az ingatlan (kivéve az üzemkörön kívüli ingatlant) és a tenyészállat, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. E rendelkezés alkalmazásakor üzembe nem helyezett ültetvény 2001. december 31-ét követő vásárlása esetén az ültetvény beszerzési ára beruházási költségként nem vehető figyelembe.”
(4) Az Szja tv. 49/B. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(14) A (11) bekezdés rendelkezését a tárgyi eszköz, a szellemi termék beruházási költségéből (ideértve az értékcsökkenési leírás alapját növelő kiadást, valamint az eszköz beszerzésére, előállítására fordított, a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében költségként elszámolt kiadást is) a kisvállalkozói kedvezmény megállapításánál figyelembe vett részre kell alkalmazni, a következők szerint:
a) ha az eszköz (ide nem értve az ültetvényt) üzembe helyezése, használatbavétele nem történt meg (kivéve, ha az elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás miatt maradt el), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt a kedvezmény érvényesítését követő negyedik adóévre vonatkozó,
b) ha az eszköz az üzembe helyezéskor, használatbavételkor nem felelt meg a (12) bekezdés rendelkezéseiben foglalt feltételeknek, a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az üzembe helyezés, használatbavétel évére vonatkozó,
c) ha az üzembe helyezett, használatba vett eszközt az egyéni vállalkozó a (12) bekezdésben nem említett eszközként használja (átsorolja), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt - kivéve, ha az eszköz átsorolása elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következménye - az átsorolás évére vonatkozó,
d) ha az eszközt az egyéni vállalkozó - akár üzembe helyezése, használatbavétele előtt, akár utána - elidegenítette (ideértve a természetbeni juttatás formájában történő átadást, az ellenszolgáltatás nélküli átadást, valamint a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszköznek a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatti visszaadását), a kisvállalkozói kedvezményből az eszközhöz kapcsolódó részt az elidegenítés évére vonatkozó,
e) ha az egyéni vállalkozó tevékenysége megszűnt (kivéve, ha annak oka az egyéni vállalkozó halála), a kisvállalkozói kedvezmény egészét, illetőleg - az a)-d) pont rendelkezéseit is figyelembe véve - a fennmaradó részt a megszűnés napjára előírt
adókötelezettség megállapításakor kell figyelembe venni. A (13) bekezdés b) 1. pontjában említett személygépkocsi esetében a b) és c) pontok rendelkezését nem kell alkalmazni.”
16. § (1) Az Szja tv. 49/C. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A vállalkozói osztalékalap azon része után, amely nem haladja meg az adóévi vállalkozói jövedelem meghatározásánál költségként elszámolt vállalkozói kivét 30 százalékát, az adó mértéke 20 százalék, a vállalkozói osztalékalap fennmaradó része után az adó mértéke 35 százalék. Az adót a magánszemély bevallásában megállapítja, bevallja, valamint a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti.”
(2) Az Szja tv. 49/C. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (6) bekezdés a) és d) pontjában foglaltak a kizárólag üzemi célú tárgyi eszköz (ideértve azt a személygépkocsit is, amely után a magánszemély kisvállalkozói kedvezményt vett igénybe) és nem anyagi javak esetében alkalmazhatók.”
17. § (1) Az Szja tv. 57/A. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép:
„A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása”
(2) Az Szja tv. 57/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57/A. § (1) A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendeletben meghatározott fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére - az említett kormányrendeletben meghatározott feltételekkel és áttérési szabályokkal, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - tevékenységére tételes átalányadózást választhat, ha e tevékenységet a tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakásban vagy üdülőben folytatja.
(2) Ha a magánszemély több lakással, üdülővel rendelkezik, tételes átalányadózást csak akkor választhat, ha ezek közül csak egyben folytat fizetővendéglátó tevékenységet.
(3) Tételes átalányadózás esetén a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az e törvényben foglalt szabályok szerint kell megőrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól.
(4) A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint. A tételes átalányadót egyenlő részletekben, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint - a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül - kell megfizetni.
(5) Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezésének negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a magánszemély a (4) bekezdés szerinti összegnek az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét fizeti meg tételes átalányadóként.
(6) Ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(7) Ha a magánszemély fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.
(8) A tételes átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, ideértve a korábban és a tételes átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési és előállítási értékének a tételes átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is a 11. számú melléklet II. fejezete szerint. A tételes átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből a tételes átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”
18. § Az Szja tv. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingó vagyontárgy gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke.”
19. § Az Szja tv. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke.”
20. § (1) Az Szja tv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni) az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja). A lakásszerzési kedvezményre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának, a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
b) a belföldön fekvő lakótelek tulajdonjogának adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése, ha azon a magánszemély, közeli hozzátartozója vagy volt házastársa az említett időtartamon belül lakást épít, építtet;
c) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
d) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez;
e) a belföldön fekvő lakás legalább az (5) bekezdésben meghatározott időtartamra szóló haszonélvezetének, használatának vagy bérleti jogának megszerzése;
f) az idősek otthonában vagy a fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely visszavásárlási és továbbértékesítési jog nélküli megszerzése (ideértve a térítési díj előre történő megfizetését is).”
(2) Az Szja tv. 63. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A lakáscélú felhasználás igazolására a következő okiratok szolgálnak:
a) lakótelek, lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének, használatának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;
b) lakás bérleti jogának megszerzése esetén az érvényes szerződés és az összeg felhasználását igazoló okirat;
c) lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerős használatbavételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatbavételi engedély kelte napjáig, illetve a használatbavételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla;
d) idősek otthonában, illetve fogyatékos személyek lakóotthonában biztosított férőhely megszerzése esetén az elhelyezés alapjául szolgáló okirat, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;
e) az a)-d) pont szerint megállapított okirat, valamint rokonsági fokot vagy a korábbi házasságot igazoló közokirat, ha a lakáscélú felhasználás (részben vagy egészben) közeli hozzátartozó, illetve volt házastárs részére történt.”
(3) Az Szja tv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a magánszemély vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa a lakásszerzési kedvezmény alapjául szolgáló lakást, jogot a megszerzéséről szóló szerződés megkötésének - építés, építtetés, bővítés esetében a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének - évében vagy az azt követő öt évben átruházza, akkor az átruházás adóévében ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemként veszi figyelembe a magánszemély által a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget. E rendelkezés irányadó akkor is, ha a kedvezmény alapjául szolgáló jog bármely más ok (kivéve a magánszemélyen, közeli hozzátartozóján, volt házastársán kívülálló okot) miatt az említett időtartamon belül megszűnik.”
21. § (1) Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában kamat:]
„j) a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel, valamint a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió bármely más tagállamában működő, a tőkepiacról szóló törvény szerint elismert (szabályozott) piacnak minősülő tőzsdén kötött tőzsdei ügylet keretében megszerzett bevétel.”
(2) Az Szja tv. 65. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Nem lehet e § rendelkezéseit alkalmazni az egyéni vállalkozó által e minőségében megszerzett, az (1) bekezdésben meghatározott bevételre. Az árut átruházó magánszemély által a tőzsdei ügylet révén megszerzett bevétel adókötelezettségére - az (1) bekezdés j) pontjában foglaltaktól eltérően - az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a tőzsdei ügylet (részügylet) áruval történő teljesítéssel szűnik meg.”
22. § (1) Az Szja tv. 66. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a következők szerint kell megállapítani:]
„b) ki kell számítani az a) pontban meghatározott összeg 30 százalékát;”
(2) Az Szja tv. 66. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalék után az adót a kifizető a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja.
(4) A társas vállalkozás által tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére a várható, az (1) bekezdés a) pontjában említett osztalékra tekintettel juttatott összeg (az osztalékelőleg) utáni adó az osztalékelőleg 20 százaléka. A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja. Az adózó az osztalékelőlegből levont adót adóelőlegként számolja el a kifizetés időpontját követő első beszámoló elfogadásával megállapított osztalékot terhelő adóval szemben. Az osztalékelőlegre egyebekben az osztalékra irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.”
(3) Az Szja tv. 66. §-a (6) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az ügyvédi iroda tagja esetében a (2) bekezdés rendelkezése oly módon alkalmazható, hogy - a (2) bekezdés a) pontjában említett vagyoni betét arányában meghatározott érték helyett - az osztalék megállapításának időpontjában fennálló taglétszám figyelembevételével az egy tagra jutó értéket kell figyelembe venni, vagy választható, hogy az osztalékból a tagnak az ügyvédi iroda által személyes közreműködés ellenértékeként az osztalék megállapításának évét megelőző adóévben kifizetett összeg 30 százalékát meg nem haladó rész után 20 százalék, az ezt meghaladó rész után 35 százalék az adó mértéke.”
(4) Az Szja tv. 66. §-ának (8)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(8) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, az (1) bekezdés c) pontjában említett osztalék utáni adó a jövedelem 20 százaléka. A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint megfizeti és bevallja.
(9) A belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható osztalékból származó jövedelem esetében a (8) bekezdés szerinti adót csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója. Nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében az osztalék után fizetendő adó nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál.”
23. § (1) Az Szja tv. 67. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházására (ide nem értve a kölcsönbe adást) tekintettel megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni, valamint az e törvény szerint kamatnak minősülő bevétel alapján megállapított különbözet.”
(2) Az Szja tv. 67. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A kifizető az adót a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti.”
(3) Az Szja tv. 67. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál érvényesítheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető a jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe.”
(4) Az Szja tv. 67. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az adózó a jövedelmet az értékpapír átruházásának a napjára állapítja meg. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor a jövedelmet
a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),
b) ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg (ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének
a napjára kell megállapítani.”
24. § (1) Az Szja tv. 68. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az így megállapított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó. A fizetendő adó - nemzetközi szerződés hiányában - a külföldön megfizetett adó beszámítása következtében nem lehet kevesebb a jövedelem 5 százalékánál.”
(2) Az Szja tv. 68. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban - kivéve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelő adó alanya.
(10) A belföldi székhelyű társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása és cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése esetén az adót a társas vállalkozás a jövedelemszerzés időpontjára megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és - akkor is, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor - megfizeti; a kifizető a magánszemély helyett megfizetett, bevallott adót beszámíthatja a magánszeméllyel szembeni kötelezettségébe. Egyébként az adót a kifizető a kifizetés időpontjában megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és megfizeti.”
25. § Az Szja tv. 74. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Mentes az adó alól a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri.
(3) A magánszemély köteles a (2) bekezdés szerinti mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló szerződés az adómentesség feltételéül szabott időtartamon belül bármely okból (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását) megszűnik.”
26. § Az Szja tv. Harmadik része a következő XV. fejezettel egészül ki:
„XV. Fejezet
AZ ÉRTÉKPAPÍR, AZ ÉRTÉKPAPÍRRA VONATKOZÓ JOG RÉVÉN MEGSZERZETT VAGYONI ÉRTÉK
Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték
77/A. § (1) A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.
(2) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély
a) az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett;
b) az értékpapírt (kivéve a bemutatóra szóló részvényt) társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként vagy dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;
c) a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában társas vállalkozás az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban (kivéve az alacsony adókulcsú államot) a társasági adónak megfelelő adó alanya.
(4) A belföldi székhelyű társas vállalkozás - a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig - jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését, az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az említett jogügylet révén kibocsátott (megemelt névértékű) összes értékpapírról, továbbá az így kibocsátott (megemelt névértékű) értékpapír átruházásáról, bevonásáról, átalakításáról és kicseréléséről. A magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékű) összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően határozza meg. E rendelkezések a bemutatóra szóló részvényre nem vonatkoznak.
(5) Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén - akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor - munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott dolgozói üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni.
(6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani. Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és - amennyiben az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik.
(7) Kedvezményezett részesedéscsere esetében a megszerzett társaság magánszemély tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkező bevételnek
a) az a része, amely nem haladja meg a jogügylet alapján megszerzett pénzösszeget, árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül; a külföldi pénznemben megszerzett pénzösszeget a bevétel forintra történő átszámítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell forintra átszámítani;
b) az a) pont alá nem tartozó része - a magánszemély választása alapján - nem minősül bevételnek, vagy szintén árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül.
(8) A magánszemély a (7) bekezdés b) pontja szerinti választásáról legkésőbb az átruházás időpontjában nyilatkozik a kifizetőnek, valamint e választását adóbevallásában bejelenti az adóhatóságnak. Ha a (7) bekezdés b) pontja szerinti összeg a magánszemély választása alapján nem minősül bevételnek, akkor
a) a kifizető - a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig - magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról;
b) a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és a (7) bekezdés a) pont szerinti összeg alapulvételével, annak megfelelően határozza meg.
(9) Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagja(i)nak, részvényese(i)nek, feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén elnyeri a szavazati jogok többségét is a megszerzett társaságban;
b) társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
ba) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
bb) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
77/B. § (1) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondásra tekintettel megszerzett vagyoni érték esetében bevétel a megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételből (5. §) az a rész, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított értéket. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.
(2) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ilyenkor a jövedelemszerzés időpontja az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja, vagy - ha ez a korábbi időpont - az a nap, amelyen az értékpapírt a magánszemély (a magánszemély javára más személy) birtokba vette (ideértve különösen az értékpapírszámlán történő jóváírást).
(3) A magánszemély által értékpapírra vonatkozó eladási vagy más hasonló jog (kivéve a más értékpapírban megtestesülő jogot) gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevételből (5. §) az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékének és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségeknek az együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a magánszemély és a jogot alapító személy között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. A nem pénzben megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. A jog gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték alapján meghatározott bevétel (5. §) fennmaradó részére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) Nem minősül bevételnek a magánszemély által a jog gyakorlása révén megszerzett vagyoni érték, ha a jog alapítása, megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt.
(5) A kifizető - a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig - a jog alapítását követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az általa alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról, továbbá a jog gyakorlásáról, megszüntetéséről és a jogról való lemondásról (az utóbbi esetben az adatszolgáltatás mind az eredeti jogosultat, mind a jogot gyakorló, megszüntető, illetve a jogról lemondó személyt tartalmazza). Nem terheli e kötelezettség az adózót, ha a jogot bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben alapította.
(6) A jog megszerzésére fordított értéket az értékpapír megszerzésére fordított értékre irányadó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem
77/C. § (1) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha
a) a magánszemély az értékpapírt elismert program keretében, az elismert programban meghatározott feltételekkel szerezte, valamint
b) a program szervezője vagy a kibocsátó az értékpapírt a közvetlen átadás (birtokba adás) helyett az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál, vagy - ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet - a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott elfogadott országban működő, a külföldi jog szerinti befektetési szolgáltatónál (a továbbiakban: külföldi befektetési szolgáltató) a magánszemély javára egyedi letétbe helyezte.
(2) Az értékpapírletét alapja a program szervezője és a letétkezelő közötti keretszerződés, valamint a program szervezője, a letétkezelő és a magánszemély közötti egyedi szerződés. A különböző napokon átvett értékpapír(ok)ról a felek külön-külön egyedi szerződést kötnek, ha az értékpapírok letétbe helyezése nem egy napon történik. A keretszerződés az elismert program nyilvántartási számát, valamint a program szervezőjének és a letétkezelőnek a cégnevét, adószámát és levelezési címét, míg az egyedi szerződés - az említett adatok mellett - a kedvezményezett magánszemély nevét, adóazonosító számát és levelezési címét, továbbá a letétbe helyezett értékpapír(ok) azonosításához szükséges adatokat, valamint a kötelező tartási időszak kezdő napját is tartalmazza. Az érintett köteles az említett adataiban bekövetkezett bármely változásról a változástól számított 15 napon belül tájékoztatni a többi szerződőt. A letétbe helyezett értékpapírral a program szervezője csak a magánszeméllyel együttesen, míg a magánszemély - a keretszerződés eltérő, minden részt vevő magánszemélyre azonos feltételek mellett megállapított rendelkezése hiányában - önállóan rendelkezhet.
(3) A letétkezelő a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzés megszűnését követő 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezője cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat a program szervezője illetékes adóhatóságának az átadott összes értékpapírról. A letétkezelő az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti az új letétkezelő cégnevét és adószámát is, ha az értékpapírt a kedvezményezett magánszemély javára történő egyedi letétbe helyezés céljából más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak adja át.
(4) A letétkezelő az átvevőt az átadással egyidejűleg tájékoztatja az elismert program nyilvántartási számáról, a program szervezője és saját cégnevéről, adószámáról és levelezési címéről, továbbá a kedvezményezett magánszemély nevéről, adóazonosító számáról és levelezési címéről, valamint a kötelező tartási időszak kezdő napjáról, ha az értékpapírt a kötelező tartási időszakban más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át.
(5) Az új letétkezelő a letéti őrzés kezdetét követő 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, továbbá a program szervezője cégneve és adószáma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat a program szervezője illetékes adóhatóságának az átvett összes értékpapírról, ha az értékpapírt a (4) bekezdésben meghatározottak szerint vette át. Az új letétkezelő az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti a korábbi letétkezelő cégnevét és adószámát is. Az új letétkezelőre egyebekben a letétkezelőre vonatkozó rendelkezések az irányadók.
(6) A letétkezelő haladéktalanul tájékoztatja a program szervezőjét, ha a nála letétbe helyezett értékpapírnak a magánszemély javára történő egyedi letéti őrzése a kötelező tartási időszakban bármely okból (kivéve az elismert program szervezője rendelkezését) megszűnik.
(7) Nem kell a (2)-(6) bekezdésben foglaltakat alkalmazni, ha a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató. Ilyenkor a program szervezője a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzés megszűnését követő 15 napon belül - az elismert program nyilvántartási száma, valamint a magánszemély neve és adóazonosító száma feltüntetése mellett - adatot szolgáltat illetékes adóhatóságának az összes olyan értékpapírról, amelynek letéti őrzése megszűnt. A program szervezője az adatszolgáltatással egyidejűleg az adóhatóságnak bejelenti az új letétkezelő cégnevét és adószámát (ennek hiányában székhelyét) is, ha a külföldi befektetési szolgáltató az értékpapírt a kedvezményezett magánszemély javára történő egyedi letétbe helyezés céljából más külföldi befektetési szolgáltatónak, vagy a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak adta át; az utóbbi esetben az átadástól kezdődően a (2)-(6) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. A program szervezője köteles úgy eljárni, hogy az e bekezdésben foglalt adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettségét teljesíteni tudja.
(8) A magánszemély által megszerzett, munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül:
a) a magánszemély és a program szervezője közötti munkaviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a munkaviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között vezető tisztségviselői jogviszony vagy új munkaviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló vezető tisztségviselői jogviszony fennmarad,
b) a magánszemély és a program szervezője közötti vezető tisztségviselői jogviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a jogviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között munkaviszony vagy új vezető tisztségviselői jogviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló munkaviszony fennmarad,
c) az értékpapír bevonása, átalakítása, kicserélése ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,
d) az értékpapír kölcsönbe adása esetén az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,
e) az értékpapír c)-d) pontban nem említett visszterhes átruházása ellenében a magánszemély által megszerzett bevételnek - de (kivéve, ha a magánszemély a program szervezője tulajdonába adja az értékpapírt) legalább az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékének - az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét,
f) az értékpapír ingyenes átruházása esetén az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha a magánszemély a program szervezője tulajdonába adja az értékpapírt,
g) a kibocsátó megszűnése következtében a magánszemély által tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó (jogutódja) vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a kibocsátó kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét,
h) az értékpapír kibocsátója jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében tagi (részvényesi) jogviszonyára tekintettel a kibocsátó vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét,
i) az értékpapírnak a magánszemély javára egyedi letétként történő őrzése megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, ha az őrzés a c)-h) pontban nem említett okból szűnt meg, kivéve, ha a letétkezelő az értékpapírt a jogosult rendelkezése alapján más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak vagy - ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet és a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató - külföldi befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át,
ha a jogviszony megszűnése, az átruházás, a kibocsátó megszűnése, jegyzett tőkéjének leszállítása, illetve a letéti őrzés más okból történő megszűnése a kötelező tartási időszakban történik.
(9) A magánszemély tájékoztatja a program szervezőjét a (8) bekezdés szerinti jövedelem megállapításához szükséges valamennyi rendelkezésére álló adatról:
a) a (8) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszűnésének időpontjáig,
b) a (8) bekezdés c) pontja szerinti esetben az értékpapír bevonásának, átalakításának, illetve kicserélésének a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napját követő 15 napon belül,
c) a (8) bekezdés d)-f) pontja szerinti esetben az átadás napjáig (de legkésőbb az értékpapír felvételét követő 15 napon belül), ha az értékpapírt a program szervezőjének adja át, egyébként az értékpapír felvételét követő 15 napon belül,
d) a (8) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó megszűnéséig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a kibocsátó megszűnésének a napját követő 15 napon belül,
e) a (8) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tőke leszállításának a napjáig, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a jegyzett tőke leszállításának a napját követő 15 napon belül,
f) a (8) bekezdés i) pontja szerinti esetben az egyedi letétként történő őrzés megszűnésének napját követő 15 napon belül,
e tájékoztatási kötelezettség elmulasztása vagy nem megfelelő teljesítése esetén az adóhatóság minden ebből eredő jogkövetkezményt a magánszemély terhére állapít meg.
(10) A magánszemély által megszerzett, a (8)-(9) bekezdés szerint meghatározott jövedelem után a program szervezője az adóelőleget a nem pénzben juttatott jövedelemre irányadó rendelkezések [49. § (2) bekezdés b) pont] szerint megállapítja és levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja és megfizeti, akkor is, ha egyébként nem minősül munkáltatónak.
(11) A (8) bekezdésben meghatározott jövedelem megszerzésének időpontja:
a) a (8) bekezdés a)-b) pontja szerinti esetben a jogviszony megszűnésének a napja;
b) a (8) bekezdés c) pontja szerinti esetben a bevonás, az átalakítás, illetve a kicserélés napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
c) a (8) bekezdés d)-e) pontja szerinti esetben az átvétel napja (de legkésőbb az értékpapír felvételét követő 15. nap), ha az értékpapírt a program szervezője szerzi meg, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
d) a (8) bekezdés f) és i) pontja szerinti esetben a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
e) a (8) bekezdés g) pontja szerinti esetben a kibocsátó jogutód nélküli megszűnésének napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja;
f) a (8) bekezdés h) pontja szerinti esetben a jegyzett tőke leszállításának a napja, ha az értékpapírt a program szervezője bocsátotta ki, egyébként a magánszemély tájékoztatási kötelezettsége teljesítésére nyitva álló határidő utolsó napja.
(12) A magánszemély - a (8) és (11) bekezdésben foglaltaktól eltérően - nem szerez jövedelmet, ha az értékpapírt felülbélyegzése, kicserélése, vagy kedvezményezett részesedéscsere keretében történő átruházása céljából, vagy a kibocsátó átalakulása miatt veszi fel, feltéve, hogy
a) az említett jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez,
b) a letétkezelőt a felvétel időpontjában - ha a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató, a program szervezőjét a felvétel időpontjáig - tájékoztatja a felvétel céljáról (okáról), valamint arról, hogy a jogügylet révén kizárólag értékpapírt szerez, valamint
c) a jogügylet révén megszerzett értékpapírt rendelkezése alapján a kibocsátó (megbízottja) a felvételt követő 15 napon belül a javára egyedi letétbe helyezi az eredeti letétkezelőnél.
A letétkezelő (kivéve a külföldi befektetési szolgáltatót) haladéktalanul tájékoztatja a program szervezőjét, amennyiben az új értékpapír (a felülbélyegzett értékpapír) letétbe helyezése az említett határidőn belül nem történt meg.
(13) A (12) bekezdés c) pontja szerint letétbe helyezett értékpapír esetében a kötelező tartási idő kezdő napját az eredeti (a felvett) értékpapírnak megfelelően, az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír megszerzésére fordított érték - és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás - alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni. Az új értékpapírra egyebekben az eredeti értékpapírra vonatkozó rendelkezések irányadók.
(14) Az adóhatóság a (9) és a (12) bekezdésben meghatározott 15 napos határidőt bármely érdekelt fél által a határidőn belül benyújtott kérelemre meghosszabbítja, ha a magánszemély a határidőt rajta kívül álló ok miatt nem tudja teljesíteni. Ugyanazon határidő meghosszabbítására legfeljebb két alkalommal, és összesen legfeljebb 120 nap időtartamra van lehetőség. Az adóhatóság a kérelem ügyében soron kívül jár el, határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha az adóhatóság a kérelmet a benyújtásától számított 15 napon belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A kérelem benyújtásától a határozat jogerőre emelkedéséig (a határozat bírói felülvizsgálata esetén az ítélet jogerőre emelkedéséig) terjedő időszak, valamint a meghosszabbítás időtartama a határidőbe nem számít be.
(15) A kötelező tartási időszak leteltét követően a letétbe helyezett értékpapír
a) tőzsdei ügyletben történő visszterhes átruházása esetén a magánszemély által megszerzett bevétel adókötelezettségére - az átruházás jogcímét alapul véve, a kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések helyett - az árfolyamnyereségből származó jövedelemre, vagy az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
b) ingyenes átruházása esetén (kivéve, ha az átruházás a kibocsátó részére történt) az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az átruházásból származó bevételnek az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értéke minősül;
c) átalakítása, kicserélése révén megszerzett bevétel adókötelezettségére az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(16) Az adóhatóság a program szervezőjét és a letétkezelőt 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja, ha az e §-ban meghatározott adatszolgáltatási vagy tájékoztatási kötelezettségét megszegi.
(17) A magánszemély és a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltató elkülönített nyilvántartást köteles vezetni az elismert program keretében megszerzett, illetve nála letétbe helyezett összes értékpapírról. A magánszemélyt e kötelezettség a kötelező tartási időszak letelte után is terheli.
(18) Ha a magánszemély által elismert program keretében megszerzett, az adóévben letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés időpontjára - vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának a napjára - megállapított együttes szokásos piaci értéke meghaladja az 500 ezer forintot, az adózó az (1)-(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek - a letétbe helyezés sorrendjében összesített együttes szokásos piaci értéke nem haladja meg az említett összeget. A magánszemély által elismert program keretében megszerzett többi értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az irányadók. Ha a magánszemély az adóévben több elismert program keretében szerez értékpapírt, az említett összeghatár eléréséről haladéktalanul köteles tájékoztatni valamennyi program szervezőjét.
(19) A Pénzügyminisztérium - a gazdasági társaság kérelmére - a következő feltételek együttes fennállása esetén elismert programként veszi nyilvántartásba a kérelemben bemutatott programot:
a) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság vagy a gazdasági társaságnál többségi irányítást gyakorló tag által kibocsátott értékpapírt lehet szerezni;
b) az írásban meghirdetett programban a program szervezője feltétlen és visszavonhatatlan kötelezettséget vállal az abban foglaltak teljesítésére; nem zárja ki a nyilvántartásba vételt, ha a kiíró a kötelezettségvállalás hatályát az elismert programként történő nyilvántartásba vételtől teszi függővé;
c) a program keretében kizárólag a gazdasági társaság munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt;
d) a program keretében legalább a gazdasági társaságnál a kérelem benyújtásának évét megelőző üzleti évben foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma 10 százalékának megfelelő magánszemély kíván részt venni, és a részt venni kívánó magánszemélyek legfeljebb 25 százaléka vezető tisztségviselő;
e) a program keretében a vezető tisztségviselők legfeljebb a megszerezhető összes értékpapír együttes névértékének 50 százalékát kitevő együttes névértékű értékpapírt szerezhetnek;
f) a gazdasági társaság és a kibocsátó választott könyvvizsgálójának (a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének és a könyvvizsgálatért személyesen is felelős tagjának, munkavállalójának), felügyelő bizottsága tagjának közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt;
g) a gazdasági társaság és a kibocsátó számviteli vezetője és közeli hozzátartozója a program keretében nem szerezhet értékpapírt;
h) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelődjük) a kérelem benyújtását megelőző legalább három üzleti évre vonatkozóan könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó, a székhelye szerinti állam joga szerinti beszámolót hozott nyilvánosságra;
i) a gazdasági társaság és a kibocsátó (jogelődjük) a kérelem benyújtását megelőző három naptári éven belül és a kérelem benyújtásának évében a kérelem benyújtásáig nem állt csődeljárás vagy felszámolás (annak megfelelő, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alatt.
(20) A Pénzügyminisztérium a nyilvántartásba vételt megtagadja, ha
a) a kérelemben bemutatott program nem felel meg az e törvényben meghatározott összes feltételnek;
b) a kérelem nem felel meg az e törvényben vagy e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott összes feltételnek, vagy a kérelemből nem állapítható meg minden, az elbírálás szempontjából jelentős tény, és az adózó a hiányt felhívás ellenére sem pótolta;
c) a gazdasági társaság vagy a kibocsátó a kérelem jogerős elbírálását megelőzően csődeljárás vagy felszámolás (annak megfelelő, külföldi jog szerinti eljárás) hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság köteles haladéktalanul bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére;
d) a program alapján már történt értékpapír-juttatás;
e) a közölt tényállás alapján megállapítható, hogy a program megvalósítása sérti vagy sértheti a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét.
(21) A nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az adózó az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott formában és tartalommal, ügyvéd vagy adótanácsadó ellenjegyzésével nyújtja be. A kérelemben az adózó nyilatkozik arról, hogy a kérelemben megjelölt tényállás megfelel a valóságnak. A kérelemhez csatolni kell a miniszteri rendeletben meghatározott valamennyi okiratot (idegen nyelven kiállított okirat esetében a hiteles magyar nyelvű fordítást).
(22) A Pénzügyminisztérium a programot törli a nyilvántartásból:
a) a program keretében elsőként letétbe helyezett értékpapír letétbe helyezését követő második év utolsó napjával; a program szervezője a letétbe helyezést 15 napon belül köteles bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére;
b) a végelszámolás, a csődeljárás, a felszámolás kezdő napjával, ha a nyilvántartásba vételt követően az a) pontban meghatározott időpontig a gazdasági társaság vagy a kibocsátó (jogutódjuk) végelszámolás, csődeljárás, illetve felszámolás hatálya alá kerül; ezt a tényt a gazdasági társaság köteles haladéktalanul bejelenteni a Pénzügyminisztérium részére;
c) a kérelemben megjelölt, a kérelem benyújtását követő nappal, ha a program szervezője az a) pontban meghatározott időpontig kéri a nyilvántartásból való törlést.
(23) A Pénzügyminisztériumnak a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a programnak a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A Pénzügyminisztérium a jogerős határozat, valamint - a program nyilvántartásba vételéről rendelkező határozat esetén - a kérelem egy eredeti példányát az APEH elnöke útján megküldi a program szervezője illetékes adóhatóságának, valamint a jogerős határozat rendelkező részét hivatalos lapjában nyilvánosságra hozza.
(24) Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) elismert program: a Pénzügyminisztérium által ilyenként nyilvántartott munkavállalói értékpapír-juttatási program;
b) értékpapír: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott elfogadott országban az elismert program szervezője vagy többségi irányítást gyakorló tagja által forgalomba hozott (kibocsátott), tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló értékpapír;
c) kötelező tartási időszak: a kötelező tartási időszak kezdő napjától a kötelező tartási időszak kezdő napjának évét követő második naptári év utolsó napjáig terjedő időszak;
d) a kötelező tartási időszak kezdő napja: az elismert program keretében megszerzett értékpapír letétbe helyezésének napja, vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a jog gyakorlására jogosult;
e) a program szervezője: a program nyilvántartásba vétele iránti kérelmet benyújtó gazdasági társaság;
f) többségi irányítást gyakorló tag: az a jogi személy, egyéb szervezet, amely a program szervezőjénél közvetve vagy közvetlenül a szavazatok több mint 50 százalékával rendelkezik;
g) számviteli vezető: a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott vagy erre alkalmazott magánszemély;
h) vezető tisztségviselő: a jogi személy, az egyéb szervezet törvényes képviseletére jogosult magánszemély.”
27. § Az Szja tv. 81. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza:
a) az e törvény végrehajtásához szükséges nyomtatvány kötelező alkalmazását;
b) az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjét, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjat.”
28. § (1) Az Szja tv. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az MNB a Magyar Közlönyben közzéteszi a hivatalos devizaárfolyam-lapján nem szereplő külföldi pénznemek euróban megadott árfolyamát.”
(2) Az Szja tv. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi az alacsony adókulcsú államok listáját.”
29. § Az Szja tv. 83. §-a a következő (11)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„(11) E törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára is alkalmazni kell.
(12) A magánszemély a tárgyi eszköz értékcsökkenési leírását - választása szerint - az üzembe helyezése időpontjában irányadó statisztikai besorolási rend vagy vámtarifaszám alapján is megállapíthatja. A 2003. évi jövedelem meghatározásánál mezőgazdasági őstermelő esetében a termék meghatározásakor az 1999. július 1-jén érvényes vámtarifaszámot, az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében a tevékenység besorolásakor a Központi Statisztikai Hivatal 1999. július 1-jén érvényes besorolási rendjét kell figyelembe venni.”
30. § Az Szja tv. a következő 84. §-sal egészül ki:
„84. § (1) Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:
a) a Tanács 90/434/EGK irányelve a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről;
b) az Európai Közösségek Bizottsága 94/79/EGK ajánlása a magánszemély által nem az illetősége szerinti tagállamban szerzett egyes jövedelmek adóztatásáról.
(2) Ez a törvény - az 1998. évi XV. törvénnyel kihirdetett, a Gazdasági Együttműködési Szervezet (OECD) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatoknak megfelelően - a jövedelem- és vagyonadókra vonatkozó modellegyezmény figyelembevételével készült szabályozást tartalmaz.”
31. § Az Szja tv. 1., 3., 5. és 11. számú melléklete e törvény 1-4. számú melléklete szerint módosul.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosítása

32. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.) 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.”
33. § A Tao. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A külföldi illetőségű adózó és a külföldi illetőségű osztalékban részesülő adókötelezettsége a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható jövedelmére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).”
34. § (1) A Tao. 4. §-ának 11. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye olyan államban van, ahol jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre fizetendő, a társasági adónak megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében előírt mérték kétharmadát; nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi személy a székhelye szerinti államban valódi gazdasági jelenléttel bír; a valódi gazdasági jelenlétet az adózó köteles bizonyítani, ha a székhely szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”
(2) A Tao. 4. §-a a következő 16/a. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„16/a. foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma: a Központi Statisztikai Hivatal „Útmutató az intézményi munkaügyi-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez” című kiadvány szerinti éves szinten számított statisztikai állományi létszám, azzal hogy a kölcsönvett munkaerő a kölcsönvevőnél figyelembe vehető, amennyiben a kölcsönadó e létszámot a kölcsönadott munkaerő nélkül számítja fel, és erről az adóbevallás benyújtásáig írásban nyilatkozik a kölcsönvevőnek;”
(3) A Tao. 4. §-a a következő 23/a., 23/b. és 23/c. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„23/a. kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a. pont) vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja(i), részvényese(i) legfeljebb a jogutód által az átalakulás keretében kibocsátott részvény(ek), üzletrész(ek) együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez(nek), valamint
b) szétválás, részleges átalakulás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei arányos részesedést szereznek a jogutódokban;
23/b. kedvezményezett eszközátruházás: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (az átruházó társaság) - megszűnése nélkül - legalább egy önálló szervezeti egységét átruházza egy másik társaságra (az átvevő társaságra) annak jegyzett tőkéjét megtestesítő részesedés ellenében; önálló szervezeti egység: egy társaság olyan részlegének összes eszköze és forrása, amely részleg szervezeti szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal működni képes egységet képez;
23/c. kedvezményezett részesedéscsere: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (a megszerző társaság) részesedést szerez egy másik társaság (a megszerzett társaság) jegyzett tőkéjében annak ellenében, hogy a jegyzett tőkéjét képviselő értékpapír(oka)t, üzletrész(eke)t bocsát ki, és az(oka)t, valamint - szükség esetén - legfeljebb az átadott összes értékpapír, üzletrész együttes névértékének (névérték hiányában arányos könyv szerinti értékének) a 10 százalékát meg nem haladó pénzeszközt ad a megszerzett társaság tagjának (tagjainak), részvényesének (részvényeseinek), feltéve, hogy a megszerző társaság a jogügylet révén elnyeri a szavazati jogok többségét is a megszerzett társaságban;”
(4) A Tao. 4. §-a a következő 32/a. ponttal egészül ki:
„32/a. társaság: a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet, továbbá a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamának adóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldi illetőséggel bíró olyan társaság, amely
a) az Európai Unión kívüli állammal a jövedelem- és vagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetközi szerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az Európai Unión kívüli államban, valamint
b) a különböző tagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben vagy az anya- és leányvállalatok esetében alkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formában működik, és az említett irányelvekben meghatározott adó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választási lehetőség vagy mentesség illetné meg;”
35. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„c) a bányászatról szóló törvényben, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben vagy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, továbbá erdőgazdálkodónál az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, legfeljebb a befejezett felújításhoz a célállomány típusától függően az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló jogszabály szerint igénybe vehető támogatás mértékéig,”
(2) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„e) az adózó által a tőkepiacról szóló törvény szerinti elismert (szabályozott) piacon kötött ügylet alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál és a szövetkezetnél (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,”
(3) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„f) az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összege, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 25 százaléka és legfeljebb adóévenként 500 millió forint (a továbbiakban: fejlesztési tartalék), figyelemmel a (15) bekezdésben foglaltakra,”
(4) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„h) a megszerzett társaság tagjánál (részvényesénél) a kedvezményezett részesedéscsere alapján kivezetett részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, ha az adózó igénybe kívánja venni e kedvezményt; e kedvezmény alkalmazása esetén az adózó a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett valamennyi részesedést elkülönítetten tartja nyilván,”
(5) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„k) a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál, a szövetkezetnél és a külföldi vállalkozónál (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a (14) és (16) bekezdésben foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírásai szerinti mikro- és kisvállalkozás (ideértve az említett törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával mikro- és kisvállalkozásnak minősülő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét is) nem alkalmazza,”
(6) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő s) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„s) a kapott jogdíj alapján az adóévi adózás előtti eredmény javára elszámolt bevétel 50 százaléka, figyelemmel a (14) bekezdésben foglaltakra,”
(7) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„t) az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülése adóévében, vagy - az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi - az értékcsökkenés elszámolásának adóévében legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben - visszafizetési kötelezettség nélkül - kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, juttatás összegének, illetve - ha él a választási lehetőséggel - a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevételnek megfelelő résszel,”
(8) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének w) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„w) a kockázati tőkevállalkozások nyilvántartásába történő bejegyzése évét követő hetedik adóévtől a kockázati tőkebefektetés átruházása révén az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, amíg az adózó a nyilvántartásban szerepel, továbbá az adózó által az átruházott részesedésre az adóévben elszámolt árfolyamnyereség, feltéve, hogy
wa) az adózó a részesedést 2002. december 31-ét követően, a kibocsátó jegyzett tőkéjének emelése alapján teljesített pénzbeli hozzájárulás (pénzbetét) szolgáltatása révén szerezte,
wb) a kibocsátó a jegyzett tőke emelésének cégbírósági bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását megelőző napon a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerinti kis- és középvállalkozásnak minősült és nem volt az adózó kapcsolt vállalkozása, valamint
wc) a részesedés átruházására a megszerzése évét követő harmadik adóévben vagy azt követően kerül sor,”
(9) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének zs) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt csökkenti:]
„zs) az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerinti mikro- és kisvállalkozásnál (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot) a korábban még használatba nem vett ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant és a 2001. december 31-ét követően beszerzett ültetvénynek az állományba vétel időpontjára megállapított beszerzési, bekerülési értékét), tenyészállat, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan (ide nem értve az üzemkörön kívüli ingatlant) bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltozás, átalakítás értéke és az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)-(13) bekezdésben foglaltakra.”
(10) A Tao. 7. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Az (1) bekezdés zs) pontja alkalmazásakor az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda és a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával minősül mikro- és kisvállalkozásnak.”
(11) A Tao. 7. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:
„(14) Az adózó az (1) bekezdés e), k) és s) pontjában foglaltakat választása szerint alkalmazza. Az adózó által az adózás előtti eredmény csökkentéseként az említett rendelkezések alapján együttesen elszámolt összeg nem haladhatja meg az adózás előtti nyereség 50 százalékát.”
(12) A Tao. 7. §-a a következő (15) bekezdéssel egészül ki:
„(15) Az adózó az (1) bekezdés f) pontja szerinti fejlesztési tartalékot a lekötése adóévét követő négy adóévben megvalósított beruházás (ide nem értve a nem pénzbeli, vagyoni hozzájárulásként átvett eszközt) bekerülési értékének megfelelően oldhatja fel, kivéve, ha a feloldott rész után a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót megállapítja, és - önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten - az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával a feloldást követő 30 napon belül megfizeti. Az adózó a fejlesztési tartaléknak a lekötése adóévét követő negyedik adóév végéig beruházásra fel nem használt része után az adót az említett mértékkel a negyedik adóévet követő adóév első hónapjában megállapítja, és azt önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti.”
(13) A Tao. 7. §-a a következő (16) bekezdéssel egészül ki:
„(16) Az (1) bekezdés k) pontja és a 8. § (1) bekezdés k) pontja alkalmazásában
a) kapott (járó) kamat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 84. § (3) bekezdés a) és c) pontja, 84. § (5) bekezdés a) és b) pontja és 84. § (6) bekezdése alapján elszámolt bevétel,
b) fizetett (fizetendő) kamat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 85. § (2) bekezdés a) pontja alapján elszámolt ráfordítás,
mindkét esetben kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot terhelő, illetve megillető összeget.”
36. § (1) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt növeli:]
„k) a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján az adóévben elszámolt bevételt meghaladóan kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján elszámolt ráfordítás 50 százaléka a gazdasági társaságnál, a szövetkezetnél és a külföldi vállalkozónál (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a 7. § (16) bekezdésében foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírásai szerinti mikro- és kisvállalkozás (ideértve az említett törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával mikro- és kisvállalkozásnak minősülő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét is) nem alkalmazza,”
(2) A Tao. 8. §-ának (1) bekezdése a következő r) ponttal egészül ki:
[Az adózás előtti eredményt növeli:]
„r) a 7. § (1) bekezdésének gy) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből a kedvezményezett átalakulás alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összeg,”
(3) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adózás előtti eredményt növeli:]
„t) a 7. § (1) bekezdésének h) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből a kedvezményezett részesedéscsere alapján megszerzett részesedés bekerülési értéke csökkentéseként, könyv szerinti értéke kivezetéseként az adóévben bármely jogcímen elszámolt (de összesen legfeljebb a részesedésre az említett rendelkezés alapján az adózás előtti eredmény csökkentéseként figyelembe vett) összeg,”
(4) A Tao. 8. §-a (1) bekezdése u) pontjának felvezető rendelkezése, valamint a pont ua) és uc)-ud) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az adózás előtti eredményt növeli:]
„u) azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként a 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján elszámolt összeg (egyéni cég jogutódjánál ideértve az egyéni vállalkozóként igénybe vett kisvállalkozói kedvezményt is) kétszerese,
ua) amely beruházást (kivéve az ültetvényt), szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyez üzembe, illetve nem vesz használatba, az említett negyedik adóévről készített bevallásban, kivéve, ha az üzembe helyezés, a használatbavétel elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,”
„uc) amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli ingatlanként is használ, vagy az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé, a forgóeszközök közé sorol át, illetve amely szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig a forgóeszközök közé sorol át, az említett első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban, kivéve, ha a forgóeszközök közé történő átsorolás az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódásának következménye,
ud) amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig elidegenít (természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaad), az elidegenítés adóévéről készített bevallásban.”
(5) A Tao. 8. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az adózó az (1) bekezdés j) pontjának alkalmazásakor nem veszi figyelembe azt az összeget, amellyel az (1) bekezdés k) pontja alapján növelte adózás előtti eredményét.”
37. § A Tao. 9. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki:
[Csökkenteni kell az adózás előtti eredményt]
„b) a közhasznú szervezetként, a kiemelkedően közhasznú szervezetként besorolt alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szervezetnek és köztestületnek vállalkozási tevékenysége adózás előtti nyereségének 20 százalékával;”
38. § (1) A Tao. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A célszervezet adóalapja az adóévre jóváhagyott osztalék, részesedés, továbbá a (6) bekezdés szerint nyilvántartott, adómentesen képződött eredménytartalékból osztalék, részesedés címen jóváhagyott összeg, valamint a jegyzett tőke leszállítása, a tagi (részvényesi, üzletrésztulajdonosi) jogviszony megszűnése következtében az adóévben keletkezett kötelezettségek együttes összege (a továbbiakban: megállapított osztalék), módosítva a (2)-(5) bekezdésben, továbbá a 18. és 28. §-okban, valamint - figyelemmel a (2)-(3) bekezdésre - a VII. fejezetben foglaltakkal.”
(2) A Tao. 10. §-ának (6) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Tőkeleszállításkor, a tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszony megszűnésekor a tag részére kiadott vagyon értékét az adózottan képzett eredménytartalék csökkentéseként, ha az arra nem nyújt fedezetet, akkor a fennmaradó részt az adómentesen képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni.”
(3) A Tao. 10. §-a a következő (7)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Célszervezetek egyesülése, szétválása esetén a (6) bekezdés szerint nyilvántartott eredménytartalékot - az átalakulás formájától függően - összesítéssel, illetve megosztással kell megállapítani, majd ezt az értéket csökkenteni kell az átalakulással létrejött társaságban részt venni nem kívánó tag részére kiadásra kerülő eszközök és kötelezettségek értékének különbözetével. A csökkentést először az adózottan képzett eredménytartalék terhére kell elszámolni úgy, hogy az ne váljon negatívvá, a fennmaradó rész az adómentesen képzett eredménytartalékot csökkenti.
(8) E § alkalmazásában az eredménytartalékkal esik egy tekintet alá a jegyzett tőkének az a része is, amely az eredménytartalék terhére történő felemeléséből származik, valamint a tőketartaléknak a pozitív összevont átértékelési különbözetből származó része. Ha az adózó a jegyzett tőkét leszállítja, azt kell feltételezni, hogy a tőkeleszállítás - az eredménytartalékból megvalósított tőkeemelés összegéig - jegyzett tőkének az eredménytartalékból származó részéből történt.”
39. § (1) A Tao. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózó
a) a 7. § (1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat nem alkalmazhatja a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévben és a végelszámolás időszaka alatt, vagy - ha végelszámolás, felszámolás nélkül szűnik meg jogutód nélkül - utolsó adóévében;
b) a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző nappal lezáruló adóévet (ha végelszámolás, felszámolás nélkül szűnik meg jogutód nélkül, az utolsó adóévét) megelőzően lekötött fejlesztési tartaléknak az említett adóév utolsó napjáig beruházásra fel nem használt része után az e napot követő 30 napon belül a 19. § (1) bekezdésének a lekötés adóévében hatályos rendelkezése szerint előírt mértékkel az adót megállapítja, és azt önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti;
c) jogutód nélküli megszűnésekor
ca) az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja,
cb) az adózás előtti eredményt növeli a kedvezményezett átalakulás alapján a 7. § (1) bekezdés gy) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés r) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét,
cc) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés h) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés t) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét,
cd) nem alkalmazza a 7. § (1) bekezdés ny) pontjának rendelkezéseit,
ce) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés z) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerinti tartós adományozásra tekintettel elszámolt többletkedvezmény kétszerese, ha a szerződésben vállaltakat jogutód nélküli megszűnése miatt nem teljesítette a szerződésnek megfelelően,
cf) az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés zs) pontja szerint az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg azon részének a kétszerese, amelyet a 8. § (1) bekezdésének u) pontja szerint nem számolt el az adózás előtti eredmény növeléseként, ha az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévében, vagy az azt követő négy adóévben szűnik meg jogutód nélkül,
cg) egyszeres könyvvitel vezetése esetén az adózás előtti eredményt módosítja az egyszerűsített mérlegben kimutatott tartalék összege.”
(2) A Tao. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adózó átalakulásakor
a) a jogelődnél az adózás előtti eredményt csökkenti az az összeg, amellyel az immateriális javak és a tárgyi eszközök együttes számított nyilvántartási értéke meghaladja együttes könyv szerinti értéküket, növeli az az összeg, amellyel az együttes könyv szerinti érték az együttes számított nyilvántartási értéket meghaladja; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott eszközökre alkalmazza;
b) a jogelődnél az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés gy) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés r) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott részesedésre alkalmazza;
c) a jogelődnél az adózás előtti eredményt növeli a 7. § (1) bekezdés h) pontja szerint az adóévben vagy korábban az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összegből az a rész, amellyel a 8. § (1) bekezdés t) pontja szerint korábban nem növelte adózás előtti eredményét; kiválás és részleges átalakulás esetén a jogelőd e rendelkezéseket az átalakulás adóévében és csak a jogutód részére a végleges vagyonmérleg alapján átadott részesedésre alkalmazza;
d) a jogelődnél (kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutódnál első adóévében) az adózás előtti eredményt növeli a végleges vagyonmérlegében kimutatott pozitív összevont átértékelési különbözet összege, figyelemmel a (9)-(11) bekezdésben foglaltakra;
e) a jogutódnál első adóévében az adózás előtti eredményt növeli a végleges vagyonmérleg szerint a jogelődtől átvett követelésre a jogelőd által a 7. § (1) bekezdés ny) pontja szerint az átalakulás adóévében az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg;
f) a kettős könyvvitelt vezető jogutódnál első adóévében az adózás előtti eredményt módosítja az egyszeres könyvvitelt vezető jogelőd vagy a jogelőd egyéni cég által (kiválás és részleges átalakulás esetén az általa) az átalakulás során az eredménytartalékba helyezett áttérési különbözet összege;
g) az egyéni cég jogutódjánál az adózás előtti eredményt növeli a jogelőd egyszerűsített mérlegében kimutatott vásárolt készlet értékéből a kiegyenlített, nem beruházási célra beszerzett készlet értéke és a végleges vagyonmérlegében a követelések vagy a vásárolt készletek között kimutatott fizetett előleg összege, valamint csökkenti a végleges vagyonmérlegében a kötelezettségek között kimutatott kapott előleg összege;
h) a jogutód a bányászatról szóló törvényben, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló törvényben vagy a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére, valamint az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére a végleges vagyonmérlegében kimutatott céltartalék átértékelési különbözetével az átalakulást követően úgy módosítja az adózás előtti eredményt, ahogyan jogelődje módosította volna, ha az átalakulás nem történt volna meg;
i) a jogutód a végleges vagyonmérlege szerint a jogelődtől átvett követelésre a könyv szerinti értéket meghaladóan befolyt összeg alapján, valamint e követelés behajthatatlanná válása esetén az átalakulást követően úgy módosítja adózás előtti eredményét, ahogyan azt a jogelőd tette volna, ha az átalakulás nem történt volna meg.”
40. § A Tao. 18. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény előírása szerint mikro- vagy kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés és szövetkezet a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci ár meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.”
41. § A Tao. 21. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A (7), (10)-(11) bekezdés szerinti adókedvezmény utoljára a 2011. évi adóalap utáni adóból vehető igénybe. Az adózó nem veheti igénybe az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett beruházás alapján.”
42. § (1) A Tao. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózónak - a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az adóbevallással egyidejűleg az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra társasági adóelőleget kell bevallania az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével. Nem lehet adóelőleget bevallani arra a naptári hónapra, negyedévre, a negyedév azon naptári hónapjára, amelyre az adózó már vallott be adóelőleget.”
(2) A Tao. 26. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak és a külföldi vállalkozónak az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie. E rendelkezés nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot.”
43. § (1) A Tao. 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A belföldi személy által a külföldi illetőségű osztalékban részesülő részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban részesülő az osztalék fizetésének (juttatásának) napján már legalább két éve a belföldi személy anyavállalatának minősül. Anyavállalat az a társaság, amely legalább 25 százalékos részesedéssel (részvény esetében névre szóló részvénnyel) rendelkezik egy másik társaság jegyzett tőkéjében.”
(2) A Tao. 27. §-a (11) bekezdésének d) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az osztalékadóra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában osztalék (függetlenül a juttatás formájától):]
„d) jogutód nélküli megszűnéskor a tag (részvényes, alapító, üzletrész-tulajdonos) részére járó eszközök vagyonfelosztási javaslat szerinti értékének az a része, amely meghaladja a vagyonfelosztási javaslat szerint a rá jutó kötelezettségek értékének és a megszűnt részesedés (12) bekezdés szerinti értékének együttes összegét; e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a cégbejegyzési kérelem elutasítása, vagy a cégeljárás megszüntetése, illetve a fióktelep cégjegyzékből történő törlése következtében megszerzett jövedelem meghatározására is;”
„f) a belföldi személy és a fióktelep jegyzett tőkéjének leszállításakor - ha az tőkekivonás útján valósul meg a megszerzett eszközök értékének a bevont részesedés (12) bekezdés szerinti értékét meghaladó része;”
44. § A Tao. 28. §-ának (2)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adó megállapításakor az adóalapot úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
(3) A (2) bekezdésben nem említett esetben a belföldi illetőségű adózó és a külföldi vállalkozó a társasági adóból adóvisszatartás formájában levonhatja a külföldön fizetett (fizetendő), a társasági adónak megfelelő adót.”
„(5) A (3) bekezdés szerinti összeget jövedelmenként kell meghatározni. Az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót, de legfeljebb - nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal; e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”
45. § (1) A Tao. a következő 29/D. §-sal egészül ki:
„29/D. § (1) Az adózó azon adóév adóalapjának megállapításánál, amelynek első napja 2002-ben van, az adózás előtti eredményt csökkentheti az eredménytartaléknak az adóévben lekötött tartalékba átvezetett és az adóév utolsó napján lekötött tartalékként kimutatott összegével, de legfeljebb az adóévi adózás előtti nyereség 20 százalékával és legfeljebb 500 millió forinttal; e rendelkezést az adózó utolsó adóévében és a végelszámolás időszaka alatt nem alkalmazhatja. Az adózó a lekötött tartaléknak a lekötése adóévét követő adóév végéig beruházásra (ide nem értve a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként átvett eszközt) fel nem használt része után az adót 18 százalékos mértékkel az adóévet követő első adóév első hónapjának utolsó napjáig megállapítja, és azt önellenőrzési pótlék helyett késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával megfizeti.
(2) Az adózó a 4. § 28. pontjának a) alpontjában meghatározott nyilvántartásba vétele iránti kérelmét 2002. december 31-ig nyújthatja be. E határidő leteltét követő három hónap elteltével igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
(3) Ha az adózó a 21. § (7), (10)-(11) bekezdése, a 29. § (5) bekezdés d) pontja vagy az 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a szerinti adókedvezményre jogosító beruházást megkezdte, akkor 2002. december 31-ig - 2002. december 1-jét követően megkezdett beruházás esetén a beruházás megkezdését követő 45 napon belül - bejelenti a Pénzügyminisztériumnak a beruházáshoz kapcsolódó, az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben meghatározott adatokat. E bejelentési kötelezettség elmulasztása esetére - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény végrehajtása érdekében - törvény az adókedvezmény igénybevételét érintő, nem eljárási jogkövetkezményt is megállapíthat.
(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben meghatározza a (3) bekezdés szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésének részletes szabályait.
(5) A 21. § (7), (10)-(11) bekezdése, a 29. § (5) bekezdés d) pontja vagy az 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a alapján a 2003-ban kezdődő adóévre érvényesített adókedvezményre törvény - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény végrehajtása érdekében - az említett rendelkezésektől eltérő szabályt állapíthat meg.”
(2) A Tao. 29/D. §-a a következő (6)-(15) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A külföldön tevékenységet végző az adóalap megállapítása során e törvény 7-8. §-ának a 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit alkalmazza.
(7) Az állami adóhatóság az adózót törli a 4. § 28. pont a) alpontja szerinti nyilvántartásból, ha a többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tagjának (részvényesének) személye megváltozik, a változás bekövetkezésének a napjával, vagy az átalakulás napjával, ha az adózó egyesülésben vesz részt. Az adózó a külföldön tevékenységet végző jogállást a nyilvántartásból való törlés napjával veszíti el.
(8) Az adózó - utoljára abban az adóévben, amelynek utolsó napja 2004-ben van - a 4. § 11. pontjának 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint állapítja meg, hogy a külföldi személy ellenőrzött külföldi társaságnak minősül-e, ha a külföldi személyben a részesedést ő vagy kapcsolt vállalkozása 2002. december 31-ig megszerezte.
(9) Az adózó az adóalap megállapításánál alkalmazhatja a 4. § 36. pontjának és a 7. § (1) bekezdése e) pontjának 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit, ha az épületet, építményt 2002. december 31-ig üzembe helyezte.
(10) Az adózó a 2002. december 31. napján hatályos 8. § (1) bekezdés i) és t) pontjában, 16. § (1) bekezdés d) és e) pontjában, 16. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezést alkalmazza, ha az átalakulásra vonatkozó döntést, megállapodást 2002. december 31-ig közokiratba foglalták, vagy az azt tartalmazó okiratot (így különösen a társasági szerződést, az alapszabályt, az egyesülési vagy szétválási szerződést) ezen időpontig ügyvéd (jogtanácsos) ellenjegyezte.
(11) Az e törvényben meghatározott adókedvezmény érvényesítésére kizárólag az adóbevallásban, az adózónak a bevallás benyújtásáig meghozott döntése alapján van lehetőség.
(12) Az adózó a 22. § (1)-(2) bekezdésének 2002. december 31-ig hatályos rendelkezése alapján igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten visszafizetni, ha az alapjául szolgáló gép, épület vagy infrastrukturális beruházás tulajdonjogát vagy használatát az üzembe helyezés napjától számított három naptári éven belül másnak átengedi, illetőleg, ha három naptári éven belül az adókedvezménnyel telepített tárgyi eszközt olyan térségbe (övezetbe) telepíti át, ahol a kedvezményt nem érvényesíthette volna.
(13) Az adózó a beruházási adókedvezmény vonatkozásában a statisztikai besorolásra e törvény 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit tartalmazza. Az adózó az értékcsökkenési leírást - a 29/B. § (8) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - a statisztikai besorolásra és a vámtarifaszámra az eszköz üzembe helyezése időpontjában irányadó rendelkezések szerint is megállapíthatja.
(14) Az adózó a 18. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettséget az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet hatálybalépésének a napjától megkötött szerződésre köteles alkalmazni.
(15) Az adózó - választása szerint - nem köteles alkalmazni a 8. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltakat, feltéve, hogy e választásáról az adóévet követő hó 30. napjáig írásban tájékoztatja valamennyi olyan, belföldi illetőségű adózónak vagy külföldi vállalkozónak minősülő kapcsolt vállalkozását, amelynek fizetett (fizetendő) vagy amelytől kapott (járó) kamat alapján az adóévben ráfordítást, illetve bevételt számolt el. Az adózó e választása esetén a kapcsolt vállalkozás a 8. § (1) bekezdés k) pontja és a 7. § (1) bekezdés k) pontja alkalmazásakor figyelmen kívül hagyja az adózótól kapott (járó) és a részére fizetett (fizetendő) kamatot.”
46. § (1) A Tao. 30. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénzügyminiszter a Magyar Közlönyben közzéteszi azoknak az államoknak a nevét, amelyekben jellemzően az ellenőrzött külföldi társaság székhelye található.”
(2) A Tao. 30. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség teljesítésének részletes szabályait.”
47. § A Tao. 1-2. számú melléklete e törvény 5-6. számú melléklete szerint módosul.
48. § (1) Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ajt.) 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A Tao. 16. §-a a következő (9)-(14) bekezdéssel egészül ki:
»(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd - választása szerint - a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel mentesül a (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazása alól a végleges vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott eszközök együttes vagyonértékelés szerinti értékének arra a részére, amely meghaladja a könyv szerinti értékük és a megszerzésük alapjául szolgáló, a vagyonleltár szerint a jogutódnak átadott kötelezettségekre elszámolt átértékelési különbözet együttes összegét.
(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a végleges vagyonleltárak az érintett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tüntetik fel, valamint a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá a jogelőd a választását - a végleges vagyonleltárak és a jogutód társasági szerződésének egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve - az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(11) A jogutód az átalakulást követően a végleges vagyonleltárban a (10) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket a jogutód elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.
(12) Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság adózás előtti eredményét - választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (13) bekezdésben meghatározott feltételekkel - csökkenti a szerződésben e célra kijelölt, az önálló szervezeti egységhez tartozó eszközöknek a jogügylet keretében történő átruházása alapján elszámolt bevételből (ideértve a megszerzésük alapjául szolgáló, az átvevő társaságnak átadott kötelezettségek együttes könyv szerinti értékét is) az a rész, amely meghaladja együttes könyv szerinti értéküket.
(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződésben az érintett eszközöket és kötelezettségeket (és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott könyv szerinti értékét) elkülönítve tüntetik fel, valamint a szerződés tartalmazza a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá az átruházó társaság a választását - a szerződés egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve - a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.
(14) Az átvevő társaság a kedvezményezett eszközátruházást követően a szerződésben a (13) bekezdés szerint elkülönítve feltüntetett eszközök és kötelezettségek alapján adóalapját - az adózás előtti eredmény módosítása révén - úgy határozza meg, mintha az átruházás nem történt volna meg. Az érintett eszközöket és kötelezettségeket az átvevő társaság elkülönítve tartja nyilván, és a nyilvántartásban feltünteti az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján az adózás előtti eredmény módosításaként általa elszámolt összeget is«”
(2) Az Ajt. 266. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) E törvény 44. §-ának (4) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba.”
49. § (1) A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (a továbbiakban: Ptt.) 17. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„17. § A Tao. a következő címmel és a cím utáni 22/B. §-sal egészül ki:
»Fejlesztési adókedvezmény
22/B. § (1) Az adózó a Kormány engedélye alapján, az engedélyben meghatározott feltételek szerint adókedvezményt vehet igénybe. A Kormány az adókedvezményt az adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott fejlesztési program alapján engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. A Kormány az adókedvezmény tárgyában hozott határozatát a Határozatok Tárában közzéteszi.
(2) Az adózó az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett, a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben és az azt követő négy adóévben, vagy - ha az engedély az adózó kérelmére így rendelkezik - a beruházás üzembe helyezésének adóévében és az azt követő négy adóévben veheti igénybe. E rendelkezés alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak a 2002. december 31-ig történő átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.
(3) Az adózó által a fejlesztési programhoz
a) az engedély alapján igénybe vett adókedvezmény, valamint
b) visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett vagy egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási támogatás
összege nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan az engedélyben meghatározott - de legfeljebb a ténylegesen felmerült - beruházási érték, költség, ráfordítás együttes összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket.
(4) Az adókedvezményt a Kormány akkor engedélyezi és az adózó akkor veheti igénybe, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 10 milliárd forint - ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 3 milliárd forint - értékű beruházás üzembe helyezését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését, vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi, valamint az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévet követő négy adóévben:
a) az adózó által foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma legalább 500 fővel - ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 300 fővel - meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy
b) az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének ezerötszázszorosával - ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább kilencszázszorosával - meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóév évesített bérköltségét, vagy
c) az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékéből a kötelezettség alapjául szolgáló szerződés megkötésekor - de legkorábban az engedélyben az adókedvezmény igénybevételére meghatározott első adóévben - a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint kis- és középvállalkozásnak minősülő személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja az 50 százalékot.
(5) A Kormány - a (4) bekezdésben meghatározottak helyett - akkor is engedélyezi a fejlesztési adókedvezmény igénybevételét, ha a fejlesztési program megvalósítása legalább 100 millió forint értékű, kizárólag önálló környezetvédelmi beruházás, vagy szélessávú internetszolgáltatást szolgáló beruházás üzembe helyezését és üzemeltetését eredményezi, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy az előállított termék, a termelési eljárás alapvető változását eredményezi. Önálló környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontja szerinti célt szolgál.
(6) Az adókedvezményre jogosító beruházás értékéből
a) legalább 50 százalékot el kell érnie a korábban még használatba nem vett beruházás értékének;
b) legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.
(7) A kormányrendelet - figyelembe véve különösen a környezetvédelmi előírásokat, valamint a beruházás üzemeltetési helye szerinti térség (megye, régió, kistérség) fejlesztési programját - a (4)-(6) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket is megállapíthat.
(8) A kormányrendelet - törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségre tekintettel - az abban meghatározott érzékeny ágazatok esetében a (4)-(7) bekezdésben foglaltakon túlmenő feltételeket állapít meg, vagy rendelkezik az adókedvezmény igénybevételének tilalmáról.
(9) Ha az adózó nem teljesíti az engedélyben meghatározott bármely feltételt, de teljesíti a (4)-(6) bekezdésben meghatározott feltételeket, akkor - a (3) bekezdésben foglaltak szerint - a kormányrendeletben meghatározott legalacsonyabb arány szerinti összegnek megfelelően veheti igénybe az adókedvezményt. Ha az adózó a (4)-(6) bekezdésben meghatározott feltételeket sem teljesíti, nem veheti igénybe az adókedvezményt, és a már igénybe vett adókedvezményt köteles késedelmi pótlékkal növelten, az önellenőrzésre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával visszafizetni. Nem kell e rendelkezéseket alkalmazni, ha a feltételek teljesítését elháríthatatlan külső ok akadályozta meg.
(10) Az engedélyben az adókedvezmény első igénybevételére meghatározott adóévben és az azt követő négy adóévben az adózó köteles adózás előtti eredményét az elhatárolt veszteség teljes összegével - de legfeljebb az elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül megállapított adóalapnak megfelelő összeggel - csökkenteni.
(11) A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.
(12) Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási értéket, költséget, ráfordítást adóbevallásában fejlesztési programonként - a kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel - feltünteti.
(13) Az adóhatóság a (12) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról adózónként és fejlesztési programonként haladéktalanul tájékoztatja az Államháztartási Hivatalt, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre - törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében - a Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. Az Államháztartási Hivatal által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(14) Az adókedvezmény iránti kérelmet az adózó a kormányrendeletben előírt formában és tartalommal a Pénzügyminisztériumhoz nyújtja be. A kérelmet a benyújtását, hiánypótlás esetén a hiánypótlást követő 90 napon belül kell a Kormány elé terjeszteni; a Pénzügyminisztérium a határidőt egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbíthatja. Ha a kérelem nem felel meg a kormányrendeletben előírt formának vagy tartalomnak, és az adózó a hiányt felszólítás ellenére nem pótolta, a Pénzügyminisztérium határozatában elutasítja a kérelemnek a Kormány elé terjesztését.«”
(2) A Ptt. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § A Tao. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
»(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)-(11) bekezdése, a 22. § (6)-(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés a), d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre, továbbá - ha az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a 22/B. § alapján adókedvezményre jogosult adózó.«”
(3) A Ptt. 78. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(6) A Tao. e törvény 17. §-ával megállapított 22/B. §-a, e törvény 18. §-ával módosított 23. §-ának (1) bekezdése, valamint e törvény 19. §-ával megállapított 30. §-ának (6)-(7) bekezdése 2003. január 1-jén lép hatályba; rendelkezéseiket első ízben a hatálybalépés napjával kezdődő adóév társasági adókötelezettségére kell alkalmazni.
(7) 2003. január 1-jén a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 93. §-a hatályát veszti; a rendelkezés alapján kiadott engedélyek az abban foglalt feltételek szerint érvényesíthetők.”

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT, A FOGYASZTÁSI ADÓT ÉS A FOGYASZTÓI ÁRKIEGÉSZÍTÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

III. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

50. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfat.) 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem minősül termékértékesítésnek:]
„a) Az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti, vagy annak minősítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetőségét ténylegesen igénybe lehet-e venni;”
(2) Az Áfat. 7. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem minősül termékértékesítésnek:]
„f) az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás, még abban az esetben sem, ha azok időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
fa) a térítésmentesen átadott termék forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és
fb) a térítés nélküli átadás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.”
51. § Az Áfat. 9. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) Szolgáltatásnyújtásnak minősül továbbá az adóalany által az adóalanyiságát eredményező tevékenységtől eltérő cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minősülő tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottakon túl szolgáltatásnyújtásnak minősül az is, ha az adóalany:
a) a terméket - gazdasági tevékenysége köréből kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható;
b) jogokat és más immateriális javakat nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként enged át, feltéve, hogy az azok beszerzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható.
(3) Az (1)-(2) bekezdéstől eltérően nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha
a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történő nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor;
b) a szolgáltatást a 7. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételekkel, ellenérték nélkül nyújtják;
c) az kis értékű ajándék;
d) az ellenérték fejében történő termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz, vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó ellenérték nélküli szolgáltatás, még abban az esetben sem, ha azok időben elválnak egymástól, feltéve, hogy
da) az ellenérték nélkül nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amelyhez közvetlenül kapcsolódik, és
db) az ellenérték nélkül történő szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek.”
52. § Az Áfat. 9/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 6-9. §-októl eltérően nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha
a) a megszüntetett költségvetési szerv adóalanytól átvett, gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyon egészét az alapító ellenérték fejében vagy ellenérték nélkül, vagy
b) a szövetkezet adóalany a gazdasági tevékenysége körében használt, hasznosított vagyont a szövetkezetekről szóló törvények szerinti szétválás, átalakulás, részleges átalakulás keretében
egy másik adóalanynak (a továbbiakban: kedvezményezett adóalany) átadja, feltéve, hogy a kedvezményezett adóalany az átadott vagyon egészét szintén gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja, és nem választott alanyi adómentességet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyonhoz fűződő, e törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében a kedvezményezett adóalanyt az átadó adóalany jogutódjának kell tekinteni.
(3) Ha a kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyont egészben vagy részben adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja, akkor az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok (38-39. §-ok) alkalmazásával kiszámított, pótlólag le nem vonható adót fizetendő adóként köteles elszámolni.
(4) A kedvezményezett adóalany az (1) bekezdés szerinti vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.”
53. § Az Áfat. a következő 9/B. §-sal egészül ki:
„9/B. § (1) Nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történő megszűnés - ideértve a kiválással történő jogutódlást -, ha a jogutód
a) a jogutódlással megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint
b) a jogutódlással megszerzett vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.
(2) Nem minősül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse vagy törvényes képviselője az általa megszerzett, korábban az egyéni vállalkozó által a gazdasági tevékenysége körében hasznosított vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”
54. § Az Áfat. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő hatodik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - külföldre kilépteti. A termék használatára, hasznosítására az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.”
55. § Az Áfat. 12. §-ának d) és h) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek minősül:]
„d) a 11. § (2) bekezdésének a) pontja szerint vámszabad területre értékesített termék további értékesítése, vagy a vámszabad területet üzemeltető adóalany vámszabad területen folytatott gazdasági tevékenysége keretében előállított termék értékesítése, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabad területen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül;”
„h) vámszabad területen vagy vámraktárban történő raktározás, ideértve a logisztikai tevékenységet is;”
56. § (1) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 1., 3. és 4. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, illetve a vízgazdálkodási társulat tagja által fizetett érdekeltségi hozzájárulást, de ide nem értve a kártérítést;”
„3. tárgyi eszköz: minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, erdő, ültetvény, tenyészállat, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét;
4. saját vállalkozásban megvalósított beruházás: e törvény értelmében vett tárgyi eszköz létesítése saját előállítás útján, ide nem értve a már meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának növelését;”
(2) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„6. kis értékű ajándék: a másnak ingyenesen és alkalmi jelleggel juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, melynek az egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke, ilyen érték hiányában pedig az adóval együtt számított beszerzési ára vagy előállítási költsége nem haladja meg az 5000 forintot;”
(3) Az Áfat. 13. § (1) bekezdése 9. pontjának g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
9. állandó telephely: külön termelő- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen:]
„g) a kereskedelmi képviselet.”
(4) Az Áfat. 13. §-a (1) bekezdésének 23-24. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyúttal a bekezdés a következő 25. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
„23. folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás: a közüzemi szerződések keretében nyújtott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, továbbá a távközlési szerződések keretében történő szolgáltatásnyújtás, ahol a jogviszony jellegéből következik a szolgáltató állandó rendelkezésre állása;
24. távközlési szolgáltatás: a hírközlésről szóló törvény szerinti távközlés, továbbá a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedése, valamint a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítása;
25. áruminta: valamely termék, annak mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstől eltérő csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülő, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át.”
57. § Az Áfat. 15. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:]
„d) ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;”
58. § Az Áfat. 16. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Ha a felek által kötött szerződés alapján a teljesített termékértékesítésekről, nyújtott szolgáltatásokról időszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlődő jelleggel, meghatározott időszakra állapítják meg, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja az elszámolási időszak utolsó napja, de legkésőbb a teljesítésre kötelezett adóalany adómegállapítási időszakának utolsó napja.”
59. § (1) Az Áfat. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely)
a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni; vagy
b) kettős könyvvitelt vezető adóalanyként nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló kormányrendelet szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget.”
(2) Az Áfat. 20. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A halasztás haladéktalanul lejár, ha]
„d) az ellenértéket egészben vagy részben - az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától számítva - az (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalany esetében 30 napon belül, az (1) bekezdés b) pontja szerinti adóalany esetében 60 napon belül nem fizették meg.”
60. § Az Áfat. 22. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre módosul:
„(7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók arra az esetre, ha a felek közötti ellenértéket kötelező jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elő.”
61. § Az Áfat. a következő 26. §-sal egészül ki:
„26. § (1) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges ellenértéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történő megállapításakor
a) a 19. § szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejáratának időpontjában,
b) a 16. § (11) bekezdése szerinti, valamint a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében a bizonylat kibocsátásának napján,
c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján
érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(2) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, euróban megadott árfolyamát kell figyelembe venni.”
62. § (1) Az Áfat. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:
a) ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) beszerzése,
b) személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-ből), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése,
c) élelmiszerek és italok beszerzése,
d) éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások igénybevétele,
e) szórakoztatási szolgáltatások (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72) igénybevétele,
f) személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele,
g) távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele,
h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,
i) lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések,
j) a 2. számú melléklet 2. pontja alapján tárgyi adómentesnek nem minősülő lakóingatlan beszerzése
esetén feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a 8. § (4) bekezdése szerinti céllal történik.”
(2) Az Áfat. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdések számozása (4)-(5) bekezdésekre módosul:
„(3) A (2) bekezdés f) pontja nem vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott személygépkocsik tekintetében, továbbá a (2) bekezdés i) pontja nem alkalmazható arra az adóalanyra, aki (amely) a beszerzéseket továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használja fel, hasznosítja.”
(3) Az Áfat. 33. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdések számozása (5)-(6) bekezdésekre módosul:
„(4) Helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 30 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a 8. § (4) bekezdése szerint számlázza tovább.”
63. § Az Áfat. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló
a) számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány [32. § (1) bekezdésének a) pontja és 66/A. § (1) bekezdése esetében];
b) az adó összegét közlő határozat [32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében];
c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [32. § (1) bekezdésének c) és d) pontja esetében].”
64. § Az Áfat. 40. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplő, vagy az annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg. E rendelkezés nem alkalmazható az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyra, ha az az általa kibocsátott bizonylatban szereplő ellenértéket és az adó összegét bevételei között elszámolta.”
65. § Az Áfat. 41. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„41. § (1) Az adót termékimportnál - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az importáló fizeti.
(2) Ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa kijelölt közvetett vámjogi képviselő jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselő fizeti.”
66. § (1) Az Áfat. 43. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról]
„b) a teljesítéssel egyidejűleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani.”
(2) Az Áfat. 43. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A természetes személy eredeti szerző, illetve előadó-művészi tevékenységet folytató adóalany - ideértve e személy természetes személy örökösét is - az e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül az e §-ban, illetve a 70. § (1) bekezdésében szabályozott bizonylatkibocsátási kötelezettség alól, ha ezt tőle a kifizető adóalany átvállalja.”
67. § Az Áfat. 44. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.”
68. § Az Áfat. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke - ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket -, vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett, feltéve, hogy a tárgyévet megelőző év utolsó adómegállapítási időszakáról benyújtott bevallásához csatolt nyilatkozatában nem jelenti be, hogy a tárgyévre nézve a negyedévenkénti adóbevallási és adóelszámolási kötelezettséget választja. Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben az általa teljesített termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának adó nélküli összesített ellenértéke - ideértve a külföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét, de kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket - a 8 millió forintot meghaladta. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió Ft-ot elérte.”
69. § (1) Az Áfat. 48. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
a) a 28. §-ban és 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, illetve a kizárólag a 12. § c) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást végző adóalanyok esetén a 2 millió forintot; vagy
ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában,
bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy
ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint a tárgyi eszközt szerepelteti az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában,
cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában előállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz előállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy
d) jogutód nélküli megszűnés esetén a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallást nyújt be.”
(2) Az Áfat. 48. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, a váltóval történő fizetés, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.”
(3) Az Áfat. 48. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) E § alkalmazásában az ellenérték banki átutalással történő kifizetése esetén a megfizetés időpontjának a fizetésre kötelezett bankszámlájának megterhelése minősül.”
70. § Az Áfat. 49. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„49. § (1) Az az adóalany, akinek (amelynek) a gazdasági tevékenységének székhelye vagy az állandó lakóhelye belföldön van, jogosult az adóév elején alanyi adómentességet választani, ha
a) a bejelentést megelőző adóévben az általa teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások összesített ellenértéke, valamint
b) a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerűen várható bevétele időarányosan nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott összeghatárt.
(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó esetén 4 000 000 forint;
b) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő esetén 6 000 000 forint;
c) egyéb esetekben 2 000 000 forint.”
71. § Az Áfat. 50. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az alanyi adómentességet választó adóalanyt]
„a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése, a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtása és a 40. § (2) és (6) bekezdésében meghatározott adókötelezettség tekintetében adó-nyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség,”
[terheli.]
72. § Az Áfat. a következő XVI/A. fejezettel egészül ki:
„XVI/A. Fejezet
A közvetett vámjogi képviselőre vonatkozó különös szabályok
66/A. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 50/A. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti közvetett képviselő (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselő) jogosult arra, hogy - amennyiben adóalany, és megfelel az adólevonás személyi feltételeinek - a nevére szóló vámhatósági határozat alapján levonja a 41. § (2) bekezdése alapján rá kivetett, és az általa megfizetett adót, feltéve, hogy számlát helyettesítő okmány kibocsátásával az adót a képviselt személyre áthárítja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adólevonási jog a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának napján keletkezik.
(3) Az (1) bekezdés szerinti számlát helyettesítő okmány lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) a közvetett vámjogi képviselő neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
b) a képviselt személy neve, címe és adóigazgatási azonosító száma;
c) a számlát helyettesítő okmány kibocsátásának kelte;
d) a vámjogi képviselet tényére való utalás;
e) a vámhatósági határozat beazonosításához szükséges adatok (így különösen a határozat száma, kelte);
f) az importált termék megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
g) a vámteher megnevezése és összege jogcímenként;
h) a fizetés módja, határideje;
i) a fizetendő összeg.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakon túl a közvetett vámjogi képviselő e törvény szabályai szerint jár el azzal, hogy a XI. fejezet szerinti alanyi adómentességet nem választhatja.”
73. § Az Áfat. 70. §-ának (2) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:]
„c) kezelőszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelőszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén.”
74. § Az Áfat. 71. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabályban meghatározza
a) azokat a területeket, tevékenységi ágakat, melyekben a nyugtaadási kötelezettség kizárólag az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép vagy taxaméter (a továbbiakban együtt: pénztárgép) alkalmazásával teljesíthető, valamint
b) a kis- és nagykereskedelmi értékesítések mennyiséghez kötött dokumentálására vonatkozó különös szabályokat.”
75. § Az Áfat. 1. és 2. számú melléklete helyébe - a 305. §-ban foglaltak figyelembevételével - e törvény 7., illetve 8. számú melléklete lép. Az Áfat. 4. számú mellékletének I. része helyébe e törvény 9. számú melléklete lép.

IV. Fejezet

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

76. § A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 9. §-a a következő (7)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(8) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek a (7) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”
77. § (1) A Fat. 12. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdések számozása (3)-(5) bekezdésekre módosul:
„(2) Hatósági áras szolgáltatás díjának, díjbevételének százalékában megállapított fogyasztói árkiegészítés csak abban az esetben utalható ki a szolgáltatónak, ha a hatósági árat megállapító jogszabállyal az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előírásai szerint a pénzügyminiszter előzetesen egyetértett. Az ettől eltérő módon igényelt fogyasztói árkiegészítés jogosulatlan.”
(2) A Fat. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nem vehető igénybe árkiegészítés a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek és a hatósági áras különjárati autóbusz forgalom után, kivéve a nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik, illetve a felsőoktatási intézmények saját hallgatóik részére eszközölt jegy- és bérletvásárlásait és a különjárati autóbusz forgalom igénybevételét.”
78. § (1) A Fat. 14. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[14. § Az árkiegészítés alapja]
„a) a kedvezményes személyszállítási szolgáltatás általános forgalmi adóval növelt díjbevétele - ide nem értve a 12. § (4) bekezdése szerint árkiegészítés igénybevételére nem jogosító díjbevételt -, illetve”
(2) A Fat. 14. §-a a következő c) ponttal egészül ki:
[14. § Az árkiegészítés alapja]
„c) a 12. § (2) bekezdése szerinti pénzügyminiszteri jóváhagyás hiányában az utolsó, az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény előírásai alapján kiadott önkormányzati rendelet szerint megállapított díjakból származó bevétel.”
79. § A Fat. 1. és 2. számú melléklete helyébe e törvény 10., illetve 11. számú melléklete lép.

HARMADIK RÉSZ

A JÖVEDÉKI ADÓT, A JÖVEDÉKI ÜGYEKET, VALAMINT A VÁMOT, A VÁMELJÁRÁST ÉS A VÁMIGAZGATÁST ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

V. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

80. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jövedéki adóüggyel kapcsolatos feladatokat - kivéve a hatósági felügyelet keretében ellátott adóztatási feladatokat, valamint a 15. § (1)-(2) bekezdése és a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos adóztatási feladatokat - első fokon a megyeszékhelyen működő vámhivatal [Pest megyében a 18. számú, a fővárosban az (1) bekezdésben foglaltak szerint a 16. és 18. számú vámhivatal] és a jövedéki központ látja el, továbbá jogosult az engedélyezéssel kapcsolatos ügyben az eljárásra.”
(2) A Jöt. 5. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A kiemelkedő jelentőségű jövedéki ügyben a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) vagy esetenként az általa felhatalmazott, szervezetszerű helyettese az eljárás lefolytatására hatáskörrel és/vagy illetékességgel nem rendelkező vámhatóságot is kijelölhet.”
(3) A Jöt. 5. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel, székhellyel vagy telephellyel nem rendelkező személy (a továbbiakban: külföldi személy) adó- és bírságfizetési kötelezettségének érvényesítése (beszedése) érdekében szükséges cselekményt az országos parancsnok által kijelölt vámhatóság teszi meg.”
81. § A Jöt. 7. §-a a következő 22. ponttal egészül ki:
„22. bioetanol: a 2207 10 00 99 vámtarifaszám alá tartozó, kizárólag mezőgazdasági eredetű alapanyagból előállított alkoholtermék.”
82. § A Jöt. 11. §-ának (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható]
„h) - amennyiben bioetanol a szállított termék - az alkoholtermék adóraktárból a kőolajfinomító adóraktárba a 2909 19 00 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) előállítása céljára.”
83. § (1) A Jöt. 13. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő f) ponttal:
[Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adó-megállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket]
„f) - amennyiben az a 36. § (1) bekezdés c), d) és h) pontjában megjelölt termék - a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) szerint termékdíjköteles termékként szabadforgalomba bocsátással értékesítette, és a termékdíjat a Kt. szerint megfizette.”
(2) A Jöt. 13. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adómentes felhasználó a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha]
„b) a jövedéki terméket a keretengedélyben engedélyezett adómentes célra felhasználta, és - a 37. § (1) bekezdés j) pontjában meghatározott adómentes felhasználás esetén - az előállított ásványolaj termékre megfizette a Kt. szerint a termékdíjat;”
84. § A Jöt. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedéki termék szabadforgalomba bocsátásával, annak napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség, kivéve a 13. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti esetet.”
85. § A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha]
„b) a 36. § (1) bekezdés n) pontja szerinti ásványolaj terméket az ott megjelölt módon kínálják, értékesítik vagy felhasználják, illetve a 0 adómérték alá tartozó biodízelt [36. § (1) bekezdés l) pont] a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően használják fel;”
„d) a 68. § (2) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában felsorolt üzemanyagok jövedéki engedélyes és nem jövedéki engedélyes kereskedelmét folytató személynél az üzemanyagok - vámhatóság által végzett készletfelvétellel megállapított - tényleges és nyilvántartás szerinti készletének 12 hónap forgalma alapján kimutatott különbözete meghaladja a külön jogszabály alapján elszámolható többletet.”
86. § (1) A Jöt. 17. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Az adó fizetésére kötelezett]
„f) a 15. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben a jövedéki engedélyes és a nem jövedéki engedélyes kereskedő.”
(2) A Jöt. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Adófizetésre kötelezett személy továbbá az is, aki az adózatlan jövedéki terméket e törvény rendelkezéseitől eltérő módon, jogellenesen megszerzi, birtokolja, szállítja, felhasználja vagy forgalomba hozza, valamint aki (amely) a 36. § (1) bekezdés n) pontjában megjelölt ásványolaj terméket az ott megjelöltek szerint kínálja, értékesíti vagy felhasználja, továbbá az, aki a 0 adómérték alá tartozó biodízelt a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően használja fel. Ha az előbbi cselekményeket az alkalmazott munkakörében eljárva követi el, az adófizetésre kötelezett személynek a munkáltató minősül.”
87. § A Jöt. 18. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Nem kell alkalmazni a (2) bekezdés rendelkezését a 36. § (1) bekezdésének c), d) és h) pontjában megjelölt, a Kt. szerint termékdíjköteles terméknek a 37. § (1) bekezdésének j) pontja szerinti adómentes felhasználás keretében történő előállítása esetében.”
88. § A Jöt. 19. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,]
„g) aki jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.”
89. § A Jöt. 21. §-ának (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
[Az adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell:]
„j) a jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatát.”
90. § A Jöt. 23. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság visszavonja az adóraktári engedélyt, amennyiben]
„e) a 19. § (1) bekezdés a), d)-g) pontjában és (3) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek.”
91. § A Jöt. 26. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Keretengedélyre az a kérelmező jogosult,]
„f) aki jövedéki ügyintézői szakképesítéssel rendelkezik, illetve ilyen szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztat.”
92. § A Jöt. 27. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdés számozása (8)-(10) bekezdésre módosul:
„(7) Az engedély (6) bekezdésben foglaltak szerinti visszavonásáról hozott határozat - fellebbezésre tekintet nélkül - azonnal végrehajtható.”
93. § (1) A Jöt. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltak kivételével
a) az ellenőrzésre, az adóigazgatási eljárásra, a vámhatósághoz teljesítendő adózói kötelezettségre, továbbá az adó visszaigénylésére az e törvényben meghatározott eltérésekkel az Art.-t,
b) a vámtörvényben, illetve az Art.-ban nem szabályozott kérdésekben, továbbá az (1) bekezdés és e bekezdés a) pontja alá nem tartozó más államigazgatási ügyben az e törvényben foglalt eltéréssel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (továbbiakban: Áe.)
kell megfelelően alkalmazni.”
(2) A Jöt. 32. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság határozattal állapítja meg az adót]
„b) a 15. § (1) és (2) bekezdése, illetve a 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti adófizetési kötelezettség keletkezése esetén;”
(3) A Jöt. 32. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) Amennyiben a vámhatóság által a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező adófizetésre kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással foganatosított végrehajtási cselekmény nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámhatóság az adófizetésre kötelezett személy [ideértve a jövedéki bírság, a zárjegyhiány (50. § (5) bekezdés), az adójegy utáni halasztott fizetési kötelezettség (63. § (5) bekezdés) megfizetésére kötelezett személyt is] követelésének, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyainak végrehajtása érdekében az adóhatóság illetékes szervét keresi meg.”
(4) A Jöt. 32. §-a a következő (19) bekezdéssel egészül ki:
„(19) A vámhatóság hivatalos helyén kívül, kérelemre végzett eljárása esetén - az engedélyezési eljárás és ahhoz kapcsolódóan a hivatalos zár felhelyezése kivételével - a kérelmezőnek szemledíjat kell fizetni, és - ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - meg kell fizetni az eljárás során felmerülő szakértői és más vizsgálati díjat, szállítási, kiszállási és más vizsgálati költségeket (a továbbiakban együtt: költségtérítés). A szemledíjat és a költségtérítést a vámhatóság a vámtörvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben foglaltak szerint szabja ki, és szedi be.”
94. § (1) A Jöt. 36. §-a (1) bekezdésének l) és m) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
[Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:]
„l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított termékre (a továbbiakban: biodízel) - amennyiben azt a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban állítják elő és a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazzák - az e bekezdés n) pontjában foglalt eltéréssel 0 Ft/liter, egyébként 85,00 Ft/liter,
m) a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 0 Ft/kg, a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 40 Ft/kg,
n) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)-l) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével - a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy hígítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 111,80 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy hígítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 85,00 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 47,90 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 24,50 Ft/nm3, továbbá a külön jogszabály szerint, zárt rendszerben forgalmazott, de a külön jogszabályban foglaltaktól eltérően felhasznált, 0 adómérték alá tartozó biodízel esetén 85,00 Ft/liter.”
(2) A Jöt. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e), l)-n) pontjában meghatározott mérték 40 Ft/literrel, illetve fűtőolaj esetében 20 Ft/kilogrammal, a cseppfolyósított gáz esetén az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott mérték 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
(3) A Jöt. 36. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés c), d) és h) pontjában foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni arra az ásványolaj termékre, amelyre a Kt. termékdíjfizetési kötelezettséget állapít meg, és - amennyiben az ásványolaj termék belföldi előállítású - az adókötelezettség alóli végleges mentesülés a 13. § (1) bekezdésének f) pontja, illetve (3) bekezdésének b) pontja szerint bekövetkezett.”
95. § (1) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő h)-j) ponttal:
[Adómentes célú felhasználásnak minősül]
„c) a 2707 50, 2710 00 39, 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszám alatti tüzelőolaj működési engedéllyel rendelkező erőműben vagy távhőtermelő létesítményben kizárólag villamos energia és/vagy hőtermelésre való felhasználása;”
„h) a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú fűtőolaj nagy teljesítményű (50 MW feletti) tüzelőberendezésben és energianyerés céljából cementgyárban való felhasználása, feltéve, hogy a felhasználó teljesíteni tudja a környezetvédelmi jogszabályokban foglalt, a füstgáz kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket, és ezt a környezetvédelmi hatóság igazolja;
i) a 2710 00 76, 2710 00 77 és 2710 00 78 vámtarifaszámú fűtőolaj felhasználása azoknál a felhasználóknál, amelyek számára az energiahordozó ellátásban beálló hirtelen változás következtében előálló ellátási nehézségek miatt külön jogszabály alapján lehetővé válik hat hónapot meg nem haladó időtartamra az 1 tömegszázaléknál magasabb kéntartalmú fűtőolajok alkalmazása;
j) a 36. § (1) bekezdésének c), d) és h) pontjában megjelölt ásványolaj terméknek a Kt. szerint termékdíjköteles ásványolaj termék előállításához való felhasználása.”
(2) A Jöt. 37. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott adómentes felhasználás esetében nem kell jövedéki biztosítékot nyújtani, és keretengedélynek a külön jogszabályban meghatározott engedély minősül.”
96. § A Jöt. a következő 40/A. §-sal egészül ki:
„40/A. § (1) A kőolajfinomító adóraktár engedélyese visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja a 36. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben lévő, kizárólag bioetanol alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.
(2) Visszaigényelhető vagy levonható adóként a kőolajfinomító adóraktárból szabadforgalomba bocsátott motorbenzin mennyiségében igazoltan kimutatott, de legfeljebb 15 százalék ETBE tartalom literben kifejezett mennyisége 48 századrészének és a 36. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómértéknek a szorzataként számított összeg vehető figyelembe.
(3) Az adó-visszaigénylés vagy -levonás a motorbenzinnek a kőolajfinomító adóraktárból történő szabadforgalomba bocsátása napjától esedékes.
(4) Az adó-visszaigénylés vagy -levonás jogosultságát a motorbenzin ETBE tartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolásával, a bioetanol ETBE előállításához történt felhasználását igazoló belső bizonylattal, és a bioetanolról vezetett külön termékmérleg-nyilvántartással kell dokumentálni, alátámasztani.”
97. § (1) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1670 forint.”
(2) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 770 forint, 50 hektoliterfok felett 1670 forint.”
98. § (1) A Jöt. 44. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:
[A 8-17. §-ban foglalt rendelkezésektől eltérően a bérfőzött pálinka utáni adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha]
„b) a szeszfőzde a terméket még nem adta át a bérfőzetőnek, de az adó összege elérte az 500 ezer forintot, vagy
c) a külön jogszabály szerinti elszámolási időszak (a továbbiakban: elszámolási időszak) utolsó napján a szeszfőzdében a bérfőzető által még el nem szállított bérfőzött pálinka található;
d) a vámhatóság által a külön jogszabály szerint megállapított, az elszámolási időszakban gyártott mennyiség meghaladja a szeszfőzde nyilvántartásában kimutatott gyártott mennyiséget.”
(2) A Jöt. 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a)-c) pontja esetében a bérfőzető, az (1) bekezdés d) pontja esetében a szeszfőzde engedélyese. A bérfőzető az adót készpénzben fizeti meg a részére átadott, vagy a részére előállított és az (1) bekezdés b), c) pontja szerint elszámolt pálinka után.”
99. § (1) A Jöt. 45. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A szeszfőzde a bérfőzetőtől beszedett bérfőzési szeszadót az 500 ezer forint értékhatár elérését, illetve az elszámolási időszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon banki átutalással befizeti a vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára.”
(2) A Jöt. 45. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A 44. § (1) bekezdésének d) pontja szerint megállapított különbözetre a 43. § (3) bekezdése szerinti adómértékkel számított adót kell megfizetni.”
100. § (1) A Jöt. 49. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Alkoholtermék adóraktári engedély]
„d) a 2208 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék önálló palackozását végző palackozó üzemre (a továbbiakban: szeszpalackozó),”
[adható.]
(2) A Jöt. 49. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanol üzemre a jövedéki biztosítékot legalább 1 millió forint, a szeszfőzdére legalább 10 millió forint értékben kell nyújtani. A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki biztosítékát a 43. § (4) bekezdésében foglalt alacsonyabb adómérték alapulvételével kell megállapítani.”
(3) A Jöt. 49. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) alkoholtermék általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben az alkoholterméket megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
101. § (1) A Jöt. 50. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az alkoholtermék - a (2) bekezdés a) és c) pontja kivételével - 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben palackozva bocsátható szabadforgalomba.”
(2) A Jöt. 50. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az alkoholtermék reklám, kiállítás céljából, valamint alkalmi, eseti kereskedelmi forgalmazásra 2 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú göngyölegben való forgalmazását az adóraktár vagy az importáló kérelmére, meghatározott mennyiségben, a palackok külön sorszámozása esetén a vámhatóság engedélyezheti.”
102. § A Jöt. 57. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) pezsgő általa megfizetett adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a pezsgőt megsemmisíti. Az adólevonás joga a megsemmisítési jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes.”
103. § A Jöt. 59. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az adó mértéke]
„a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 115,00 forint,”
104. § A Jöt. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § (1) E törvény alkalmazásában dohánygyártmány
a) a dohányrúd, amely meglévő állapotában dohányzásra alkalmas, és e bekezdés szerint nem minősül szivarnak vagy szivarkának, továbbá az a dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak, vagy cigarettapapír-lappal körbevesznek (a továbbiakban együtt: cigaretta),
b) a dohányrúd, amely teljes egészében természetes dohányból készült,
c) a dohányrúd természetes dohányból készült borítékkal,
d) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is, amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket. A burok és a boríték dohányfóliából készült, és egy termék tömege - a filter és a szopóka nélkül - nem lehet kevesebb 1,2 g-nál, és a borítékot a dohányrúd hossztengelyével minimum 30 fokos hegyes szöget bezáróan, spirálisan tekerték fel,
e) a dohányrúd kocsányozott kevert töltettel és a szivar szokásos színével megegyező dohányfóliából készült külső borítékkal, amely teljesen befedi a terméket, beleértve a filtert is, amennyiben van, kivéve a szopókával ellátott terméket, ahol a külső boríték nem fedi a szopókát. Egy termék tömege - filter vagy szopóka nélkül - nem kevesebb 2,3 g-nál és a kerülete a dohányrúd hosszának legalább egyharmadán nem kevesebb 34 mm-nél [a továbbiakban a b)-e) pont együtt: szivar, szivarka],
f) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességűre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),
g) az f) pont alá nem tartozó, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat (a továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) [a továbbiakban az f) és g) pont együtt: fogyasztási dohány].
(2) Kész dohányvágat alatt olyan dohánygyártmányt kell érteni, amely pipadohány esetében pipában történő elszívásra, cigaretta dohány esetében kézi töltésű cigaretta elkészítésére szolgál.”
105. § A Jöt. 64. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A dohánygyártmány adóraktár engedélyese a minőségi kifogás vagy lejárt szavatosság miatt szabadforgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adóját visszaigényelheti (levonhatja), amennyiben a dohánygyártmányt az adóraktárában újrafeldolgozza vagy megsemmisíti. Az adólevonás joga megsemmisítés esetén az adójegy és a dohánygyártmány megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes. Újrafeldolgozás esetén az adólevonás joga az adójegy megsemmisítéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és a megsemmisítés napjától esedékes, továbbá a 31. § (5) bekezdése a) pontjának, illetve (9) bekezdése a) pontjának rendelkezését is alkalmazni kell.”
106. § (1) A Jöt. 68. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 36. § (1) bekezdésében megnevezett ásványolaj termékkel, továbbá a 3814 vámtarifaszám alá tartozó oldószerkeverékkel, hígítóval - kivéve a 2710 00 25 vámtarifaszám alá tartozó speciális benzint és a 2710 00 55 vámtarifaszám alá tartozó petróleumot 1 liter vagy annál kisebb kiszerelésben, illetve a 3811 vámtarifaszámú adalékanyagot, a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót és a 36. § (1) bekezdésének c), d), h) pontjában megjelölt, a Kt. szerint termékdíjköteles terméket 20 kilogramm/liter vagy annál kisebb kiszerelésben -, a 41. § (3) bekezdésében említett fűtőolajjal és az ásványolajon kívüli egyéb jövedéki termékkel (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban az előbbiekkel együtt: jövedéki termék) szabadforgalomban kereskedni, e jövedéki termékeket exportálni és importálni az e törvényben meghatározott engedéllyel lehet.”
(2) A Jöt. 68. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. pontjának a)-c) alpontja és 2. pontja alá tartozó tevékenységnek a felhasználásra beszerzett, de ezt követően igazoltan feleslegessé vált ásványolaj termék vámhatósági felügyelet mellett történő nem rendszeres értékesítése.”
107. § (1) A Jöt. 69. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (13)-(16) bekezdés számozása (14)-(17) bekezdésre változik:
„(13) A jövedéki engedély megszűnik, ha
a) a jövedéki engedélyes természetes személy meghal, kivéve, ha özvegye vagy örököse a kereskedelmi, export-import tevékenység folytatásának szándékát az esemény bekövetkezését követő 30 napon belül a vámhatósághoz bejelenti, és az e törvényben előírt feltételeknek megfelel;
b) a jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet jogutód nélkül megszűnik;
c) az engedélyt visszaadják;
d) az engedélyt a vámhatóság visszavonja.
(2) A Jöt. 69. §-a a következő (18) bekezdéssel egészül ki:
„(18) Az országos közforgalmú vasút üzemeltetője mentesül a (4) bekezdés a) pontjában előírt feltétel teljesítése alól, ha a gázolajat kizárólag a vasúti pályához kötött járművek, munkagépek vasúti szállítási főtevékenységhez közvetlenül kapcsolódó üzemeltetése céljára értékesíti.”
108. § A Jöt. 71. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jövedéki engedélyes kereskedő a raktárhelyiségét, illetve tárolótartálya telephelyét nem jövedéki engedélyes kereskedelmi elárusítóhelyként akkor használhatja, ha]
„b) a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenysége keretében a jövedéki terméket - ha törvény másként nem rendelkezik - a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiség elérése esetén olyan számla vagy egyszerűsített számla kibocsátásával értékesíti, amely az áfa törvényben előírt adatokon kívül a „Továbbértékesítés esetén a jövedéki termék származásának igazolására nem alkalmas” szöveget tartalmazza;”
109. § A Jöt. 72. §-a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek]
„a) az ásványolaj terméknek motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert, kenőolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot, fűtőolajból 50 litert, biodízelből 100 litert,”
[meghaladó mennyisége minősül.]
110. § A Jöt. 75. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az e törvény hatálya alá tartozó személyre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének - a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legfeljebb 500 ezer - egyszerűsített adóraktár esetében legfeljebb 50 ezer - forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”
111. § (1) A Jöt. 76. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni]
„e) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik,
f) azt a 0 adómérték alá tartozó biodízelt, amelyet nem a külön jogszabályban meghatározottak szerint használnak fel [a továbbiakban az a)-f) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”
(2) A Jöt. 76. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.”
112. § A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagok esetében az 500 litert. Az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság továbbá mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított, a külön jogszabály szerint el nem számolható üzemanyag többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 1000 litert.”
113. § A Jöt. a következő 81. §-sal egészül ki:
„81. § (1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során a tényállás tisztázása, továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el.
(2) A vámhatóság
a) az adózás alól elvont jövedéki terméket,
b) a jogosulatlanul előállított cukorcefrét és abból előállított terméket,
c) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort [e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában az a)-c) pontokban meghatározottak a továbbiakban: termékek],
d) a hamis, hamisított vagy jogtalanul megszerzett zárjegyet, adójegyet (e §, valamint a 81/A. § alkalmazásában a továbbiakban: zárjegy),
e) a jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, a dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,
f) a termékek, a zárjegy előállítására használt eszközt, valamint
g) a termékek, a zárjegy felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt [e fejezet alkalmazásában az e)-g) pontokban meghatározottak a továbbiakban: eszközök] - a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel -
lefoglalja.
(3) A vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltakon túl lefoglalhat bármely dolgot - az élő állat kivételével -, amelyre az eljárásban, mint tárgyi bizonyítási eszközre szükség van.
(4) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz lefoglalása mellőzhető, ha
a) a termékek mennyisége nem haladja meg a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve a zárjegy mennyisége a 100 darabot, és
b) a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást az eszközön nem végeztek, továbbá
c) a jövedéki jogsértésért felelős személy a jogsértést első ízben követte el.
(5) A vámhatóság a lefoglalásról határozatban rendelkezik. A lefoglalást elrendelő határozattal szemben az ügyfél - jogszabálysértésre hivatkozással - kifogással élhet. A kifogást a határozat közlésétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni a lefoglalást végző vámhatóságnál. A kifogást a felettes szerv a benyújtástól számított tizenöt napon belül bírálja el. A kifogásnak a lefoglalás végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(6) A lefoglalást határozattal meg kell szüntetni
a) a (3) bekezdés alapján lefoglalt dologra, ha arra a jövedéki eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,
b) a termékekre, a zárjegyre és az eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jövedéki bírságot nem állapítanak meg,
c) a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközre, ha a jövedéki ügyben hozott határozatban jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőre vagy amennyiben részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek, az abban foglaltak szerint megfizették.
(7) A lefoglalt termék, dolog és eszköz annak adható ki, aki a tulajdonjogát minden kétséget kizáróan igazolja, vagy annak, akitől azt (azokat) a vámhatóság lefoglalta, feltéve, hogy a jogszerű birtoklás tényét igazolta.
(8) A lefoglalt termékek azonosítását (fajtáját, minőségét) kétség esetén szakértői vizsgálattal kell megállapítani.
(9) A lefoglalt termékek, zárjegy, dolog és eszköz elszállításával, tárolásával, őrzésével, valamint a (8) bekezdés szerinti szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható jövedéki bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli.
(10) A lefoglalt termékeknek, zárjegynek, dolognak és eszköznek a vámhatóság által üzemeltetett raktárban történő tárolása esetén a vámtörvény és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Egyéb raktárban történő tárolás esetén a raktárüzemeltető által szokásosan felszámított díjtétel az irányadó.
(11) A vámhatóságnak az Art. 66/B. § (3), (5)-(7) bekezdésének rendelkezéseit is megfelelően alkalmaznia kell azzal, hogy az Art. 66/B. § (6) bekezdése szerinti őrizetben hagyás nem alkalmazható, ha az az eljárás eredményességét veszélyezteti.”
114. § A Jöt. a következő 81/A. §-sal egészül ki:
„81/A. § (1) A lefoglalt termékeket, zárjegyet, továbbá a 81. § (2) bekezdésének e)-f) pontjában említett eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jogerősen jövedéki bírság kerül kiszabásra.
(2) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül el kell kobozni, ha azon a jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek.
(3) A felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszközt el kell kobozni, ha a jogerősen kiszabott adót, jövedéki bírságot, illetve egyéb költséget az előírt határidőig nem fizették meg, és arra részletfizetést vagy fizetési halasztást - a fizetési kötelezettség esedékességétől számított öt munkanapon belül benyújtott kérelem alapján - nem engedélyeztek.
(4) A (3) bekezdés szerinti elkobzásnak nincs helye, ha a jövedéki ügyben jogerősen kiszabott jövedéki bírság nem a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz tulajdonosát terheli.
(5) Az elkobzásról a (3) bekezdés esetén a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását megállapító, illetve amennyiben a jövedéki jogsértés elkövetője ismeretlen, az eljárást megszüntető határozatban kell rendelkezni.
(6) Amennyiben a lefoglalt termék és eszköz vámáru, elkobzásukra is e törvény rendelkezései az irányadóak.
(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül
a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;
b) a zárjegyet és a 81. § (2) bekezdés e)-f) pontjában említett eszközöket meg kell semmisíteni;
c) az a) és b) pontba nem tartozó egyéb elkobzott termék és eszköz esetén a vámhatóság intézkedik azoknak az állam javára történő értékesítéséről, illetve eredménytelenség esetén azt is meg kell semmisíteni;
d) azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi tulajdonjogot sértene, meg kell semmisíteni.”
115. § (1) A Jöt. 89. §-a (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]
[a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója 80 százalékának - az igény benyújtásának napjától számított 30 napon belüli - visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,]
„1. a szántó művelési ágban 95 liter/ha/év,”
[mértékig terjedően;]
(2) A Jöt. 89. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, a gazdasági és közlekedési miniszter és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, hogy közös rendeletben határozza meg az 1 százaléknál nagyobb kéntartalmú fűtőolaj e törvény 37. §-a (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott adómentes felhasználása engedélyezésének külön szabályait.”

VI. Fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

116. § (1) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 1., 13., 14. és 29. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„1. a) személy: a természetes személy és a szervezet;
1. b) szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra - e minőségében - e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
1. c) letelepedett személy: az olyan természetes személy, akinek állandó lakóhelye Magyarországon van, illetve az olyan szervezet, amelynek a Magyar Köztársaság területén bejegyzett vagy nyilvántartásba vett székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása van.”
„13. vámellenőrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetőleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, a természetes személy és az általa szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áru/vámáru vizsgálata, vállalkozások főkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése, amelyek az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozzák;
14. áru/vámáru: a vámhatáron át behozott, vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a Kereskedelmi Vámtarifába besorolható, és amely vámjogi státusa szerint lehet belföldi áru, illetve vámáru. Kivételt képeznek az áruk nemzetközi forgalmának nem minősülő dolgok (így különösen: a diplomáciai és nemzetközi kötelezettségvállalás alapján átvett és átadásra kerülő, diplomáciai pecséttel ellátott információt hordozó futárpostai küldemények, a hitelintézetek részére érkező és/vagy azok által kivitt forgalomban lévő bankjegyek, fizetőeszközül szolgáló érmék, csekkek, váltók);”
„29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény 18-23. §-a hatálya alá tartozó személy;”
(2) A Vámtv. 1. §-a 40. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) futárposta: amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, az olyan helyi vagy országos, garantált kézbesítési idejű postai szolgáltatás, melynek teljesítése a küldemény személyes átvételétől annak kézbesítéséig egy - résztevékenységekre nem bontható - technológiai folyamatban valósul meg;”
(3) A Vámtv. 1. §-ának 43. pontja a következő e) alponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
[43. az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult:]
„e) a közvetett képviselő;”
(4) A Vámtv. 1. §-ának 44. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. ügyfél: a vámigazgatási eljárásban az áru/vámáru felett rendelkezésre jogosult, továbbá mindazon személy, akit a vámjogszabályok szerint jogok illetnek meg, és/vagy kötelezettségek terhelnek. Ügyfélnek kell tekinteni továbbá e feladata ellátása során a vagyonfelügyelőt, a felszámolót és a végelszámolót is;”
(5) A Vámtv. 1. §-a a következő 48. ponttal egészül ki:
„48. vámszámla: kereskedelmi banknál nyitott olyan pénzforgalmi számla, amelyre a vámteher fedezete kerül befizetésre, és amelyről kizárólag a Vám- és Pénzügyőrség által kezelt államháztartási számlákra történhet kifizetés. A vámszámlán lévő összegre a Vám- és Pénzügyőrség felhatalmazott szervének lekérdezési és kizárólagos rendelkezési jogot kell biztosítani.”
117. § A Vámtv. 7. §-a (2) bekezdésének a), d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
[A vámbiztosíték - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:]
„a) készpénz, átutalási postautalvány, banki átutalás, hitelintézeti bankkártya, vagy”
„d) a vámhatóság által feljogosított szervezet kezességvállalása, vagy
e) belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő biztosítási szerződés, vagy
f) vámszámlán rendelkezésre álló leköthető összeg, amely a tevékenységi engedélyhez nyújtott biztosítékként a bankgaranciával esik egy tekintet alá.”
118. § A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdése a) pontjának első mondata, a d) és az f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Tevékenységi biztosítékot kell nyújtani:]
„a vámszabad terület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások - az e törvény 8. §-a (1) bekezdésének g) pontjában foglalt, továbbá a 9. §-a (2) bekezdésének a) és e)-h) pontjában meghatározott kivétellel történő - engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve előfinanszírozott áruk vámteher összegének 8%-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára.”
„d) a halasztott vámfizetési engedélyhez - az e törvény 132. §-a (5) bekezdésének d) pontjában foglaltak kivételével - a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra - jövedéki termékek, illetve közvetett képviselet esetében három hónapra - eső átlagának erejéig. A biztosíték mértéke - a jövedéki termékek, továbbá a közvetett képviselet kivételével - legfeljebb kétszázmillió forint, jövedéki termékek esetében legfeljebb négyszázmillió forint lehet.”
„f) a Tranzitegyezmény szerinti összkezesség, valamint egyedi garanciajegy forgalmazására vonatkozó engedély kiadásához a Tranzitegyezményben meghatározott összegben.”
119. § (1) A Vámtv. 9. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„c) az e törvény 3. számú melléklete szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása, továbbá az alakiság nélkül vámigazgatási eljárás alá vont vámáru,”
(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„b) minden egyszerűsített, illetve könnyített módon engedélyezett gazdasági vámeljárás,”
„d) a belföldi forgalom számára történő vámeljárás egyszerűsített engedéllyel, ha a vámeljárást kérő halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,”
(3) A Vámtv. 9. §-ának (2) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„i) a közvetett képviselő halasztott vámfizetési engedélye, amennyiben a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontjában rögzített vámszámlán lekötött formában nyújtja.”
120. § A Vámtv. 29. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el, és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy közvetlen képviselője a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a WTO Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.”
121. § A Vámtv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A nem kereskedelmi jellegű vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendő ára az értékesítési országban hatályban lévő rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplő adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a közvetlen képviselő a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy a közvetlen képviselő értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendő vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértői vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.”
122. § A Vámtv. 47. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Tevékenységi engedélyezési eljárásra - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik - az a vámhatóság illetékes, amelynek területén a kérelmezett tevékenységet gyakorolni kívánják.”
123. § A Vámtv. a következő címmel és a cím utáni 50/A. §-sal egészül ki:
„Képviselet
50/A. § (1) Az e törvény és végrehajtási rendeleteiben foglaltak betartásával bárki képviselőt bízhat meg a vámeljárásokban, a vámjogszabályok által megállapított egyéb tevékenységekben, illetve a vámigazgatási eljárásban történő közreműködésre.
(2) A képviselet lehet:
a) közvetlen, amikor a képviselő a megbízója nevében és javára, vagy
b) közvetett, amikor a képviselő saját nevében, de megbízója megbízásából
jár el.
Közvetett képviselőként árunyilatkozatot csak az e törvény 203. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervezet nyújthat be.
(3) A képviselőnek - az árutovábbításra, az ideiglenes behozatalra irányuló, valamint a nem kereskedelmi jellegű forgalom szabályai szerint kért vámkezelési kérelem kivételével - a Magyar Köztársaság területén letelepedett személynek kell lennie.
(4) A képviselőnek nyilatkoznia kell az alábbiakról:
a) a képviselt személy megbízásából jár el,
b) megbízása közvetlen vagy közvetett képviseletre jogosítja fel,
c) a képviselet milyen eljárási cselekmények elvégzésére és milyen időtartamra szól.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott tartalmú nyilatkozat vagy megbízás hiányában fellépő személyt úgy kell tekinteni, mint aki a saját nevében és javára cselekszik.
(6) A képviselő a képviseleti jogosultságát köteles a vámhatóság felhívására hitelt érdemlően igazolni.”
124. § A Vámtv. 51. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az áru/vámáru vámkezelése - ha e törvény másként nem rendelkezik - erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet az áruval/vámáruval rendelkezni jogosult személyesen vagy közvetlen képviselője útján (a továbbiakban együtt: vámkezelést kérő) köteles benyújtani.”
125. § A Vámtv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Szóbeli árunyilatkozatot természetes személy a nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalmában vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról, a szervezet az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetekben és feltételek mellett adhat. A szóbeli árunyilatkozatot a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.”
126. § A Vámtv. 54. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság egyszerűsített vámeljárást annak a vámkezelést kérőnek engedélyez:]
„a) amely a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,”
127. § A Vámtv. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Vámraktár üzemeltetési engedély vámszempontból megbízható letelepedett szervezet részére adható.”
128. § (1) A Vámtv. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az aktív feldolgozást az illetékes vámhivatal annak a szervezetnek engedélyezi, amely a feldolgozást maga végzi, illetve mással elvégezteti.”
(2) A Vámtv. 73. §-a (2) bekezdésének a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az engedélyt írásbeli kérelemre - normál eljárásban akkor kell kiadni, ha]
„a) a kérelmező letelepedett és vámszempontból megbízható szervezet,”
„d) amennyiben az aktív feldolgozás helyettesítő áru felhasználásával történt, a helyettesítő árura vonatkozó feltételeket igazolják,”
129. § A Vámtv. 74. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidő eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142/A. § szerinti kompenzációs kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, és ezen intézkedéseiről három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyező vámhivatalt.”
130. § A Vámtv. 78/C. §-a (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142/A. § szerinti kiegyenlítő kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt.”
131. § A Vámtv. 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut ki kell adni, ha]
„a) a kiszabott vámterhet megfizették, vagy arra a vámbiztosítékot az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének a) vagy f) pontja szerint nyújtották, továbbá, ha a vámterhet e törvény vagy más jogszabály alapján megfizetni nem kell, illetve annak megfizetésére halasztott vámfizetést, fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek, vagy megfizetésére e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérő szabályokat állapít meg.”
132. § A Vámtv. 82. §-a (3) bekezdésének felvezető szövege, valamint c) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feldolgozáshoz az illetékes vámhivatal az engedélyt írásbeli kérelemre akkor adja ki, ha”
„c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet,”
„g) a kérelmező eleget tesz az illetékes minisztérium által elvégzett gazdasági teszt követelményeinek,”
133. § A Vámtv. 88. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege, valamint b) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A passzív feldolgozásra vonatkozó engedélyt - normál eljárásban - a vámhivatal akkor adja ki, ha”
„b) az árut passzív feldolgozási céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén letelepedett és vámszempontból megbízható személy,”
134. § A Vámtv. 90. §-a (4) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Vámszabad terület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság területén letelepedett szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető), amely a vámszabad terület kialakítására, továbbá a vámellenőrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti, és”
135. § A Vámtv. a következő címmel és a cím utáni 94/A-94/D. §-sal egészül ki:
„Vámszabad területek és vámszabad raktárak
94/A. § (1) A vámszabad terület és a vámszabad raktár a vámterület része, vagy ezen a területen elhelyezett és a vámterület többi részétől elkülönített épületek, telephelyek, melyekben
a) a vámárut a behozatali vámok és a kereskedelempolitikai intézkedések szempontjából úgy tekintik, mintha nem lenne a vámterületen, feltéve, hogy nem került a belföldi forgalom számára vámkezelésre, nincs más vámeljárás alatt vagy nem használják fel vagy el azt a vámjogszabályban előírt feltételektől eltérően,
b) arra az árura, amelyre vonatkozóan ilyen rendelkezést léptettek életbe a különleges területeket szabályozó jogszabályokban, azok az intézkedések alkalmazhatók, amelyek általában az áru kivitelével kapcsolatosak.
(2) A vámterület kijelölt részein engedélyezhető vámszabad terület vagy vámszabad raktár létesítése. Meg kell határozni, hogy az egyes vámszabad területhez mely földrajzi terület tartozik. A vámszabad raktárakként kijelölni kívánt épületeket is jóvá kell hagyni. A vámszabad területnek körülkerítettnek kell lennie, és meg kell határozni mind a vámszabad területek, mind pedig a vámszabad raktárak bejáratait és kijáratait. A vámszabad területen a vámhatóság előzetes jóváhagyása szükséges az épületek megépítéséhez.
(3) A vámszabad terület és vámszabad raktár területe, továbbá - a (4) bekezdésnek megfelelően kijelölt vámszabad területek kivételével - a bejáratai és a kijáratai a vámhatóság ellenőrzése alatt állnak. A vámszabad területre vagy a vámszabad raktárba belépő vagy ezeket elhagyó természetes személyek és a szállító eszközök vámellenőrzés alá vonhatók. A vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történő belépés megtagadható olyan személyek esetében, akik nem adnak meg minden garanciát az e törvényben előírt szabályok betartására. A vámhatóság ellenőrizheti a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba belépő, azokat elhagyó vagy az ottmaradó árukat. Az ilyen ellenőrzések végrehajtásának lehetővé tételére a belépő vagy kilépő árut kísérő fuvarokmány egy példányát a vámhatóság által kijelölt személynek a vámhatóság részére át kell adnia vagy meg kell azt őriznie annak érdekében, hogy az szükség esetén a hatóság rendelkezésére álljon, és egyúttal az árut a vámhatóság számára elérhetővé kell tennie.
(4) A vámhatóság kijelölhet olyan vámszabad területet is, ahol a vámellenőrzést és az alakiságokat el kell végezni, és a vámtartozással kapcsolatos rendelkezéseket a vámraktározási eljárások követelményeinek megfelelően alkalmazni kell.
94/B. § (1) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban vámáru és áru is elhelyezhető.
(2) A vámhatóság megkövetelheti, hogy azt az árut, amely veszélyt jelent, vagy esetlegesen szennyezhet más árut, illetve amely más okok miatt különleges kezelést igényel, kifejezetten azok tárolásához, kezeléséhez felszerelt épületekbe helyezzék el.
(3) A vámhatóság ellenőrzési jogosultságának és kötelezettségének sérelme nélkül a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba beszállított árut nem kell bemutatni, és vámárunyilatkozatot sem kell benyújtani.
(4) Az árut/vámárut csak akkor kell bemutatni, és az előírt vámalakiságok mellett elvégezni a vámeljárást, ha
a) az a vámszabad raktárba vagy vámszabad területre történő belépéskor lezárul, kivéve, ha az adott vámeljárás lehetővé teszi, hogy az árut ne mutassák be;
b) a behozatali vámok visszatérítésére vagy a fizetés alóli mentességre vonatkozó határozat felhatalmazása alapján helyezték el vámszabad területen vagy vámszabad raktárban;
c) az e törvény 94/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelel.
(5) A vámhatóság megkövetelheti, hogy értesítsék a vámhivatalt azokról az árukról, amelyekre kiviteli vám szabható ki vagy más kiviteli rendelkezések hatálya alá tartoznak.
(6) Az érintett fél kérésére a vámhatóság igazolja a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett áruk vámjogi státusát.
94/C. § (1) Az áru/vámáru a vámszabad területen vagy vámszabad raktárban - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - korlátlan ideig tárolható.
(2) A kivitelre kerülő és a közös agrárpolitika hatálya alá tartozó áruk esetében - a bizottsági eljárásnak megfelelően - külön határidőket lehet előírni.
(3) A vámszabad területen vagy vámszabad raktárban - a vámhatóság előzetes értesítése után - bármilyen ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenység engedélyezhető az e törvényben megállapított feltételek mellett.
(4) A vámhatóság a (3) bekezdésben hivatkozott tevékenységre tiltásokat vagy korlátozásokat írhat elő, amennyiben azt az érintett áru/vámáru jellege vagy a vámfelügyelet érdeke megköveteli.
(5) A vámhatóság megtilthatja, hogy vámszabad területen vagy vámszabad raktárban olyan személyek folytassanak tevékenységet, akik nem biztosítják a szükséges garanciákat az e törvényben megállapított rendelkezések betartására.
(6) Vámszabad területen vagy vámszabad raktárban elhelyezett vámáruk, miközben vámszabad területen vagy vámszabad raktárban maradnak:
a) szabad forgalomba bocsáthatók az abban az eljárásban és az e törvény 71. §-ának (1)-(2) bekezdésében megállapított feltételek mellett;
b) engedélyezés nélkül keresztülmehetnek állagmegóváson, valamint szokásos kezelésen;
c) aktív feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;
d) vámfelügyelet alatti feldolgozási eljárás alá vonhatók az abban az eljárásban megállapított feltételek mellett;
e) ideiglenes behozatali eljárás alá vonhatók az abban megállapított feltételek mellett;
f) az államnak felajánlhatók;
g) megsemmisíthetők, feltéve, hogy az érintett személy minden olyan információt megad a vámhatóságnak, amelyeket az szükségesnek ítél.
Ha az árukat a c), d) vagy e) pontban hivatkozott valamelyik eljárás alá vonják, a vámfelügyelet általános szabályai az irányadók.
(7) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó kivitelre kerülő áru tekintetében kizárólag az ezekre az árukra vonatkozó kezelési formák alkalmazhatók, melyek külön engedély nélkül végezhetők.
(8) Ha a (6) és (7) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazzák, a vámárut és a 94/A. § (1) bekezdésének b) pontjában hivatkozott árut vámszabad területen vagy vámszabad raktárban nem használhatják fel vagy el.
(9) A készletekre vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül, ahol az érintett eljárás úgy rendelkezik, a (8) bekezdés nem zárja ki az olyan áru használatát vagy felhasználását, amelynek a belföldi forgalom számára, vagy ideiglenes behozatali vámeljárásban történő vámkezelése nem vonja maga után a közös agrárpolitika vagy a kereskedelempolitika hatálya szerinti behozatali vámok vagy intézkedések alkalmazását. Ebben az esetben nincs szükség a belföldi forgalom számára történő vámkezelés vagy az ideiglenes behozatal bejelentésére. Bejelentést kell tenni azonban, ha az árura vámkontingens vagy vámplafon vonatkozik.
(10) Az, aki a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban áru tárolásával, megmunkálásával, feldolgozásával, eladásával vagy vásárlásával járó tevékenységet végez, a vámhatóság által jóváhagyott nyilvántartást köteles vezetni. Az árut/vámárut a belépést követően azonnal be kell jegyezni a raktári nyilvántartásokba. A raktári nyilvántartásokat oly módon kell vezetni, hogy a vámhatóság azonosítani tudja az árut/vámárut és annak mozgásait.
(11) Ha az áru/vámáru vámszabad területen belül átrakásra kerül, az átrakással kapcsolatos okmányokat meg kell őrizni annak érdekében, hogy azok a vámhatóság rendelkezésére álljanak. Az árunak/vámárunak az átrakással kapcsolatos rövid távú tárolása a művelet szerves részének tekintendő.
94/D. § (1) A vámszabad területről vagy a vámszabad raktárból az áru/vámáru kitárolható a vámterületről történő kivitel, vagy a vámterület más részére való átszállítás céljából. A vámáru tekintetében a kitárolást követően az általános szabályok szerint kell eljárni, kivéve, ha a vámáru vámeljárás kezdeményezése nélkül tengeri vagy légi úton hagyja el a vámszabad területet vagy vámszabad raktárat.
(2) Ha a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban tárolt vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik, és a vámérték meghatározása e törvény 21. §-a szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegőrzés költségeit, akkor ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, amennyiben azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetők.
(3) Ha a vámárun a vámszabad területen vagy a vámszabad raktárban történő tárolás ideje alatt szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése előtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként rendelkezik.
(4) A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó és vámszabad területre vagy vámszabad raktárba tárolt áru olyan vámeljárás alá vonható, amely következtében a vámhatóság jogosult lesz az ilyen áru kivitelekor általában alkalmazott intézkedésekre.
(5) Ha a külön jogszabályban megállapított határidő lejártáig nem kezdeményezték a vámeljárás alá vonást, vagy a (4) bekezdésben hivatkozott áru a vámterületet nem hagyja el, a vámhatóság a hatáskörébe tartozó intézkedéseket köteles megtenni.
(6) Ha az árut/vámárut a vámterület egy másik részére viszik vagy küldik vissza, vagy valamilyen vámeljárás alá helyezik, a törvény 94/B. §-ának (6) bekezdésében hivatkozott igazolás használható fel az áru/vámáru vámjogi helyzetének bizonyítékaként.
(7) Ha az áru/vámáru vámjogi helyzete az igazolással vagy valamilyen más módon nem bizonyított, akkor a termék úgy tekintendő, hogy
a) a kiviteli vámok kiszabása, kiviteli engedélyek vagy kiviteli rendelkezések alkalmazása esetében áru;
b) minden más esetben vámáru.
(8) A vámszabad területre és a vámszabad raktárra vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
136. § A Vámtv. 109. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Vámmentesek a Magyar Köztársaság diplomáciai és konzuli képviseletei által a Külügyminisztériumnak küldött hivatalos jellegű küldeményei a Külügyminisztérium által kiállított olyan igazolás alapján, amely szerint a küldemény kizárólag a diplomáciai szolgálat ellátásához szükséges hivatalos használatra szolgáló tárgyakat és berendezéseket tartalmaz.”
137. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja, a fuvarozó, a szállítmányozó, továbbá a közvetett képviselő, valamint az e törvény 50/A. §-a (5) bekezdésében meghatározott személy.”
(2) A Vámtv. 125. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Vámfizetésre kötelezett:]
„f) közvetett képviselet esetén az is, akinek a megbízásából a képviselő a vámárunyilatkozatot adta.”
138. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett kettőmillió forint összeg erejéig készpénzben vagy átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással, hitelintézetnél bankkártyával vagy vámszámláról történő teljesítéssel fizetheti meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot, vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.”
(2) A Vámtv. 132. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett - az (5) és (7) bekezdésben foglaltak kivételével - legkésőbb a fizetési határidőt követő első munkanapon - a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál igazolni.”
(3) A Vámtv. 132. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat ...]
„b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal, vagy
3. normál és egyszerűsített eljárásban együttesen legalább ötvenkét alkalommal, vagy
4. jogszabály alapján havi elszámolással végzett vámeljárás esetén legalább 10 alkalommal
kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező az e törvény 8. §-a (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi biztosítékot nyújt bankgarancia formájában, vagy e törvény 7. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján vámszámlán lekötött fedezet formájában nyújtja a vámbiztosítékot;”
(4) A Vámtv. 132. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Amennyiben a vámteher megfizetése vámszámláról történik, a számlavezető vámszerv havonta kétszer, a tárgyhó 15. és utolsó napján a vámbevételi számlán addig esedékessé vált vámterhet egy összegben emeli le a vámfizetésre kötelezett vámszámlájáról.”
139. § A Vámtv. 133. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az ellenőrzött szervezet kérelmére az utólagos ellenőrzések után kiszabott vámteherre - a forgalmi adók kivételével - és/vagy a vámigazgatási bírságra az azt kiszabó vámhatóság legfeljebb 12 hónapra részletfizetést, fizetéshalasztást engedélyezhet, amennyiben a szervezet fizetési nehézsége átmeneti jellegű, ezért a vámteher későbbi megfizetése valószínűsíthető és az egy összegben vagy az azonnal történő megfizetés tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné. A szervezet gazdasági tevékenységének súlyos veszélyeztetése megítélésének feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
140. § A Vámtv. 135. §-a (7) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára a (3), (5) és (6) bekezdések alapján, továbbá egyéb jogcímen visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől, egyéb jogcím esetén - e törvény eltérő rendelkezésének hiányában - a visszafizetési kötelezettség keletkezésének napjától számított harminc napon belül késedelmi pótlék nélkül fizetheti vissza.”
141. § (1) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének felvezető szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy jogszabály eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adó kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha”
(2) A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdése d) pontjának 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[d) a vámfizetésre kötelezett vagy exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy]
„1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru ellentételeként - a behozatalt követően - az azzal azonos vámtarifaszám (kötelező alszám, KN alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint az exportőr és az importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe;”
142. § A Vámtv. 140. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„b) a vámraktározás időtartama alatt az e törvény 78/B. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámteher tekintetében,”
143. § (1) A Vámtv. 141. §-ának (1) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az e törvényben és a törvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló rendeletekben meghatározott,
a) a jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási,
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre, a vám elé állításra és a vámkezelésre vonatkozó,
c) más, a vámhatóság által jogszabályi felhatalmazás alapján végzett ellenőrzés feltételeinek biztosítására vonatkozó, továbbá
d) a vámszabad területtel, vámraktárral és tranzitterülettel összefüggő
kötelezettségek megszegése és/vagy az ellenőrzés akadályozása esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.”
„(8) A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a kiszabó vámszervezet felettes szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné;
c) az utólagos ellenőrzés alkalmazásában - az a)-b) pontban foglaltak figyelmen kívül hagyásával - a fizetésre kötelezettnek a vizsgálati időszakban nyilvántartott vámigazgatási bírságainak összege nem haladja meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát.”
(2) A Vámtv. 141. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Külön jogszabályban meghatározott, a Vám és Pénzügyőrség hatáskörébe utalt ellenőrzési tevékenység során - amennyiben ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt nem fűz - megállapított szabályszegés miatt az azt feltáró vámhatóság az e törvényben meghatározott vámigazgatási bírságot szabhat ki.”
144. § A Vámtv. a következő alcímmel és az alcím utáni 142/A. §-sal egészül ki:
„Kiegyenlítő és kompenzációs kamat
142/A. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor - a forgalmi adók kivételével - kiszabott és közölt vámteher után (a továbbiakban: kiegyenlítő kamat). Alakiság nélkül történő vámkezelés esetén a kamatot a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor kiszabott és közölt vámteher alapján kell megállapítani. Ebben az esetben a kamatfizetési kötelezettség kezdő napja a beléptetés napja.
(2) Ha az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáru felhasználásával előállított végtermékkel vagy a változatlan állapotban lévő vámárukkal összefüggésben vámteher fizetési kötelezettség merül fel, a vámáru után az aktív feldolgozásban történő vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni a vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor - a forgalmi adók kivételével - kiszabott vámteher után (a továbbiakban: kompenzációs kamat).
(3) Ha a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban vámkezelt vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásba vonás napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig az elszámolás során kiszabott vámteher után a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni.
(4) Nem kell kiegyenlítő kamatot fizetni, ha
a) a vámteher összegének megfelelő készpénzbiztosítékot nyújtottak,
b) a vámárut részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelik,
c) a kiegyenlítő kamat mértéke esetenként a 20 eurónak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,
d) teljes vámmentességgel történő ideiglenes behozatal esetén a végrehajtási rendeletben megjelölt esetekben.
(5) Nem kell kompenzációs kamatot fizetni, ha
a) vámfizetési kötelezettség megállapodás alapján a Magyarországra irányuló importárukra biztosított kedvezményes elbánás alkalmazásakor keletkezik,
b) az aktív feldolgozás során keletkezett hulladékot és selejtet - a vámjogszabály rendelkezései szerint - megsemmisítik,
c) a végrehajtási rendeletben meghatározott feldolgozási melléktermékeket a belföldi forgalom számára vámkezelik, feltéve, hogy azok arányban állnak a végtermékek exportált mennyiségével,
d) a kompenzációs kamat mértéke esetenként a 20 eurónak az e törvény végrehajtási rendeletének 1. §-a (2) bekezdésében meghatározott módon számított forint ellenértékét nem haladja meg,
e) az aktív feldolgozás engedélyese a belföldi forgalom számára történő vámkezelést kér, és igazolja, hogy az aktív feldolgozás maradéktalan teljesítésének elmaradása neki nem felróható,
f) vámvisszatérítési jogosultság keletkezett arra az időszakra, amíg a vámterhet a vámhatóság a jogosult számára nem térítette vissza,
g) a vámteher összegének megfelelő készpénzbiztosítékot nyújtottak.
(6) Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás esetén a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell.”
145. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő]
„b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak és annak útján az Agrárintervenciós Központnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek és annak útján a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségeknek, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak;”
[ad át.]
146. § A Vámtv. 157. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyének, központjának vagy állandó üzleti vállalkozásának címét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzőszámait tartja nyilván.”
147. § A Vámtv. 173. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. Ennek keretében irányítja a Vám- és Pénzügyőrség költségvetési gazdálkodását, a gazdálkodás tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez. A pénzügyminiszter az irányítási és felügyeleti jogkörének végrehajtása érdekében:
a) felügyeli a vámteher kiszabásának, beszedésének törvényességét, ellenőrzi a vámszervek irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b) az országos parancsnok előterjesztése alapján meghatározza a vámszervezet fejlesztésének irányait,
c) előterjeszti a Kormánynál a vámigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változásokat, koordinálja a vámszervezet és az adóhatóságok együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,
d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében a vámszervezet vezetőjétől jelentéseket kérhet, bármely vámügy iratait magához vonhatja,
e) a vámjogszabályok értelmezése kérdésében a vámszervezet részére kötelező iránymutatást adhat,
f) meghatározza a vámszervezet feladatai teljesítésének éves követelményeit,
g) vámigazgatási ügyben megváltoztatja, megsemmisíti a vámszervezet vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h) a vámszervezet vezetőjének a vámigazgatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
A pénzügyminiszter a c), e) és f) pontban meghatározott feladatkörét nem ruházhatja át.”
148. § (1) A Vámtv. 175. § (3) bekezdése d) pontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ezt az időtartamot a feltartóztatást, előállítást foganatosító vámszerv vezetője egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja;”
(2) A Vámtv. 175. § (3) bekezdése e) pontjának utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a 8 órát nem haladhatja meg;”
149. § A Vámtv. 203. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámügynök a tevékenységet a székhelye, központja vagy állandó üzleti vállalkozása szerint illetékes területi vámszerv engedélye alapján kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítéssel, egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy - gazdasági társaság esetén - cégjegyzékbe bejegyezték és azt 3 hónapnál nem régebbi keltezésű cégkivonattal igazolja.”
150. § A Vámtv. 204. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:]
„a) letelepedett személy”
151. § A Vámtv. 208. §-ának (1) bekezdése a következő c)-d) ponttal egészül ki:
[A vámügynök megbízás alapján kérheti a vámkezelést, közreműködhet annak végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Az e törvényben meghatározott vámbiztosíték(ok) letétele esetében - külön engedéllyel -]
„c) halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezhet, amennyiben közvetett képviselőként jár el, továbbá
d) egyszerűsített vámeljárásra vonatkozó engedéllyel rendelkezhet.”
152. § A Vámtv. 212. §-a a következő (8) és (9) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy az informatikai és hírközlési miniszterrel együttes rendeletben szabályozza a nemzetközi gyorspostaforgalomra vonatkozó részletes szabályokat.
(9) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a vámfelügyelet melletti feldolgozás engedélyezési feltételeként meghatározott gazdasági teszt követelményeit szabályozzák és közzétegyék.”

NEGYEDIK RÉSZ

A HELYI ADÓKAT, AZ ILLETÉKEKET ÉS A GÉPJÁRMŰADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

VII. Fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvényi rendelkezések módosítása

153. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 13. §-ának h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes az adó alól:]
„h) az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.”
154. § A Htv. 31. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség alól mentes:]
„c) a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkező vagy a Htv. 37. §-ának (2) bekezdése szerinti tevékenységet végző vállalkozó esetén vállalkozási tevékenység vagy ezen vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá”
155. § A Htv. 52. §-ának 7., 19. és 26. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[52. § E törvény alkalmazásában]
„7. tulajdonos: az ingatlan tulajdonosa az a személy vagy szervezet, aki/amely az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel. Amennyiben az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést a földhivatalhoz benyújtották - melynek tényét a földhivatal széljegyezte -, a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni, egyéb módon történő tulajdonszerzés esetére a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szabályai az irányadók;”
„19. korrigált átlagos statisztikai állományi létszám: a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika kérdőíve kitöltéséhez című kiadvány 1999. január 1. napján érvényes szabályai szerint éves szinten számított statisztikai állományi létszám, ideértve a saját nevében és saját kockázatára rendszeresen, haszonszerzés céljából vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyt, továbbá azt a tulajdonost, aki vállalkozásában személyes közreműködésre kötelezett, vagy azt mellékszolgáltatásként végzi, valamint a segítő családtagot;”
„26. vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 400 000 forintot meghaladja,
c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
d) egyéb szervezet, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll;”
156. § A Ptt. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. §-a a következő e) ponttal egészül ki:
[Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy]
»e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó, továbbá a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának korrigált forgalmi érték szerinti megállapítása esetén adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték.«”
157. § A Ptt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § A Htv. a 39/B. § után a következő alcímmel és az alcím utáni 39/C. §-sal egészül ki:
»Az önkormányzat által nyújtható adómentesség, adókedvezmény
39/C. § (1) Az önkormányzat rendeletében a (2)-(3) bekezdésben foglaltak alapján jogosult adómentességet, adókedvezményt megállapítani a vállalkozó számára.
(2) Az adómentesség, adókedvezmény csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a 39. § (1) bekezdés, illetőleg a 39/A. § vagy 39/B. § alapján számított (vállalkozási szintű) adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió Ft-ot. Az önkormányzat az adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2,5 millió Ft-nál alacsonyabb adóalapösszeget is meghatározhat.
(3) Az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi - a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelő - vállalkozó számára azonosnak kell lennie.«”
158. § A Ptt. 79. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„79. § (1) Az e törvény 21-22. §-ával megállapított - a Htv.-t módosító - rendelkezések 2003. január 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy az önkormányzat 2003. március 31-ig jogosult határozott időtartamú adókedvezményeket, adómentességeket biztosító rendelkezéseket hozni.
(2) Az önkormányzat 2002. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának első mondatával ellentétes adókedvezményeket, adómentességeket határozatlan időre biztosító önkormányzati rendelkezéseket. Az önkormányzat legkésőbb 2007. december 31. napjáig köteles hatályon kívül helyezni minden olyan - határozott időtartamra adókedvezményeket, adómentességeket biztosító - rendelkezését, amely ellentétes a Htv. e törvény 21. §-ával megállapított 7. §-a e) pontjának első mondatával. Az a vállalkozó jogosult 2003. március 31. napját követően a 2003. március 31. napján hatályban lévő önkormányzati rendelet által határozott időtartamra biztosított adókedvezményt, adómentességet igénybe venni, aki (amely) ennek igénybevételére 2003. március 31-ig már jogosultságot szerzett, vagy az igénybevételre jogosító feltételek teljesítését legkésőbb 2003. december 31-ig megkezdte. A vállalkozónak az adókedvezmény, adómentesség igénybevételére jogosító feltételek teljesítésének megkezdését 2004. január 31. napjáig be kell jelentenie az illetékes önkormányzati adóhatósághoz.”

VIII. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

159. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, továbbá a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Az öröklési és az ajándékozási illeték összegét - az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség, illetőleg megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke alapulvételével - a következő táblázatokban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
a) Öröklés esetén:
Csoport	Az illeték általános mértéke	Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke
I. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.	18 millió forint összegű értékig 11% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 15%	18 millió forint összegű értékig 2,5% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 6%
II. Az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére	18 millió forint összegű értékig 15% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 21%	18 millió forint összegű értékig 6% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 8%
III. Minden más örökös terhére	18 millió forint összegű értékig 21% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 30%	18 millió forint összegű értékig 8% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 12%
b) Ajándékozás esetén:
Csoport	Az illeték általános mértéke	Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke
I. Az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája terhére (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.)	18 millió forint összegű értékig 11% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 18%	18 millió forint összegű értékig 5% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 8%
II. Az ajándékozó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére terhére	18 millió forint összegű értékig 15% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 21%	18 millió forint összegű értékig 8% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 10%
III. Minden más megajándékozott terhére	18 millió forint összegű értékig 21% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 30%	18 millió forint összegű értékig 10% 18 millió forint összegű érték feletti rész után 21%”
„(6) Abban az esetben, ha az általános mértékű öröklési vagy ajándékozási illeték alá eső vagyontárgyak között termőföld is van, akkor a termőföld után egyébként fizetendő illeték megállapítása során az általános mérték alá tartozó összes vagyont kedvezmény nélkül terhelő illetékből olyan arányt kell figyelembe venni, mint amilyen arányt az általános mértékű illeték alá tartozó összes vagyon értékében a termőföld értéke képez.”
160. § (1) Az Itv. 13. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett vagyonnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint csökkentett forgalmi értéke.”
(2) Az Itv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Azokat a hagyatéki terheket, amelyek a hagyatékba tartozó egyes illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyontárgyakhoz kapcsolódnak, az adott vagyontárgy forgalmi értékéből kell levonni. Azokat a hagyatéki terheket pedig, melyek az örökség egészét terhelik, az örökös által megszerzett illetékfizetési kötelezettség alá eső és az illetékfizetési kötelezettség alá nem eső (belföldön lévő mentes és külföldön lévő, e törvény hatálya alá nem eső) vagyon arányában kell számításba venni.”
161. § Az Itv. 16. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet (tulajdoni hányadot) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után öröklési illeték nem terheli.”
162. § Az Itv. 21. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga.”
163. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a megszerzett ingatlanból a vállalkozó több önálló ingatlant alakít ki, akkor az illetékkülönbözetet - arányosítással - csak arra az ingatlanra lehet előírni, amelyet az (1) bekezdésben meghatározott célból megszerzett ingatlan illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adott el, illetőleg nem adott pénzügyi lízingbe.”
(2) Az Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye.”
164. § Az Itv. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 13 forint, kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, 7500 forint, minden más esetben 18 000 forint illetéket kell fizetni.”
165. § Az Itv. 26. §-a (9) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A kedvezmény igénybevételéről, valamint a kedvezményre jogosító feltételek fennállásáról a szerző félnek az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.”
166. § (1) Az Itv. 29. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az első fokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik - 2000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(2) Az első fokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 300 forint, de legalább 3500 forint, legfeljebb 400 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 4000 forint.
(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 10 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
167. § Az Itv. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A beadvány postai úton történő előterjesztése esetén az ügyfelet az illetékfizetésre ugyancsak postai úton figyelmeztetni kell azzal, hogy ha az illetéket és a felhívás postaköltségét - e címen 200 forintot - 8 napon belül a válasz-levelezőlapon nem fizeti meg, az illetéken és a felhívás költségén felül a 82. §-ban említett mulasztási bírságot is meg kell fizetnie. A felhívás kibocsátása, illetőleg az illetékfizetés elmulasztása az üggyel kapcsolatos érdemi eljárásnak nem akadálya.”
168. § Az Itv. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az eljárás tárgyának értéke az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának alapja:
a) a helyi bíróság előtt a peres eljárásban 250 000 forint, a nemperes eljárásban 125 000 forint;
b) a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróság előtt:
- első fokon indult peres eljárásban 350 000 forint, nemperes eljárásban pedig 175 000 forint,
- fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 200 000 forint, nemperes eljárásban pedig 120 000 forint,
c) az ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban, peres eljárás esetén 400 000 forint, nemperes eljárásban 300 000 forint;
d) a Legfelsőbb Bíróság előtt:
- fellebbezési eljárásban 500 000 forint,
- felülvizsgálati eljárásban 600 000 forint.”
169. § Az Itv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 39-41. §-ban meghatározott illetékalap után - ha e törvény másként nem rendelkezik - az illeték mértéke:
a) peres eljárásban 6%, de legalább 7000 forint, legfeljebb 900 000 forint;
b) bírósági meghagyás elleni ellentmondás esetén 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
c) egyezségi kísérletre történő idézés iránti kérelem és szóbeli kereset azonnali tárgyalása iránti kérelem esetén 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
d) fizetési meghagyásos eljárásban 3%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
e) a végrehajtási eljárásban 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 150 000 forint, ha a végrehajtás foganatosítása a fővárosi bírósági, illetőleg a megyei bírósági végrehajtó feladatkörébe tartozik, 3%, de legalább 8000 forint, legfeljebb 450 000 forint;
f) a határozat jogerőre emelkedése után a részletekben való teljesítés vagy ennek módosítása, vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
g) a kiszabott pénzbírság megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezése iránt kezdeményezett eljárásban 1%, de legalább 3000 forint, legfeljebb 15 000 forint;
h) egyéb nemperes eljárásokban az eljárás tárgya értékének 3%-a, de legalább 3000 forint, legfeljebb 150 000 forint.”
170. § (1) Az Itv. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A házassági bontóper illetéke 10 000 forint.”
(2) Az Itv. 43. §-ának (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke - ha törvény másként nem rendelkezik és a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel, társadalombiztosítási járulék- vagy vámkötelezettséggel kapcsolatos - 15 000 forint.
(4) A kisajátítási kártalanítási határozat jogalap tekintetében történő felülvizsgálata esetén az illeték mértéke 8000 forint.
(5) A Pp. 349. §-ában meghatározott munkaügyi perek illetéke - ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg - 7000 forint.
(6) Bármely bíróság előtt az általános meghatalmazás illetéke 15 000 forint.”
171. § Az Itv. 44. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„44. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 3. §-ának a) pontjában meghatározott és jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek felszámolási eljárásának illetéke 50 000 forint, csődeljárásának illetéke 30 000 forint, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet esetében pedig a felszámolási eljárás illetéke 25 000 forint, a csődeljárás illetéke 20 000 forint.”
172. § (1) Az Itv. 45. §-ának (1) bekezdése c)-e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[A cégbejegyzésre irányuló eljárás illetéke a létesítő okiratban, a társasági szerződésben, az alapító okiratban, illetve az alapszabályban megállapított vagyon (jegyzett tőke) értéke után:]
„c) induló vagyon nélkül alapítható cég esetén 15 000 forint;
d) külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén 250 000 forint;
e) külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete esetén 150 000 forint.”
(2) Az Itv. 45. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Az (1) bekezdésben nem említett egyéb eljárásért - a (4)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - 5000 forint illetéket kell fizetni.
(4) Ha a cégnyilvántartásba bejegyzett adatokra (jogokra, tényekre) vonatkozóan több rovatot is érintő változásokat egyidejűleg jelentenek be - az (5) bekezdésben foglalt eset kivételével -, a bejelentett változások számától függetlenül 8000 forint illetéket kell fizetni.”
(3) Az Itv. 45. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A cégkivonat elkészítésének illetéke 5000 forint, a cégbizonyítvány kiállításának illetéke 3000 forint, a cégmásolat elkészítéséért pedig 7000 forint illetéket kell fizetni.”
173. § (1) Az Itv. 46. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetében 6%, de legalább 7000 forint, legfeljebb 900 000 forint.
(2) Ha a fellebbezés házassági bontóperben hozott ítélet ellen irányul, az illeték 7000 forint. Az ítélet vagyonjogi rendelkezése elleni fellebbezés esetén - kivéve a lakáshasználatra vonatkozó vagyonjogi rendelkezést - az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.”
(2) Az Itv. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A csatlakozó fellebbezés illetéke az (1) bekezdés szerint járó illeték fele, de legalább 5000 forint.”
174. § Az Itv. 47. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„47. § (1) A 39-41. § szerint megállapított illetékalap után, végzés elleni fellebbezés, valamint végzés elleni kifogás esetében az illeték mértéke 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 175 000 forint.
(2) A közjegyzőnek a hagyatéki és egyéb közjegyzői eljárásban hozott határozata elleni fellebbezés illetéke 7000 forint.
(3) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 7000 forint.”
175. § Az Itv. 48. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § Ha a fellebbezés kizárólag a határozat indokolása ellen irányul vagy a teljesítési határidő megváltoztatására, illetve az engedélyezett részletfizetési kedvezmény módosítására vagy mellőzésére vonatkozik, az illeték 5000 forint.”
176. § Az Itv. 50. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) A 39-41. § szerint meghatározott illetékalap után az illeték mértéke ítélet elleni felülvizsgálat esetén 6%, de legalább 10 000 forint, legfeljebb 2 500 000 forint.
(2) A végzés elleni felülvizsgálat illetéke az (1) bekezdés szerint számított illeték fele, de legalább 7000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.
(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem illetéke az (1) bekezdésben meghatározott illeték fele, de legalább 7000 forint, legfeljebb 1 250 000 forint.
(4) A cégbírósági, valamint a csőd- és felszámolási eljárásban hozott végzés elleni felülvizsgálat illetéke 8000 forint.”
177. § Az Itv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a feljelentés illetéke 5000 forint, a fellebbezés illetéke 6000 forint, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetéke 7000 forint.”
178. § Az Itv. 54. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Ha a kérelmet nem nyomban a tárgyalás befejeztével szóban, vagy nem a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt terjesztették elő, 2000 forint illetéket kell fizetni:
a) a szabadságvesztés, a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére irányuló halasztás, illetve a közérdekű munka félbeszakítása iránti kérelem,
b) a pénzbüntetés, a pénz-mellékbüntetés, az államot illető bűnügyi költség, az elkobzás alá eső érték, a vagyoni előny, vagy rendbírság megfizetésére irányuló halasztás, illetve részletfizetés iránti kérelem
esetében.
(2) A kegyelmi, valamint a bírósági mentesítés iránti kérelem benyújtása esetén az illeték 2000 forint.
(3) Vagyoni jellegű joghátrány elengedése iránt az igazságügyminiszterhez előterjesztett kérelem illetéke az elengedni kért tartozás 1%-a, de legalább 2000 forint, legfeljebb 15 000 forint.”
179. § Az Itv. 55. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § Választottbírósági eljárásban az illeték az eljárás tárgya értékének 1%-a, de legalább 5000 forint. Ha az eljárás tárgyának értéke nem állapítható meg, az illeték 10 000 forint.”
180. § Az Itv. 77/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az illetékhivatal a megfizetett illetékelőleget 30 napon belül hivatalból visszatéríti, ha az illeték-visszatérítés (80. §) feltételei fennállnak.”
181. § Az Itv. 79. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének - jogorvoslati eljáráson, valamint e törvény 16. § (2) bekezdésében, 17. § (2) bekezdésében, 21. § (5) bekezdésében és 26. § (2) bekezdésében említett eseteken kívül - csak a 80. § (1) bekezdésében megállapított esetekben van helye.”
182. § Az Itv. 80. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[... a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének - a fizetésre kötelezett vagy jogutódja kérelmére - a következő esetekben van helye:]
„c) ha a jogügyletet a felek közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával megszüntetik vagy az erre jogosult a jogügylettől eláll és ezt ingatlan esetén a földhivatal határozatával, más esetben a közös megegyezésről, illetve az elállásról szóló okirattal igazolják;”
183. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„g) értékpapírnak olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi;”
184. § Az Itv. Melléklete e törvény 12. számú mellékletének megfelelően módosul.

IX. Fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

185. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § A belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott, valamint a Magyar Köztársaság területén közlekedő, külföldön - kivéve az Európai Unió valamely tagállamában - nyilvántartott gépjármű, pótkocsi (a továbbiakban együtt: gépjármű) után gépjárműadót (a továbbiakban: adót) kell fizetni.”
186. § A Gjt. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) Az évi adótétel - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 800 Ft, de legfeljebb 1000 Ft. 2004. január 1-jétől az évi adótétel - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után 1000 Ft.
(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója 5000 Ft/év.
(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott személyszállító gépjármű után minden megkezdett hónapra havi 2000 Ft, míg tehergépjármű után minden megkezdett hónapra havi 5000 Ft adót kell fizetni.”
187. § A Gjt. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § (1) 20%-os adókedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján
a) az ENSZ-EGB 83.02/C., 83.03, 83.04 előírásnak megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 4), illetve a szabályozott katalizátorral ellátott benzinüzemű gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 2),
b) az EURO 2 (ENSZ-EGB 49.02/B. és 51.02) előírásnak megfelelő tehergépjárművet - a nyergesvontató kivételével, amely után 30%-os kedvezmény jár -, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 4).
(2) 30%-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján
a) az ENSZ-EGB 83.05 előírásnak legalább megfelelő, 3500 kg össztömeget meg nem haladó gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 6, 7 vagy 8),
b) a legalább EURO 3 (ENSZ-EGB 49.03/A. és 51.02) előírásnak megfelelő tehergépjárművet - a nyergesvontató kivételével, amely után 50%-os kedvezmény jár -, autóbuszt (környezetvédelmi osztály jelzése: 7 vagy 8).
(3) 50%-os kedvezmény illeti meg a műbizonylat alapján a kizárólag elektromos meghajtású, a hybrid meghajtású, valamint a tiszta gázüzemű személyszállító gépjárművet (környezetvédelmi osztály jelzése: 5).
(4) Ha az adóalany az adóévben tehergépjárművével - fuvarokmánnyal igazoltan - olyan kombinált áruszállítást alkalmazott, amelynél a Magyar Köztársaság területén vasúton vagy belvízen megtett út járatonként 100 km-nél hosszabb volt, az (5) bekezdésben meghatározott adókedvezményre jogosult.
(5) Az adókedvezmény mértéke 30-60 járat teljesítése esetén a tehergépjármű után adóévre - az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított - fizetendő adó 10%-a, 60 járat felett 20%-a. 2004. január 1-jétől az adókedvezmény mértéke 40 járat feletti teljesítés esetén a tehergépjármű után adóévre - az (1)-(2) bekezdés alapján megállapított fizetendő adó 10%-a.
(6) Az adóalany a kombinált áruszállítás után járó adókedvezmény iránti - fuvarokmánnyal igazolt - igényét az adóév július 1. napjától nyújthatja be a gépjármű adóztatására illetékes adóhatósághoz, amely az adókedvezményt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül bírálja el.”
188. § A Gjt. 18. §-ának 10., 14., 18., 19. és 24. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„10. költségvetési szerv az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerinti szerv,”
„14. muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak, használata kizárólag a jellegével összefüggő célból történik, továbbá az eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították. A jármű muzeális jellegének megállapítására és igazolására az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendeletben foglaltak az irányadók,”
„18. gépjármű forgalomból való kivonásának minősül a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet szerinti forgalomból való kivonás,”
„19. műbizonylat a gépjárműhöz kiadott forgalmi engedély, a környezetvédelmi igazolólap, továbbá a Közlekedési Felügyelet által kiadott egyéb igazolás,”
„24. az ENSZ-EGB előírásokat, illetve a hozzájuk tartozó határértékadatokat, továbbá a környezetvédelmi osztály jelzés meghatározásokat a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet tartalmazza,”

ÖTÖDIK RÉSZ

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALAPOKAT MEGILLETŐ EGYES BEFIZETÉSEKET ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

X. Fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása

189. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-ának b) pontja a következő ba) alponttal egészül ki:
„ba) Kezdő egyéni vállalkozó: Az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.”
(2) A Tbj. 4. §-a j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„j) 1. Külföldi: a természetes személy, ha nem rendelkezik az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal és arra nem is jogosult.
2. Belföldi: az a természetes személy, aki rendelkezik, illetőleg jogosult rendelkezni az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyazonosító igazolvánnyal (személyi igazolvánnyal), a 14 éven aluliak esetében a személyazonosítóról kiadott hatósági igazolvánnyal, továbbá a menekült és a hontalan.”
(3) A Tbj. 4. §-ának m)-n) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában:]
„m) A magánnyugdíjpénztár tagja:
1. a tagságra kötelezett pályakezdő,
2. a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó
személy.
n) Tagságra kötelezett pályakezdő:
1. a természetes személy, aki első ízben 1998. július 1-je és 2001. december 31. között hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek minősült,
2. a természetes személy, aki első ízben 2002. december 31-ét követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a tanulói, hallgatói jogviszonyát követően első ízben létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek,
3. a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően az 5. § szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követően első ízben a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét.”
(4) A Tbj. 4. §-ának o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„o) Magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó: az a természetes személy, aki
1. 1998. június 30-át megelőzően vált az 5. § szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító idő szerzésére e törvény szerint megállapodást kötött,
2. 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,
3. pénztártagsági jogviszonyát a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátása miatt önkéntes döntéssel megszüntette, ha rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulása miatt megszűnik.”
190. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Szünetel a biztosítás:]
[a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve]
„2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár, illetőleg munkabér (illetmény), átlagkereset (távolléti díj), táppénzfizetés történt.”
191. § (1) A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - a biztosítottakon túl - az, aki]
„m) személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,”
(2) A Tbj. 16. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó igényjogosultságot egyszerre csak egy jogcímre tekintettel lehet megállapítani. Amennyiben a jogosultság egyszerre több jogcím alapján is megállapítható, akkor a jogcímek (1) bekezdésben foglalt felsorolása jogosultsági sorrendet jelent azzal, hogy a (2) bekezdésben meghatározott jogcím az (1) bekezdés k) pontjában foglalt jogcímet megelőzi.”
192. § A Tbj. 17. §-a és a § előtti cím a következők szerint módosul:
„A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés
17. § A magánnyugdíj keretében a biztosított, illetőleg a kedvezményezett
a) nyugdíjjáradékra, vagy
b) egyösszegű kifizetésre
szerezhet jogosultságot a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint.”
193. § A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8,5 százalék,
b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2003. évben 1,5 százalék, 2004. évben 0,5 százalék.”
194. § A Tbj. 21. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját:]
„d) a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj,”
195. § (1) A Tbj. 24. § (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A foglalkoztatott nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a titoktartási (hallgatási díj), a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás és a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. § (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után.”
(2) A Tbj. 24. §-a (2) bekezdésének első mondata a következők szerint módosul:
„A foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset két és félszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg (a továbbiakban: járulékfizetési felső határ).”
(3) A Tbj. 24. §-a a következő (6)-(7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben vagy egészben levonta és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.
(7) Az (5) bekezdés szerinti elszámolásra (pótbevallásra) a foglalkoztató nem kötelezett, ha a biztosított magán-nyugdíjpénztári tagsága az elszámolás (pótbevallás) időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn.”
196. § A Tbj. 29. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a 19. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot az (1)-(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után fizeti meg. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozóra.”
197. § A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:
„(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíj-járulékalapot képező jövedelme után 2003. évben 7 százalék, 2004. évben 8 százalék tagdíjat fizet.”
198. § A Tbj. 39. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az a belföldi személy, aki e törvény szerint biztosítottnak vagy ilyen biztosított eltartott hozzátartozójának nem minősül és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § a)-p) pontja szerint sem jogosult és a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét elérő jövedelemmel rendelkezik, köteles havonta, az előzőekben meghatározott minimálbér 11 százalékának megfelelő összegű egészségbiztosítási járulékot fizetni.”
199. § A Tbj. 41. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az OEP és az ONYF - az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján - a pénztártagok magán-nyugdíjpénztári tagsági jogosultságának, tagdíjfizetési kötelezettségének megállapításához, ellenőrzéséhez a PSZÁF részére a rendelkezésére álló adatokból a következő adatokat szolgáltatja:
a) a biztosított személyi adatai (neve, leánykori neve, anyja neve, születési helye, ideje), lakcíme (levelezési címe), TAJ száma,
b) a biztosítási jogviszony kezdete, megszűnése,
c) a foglalkoztató azonosító adatai,
d) a nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése érdekében a 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésének, megszűnésének időpontja.”
200. § A Tbj. 42. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:]
„g) társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ szám)”
201. § A Tbj. 43. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés kiegészül a következő f) ponttal:
[A 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból]
„a) az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság, az illetékhivatal, valamint a vámhivatal az adókötelezettség ellenőrzése érdekében az a) pontja,
b) a munkaügyi és szociális igazgatás szervei az ellátás megállapítása, folyósítása, munkaügyi ellenőrzés céljából az a)-d) és f)-g) pontjai,”
„f) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervei egészségfejlesztési tevékenységük ellátása céljából az a)-e) pontjai”
[szerinti adatok igénylésére jogosultak.]
202. § A Tbj. 44. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek 8 napon belül bejelentést tesz a személyi adatok és a TAJ szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról.”
203. § (1) A Tbj. 45. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tagságra kötelezett pályakezdő, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy [4. § n) és o) pontja] a biztosítottá, illetőleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét és bankszámlájának számát.”
(2) A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történt visszalépés, valamint az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdése és az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén a tag egyéni számláján a visszalépési kérelem kézhezvételét követő negyedév fordulónapi követelésének a tagdíj-kiegészítéssel csökkentett összegét a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell átutalni. Az átutalásról a magánnyugdíjpénztár a visszalépési kérelem kézhezvételének negyedévét követő 50 napon belül gondoskodik, hivatkozva a pénztártag személyi adataira és TAJ számára, egyidejűleg az átutalás megtörténtéről, az átutalt összegről a foglalkoztatót és a volt pénztártagot is tájékoztatja. A biztosított egyéni számláján jóváírt összegről évenkénti összesítésben adatszolgáltatást kell teljesíteni az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. A tagdíj-kiegészítés Mpt. 26. § (5) bekezdése szerinti összegét a magánnyugdíjpénztár a visszalépést követő 60 napon belül a tag, illetve a kedvezményezett rendelkezése szerint visszafizeti vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalja át.”
204. § (1) A Tbj. 51. §-a (3) bekezdésének számozása (2) bekezdésre változik, továbbá a § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4)-(9) bekezdés számozása (5)-(10) bekezdésre változik:
„(3) A tagdíj önellenőrzésére a nyugdíjjárulék önellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az önellenőrzést tagonként, vonatkozási időszakonként ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártag tagsági jogviszonya az önellenőrzés benyújtásának időpontjában fennáll. A tagdíj bevallásánál és önellenőrzésénél az Art. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni azzal, hogy a kerekítés szabályai nem alkalmazhatóak, a tagdíjat (egyéb befizetési kötelezettséget) forintban kell feltüntetni és teljesíteni.
(4) A tagdíjtúlfizetés elszámolása az önellenőrzésre rendszeresített nyomtatvány benyújtásával történik. A magánnyugdíjpénztár a foglalkoztató rendelkezése alapján a túlfizetés összegét a következő esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja vagy visszatéríti. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya az önellenőrzés, illetőleg a tagdíj-túlfizetés megállapításának időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a tag egyéni számlakövetelése már átutalásra került, a tagdíj-túlfizetés önellenőrzéssel megállapított összegét a foglalkoztató a nyugdíjjárulék-kötelezettség önellenőrzése során érvényesíti.”
(2) A Tbj. 51. §-a (5) bekezdésének c) pontja a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az elektronikus úton történő bevallásfogadást és dokumentum nyilvántartást úgy kell kialakítani, hogy abból a bevallási kötelezettség teljesítésének időpontja megállapítható és a bevallás benyújtására kötelezettek részére a kötelezettség teljesítésekor visszaigazolható legyen.”
(3) A Tbj. 51. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a pénztártagsági jogviszony idejére járó, meg nem fizetett tagdíj, bírság, pótlék nem a magánnyugdíjpénztárat illeti, akkor a magánnyugdíjpénztár által a (7) bekezdés szerint kezdeményezett behajtási, végrehajtási eljárást a pénztár nyilatkozata alapján az állami adóhatóság a Nyugdíjbiztosítási Alap javára folytatja le.”
205. § A Tbj. 53. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztató esetében a befizetések elszámolása - az (1)-(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései szerint történik.”
206. § (1) A Tbj. 56. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit az e törvényben, a Tny. és az Eb. tv.-ben, valamint az Mpt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni a
a) járulékok (tagdíj) megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a kötelezettség keletkezésének bejelentésével, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a feltárt jogsértések jogkövetkezményeivel,
b) járulék (tagdíj) kötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, a tartozások behajtására és végrehajtására, az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásával és késedelmével, a járulékfizetési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatban,
c) a Tny., az Eb. tv. és az Mpt. szerinti megtérítési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén az e jogcímen fennálló tartozások, valamint a korengedményes nyugdíjtartozások kezelésére, behajtására, a behajthatatlan tartozások törlésére, továbbá a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésére.”
(2) A Tbj. 56. §-ának (3) bekezdése a következő első mondattal egészül ki:
„A késedelmi pótlékot a magánnyugdíjpénztár legkésőbb a behajtás, végrehajtás kezdeményezésekor [51. § (7) bekezdés] állapítja meg.”
207. § A Tbj. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi g)-h) pontok jelölése h)-i) pontokra változik:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]
„g) a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás és a tagdíj önellenőrzés, valamint az elektronikus adatfogadás részletes szabályait,”

XI. Fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

208. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 3. §-ának a) pontja, valamint b) pontjának bb) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, és egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki, valamint a jelenlegi rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
[A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja tv.-ben meghatározott:]
„a) összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg;”
„bb) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke, azonban az Szja 69. §-a (7) bekezdésének rendelkezései szerint számított összeg után az egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetni,”
„(2) Mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel a társadalombiztosítási szabályok szerint járulékfizetési kötelezettség keletkezik.”
209. § Az Eho. 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:]
„b) az adóterhet nem viselő járandóság, a magánnyugdíjpénztár és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg, a kedvezményezett részére az Mpt. 28. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetett összeg, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés, valamint a volt pénztártagnak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt visszafizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés,”
210. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt 2003. január 1-jétől havi 3450 Ft (naptári naponként 115 Ft).”
211. § (1) Az Eho. 11. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély - az egyéni vállalkozó kivételével - a százalékos egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg negyedévente állapítja meg, és a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig fizeti meg. A tárgyévre vonatkozóan elkészített személyi jövedelemadó bevallásban kell az előlegként megfizetett egészségügyi hozzájárulással elszámolni, az adóbevallás benyújtásának határidejéig a különbözetet megfizetni, illetőleg a bevallás megfelelő rovatában lehet a túlfizetésként mutatkozó különbözet összegéről rendelkezni. Az adóelőleg megfizetésére nem kötelezett magánszemély a százalékos egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásában a bevallásra előírt határidőig állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtásának határidejéig fizeti meg.”
(2) Az Eho. 11. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár nem minősül kifizetőnek a tag kilépése, illetőleg a várakozási idő letelte után a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés tekintetében.”

HATODIK RÉSZ

XII. Fejezet

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

212. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) a következő új címmel és §-sal egészül ki:
„Az adóhatóságok felügyelete
6/A. § (1) A pénzügyminiszter
a) felügyeli az adóztatás törvényességét, ellenőrzi az adóhatóságok irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
b) meghatározza az állami adóhatóság fejlesztésének irányait,
c) előterjeszti a Kormányhoz az adóigazgatás szervezeti rendszerére vonatkozó jogszabályok tervezetét, indítványozza a szervezeti változtatásokat, koordinálja a szervezeti rendszer egyes elemeinek együttműködését, kezdeményezi az ezekre vonatkozó jogszabályok megalkotását,
d) a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet,
e) az adótörvények értelmezése kérdésében az adóhatóság számára kötelező iránymutatást adhat,
f) meghatározza az állami adóhatóság és a vámhatóság feladatai teljesítésének éves követelményeit,
g) adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti az állami adóhatóság elnökének, a vámhatóság országos parancsnokának és a közigazgatási hivatal vezetőjének jogszabálysértő határozatát, illetőleg a határozathozatal törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
h) az állami adóhatóság elnökének az adóztatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást, szükség esetén utasítást ad.
(2) A pénzügyminiszter az (1) bekezdés c), e), f) pontjában meghatározott hatáskörét nem ruházhatja át, az (1) bekezdés d) pontja alapján megvizsgált ügyekről nyilvántartást vezet.”
213. § (1) Az Art. 14. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy]
„e) az Európai Közösségek tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot (beszerzés, értékesítés) kíván létesíteni.”
(2) Az Art. 14. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) A közösségi adószámmal nem rendelkező adózó közösségi adószámának megállapítása érdekében az állami adóhatóságnál előzetesen bejelenti, hogy az Európai Közösségek tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni.”
214. § Az Art. 15. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózó az adókötelezettséget érintő változás szabályai szerint jelenti be az állami adóhatósághoz,
a) ha a bíróság közhasznú szervezetként vagy kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vette,
b) a Tao. 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését), székhelyét (telephelyét) és adóazonosító számát az első szerződéskötésüket követő 15 napon belül.”
215. § Az Art. 23. § (3)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak - a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően - valamennyi adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha
a) a számvitelről szóló törvény VII. fejezete sajátos beszámoló készítési kötelezettséget ír elő,
b) az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja,
c) az adózó felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül szűnik meg,
d) az adóbeszedésre kötelezettnek e kötelezettsége megszűnt,
e) a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenységét megszünteti, a tevékenység gyakorlásához szükséges egyéni vállalkozói igazolványát vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény).
(4) A soron kívüli adóbevallást az éves elszámolású adókról a (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a számvitelről szóló törvényben a beszámoló készítésére előírt határidőn belül, a c)-e) pontokban meghatározott esetekben pedig a soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell benyújtani.
(5) Azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a soron kívüli adóbevallási kötelezettséget kiváltó eseményt követő 30 napon belül kell a bevallást benyújtani.
(6) A felszámolási eljárás, végelszámolás alatt álló adózók adóbevallásukat a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesítik.”
216. § Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.”
217. § Az Art. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek statisztikai célra felhasználhatják, ha a titoktartási kötelezettség megtartását a feldolgozás során biztosítják és - amennyiben a statisztikáról szóló törvény másként nem rendelkezik - azt a későbbi egyedi azonosításra alkalmatlanná teszik.”
218. § Az Art. 48/E. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„48/E. § Az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, a Tanács 2001/44/EK irányelvében meghatározott tartozás - az importhoz, exporthoz kapcsolódó fizetési kötelezettség, a vám- és jövedéki adó tartozás, illetőleg annak járulékai kivételével -, valamint a tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.”
219. § Az Art. 48/K. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48/K. § (1) Ha az ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság - amennyiben a megkereső hatóság a behajtási eljárás folytatását nem kéri - az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. A felfüggesztésről vagy annak mellőzéséről az eljáró magyar adóhatóság határozattal dönt.
(2) Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre.
(3) A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja.
(4) Ha az eljáró szerv a kötelezett jogorvoslati kérelmének helyt ad, a megkereső hatóság a magyar jogszabályok alapján felel a jogosulatlan végrehajtásból eredő követelés visszafizetéséért és az okozott kárért.”
220. § Az Art. 48/N. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg az eredeti rendelkezés számozása (1) bekezdésre változik:
„(2) Amennyiben a végrehajtás nehézségbe ütközik, különösen, ha a tartozás nagy összegű vagy a szervezett bűnözéssel összefüggésben keletkezett, a KKI megállapodhat a megkereső hatósággal a végrehajtással kapcsolatban felmerült költségek megtérítéséről.”
221. § Az Art. VI. fejezete helyébe a következő új VI. fejezet lép:
„VI. Fejezet
AZ ELLENŐRZÉS
AZ ELLENŐRZÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Az ellenőrzés célja
51. § (1) Az adóhatóság az adóbevétel megrövidítése, a költségvetési támogatás, adó-visszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása érdekében rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az ellenőrzés során az adóhatóság feltárja és bizonyítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását, és az ezek miatt indított adóigazgatási eljárást.
(2) Az adóhatóság a célszerűség és gazdaságosság szempontjait érvényre juttatva használja fel erőforrásait. Az ellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az adózókat az önkéntes jogkövetésre ösztönözze.
Az ellenőrzés fajtái
52. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzés célját
a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is),
b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó,
c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,
d) az adatok gyűjtését célzó,
e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,
f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzéssel valósítja meg.
(2) Ellenőrzéssel lezárt időszakot az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ellenőrzés teremt.
Hatáskör és illetékesség az ellenőrzési eljárásban
53. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzést a hatáskörébe tartozó ügyekben az illetékességi területén folytatja le.
(2) Ha az adózó adóhatóságának illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően az illetékességi okban bekövetkezett változás miatt szűnik meg, vagy az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdését követően szerez tudomást, a megkezdett ellenőrzés befejezésére és szükség szerint az adóigazgatási eljárás lefolytatására az ellenőrzést megkezdő adóhatóság az illetékes.
(3) Ha az adózó által szabályszerűen bejelentett székhely-, telephely-, lakóhelyváltozás az adóhatóságnak a változásról történt tudomásszerzését megelőzően ténylegesen megtörtént, és az ellenőrzés során kötelezettségeit csak aránytalanul nagy költséggel tudná teljesíteni, kérheti az adóhatóság vezetőjétől az ellenőrzés lefolytatására illetékes adóhatóságának kijelölését.
(4) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi szerve az állami adóhatóság elnökének, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának jövedéki ügyben első fokon eljáró vámhatósága a vámhatóság országos parancsnokának utasítására (engedélyével) ellenőrzést az illetékességi területén kívül is végezhet.
(5) Az illetékfizetés elmulasztása esetén készült lelet alapján az illetéket az az illetékhivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a fizetésre kötelezett, több fizetésre kötelezett esetében az, amelynek illetékességi területén az elsősorban fizetésre kötelezett, amennyiben ez külföldi, a soron következő belföldi lakik. Ha minden fizetésre kötelezett az ország területén kívül lakik, az illetéket az az illetékhivatal szabja ki, amelynek illetékességi területén a leletet készítő szerv székhelye van.
Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása
54. § (1) Kötelező az ellenőrzést lefolytatni
a) a vállalkozónál, ha felszámolását (végelszámolását) rendelték el,
b) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
c) a pénzügyminiszter utasítására,
d) helyi adó esetében az önkormányzat képviselő-testületének határozata alapján.
(2) Az Állami Számvevőszék elnöke, illetőleg az önkormányzat képviselő-testülete akkor rendelhet el ellenőrzést, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott ellenőrzési szempontok megsértésével mellőzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás tilalmának megsértése áll.
55. § (1) A kötelező ellenőrzéseken túl az állami adóhatóság az ellenőrzési tevékenységét e törvény szerinti szempontok alapján a vezetője által évenként február 20-áig közzétett ellenőrzési irányelv alapján végzi.
(2) A legnagyobb adóteljesítménnyel (költségvetési kapcsolatokkal) rendelkező 3000 adózót az állami adóhatóság köteles rendszeresen (legalább kétévente) valamennyi adónem és költségvetési támogatás vonatkozásában ellenőrizni. Az adóteljesítményt az adózók bevallásaiban szereplő adatok, különösen a fizetendő, előzetesen felszámított és levont általános forgalmi adó, az igénybe vett költségvetési támogatás, valamint az elszámolt adókedvezmények alapján kell meghatározni.
(3) Az állami adóhatóság elnökének ellenőrzési irányelve az aktuális gazdasági folyamatokra, az adópolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a gazdálkodási típusokra, az adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg az adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportokra kiemelt figyelemmel szabályozza az adóhatóság ellenőrzési kapacitásainak felhasználását.
(4) Az ellenőrzési irányelv tartalmazza
a) az adott év kiemelt vizsgálati céljait,
b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket (szakma, ágazat),
c) az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait, különös tekintettel a vagyongyarapodások vizsgálatára, a bevallás kiegészítése alapján elrendelt, az azonnali és a kiutalás előtti ellenőrzésre, valamint az átalakuló, az adókötelezettségüket megszüntető, vagy más jogutód nélkül megszűnő vállalkozások ellenőrzésére,
d) a legnagyobb költségvetési kapcsolatokkal rendelkező adózók esetében az ellenőrzésre kiválasztás alapját képező adóteljesítmény meghatározásának részletes ismérveit.
(5) Számítógépes program alkalmazásával véletlenszerűen kell kiválasztani
a) az egyszerűsített ellenőrzések kivételével az adózók utólagos,
b) a tevékenységüket 6 hónapon belül kezdő egyéni vállalkozók és a gazdasági társaságok egyes adókötelezettségei, illetve
c) a próbavásárlással történő számla- és nyugtaadási kötelezettség
ellenőrzéseinek legalább 5%-át.
(6) Az állami adóhatóság az adózókat - a kötelezően, illetőleg a véletlenszerű kiválasztás alapján lefolytatandó ellenőrzéseken túl - célzott kiválasztási rendszerek alkalmazásával választja ki ellenőrzésre. A célzott kiválasztási rendszerben az állami adóhatóság
a) az adózó által benyújtott bevallások,
b) az adatszolgáltatások,
c) az adózó adófizetéseit, a részére teljesített kiutalásokat tartalmazó nyilvántartások,
d) az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai, vagy
e) más hatóságtól, más adózóktól szerzett adatok
feldolgozásával és egybevetésével választja ki az adózót ellenőrzésre.
(7) Az adóhatósági ellenőrzések elrendelésének közvetlen okáról az állami adóhatóság az elnöke által meghatározott módon és tartalommal nyilvántartást vezet.
Felhívás bevallás kiegészítésére
56. § (1) Az állami adóhatóság a bevallásban közölt adatok kiegészítésére hívhatja fel azokat a magánszemélyeket, akiknek a bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszak tekintetében sem éri el a mindenkori minimálbért.  [LÁBJEGYZET_2]
(2) A felhívás alapján a magánszemély az adóévben szerzett összes jövedelem (bevétel) felhasználásáról (kiadásáról, ráfordításáról, befektetéséről), továbbá annak forrásairól nyilatkozatot tesz.
(3) Ha az állami adóhatóság a magánszemélyt bevallásának kiegészítéseként nyilatkozattételre kötelezi, ellenőrizheti
a) a más személyekkel közös háztartásra vonatkozó, illetőleg más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartásával kapcsolatos azon adatokat,
b) a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetőleg az adózó használatában lévő vagyontárgyak olyan jellemzőit,
amelyek az adózó valós jövedelem-(bevétel-)felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek.
(4) Az állami adóhatóság megvizsgálja, hogy a nyilatkozatban megjelölt felhasználásra (kiadásra, ráfordításra, befektetésre) a magánszemélynek a bevallott jövedelme és egyéb forrása nyújthatott-e elegendő fedezetet. Amennyiben a felhasználáshoz a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem adhatott elégséges fedezetet, vagy a magánszemély - az adóhatóság külön felhívására - a nyilatkozatban foglaltakat hitelt érdemlően nem igazolja, az adóhatóság a magánszemély bevallásának utólagos ellenőrzését rendeli el. A (3) bekezdés alapján megszerzett adatokat az adóhatóság, ha az adózót nem jelölte ki ellenőrzésre, az erről szóló értesítés postára adását követően haladéktalanul megsemmisíti.
Határidők az ellenőrzési eljárásban
57. § (1) Az adóhatóság az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon határozza meg, hogy az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani.
(2) Az ellenőrzésre előírt határidőt az ellenőrzést végző adóhatóság indokolt kérelmére 30-90 napig terjedő időtartammal a felettes szerv meghosszabbíthatja.
(3) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben kell lezárni.
(4) Az ellenőrzés befejezésének határideje - beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját - 30 nap. A határidő számításánál az ellenőrzés kezdő időpontja a megbízólevél átadásának napja. Felszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését annak kézhezvételétől számított egy éven belül, a felszámoló záró bevallását pedig a bevallás kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni. Végelszámolás esetén az adóhatóság a tevékenységet záró adóbevallás és a végelszámoló záró adóbevallásának ellenőrzését az utóbbi kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles befejezni.
(5) A bevallás utólagos ellenőrzését, illetőleg a felülellenőrzést 90 napon belül kell az adóhatóságnak befejeznie. A kiemelt adózók utólagos ellenőrzésének, illetve felülellenőrzésének határideje 120 nap.
(6) Az általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzésének határideje 45 nap, ha a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot meghaladja. Az ellenőrzés határidejét a kiutalás előtti ellenőrzés esetén a visszaigénylést tartalmazó bevallás beérkezésének napjától, de legkorábban a vizsgálat alá vont adó esedékességétől kell számítani.
(7) Ha az ellenőrzés során az adóhatóság más adózóra kiterjedően kapcsolódó vizsgálat lefolytatását rendeli el, az ellenőrzésre nyitva álló határidő automatikusan 90 nappal meghosszabbodik.
(8) Az ellenőrzési határidő meghosszabbításáról - ideértve a határidő automatikus meghosszabbodását is - az ellenőrzést lefolytató adóhatóság, amennyiben a meghosszabbításról a felettes adóhatóság rendelkezett, a felettes adóhatóság az adózót írásban értesíti.
Az ellenőrzés megindítása
58. § (1) Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával, vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az egyszerűsített ellenőrzésről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdésével egyidejűleg a megbízólevél egy példányának megküldésével értesíti az adózót.
(2) Ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, alkalmazottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik.
(3) Az ellenőrzés lefolytatására az adóhatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (a továbbiakban: adóellenőr) jogosult. Az adóhatóság hivatali helyiségében az adóellenőr szolgálati igazolvány nélkül is lefolytathatja az ellenőrzést.
(4) A helyszíni ellenőrzést az adóellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelen van. Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja, próbavásárlás esetén az értékesítésben közreműködő személy van jelen.
(5) Próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni.
(6) A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók.
(7) Az adóhatóság vezetője általános megbízólevelet is kiállíthat, amellyel az adóellenőr ilyen megbízólevéllel nem rendelkező más adóellenőrrel együtt az egyes adókötelezettségek teljesítésére, illetőleg adatgyűjtésre irányuló ellenőrzésre jogosult. Az általános megbízólevél tartalmazza az adóellenőr nevét és a megbízólevél érvényességi idejét.
(8) Az általános megbízólevéllel az állami adóhatóság adóellenőre az adóhatóság illetékességi területén kívül is jogosult ellenőrzés lefolytatására.
Az ellenőrzés lefolytatása
59. § (1) Az ellenőrzést az adó és a költségvetési támogatás megállapításához való jog elévülési idején belül a helyszínen vagy az adóhatóság hivatali helyiségében kell lefolytatni.
(2) A helyszíni ellenőrzést önálló tevékenységet folytató adózónál a tevékenysége idején (munkaidőben), más személynél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni. Ettől az adózó kérelmére lehet eltérni. A helyszíni ellenőrzés része az adózó székhelyén, telephelyén kívül tárolt, illetve őrzött eszközök, iratok vizsgálata is.
(3) A hatóság hivatali helyiségében az ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az az adózó meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
60. § (1) Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának, összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások - ideértve az elektronikus úton tárolt adatokat is -, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le.
(2) Az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatállományokat - az adóhatóság kérésére elektronikus úton is - az adóhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés során az adózó és alkalmazottja az adóhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja. Nem kötelezhető az adózó olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, amelyet jogszabály nem ír elő.
(3) Ha az adózó iratai hiányosak vagy rendezetlenek, illetve nyilvántartásai pontatlanok vagy hiányosak és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezheti az adózót, hogy iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja, illetőleg javítsa. A határidő az ellenőrzés határidejébe nem számít bele.
(4) Az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.
(5) Az önkormányzati adóhatóság, ha a kettős könyvvezetésre kötelezett adózó ellenőrzéséhez szükséges szakértelemmel rendelkező adóellenőre nincs, az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzéséhez megbízás alapján bejegyzett könyvvizsgáló vagy adószakértő (a továbbiakban: megbízott) közreműködését veheti igénybe. A megbízott az adózó ellenőrzéséhez szükséges iratokba betekinthet.
61. § (1) Az adóhatóság mellőzheti az adózó előzetes értesítését, ha fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat, egyéb iratokat megsemmisítik, vagy az üzleti tevékenység körülményeit megváltoztatják.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a helyszínen talált körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat átvételi elismervény ellenében, szükség szerint másolat hátrahagyásával be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat az azonosításukra alkalmas módon kell feltüntetni.
(3) Az iratok a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett más esetben is bevonhatók, ilyen esetekben azok 60 napon túl csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével és az adózó egyidejű értesítésével tarthatók az adóhatóságnál.
Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
62. § (1) Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát az e törvényben előírt módon igazolni, az adózót az ellenőrzés típusáról, tárgyáról és várható időtartamáról tájékoztatni.
(2) Az adóellenőr az ellenőrzés során jogait oly módon köteles gyakorolni, hogy az az adózó gazdasági tevékenységét a lehető legkisebb mértékben korlátozza.
(3) Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, az adózót, képviselőjét, meghatalmazottját, alkalmazottját az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni. Az adóellenőr köteles az adózó által felajánlott bizonyíték visszautasítását előzetesen szóban, majd az ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvben írásban is indokolni.
(4) Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi.
(5) Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat.
(6) Az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető.
63. § (1) Az adóellenőr az ellenőrzés során
a) üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe beléphet,
b) a vállalkozási tevékenységgel összefüggő járműveket, járművek rakományát, helyiségeket, helyszínt átvizsgálhat,
c) iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg,
d) az adózótól, képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást, más személyektől nyilatkozatot kérhet,
e) tisztázhatja az adóköteles tevékenységben résztvevők személyazonosságát, részvételük jogcímét,
f) próbavásárlást, leltárfelvételt végezhet,
g) próbagyártást rendelhet el,
h) az adózóval szerződéses kapcsolatban álló más adózónál kapcsolódó vizsgálatot végezhet,
i) más, a tényállás tisztázásához szükséges bizonyítást folytathat le.
(2) Ha az adózó a vállalkozási tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni az adóhatóság helyszíni ellenőrzését.
(3) A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóellenőr akkor jogosult az ellenőrzést lefolytatni, ha az adókötelezettség a lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, vagy az adózó jövedelme a lakás hasznosításából származik, vagy valószínűsíthető, hogy a lakásban vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet bejelentés nélkül végeznek.
Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
64. § (1) Az adózó köteles az adóhatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani.
(2) Ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani.
65. § (1) Az adózó jogosult
a) az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról meggyőződni,
b) az ellenőrzési cselekményeknél jelen lenni,
c) megfelelő képviseletről gondoskodni.
(2) Ha a magánszemély adózó jogainak gyakorlásában akadályozott - az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, az adatok gyűjtését célzó, illetőleg az egyszerűsített ellenőrzés kivételével - kérheti az akadály megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, vagy az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését. Az ellenőrzés szünetelése az ellenőrzés időtartamába nem számít bele.
(3) Az adózónak joga van az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, bizonyítási indítványokat előterjeszteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átadását követő 8 napon belül, írásban észrevételt tenni.
(4) Ha az adóhatóság a vizsgálat megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, az erről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatnak az adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell.
(5) Az adózó, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból történik, a határidő lejártát követően kifogással fordulhat a felettes adóhatósághoz. A felettes adóhatóság az adózó észrevételeinek figyelembevételével dönt az eljárási határidő meghosszabbításáról, vagy az eljáró adóhatóságot az ellenőrzés lezárására utasítja.
Az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenőrzési eljárásban
66. § (1) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik.
(2) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyi igazolvány szolgál, elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható. Az adóhatóság más jelen lévő ismert személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(3) Az igazoltatás megtagadása esetén a személyazonosság megállapítására az adóhatóság a rendőrség közreműködését veheti igénybe.
(4) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
66/A. § (1) Ha az adózó, képviselője, alkalmazottja a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.
(2) Az elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja.
(3) Ha az adózó az ellenőrzést az adóellenőr veszélyeztetésével, fenyegetésével akadályozza, az adóhatóság a rendőrségről szóló törvény szerinti rendőri intézkedés megtételét kezdeményezheti.
66/B. § (1) Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi, az adóellenőr a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget és gépjárművet átvizsgálja, valamint ellenőrzi a helyszínen talált gépjármű rakományát. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne.
(2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
(3) A jármű, a jármű rakománya, a helyszín, a helyiség átvizsgálásánál, a lefoglalásnál és a fuvarellenőrzésnél az adózó jelenlétét biztosítani kell. Ha az adózó nem kíván jelen lenni vagy ebben akadályozott, és megfelelő képviseletről nem gondoskodik, az adóhatóság az átvizsgálást, a lefoglalást, illetőleg a fuvarellenőrzést két hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.
(4) Az eszköz, anyag-, árukészlet tárgyi bizonyítási eszközként akkor foglalható le, ha az az adózó jogszabályban előírt nyilvántartásában nem szerepel.
(5) Az adóhatóság az átvizsgálásról, a fuvarellenőrzésről, illetve a lefoglalásról jegyzőkönyvet vesz fel. A jegyzőkönyv tartalmazza a lefoglalt dolog azonosításához szükséges adatokat, az intézkedés foganatosítását, az intézkedés során megállapított tényeket, illetőleg a hatósági tanúk azonosításához szükséges adatokat.
(6) Az adóhatóság a lefoglalt dolgot elszállítja és megőrzi, vagy ha ez aránytalanul magas költségekkel járna, a dolgot az adózó őrizetében hagyja a használat és értékesítés jogának megtiltásával.
(7) Az adózó vagy képviselője a nála lefoglalt iratokba betekinthet, kérésére azokról az adóhatóság másolatot készít.
(8) Ha a lefoglalás szükségessége megszűnt, a lefoglalást meg kell szüntetni, és a lefoglalt dolgot - ha törvény másként nem rendelkezik - annak kell visszaadni, akitől (amelytől) azt lefoglalták. Ha a dolgot nem lehet visszaadni, mert arra az adózó nem tart igényt, azt az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti.
(9) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott intézkedések ellen jogszabálysértésre hivatkozással az adózó az intézkedéstől, illetve a határozat közlésétől számított 8 napon belül panasszal élhet. A panaszt az adóhatóság felettes szerve a benyújtástól számított 15 napon belül elbírálja. A panasznak az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Az ellenőrzés befejezése
66/C. § (1) Az adóhatóság a megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. Az ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be.
(2) Ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet készít. A büntetőeljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át.
(3) Az ellenőrzés megállapítását az adóhatóság az adózóval, próbavásárlás esetén a jelen lévő alkalmazottal vagy az értékesítésben közreműködő személlyel ismerteti. Ha az ellenőrzést azért nem lehet befejezni, mert az adózó vagy képviselője az ismertetésen nem vesz részt, vagy a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell.
(4) Az ellenőrzést legfeljebb az észrevételtől számított 15 napig lehet folytatni, ha az adózó észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni. Ellenőrzésre az adóigazgatási eljárásban is sor kerülhet.
66/D. § Az utólagos, az ismételt és a felülellenőrzés, illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől függetlenül a megállapításokról határozatot hoz. Egyéb esetben az adóigazgatási eljárást csak akkor kell megindítani, ha az adóhatóság valamilyen kötelezettség teljesítését írja elő vagy jogkövetkezményt állapít meg.
AZ ELLENŐRZÉS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI
Bevallás utólagos ellenőrzése
66/E. § (1) Az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként, vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is vizsgálhatja. Az ellenőrzés megkezdéséig bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg.
(2) Az adózó által igényelt költségvetési támogatást, adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést a bevallási időszak ellenőrzéssel történt lezárásának hatályával a kiutalást megelőzően is vizsgálhatja az adóhatóság, ha az ellenőrzést az adó, költségvetési támogatás alapjára és összegére is kiterjesztette.
66/F. § (1) Az adóhatóság az adókötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti (egyszerűsített ellenőrzés).
(2) Egyszerűsített ellenőrzéssel megállapítható az adókötelezettség abban az esetben is, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok az adóbevallási kötelezettség elmulasztását bizonyítják.
(3) Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja.
(4) Ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti, amelyre az adózó 8 napon belül észrevételt tehet. Ha az adózó 8 napon belül észrevételt nem tesz, az adóhatóság az adóigazgatási eljárást megindítja.
A becslés
66/G. § (1) A becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti.
(2) Az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
(3) Becslés alkalmazható
a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál,
b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy
d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta.
(4) A (3) bekezdés c) pontja alkalmazásában jelentősnek tekinthető tény, adat, körülmény különösen a számla(egyszerűsített számla-), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni.
(5) A bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalap valószínűsíthető bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel.
(6) Becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók - magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők - kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.
(7) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az (5) bekezdés szerint nincs mód, az adóhatóság - feltéve, hogy az adózó az ellenkezőjét nem bizonyítja - 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó alapját a (6) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.
66/H. § (1) Ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
(2) Az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg.
(3) A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
66/I. § Ha becslés alkalmazására az általános forgalmi adó megállapítása során kerül sor, bizonylatok hiányában az állami adóhatóság
a) a fizetendő adót a tényleges eladási ár,
b) a levonható adót a tényleges beszerzési ár,
ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetőleg a szokásos piaci ár, és a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg. A levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza.
Eljárási illetékek ellenőrzése
66/J. § A bíróság, az eljáró hatóság az illetéktörvényben meghatározott módon ellenőrzi a nála benyújtott vagy hozzá került iraton az illeték és a díj megfizetését.
66/K. § (1) Az illetékhivatal az illetékekre vonatkozó jogszabályokban megállapított illetékkötelezettség teljesítését, valamint az illetékbélyeggel (bélyeges űrlappal) vagy illetékbevételi számlára pénzzel fizetendő díjak megfizetését rendszeresen ellenőrzi azoknál a személyeknél, amelyek illeték- vagy díjköteles ügyekkel foglalkoznak.
(2) Az eljáró hatóság az illetékhivatal ellenőrzési feladatától függetlenül köteles vizsgálni, hogy a nála benyújtott vagy a hozzá került iraton az illeték vagy díj szabályszerű megfizetése megtörtént-e.
66/L. § (1) Ha az illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerű időben, módon vagy mértékben fizették meg, illetőleg a vagyonszerzést illetékkiszabás végett nem jelentették be, leletet kell készíteni.
(2) Leletet kell készíteni akkor is, ha az illetékkel (díjjal) kapcsolatos mulasztást a pénzügyi ellenőrzés során állapították meg.
(3) Nem készíthető lelet, ha a vagyonszerzést az illeték kiszabása céljából a földhivatalnál vagy az illetékhivatalnál késedelmesen jelentették be.
66/M. § (1) A leletet az erre a célra rendszeresített űrlap felhasználásával kell elkészíteni. Ha illetékfizetésre való felhívásnak volt helye, ennek megtörténtét is fel kell tüntetni.
(2) Ha a lelet százalékos illeték alá eső vagyonszerzésre vagy eljárási cselekményre vonatkozik, az űrlapra az irat másolatát is rá kell vezetni, vagy az űrlaphoz az irat másolatát is csatolni kell.
(3) A leletezés megtörténtét a leletezett iraton fel kell tüntetni.
(4) A leletet esetleges mellékleteivel együtt az illetékes illetékhivatalnak kell megküldeni az illeték kiszabása végett.
Ismételt ellenőrzés
66/N. § (1) Ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében az adó, költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára kerülhet sor
a) ha az első fokú adóhatóság a korábbi ellenőrzés megállapításának végrehajtását vizsgálja (utóellenőrzés),
b) az adózó kérelmére, ha az adózó által feltárt új tény, körülmény tisztázása a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné,
c) az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése érdekében, illetőleg a magánnyugdíjpénztár megkeresésére soron kívül folytatja le, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt,
d) a felülellenőrzés keretében.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzésnek az első fokú adóhatóság vezetőjének, vagy ha a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot a felettes szerv felülvizsgálta, a másodfokú adóhatóság rendelkezésére van helye. Az ellenőrzés elrendeléséről az adóhatóság határozattal dönt.
(3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzést az első fokú adóhatóság folytatja le.
Felülellenőrzés
66/O. § (1) Az adómegállapításhoz való jog elévülésének határidején belül az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak tekintetében ismételt ellenőrzést folytathat le, ha
a) az ellenőrzést a pénzügyminiszter vagy az Állami Számvevőszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az első fokú adóhatóság már ellenőrizte,
b) az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a vámhatóság országos parancsnoka erre utasítást ad, amely alapján a felettes adóhatóság ellenőrzi az első fokú adóhatóság által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét,
c) ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert, és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóhatóság elnöke, illetőleg a vámhatóság országos parancsnoka utasítást ad.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott felülellenőrzést kizárólag a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr, illetve helyi adók tekintetében az önkormányzat képviselő-testülete által kijelölt bizottság végezheti.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzés nem indítható, ha elrendelése feltételeinek meglététől számított 6 hónap eltelt.
(4) Ha a felülellenőrzés alkalmával a felettes adóhatóság a korábbi ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest eltérést állapít meg, és ez az adófizetési kötelezettséget érinti, a felülellenőrzést lefolytató adóhatóság a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot megváltoztatja, határozat hiányában első fokú határozatot hoz.
(5) A (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adóhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta, vagy a bírósági felülvizsgálat folyamatban van.
(6) A felülellenőrzés megállapításairól hozott határozat ellen az állami adóhatóság elnökéhez intézett, de az eljáró másodfokú szervnél benyújtott fellebbezésnek van helye.
(7) Az állami adóhatóság elnökének határozata törvénysértésre hivatkozással a bíróság előtt keresettel támadható meg.
Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés
66/P. § (1) Az adóhatóság az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését.
(2) Az adóhatóság a garanciát, kezességet beváltó jogosultnál (hitelintézetnél) folytatott ellenőrzését szükség esetén kapcsolódó vizsgálat formájában kiterjeszti az eredeti kötelezettre is.
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése
66/Q. § (1) Az adóhatóság elsősorban az adózónál fellelhető iratok vizsgálatával ellenőrzi, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeinek, azokat határidőben, illetőleg az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e.
(2) Az (1) bekezdés keretében az adóhatóság különösen a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra, bizonylat kiállítására, megőrzésére, könyvvezetésre, az adó-, adóelőleg levonására, beszedésére vonatkozó előírások megtartását ellenőrzi.
(3) Hibák, hiányosságok esetén ezek megszüntetését, a mulasztás pótlását - megfelelő határidő tűzésével - az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában írja elő az adóhatóság.
(4) Az ellenőrzést lezáró határozatban az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásáról is rendelkezhet.
(5) Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során tett megállapítások alapján az adóhatóság elrendelheti a bevallás utólagos ellenőrzését is.
Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés
66/R. § (1) Az adóhatóság az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében a bevallási időszak lezárását megelőzően is adatokat gyűjthet, vagy helyszíni ellenőrzést végezhet.
(2) Az (1) bekezdés alapján az adóhatóság
a) próbavásárlással a számla, nyugtaadási kötelezettség teljesítését,
b) leltározással az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását,
c) a megrendelők köréről, a tapasztalható forgalmi viszonyokról, a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt vevő személyekről szóló jegyzőkönyv készítésével a vállalkozás körülményeit,
d) a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásának jogszerűségét, társadalombiztosítási jogszabályokban a bejelentésükre vonatkozó kötelezettségének teljesítését,
e) az adózónál az adómegállapítás alapját képező statisztikai állományi létszámot
vizsgálja.
(3) Ha az adatgyűjtés eredményeként feltárt tények, adatok, körülmények kétségessé teszik vagy cáfolják az adózó irataiban, nyilvántartásában szereplő adatok valóságtartalmát, illetőleg az adóhatóság a bevallási időszakon belül ismételten tárja fel a nyugtaadási kötelezettségének elmulasztását, igazolatlan eredetű áru, alapanyag, félkész termék felhasználását vagy forgalmazását, továbbá be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, az adóhatóság a bevallási időszakot lezáró adóbevallást vonja ellenőrzés alá.”
222. § Az Art. 74. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„74. § (1) A magánszemély adózó 100 ezer forintig, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a) a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,
b) a bevallási, vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési (a továbbiakban együtt: bevallási) kötelezettségét a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen teljesíti és késedelmét nem menti ki (bevallási késedelem),
c) bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti,
d) vállalkozói igazolványhoz, illetőleg cégbejegyzéshez kötött tevékenységet, vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat,
e) a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki,
f) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását, illetve könyvek, nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti,
g) iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget,
h) a nyilatkozattételt elmulasztja, a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja,
i) a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
j) a járulékfizetési kötelezettség felső határának eléréséről valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
k) az ellenőrzést vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.
(2) Az (1) bekezdés a)-b) pontja szerinti késedelem esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(3) A bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási, továbbá bevallási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. A kötelezettség teljesítése esetén az e bekezdés alapján kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető.
(4) Az (1) bekezdés d) pontja alapján kiszabott bírság esetén az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
(5) Az ellenőrzés, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés k) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható.
(6) Hibásan benyújtott bevallás esetén a magánszemély 10 000 forintig, más adózó 100 000 forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ha a késedelmesen benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható.
(7) Ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a meg nem fizetett illeték 100%-áig terjedő, de legfeljebb 100 000 forint mulasztási bírság szabható ki.
(8) Ha az adózó esedékességig az adóévi várható adó összegét - figyelemmel az adóév során megfizetett előleg összegére is - nem fizette meg legalább 90%-os mértékben, a befizetett előleg és az adó 90%-ának különbözete után 20%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet.
(9) Az adózó 20%-ig terjedő mértékű bírságot fizet, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték, és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. A bírság alapja a mérsékelt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.
(10) Ha a kifizető adólevonási, vagy az adóbeszedésre kötelezett adóbeszedési kötelezettségét részben vagy egészben elmulasztotta, vagy a beszedett, illetve megállapított és levont adót nem fizette meg, késedelmi pótlék mellett 50%-ig terjedő mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a beszedni, levonni, illetőleg megfizetni elmulasztott adó összege.
(11) Az adóhatóság az e törvényben, adótörvényben, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabályban megállapított kötelezettségnek az e paragrafusban nem szabályozott megszegése miatt a magánszemély adózót 50 ezer, más adózót 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.
(12) A mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.”
223. § Az Art. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (3)-(6) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A magánszemélyt törvényes képviselője, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás vagy megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti, ha az adózó az adóhatóság előtt nem személyesen jár el.
(3) A magánszemélyt az adóigazgatási eljárásban törvényes képviselője vagy képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóigazgatási eljárásban alkalmazottja vagy jogtanácsos is képviselheti.
(4) Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, vagy az általa meghatalmazott személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó, könyvelő vagy olyan gazdasági társaság alkalmazottja is képviselheti, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult a jogszabály szerinti megbízás alapján.
(5) Jogi személyt és egyéb szervezetet az adóigazgatási eljárásban a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, jogtanácsos, adószakértő, adótanácsadó képviselheti.
(6) Amennyiben az adózó a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazást vagy megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti, a bejelentett kötelezettségekkel kapcsolatban a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt keletkezett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság a képviselőt terheli. Az adózó az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását időpontjának megjelölésével haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz.”
224. § Az Art. 77. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Nem szükséges a pályázat nyertesének igénybevétele akkor, ha a nem belföldi illetőségű személy az adókötelezettség érvényesítésekor belföldön tartózkodik és az adókötelezettség érvényesítésének egyéb akadálya sincsen, továbbá akkor sem, ha a nem belföldi illetőségű személynek e törvény szerinti képviseleti jogosultsággal rendelkező belföldi meghatalmazottja van.”
225. § Az Art. 87-94. §-ai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyben a következő 94/A-94/K. §-okkal egészül ki:
„87. § Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezéseit alkalmazza, ha e törvény másként nem rendelkezik. Az adóvégrehajtót az eredményes végrehajtás érdekében mindazok a jogok megilletik, amit a Vht. a bírósági végrehajtónak biztosít. A végrehajtás lefolytatásához szükséges adatok beszerzésére és kezelésére a Vht. 47. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.
Végrehajtható okirat
88. § (1) Az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat:
a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat,
b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás,
c) a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése.
(2) Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség.
(3) Az adótartozás után felszámított pótlék, kamat az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre.
Eljáró hatóságok
89. § (1) A végrehajtást az első fokon eljáró adóhatóság folytatja le.
(2) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresése alapján
a) magánszemély esetében a belföldi lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely, ennek hiányában szokásos fellelhetőségi helye szerint illetékes önkormányzati adóhatóság,
b) jogi személy és egyéb szervezet esetében az illetékes állami adóhatóság
jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja.
(3) Az illetékhivatal és az önkormányzati adóhatóság a végrehajtást az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján is foganatosíthatja. Ez esetben a bírósági végrehajtó az e törvényben foglalt rendelkezések alkalmazásával jár el azzal az eltéréssel, hogy illetékességére a Vht. 232. §-ának (3)-(5) bekezdése az irányadó.
(4) Amennyiben ugyanazt az ingóságot vagy ingatlant több adóhatóság is lefoglalta, a végrehajtás folytatására és az értékesítésre az a végrehajtó jogosult és köteles, aki a vagyontárgyat a többi végrehajtót megelőzően foglalta le. Egyidejű foglalás esetén az adóhatóságok megegyezése szerint kell folytatni a végrehajtást.
(5) Ha az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság a végrehajtási cselekmény foganatosítását követően szerez tudomást, az illetékességváltozás a már foganatosított végrehajtási cselekmények hatályát nem érinti.
Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak
90. § A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett adótartozás végrehajtása során a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető.
Biztosítási intézkedés
91. § (1) Amennyiben valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, az adóhatóság biztosítási intézkedésként elrendeli
a) a pénzkövetelés biztosítását, illetve
b) meghatározott dolog zárlatát.
(2) Biztosítási intézkedés akkor rendelhető el, ha
a) a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági határozat még nem végrehajtható,
b) végrehajtható az adóhatósági határozat, de az abban meghatározott teljesítési határidő még nem telt le.
(3) A biztosítási intézkedést az az adóhatóság rendeli el, amelyik a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot hozta.
(4) A biztosítási intézkedésre a végrehajtási eljárás során irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(5) A biztosítási intézkedés ellen végrehajtási kifogásnak van helye, amelynek a biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekményekre nincs halasztó hatálya.
(6) A biztosítási intézkedésként foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni. A végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozat megsemmisítése esetén a biztosítási intézkedést fel kell oldani.
(7) A biztosítási intézkedés során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a végrehajtási eljárásra is.
A végrehajtási eljárás megindítása
92. § (1) Az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezett személyt (a továbbiakban együtt: adós) felhívhatja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. A végrehajtási eljárás - a (2) bekezdésben megjelölt esetek kivételével - az adóhatóság külön határozata nélkül, a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul.
(2) Az ingatlan-végrehajtás elrendeléséről és a tartozás biztosítására az ingatlan-nyilvántartásba jelzálogjog bejegyzéséről az adóhatóság határozatban rendelkezik.
(3) Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
Visszatartási jog gyakorlása
93. § (1) Az adózó a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) igénylésekor az erre a célra rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik arról, hogy a nyilatkozat időpontjában más adóhatóságnál (vámhatóságnál) van-e esedékessé vált tartozása, és az milyen összegű.
(2) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést), az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt - vámhatóságot, más adóhatóságot megillető - tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül.
(3) A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolt visszatartás esetében az adóhatóság a határozat mellőzésével, írásban értesíti az adózót a visszatartás tényéről.
(4) Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené.
(5) Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből a törvény szerint a kiutalásra nyitva álló határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését.
(6) Ha az igényelt költségvetési támogatás (adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át.
Végrehajtás munkabérre, bankszámlára
94. § (1) A bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság azonnali beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.
(2) Ha az adóhatóság az azonnali beszedési megbízást valós tartalmú végrehajtható okirat hiányában nyújtotta be, a beszedési megbízás teljesítése napjától a jogosulatlanul beszedett adó, költségvetési támogatás visszatérítése napjáig a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.
94/A. § Ha az adóhatóság az adóst megillető járandóságot (kifizetést), a hitelintézetnél kezelt összeget, illetőleg követelést vonja végrehajtás alá, és a munkáltató, kifizető, hitelintézet, valamint más személy az adóhatóság felhívása ellenére a levonást, átutalást, megfizetést elmulasztja, vagy nem a jogszabályban előírtaknak megfelelően teljesíti, az adóhatóság határozattal kötelezi a levonni, átutalni, megfizetni elmulasztott összeg erejéig az adótartozás megfizetésére. A határozatban foglalt teljesítési határidő elteltével az adóhatóság az adóvégrehajtási szabályok szerint intézkedik a tartozás behajtása (végrehajtása) iránt.
Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra
94/B. § Amennyiben a végrehajtást a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatják, az adóvégrehajtó a végrehajtást a törzskönyv lefoglalásával foganatosítja. Ha az ezt követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, az adóvégrehajtó a gépjárművet lefoglalja.
94/C. § (1) Az ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 000 forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
(2) A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
(3) Az ingatlan-végrehajtást elrendelő határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. A végrehajtást elrendelő adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
(4) Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének az (1) bekezdés alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. A jelzálogjog bejegyzéséről hozott határozat ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a határozat alapján teendő földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
94/D. § (1) Amennyiben az adóhatóság egyidejűleg ingófoglalást foganatosított és ingatlan-végrehajtást rendelt el, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás eredménytelen volt, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki. A végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli eladással kell értékesíteni.
(2) Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetőtábláján - az árverést megelőző 5. napig legalább 15 napon át - történő kifüggesztéssel állnak be.
(3) Ingó- és ingatlanárverés esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt - az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja.
(4) Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
94/E. § Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során a Pénzügyminisztérium, illetőleg az önkormányzat képviselő-testületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelői jogának az állam vagy az önkormányzat javára történő átruházására - a kikiáltási árnak megfelelő értékben - egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplő összegben a központi költségvetést, illetőleg az önkormányzat költségvetését megillető adótartozás megfizetettnek minősül.
94/F. § (1) Az adóhatóság a Vht. 114. §-a szerinti értesítésben a zálogjogosultnak arról ad tájékoztatást, hogy a zálogjogból fakadó igény bírósági végrehajtási eljárás keretében érvényesíthető, és az erre vonatkozó kérelem az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül terjeszthető elő az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2) A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.
Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
94/G. § A végrehajtás során az adóhatóság által hozott határozatok, illetőleg az adóvégrehajtó törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérő, illetőleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti - a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül - végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidő tűzésével. A végrehajtási kifogásnak - az ismételt végrehajtási kifogás kivételével - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.
A végrehajtási eljárás felfüggesztése
94/H. § (1) Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat végrehajtását felfüggeszti, ha az adótartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
b) a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak,
c) az adózó meghalt, illetőleg megszűnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig,
d) külön törvény így rendelkezik.
(3) Ha az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás-mérséklésre irányuló kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, az újabb fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti kérelmére a végrehajtás nem szünetel. Amennyiben az adóhatóság az árverést már kitűzte, az adózó által benyújtott fizetési könnyítési vagy adótartozás mérséklése iránti méltányossági kérelem a végrehajtást nem szünetelteti.
Végrehajtás megkeresésre
94/I. § (1) Az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultja negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege meghaladja az 1000 forintot. Amennyiben a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az illetékességi területén folytatott végrehajtás akadálya vagy eredménytelensége esetén a köztartozás beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóság másik önkormányzati adóhatóságot vagy illetékhivatal másik illetékhivatalt keres meg behajtás végett. Amennyiben az illetékhivatal vagy az önkormányzati adóhatóság végrehajtási ügyében megbízottként bírósági végrehajtó jár el, a megkeresésre a Vht. 33. §-át kell alkalmaznia.
(2) A megkeresésben fel kell tüntetni a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcímét, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét és esetleges járulékait, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. Ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. A behajtást kérőt az adóhatóság kötelezheti a költségminimum megelőlegezésére. A behajtást kérő igazolja a törvényben meghatározott költségminimum megfizetését.
(3) A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján, illetőleg a költségminimum megelőlegezése után indítja meg.
(4) A megkeresést követő változásról a behajtást kérő az adóhatóságot haladéktalanul értesíteni köteles.
(5) Az adóhatóság a behajthatatlan tartozásról a behajtást kérőt tájékoztatja.
(6) Amennyiben a behajtást kérőnek tudomása van a fizetésre kötelezettnek más adóhatóság illetékességi területén található vagyontárgyáról, jogosult közvetlenül ezt az adóhatóságot is megkeresni. A behajtást kérő az állami adóhatóságnak a fizetésre kötelezett adóügyeiben illetékes területi szervét keresi meg a behajtás foganatosítása érdekében, és - amennyiben arról tudomással bír - közli, hogy a fizetésre kötelezettnek az állami adóhatóság más területi szervének illetékességi területén végrehajtás alá vonható vagyontárgya van.
(7) Az adók módjára behajtott összeget az adóhatóság haladéktalanul átutalja a behajtást kérőnek.
(8) Az adók módjára behajtandó köztartozásra az ingatlanon történő jelzálogjog-alapítás kivételével a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni.
Behajthatatlan adótartozás törlése
94/J. § (1) A végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság határozattal törli az adózó adótartozását, és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha a tartozásért helytállni köteles személyek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de az nem vezetett eredményre.
(2) A végrehajthatatlanság címén törölt adótartozást az adóhatóság határozattal újból előírja, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül az adótartozás végrehajthatóvá válik. A határozat ellen végrehajtási kifogásnak van helye.
(3) Az esedékessé válást követő hat hónapon belül az adótartozás végrehajthatatlanság címén nem törölhető.
(4) Az adótartozást megállapító adóhatóság az (1) bekezdésben megállapított feltételek hiányában is törölheti az 1000 forintot meg nem haladó adótartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtás érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről az adóhatóság külön nyilvántartást vezet.
A végrehajtás költsége
94/K. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli.
(2) Az adóhatóság a költségekről határozatot hoz, amelynek összege ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén nem lehet kevesebb 2000 forintnál.
(3) Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot a végrehajtási kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költségeket az adóhatóság viseli.”
226. § (1) Az Art. 96/A. §-ának (5)-(6) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(5) Ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be, és fizeti meg. Nem terheli a kifizetőt haszonbérbe adás esetén az adómegállapítási kötelezettség, ha a magánszeméllyel az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződést.
(6) A (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem kell adóbevallást tenni annak a magánszemélynek, akinek termőföld bérbeadásból származó jövedelme kizárólag kifizetőtől származik és a kifizető az adót levonta, vagy a termőföld bérbeadásából származó jövedelme mentes az adó alól.”
„(8) Ha az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés ezen időtartam lejárta előtt adófizetési kötelezettséget keletkeztető módon megszűnik, az adót a magánszemély a (4) bekezdésben meghatározott szabályok szerint állapítja meg, vallja be, és fizeti meg.”
(2) Az Art. 96/A. §-ának (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény kivételével az adótörvények alkalmazásában, az általános forgalmi adó esetében a hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
a) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 2002. év július hó 31. napján hatályos,
b) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ) 2002. év július hó 31. napján érvényes,
c) a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ), valamint minden más esetben a Központi Statisztikai Hivatal 2002. év szeptember hó 30. napján érvényes
besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”
(3) Az Art. 96/A. §-ának (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § kiegészül a következő (16) bekezdéssel, és a jelenlegi (16) bekezdés számozása (17) bekezdésre változik:
„(15) A (14) bekezdés a) pontja szerinti adókedvezményt igénybe vevő adózó az adóévet követő év február 28-áig - a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó az adóév utolsó napját követő 60. napig - bejelenti az állami adóhatóságnál az adóévben
a) elszámolt azon költségeinek, ráfordításainak összegét támogatási kategória szerinti bontásban, amelyek a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szóló 163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet szerint állami támogatásra jogosító elszámolható költségnek minősülnek,
b) a központi költségvetésből, illetve az önkormányzatoktól a 163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet alapján kapott támogatásának összegét támogatási kategória és támogatásforma szerinti bontásban,
c) igénybe vett helyi adókedvezményének összegét települések szerinti bontásban.
(16) A (15) bekezdésben meghatározott adatokat az adózó az 1999. január 1-jétől 2002. december 31-ig - a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó a 2002. évben lezárt adóéve utolsó napjáig - tartó időszakra 2003. február 28-ig jelenti be adóévenkénti bontásban.”
227. § Az Art. 96/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„96/B. § (1) Az állami adóhatóság az adóévet követő év október 31-éig a fizetésre kötelezett adóazonosító jelét tartalmazó megkeresésre a Diákhitel Központ Rt.-nek adatot szolgáltat a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemélynek az adóévben keletkezett, a törlesztési kötelezettség alapját képező jövedelméről.
(2) Amennyiben a magánszemély hallgatóihitel-törlesztési kötelezettségének nem tesz eleget, tartozását a Diákhitel Központ Rt. megkeresésére az állami adóhatóság adók módjára hajtja be. A behajtás iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni.
(3) Amennyiben a törlesztésre kötelezett magánszemélynek a megkeresésben közölt és az állami adóhatóság által nyilvántartott adatai között eltérés van, az adatokat a Diákhitel Központ Rt. és az állami adóhatóság egyezteti. Amennyiben az egyeztetés nem vezet eredményre, a magánszeméllyel a Diákhitel Központ Rt. tisztázza az adateltérés okát.”
228. § Az Art. 97. §-ának x) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában]
„x) adóazonosító szám: az adószám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele, ennek hiányában magyar állampolgársággal nem rendelkező magánszemély esetében az útlevélszám,”
229. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 3. és 7. számú melléklete e törvény 13., illetve 14. számú mellékletének megfelelően módosul. 2003. január 1-jétől azok az adózók tartoznak az állami adóhatóság kiemelt adózók igazgatóságához, amelyek az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelnek. Ha az adózó jogutódlással jött létre - ide nem értve a szétválást - akkor is a kiemelt adózók igazgatóságának illetékességébe tartozik, ha fővárosi vagy Pest megyei székhelyű, jogi személyiséggel rendelkezik, és jogelődje megfelelt az e törvényben meghatározott feltételeknek.

HETEDIK RÉSZ

XIII. Fejezet

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása

230. § (1) A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„c) a társaság tulajdonosaként (részvényeseként) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy”
(2) Az Szt. 3. §-a (2) bekezdésének 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. kapcsolt vállalkozás: az 1. pont szerinti anyavállalat és a 2-4. pont szerinti vállalkozások (fölérendelt anyavállalat esetében a minősítést a fölérendelt anyavállalat szempontjából kell elvégezni).”
231. § Az Szt. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Jogelőd nélkül alapított vállalkozónál - a (2) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazásakor -, ha az üzleti évet megelőző két üzleti év egyikének vagy mindkettőnek az éves nettó árbevétel adatai hiányoznak vagy csak részben állnak rendelkezésre, akkor a tárgyévi várható éves nettó árbevételt és - ha van - a megelőző (első) üzleti év éves (éves szintre átszámított) nettó árbevételét kell figyelembe venni. Az előbbiekben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell eljárni a (2) bekezdés a) és c) pontja tekintetében is.”
232. § Az Szt. 26. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az ingatlanok között kell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást is.”
233. § Az Szt. 38. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal:
[A tőketartalékból kell lekötni és a lekötött tartalékba átvezetni:]
„d) a 36. § (1) bekezdésének f) pontja alapján tőketartalékba helyezett összeg azon részét, amelyet a jogszabályban, szerződésben, megállapodásban rögzített feltételek nem teljesítése esetén részben vagy egészen vissza kell fizetni.”
234. § (1) Az Szt. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés szerinti bekerülési (beszerzési) érték részét képezi]
„c) a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó - devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett - devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyamkülönbözete, függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség; valamint”
(2) Az Szt. 47. §-ának (9) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a különbözet összege jelentősen nem módosítja az adott eszköz bekerülési (beszerzési) értékét, annak összegét a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell elszámolni.”
235. § Az Szt. 60. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A valutapénztárban lévő valutakészletnek, a devizaszámlán lévő devizának, továbbá a külföldi pénzértékre szóló követelésnek, befektetett pénzügyi eszköznek, értékpapírnak, illetve kötelezettségnek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó (2) bekezdés szerinti értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet [a 47. § (4) bekezdésének c) pontja szerint figyelembe veendő árfolyam-különbözet kivételével]:
a) amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között árfolyamveszteségként,
b) amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között árfolyamnyereségként
kell elszámolni.”
236. § Az Szt. 62. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A befejezetlen termelés norma szerinti közvetlen önköltsége a félkész termék, a késztermék norma szerinti közvetlen önköltségéből a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározható.”
237. § (1) Az Szt. 63. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mérlegben a 25. § (2)-(8) bekezdése szerint meghatározott immateriális jószágot a 47-51. § szerinti bekerülési értéken, illetve ezen bekerülési értéknek az 52-53. § szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett, a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén, az immateriális javakra adott előleget az átutalt (fizetett) - a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.”
(2) Az Szt. 63. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A mérlegben a 26. § (2)-(7) bekezdése szerint meghatározott tárgyi eszközt, tenyészállatot és beruházást a 47-51. § szerinti bekerülési értéknek az 52-53. § szerint elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett, a terven felüli értékcsökkenés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén, a beruházásokra adott előleget az átutalt (fizetett) - a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó - összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értékén kell kimutatni.”
238. § Az Szt. 77. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Az egyéb bevételek között kell elszámolni:]
„f) a szerződésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag kapott engedmény szerződés szerinti összegét,”
239. § Az Szt. 81. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:]
„g) a szerződésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag adott engedmény szerződés szerinti, a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett összegét.”
240. § Az Szt. 98. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyszerűsített éves beszámoló készítése során:]
„b) a saját termelésű készlet - a 66. § (1) bekezdésben rögzítettektől eltérően - a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási áron is értékelhető, a még várhatóan felmerülő költségek a teljesítési fok alapján arányosítással is meghatározhatók;”
241. § (1) Az Szt. 113. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Értékcsökkenési leírás az immateriális javak, a tárgyi eszközök üzleti évben az 52-53. § alapján elszámolt terv szerinti és terven felüli értékcsökkenése, ideértve a 80. § (2) bekezdése szerinti értékcsökkenési leírást is.”
(2) Az Szt. 113. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Beruházási kiadások a tárgyi eszközök (és az immateriális javak) létesítése (beszerzése, előállítása) érdekében teljesített, a 47. §, a 48. § szerinti pénzkiadások és a 105. § (5) bekezdése, a 111. § (6) bekezdése figyelembevételével meghatározott összegek.”
242. § Az Szt. 141. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben az átalakulással létrejövő gazdasági társaság végleges vagyonmérlegében kimutatott saját tőke eltér a vagyonmérleg-tervezetében kimutatott saját tőke értékétől, a különbözettel - a változás tartalmának és előjelének megfelelően - a tőketartalékot, az eredménytartalékot, illetve a lekötött tartalékot kell módosítani a végleges vagyonmérlegben. A tőketartalék módosítása során, ha emiatt a tőketartalék negatívvá válna, a tőketartalék pozitív összegéig a tőketartalékot, azt meghaladóan az eredménytartalékot kell csökkenteni.”
243. § Az Szt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozó a 150. § (2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló, az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles könyvvizsgálói képesítéssel, illetve mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, és aki szerepel a (3)-(5) bekezdés szerinti nyilvántartások valamelyikében, és ennek megfelelően a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel (igazolvánnyal) rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat irányításával, vezetésével, a beszámoló elkészítésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel és a (3)-(5) bekezdés szerinti nyilvántartásba történt bejegyzés alapján a tevékenység ellátására jogosító engedéllyel (igazolvánnyal).”
244. § Az Szt. 177. §-a a következő (9)-(10) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A 151. § (5) bekezdésének b) pontjában foglalt, a képesítés megszerzését követő 3 éves szakmai gyakorlat teljesítésébe
- 2002-ben és 2003-ban maximum 2 éves,
- 2004-ben maximum 1 éves,
a képesítés megszerzését megelőző számviteli, pénzügyi, ellenőrzési gyakorlat is figyelembe vehető.
(10) A valuta- és devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek 60. § (2) bekezdése szerinti értékelésekor összevontan nyereséget mutató - a 2003. január 1-je előtti előírások alapján a passzív időbeli elhatárolások között kimutatott - különbözetet maximum 5 év alatt, a számviteli politikában meghatározott módon kell megszüntetni.”

NYOLCADIK RÉSZ

AZ ÖNKÉNTES KÖLCSÖNÖS BIZTOSÍTÓ PÉNZTÁRAKAT ÉS A MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRAKAT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

XIV. Fejezet

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény módosítása

245. § (1) Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Öpt.) 2. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„d) egyéni számla: az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztár - számviteli rendjével összhangban - a pénztártagok részére vezet. A pénztár gazdálkodása során az egyéni számla tartalmazza a pénztártagok rendszeresen fizetett tagdíjának, egyéb befizetéseinek és a munkáltatói tag hozzájárulásának azt a részét, amelyet a pénztár a tagjai számára a szolgáltatások fedezeteként jóváír, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer, továbbá a támogató rendelkezése szerint az általa nyújtott adományból a tag számára jóváírandó összeget. A pénztár szolgáltatásait az egyéni számlák megterhelésével, az alapszabályban rögzített tevékenységi rendhez igazodó szolgáltatási számlákról teljesíti. A pénztár felszámolásakor, illetve végelszámolásakor az egyéni számla a pénztár kötelezettségekkel nem terhelt közös vagyona tagok közötti felosztásának eszköze. Az egyéni számla követelés biztosítékául nem szolgálhat. Az egyéni számlát a pénztár csak e törvényben, illetve felhatalmazásán alapuló jogszabályban foglalt rendelkezések alapján terhelheti meg.”
(2) Az Öpt. 2. §-ának (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál]
„d) értékelési különbözet céltartaléka: az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló jogszabályban felsorolt eszközcsoportokba tartozó eszközök esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegében képzett céltartalék. Az értékelési különbözet az adott eszközcsoportokon belül elkülönítetten, a források között a működési, a fedezeti, illetve a likviditási céltartalékon belül értékelési különbözetből képzett céltartalékként jelenik meg. Az értékelési különbözet céltartalékán belül külön kell kimutatni az időarányos kamat, a járó osztalék, a devizaárfolyam-változás, valamint az egyéb piaci értékítéletből adódó értékkülönbözet összegét.”
246. § Az Öpt. 11. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Pénztártag lehet az a személy, aki]
„d) tagdíjfizetést vállal.”
247. § (1) Az Öpt. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű vagy a munkabérének azonos százaléka, amelyet a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól függetlenül egységesen megállapítani. A munkáltató a hozzájárulás megállapításakor pénztártípusonként különbséget tehet. A munkabér százalékban meghatározott munkáltatói hozzájárulás esetén a munkáltató meghatározhatja a hozzájárulás legkisebb és legnagyobb összegét is.”
(2) Az Öpt. 12. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A (7) bekezdésben foglaltaktól eltérően a munkáltató szüneteltetheti a munkáltatói hozzájárulás fizetését azon időszakokra, amikor a tag munkaviszonya szünetel, illetve munkabér a részére nem jár. Ennek feltételeit a munkáltatónak valamennyi pénztártag munkavállalójára nézve azonos módon kell meghatároznia.”
248. § Az Öpt. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„14. § (1) A tagdíjfizetési kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandó eljárásokat és a tagnak az ezen időszak alatt történő tagsági jogainak gyakorlására vonatkozó előírásokat az alapszabály tartalmazza.
(2) Az alapszabályban rendelkezni kell arról is, hogy azon időszakban, amíg tagdíjfizetés nem történik, a pénztártag milyen szolgáltatásokra jogosult.”
249. § Az Öpt. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § (1) A pénztártag tagsági viszonya megszűnik
a) halálával;
b) kilépésével;
c) ha a tag a tagdíjat az alapszabályban megjelölt időtartamon túl nem fizeti, és az alapszabály szerint a tagdíjhátralék utólagos rendezésére nincs lehetőség, vagy a tag e lehetőséget elmulasztja;
d) más pénztárba történő átlépéssel.
(2) A tagsági viszony megszűnése esetén a pénztártaggal, illetve kedvezményezettjével elszámolási kötelezettség keletkezik.
(3) A pénztártag - a 47. § (3) bekezdésében foglalt esetet kivéve - csak azonos típusú pénztárba léphet át.
(4) A tagsági jogviszony megszűnésének jogkövetkezményeit és a követendő eljárást az alapszabályban kell rögzíteni.”
250. § Az Öpt. 18. §-a (1) bekezdésének f), g) és h) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Az alapszabálynak tartalmaznia kell:]
„f) a tagsági viszony megszűnésének feltételeit, jogkövetkezményeit és a követendő eljárást;
g) a pénztári bevételek (tartalékok) közötti megosztási arányait és elveit, az egységes tagdíj mértékét és a díjfizetésre vonatkozó szabályokat;
h) a tagdíjfizetés elmulasztásának joghatásait és az eljárás rendjét;”
251. § (1) Az Öpt. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjai, valamint az ügyvezető (helyettes ügyvezető), (a továbbiakban együtt: pénztári vezetők) mindenkor az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal, a tagok és a pénztár érdekeinek figyelembevételével, a rájuk vonatkozó jogszabályok szerint kötelesek eljárni. A pénztári vezetők a kötelezettségeik megszegésével okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek, akkor is, ha a pénztárral munkaviszonyban álltak, illetve állnak.”
(2) Az Öpt. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság, valamint az alapszabályban meghatározott más testületi szerv tagjait az adott testület döntéseiért egyetemleges felelősség terheli. Nem terheli felelősség azt a személyt, aki a határozat vagy intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását írásban az igazgatótanácsnak és az ellenőrző bizottságnak, igazgatótanácsi és ellenőrző bizottsági tagság esetében a közgyűlésnek a döntés meghozatalától vagy tudomására jutásától számított 8 napon belül írásban bejelentette.”
252. § (1) Az Öpt. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a pénztártagok legalább fele jelen van, vagy képviselete biztosított. A közgyűlésen a tagot meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Küldöttközgyűlés működtetése esetén minden küldött annyi szavazattal rendelkezik, ahány tagot képvisel. A küldött akadályoztatása esetén helyette csak a vele azonos szabályok szerint megválasztott pótküldött járhat el, a küldöttet más nem helyettesítheti.”
(2) Az Öpt. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a közgyűlés határozatképtelen, úgy a 21. § (2) bekezdése szabályainak figyelembevételével összehívott új közgyűlés az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelentek számától függetlenül határozatképesnek tekintendő. Amennyiben az eredeti közgyűlés meghívója (hirdetménye) ezt tartalmazza, akkor az eredeti és a megismételt közgyűlés egy napon is megtartható.”
253. § Az Öpt. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) A pénztár következő évi pénzügyi tervét a tárgy pénzügyi év lejárta előtti 90 napos időszakban kell a közgyűlés elé terjeszteni és elfogadni. A három évre, nyugdíjpénztár esetén öt évre vonatkozó hosszú távú pénzügyi tervet első ízben az alakuló közgyűlés állapítja meg, és annak lejártakor a közgyűlés új hosszú távú tervet határoz meg.
(2) A pénzügyi tervnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a pénztártagok meggyőződhessenek a pénztár pénzügyi céljainak megvalósíthatóságáról, a pénztár működőképességéről.
(3) Az éves pénzügyi tervnek megfelelő alátámasztottsággal és kellő részletezettséggel tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó adatokat, különösen a várható taglétszámot, tagdíjbevételeket (munkáltatói hozzájárulásokat), adományokat, működési és szolgáltatási kiadásokat, valamint a befektetéseken elérendő hozamot.
(4) A működési költségek, továbbá a dologi eszközök beszerzésére, valamint a felújításra fordított ráfordítások mértékét a közgyűlés határozza meg. Ezeknek arányban kell állnia a pénztár általános anyagi helyzetével.
(5) Az éves pénzügyi terv legalább negyedéves bontásban, a hosszú távú terv legalább éves bontásban készül, kiegészítve a hosszú távú számításoknál használt feltételezésekkel.
(6) Az éves pénzügyi terv időtartama megegyezik a számviteli jogszabályokban meghatározott üzleti év időtartamával.”
254. § Az Öpt. 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § (1) A Felügyelet a tevékenységi engedélyezési eljárás, valamint az általános ellenőrzés során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét.
(2) A Felügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem tölti be a célját, nem tartalmazza a 34. § (3) bekezdésében előírtakat, illetve nem felel meg a pénztár alapszabályában foglaltaknak. A pénztár a Felügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles az előírt időn belül a pénzügyi tervet átdolgozni.”
255. § Az Öpt. 36. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénztár bevételeit a következők szerint kell az (1) bekezdés szerinti gazdálkodási tartalékokba elhelyezni:
a) a tagok által fizetett tagdíjat, a munkáltatói tag (munkáltatói tagok) által fizetett hozzájárulást, a vagyon értékesítéséből származó összeget és a tagok egyéb befizetéseit az alapszabályban meghatározottak szerint - a pénztár működési szükségleteinek megfelelően - fedezeti, működési és likviditási tartalékba,
b) a befektetések hozamát abba a tartalékba, amelynek befektetéséből származik, azonban a pénztár igazgatótanácsa dönthet úgy, hogy a fedezeti tartalék (egyéni számlák összessége, illetve a szolgáltatási tartalékok összessége) javára más tartalék(ok) befektetési hozamát jóváírja,
c) a rendszeres támogatóktól befolyó összeget, valamint az adományokat a támogató rendelkezése szerinti tartalékba, ennek hiányában a likviditási tartalékba,
d) a kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevételt, valamint az egyéb bevételeket a működési tartalékba,
e) a belépő tagok által hozott egyéni fedezetet a fedezeti tartalékba
kell helyezni.”
256. § Az Öpt. 41. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak az alábbi eltérésekkel:
a) a jogutód pénztárnak a szolgáltatási kötelezettségeit a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenységengedély nélkül is teljesítenie kell;
b) az átalakulással létrejövő pénztár a tevékenységi engedély iránti kérelmet valamennyi érintett pénztárra vonatkozó melléklettel együtt, a második közgyűlés napját követő - ha az érintett pénztárak a közgyűlésüket különböző napon tartották, akkor a később megtartott közgyűlés napját követő - 30 napon belül köteles három példányban a Felügyeletnek benyújtani;
c) a tevékenységi engedély iránti kérelemhez az alábbiakat kell csatolni:
ca) az átalakulási szándékot kinyilvánító, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit, ahhoz csatolva az előterjesztéseket és a jelenléti íveket,
cb) a nyilatkozatot a 64. §-ban foglalt feltételek meglétéről,
cc) az átalakulással létrejövő pénztár alapszabályát,
cd) a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket - ideértve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét - és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumokat;
d) a Felügyelet a tevékenységi engedélyezésre irányuló eljárásban a pénztárat ellenőrzi és a kérelemhez csatolt dokumentumok, valamint az ellenőrzés alapján a 63. §-ban foglaltak szerint dönt az engedély megadásáról;
e) a bíróság az átalakulást a Felügyelet által adott tevékenységi engedély(ek) jogerőre emelkedését követően, a jogelőd(ök) törlésével és a jogutód(ok) bejegyzésével vezeti át a nyilvántartáson.”
257. § (1) Az Öpt. 42. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az érintett pénztár átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal - a jelenlévők kétharmados szavazattöbbségével - határoz.
(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával (első közgyűlés). Az első közgyűlésen ismertetni kell az átalakulás módját, okát, annak célját és következményeit, különös tekintettel a várható költségekre és a tagsági viszony folytatásának lehetőségeire. Az átalakulási szándékkal való egyetértés esetén meg kell határozni a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját, az átalakulás módját és az átalakulással érintett pénztárakat.”
(2) Az Öpt. 42. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz (második közgyűlés). A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a második közgyűlés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.”
258. § Az Öpt. a következő 42/A-42/B. §-okkal egészül ki:
„42/A. § (1) A Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatának kézhezvételét követő 30 napon belül az átalakulással létrejövő pénztár a bírósághoz benyújtja a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét. A kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni:
a) az átalakulási szándékot kinyilvánító közgyűlések, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit és jelenléti íveit,
b) a Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatát,
c) a módosított alapszabályt (a módosítások megjelölésével, egységes szerkezetben),
d) a jogutód képviseletére jogosult személyek listáját, vagy nyilatkozatot arról, hogy abban nem történt változás.
(2) A bíróság az átalakulás átvezetéséről, a hiánypótlás elrendeléséről a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül határoz. A nyilvántartásba vételt elrendelő határozatot a bíróság a Felügyeletnek és az illetékes ügyészségnek is megküldi. Az átalakulás a bírósági nyilvántartásba vétellel történik meg, az átalakulás napjára visszamenőleges hatállyal. A bíróság a határozatában az átalakulás napját feltünteti.
42/B. § (1) Az átalakulás meghiúsul, ha
a) a közgyűlés az átalakulásról szóló döntését a 42. § (3) bekezdésben foglalt tervezetek elfogadása előtt megváltoztatja,,
b) a Felügyelet a tevékenységi engedély iránti kérelmet elutasítja,
c) a bíróság a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet elutasítja.
(2) Az átalakulás meghiúsulása esetén, az arról való tudomásszerzést követő 30 napon belül valamennyi érintett pénztár köteles az e törvényben előírt személyi és tárgyi feltételeknek, valamint az egyéb jogszabályi követelményeknek eleget tenni, és a rendes működéshez szükséges intézkedéseket megtenni, szerződéses kapcsolatokat kialakítani.”
259. § Az Öpt. 46. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A nyugdíjpénztár alapszabályának a 18. §-ban foglaltakon túlmenően tartalmaznia kell]
„d) a várakozási idő elteltét követő, de még a felhalmozási időszakban lévő pénztártaggal kapcsolatos elszámolási eljárást.”
260. § Az Öpt. 47. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő (2)-(7) bekezdés lép, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6)-(7) bekezdés számozása (8)-(9) bekezdésre módosul:
„(2) A tagsági jogviszony a várakozási idő letelte előtt a 15. § (1) bekezdésének rendelkezéseivel ellentétben csak a pénztártagnak más pénztárba való átlépése, illetve a pénztár megszűnése esetén szüntethető meg.
(3) A várakozási idő letelte előtt a pénztártag egészség- vagy önsegélyező pénztárba átléphet, ha munkaképességét legalább ötven százalékban elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, valamint az illetékes hatóság igazolását bemutatja.
(4) A pénztártag a várakozási idő letelte után, de még a felhalmozási időszakban az egyéni számlán lévő összeghez való hozzáférés tekintetében választhat, hogy
a) a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad,
b) a pénztártagságát folytatja, és az egyéni számláján nyilvántartott összeg egészét vagy - legfeljebb háromévente egy alkalommal - egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi,
c) a pénztárból kilép,
d) tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévő összeget a pénztárban hagyja.
(5) A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártag írásban nyilatkozik arról, hogy
a) egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
b) az egyéni számláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
c) a tagdíjat fizeti és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe.
(6) Amennyiben a tag az (5) bekezdés a) vagy b) pont szerinti választással él, tagsági viszonya akkor szűnik meg, amikor a pénztár a taggal szembeni szolgáltatási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.
(7) A pénztártag részére a (4), illetve (5) bekezdés szerinti kifizetések a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján jövedelemnek minősülnek.”
261. § Az Öpt. 47/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a tag a várakozási idő letelte előtt a tagdíjat az alapszabályban megjelölt időtartamon túl nem fizeti (a tagdíjnemfizetés kezdő időpontja), úgy a tagdíjnemfizetés kezdő időpontjával kezdődő időszak a várakozási időbe beszámít, és a tag tagsági viszonya a várakozási idő leteltével megszüntethető.”
262. § Az Öpt. 47/B. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre módosul:
„(2) A pénztárnak az átlépés fordulónapja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie.”
263. § Az Öpt. 49/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„49/A. § (1) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését munkanaponként kell elvégezni. El kell végezni az értékelést a nem munkanapokra eső negyedéves fordulónapra is. A vagyonértékelést a letétkezelő végzi. Az erre vonatkozó jelentést a letétkezelő az értékelt napot követő, külön jogszabályban meghatározott határidőn belül elektronikus úton megküldi a Felügyeletnek és a pénztárnak.”
264. § Az Öpt. 49/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó eredményt (beleértve az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított különbözet összegét is) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni.
(5) Az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított értékelési különbözetet a könyvviteli nyilvántartásokban csak az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan kell kimutatni.”
265. § Az Öpt. 50. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A tagi befizetés, munkáltatói hozzájárulás, támogatás, adomány a befizetést követő 90 napon belül nem használható fel olyan szolgáltatás finanszírozására, amelyet kizárólag a jogosult tag egyéni számlájának megterhelésével nyújtanak.”
266. § Az Öpt. 62. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az induló gazdálkodási tervnek tartalmaznia kell]
„c) a pénztárnak a pénzügyi év lejártáig, valamint a következő pénzügyi évre szóló pénzügyi tervét.”
267. § Az Öpt. a következő 64/A. §-sal egészül ki:
„64/A. § (1) A pénztár köteles könyvvizsgálót igénybe venni. A könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) részére megbízás, ha a Felügyelet az általa vezetett pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékében a könyvvizsgálót határozatával nyilvántartásba vette.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár tagja, a pénztár ügyvezetője, igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának tagja, illetve a vagyonkezelő, valamint gazdálkodása nyilvántartását végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálója és a nyilvántartást végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálójának közeli hozzátartozója.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult szervezet, könyvvizsgáló társaság is elláthatja. Ebben az esetben a (2), (4) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket a társaságnak a könyvvizsgálói tevékenységet végző dolgozójára kell alkalmazni.
(4) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb ötéves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg.
(5) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást kérhet, a pénztár tartalékait, szerződéseit, bankszámláját, értékpapír-állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság ülésein, a közgyűlésen köteles részt venni.
(6) A könyvvizsgáló a 23. § (1) bekezdésének d)-e) pontjaiban megjelölt, a pénztár közgyűlése elé terjesztett beszámolót köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és köteles véleményét ismertetni. Enélkül a közgyűlés érvényes határozatot nem hozhat.
(7) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának vagy a fedezeti tartalék jelentős csökkenése várható, köteles az ellenőrző bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár közgyűlésének összehívását kezdeményezni, és a Felügyeletnek bejelenteni.
(8) Ha a pénztár közgyűlését az igazgatótanács - a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül - nem hívja össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyűlése nem hozza meg a szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Felügyeletet és a bíróságot.
(9) A Felügyelet a könyvvizsgálót akkor veszi nyilvántartásba a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékébe, ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara névjegyzékében bejegyzett könyvvizsgálóként szerepel, legalább kétéves könyvvizsgálói gyakorlata van és
a) legalább három éven át pénztárnál vagy magánnyugdíjpénztárnál, pénztári szolgáltatónál számviteli, ellenőrzési, vagy a Felügyeletnél pénztárral vagy magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos felügyeleti, ellenőrzési munkakörben szakmai gyakorlatot szerzett, vagy
b) legalább két éven át pénztárnál vagy magánnyugdíjpénztárnál könyvvizsgálói tevékenységet folytató személy asszisztenseként tevékenykedett, vagy
c) legalább két éven át pénztárnál vagy magánnyugdíjpénztárnál könyvvizsgálóként tevékenykedett.
(10) A Felügyelet a könyvvizsgálót a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékéből határozattal törli, ha
a) a könyvvizsgáló a jegyzékbevétel követelményeinek már nem felel meg,
b) a könyvvizsgáló a jogszabályokban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget.
(11) Ha a Felügyelet a könyvvizsgálót a (10) bekezdés b) pontja alapján törli a névjegyzékből, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez.
(12) Ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a pénztári minősítésű könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez, egyidejűleg értesíti a Felügyeletet.”
268. § (1) Az Öpt. 65. §-ának (3) bekezdése i) ponttal egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi i)-l) pont jelölése j)-m) pontra módosul:
[A Felügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztár tevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében a következő intézkedéseket - akár együttesen is - alkalmazhatja:]
„i) korlátozhatja a pénztár tevékenységét;”
(2) Az Öpt. 65. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A tevékenységi engedély visszavonását követően a Felügyelet köteles minden olyan intézkedés megtételére, amely a pénztártagok érdekének védelmét szolgálja, korlátozhatja, vagy megtilthatja a pénztár eszközei feletti szabad rendelkezést.”
269. § Az Öpt. a következő 81. §-sal egészül ki:
„81. § (1) A pénztáraknak e törvény hatálybalépésekor a likviditási tartalék igénybe vett értékelési különbözetre képzett céltartalékaként kimutatott összegét az e törvény hatálybalépését követő első hozamfelosztás során a hozamfelosztás szabályai szerint kell az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékokra felosztani.
(2) A pénztári minősítésű könyvvizsgálói névjegyzékbe történő nyilvántartásba vétel feltételeinek e törvény hatálybalépésének évétől számított negyedik évben kell megfelelni.
(3) A 64/A. § (4) bekezdésben meghatározott időtartamot jelen törvény hatálybalépését követően kell számítani, és az időtartam számításánál e törvény hatálybalépése előtti időszakot nem kell figyelembe venni.”

XV. Fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

270. § (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény hatálya alá tartoznak:]
„d) azok a természetes személyek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alapján pályakezdőnek minősülnek és törvény alapján kötelezően pénztártaggá válnak, illetőleg a pénztárba önkéntes döntés alapján beléptek,”
271. § (1) Az Mpt. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Törvény alapján az a természetes személy válik pénztártaggá (a továbbiakban: pályakezdő),
a) aki első alkalommal 1998. június 30-át követően és 2002. január 1-jét megelőzően, illetőleg aki 2002. december 31-ét követően létesít a Tbj. 5. §-ában meghatározott jogviszonyt, és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató), a tanulói (hallgatói) jogviszonyát követően első alkalommal létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek;
b) az a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követően első alkalommal a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét.”
(2) Az Mpt. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Pénztár tagjává válhat önkéntes döntése alapján az a természetes személy, aki
a) 1998. június 30-át megelőzően vált a Tbj. szerint biztosítottá, továbbá nyugellátásra jogosító szolgálati idő szerzésére a Tbj. szerint megállapodást kötött,
b) 2003. január 1-jén még nem töltötte be 30. életévét,
c) pénztártagsági jogviszonyát a 23. § (1) bekezdés d) pontja alapján megszüntetve a Tny. szerinti rokkantsági nyugellátásban részesült és rokkantsági nyugellátásra jogosultsága állapotjavulás miatt megszűnik.”
272. § (1) Az Mpt. 4. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában:]
„c) pénztártag: az a természetes személy, aki pályakezdőként, vagy önkéntes döntés alapján pénztárba belép és e törvény szerint tagdíjat fizet, illetve a pénztártól nyugdíjszolgáltatásban részesül,”
(2) Az Mpt. 4. §-ának (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„k) társadalombiztosítási jogszabályok: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), valamint a Tbj. 13. §-ában hivatkozott külön jogszabály és nemzetközi egyezmény.”
(3) Az Mpt. 4. §-ának (2) bekezdése a következő zs) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„zs) értékelési különbözet céltartaléka: a magánnyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről szóló jogszabályban felsorolt eszközcsoportokba tartozó eszközök esetében az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára vonatkozóan meghatározott felhalmozott kamatot is tartalmazó piaci értéke és könyv szerinti értéke közötti különbözet összegében képzett céltartalék. Az értékelési különbözet az adott eszközcsoportokon belül elkülönítetten, a források között a működési, a fedezeti, illetve a likviditási céltartalékon belül értékelési különbözetből képzett céltartalékként jelenik meg. Az értékelési különbözet céltartalékán belül külön kell kimutatni az időarányos kamat, a járó osztalék, a devizaárfolyam-változás, valamint az egyéb piaci értékítéletből adódó értékkülönbözet összegét.”
273. § Az Mpt. 22. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § (1) A tagsági jogviszony kezdő időpontja,
a) a kötelező pénztártagság esetén a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszony keletkezésének napja,
b) önkéntes belépéssel keletkező pénztártagsági jogviszony esetén a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadásának (záradékolás) napját követő hónap első napja.
(2) A biztosított által választott pénztárral történő tagsági jogviszony létesítését - a (7) és (8) bekezdésben foglalt esetek kivételével - a biztosított írásban tett belépési nyilatkozattal kezdeményezi.
(3) A kötelező pénztártagság a biztosított által választott pénztárral a belépési nyilatkozat pénztár által történő elfogadásával, az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott időpontra visszaható hatállyal jön létre.
(4) A pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását nem tagadhatja meg, ha a biztosított a törvény, illetve az SzMSz előírásai szerint megfelel a pénztártagságra meghatározott feltételeknek. Ha a belépési nyilatkozat kézhezvételét követő 15 napon belül a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását nem utasítja el, azt elfogadottnak kell tekinteni.
(5) A tagságra kötelezett pályakezdő, valamint a magánnyugdíjpénztárhoz önkéntes döntéssel csatlakozó személy a biztosítottá, illetőleg pénztártaggá válásától számított 15 napon belül köteles bejelenteni foglalkoztatójának az általa választott magánnyugdíjpénztár megnevezését, címét, bankszámlájának számát.
(6) A munkáltató a biztosított által választott pénztár bejelentését követő 15 napon belül - külön jogszabályban meghatározott módon - tájékoztatja a pénztárak központi nyilvántartását a biztosított pénztárválasztásáról.
(7) Ha a pénztár a belépési nyilatkozat elfogadását elutasította, az elutasító döntéstől számított 3 munkanapon belül az elutasítás tényéről egyidejűleg értesítést küld a munkáltatónak, a biztosítottnak és a pénztárak központi nyilvántartásának. A belépési nyilatkozat elfogadásának elutasítása esetén - amennyiben a pályakezdő biztosított még nem pénztártag - a pályakezdő az első biztosítási jogviszony keletkezési napjától kezdődő hatállyal a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik.
(8) Amennyiben a pályakezdő az előírt határidőn belül a pénztárválasztási jogával nem él, vagy a bejelentési kötelezettségét elmulasztja, az első biztosítási jogviszony keletkezése napjától kezdődő hatállyal a lakóhelye szerint illetékes területi pénztár tagjává válik (irányított pályakezdő).
(9) A területi pénztár a tagsági jogviszony létrejöttéről való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül a tagsági okirat egyidejű megküldésével értesíti a tagot és a munkáltatót a pénztártagság létrejöttéről.
(10) A munkáltató
a) a (7) bekezdésben meghatározott esetben a bejelentés kézhezvételét követő, vagy
b) ha az irányított pályakezdő az (5) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, az ott meghatározott határidő leteltét követő
15 napon belül - külön jogszabályban meghatározott módon - közli a területi pénztárral a biztosított 2. számú mellékletben meghatározott személyes adatait.”
274. § (1) Az Mpt. 24. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az átlépéskor a pénztár a tag követelésének megfelelő összeget a tag által választott pénztárba e pénztár felszólítása alapján utalja át. Az átlépéssel kapcsolatos tényleges költségeket, legfeljebb azonban a tag követelésének egy ezrelékét, az átutalást teljesítő pénztár a tag követeléséből levonhatja. A pénztárnak az átlépés fordulónapja és az átutalás napja közötti időszakra hozamot kell fizetnie.”
(2) Az Mpt. 24. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, valamint a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (5)-(6) bekezdések számozása (6)-(7) bekezdésre változik:
„(4) Megállapodást köthet a pénztárral tagdíjfizetésre az a pénztártag, aki
a) időlegesen nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj.-ben meghatározott járulékalapot képező jövedelemmel, vagy
b) aki a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerint megállapodást köthet az illetékes társadalombiztosítási igazgatási szervvel társadalombiztosítási nyugellátásra.
(5) A tagdíjfizetésre kötött megállapodás a megkötése napján, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A tárgyhónap első napját megelőző időre megállapodás nem köthető. Ezt követően a tagdíjat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. A tagdíj fizetését - támogatási megállapodás alapján - a tag helyett átvállalhatja. A támogatás jogosultja a pénztártag. A támogatás felhasználására a tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
275. § Az Mpt. 27. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A 28. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egyösszegű kifizetés nem nyugdíjszolgáltatás.”
276. § Az Mpt. 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„28. § (1) A pénztár egyösszegű kifizetést teljesít:
a) a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett részére,
b) annak a pénztártagnak a kérésére, akinek a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában a 180 hónap számításánál - nem teljes naptári hónap esetén - 30 naptári napot kell egy hónapnak tekinteni.
(3) Ha a pénztártag nem az egyösszegű kifizetést kéri, részére járadékszolgáltatást kell megállapítani.”
277. § Az Mpt. 29. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az örökös, illetve kedvezményezett részére történő haláleseti kifizetés illetékmentes.”
278. § (1) Az Mpt. 35. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:]
„c) a taggá válással, az átlépéssel, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépéssel és a tagsági viszony megszűnésével kapcsolatos eljárásokat,”
(2) Az Mpt. 35. §-ának f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az SzMSz-nek tartalmaznia kell:]
„f) a pénztári bevételek tartalékok közötti megosztási arányait és elveit - a pénztár működési szükségleteinek megfelelően -, a tagdíj fizetésének rendjét, ideértve a tagdíjátvállalással kapcsolatos szabályokat is,”
279. § (1) Az Mpt. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a közgyűlés határozatképtelen, akkor a határozatképtelenség esetére összehívott, megismételt közgyűlés a meghívóban (hirdetményben) szereplő kérdésekben a jelenlévők, illetve képviseltek számától függetlenül határozatképes. Amennyiben az eredeti közgyűlés meghívója (hirdetménye) ezt tartalmazza, akkor az eredeti és a megismételt közgyűlés egy napon is megtartható.”
(2) Az Mpt. 38. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A küldött akadályoztatása esetén helyette csak a vele azonos szabályok szerint megválasztott pótküldött járhat el, a küldöttet más nem helyettesítheti.”
280. § Az Mpt. 40. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A pénztár igazgatótanácsa dönthet arról, hogy a fedezeti tartalék (egyéni számlák összessége, illetve a szolgáltatási tartalékok összessége) javára más tartalék(ok) befektetési hozamát jóváírja.”
281. § Az Mpt. 45. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ügyvezetőként (ügyvezető-helyettesként) az alkalmazható, aki]
„b) felsőfokú pénzügyi, közgazdasági, jogi, államigazgatási vagy közhasznú menedzseri végzettséggel rendelkezik, és legalább 2 éves, a pénztári tevékenységben hasznosítható szakmai gyakorlattal rendelkezik.”
282. § Az Mpt. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) A pénztár köteles könyvvizsgálót igénybe venni. A könyvvizsgálói feladatok ellátására csak akkor adható az érvényes könyvvizsgálói engedéllyel rendelkező, bejegyzett könyvvizsgáló (könyvvizsgáló társaság) részére megbízás, ha a Felügyelet az általa vezetett pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékében a könyvvizsgálót határozatával nyilvántartásba vette.
(2) Nem lehet könyvvizsgáló a pénztár alapítója (kivéve, ha önkéntes nyugdíjpénztár az alapító), tagja, a pénztár ügyvezetője, igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának tagja, az alapító tulajdonosa, az alapító könyvvizsgálója, az alapító vezető tisztségviselője, vezető beosztású alkalmazottja, illetve a vagyonkezelő, valamint gazdálkodása nyilvántartását végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálója és a nyilvántartást végző szervezet és a letétkezelő könyvvizsgálójának közeli hozzátartozója.
(3) A könyvvizsgálói feladatot ilyen tevékenység folytatására jogosult szervezet, könyvvizsgáló társaság is elláthatja. Ebben az esetben a (2) bekezdésben meghatározott rendelkezéseket a társaságnak a könyvvizsgálói tevékenységet végző dolgozójára kell alkalmazni.
(4) A könyvvizsgáló megbízatása legfeljebb ötéves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg. Ugyanazon könyvvizsgáló egyidejűleg legfeljebb öt pénztárnál láthat el könyvvizsgálói feladatokat, és az egy pénztártól származó jövedelme (bevétele) nem haladhatja meg éves jövedelmének (bevételének) harminc százalékát.
(5) A könyvvizsgáló társaság által végzett könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálati tevékenységet végző dolgozó egyidejűleg legfeljebb öt pénztárnál láthat el könyvvizsgálói feladatokat, és a könyvvizsgáló társaság egy pénztártól származó bevétele nem haladhatja meg éves nettó árbevételének tíz százalékát. A könyvvizsgáló társaság dolgozójának megbízatása egy pénztárnál legfeljebb ötéves időtartamra szólhat, amely nem hosszabbítható meg.
(6) A könyvvizsgáló betekinthet a pénztár könyveibe, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjaitól, a pénztár alkalmazottaitól felvilágosítást kérhet, a pénztár tartalékait, szerződéseit, bankszámláját, értékpapír-állományát megvizsgálhatja. Jelen lehet az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság ülésein, a közgyűlésen köteles részt venni.
(7) A könyvvizsgáló a 39. § (1) bekezdésének e)-f) pontjaiban megjelölt, a pénztár közgyűlése elé terjesztett beszámolót köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok valós adatokat tartalmaznak-e, illetve megfelelnek-e a jogszabályok előírásainak, és köteles véleményét ismertetni. Enélkül a közgyűlés érvényes határozatot nem hozhat.
(8) Ha a könyvvizsgáló tudomást szerez arról, hogy a pénztár vagyonának vagy a fedezeti tartalék jelentős csökkenése várható, köteles az ellenőrző bizottságot és a pénztár igazgatótanácsát tájékoztatni, továbbá a pénztár közgyűlésének összehívását kezdeményezni, és a Felügyeletnek bejelenteni.
(9) Ha a pénztár közgyűlését az igazgatótanács - a tudomására jutástól számított nyolc napon belül - nem hívja össze, arra a könyvvizsgáló jogosult. Ha a pénztár közgyűlése nem hozza meg a szükséges döntéseket, a könyvvizsgáló köteles értesíteni a Felügyeletet és a bíróságot.
(10) A Felügyelet a könyvvizsgálót akkor veszi nyilvántartásba a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékébe, ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara névjegyzékébe bejegyzett könyvvizsgálóként szerepel, legalább kétéves könyvvizsgálói gyakorlata van, és
a) legalább három éven át pénztárnál vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál, pénztári szolgáltatónál számviteli, ellenőrzési, vagy a Felügyeletnél pénztárral, vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárral kapcsolatos felügyeleti, ellenőrzési munkakörben szakmai gyakorlatot szerzett, vagy
b) legalább két éven át pénztárnál vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál könyvvizsgálói tevékenységet folytató személy asszisztenseként tevékenykedett, vagy
c) legalább két éven át pénztárnál vagy önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál könyvvizsgálóként tevékenykedett.
(11) A Felügyelet a könyvvizsgálót a pénztári minősítésű könyvvizsgálók névjegyzékéből határozattal törli, ha
a) a könyvvizsgáló a jegyzékbe vétel követelményeinek már nem felel meg,
b) a könyvvizsgáló a jogszabályokban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget.
(12) Ha a Felügyelet a könyvvizsgálót a (11) bekezdés b) pontja alapján törli a névjegyzékből, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez.
(13) Ha a Magyar Könyvvizsgálói Kamara a pénztári minősítésű könyvvizsgáló ellen etikai eljárást kezdeményez, egyidejűleg értesíti a Felügyeletet.”
283. § Az Mpt. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosításmatematikus az alábbi feladatokat látja el:
a) ellenjegyzi
- a pénztár pénzügyi tervét,
- a biztosításmatematikai statisztikai jelentést,
- a pénztár szolgáltatási szabályzatát,
- a tagok pénztárak közötti átlépésére vonatkozó szabályzatot,
- a biztosítóintézettel kötendő, a szolgáltatásokhoz kapcsolódó szerződéseket;
b) elkészíti
- az éves beszámolóhoz az aktuáriusi értékelést,
- a tartalékok képzésére és megfelelőségére vonatkozó számításokat, értékeléseket;
c) elvégzi
- a járadékok meghatározásához szükséges számítási módszerek kidolgozását,
- a tagok tájékoztatásához kapcsolódó biztosításmatematikai feladatokat;
d) szükség szerint javaslatot tesz a pénztár egyéb szabályzatainak módosítására, közreműködik azok elkészítésében.”
284. § Az Mpt. 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A pénzügyi tervnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a pénztártagok meggyőződhessenek a pénztár pénzügyi céljainak megvalósíthatóságáról, a pénztár működőképességéről. A pénzügyi tervnek megfelelő alátámasztottsággal és kellő részletezettséggel tartalmaznia kell a pénztár bevételeit és kiadásait meghatározó adatokat, különösen a várható taglétszámot, tagdíjbevételeket, működési és szolgáltatási kiadásokat, valamint a befektetéseken elérendő hozamot.”
285. § Az Mpt. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) Az éves pénzügyi terv legalább negyedéves ütemezésben készül.
(2) A hosszú távú terv elsődlegesen a pénztár várható működési költségei és szolgáltatásai fedezete alakulását mutatja be. A hosszú távú pénzügyi terv az időszakon belül legalább éves ütemezésben készül, kiegészítve a hosszú távra alkalmazott feltételezésekkel.
(3) Az éves pénzügyi terv időtartama megegyezik a számviteli jogszabályokban meghatározott üzleti év időtartamával.”
286. § Az Mpt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § (1) A Felügyelet a tevékenységi engedélyezési eljárás, valamint a kétévenkénti ellenőrzés során megvizsgálja a pénztár pénzügyi tervét.
(2) A Felügyelet a pénzügyi terv átdolgozására kötelezheti a pénztárat, ha az nem tölti be a célját, nem tartalmazza az 53. § (2) bekezdésében előírtakat, illetve nem felel meg a pénztár SzMSz-ében foglaltaknak. A pénztár a Felügyelet észrevételeinek figyelembevételével köteles 60 napon belül a pénzügyi tervet átdolgozni.”
287. § (1) Az Mpt. 59. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A fedezeti tartalék bevételei:]
„c) a fedezeti tartalék befektetéséből származó realizált hozam és az eszközök értékeléséből származó pozitív különbözet,”
(2) Az Mpt. 59. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:]
„b) az átlépő tagok által a más pénztárba átvitt, a tag követelésének piaci értéken meghatározott összege,”
(3) Az Mpt. 59. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg a bekezdés a következő e) ponttal egészül ki:
[A fedezeti tartalék terhére elszámolható kiadások:]
„d) a tagoknak piaci értéken visszatérített összegek,
e) a fedezeti tartalék eszközeinek értékeléséből származó negatív különbözet.”
(4) Az Mpt. 59. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fedezeti tartalék terhére a pénztártagokkal kapcsolatos kifizetések piaci értéken történnek.”
288. § (1) Az Mpt. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A likviditási tartalék az időlegesen fel nem használt eszközök gyűjtésére, illetőleg a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére, valamint a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.”
(2) Az Mpt. 60. §-a (3) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A likviditási tartalék bevételei:]
„c) a likviditási tartalék befektetéséből származó realizált hozam és az eszközök értékeléséből származó pozitív különbözet.”
(3) Az Mpt. 60. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A likviditási tartalék terhére
a) a likviditási tartalék befektetésével kapcsolatban felmerült kiadás,
b) a likviditási tartalék eszközeinek értékeléséből származó negatív különbözet,
c) a jogszabályok szerint a fedezeti tartalékba és működési célra történt átcsoportosítás
számolható el.”
289. § (1) Az Mpt. 61. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A működéssel kapcsolatos bevételek:]
„c) a működéssel kapcsolatos bevételek befektetéséből származó realizált hozam,”
(2) Az Mpt. 61. §-ának (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[A működéssel kapcsolatos költségek, ráfordítások között kell elszámolni:]
„f) a működési célú befektetések értékelési különbözetének céltartalékaként megképzett összegét.”
290. § (1) Az Mpt. 62. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A fedezeti tartalék eszközeinek befektetéséből származó eredményt (beleértve az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított különbözetet is) a tagok egyéni számlái és a szolgáltatási tartalékok javára negyedévente kell jóváírni.”
(2) Az Mpt. 62. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A likviditási és fedezeti tartalékokhoz, ezen belül az egyéni számlákhoz és a szolgáltatások tartalékához külön-külön befektetési portfólió tartozik. A fedezeti tartalékban piaci értéken kimutatott tagi követelések együttes összegének meg kell egyeznie a vele szemben álló portfólió piaci értékelés szerinti (felhalmozott kamatot is tartalmazó) eszközértékével.”
291. § (1) Az Mpt. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénztár üzemgazdasági szemléletű kettős könyvvitelt vezet. A pénztár nyilvántartása tartalmazza az eszközöket és az eszközök értékében bekövetkezett változásokat. A befektetési portfólió eszközeit fedezeti, likviditási és működési célú befektetett eszközök szerint kell elkülöníteni.”
(2) Az Mpt. 69. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénztári vagyon piaci értéken történő értékelését munkanaponként kell elvégezni. Az eszközök piaci értéken történő értékelésekor megállapított értékelési különbözetet a könyvviteli nyilvántartásokban csak az üzleti év mérleg fordulónapjára, illetve a negyedév utolsó napjára kell kimutatni.”
292. § Az Mpt. 70. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A piaci eszközértékelésen alapuló vagyonértékelést tartalmazó jelentést munkanaponként, az aktuáriusi értékelést és biztosításmatematikai statisztikai jelentést évente kell elkészíteni. El kell készíteni az értékelést a nem munkanapokra eső negyedéves fordulónapra is. A vagyonértékelést a letétkezelő végzi. Az erre vonatkozó jelentést a letétkezelő az értékelt napot követő, külön jogszabályban meghatározott határidőn belül elektronikus úton megküldi a Felügyeletnek és a pénztárnak.”
293. § Az Mpt. 77. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (2) bekezdés alkalmazásában a közvetett tulajdon mértékének számítására a Hpt. a közvetett tulajdon számítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.”
294. § Az Mpt. 79/A. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Pénztár átalakulásának minősül a pénztárak egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás).
(2) A pénztárak egyesülése, illetve szétválása esetén a pénztárak alakulására vonatkozó rendelkezések az irányadóak az alábbi eltérésekkel:
a) a jogutód pénztárnak a szolgáltatási kötelezettségeit a bírósági nyilvántartásba vétel, illetve a tevékenység engedély nélkül is teljesítenie kell;
b) az átalakulással létrejövő pénztár a tevékenységi engedély iránti kérelmet valamennyi érintett pénztárra vonatkozó melléklettel együtt, a második közgyűlés napját követő - ha az érintett pénztárak a közgyűlésüket különböző napon tartották, akkor a később megtartott közgyűlés napját követő 30 napon belül köteles három példányban a Felügyeletnek benyújtani;
c) a tevékenységi engedély iránti kérelemhez az alábbiakat kell csatolni:
ca) az átalakulási szándékot kinyilvánító, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit, ahhoz csatolva az előterjesztéseket és a jelenléti íveket,
cb) a nyilatkozatot a tevékenységi engedély feltételeinek meglétéről,
cc) az átalakulással létrejövő pénztár alapszabályát,
cd) a könyvvizsgáló által hitelesített vagyonmérleg-tervezeteket - ideértve az átalakuló és az átalakulással létrejövő pénztár vagyonmérleg-tervezetét - és a kötelezettségek és követelések állományát tartalmazó dokumentumokat;
d) a Felügyelet a tevékenységi engedélyezésre irányuló eljárásban a pénztárat ellenőrzi és a kérelemhez csatolt dokumentumok, valamint az ellenőrzés alapján dönt az engedély megadásáról;
e) a bíróság az átalakulást a Felügyelet által adott tevékenységi engedély(ek) jogerőre emelkedését követően, a jogelőd(ök) törlésével és a jogutód(ok) bejegyzésével vezeti át a nyilvántartáson.”
295. § (1) Az Mpt. 79/B. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) Az érintett pénztár átalakulásáról a pénztár közgyűlése két alkalommal - a jelenlévők kétharmados szavazattöbbségével - határoz.
(2) A pénztár közgyűlése első ízben a pénztár igazgatótanácsa és ellenőrző bizottsága előterjesztése alapján azt állapítja meg, hogy a pénztár tagjai egyetértenek-e az átalakulás szándékával (első közgyűlés). Az első közgyűlésen ismertetni kell az átalakulás módját, okát, annak célját és következményeit, különös tekintettel a várható költségekre és a tagsági viszony folytatásának lehetőségeire. Az átalakulási szándékkal való egyetértés esetén meg kell határozni a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját, az átalakulás módját és az átalakulással érintett pénztárakat.”
(2) Az Mpt. 79/B. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (3) bekezdésben meghatározott tervezetek elfogadásáról azok elkészítését követően a közgyűlés határoz (második közgyűlés). A vagyonmérleg-tervezetek fordulónapjától a döntés időpontjáig legfeljebb hat hónap telhet el.”
296. § Az Mpt. a következő 79/C-79/D. §-sal egészül ki:
„79/C. § (1) A Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatának kézhezvételét követő 30 napon belül az átalakulással létrejövő pénztár a bírósághoz benyújtja a nyilvántartásba vétel iránti kérelmét. A kérelemhez az alábbiakat kell mellékelni:
a) az átalakulási szándékot kinyilvánító közgyűlések, valamint a második közgyűlések jegyzőkönyveit és jelenléti íveit,
b) a Felügyelet tevékenységet engedélyező határozatát,
c) a módosított alapszabályt (a módosítások megjelölésével, egységes szerkezetben),
d) a jogutód képviseletére jogosult személyek listáját, vagy nyilatkozatot arról, hogy abban nem történt változás.
(2) A bíróság az átalakulás átvezetéséről, a hiánypótlás elrendeléséről a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül határoz. A nyilvántartásba vételt elrendelő határozatot a bíróság a Felügyeletnek és az illetékes ügyészségnek is megküldi. Az átalakulás a bírósági nyilvántartásba vétellel történik meg, az átalakulás napjára visszamenőleges hatállyal. A bíróság a határozatában az átalakulás napját feltünteti.
79/D. § (1) Az átalakulás meghiúsul, ha
a) a közgyűlés az átalakulásról szóló döntését a 79/B. § (3) bekezdésében foglalt tervezetek elfogadása előtt megváltoztatja,
b) a Felügyelet a tevékenységi engedély iránti kérelmet elutasítja,
c) a bíróság a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet elutasítja.
(2) Az átalakulás meghiúsulása esetén, az arról való tudomásszerzést követő 30 napon belül valamennyi érintett pénztár köteles az e törvényben előírt személyi és tárgyi feltételeknek, valamint az egyéb jogszabályi követelményeknek eleget tenni, és a rendes működéshez szükséges intézkedéseket megtenni, szerződéses kapcsolatokat kialakítani.”
297. § Az Mpt. 110. §-ának (2) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[A tevékenységi engedély visszavonására akkor kerül sor, ha a pénztár]
„g) jogutód nélkül megszűnik.”
298. § Az Mpt. 123. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, a § a következő (6) bekezdéssel egészül ki, és ezzel egyidejűleg a jelenlegi (6)-(14) bekezdések számozása (7)-(15) bekezdésre módosul:
„(4) Azok a személyek, akik 2001. december 31-ét követően és 2003. január 1-je előtt váltak a társadalombiztosítási jogszabály (Tbj. 5. §) szerint első alkalommal biztosítottá és 2002. december 31-én tagjai magánnyugdíjpénztárnak, e jogviszonyuk alapján 2003. december 31-ig egy alkalommal a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszaléphetnek.
(5) a) Azok a személyek, akik 1998. június 30-át követően és 2003. január 1-je előtt váltak a Tbj. szerint első alkalommal biztosítottá és 2002. december 31-én nem tagjai magánnyugdíjpénztárnak, vagy 2002. január 1-jét követően és a (3)-(4) bekezdésben megállapított határidőn belül a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépnek, biztosítotti jogviszonyuk alapján 2003. december 31-ig egy alkalommal magánnyugdíjpénztárba beléphetnek.
b) A 3. § (2) bekezdés b) pontjában biztosított önkéntes belépésre 2003. december 31. napjáig van lehetőség.
(6) A (4)-(5) bekezdéseitől eltérően azok a külföldiek, akik 2001. december 31-ét követően és 2003. január 1-jét megelőzően váltak a Tbj. 13. §-ában meghatározott nemzetközi egyezmény alapján az Európai Unió területén és Magyarországon első alkalommal biztosítottá, és ebben az időpontban nem töltötték be 42. életévüket, magyarországi munkavállalásuk esetén egy alkalommal eldönthetik, hogy belépnek-e magánnyugdíjpénztárba.”
299. § Az Mpt. a következő 123/B. §-sal egészül ki:
„123/B. § (1) A pénztáraknak e törvény hatálybalépésekor a likviditási tartalék igénybe vett értékelési különbözetre képzett céltartalékaként kimutatott összegét az e törvény hatálybalépését követő első hozamfelosztás során a hozamfelosztás szabályai szerint kell az egyéni számlákra és a szolgáltatási tartalékokra felosztani.
(2) A pénztári minősítésű könyvvizsgálói névjegyzékbe történő nyilvántartásba vétel feltételeinek e törvény hatálybalépésének évétől számított negyedik évben kell megfelelni.
(3) A 46. § (8) bekezdésében meghatározott időtartamot jelen törvény hatálybalépését követően kell számítani. Az e törvény hatálybalépésekor hatályban lévő könyvvizsgálatra kötött szerződések legfeljebb ötéves időtartamra meghosszabbíthatók.”
300. § Az Mpt. 2. számú mellékletének 1. pontja a következő e) alponttal egészül ki:
[Pénztártitokként kezelendő személyes adatok
1. Személyi adatok:]
„e) elhalálozás időpontja.”

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

301. § Ez a törvény - a 302-326. §-ban foglaltak figyelembevételével - 2003. január 1-jén lép hatályba.
302. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - az (5)-(17) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2003. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. §-ának 27., 28. pontja, 11. §-ának (4) bekezdése, 28. §-ának (6), (8)-(10) bekezdése, 37. §-a, 41. §-ának (1) bekezdésében a „ , valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a nem pénztártag magánszemély-támogató által befizetett pénzbeli adomány 30 százaléka, kivéve bármelyiket, ha azt az egyéni vállalkozó a vállalkozói adóalap megállapításánál levonta” szövegrész, 49/B. §-ának (5) és (8) bekezdése, 57/B. és 57/C. §-a, 61. §-ának (2)-(3) bekezdése, 66. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontja, 66. §-ának (5), (7) és (11) bekezdése, 67. §-ának (3)-(4), (6) és (8) bekezdése, 67. §-a (9) bekezdésének a) és b) pontja, 67/A. §-a és a § előtti cím, valamint 69. §-ának (1) bekezdésében a „ , továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében” szövegrész, 70. §-ának (4) bekezdése, 70. §-a (8) bekezdésének f) pontjában „ , a tételes átalányadózást” szövegrész, 78. §-a, 83. §-a (4) bekezdése a) pontjának 1. és 2. alpontja, 83. §-a (4) bekezdése a) pontjának 3. alpontjában az „az 1999. adóévben” szövegrész, 83. §-a (4) bekezdésének b) pontja és a pont utáni szövegrész, továbbá 1. számú mellékletének 9.3. alpontja, 11. számú melléklete II. fejezete 1. b) pontjának bb) alpontja, 12. számú mellékletének 1. pontjában a „vagy tételes átalányadózást” szövegrész, valamint 13. számú mellékletében - az első mondat kivételével - a „Kisvállalkozások adókedvezménye” cím előtti valamennyi rendelkezés.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szja tv.
a) 3. §-ának 19. pontjában a „4 millió forintot” szövegrész helyébe a „6 millió forintot” szövegrész,
b) 3. §-ának 33. pontjában az „az ügyvédi iroda” szövegrész helyébe az „az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda” szövegrész,
c) 7. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „nyugdíjat” szövegrész helyébe a „nyugdíjat, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot” szövegrész,
d) 7. §-a (1) bekezdésének k) pontjában a „magánnyugdíjpénztárba fizet” szövegrész helyébe a „magánnyugdíjpénztárba fizet, valamint a magánnyugdíjpénztár tagja rendelkezése szerint a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalt tagdíj-kiegészítésnek az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag egyéni számláján jóváírt összegét” szövegrész,
e) 7. §-a (1) bekezdésének p) pontjában az „a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély” szövegrész helyébe az „a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek megszerzését szolgáló képzés költségét, akkor is, ha azt nem a munkáltató viseli, továbbá a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély” szövegrész,
f) 8. §-ának (2) bekezdésében az „ellenőrzött külföldi társaság” szövegrész helyébe az „alacsony adókulcsú államban székhellyel, állandó lakóhellyel rendelkező személy” szövegrész,
g) 23. §-ában és 78/A. §-ának (4) bekezdésében a „250 ezer forintot” szövegrész helyébe a „400 ezer forintot” szövegrész, 49. §-ának (4) bekezdésének b) pontjában és 78/A. §-ának (4) bekezdésében „2 millió forintot” szövegrész helyébe a „3 millió forintot” szövegrész,
h) 28. §-ának (7) bekezdésében az „- a (8)-(10) bekezdés rendelkezései szerint - megszerzett vagyoni érték” szövegrész helyébe a „megszerzett bevételnek a jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része, bármely esetben, kivéve, ha a jog alapítása, megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt, vagy e törvény szerinti adókötelezettsége egyébként megállapítható” szövegrész,
i) 28. §-ának (12) és (13) bekezdésében az „ellenőrzött külföldi társaság” szövegrész helyébe mindenhol az „alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet” szövegrész,
j) 40. §-ának (1) bekezdésében az „1500” szövegrész helyébe a „2000” szövegrész és a (9) bekezdésben a „házastársával,” szövegrész helyébe a „házastársával, élettársával - amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe” szövegrész,
k) 41. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a „közérdekű kötelezettségvállalás” szövegrész helyébe a „közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)” szövegrész,
l) 49. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „Ha a munkáltatóra, a bér kifizetőjére vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályokat alkalmazó kifizető” szövegrész helyébe a „Ha a munkáltató, vagy a munkáltatóra, a bér kifizetőjére vonatkozó adóelőleg-megállapítási szabályokat alkalmazó kifizető” szövegrész,
m) 49. §-ának (7) bekezdésében az „a jogosultsági határt” szövegrész helyébe „az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő összegét” szövegrész,
n) 49/A. §-ának (1) bekezdésében a „meghatározott esetekben átalányadózást, vagy - az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével az általános forgalmi adót is magában foglaló - tételes átalányadózást választhat” szövegrész helyébe a „vagy az e törvényben és az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott feltételekkel átalányadózást választhat” szövegrész,
o) 50. §-ának (4) bekezdésében és 52. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „18 millió” szövegrész helyébe a „22 millió” szövegrész,
p) 51. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az „alkalmazni” szövegrész helyébe az „alkalmaznia, valamint az átalányadó alapját növeli az az összeg, amelyet az átalányadózás megkezdésekor a meglévő készletekkel összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó szabályok szerint megállapított” szövegrész,
q) 65/A. §-ának (3) bekezdésében az „a kifizetéskor megállapítja, levonja” szövegrész helyébe az „az a kifizetés időpontjában megállapítja” szövegrész,
r) 69. §-a (8) bekezdésének b) pontjában az „egyéni vállalkozónak az adóbevallás benyújtására nyitvaálló határnapig kell megállapítania és megfizetnie, és az éves adóbevallásában az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell bevallania” szövegrész helyébe az „egyéni vállalkozónak és a beszámoló készítésére nem kötelezett kifizetőnek az adóév utolsó hónapjának kötelezettségeként kell megállapítania, és a havi, a negyedéves, illetőleg az éves adóbevallásában kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőre kell megfizetnie” szövegrész,
s) 74. §-ának (6) bekezdésében és 1. számú mellékletének 4.12. a) alpontjában a „400 ezer forintot” szövegrész helyébe a „600 ezer forintot” szövegrész,
t) 83. §-a (4) bekezdése a) pontjának felvezető rendelkezésében a „költségvetési és önkormányzati” szövegrész helyébe a „költségvetési” szövegrész,
u) 1. számú mellékletének 5.5. pontjában a „legfeljebb évi kettőezer forint összeghatárig” szövegrész helyébe „legfeljebb évi 2 ezer forint összeghatárig, továbbá a köztisztviselőt törvény előírása alapján megillető ruházati költségtérítés” szövegrész,
v) 11. számú melléklete II. fejezete 3. pontjának b) Építmények alpontjában a „(kivéve a szemétégetőt)” szövegrész helyébe a „(kivéve a hulladékhasznosító létesítményt)” szövegrész
lép.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXXXIII. törvény 63. §-a (3) bekezdésének a) és b) pontja, 63. §-ának (4)-(7) és (9) bekezdése;
b) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CV. törvény 40. §-ának (3) bekezdése, 40. §-a (5) bekezdésének a) pontja, 40. §-ának (6)-(7) és (14)-(15) bekezdése;
c) az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 9. §-ának (6)-(7) bekezdése,
d) a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXV. törvény 29. §-ának (5)-(7) bekezdése;
e) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 205. §-a (4) bekezdésének második mondata és 205. §-ának (5)-(6) bekezdése;
f) az Ajt. 267. §-ának (5)-(6) és (9) bekezdése.
(5) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 49/C. §-ának (8) bekezdése és 1. számú mellékletének 4.6. alpontja 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseiket az ettől az időponttól megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni; az 1. számú melléklet 4.6. alpontjában foglalt, a díj (az érme) tárgyi formájának adómentességére vonatkozó rendelkezést bármely korábbi adóév adókötelezettségére alkalmazni lehet.
(6) Ha az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy eladási jog alapítása tárgyában kötött megállapodást 2002. december 31-ig írásba foglalták, akkor a magánszemély által a jog 2005. december 31-ig történő gyakorlása révén megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét az Szja tv. 28. §-a (7)-(9) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
(7) A magánszemély köteles az igénybe vett lakáscélú kedvezményt - függetlenül attól, hogy az igénybevétel mikor történt - húsz százalékkal növelt összegben a felvétel adóévére vonatkozó bevallásában bevallani és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, amennyiben a kedvezményt az Szja tv. 37. §-ának 2003. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján vette igénybe, és a megtakarítás felvétele esetén annak felhasználása nem lakáscélra történt. A megtakarítás lakáscélú felhasználásának igazolására, valamint a lakáscélú felhasználás fogalmára az Szja tv. 2001. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
(8) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a 2003. és 2004. évi vállalkozói jövedelem megállapításánál a vállalkozói bevételt növeli a korábban érvényesített tartós adomány külön kedvezményeként a vállalkozói jövedelem megállapításánál figyelembe vett
a) összeg, ha a tartós adományozásról szóló szerződésből eredő bármely kötelezettségét a másik szerződő fél közhasznúsági nyilvántartásból való törlése vagy jogutód nélküli megszűnése miatt az adóévben nem teljesítette;
b) összeg kétszerese, ha az egyéni vállalkozó az a) pontban nem említett ok miatt nem teljesített a szerződésben vállaltaknak megfelelően.
(9) A magánszemély által a lakásszerzési kedvezmény tárgyában 2002. december 31-ig benyújtott kérelmet az adóhatóság az Szja tv. 63. §-a (2) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint bírálja el; egyébként a lakásszerzési kedvezményre az Szja tv. e törvénnyel megállapított rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a magánszemély az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmét az e törvény hatálybalépését követően használja fel.
(10) A társas vállalkozás által a 2002. évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében - az említett vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből a tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére 2003. december 31-ig kifizetett osztalék utáni adó mértékét az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése a) pontjának és 66. §-a (2)-(3) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
(11) Ha a társas vállalkozás a jegyzett tőkéje emelésének bejegyzése iránti kérelmet 2002. december 31-ig benyújtotta a cégbíróság részére, akkor
a) a magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa által a jegyzett tőke emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén megszerzett vagyoni érték azon részének adókötelezettségét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése b) pontjának és 66. §-a (5) bekezdésének,
b) a magánszemély által a jegyzett tőke emelésével dolgozói részvény, dolgozói üzletrész formájában megszerzett vagyoni érték azon részének adókötelezettségét, amely a társas vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik, az Szja tv. 66. §-a (1) bekezdése d) pontjának és 66. §-a (11) bekezdésének
2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani és teljesíteni.
(12) A magánszemély a 2002. évi árfolyamnyereségből származó jövedelem vagy tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a 2002. évi adóbevallásában - az Szja tv. 67. §-a (8) bekezdésének b) pontja és az Szja tv. 67/A. §-a (7) bekezdésének b) pontja 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseinek megfelelően - feltüntetett továbbvihető árfolyamveszteséget, továbbvihető ügyleti veszteséget a 2003. évben megszerzett árfolyamnyereségből származó jövedelem csökkentéseként adóbevallásában (ide nem értve az azzal egyenértékű elszámolást) figyelembe veheti.
(13) Ha termőföld haszonbérbe adására vonatkozó szerződést 2002. december 31-ig megkötötték, akkor a
a) határozatlan időre kötött szerződés jogosultja az e szerződés alapján 2003. évben,
b) határozott időre kötött szerződés jogosultja az e szerződés alapján 2003. és 2004. évben megszerzett jövedelmének adózása tekintetében választhatja a 2002. december 31-én hatályos törvényi előírások alkalmazását. A magánszemély e választását az e törvény hatálybalépését követő első kifizetést megelőzően - amennyiben jövedelme kifizetőtől származik - a kifizetőnek bejelenti, és azt később nem változtathatja meg.”
(14) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 1/A. §-a a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napján lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(15) 2002. január 1-jén az Szja tv.
a) 3. §-a 23. pontjának b) alpontjában a „fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben” szövegrész helyébe a „fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben” szövegrész,
b) 3. §-ának 46. pontjában a „fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény” szövegrész helyébe a „fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény” szövegrész,
c) 72. §-a (4) bekezdésének c) pontjában az „a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási előleg” szövegrész helyébe a „a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási támogatás, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogszabály alapján folyósított toborzópénz és családalapítási támogatás” szövegrész,
d) 3. számú melléklete II. fejezetének 3. pontjában az „a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben, továbbá a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, valamint a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben” szövegrész helyébe az „a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben, továbbá a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló kormányrendeletben és a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítéséről szóló minisztertanácsi rendeletben” szövegrész
lép; e rendelkezéseket a 2002. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(16) 2004. január 1-jén az Szja tv.
a) 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0-800 000 forint	18%,
800 001-1 500 000 forint
144 000 forint
és a 800 000 forinton felüli rész	26%-a,
1 500 001 forinttól
326 000 forint
és az 1 500 000 forinton felüli rész	38%-a.”
b) 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely az adóévben megszerzett bér 16 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 8000 forint, feltéve, hogy a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást helyettesítő elszámolásban elszámolt éves összes jövedelme nem haladja meg az 1 200 000 forintot (a továbbiakban: jogosultsági határ).
(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja a jogosultsági határt, de nem éri el a jogosultsági határ 600 ezer forinttal növelt összegét, az adójóváírás egyenlő az (1) bekezdés alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 16 százalékát meghaladó részével.”
c) 46. §-ának (1) bekezdésében és 73. §-ának (2) bekezdésében a „40 százalék” szövegrész helyébe a „38 százalék” szövegrész lép;
d) 1. számú mellékletének 7.3. alpontja hatályát veszti.
(17) A (16) bekezdésben foglaltakat a 2004. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
303. § (1) E törvénynek a Tao.-t módosító rendelkezéseit - a (4)-(11) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - első ízben a 2003. évi adóalap megállapítására és a 2003. évi társasági adó és osztalékadó kötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 24., 26., 36. és 37. pontja, 7. §-a (11) bekezdésének második mondata, 8. §-a (1) bekezdésének i) pontja, 21. §-ának (1)-(6) bekezdése, 22. §-ának (1)-(5) bekezdése, 29. §-ának (3)-(4) bekezdése és 29/C. §-ának (4), (6), (10)-(13) bekezdése, valamint 3. számú melléklete A) fejezetének 2. és 3. pontja.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tao.
a) 2. §-a (2) bekezdésének d) pontjában az „ügyvédi iroda” szövegrész helyébe az „ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda” szövegrész,
b) 4. §-a 1/a. pontjának felvezető rendelkezésében az „a közérdekű kötelezettségvállalás (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását is) céljára” szövegrész helyébe az „a közérdekű kötelezettségvállalás céljára (ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár támogatását, valamint a költségvetési szervnek alapkutatásra, alkalmazott kutatásra vagy kísérleti fejlesztésre adott támogatást is)” szövegrész,
c) 5. §-ának (8) bekezdésében, 15. §-ának (3) bekezdésében és 27. §-ának (13) bekezdésében az „USA dollárban” szövegrész helyébe az „euróban” szövegrész,
d) 7. §-a (1) bekezdésének gy) pontjában a „vagy átalakulás következtében” szövegrész helyébe a „vagy kedvezményezett átalakulás következtében” szövegrész,
e) 9. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a „t) és u) pontja” szövegrész helyébe a „t), u) és v) pontja” szövegrész,
f) 9. §-a (3) bekezdésének b) pontjában a „p) és t) pontja” szövegrész helyébe a „p) és r) pontja” szövegrész,
g) 12. §-ának (3) bekezdésében a „p) és t) pontjai” szövegrész helyébe a „p) és r) pontjai” szövegrész,
h) 13. §-a (1) bekezdésének felvezető rendelkezésében a „t) és u) pontjaiban” szövegrész helyébe a „t), u) és v) pontjaiban” szövegrész a „p) és t) pontjaiban” szövegrész helyébe a „p) és r) pontjaiban” szövegrész,
i) 15. §-ának (3) bekezdésében az „az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által a Magyar Közlönyben közzétett” szövegrész helyébe az „a Magyar Nemzeti Bank által közzétett” szövegrész,
j) 31. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „részvénycserékre” szövegrész helyébe a „részesedéscserékre” szövegrész,
k) 1. számú mellékletének 11. pontjában a „7. § (1) bekezdésének e) pontja” szövegrész helyébe a „29/D. § (9) bekezdése” szövegrész  [LÁBJEGYZET_3]
lép.
(4) 2001. január 1-jével a Tao. 7. §-a (11) bekezdésének első mondatában „(részvényese, üzletrész-tulajdonosa) kizárólag” szövegrész helyébe a „(részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag” szövegrész lép; e rendelkezést az adózó a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapítására és a 2001-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazhatja.
(5) Az adózó a Tao. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 4. pontját a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapítására és a 2001-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazhatja.
(6) E törvénynek a Tao. 21. §-ának (13) bekezdését módosító, valamint a 29/D. §-ának (1)-(5) bekezdését megállapító, továbbá e törvénynek az Ajt. 44. §-a (4) bekezdését és az Ajt. 266. §-ának (2) bekezdését módosító rendelkezése, valamint e törvénynek a Ptt. 17-18. §-át és 78. §-ának (6)-(7) bekezdését módosító rendelkezése e törvény kihirdetésének a napján lép hatályba.
(7) E törvénynek a Tao. 4. §-ának 16/a. pontját megállapító rendelkezése 2002. január 1-jén lép hatályba, valamint 2002. január 1-jén a Tao. 1. §-a (5) bekezdésének második mondatában a „csökkenését” szövegrész helyébe „változását” szövegrész lép; e rendelkezéseket az adózó a 2002-ben kezdődő adóév adóalapjának megállapítására és a 2002-ben kezdődő adóév adókötelezettségére is alkalmazhatja.
(8) E törvénynek a Tao. 27. §-ának (3) bekezdését megállapító rendelkezése a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően fizetett (juttatott) osztalékra és az azzal összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.
(9) A Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján hatályát veszti a Tao. 27. § (5)-(7) bekezdése. Az osztalékban részesülő és a kifizető a Tao. 27. §-a (6) bekezdésének 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint jár el.
(10) 2006. január 1-jével hatályát veszti a Tao. 4. §-ának 28. pontja, a Tao. 19. §-ának (2) bekezdése, a Tao. 23. §-ának (3) bekezdése, a Tao. 29/B. §-ának (7) bekezdése. Az említett rendelkezéseket az adózó utoljára abban az adóévben alkalmazhatja, amelynek utolsó napja 2005-ben van.
(11) A Tao. e törvénnyel megállapított 29/D. §-ának (7) bekezdését az állami adóhatóság nem alkalmazza, ha a többségi irányítást biztosító befolyást az adózónak a számvitelről szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozása szerzi meg, vagy a részesedés értékesítésének előkészítése 2002. december 31-ig megtörtént.
304. § (1) A mezőgazdasági termelők éven belüli lejáratú hiteleinek adósságrendezési programjáról szóló kormányrendelet szerinti adósságrendezési program keretében kapott
a) egyszeri támogatást a magánszemélynél a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni;
b) egyszeri támogatás alapján elszámolt bevétel a Tao. szerinti adózónál az adóalap megállapításakor csökkenti az adózás előtti eredményt.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat a magánszemély a 2002-es adóévi, a Tao. szerinti adózó a 2002-ben kezdődő adóévi adókötelezettségére alkalmazza.
305. § (1) E törvénynek az Áfat.-t módosító rendelkezései - a (3)-(10) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - 2003. január 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit azokra az esetekre kell először alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének időpontja 2002. december 31. napját követi.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Áfat. 7. §-ának (4) és (5) bekezdése, 20. §-ának (6) bekezdése, 30. §-ának (2)-(3) bekezdései, 67. §-a, a 12. §-ának l) pontjából és 71. §-ának (7) bekezdéséből az „illetve a SAPARD” szövegrész, valamint a 30. §-ának (1) bekezdéséből az „- a (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel -” szövegrész hatályát veszti, továbbá az Áfat. 7. § (2) bekezdésének b) pontjában a „(4)-(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „9/B. §-ban” szövegrész lép.
(3) Az e törvény 54. §-a szerint meghatározott, a törvény hatálybalépését megelőzően teljesített termékértékesítések esetén a hat hónapot 2003. január 1. napjától kell számolni.
(4) Az Áfat. e törvény 59. §-ával megállapított 20. §-ának (1) és (4) bekezdését annak az adóalanynak, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeiről köteles nyilvántartást vezetni, a 30 napos határidőt arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell először alkalmazni, amelynél az adófizetési kötelezettség 2002. december 31. napját követően keletkezik.
(5) Az Áfat. e törvény 64. §-ával megállapított 40. § (6) bekezdésének, és az e törvény 67. §-ával megállapított 44. § (5) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatálybalépésekor folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
(6) Az Áfat. e törvény 69. §-ával megállapított 48. § (4) bekezdése a)-c) pontjának rendelkezéseit először a 2003. év első adómegállapítási időszakáról adott bevallásnál lehet először figyelembe venni, a 48. § (4) bekezdés d) pontjának rendelkezéseit a jogerős közigazgatási határozattal vagy bírósági ítélettel le nem zárt megszűnésekre is alkalmazni kell.
(7) Az Áfat. e törvény 69. §-ával megállapított 48. § (5) bekezdéseinek rendelkezéseit a 2002. december 31. napja után teljesített beszerzésekre kell alkalmazni.
(8) Az Áfat. e törvény 62. §-ával megállapított 33. § (2) bekezdésének f) és h) pontja 2004. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit azokban az esetekben kell először alkalmazni, melyekben a levonási jog 2003. december 31. napját követően nyílna meg.
(9) Az Áfat. 2002. december 31. napján hatályos 2. számú mellékletének 14. és 15. pontját azokban a 2003. január 1. napját megelőzően érkezett ügyekben még alkalmazni kell, melyekben az ügyintézésért járó díjazás összegét miniszteri rendelet állapítja meg.
(10) Az Áfat. e törvénnyel megállapított 2. számú mellékletének 16. pontja 2003. július 1. napján lép hatályba azzal, hogy azokra az esetekre, amelyeknél az adófizetési kötelezettség 2003. július 1. napját megelőzően keletkezik, vagy keletkezne, az Áfat. 2002. december 31. napján hatályos 2. számú mellékletének 21. pontját kell alkalmazni.
(11) Az Áfat. XI. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet az alanyi adómentesség választásának jogával az a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő adóalany is, akinek (amelynek) 2001., illetve 2002. évben a gazdasági tevékenységéből származó tényleges bevétele időarányosan meghaladta a 4 000 000 forintot, de nem haladta meg a 6 000 000 forintot.
306. § (1) E törvénynek a Fat.-ot módosító rendelkezéseit a hatálybalépés napjától kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Fat. 14. §-ának b) pontjában a „magyar” szövegrész hatályát veszti.
307. § (1) E törvénynek a Jöt.-öt módosító rendelkezéseit - a (4) és az (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától kell alkalmazni.
(2) A Jöt. e törvénnyel megállapított 18. §-ának (4) bekezdése, 37. §-a (1) bekezdésének j) pontja, 68. §-ának (1) bekezdése, 69. §-ának (18) bekezdése és 89. §-ának (4) bekezdése e törvény kihirdetése napján lép hatályba.
(3) A Jöt. e törvénnyel megállapított 19. §-a (1) bekezdésének g) pontja, 21. §-a (1) bekezdésének j) pontja, 23. §-a (2) bekezdésének e) pontja és 26. §-a (2) bekezdésének f) pontja 2005. január 1-jén lép hatályba. Az ezen időpontban érvényes engedéllyel rendelkező adóraktár engedélyes és adómentes felhasználó a Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének g) pontjában, illetve 26. §-a (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott feltétel teljesítését legkésőbb 2006. január 15-ig igazolja a jövedéki ügyintézői szakképesítést igazoló bizonyítvány hiteles másolatának az engedélyt kiadó vámhatósághoz történő benyújtásával.
(4) A Jöt. e törvénnyel megállapított 37. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerinti adómentes célú felhasználásra 2003. január 1-jén érvényes keretengedéllyel rendelkező adómentes felhasználónál 2002. december 31-i fordulónappal készleten lévő, a 36. § (1) bekezdés c), d) és h) pontjában megjelölt, a Kt. szerint termékdíjköteles ásványolaj termékre is alkalmazni kell a Jöt. e törvénnyel megállapított 13. §-a (3) bekezdésének b) pontját, 18. §-ának (4) bekezdését, 36. §-ának (4) bekezdését és 37. §-a (1) bekezdésének j) pontját.
(5) A Jöt. e törvénnyel módosított 75. §-a (2) bekezdésének és 79. §-a (2) bekezdésének, valamint a Jöt. e törvénnyel megállapított 81. §-ának és 81/A. §-ának rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(6) A dohánygyártmány adóraktár engedélyes 2002. december 31-i fordulónappal megállapított készletében lévő, a Jöt. 2002. december 31-én hatályos 61. §-ának d) pontjában meghatározott, adójeggyel ellátott azon dohánygyártmányra, amely 2003. január 1-jétől a Jöt. e törvénnyel módosított 61. §-a (1) bekezdése a) pontjának rendelkezése alá tartozik, és az ilyen dohánygyártmányt előállító adóraktár engedélyesre a Jöt. 63. §-a (12) bekezdésének rendelkezését kell értelemszerűen alkalmazni.
(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Jöt. 36. §-a (1) bekezdésének e) pontjában a „20 °C hőmérsékleten kisebb mint 10 mm2/s” szövegrész helyébe a „40 °C hőmérsékleten kisebb mint 4,5 mm2/s” szövegrész, 41. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az „a)-f), h)-k), m) pontjaiban” szövegrész helyébe az „a)-f), h)-k), m) és n) pontjában” szövegrész, 75. §-a (1) bekezdésének első mondatában az „Art. 74. §-ának (1), (3), (7) és (12) bekezdésében” szövegrész helyébe az „Art. 74. §-a (1) bekezdésének b), d) és e) pontjában, valamint (6) bekezdésében” szövegrész, 75. §-a (1) bekezdésének második mondatában az „Art. 74. § (12) bekezdését” szövegrész helyébe az „Art. 74. §-a (1) bekezdésének e) pontját” szövegrész, 79. §-a (1) bekezdésének első mondatában a „tevékenységet folytató vállalkozóval” szövegrész helyébe a „tevékenységet folytató személlyel” szövegrész lép, továbbá a Jöt. preambulumában „az Útalap és a Központi Környezetvédelmi Alap” szövegrész, a Jöt. 28. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata, valamint 72. §-a (9) bekezdésének második mondata és 78. §-ának (1) bekezdése hatályát veszti.
(8) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény 5. számú mellékletében a
„Magyar szabványnak nem megfelelő fűtőolaj	79	83
Magyar szabványnak megfelelő, de 2,8%-ot meghaladó kéntartalmú fűtőolaj	4,5	4,7”
rendelkezés hatályát veszti.
308. § (1) E törvénynek a Vámtv.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától kell alkalmazni azzal, hogy az e törvény 116. §-ának (1) bekezdésével módosított, a Vámtv. 1. §-ának 29. pontjában foglaltakat a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A Vámtv. e törvénnyel megállapított 1. §-ának 48. pontja, 7. §-a (2) bekezdésének f) pontja, 9. §-a (2) bekezdésének i) pontja, 80. §-a (1) bekezdésének a) pontja, továbbá a 132. §-ának (3)-(4) bekezdése, az (5) bekezdésének c) pontja, valamint a (7) bekezdésének a vámszámlával kapcsolatos rendelkezései 2003. július 1-jétől lépnek hatályba.
(3) A Vámtv. e törvénnyel megállapított 94/A-94/D. §-a a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napján lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a Vámtv. 90-94. §-a hatályát veszti.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv.-ben használt személy és szervezet fogalom alatt az e törvénnyel hatályba léptetett, módosított fogalmakat kell értelemszerűen alkalmazni.
(5) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény 17. §-a és a Vámtv. 142. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv. 82. §-a (6) bekezdésének harmadik mondatában a „142. § (2) bekezdésének b) pontja” szövegrész helyébe az e törvény 144. §-ával megállapított a „142/A. §-ának (3) bekezdése” szövegrész, 144. §-a (3) bekezdésének harmadik mondatában a „megbízottjának” szövegrész helyébe a „közvetlen képviselőjének” szövegrész, 159. §-a (1) bekezdésében az „(ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is)” szövegrész helyébe az „(ideértve a képviselőt is)” szövegrész, 160. §-ában a „megbízottja” kifejezés helyébe a „közvetlen képviselője” szövegrész lép.
(7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény rendelkezései nem terjednek ki:]
„f) a nem pénzügyi intézmény által történő vámkezesség nyújtására, továbbá a vámigazgatási eljárásban a közvetett képviselő által a vámfizetési kötelezettség teljesítése érdekében végzett pénzügyi szolgáltatásra;”
309. § (1) E törvénynek a Htv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépés napjától kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 19. §-ának b) pontjában az „a közhasználatú közlekedési tevékenységet végző” szövegrész helyébe „a helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedést lebonyolító” szövegrész lép, és egyidejűleg a Htv. Melléklete az 1.1. pont harmadik mondata után a következő mondattal egészül ki: „Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak a társasági szerződésben, az alapító okiratban képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén.”, továbbá a Htv. Mellékletének 5. pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „5. Az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat - a kerekítés általános szabályai alapulvételével - négy tizedesjegy pontossággal kell elvégezni.”
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 13. §-ának f) pontjában „a közszolgáltató szervezet, valamint” szövegrész, 43. §-ának (2) bekezdésében az „ , az adóbevallás időpontjára” szövegrész, továbbá a Htv. 50. §-ának utolsó mondata és 52. §-ának 17. pontja hatályát veszti.
(4) E törvénynek a Ptt. 79. §-át módosító rendelkezése e törvény kihirdetésének a napján lép hatályba.
310. § (1) E törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására, míg az Itv. eljárási illetékeket módosító rendelkezéseit az e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Itv. 83-85. §-a, a 88. §-ának (2)-(4) bekezdése és 96. §-ának (1) bekezdése, az Itv. 96. §-ának (2) bekezdésében az „illetőleg az (1) bekezdés” szövegrész, az Itv. 102. § (1) bekezdésének i) pontjában a „rendőrhatósági” szövegrész, továbbá az Itv. Melléklete II. címének 2. és 3. pontja és IV. címének 2. pontja.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 76. §-ának (1) bekezdésében az illetékes „rendőrkapitányságnál, illetőleg közlekedési hatóságnál” szövegrész helyébe a „közlekedési igazgatási hatóságnál (okmányirodánál)” szövegrész, a „rendőrkapitányságnál (közlekedési hatóságnál)” szövegrész helyébe a „közlekedési igazgatási hatóságnál (okmányirodánál)” szövegrész lép, az Itv. 76. § (2) bekezdésében a „rendőrhatósági (közlekedési hatósági)” szövegrész helyébe a „közlekedési igazgatási hatósági (okmányirodái)” szövegrész lép, továbbá az Itv. 82. §-ában a „bejelentési kötelezettség elmulasztása” szövegrész után az „illetve hiányos teljesítése” szövegrésszel egészül ki.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 62. §-ának (1) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
[A feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg:]
„n) magánszemély lakástulajdonát elidegenítő szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben.”
311. § (1) E törvénynek a Gjt.-t módosító rendelkezéseit - kivéve a (3) bekezdésben foglaltakat - a hatálybalépés napjától kell alkalmazni, egyidejűleg a Gjt. 12. §-a (2) bekezdésének felvezető szövegében lévő a „behozatali előjegyzésben” szövegrész helyébe az „ideiglenes behozatalban” szövegrész, a Gjt. 18. §-ának 8. pontjában lévő „kivéve” szövegrész helyébe a „feltéve” szövegrész lép, továbbá a Gjt. 20. §-ának (3) bekezdésében lévő „a Tanács 93/89/EGK irányelve a tagállamok gépjármű-adóztatási rendszerének összehangolásáról.” szövegrész helyébe „az Európai Parlament és a Tanács 1999/62/EK irányelve a nehéz-tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról.” szövegrész lép.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Gjt. 1/A. §-ának (3) bekezdése, 9. §-a (3) bekezdésének második mondata, 18. §-ának 26. pontja, 19. §-ának (1)-(3) bekezdése, 20. §-ának (2) bekezdése; továbbá az 1997. évi CIX. törvény 26. §-ának (5) bekezdése.
(3) E törvénynek a Gjt. 1. §-át módosító rendelkezése 2004. január 1-jén lép hatályba, és ezzel egyidejűleg a Gjt. 1/A. §-ának (1)-(2) bekezdése hatályát veszti.
312. § (1) E törvénynek a Tbj.-t módosító rendelkezéseiben előírt csökkentett, illetőleg emelt összegű járulékait a 2003. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott és megszerzett jövedelmek után első ízben február hónapban kell megfizetni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tbj. 4. §-a x) pontjának 2. alpontja a „tartózkodási engedélye” szövegrész után a „ , letelepedési engedélye” szövegrésszel, 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja a „munkaviszonyban” szövegrész után „(ideértve az országgyűlési képviselőt is)”, a „szerződéses állományú tagja” szövegrész után a „ , továbbá a katonai szolgálatot teljesítő tartalékos katona” szövegrésszel egészül ki, 23. §-a a „hivatásos” szövegrész után a „szerződéses, tartalékos” szövegrésszel egészül ki, 9. §-a (3) bekezdésének c) pontjában, 24. §-a (3) bekezdésében a „katonai” szövegrész helyébe a „sorkatonai”, 28. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „katonai (polgári)” szövegrész helyébe a „sorkatonai (polgári), tartalékos katonai”, 29. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a „katonai vagy polgári” szövegrész helyébe a „sorkatonai (polgári), tartalékos katonai” szövegrész lép, 34. §-ának (1) bekezdése b) pontjában és (5) bekezdésében a „2001. január 1-jétől 28 százalék, 2002. január 1-jétől 26 százalék” szövegrész helyébe a „2003. január 1-jétől „26,5 százalék”; (10) bekezdésében a „huzamos” szövegrész helyébe a „letelepedési,”, a „devizakülföldinek” szövegrész helyébe a „külföldinek” szövegrész lép, 51. §-ának (1) bekezdésében a „tárgyhónapot” szövegrész „(az elszámolt hónapot)” szövegrésszel egészül ki, (2) bekezdésében a „29.” szövegrész kiegészül „és 29/A.” szövegrésszel, (7) bekezdésének első mondata a „magánnyugdíjpénztár” szövegrész után „a bevallás és befizetés egyeztetése alapján kimutatott tagdíj”, második mondatának utolsó része kiegészül a „ , ha a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) a tartozást a felszólításban előírt határidőben nem fizeti meg” szövegrésszel, 53. §-ának (1) bekezdésében a hivatkozás „51. § (8) bekezdésében” szövegrészre változik.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tbj. 5. §-a (1) bekezdése g) pontjának zárójeles felsorolásában a „felhasználási” szövegrész, 25/A. §-a, 28. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 29. §-a (4) bekezdésének d) pontja, 42. §-ának (1) bekezdése a) pontjában a „TAJ-szám,” szövegrész, e) pontjában az „és TAJ-számára” szövegrész, 46. §-ának (2) bekezdésében „a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozó biztosítottak után a foglalkoztató, valamint a biztosított által az - illetékes igazgatási szervhez - fizetett egészségbiztosítási járulék összegét,” szövegrész, 51. §-ának (2) bekezdése, az (5) bekezdés e) pontjának utolsó mondata, 56. §-ának (2) bekezdése.
(4) E törvény 204. §-ának (2) bekezdése 2004. január 1. napján lép hatályba.
313. § (1) A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe 2002. december 31-ig történt visszalépés, valamint az Mpt. 24. §-ának (7) bekezdése és az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti átutalás esetén az Mpt. 26. §-ának (5) bekezdése alapján fizetett és a biztosított pénztártag egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítés összegét a pénztártag, illetve a kedvezményezett kérelme alapján, a lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv fizeti vissza, vagy önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalja át. A visszafizetésre (visszautalásra, átutalásra) irányuló kérelmet az e törvény hatálybalépését követő öt éven belül az illetékes magánnyugdíjpénztárhoz lehet benyújtani. A tagdíj-kiegészítés összegét hozam nélkül kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti tagdíj-kiegészítés visszafizetésére (visszautalására, átutalására) a magánnyugdíjpénztár adatszolgáltatása alapján, az adatszolgáltatás átvételét követő 60 napon belül kerül sor. Az adatszolgáltatást (visszautalás, átutalás kérést) a pénztártag kérelmének kézhezvételét követő 60 napon belül kell megküldeni a volt pénztártag lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére. Az adatszolgáltatásban közölni kell a pénztártag nevét, lakcímét, TAJ-számát, az átutalt tagdíj-kiegészítés összegét, időpontját, a tag által megjelölt önkéntes nyugdíjpénztár elnevezését és bankszámlaszámát.
(3) A magánnyugdíjpénztár jogutód nélküli megszűnése esetén a pénztártag, illetve a kedvezményezett az (1) bekezdés szerinti kérelmet a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez nyújtja be, egyidejűleg hitelt érdemlő módon igazolja a visszafizetendő tagdíj-kiegészítés összegét.
314. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 97. §-a (2) bekezdésének harmadik mondatában „a tárgyévet követő év március 31-éig,” szövegrész helyébe a „valamint” szövegrész lép.
315. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Eho. 6. §-ának (3) bekezdése a) pontjának szövege a „munkaviszony” kifejezés után kiegészül az „(ideértve az országgyűlési képviselőt is)” szövegrésszel, az „ügyészségi,” szövegrész helyébe az „ügyészségi szolgálati jogviszony, igazságügyi alkalmazotti” szövegrész lép, az e bekezdésben és 11. §-ának (3) bekezdésében a „szerződéses” szövegrész kiegészül a „ , tartalékos” szövegrésszel, 8. §-a (2) bekezdésének első mondatában „a vele a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban álló” szövegrész helyébe „a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban őt foglalkoztató” szövegrész lép.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Eho. 3. §-ának ba) alpontja, 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az „ , illetőleg felhasználási” szövegrész, 11. §-a (4) bekezdésének második mondata és az (5) bekezdés.
(3) A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a 2002. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalap, illetőleg a 2002. évről szóló beszámoló mérlegében vagy egyszerűsített mérlegében - az említett, vagy bármely korábbi évre jóváhagyott osztalék, részesedés alapján - a kötelezettségek között kimutatott összegből a vállalkozás tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részére 2003. december 31-ig kifizetett osztalék esetében az Eho. 2002. december 31-én hatályos rendelkezései szerint kell megállapítani.
316. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 41. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1 százalékát köteles fizetni.”
317. § Az e törvényben előírt csökkentett mértékű munkavállalói járulékot a 2003. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek után első ízben február hónapban kell megfizetni.
318. § A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénznyerő automata játékadója játékhelyenként - a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata kivételével - az I. és II. kategóriába tartozó pénznyerő automaták esetén havi 55 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.”
319. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Art. 60. §-ának (7) bekezdése, a hatálybalépésével egyidejűleg pedig az Art. 6. §-ának (3) bekezdése, 19/A. §-ának (2) bekezdéséből az „ , és az erről szóló igazolást átadja” szövegrész, 27. §-a (4) bekezdésének c) pontjából az „az 51. § (2) bekezdése szerinti”, az „a 74. § (13) bekezdés e) pontja alapján”, az „az 59. § (1)-(2) bekezdés szerinti” szövegrészek, 27. §-ának (5) bekezdéséből az „a 32. § (4) bekezdésének alkalmazásával” szövegrész, 28/A. §-ának (2)-(3) bekezdése, 32. §-ának (3)-(4) bekezdése, 42. §-a (2) bekezdésének második és harmadik mondata, 45. §-a (1) bekezdésének utolsó két mondata, 45. §-a (8) bekezdésének utolsó mondatából az „állami” szövegrész, 49. §-ának (7) bekezdése, 50. §-ának (8) bekezdése, 79. §-ának (6) bekezdéséből a „ , vagy az általa megjelölt érdek-képviseleti szerv” és a „[64. § (1) bekezdés]” szövegrész, 97. §-ának q) pontjából az „az e törvény 32. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával” szövegrész, 97. §-ának v) pontja, 98. §-a (1) bekezdéséből az „[57/A. § (6) bekezdés]” és a „(92. §)” szövegrész, valamint 5. számú melléklete 5. pontjának utolsó mondatából a „konvertibilis” szövegrész hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 19/B. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatában a „harmadik mondatában” szövegrész helyébe „negyedik mondatában” szövegrész, 27. §-a (4) bekezdésének második mondatában a „benyújtásának” szövegrész helyébe „beérkezésének” szövegrész, 49. § (6) bekezdésének második mondatában az „a 87. § (6) bekezdése” szövegrész helyébe „e törvény végrehajtás megkeresésre szabályai” szövegrész, 74/A. §-a (1) bekezdésében a „74. § (7) bekezdésében” szövegrész helyébe „74. § (1) bekezdés d) pontjában” szövegrész, 74/B. §-ának (1) bekezdésében a „74. § (12) bekezdése” szövegrész helyébe „74. § (1) bekezdés e) pontja” szövegrész, 78/A. §-ának (1) bekezdésében a „60. §” szövegrész helyébe „66/G. §” szövegrész, 79. §-a (8) bekezdésének c) pontjában „az 53. § (4) bekezdésének utolsó mondatában” szövegrész helyébe „a 66/O. § (1) bekezdésének a) pontjában” szövegrész, 79. §-a (8) bekezdésének d) pontjában „az 54. § (1) bekezdésének c) pontjában és a (2) bekezdésének második mondatában” szövegrész helyébe „a 66/N. § (1) bekezdésének c) pontjában és a 66/O. § (1) bekezdésének c) pontjában” szövegrész, 80/A. §-a (1) bekezdésében a „részletes tényállás alapján megállapítja” szövegrész helyébe a „részletes tényállás alapján 60 napon belül megállapítja” szövegrész, 85. §-ának (2) bekezdésében az „az 54. § (2) bekezdése” szövegrész helyébe az „a 66/O. §” szövegrész, 95. §-ának (6) bekezdésében a „90. §-ban” szövegrész helyébe „94/D. § (5) bekezdésében” szövegrész, 96. §-ának (1) bekezdésében a „60. § (7)” szövegrész helyébe „56. § (2)” szövegrész, 96. §-ának (2) bekezdésében a „76. § (2) bekezdésben” szövegrész helyébe „76. § (2)-(5) bekezdéseiben” szövegrész, 2. számú melléklete I. Általános rendelkezések 1. pontjában az „a)-f), h)-i) és k)” szövegrész helyébe az „a)-c) és e)” szövegrész, a 2. számú melléklet I. Határidők 2/b. pontjának második mondatában az „A negyedévenként” szövegrész helyébe az „Az éves bevallásra kötelezett adózó évközben negyedévenkénti, a negyedévenként” szövegrész, 6. számú melléklete 1. pontjának első mondatában a „fizetővendég-ellátással foglalkozó” szövegrész helyébe a „fizetővendéglátó tevékenységet folytató” szövegrész lép.
(3) E törvénynek az Art.-ot módosító rendelkezéseit alkalmazni kell a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatálybalépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a 2002. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2002. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(5) Az e törvény hatálybalépését megelőzően kezdett, de a hatálybalépést követően lezárt ellenőrzések esetében az ellenőrzés kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni.
(6) Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ingatlan-végrehajtási ügyekben az e törvényben meghatározott ingatlan-végrehajtási értékhatárt nem kell alkalmazni.
(7) Az Art. e törvénnyel megállapított 96/B. §-ában foglalt rendelkezéseket a hatálybalépését megelőzően felvett hallgatói hitelek beszedésére is alkalmazni kell.
320. § (1) Az Európai Közösség tagállamaiban illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatban (beszerzés, értékesítés) álló adózók számára az állami adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján hivatalból közösségi adószámot állapít meg.
(2) Az adózó, ha az (1) bekezdés alapján 2003. augusztus 15-ig közösségi adószámot nem kapott, a közösségi adószám megállapítása érdekében az (1) bekezdés szerinti kereskedelmi tevékenységét a változás bejelentés szabályai szerint az állami adóhatóságnál bejelenti.
(3) Az (1)-(2) bekezdés és az Art. e törvénnyel megállapított 14. §-a (1) bekezdésének e) pontja és (4) bekezdése, valamint 97. §-ának x) pontja 2003. augusztus 1-jén lép hatályba, egyidejűleg az Art. 16. § (2) bekezdésének első mondatában az „adószámot” szövegrész helyébe „adószámot és közösségi adószámot” szövegrész lép.
321. § (1) A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 52. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetni.”
(2) A Cstv. 75. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„75. § (1) A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor - a számvitelről szóló törvény szerinti üzleti év(ek)ről külön-külön - beszámolót, az utolsó üzleti évről készült beszámolóban kimutatott eredmény felosztása után végelszámolási zárómérleget (záró egyszerűsített mérleget), zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának elhelyezéséről. A végelszámolási zárómérleg (záró egyszerűsített mérleg) alapján az adóhatósággal el kell számolni a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül a társasági adót és az egyéb adókat, a záró adóbevallásokat el kell készíteni.
(2) A végelszámoló a beszámolót, a végelszámolási zárómérleget (záró egyszerűsített mérleget) és a záró adóbevallást a végelszámolási zárómérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül az adóhatóságnak köteles megküldeni.”
322. § A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény a következő 25/B. §-sal egészül ki:
„25/B. § A KSH jogosult az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot - az adatvédelemre vonatkozó szabályok betartásával, jogszabályban meghatározott nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése érdekében - egyedi azonosításra alkalmas formában átvenni és megőrizni. A természetes személyre és az egyéni vállalkozónak a nem a gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó adatára vonatkozó adatok kezelésénél a 19. §-ban foglaltak szerint kell eljárni.”
323. § (1) E törvénynek az Szt.-t módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - 2003. január 1-jével lépnek hatályba azzal, hogy rendelkezéseit először a 2003. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell, a 2002. évben indult üzleti évről készített beszámolóra lehet alkalmazni.
(2) Az Szt. 177. §-ának (9) bekezdését a 2002. évben is lehet alkalmazni.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 151. §-a (2) bekezdésében az „5” millió forint „10” millió forintra változik.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 44. §-ának (4) bekezdése, az Szt. 77. §-a (3) bekezdésének c) pontja, továbbá az Szt. 84. §-a (7) bekezdésének g) pontjában az „ , és azt teljes összegében - a bevételként elszámolt összeg csökkentésével - időbelileg el kell határolni a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezetére”, valamint az Szt. 85. §-a (3) bekezdésének g) pontjában a „ , csökkentve azt a 84. § (7) bekezdésének g) pontja szerint elhatárolt árfolyamnyereség megszüntetett összegével, legfeljebb az elszámolt árfolyamveszteség összegéig” szövegrész hatályát veszti.
324. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Öpt. 36. §-a (4) bekezdésének felvezető mondatában a „34. § (4) bekezdés szerinti” szövegrész, 37. §-ának (7) bekezdése, 64. §-a (1) bekezdésének c) pontjában a „megbízott könyvszakértő” szövegrész.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Öpt. 28. §-a (1) bekezdésének első mondatában „a pénztár ügyvezetője” szövegrész kiegészül a „(helyettes ügyvezetője)” szövegrésszel, 28. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatában az „Ügyvezetőként” szövegrész kiegészül a „(helyettes ügyvezetőként)” szövegrésszel.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény a következő 165/A. §-sal egészül ki:
„165/A. § (1) A munkáltató az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárban tag munkavállalói tagdíjfizetési kötelezettségét részben vagy egészben átvállalhatja (munkáltatói hozzájárulás).
(2) A munkáltató munkáltatói hozzájárulást azon munkavállalók részére fizethet, akik
a) önkéntes nyugdíjpénztár,
b) önkéntes egészségpénztár, vagy
c) önkéntes önsegélyező pénztár
tagjai.
(3) A munkáltatói hozzájárulás fizetésének részletes szabályait az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza.
(4) A munkáltatói hozzájárulással kapcsolatos igények érvényesítésére a munkaügyi jogvita szabályai irányadók.”
325. § (1) E törvénynek az Mpt.-t módosító rendelkezéseit - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a hatálybalépés napjától kell alkalmazni.
(2) Az Mpt. e törvénnyel megállapított 4. § (2) bekezdésének k) pontja, valamint az Mpt. e törvénnyel megállapított 123. §-ának (6) bekezdése a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Mpt. 29. §-a (2) bekezdésének c) pontja, (3) és (4) bekezdése, 45. §-ának (3) bekezdése, 53. §-ának (3)-(8) bekezdése, 56. §-ának (6) bekezdése, 59. § (3) bekezdésének a) pontjában a „vagy a pénzügyi tervben” szövegrész, 67. §-ának (7) bekezdése, 78. § (5) bekezdésének c) pontjában a „a Pénztártanács és” szövegrész, 96. § (4) bekezdésének utolsó mondata, 123. §-ának (14) bekezdése, 123/A. §-a és 134. §-a (2) bekezdésének a) pontja.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Mpt. 9. §-ának első mondatában az „a pénztári tagságra jogosultak” szövegrész kiegészül az „és kötelezettek” szövegrésszel, 10. §-ának (2) bekezdésében a „10. napjáig” szövegrész helyébe a „15. napjáig” szövegrész lép, 45. §-a (2) bekezdésének felvezető mondatában az „(ügyvezető helyettesként)” szöveg helyébe a „(helyettes ügyvezetőként)” szövegrész lép, a 67. § (4) bekezdés c) pontjában „a nyíltvégű befektetési alap befektetési jegyeinek” szövegrész kiegészül a „ , valamint a jelzáloglevelek” szövegrésszel 71. §-ának (1) bekezdésében a „90 napon belül” szövegrész helyébe a „150 napon belül” szövegrész lép.
(5) 2003. december 1-jei hatállyal az Mpt. 94. § (2) bekezdés a) pontjában „a Pénztártanács által tagjai sorából választott két tag” szövegrész helyébe „az Alap ügyvezető igazgatója” szövegrész lép, a 94. § (2) bekezdés b) pontjában az „által delegált egy fő”, illetőleg az „általuk közösen delegált egy fő” szövegrészek helyébe az „által delegált két fő”, illetőleg az „általuk közösen delegált két fő” szövegrészek lépnek.
(6) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Cstv. 46. §-ának (7) bekezdése az „az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket” szövegrész az „és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjkövetelést,” szövegrésszel egészül ki.
326. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 37. §-ának (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
[A személyi adat- és lakcímnyilvántartás szerve - kapcsolati kód alkalmazásával - köteles rendszeres adatszolgáltatást teljesíteni:]
„d) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a Pénztárak Központi Nyilvántartásában szereplő személy elhalálozásáról, az elhalálozás időpontjáról.”

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés a 2002. november 12-i ülésnapján fogadta el.

[LÁBJEGYZET_2] Helyesbítette: Magyar Közlöny 2002/156.

[LÁBJEGYZET_3] Helyesbítette: Magyar Közlöny 2002/156.