2001. évi XCV. törvény

a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról  [LÁBJEGYZET_1]

A Magyar Köztársaság területi épségének, függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét, illetve a nemzetközi szerződésekből eredő kollektív feladatokat ellátó Magyar Honvédség katonáitól az állam tántoríthatatlan hűséget, magas fokú készenlétet és fegyelmet, valamint bátor helytállást követel. A katonák a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a Magyar Honvédség feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában sajátos közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés - elismerve a katonai szolgálattal járó legnagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya a Magyar Honvédség (a továbbiakban: Honvédség) hivatásos és szerződéses állományú katonáinak (a továbbiakban együtt: állomány) szolgálati jogviszonyára (a továbbiakban: szolgálati viszony) és társadalombiztosítási ellátására terjed ki.
(2) E törvény rendelkezéseit - a rájuk vonatkozó mértékben az állományból nyugállományba helyezett személyekre, valamint a törvényben meghatározott esetben és körben az állomány tagjainak hozzátartozóira és a nyugállományúak hozzátartozóira is alkalmazni kell.
(3) A veszélyhelyzet, a szükségállapot és a rendkívüli állapot idején - az állomány tagjainak szolgálati viszonyára - alkalmazandó eltérő rendelkezéseket külön jogszabályok állapítják meg.
(4) Az Észak-atlanti Szerződés 5. Cikkelye szerinti kollektív védelmi feladatok, továbbá béketámogató műveletek és nemzetközi megfigyelői feladatok vagy más külföldi szolgálat (a továbbiakban együtt: külföldi szolgálat) ellátása esetén az abban részt vevő állomány szolgálati viszonyára e törvény szabályait, valamint a külföldi szolgálat teljesítésének szabályairól szóló jogszabályok rendelkezéseit együttesen kell alkalmazni.
(5) Az állomány kötelezettségeire és jogaira az e törvényben meghatározottakat a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvényben (a továbbiakban: Hvt.) foglalt rendelkezésekkel együtt kell alkalmazni.
(6) E törvény rendelkezései a katonai bírákra csak a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény által nem szabályozott kérdésekben alkalmazhatók.

Értelmező rendelkezések

2. § E törvény alkalmazásában:
(1) Szolgálati viszonyra vonatkozó szabály: e törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletekben, illetve az e törvényben megnevezett törvényekben és azok végrehajtási rendeleteiben meghatározott rendelkezés.
(2) Munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró: az a parancsnok (vezető), aki jogosult a szolgálati viszony létesítésére, megszüntetésére, tartalmának törvény szerinti érvényesítésére, a fegyelmi és kártérítési felelősség megállapítására, valamint mindazon jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére, amelyeket jogszabály a munkáltató részére meghatároz.
(3) Állományilletékes parancsnok: az az elöljáró (vezető), aki a miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó, illetve a Honvédség olyan szervezeti egységét vezeti, amely önálló állománytáblával vagy munkaköri jegyzékkel rendelkezik; gyakorolja mindazon munkáltatói jogokat, és teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket jogszabály nem határoz meg más parancsnok, vezető részére.
(4) Elöljáró parancsnok: az állományilletékes parancsnok közvetlen szolgálati elöljárója.
(5) Szolgálati elöljáró: az állomány tagjával szemben a magasabb szolgálati beosztásánál fogva parancs, intézkedés kiadására vagy egyes munkáltatói jogkörök gyakorlására jogosult személy.
(6) Feljebbvaló: az egymással alárendeltségi viszonyban nem álló katonák közül a magasabb rendfokozatú.
(7) Felettes: az állomány köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló vezetője, aki a beosztottai tekintetében - vezetői szintjének megfelelően - értelemszerűen gyakorolja a (2)-(5) és a (8) bekezdésben felsorolt parancsnokokat, illetve elöljárókat megillető jogosultságokat.
(8) Országos parancsnok: a Honvéd Vezérkar főnöke, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói és a katonai főügyész.
(9) Országos parancsnokság: a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói és a katonai főügyész által vezetett szerv.
(10) Szervezeti egység: a miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó, valamint a Honvédség szervezeti rendszerében elhelyezkedő, különböző szervezeti elemekből álló, az állományilletékes parancsnok (vezető) által vezetett szervezet
(11) Szolgálati hely: az a szervezeti egység, amelybe az állomány tagja tartozik
(12) A szolgálatteljesítés helye: az a földrajzilag körülhatárolható területrész, ahol a szolgálati feladatot ténylegesen végre kell hajtani
(13) Szövetséges fegyveres erők: a Hvt. 259. §-ának d) pontjában meghatározott szervezetek.
(14) A hivatásos állomány tagja: az a tiszthelyettesi, tiszti rendfokozatú katona, aki a katonai szolgálatot élethivatásként, határozatlan időre vállalja.
(15) A szerződéses állomány tagja: az a honvéd (rendfokozat nélküli) és tisztesi, tiszthelyettesi, tiszti rendfokozatú katona, aki a szolgálati viszonyt határozott idejű szerződésben vállalja.
(16) A tiszti állomány tagja: a szerződéses vagy hivatásos katona, aki tiszti rendfokozatot, illetve az a hivatásos katona, aki tábornoki rendfokozatot visel.
(17) A tiszthelyettesi állomány tagja: a szerződéses vagy hivatásos katona, aki tiszthelyettesi, zászlósi rendfokozatot visel.
(18) A legénységi állomány tagja: a honvéd és tisztesi rendfokozattal rendelkező szerződéses katona.
(19) Kinevezés: a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró rendelkezése állományba történő felvételről (szolgálati viszony létesítéséről), az első, az első tiszthelyettesi, tiszti és tábornoki rendfokozat megállapításáról, a magasabb beosztásba helyezésről.
(20) Felmentés: a szolgálati viszony, valamint a szolgálati beosztás betöltése megszüntetésének egyik módja.
(21) Áthelyezés: az egyik szervezeti egységtől a másik szervezeti egységhez vagy szervezeti egységen belül azonos beosztásba helyezés, illetve az e törvényben meghatározott esetben más közszolgálati jogviszonyba, illetve abból hivatásos katonai szolgálati jogviszonyba helyezés.
(22) Vezénylés: az állomány tagjának az eredeti szervezeti egységétől meghatározott szolgálati feladat (képzés) teljesítése céljából más szervezeti egységhez, illetve szervezeti egységen belüli más feladat ellátására, illetve külszolgálatra határozott, illetőleg a rendelkezési állományból más szervhez határozott vagy határozatlan időtartamra történő átirányítása.
(23) Átszervezés: a névváltoztatás kivételével a szervezeti egységet vagy annak elemeit érintő olyan változás, amelynek következtében egyes beosztások, szervezeti elemek létesülnek, megszűnnek vagy módosulnak.
(24) Magasabb beosztás: a magasabb rendfokozathoz kapcsolódó státusz.
(25) Azonos beosztás: az azonos rendfokozattal rendszeresített státusz.
(26) Alacsonyabb beosztás: az alacsonyabb rendfokozattal rendszeresített státusz.
(27) Speciális beosztás: olyan státusz, amelynek feladat- és követelményrendszere egyedi, a rendfokozatokhoz kapcsolódó beosztási hierarchiának egyes szintjein jelenik meg és betöltéséhez sajátos végzettség, képzettség szükséges.
(28) Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelő szülő, a testvér, valamint az élettárs.
(29) Toborzópénz: a leszerelési segélyből a szerződéses állomány tagja részére folyósított előleg.
(30) Előmeneteli bizottság: megbízott testület, amely az előmenetelre rangsorolással tesz javaslatot.
(31) Közszolgálati jogviszony: a köztisztviselői, közalkalmazotti, a fegyveres szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjaira vonatkozó, valamint az igazságügyi, bírósági és ügyészségi szolgálati jogviszony.
(32) Külföldi szolgálat: a külföldi állomáshelyen teljesített katonai szolgálat. A külföldi szolgálat teljesítésének formái különösen:
a) az Észak-atlanti Szerződés 5. Cikke szerinti kollektív védelmi feladatokban való részvétel;
b) az Észak-atlanti Szerződés Szervezete parancsnokságain és hivatalainál a Magyar Köztársaság részére biztosított beosztásokban, továbbá más nemzetközi katonai parancsnokságon, illetve nemzetközi katonai alakulatnál teljesített szolgálat, a Magyar Köztársaság önálló külföldi képviseleteinél és külföldön működő nemzeti szervezeteinél teljesített szolgálat;
c) békefenntartó műveletekben való részvétel;
d) humanitárius és katasztrófaelhárítási műveletekben való részvétel;
e) nemzetközi katonai megfigyelői és szaktanácsadói feladatok ellátása;
f) katonadiplomáciai tevékenység;
g) pályázat alapján nemzetközi szervezetekben való szolgálatteljesítés;
h) külföldi tanulmányi, oktatói vagy tudományos tevékenység folytatása;
i) külföldi gyakorlaton, kiképzésen történő részvétel;
j) külföldi állomásozás.
(33) Műveleti terület: az a terület a felette levő légteret is beleértve, amelyen a szemben álló felek konkrét fegyveres cselekményei megvalósulnak vagy ennek veszélye fennáll, illetve a szemben álló felek fegyveres összeütközése miatt veszélyeztetett terület.

A szolgálati viszony jellege

3. § (1) A szolgálati viszony az állam és az állomány tagja között létrejött sajátos közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg.
(2) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit - a Honvédség rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében - önkéntes vállalás alapján, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.

Egyenruha és rendfokozatok

4. § (1) Az állomány tagja szolgálati beosztásához és feladatainak végrehajtásához az előírásoknak megfelelő - a Honvédségnél rendszeresített - rendfokozati jelzéssel ellátott egyenruhával rendelkezik. Az egyenruhát az előírásoknak megfelelő módon kell viselni.
(2) A rendfokozat kifejezi az ahhoz kapcsolódó beosztási szintet, az állománycsoportba tartozást, a függelmi viszonyt, ami meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel jár együtt. A rendfokozati jelzést az egyenruhán kell viselni.
(3) Az állomány tagját az első, az első tiszthelyettesi, tiszti és tábornoki rendfokozatba kinevezik, a többi rendfokozatba előléptetik.
(4) Az állomány tagja rendfokozatát neve feltüntetése után használja. A név és a rendfokozat között a Honvédségre és a szakbeosztására utaló jelző használható szóban és írásban.

II. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONYRA VONATKOZÓ ALAPELVEK

A rendeltetésszerű joggyakorlás és kötelezettségteljesítés

5. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetve teljesíteni.
(2) A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások zaklatására, jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, lehetséges véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet.
(3) A kötelezettség teljesítése különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az indokolatlan érdek- vagy jogsérelmet okoz.
(4) A rendeltetésellenes joggyakorlás és kötelezettségteljesítés hátrányos következményeit orvosolni kell.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma

6. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatban az állomány tagjaira vonatkozóan tilos minden hátrányos megkülönböztetés, így különösen a nem, kor, családi állapot, nemzetiség, faj, származás, vallás, politikai meggyőződés, érdek-képviseleti szervezethez való tartozás vagy ezzel összefüggő tevékenység, továbbá minden egyéb, a szolgálati viszonnyal össze nem függő körülmény miatt.
(2) E törvény alkalmazása során közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az állomány - az (1) bekezdésben felsorolt jellemzők alapján - túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthető részét a szolgálati viszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat aránytalanul kedvezőtlenül érinti. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ha a rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat szükséges, illetve objektív tényekkel indokolható.
(3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazása során szolgálati viszonnyal kapcsolatos a szolgálati viszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat is.
(4) A Honvédség megkülönböztetés nélkül biztosítja - kizárólag a szakmai képességek, a gyakorlat és a teljesítmény, továbbá a szolgálatban eltöltött idő alapján a rendfokozati és a beosztási kötöttségekre figyelemmel - az állomány tagjának előmeneteli lehetőségét.
(5) Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a szolgálat hivatásos vagy szerződéses jellegéből, a szolgálati időből, a rendfokozatból és a beosztásból eredő megkülönböztetés.
(6) Szolgálati viszonyra vonatkozó szabály az állomány meghatározott körére - a szolgálati viszonnyal összefüggésben - azonos feltételek esetén előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő.
(7) Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának vagy a jogszerű megkülönböztetés szabályainak megszegésével kapcsolatban szolgálati jogvitára kerül sor, a Honvédségnek kell bizonyítania, hogy eljárása az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat nem sértette.
(8) A hátrányos megkülönböztetés következményeit megfelelően orvosolni kell. Az állomány hátrányosan megkülönböztetett tagja jogsérelmének orvoslása nem járhat az állomány más tagja jogainak megsértésével, illetve csorbításával.

Jognyilatkozatok

7. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat (megállapodásokat) - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. Az állomány tagjának kérésére azonban a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az írásbeliség egyébként nem kötelező. Nem minősül a szolgálati viszonnyal kapcsolatos nyilatkozatnak a szolgálati feladatok végrehajtására vonatkozó parancs vagy intézkedés.
(2) Írásbeliséghez kötött a szolgálati viszony létesítésére, szünetelésére, módosítására és megszüntetésére, az állomány tagjának kinevezésére, előléptetésére, elismerésére, illetménybesorolására, beiskolázására, áthelyezésére, vezénylésére, megbízására, helyettesítésére, valamint alkalmasságára vonatkozó nyilatkozat, a teljesítményértékelés, a minősítés, a vezetői értékelés, a fegyelmi, a kártérítési határozat, továbbá a külön törvény szerinti vagyonnyilatkozatról, valamint a nemzetbiztonsági ellenőrzéshez való hozzájárulásról és az ellenőrzés eredményéről készült irat.
(3) Az írásbeli nyilatkozatot közölni kell az állomány tagjával. A nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az állomány tagjának vagy az átvételre jogosult személynek kézbesítették, illetve külön jogszabályban meghatározott esetekben és formában az állomány tagjával ismertették. A közlés akkor is hatályos, ha az átvételt az érdekelt megtagadta, vagy azt szándékosan megakadályozta. Erről jegyzőkönyvet kell felvenni.
(4) Az alaki kötöttség megsértésével tett nyilatkozat érvénytelen. A Honvédség írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen az állomány tagja jogorvoslatot kezdeményezhet. Az írásbeli intézkedésben a jogorvoslat módjára és határidejére utalni kell.

A jognyilatkozat megtámadhatósága, semmissége

8. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos jognyilatkozat megtámadható, ha
a) a szolgálati viszonynak a 40. § (1) bekezdésében meghatározott valamelyik alanya (a továbbiakban a 8-11. § alkalmazásában: fél) a jognyilatkozat megtételekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette;
b) mindkét fél a lényeges tény vagy körülmény tekintetében kölcsönösen téves feltevésben volt;
c) a nyilatkozat megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá.
(2) A nyilatkozatot az támadhatja meg, akit megtévesztettek, a nyilatkozat megtételére fenyegetéssel vettek rá, illetve az, aki téves feltevésben volt.
(3) A megtámadás határideje 30 nap, amely a tévedés vagy megtévesztés felismerésétől, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai irányadók azzal, hogy 6 hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.
(4) A megtámadást a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül írásban kell közölni a másik féllel. Az eljárásra a szolgálati jogvitára vonatkozó szabályok az irányadók.
9. § (1) Semmis az a jognyilatkozat vagy annak az a része, amely a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályba vagy egyébként jogszabályba ütközik.
(2) A semmisséget hivatalból kell figyelembe venni.
10. § (1) Érvénytelen a semmis és a sikeresen megtámadott jognyilatkozat.
(2) Ha a jognyilatkozat valamely része érvénytelen, helyette a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
11. § (1) Az érvénytelen jognyilatkozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna.
(2) Az érvénytelen jognyilatkozat alapján létrejött szolgálati viszonyt a Honvédség köteles azonnali hatállyal megszüntetni.
(3) A Honvédség hibájából eredő érvénytelenség esetén az állomány tagjának a fel nem róható magatartása szerinti felmentés szabályait, illetve jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni.
(4) Ha a feleknek a jognyilatkozat érvénytelenségéből kára származott, annak megtérítésére a kártérítési felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény elévülése

12. § (1) A szolgálati viszonnyal kapcsolatos igény - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - 3 év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség 5 év alatt, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el.
(2) Az igény elévülése az igény érvényesítésének esedékessé válásától kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni. Az elévülés utáni teljesítést elévülés címén nem lehet visszakövetelni.
(3) Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított 6 hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból 6 hónapnál kevesebb van hátra.
(4) Az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igény bírósági érvényesítése, megegyezéssel történő módosítása, az egyezségkötés, valamint a kötelezett elismerése az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülés megszakítását előidéző eljárás jogerős befejezése után az elévülési idő újra kezdődik. Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.

A határidők számítása

13. § (1) Napon - ha szolgálati viszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - naptári napot kell érteni.
(2) A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó intézkedés történt.
(3) A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdőnapnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő (időtartam) lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdőnapnak megfelel; ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja.
(4) Ha valamely nyilatkozat megtételére előírt határidő utolsó napja heti pihenőnap vagy munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

III. Fejezet

AZ ALAPVETŐ JOGOK GYAKORLÁSÁNAK SZABÁLYAI

Általános rendelkezés

14. § (1) Az állomány tagja alapvető jogainak a szolgálati viszonnyal kapcsolatos korlátozása nem okozhat az elérni kívánt törvényes érdekkel nyilvánvalóan aránytalan hátrányt.
(2) Több lehetséges és alkalmas korlátozás közül azt kell választani, amely az eredmény biztosítása mellett a korlátozással érintettre a legkisebb sérelemmel jár.
(3) Az állomány tagja a szolgálati elöljárótól
a) a Hvt. 22. §-a (1) bekezdésének a)-d), valamint a 34. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot önfeláldozásig terjedő bátorsággal köteles végrehajtani;
b) a Hvt. 22. §-a (1) bekezdésének e)-f), h) és l), valamint a 34. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában meghatározott feladatok végrehajtására kapott parancsot akkor is köteles teljesíteni, ha az az életét vagy testi épségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyezteti.

A személyes szabadság korlátozása

15. § (1) Az állomány tagja a feljebbvaló vagy a katonai rendész felszólítására személyazonosságát - a külön jogszabály szerint - igazolni köteles.
(2) A feljebbvaló az állomány tagját a személyazonossága igazolására azokban az esetekben szólíthatja fel, amely esetekben parancsadásra jogosult.
(3) Az állomány tagja szolgálati viszonyát szolgálati igazolványával igazolja.
16. § (1) Az állomány tagjának személyi szabadságát a katonai rendész is korlátozhatja. Ennek keretében az állomány tagját - az erre vonatkozó külön jogszabály szerint - igazoltathatja és előállíthatja, ha
a) bűncselekmény, szabálysértés vagy súlyos fegyelemsértés elkövetésével gyanúsítható, vagy ha ilyen cselekmény elkövetése közben tetten érték;
b) jogosulatlanul visel fegyvert vagy rendfokozatot, magát jogosulatlanul hatósági személynek adja ki;
c) a katonai rendész jogszerű parancsát ismételt felszólításra sem hajtja végre, az intézkedésével szembeszegül, őt megfenyegeti, bántalmazza, vagy az utóbbit megkísérli.
(2) A katonai rendész az állomány tagját a legközelebbi katonai szervezet egységügyeleteséhez állítja elő. Az előállítás és az ideiglenes őrzés legfeljebb az intézkedés megkezdésétől számított 6 órán át tarthat.
(3) A külföldi szolgálatot teljesítő állomány tagjával szemben külföldi katonai rendész (rendőr) vagy hasonló jogállású személy is eljárhat.
(4) Ha az állomány tagja megkísérli, hogy az előállítás helyét önkényesen elhagyja, illetőleg a katonai rendész jogos intézkedése során ellenszegül, vele szemben arányosan szükséges kényszerítő eszköz alkalmazható.
17. § Ha a szolgálati rend és a fegyelem fenntartása érdekében elkerülhetetlenül szükséges, a szolgálati elöljáró, a helyőrség-, illetve az egységügyeletes az állomány tagját bűncselekmény elkövetése esetén elkülönített helyiségben, felügyelet alatt tarthatja. Ez a személyi szabadságkorlátozás legfeljebb 6 órán át tarthat.

A szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztása

18. § (1) Az állomány tagjának szolgálati helyét a Honvédség feladataiból fakadó szakmai igényeknek megfelelően, az állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni.
(2) Az állomány tagja e törvényben meghatározott esetekben és feltételek szerint a szolgálati helyéről áthelyezhető, illetve más szolgálati helyre vezényelhető.
(3) Az állomány tagja tartózkodási helyét a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében választhatja meg.
(4) Az állomány tagja a szolgálati helye szerinti településen - valamint annak vonzáskörzetén - kívül csak az állományilletékes parancsnok engedélyével lakhat.
(5) Műveleti területen a kiküldött köteles betartani a személyi állomány személyes biztonságának megóvása érdekében a magyar és a külföldi szolgálati elöljáró által hozott, a szolgálati hely elhagyásának módjára és feltételeire vonatkozó korlátozó rendszabályokat.
19. § (1) Az állomány tagja a szolgálati, szolgálatteljesítési helyét a szervezeti egység munkarendjében megállapított esetekben és módon hagyhatja el, és ennek megfelelően köteles bejelenteni a szolgálatteljesítési időn kívüli elérhetőségét.
(2) Az állomány tagja köteles a külföldre utazását a szolgálati elöljárónak (vezetőnek) bejelenteni.
20. § (1) Az állomány tagja a tartózkodási helyéről - különösen indokolt esetben szabadsága ideje alatt is - a szolgálati, szolgálatteljesítési helyére visszarendelhető.
(2) A visszarendelésre az állományilletékes parancsnok (vezető) jogosult. Az állományilletékes parancsnokot (vezetőt) az elöljáró parancsnok rendeli vissza. Nem rendelhető vissza az állomány tagja, ha a visszarendelés számára a szolgálati feladat végrehajtásával arányban nem álló jog- vagy érdeksérelmet okozna. A visszarendelés folytán felmerült költséget az állomány tagja részére meg kell téríteni.

A véleménynyilvánítás szabadsága

21. § (1) A hivatásos állomány tagja nem lehet tagja pártnak, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési és az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat.
(2) A szerződéses állomány tagjának párttagságát szolgálatteljesítése alatt fel kell függesztenie.
(3) Az állomány tagja a részére kiadott parancsot, intézkedést - a 76. § esetét kivéve - nem bírálhatja, azokról a jog- és érdekérvényesítő tevékenysége körén kívül véleményt nem mondhat, a szolgálati rendet és a fegyelmet sértő nyilatkozatot nem tehet, a sajtónyilvánosság igénybevételével hivatalos eljárásban magánvéleményt nem nyilváníthat.
(4) A szolgálati rendet és a fegyelmet veszélyeztető sajtóterméket az állomány tagja nem állíthat elő, és nem terjeszthet, ilyen tartalmú plakátot, hirdetményt vagy emblémát nem függeszthet ki.
(5) Az állomány tagjai érdek-képviseleti szerveinek a tevékenységi körébe eső hirdetményei a helyben szokásos módon nyilvánosságra hozhatók.

Gyülekezési jog

22. § (1) A szolgálati helyen a gyülekezési jog alapján nyilvános rendezvény csak az állományilletékes parancsnok engedélyével tartható.
(2) Nem engedélyezhető rendezvény a szolgálati helyen, ha az
a) pártpolitikai célt szolgál;
b) a szolgálati feladat, a szolgálati rend és fegyelem ellen irányul, vagy azt bírálja;
c) a Honvédség iránti közbizalom megingatására alkalmas;
d) a Honvédség feladataival ellentétes célra irányul.
23. § Az állomány tagja politikai rendezvényen egyenruháját csak a Honvédséget képviselő személyként, az állományilletékes parancsnok engedélyével viselheti.

Egyesülési jog

24. § (1) Az állomány tagjai érdek-képviseleti szerveket az egyesülési jog alapján - e törvényben meghatározott keretek között - hozhatnak létre, illetve csatlakozhatnak azokhoz.
(2) Az állomány tagja nem csatlakozhat olyan szervezethez, amelynek tevékenysége a Honvédség feladataival ellentétes.
(3) Az állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függő társadalmi szervezettel fennálló, illetőleg az újonnan létesülő tagsági viszonyát előzetesen az állományilletékes parancsnoknak szóban vagy írásban bejelenteni. Az állományilletékes parancsnok a tagsági viszony fenntartását vagy létesítését írásban megtiltja, ha az a hivatással vagy a szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, illetőleg megtilthatja, ha a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti.
(4) Az állomány tagja kamarai tagsághoz kötött tevékenység esetén - a külön törvényben meghatározott feltételek szerint - lehet az illetékes szakmai kamara tagja.

Lelkiismereti és vallásszabadság

25. § (1) Az állomány tagja a szolgálati helyén a szolgálati kötelezettség teljesítésének sérelme nélkül vehet igénybe lelki gondozást, illetve vehet részt vallási szertartáson. A lelki gondozásra vagy a vallási szertartáson való részvételre azonban nem kötelezhető.
(2) A szolgálati helyen a lelki gondozást, illetve a vallás gyakorlását a Tábori Lelkészi Szolgálat biztosítja. A Tábori Lelkészi Szolgálat a Honvédelmi Minisztérium közvetlen szerve.
(3) A tábori lelkész szolgálatát egyháza törvényei és előírásai szerint végzi. Tevékenysége során figyelembe veszi a katonai szervezet működési rendjét, a parancsnoknak ezzel kapcsolatos parancsait és intézkedéseit.
(4) A tábori lelkész a katonai szolgálatának tartalmával össze nem függő feladat ellátásra nem kötelezhető. Szolgálati elöljárója, illetve szolgálati alárendeltje csak tábori lelkész lehet.
(5) A szolgálati helyen történő lelki gondozáshoz és vallásgyakorláshoz szükséges személyi és dologi feltételek biztosításának rendjét külön jogszabály állapítja meg.

Az anyanyelv használata

26. § (1) Az állomány tagja anyanyelvét szabadon használhatja.
(2) A Honvédség szolgálati és vezényleti nyelve a magyar.
(3) A nemzetközi kötelezettségvállalás alapján feladatot ellátó katonai szervezeti egységekben a vezényleti nyelv használatát az országos parancsnok a (2) bekezdéstől eltérően is megállapíthatja.

Választójog

27. § Az állomány tagja haladéktalanul köteles az állományilletékes parancsnoknak bejelenteni az országgyűlési képviselői, a főpolgármesteri, polgármesteri, a helyi és kisebbségi önkormányzati képviselői választáson jelöltként történt nyilvántartásba vételét, a jelöltségtől való visszalépését, a tisztségbe történt megválasztását, illetve annak elmaradását.
28. § (1) Az állomány tagja számára lehetővé kell tenni, hogy az országgyűlési, helyi és kisebbségi önkormányzati választáson, továbbá népszavazáson és népi kezdeményezésen a lakóhelyén szavazhasson.
(2) Ha az állomány tagja szolgálati érdekből a szavazáshoz szükséges ideig nem tartózkodhat a lakóhelyén, erről őt a választást megelőzően legalább 15 nappal értesíteni kell. Ez esetben lehetővé kell tenni számára - ha a választásról szóló törvények másképp nem rendelkeznek -, hogy a szolgálatteljesítés helyén szavazhasson.

A munka és foglalkozás szabad megválasztása

29. § Az állomány tagja
a) az iskolai végzettségének (szakképesítésének) megfelelő szolgálati beosztását az előmeneteli rend szerint, a betölthető szolgálati beosztások keretei között, a szolgálati érdekkel összhangban választhatja meg;
b) munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt e törvénynek az összeférhetetlenségről szóló 70. §-a figyelembevételével létesíthet és tarthat fenn.

A művelődéshez való jog, a tudományos és művészeti élet, a tanulás és a tanítás szabadsága

30. § (1) Az állomány tagja a művelődéshez, a tudományos és művészeti élet, a tanulás és a tanítás szabadságához való jogát a szolgálati kötelezettségek teljesítésére vonatkozó szabályok korlátai között gyakorolhatja.
(2) Az előmenetelhez szükséges képesítés megszerzése - külön törvények előírásainak megfelelően - a katonai, a rendvédelmi és a polgári oktatási intézményekben folyó oktatás, képzés, átképzés és továbbképzés, valamint egyéni képzés keretében történik.

IV. Fejezet

ÉRDEK-KÉPVISELETI SZERVEK ÉS ÉRDEKVÉDELEM

31. § (1) Az állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik védelmére és képviseletére érdek-képviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdek-képviseleti fórumokon képviselettel rendelkezhetnek.
(2) Az érdek-képviseleti szervek e törvény keretei között szabadon működhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat. Sztrájkot nem szervezhetnek és tevékenységükkel nem akadályozhatják a Honvédség rendeltetésszerű működését, a parancsok és intézkedések végrehajtását.
32. § (1) A Honvédség köteles együttműködni az érdek-képviseleti szervvel és biztosítani működésének feltételeit. Ez utóbbi körben lehetővé kell tenni, hogy az érdek-képviseleti szerv
a) az érdek-képviseleti tevékenysége céljából a Honvédség kijelölt helyiségeit és azok berendezését a napi szolgálati (munka-) időn túl, illetőleg a szolgálati időben térítésmentesen használja;
b) az általa szükségesnek tartott tájékoztatásokat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a szolgálati helyen szokásos vagy más megfelelő módon közzétegye.
(2) A Honvédség nem követelheti meg azt, hogy az állomány tagja az érdek-képviseleti hovatartozásáról nyilatkozzék, nem szüntetheti meg az állomány tagjának szolgálati viszonyát, és nem okozhat hátrányt az állomány tagjának az érdek-képviseleti hovatartozása vagy tevékenysége miatt.
(3) Jogosultságot vagy juttatást a Honvédség az érdek-képviseleti szervezethez való tartozástól nem tehet függővé.
33. § (1) E törvény alkalmazásában szakszervezeten - elnevezésétől függetlenül - az állomány tagjainak minden olyan érdek-képviseleti szervét érteni kell, amelynek célja az állomány tagjai szolgálati viszonyával kapcsolatos érdekeinek képviselete és megvédése.
(2) A szakszervezet jogosult, hogy
a) a Honvédségen belül működjön, és tagjait tevékenységébe bevonja;
b) az állomány tagjait az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és szolgálati körülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa;
c) tagjait a szolgálati viszonyt érintő körben a szervezeti egységgel szemben, illetőleg az állami szervek előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek előtt képviselje.
(3) A szervezeti egység szakszervezeti szerve, illetve a reprezentatív szakszervezet a szervezeti egységgel kapcsolatban az alábbi jogokat gyakorolhatja:
a) minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely az állomány tagjainak a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos;
b) az a) pontba tartozó kérdésben a parancsnoki (vezetői) intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét az állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezhet;
c) a szolgálati és munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását ellenőrizheti, azok végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet, melyet részére meg kell adni.
(4) A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szerv vezetőjének a figyelmét felhívhatja. Ha az a szükséges intézkedést kellő időben nem tette meg, a megfelelő eljárást kezdeményezheti. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott jogok az elöljáró szervek irányítása körébe tartozóan az adott szervezeten belüli reprezentatív szakszervezeti szervet illetik meg.
(6) A külföldi szolgálatot ellátó állomány esetében a 32. § (1) bekezdés a) pontjában, a 33. § (3) bekezdés c) pontjában, valamint a (4) bekezdésében foglalt jogokat a szakszervezet az adott külföldi szolgálat ellátásának veszélyeztetése nélkül gyakorolhatja.
34. § (1) A szervezeti egység szakszervezeti szervével, illetve a reprezentatív szakszervezettel való együttműködés keretében az állományilletékes parancsnok köteles:
a) a szükséges tájékoztatás megadásával a szakszervezet érdek-képviseleti tevékenységét elősegíteni;
b) a szakszervezet által tett észrevételekre, javaslatokra vonatkozó álláspontját és ennek indokait közölni;
c) a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeket érintő intézkedésének megtétele előtt - ha az az állomány legalább 25%-át vagy több mint 50 főt közvetlenül érint - a szervezeti egységen belül működő szakszervezet képviselőjét tájékoztatni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottak irányadók - irányítása körébe tartozóan - az elöljáró szervek parancsnokaira (vezetőire) is.
35. § (1) A szervezeti egységnél képviselettel rendelkező szakszervezet - a műveleti területen szolgálatot teljesítő állomány kivételével - jogosult az állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés, mulasztás (a továbbiakban együtt: intézkedés) ellen kifogást benyújtani.
(2) A kifogást az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani a jogellenes intézkedésről való tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül. A kifogást az intézkedés megtételétől számított 1 hónapon túl nem lehet benyújtani.
(3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben az állomány tagja jogvitát kezdeményezhet.
(4) Ha az állományilletékes parancsnok a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Az egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni. Ha az egyeztetés 7 napon belül nem vezetett eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított 5 napon belül a szakszervezet a bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, 15 napon belül dönt.
(5) A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig vagy a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetőleg a végrehajtását fel kell függeszteni.
36. § (1) A szervezeti egység köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani.
(2) A munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen - eltérő megállapodás hiányában - minden 3, a szervezeti egységnél szolgálati viszonyban álló szakszervezeti tag után 200 szakszervezeti tagig havi 2 óra, 201-500 szakszervezeti tagig havi másfél óra, ezen felüli taglétszám esetén havi 1 óra. E kedvezmény mértékébe a szervezeti egységgel való tárgyalás időtartama nem számít be. A munkaidő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást előre be kell jelenteni.
(3) A miniszter és a szakszervezet megállapodhat, hogy a Honvédség a szakszervezet tisztségviselője számára járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot pénzben megváltja. A pénzbeni megváltást a szakszervezeti tisztségviselő előző naptári évi átlagkeresete alapján kell megállapítani, és bruttó összegben kell kifizetni a szakszervezet részére. Ez a pénzösszeg kizárólag érdekvédelmi tevékenységgel összefüggő célra használható fel.
(4) A Honvédség a szakszervezet által a tagjai részére szervezett képzés időtartamára munkaidő-kedvezményt köteles biztosítani.
(5) A szakszervezet tagjai részére összesen - a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés céljára - a szervezeti egység köteles előzetes egyeztetés alapján minden 10, a szervezeti egységnél szolgálatot teljesítő szakszervezeti tag után évente egy nap fizetett szabadságot biztosítani. A szabadság igénybe vehető mértékét a szakszervezet határozza meg. A szabadság igénybevétele előtt a szervezeti egységet legalább harminc nappal értesíteni kell.
(6) A (2) és (5) bekezdésben meghatározott munkaidő-kedvezmény időtartamára az állomány tagját távolléti díj illeti meg.
37. § (1) Az állomány választott szakszervezeti tisztséget betöltő tagjának más szolgálati helyre való - a Honvédség által kezdeményezett - beosztásához, továbbá szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetéséhez - a külföldi szolgálatot teljesítő személyi állomány kivételével - az adott szervezeti egységen belüli szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges. Ha a felmentés méltatlanság miatt válik szükségessé, vagy a szakszervezeti tisztségviselőt fegyelmileg kell felelősségre vonni, erről a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére és annak megszűnését követő 1 évre illeti meg, feltéve, hogy tisztségét legalább 6 hónapon át betöltötte.
(3) Ha a választott tisztségviselő ügyében az eljárásra jogosult szakszervezeti szerv nem határozható meg, az (1) bekezdésben meghatározott jogosultságot az a szakszervezeti szerv gyakorolja, amelyben a tisztségviselő a tevékenységét kifejti.
38. § (1) A 34-37. §-ban biztosított jogok a szervezeti egységnél reprezentatívnak minősülő szakszervezetet, illetőleg tisztségviselőjét illetik meg. E jogok megilletik az előbbiek hiányában az országosan reprezentatívnak minősülő szakszervezetet is, ha a szervezeti egységnél legalább egy tagja van.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelynek taglétszáma eléri a szervezeti egység, országosan pedig az állomány létszámának 10%-át. Ha a szervezeti egységnél csak egy szakszervezet működik, azt taglétszámától függetlenül reprezentatívnak kell tekinteni.
(3) A reprezentatívnak nem minősülő szakszervezetet is megilleti a 35. § szerinti kifogás joga, ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedése jogszabályban foglalt rendelkezést sért.
39. § (1) A szolgálati viszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben a miniszter - a Honvéd Vezérkar főnöke részvételével - az ágazati érdekegyeztető fórumon (a továbbiakban: érdekegyeztető fórum) egyeztet. Az érdekegyeztető fórumban minden, a 38. § (2) bekezdése szerinti taglétszámot országosan elérő érdek-képviseleti szerv képviseltetheti magát. Az érdekegyeztető fórum véleményezési, javaslattételi jogkörrel rendelkezik.
(2) Az érdekegyeztető fórum testületként működik, működési rendjét maga állapítja meg.

V. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY LÉTESÍTÉSE

A szolgálati viszony alanyai

40. § (1) A szolgálati viszony alanya az állam képviseletében a Honvédség, illetve az állomány tagja.
(2) Az állomány tagjával kapcsolatos kiemelt munkáltatói jogokat az e törvény 3. számú mellékletében meghatározott elöljáró (vezető) gyakorolja.

A szolgálati viszony létesítésének feltételei

41. § (1) A szolgálati viszony önkéntes jelentkezés alapján azzal a 18. életévét betöltött, de 47 évesnél nem idősebb, cselekvőképes, állandó belföldi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező, büntetlen előéletű, a rendfokozati állománycsoporthoz meghatározott iskolai végzettségű (szakképesítésű), kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező személlyel létesíthető, aki a szolgálatra egészségi, pszichikai és fizikai szempontból alkalmas, és elfogadja egyes alkotmányos jogainak e törvény szerinti korlátozását.
(2) Nem létesíthető szolgálati viszony azzal, akinek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésétől számított 3 év még nem telt el.
(3) Szerződéses szolgálati viszony az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása mellett is csak olyan személlyel létesíthető, aki tiszti és tiszthelyettesi beosztás esetén legalább 5 év, tisztesi beosztás esetén legalább 2 év időtartamra vállalja a szolgálatot. Nemzetközi kötelezettség teljesítéséből, illetve együttműködésből eredő feladat végrehajtására - önkéntes jelentkezés alapján - ennél rövidebb időtartamra is köthető szerződés. A szerződéses szolgálat időtartama közös megegyezés alapján - a 43. § (2) bekezdésében foglalt korlátozások figyelembevételével - meghosszabbítható.
(4) A szolgálati viszony létesítéséhez szükséges, az állampolgárok által beszerezhető adatokat és tényeket a jelentkezőnek igazolnia kell.
(5) A szolgálati viszony létesítéséhez szükséges a külön jogszabályban meghatározott nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelés ellenőrzése, ha a jogviszony létesítésekor, a tervezett beosztásba helyezésnek az feltétele.
(6) A Honvédség a (4) bekezdésben meghatározott adatokat, illetve az (5) bekezdésben előírt feltételeknek való megfelelést a szolgálati viszony fennállása alatt is ellenőrizheti.
(7) A szolgálati viszony az állománycsoport szerinti legalacsonyabb beosztástól eltérő beosztásba - a (8) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - csak rendkívül indokolt esetben létesíthető.
(8) Speciális beosztás betöltésére a (7) bekezdéstől eltérően is létesíthető szolgálati viszony.
(9) A tábori lelkészi szolgálati viszony létesítéséhez az illetékes egyház, felekezet egyetértése is szükséges.
(10) A katonai ügyészekre, az oktatókra, a tábori lelkészi feladatokat ellátókra, valamint a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok állományára a rájuk vonatkozó jogszabályokat is alkalmazni kell.

Az állomány utánpótlása

42. § (1) A hivatásos állomány utánpótlását - a 41. §-ban előírt feltételek megléte esetén - a katonai, rendvédelmi és polgári oktatási intézményekben végzettek (szakképesítést szerzettek), valamint a szerződéses állományból való hivatásos állományba vétellel kell biztosítani.
(2) A szerződéses állomány utánpótlását - a 41. §-ban előírt feltételek megléte esetén - a polgári életből, valamint a sorkatonai szolgálatot teljesítők közül toborzással kell biztosítani.
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt feladatok végrehajtása érdekében a Honvédség toborzó rendszert működtet.

A szolgálati viszony létesítése

43. § (1) A szolgálati viszony az állományba való felvétellel és annak elfogadásával határozott vagy határozatlan időre létesül. Az állományba kinevezett személy esküt tesz, melynek szövegét a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.
(2) A szerződéses szolgálati idő együttes tartama tiszti és tiszthelyettesi beosztás esetén a 20 évet, tisztesi beosztás esetén a 15 évet nem haladhatja meg, és nem lépheti túl az 55. §-ban meghatározott felső korhatárt.
(3) Az állományba való felvétellel egyidejűleg az állomány tagját befejezett tanulmányainak megfelelően hadnaggyá vagy őrmesterré kell kinevezni.
(4) A szolgálati viszony létesítéséről állományba vételi okmány (szerződés) készül, amelynek tartalmaznia kell a szolgálati viszony kezdetét, jellegét, a próbaidő tartamát, a rendfokozatot, az eskü letételének időpontját és szerződés esetén a szolgálati viszony időtartamát. A szolgálati beosztásba történő kinevezésről kinevezési okmány készül, melynek tartalmaznia kell az állomány tagjának szolgálati beosztását és helyét, a besorolási osztályon belüli besorolási kategóriáját, a beosztáshoz szükséges iskolai végzettség (szakképesítés) megszerzését. Az állományba vételi okmány (szerződés) és a kinevezési okmány egy példányát az állomány tagjának át kell adni.
(5) Az állományba vételi, illetve a kinevezési okmány átadásával egyidejűleg a Honvédség az állomány tagját tájékoztatja
a) a szolgálatteljesítés rendjéről,
b) az illetménybesorolásról,
c) az illetményfizetés módjáról,
d) a szolgálatba lépés napjáról,
e) a szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve
f) a felmentési és lemondási idő megállapításának szabályairól.
(6) A Honvédség az (5) bekezdésben előírt tájékoztatást, legkésőbb az okmányok átadásától számított 30 napon belül írásban is köteles az állomány tagja részére átadni.
(7) Az állományba felvett személy részére - a katonai alapképzésben részesültek kivételével - a szolgálat jellegének megfelelő általános katonai, illetve a beosztásához szükséges tanfolyam, szakiskola, szaktanfolyam (a továbbiakban együtt: tanfolyam) elvégzését és vizsga letételét kell előírni. Ha az állomány tagja a tanfolyamot önhibájából nem kezdte meg, a meghatározott időn belül nem fejezte be, vagy eredményes vizsgát nem tett, a szolgálati viszonya megszűnik.
(8) A más közszolgálati jogviszonyból áthelyezett személy állományba való felvételekor is e § rendelkezéseit kell alkalmazni.
44. § A polgári oktatási intézményi végzettséggel felvett személy rendfokozatát beosztásának, életkorának és iskolai végzettségének (szakképesítésének) figyelembevételével kell megállapítani. E rendfokozata azonban nem haladhatja meg a vele egykorú és azonos beosztást elért, de az oktatási intézmény elvégzésétől folyamatosan szolgálatot teljesítő és speciális beosztást betöltő rendfokozatát.

Próbaidő

45. § (1) Az állományba felvett személlyel - a katonai és rendvédelmi oktatási intézményt végzettek, valamint a szerződéses állományból hivatásos állományba átvettek kivételével - a szolgálati viszony létesítésekor legfeljebb 6 hónapig terjedő próbaidő köthető ki. A próbaidő kikötése kötelező, ha a jelentkező nem rendelkezik a beosztás sajátosságainak megfelelő, jogszabályban előírt iskolai végzettséggel (szakképesítéssel). A fizikai alkalmassági követelményeket a próbaidő leteltéig kell elérni.
(2) Az állomány tagját a próbaidő alatt a Honvédség és a beosztása sajátosságainak megfelelő tanfolyami képzésben kell részesíteni.
(3) Az állomány tagja a próbaidő alatt a törvény szerinti illetményre, a 126. § (3) bekezdése szerinti lakhatási támogatásra, elhelyezésre, valamint a szolgálat teljesítéséhez szükséges egyéb ellátásra jogosult.
(4) A próbaidő alatt a szolgálati viszonyt bármelyik fél indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti.
(5) Ha a szolgálati viszony a próbaidő alatt szűnt meg, az állomány tagja elveszti a próbaidős rendfokozatát, és köteles a kapott ruházati és egyéb felszerelési tárgyakat visszaadni.
(6) A szerződéses legénységi állományba felvett, rendfokozattal nem rendelkező katona a próbaidő leteltéig honvédként teljesíti szolgálatát.

A szolgálatteljesítés

46. § (1) Az állomány tagja szolgálatát a külön jogszabályban meghatározott beosztásokban, az e törvény 2. §-ának (10) bekezdésében meghatározott szervezeti egységben, továbbá az Észak-atlanti Szerződés Szervezete parancsnokságain és hivatalainál a Magyar Köztársaság részére biztosított beosztásokban teljesíti.
(2) Az állomány tagja - beleegyezésével - a miniszter és az érintett szerv vezetőjének megállapodása alapján határozott vagy határozatlan időtartamra történő vezényléssel más szervnél is teljesíthet szolgálatot. A határozott időre szóló vezénylés a vezényelt beleegyezésével meghosszabbítható. A szerződéses állomány tagja esetében ehhez a szerződés módosítása is szükséges.
(3) Szolgálat az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül - vezényléssel - a következő szerveknél is teljesíthető
a) a Köztársasági Elnöki Hivatalnál,
b) a szövetséges fegyveres erőknél,
c) nemzetközi szervezetekben,
d) a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál,
e) a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatalban,
f) a védelmi igazgatás rendszerében,
g) a központi és a helyi közigazgatási szerveknél (a szerződéses állomány kivételével),
h) a felsőoktatási intézményeknél,
i) a tudományos (kutató) és kulturális intézményeknél,
j) a honvédelmi vagy egyéb biztonsági érdeket szolgáló gazdálkodó szerveknél,
k) a bíróságoknál és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalában,
l) az egészségügyi intézményeknél
(a továbbiakban együtt: más szerv).
(4) Ha az állomány tagját állami vezetővé (közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár) nevezik ki, rendfokozatát nem használhatja és a köztisztviselőkre vonatkozó illetményrendszer szerinti illetményre jogosult. Az állomány kinevezett tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Ha állami vezetői beosztásából felmentik, akkor a 69. § (2) bekezdésben leírtakat kell alkalmazni.
(5) A miniszter a szolgálati beosztást köztisztviselői vagy közalkalmazotti munkakörré, a köztisztviselői, illetve közalkalmazotti munkakört hivatásos szolgálati beosztássá átminősítheti, illetőleg az állománytáblában (munkaköri jegyzékben) megjelölt beosztást, munkakört az állomány tagjával, köztisztviselővel vagy közalkalmazottal betöltheti.
47. § (1) Az állomány más szervhez vezényelt tagja a más szerv vezetőjének rendelkezései szerint teljesíti szolgálatát. Tevékenységére, munkarendjére, illetményére és illetményjellegű juttatásaira, pihenőidejére, a kártérítésre, a más szervnél rendszeresített címek és egyéb elismerések elnyerésére, illetve viselésére - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a más szerv munkavállalóira vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy számára a honvédelmi pótléknak megfelelő mértékű pótlékot, betegség esetén távolléti díjat és az e törvény szerinti jubileumi jutalmat kell fizetni.
(2) Az állomány más szervhez vezényelt tagjának kitüntetése, fegyelmi felelősségre vonása, szolgálati vagy rokkantsági nyugállományba helyezése - a más szerv vezetőjének javaslatára, illetve egyetértésével -, továbbá ruházati ellátmányának és az (1) bekezdésben nem említett járandóságainak biztosítása az eredeti beosztás betöltésére vonatkozó szabályok szerint történik. Előmenetelére a speciális beosztást betöltőkre vonatkozó rendfokozati előmeneteli szabályok az irányadók.
(3) A más szervnél teljesített szolgálat megszüntetésére - a munkavállaló beleegyezése nélkül - a miniszter és az érintett szerv vezetőjének megállapodása alapján kerülhet sor. Ez esetben a Honvédség az állomány tagját az előmeneteli szabályok figyelembevételével köteles beosztásba vagy annak jogosultsága esetén szolgálati nyugállományba helyezni.
(4) Az állomány 46. § (3) bekezdésének a)-f) pontjaiban meghatározott szervezetekhez vezényelt tagjára az e § (1)-(3) bekezdéseit, valamint a 48. § rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) szolgálati viszonyára a Honvédség szervezeteinél szolgálatot teljesítők szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok az irányadók;
b) a szolgálati beosztása betöltésével összefüggő költségek a vezénylés helye szerinti szervezetet terhelik, kivéve a 46. § (3) bekezdés c) pontja alá tartozó költségeit;
c) vele szemben a munkáltatói jogkört a vezénylés helye szerinti szervezet hatáskörének megfelelő vezetője gyakorolja;
d) a vezénylés megszüntetése után - ha az nem fegyelmi okból vagy alkalmatlanság miatt történt - a vezénylés tartama alatti előmenetelének megfelelő beosztást kell részére a Honvédségnél biztosítani.
(5) A szerződéses állomány tagja vezénylését meg kell szüntetni, ha a 43. §-ban meghatározott időtartam letelt.

Rendelkezési állomány

48. § (1) A Honvédség személyi állományába tartozó, de a Honvédségnél szolgálati beosztást be nem töltő személyt rendelkezési állományba kell helyezni. Ennek megfelelően a Honvédség rendelkezési állományába tartozik,
a) aki szolgálatát más szervnél teljesíti;
b) akinek a beosztása létszámcsökkentés vagy átszervezés miatt megszűnt, a szolgálat felső korhatárának betöltését megelőző 1 éven belül beleegyezésével, a korhatár betöltéséig, illetve akinek a beosztása a jelzett okok miatt szűnt meg, de más beosztásba tervezett, legfeljebb 1 évig;
c) aki átképzésen vesz részt, a beosztásba helyezéséig;
d) aki felsőoktatási intézmény nappali tagozatán, illetve egy évet meghaladó külföldi tanulmányokat folytat, a tanulmányai befejezéséig;
e) akinek a részére az oktatási intézményben folytatott tanulmányai befejezése után felkészültségének megfelelő szolgálati beosztás nem biztosítható, legfeljebb 1 évig;
f) aki egészségi, pszichikai állapota miatt eredeti szolgálati beosztását ellátni képtelen, az általa ellátható más beosztásba helyezéséig, de legfeljebb 1 évig;
g) aki szolgálati feladatait önhibáján kívüli okból egy évet meghaladóan nem tudja ellátni, legfeljebb az ok megszűnéséig;
h) akit szakszervezeti tisztségbe választottak, a szakszervezet kezdeményezésére a 36. § (2) bekezdés szerinti munkaidő-kedvezmény időkeretének terhére, tisztsége betöltéséig;
i) a hivatásos állomány azon tagja, akit állami vezetővé kineveztek, megválasztottak, a tisztsége tartamára;
j) a hivatásos állomány azon tagja, aki a nemzetközi szervezetek hivatali apparátusába kiírt pályázatot elnyerte, és munkavégzéséhez szolgálati érdek fűződik, az elnyert beosztása megszűnéséig.
(2) Az (1) bekezdés alá tartozók esetében - szolgálati beosztás hiányában - a beosztás szintje az utolsó betöltött beosztással azonos, ha ilyennel nem rendelkezett, akkor viselt rendfokozatának megfelelő.
(3) Az (1) bekezdés h) pontjában megjelöltek jogai és kötelezettségei - a tisztségük ellátására vonatkozók kivételével - azonosak a szolgálati beosztást betöltőkével.
(4) Az (1) bekezdés i) pontja alá tartozókra a 46. § (4) bekezdése irányadó azzal, hogy - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - velük szemben a munkáltatói jogkört a vezénylés helye szerinti miniszter gyakorolja.
(5) Az állomány (1) bekezdés b), e) és f) pontja alá tartozó tagjának szolgálati feladattal való ideiglenes ellátásáról a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró köteles gondoskodni.
(6) A munkába állás elősegítése érdekében az (1) bekezdés b), e), f) pontjaiban szereplők adatait - rendelkezési állományba vétellel egyidejűleg - meg kell küldeni a Belügyminisztérium Központi Közszolgálati Nyilvántartása számára.

Pályázati rendszer

49. § (1) A magasabb szolgálati beosztáshoz előírt iskolai végzettség, szakképzettség megszerzése érdekében, a megfelelő oktatási intézménybe való felvételhez pályázatot kell, meghatározott szolgálati beosztások betöltéséhez pedig pályázatot lehet kiírni.
(2) A pályázatot a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmény vezetője, illetve az adott beosztásra a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezető) vagy az általa kijelölt szakmai szerv írja ki.
(3) A pályázat kiírásának tartalmaznia kell a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat elbírálásának határidejét, e határidőtől eltérni nem lehet.
(4) A pályázat tartalma csak a pályázó beleegyezésével közölhető más személlyel. A pályázat eredményéről a pályázót a pályázat egyidejű visszaküldésével írásban tájékoztatni kell.
(5) Pályázatra kiírt beosztás csak olyan személlyel tölthető be, aki a pályázaton részt vett, és a pályázati feltételeknek megfelelt. Ez vonatkozik az oktatási intézménybe való felvételre is. A pályázat nyertesét a szolgálat érdekében kell a beosztás betöltésére kinevezni vagy vezényelni.
(6) A katonai felsőoktatási intézmény oktatói és kutatói beosztásaira az állomány külön jogszabályban előírt feltételekkel rendelkező tagjai korlátozás nélkül pályázhatnak. A pályázat elnyerése esetén őket a szolgálat érdekében kell a felsőoktatási intézménybe vezényelni.
(7) A Honvédség egészségügyi intézményeiben - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a vezető beosztások kizárólag pályázat útján kerülhetnek betöltésre.

VI. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY MÓDOSÍTÁSA

A szolgálati viszony módosításának esetei

50. § (1) A szolgálati viszony - e törvényben meghatározott eseteket kivéve - az állomány tagja beleegyezésével módosítható.
(2) A módosítás esetei különösen:
a) a magasabb beosztásba kinevezés, az azonos beosztásba vagy az állomány tagja kérelmére alacsonyabb beosztásba történő áthelyezés,
b) az 52. § szerinti vezénylés,
c) a más beosztás vagy feladatkör ellátásával való tartós megbízás,
d) a szolgálati viszony szüneteltetése,
e) a más szervhez a 46. § (2) bekezdés szerinti vezénylés,
f) a magasabb iskolai végzettséget (szakképesítést) nyújtó oktatási intézménybe beiskolázás.

Beosztásból felmentés, más beosztásba kinevezés, áthelyezés

51. § (1) Az állomány tagja a szolgálat érdekében felmenthető, és egyidejűleg
a) magasabb beosztásba kinevezhető;
b) azonos beosztásba áthelyezhető.
(2) Az azonos beosztásba való áthelyezés kérelemre is történhet.
(3) Alacsonyabb beosztásba helyezés az állomány tagjának méltányolható kérelmére a viselt rendfokozatánál eggyel alacsonyabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba történhet.
(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt esetekben az állomány tagjának beleegyezése nem szükséges, azonban kérelmére különös méltánylást érdemlő egyéni érdekét figyelembe kell venni.

Vezénylés

52. § (1) Az állomány tagja a szolgálat érdekében eredeti szolgálati beosztásában való meghagyása mellett bármely szervezeti egységhez és bármely helységbe beleegyezése nélkül meghatározott szolgálati feladat teljesítésére vezényelhető.
(2) A más helységbe való vezénylések együttes időtartama 3 évenként a 6 hónapot nem haladhatja meg. A vezénylés időtartamának befejezésétől számított 6 hónapon belül újabb vezénylésre nem kerülhet sor. Méltánylást érdemlő személyi vagy családi érdekből azonban kérelemre e korlátoktól kivételesen el lehet tekinteni.
(3) Az állomány szolgálati beosztást betöltő tagja Honvédségen belüli képzése az oktatás időtartamára vezényléssel történik. A képzésre történő vezénylés időtartama nem számít be a (2) bekezdésben meghatározott időtartamba.
(4) Az állomány tagját a külföldi szolgálatra (képzésre), nemzetközi pályázat útján külföldi munkavégzésre az ezzel járó sajátos szolgálati kötelezettségeknek, ezek teljesítése feltételeinek és körülményeinek ismertetése után a miniszter vezényelheti. Külföldi szolgálat esetén a vezényeltet megillető juttatások és terhelő kötelezettségek mellett egyéb pénzbeli és természetbeni ellátások, illetve a hazainál kedvezőtlenebb szolgálati körülmények között érvényesülő kötelezettségek is megállapíthatók. A külföldre vezénylés a külföldi szolgálati kötelezettség teljesítésének időtartamára szól.
(5) A 30 napot meghaladó külföldi szolgálatteljesítés esetén az állomány tagját - a 43. § (5) bekezdésében foglaltakon túl - a kiutazást megelőzően, írásban tájékoztatni kell
a) a külföldi szolgálatteljesítés tartamáról,
b) a pénzbeli és természetbeni juttatásokról,
c) a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről, továbbá
d) a hazatérésre irányadó szabályokról.
(6) Az e § alapján vezényeltek esetében a munkáltatói jogokat - a szolgálati viszony megszüntetését, módosítását érintő döntések kivételével - a vezénylési hely állományilletékes parancsnoka (vezetője) gyakorolja.

Megbízás

53. § (1) Az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetőleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá az állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával az állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szolgálati beosztások ellátására, illetve a helyettesítésre szóló megbízás történhet az eredeti beosztás ellátása mellett vagy az ellátása alóli mentesítéssel. A megbízás időtartama az egy évet nem haladhatja meg. Az egy hónapi időtartamot meg nem haladó megbízáshoz az állomány tagjának beleegyezése nem szükséges. A szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatkörrel való megbízás nem esik a fenti időkorlátozás alá.
(3) Ha a megbízott személyt az eredeti beosztás ellátása alól mentesítették, részére a megbízással betöltött beosztás szerinti illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél.
(4) Az ideiglenesen megüresedett beosztás ellátásáért, illetve a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítéséért az állomány tagja részére az illetményalap 25-100%-ig terjedő díjazás jár. A szervezetszerű függetlenített helyettesnek a parancsnoka, valamint a parancsnoknak a hiányzó beosztottja helyettesítéséért díjazás nem fizethető. A helyettesítésért járó díjazás több személy helyettesítése esetén sem haladhatja meg az illetményalap 100%-át.
(5) A (3) bekezdés szerinti illetmény és a (4) bekezdés szerinti díjazás a 30 napot meghaladó megbízás esetén visszamenőleg, a megbízás első napjától jár.

A szolgálati viszony szünetelése

54. § (1) Szünetel a szolgálati viszonya az állomány olyan tagjának, akit az országgyűlési képviselői, illetve a főpolgármesteri, polgármesteri, helyi és kisebbségi önkormányzati képviselői választáson jelöltként nyilvántartásba vettek. A szünetelés időtartama jelöltségének nyilvántartásba vételétől a választás befejezéséig, illetve megválasztása esetén a mandátuma igazolásáig tart.
(2) A szünetelés időtartama alatt az állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogait nem gyakorolhatja (pl. egyenruhát, szolgálati fegyvert nem viselhet, részére illetmény nem folyósítható), az azzal kapcsolatos kötelezettségek őt nem terhelik.
(3) Ha az állomány országgyűlési képviselő-, főpolgármester-, illetve polgármesterjelöltként vagy helyi és kisebbségi önkormányzati képviselőként nyilvántartásba vett tagja a jelöltségtől visszalépett, vagy őt nem választották meg, az eredeti szervezeti egységénél és szolgálati beosztásában folytatja szolgálatát.

A szolgálati viszony korhatára

55. § (1) A hivatásos szolgálat felső korhatára 57 év. A miniszter - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró javaslatára - egy alkalommal a szolgálat érdekében, az érintett kérelmére legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatárig, a szolgálati viszonyt meghosszabbíthatja. A szolgálati viszony meghosszabbítása esetén az érintettet a 88. § szerint minősíteni kell.
(2) A katonai felsőoktatási intézmény választott tisztségviselőinek hivatásos szolgálati viszonya - megválasztásuk esetén - a miniszter hozzájárulásával az (1) bekezdés szerinti határideig meghosszabbítható.

VII. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY MEGSZŰNÉSE

A szolgálati viszony megszűnésének esetei

56. § A szolgálati viszony megszűnik:
a) közös megegyezéssel;
b) lemondással;
c) felmentéssel;
d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt;
e) a szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítés kiszabásával;
f) büntetőeljárás keretében szolgálati viszony megszüntetés, lefokozás vagy közügyektől eltiltás alkalmazásával;
g) az állomány tagja halálával;
h) más közszolgálati jogviszonyba történő áthelyezéssel;
i) szerződéses szolgálat esetében a hivatásos állományba vétellel;
j) a szerződésben megállapított határozott idő leteltével, annak meghosszabbítása kivételével;
k) a törvény erejénél fogva, e törvényben meghatározott esetekben.

Közös megegyezés

57. § (1) A szolgálati viszony - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak és az állomány tagjának közös megegyezésével - bármikor megszüntethető. A megszüntetést bármelyik fél kezdeményezheti.
(2) A megegyezést írásba kell foglalni, amelyben rögzíteni kell a szolgálati viszonyból eredő, a felek egymás iránti jogait és kötelezettségeit is.
(3) A jogokban és kötelezettségekben való megegyezés nem feltétele a szolgálati viszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének.

Lemondás

58. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyáról - az alábbi kivételekkel - lemondhat:
a) a veszélyhelyzet, a szükségállapot vagy rendkívüli állapot ideje,
b) az Alkotmány 19/E. §-ában meghatározott időszak,
c) az 1. § (4) bekezdésében meghatározott - nemzetközi szerződésből eredő - kollektív védelmi feladatok ellátásának időszaka,
d) a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényben foglalt - a honvédelmi ágazat hatáskörébe utalt - feladatok végrehajtásának időszaka alatt.
(2) Amennyiben a határozott időre szóló szerződés az (1) bekezdésben felsorolt feladatok végrehajtása előtt szűnne meg, a szolgálati viszony és az egyes rendfokozatokban eltölthető maximális várakozási idő meghosszabbodik a feladat teljesítéséig.
(3) A lemondási idő 2 hónap, a felek ennél rövidebb határidőben is megállapodhatnak.
(4) Ha a hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyáról lemondott, a lemondási idő elteltével - a szolgálati nyugdíjra, a szolgálati idő 262. § szerinti számítására, valamint a korkedvezményre való jog kivételével - a hivatásos szolgálat alapján járó, jogszabályban meghatározott jogosultságait elveszti.
(5) Aki a lemondáskor szolgálati nyugdíjra jogosult, azt nyugállományba kell helyezni. A szolgálati nyugdíj folyósítására a 203. § (7) bekezdése irányadó.
(6) Ha a szerződéses állomány tagja a szolgálati viszonyáról lemondott, a lemondási idő leteltével a 262. § szerinti szolgálati idő számítására, valamint a megszerzett korkedvezményre jogosult.
(7) A szerződéses állomány tagja egyoldalú szerződésbontása esetén a lemondás szabályait kell alkalmazni.

Felmentés

59. § (1) Az állomány tagjának szolgálati viszonya - a (3) és (5) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével - felmentéssel akkor szüntethető meg, ha
a) az Országgyűlés vagy a Kormány döntése alapján a Honvédségnél létszámcsökkentést kell végrehajtani, és e miatt további szolgálatára nincs lehetőség;
b) átszervezés következtében szolgálati beosztása megszűnt;
c) szolgálati nyugellátásra szerzett jogosultságot és az eredeti beosztásában szolgálati érdekből tovább nem foglalkoztatható, a számára felajánlott legalább azonos szintű beosztást - figyelemmel az 51. § (4) bekezdésére is - pedig nem fogadta el.
(2) Az állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha
a) minősítése, egészségi, pszichikai állapota alapján, illetve - ha ez feltétel - nemzetbiztonsági szempontból a beosztásának ellátására alkalmatlan;
b) a rendfokozatára megállapított maximális időtartamot leszolgálta és előléptetésére nincs lehetőség;
c) a szolgálatra méltatlanná vált.
(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén az állomány tagja akkor menthető fel, ha iskolai végzettségének (szakképesítésének) és rendfokozatának megfelelő más - akár átképzés után - betölthető beosztás, illetőleg más helységben levő ilyen beosztás nem biztosítható számára, továbbá, ha az átképzéshez, illetve a más helységbe, illetőleg más beosztásba való áthelyezéséhez nem járult hozzá, és rendelkezési állományban sem tartható.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja alapján nyugellátásra jogosult az állomány tagja, ha rendelkezik a 203. § (1) bekezdésében meghatározott feltétellel.
(5) A (2) bekezdés a) pontja alapján az állomány tagja akkor menthető fel, ha a beosztása ellátására alkalmatlan minősítése esetén képzettségének és alkalmasságának, egészségi, pszichikai minősítése esetén állapotának megfelelő, nemzetbiztonsági alkalmatlansága esetén pedig más betölthető beosztás a Honvédségnél számára nem biztosítható, vagy az ilyen beosztást nem fogadja el, illetőleg rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásra jogosultságot szerzett.
(6) A szolgálatra méltatlan az,
a) akit jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, kivéve, ha a bíróság katonai fogdában rendelte azt végrehajtani;
b) akit a bíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt és előzetesen nem mentesített a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól;
c) aki magatartásával a Honvédség működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti.
(7) A miniszter a (6) bekezdés a) és b) pontja esetén a méltatlanság megállapításától eltekinthet, ha a szabadságvesztés mértéke az 1 évet nem haladja meg.
(8) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a felmentést írásban köteles megindokolni. Ebből világosan ki kell tűnnie, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.
(9) Csoportosnak minősül és a Munka Törvénykönyve szerinti bejelentési kötelezettség alá esik a létszámleépítés, ha a szervezeti egységnél egy naptári évben.
a) 20 főnél kevesebb rendszeresített beosztás esetén 5 fő,
b) 20-nál több és 100-nál kevesebb rendszeresített beosztás esetén legalább 10 fő,
c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb rendszeresített beosztás esetén legalább az állomány 10%-a,
d) 300 vagy annál több rendszeresített beosztás esetén legalább 30 fő felmentésre tervezett.
60. § (1) A felmentési idő 6 hónap, az állomány tagjának kezdeményezésére a felek írásban ennél rövidebb időtartamban is megállapodhatnak. A szerződéses állomány tagjának felmentési ideje az eredeti szerződés határnapján nem terjedhet túl. A felmentés időtartamának felére az állomány tagját a szolgálati kötelezettség teljesítése alól mentesíteni kell. Indokolt esetben a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezető) az állomány tagját a teljes felmentési időre mentesítheti a szolgálati kötelezettség teljesítése alól. A szolgálati kötelezettség teljesítése alóli mentesítés idejére az állomány tagja távolléti díjra jogosult.
(2) Amennyiben az állomány tagja a felmentési idő alatt munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít az annak tartamára kifizetett távolléti díj nem követelhető vissza.
(3) A szolgálatra méltatlanná vagy nemzetbiztonsági szempontból neki felróható okból alkalmatlanná vált személy szolgálati viszonyát felmentési idő nélkül kell megszüntetni.
(4) Ha az állomány tagja a szolgálat felső korhatárát még nem érte el és szolgálati nyugdíjra jogosult, a felmentésével egyidejűleg nyugállományba kell helyezni. Ebben az esetben a hivatásos szolgálat a felmentési idő elteltével szűnik meg. A nyugdíj folyósítására a 203. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.
61. § (1) Nem szüntethető meg a szolgálati viszony felmentéssel az alábbiakban meghatározott időtartam és az azt követő 30 nap alatt:
a) a betegség és az egészségügyi szabadság, valamint az egészségi okból megkezdett orvosbizottsági alkalmassági felülvizsgálat ideje;
b) a beteg gyermek ápolásának ideje vagy ilyen célból, illetőleg a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott illetmény nélküli szabadság;
c) a terhesség ideje, a szülést követő 3 hónap, illetőleg a szülési szabadság és a gyermekgondozás céljára kapott illetmény nélküli szabadság;
d) a házastárs tartós külföldi kiküldetése miatt kapott illetmény nélküli szabadság.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt felmentési tilalmak nem vonatkoznak az állomány szolgálati vagy rokkantsági nyugdíjra jogosult, illetőleg a szolgálatra méltatlanná vált tagja szolgálati viszonyának a megszüntetésére.

A szolgálati viszony megszűnése a törvény erejénél fogva

62. § (1) A törvény erejénél fogva szűnik meg az állomány tagjának a szolgálati viszonya:
a) a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése, a szolgálati viszony meghosszabbításának lejárta,
b) a képzési kötelezettség teljesítésének elmulasztása [43. § (7) bekezdése],
c) országgyűlési képviselővé, főpolgármesterré, főpolgármester-helyettessé, megyei közgyűlés elnökévé, alelnökévé, polgármesterré, alpolgármesterré, társadalmi megbízatású polgármesterré, alpolgármesterré, helyi és kisebbségi önkormányzati képviselővé történt megválasztás,
d) az összeférhetetlenség megszüntetésének elmulasztása [71. § (2) bekezdése],
e) az eskü letételének megtagadása,
f) fizikai alkalmatlansága megállapítása,
g) a magyar állampolgárság elvesztése,
h) más állam állampolgárságának megszerzése esetén, illetve
i) a vagyonnyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettség szándékos elmulasztása vagy a vagyonnyilatkozatban a valóságnak meg nem felelő adat, tény szándékos közlése, vagy a személyes adatkezelésre vonatkozó felhatalmazás visszavonása miatt.
Megszűnik az állomány tagjának szolgálati viszonya abban az esetben is, ha a vele közös háztartásban élő házas-, élettársa, gyermeke vagyonnyilatkozatában szándékosan a valóságnak meg nem felelő lényeges adatot, tényt közöl, és erről az állomány tagjának tudomása volt.
(2) A szolgálati viszony a törvény erejénél fogva azon a napon szűnik meg, amikor a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a törvényi feltétel beálltát megállapította.
(3) Az állomány férfi tagját, akinek szolgálati viszonya a hadkötelezettség felső korhatárának elérése előtt szűnt meg, tartalékos állományba kell helyezni.

Közszolgálati jogviszonyok közötti áthelyezés

63. § (1) Az állomány tagja beleegyezése esetén más közszolgálati jogviszonyba áthelyezhető, illetve abból átvehető.
(2) Az állomány áthelyezett tagjának szolgálati viszonya az áthelyezéssel egyidejűleg megszűnik, a közszolgálati jogviszonyt azonban folyamatosnak kell tekinteni.
(3) Az állomány áthelyezett tagjának, amennyiben szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzett - áthelyezésével egyidejűleg - nyugdíját a 203. § (4) bekezdés szerint kell megállapítani, azonban azt csak kérelmére kell folyósítani.

A szolgálati viszony megszűnésének egyéb esetei

64. § (1) A katonai bírónak a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondása kivételével - akkor szüntethető meg, illetőleg az a törvény erejénél fogva a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése miatt csak akkor szűnik meg, ha a katonai bírói tisztsége megszűnik.
(2) Az igazságügyi alkalmazottként szolgálatot teljesítő hivatásos katonának a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya akkor szüntethető meg, ha igazságügyi szolgálati viszonya megszűnik, vagy az igazságügyi alkalmazottként szolgálatot teljesítő hivatásos katonát - kérelmére - a munkáltatói jogkör gyakorlója más igazságügyi szervhez véglegesen áthelyezi.
(3) A katonai ügyésznek és más katonai ügyészségi alkalmazottnak a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondása kivételével - akkor szüntethető meg, illetőleg az a törvény erejénél fogva a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése miatt csak akkor szűnik meg, ha ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik.
(4) A (3) bekezdésben említett eseten kívül a Honvédséggel fennálló szolgálati viszony akkor is megszüntethető, ha a katonai ügyész és más katonai ügyészségi alkalmazott áthelyezését kéri a Magyar Köztársaság ügyészsége nem katonai ügyészségi szervezeti egységéhez, és az áthelyezéséhez a legfőbb ügyész hozzájárul.

Eljárás a szolgálati viszony megszűnése esetén

65. § (1) A szolgálati viszony megszűnésekor, a szolgálatteljesítés utolsó munkanapján az állomány tagja részére ki kell fizetni az illetményét és - e törvény eltérő rendelkezése kivételével - egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a szolgálati viszonyra vonatkozó igazolást.
(2) Az (1) bekezdésben említett igazolás tartalmazza az állomány tagjának
a) a szolgálati viszonya megszűnésének jogcímét;
b) a Honvédségnél szolgálati viszonyban töltött idejét;
c) az illetményéből határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozását és ennek jogosultját, illetőleg azt, hogy ilyen tartozása nincs;
d) a szolgálati viszony megszűnésének évében járó alap- és pótszabadság mértékét, az igénybe vett szabadság időtartamát, valamint a szabadság megváltásaként kifizetett összeget;
e) a szolgálati nyugellátásra való jogosultság megszerzésére és folyósítására vonatkozó rendelkezést;
f) a figyelembe vett szolgálati évek számát, valamint a kifizetésre került végkielégítés, illetve leszerelési segély és jubileumi jutalom összegét és az azok alapjául szolgáló időtartamot.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell a 47. § szerinti vezénylés és a 63. § szerinti áthelyezés esetén is.

Megtérítési kötelezettség

66. § (1) Ha a szolgálati viszony az 56. § b), e) és f) pontja, a 59. § (2) bekezdés c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének b), d)-g) és i) pontja alapján az oktatási intézményben kötelező tanulmányi időnél rövidebb idő alatt szűnt meg, a tanulmányokhoz nyújtott támogatások közül az állomány volt tagja köteles megtéríteni a részére kifizetett juttatásokat, a természetbeni élelmezés értékét, valamint a megállapított, de meg nem fizetett tandíjnak, képzési költségnek azt a hányadát, amelyet a felsőoktatási intézményben a szociális és tanulmányi kedvezmények mellett is meg kellett volna fizetni.
(2) Amennyiben az állomány tagja a tanulmányi szerződésben meghatározott kötelező szolgálati időtartamnak egy részét nem töltötte szolgálati viszonyban, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.
(3) Az állomány tagja köteles teljes mértékben megtéríteni a 81. § szerint megkötött tanulmányi szerződés alapján részére kifizetett tanulmányi támogatás összegét, ha a szolgálati viszonya a szerződésben meghatározott idő előtt az (1) bekezdésben felsorolt okból szűnt meg.
(4) Ha a szolgálati viszony az 56. § b), e) és f) pontja, az 59. § (2) bekezdés c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének b), d)-g) és i) pontja alapján szűnt meg, az állomány tagja a ruházati illetmény időarányos részét meghaladó összeget megtéríteni köteles.
(5) Nem kell megtéríteni azt az összeget, amely a tanulmányi időnek a sorkatonai szolgálati időként beszámított tartamára esik.

Végkielégítés és leszerelési segély

67. § (1) A hivatásos állomány tagját felmentése, valamint a 224. § (4) bekezdésének alkalmazása esetén - a (7) bekezdésben felsorolt kivételekkel - végkielégítés illeti meg.
(2) A végkielégítés összege, ha a hivatásos állomány felmentett tagja szolgálati viszonyban töltött ideje legalább
a) három év: egyhavi,
b) öt év: kéthavi,
c) nyolc év: háromhavi,
d) tíz év: négyhavi,
e) tizenhárom év: öthavi,
f) tizenhat év: hathavi,
g) húsz év: nyolchavi
távolléti díjnak megfelelő összeg.
(3) A 69. § (1) bekezdése alapján a hivatásos szolgálatba visszavett személy szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszűnésekor a végkielégítés alapjául a korábbi végkielégítést követően szolgálati viszonyban töltött időt lehet figyelembe venni.
(4) A szerződéses állományból hivatásos állományba átvett személy szerződéses állományban eltöltött szolgálati idejét a végkielégítés szempontjából hivatásos szolgálatban eltöltött időként kell figyelembe venni.
(5) A végkielégítés összegének felére jogosult az állomány tagja, ha azért mentették fel, mert az 59. § (3) vagy (5) bekezdése szerinti áthelyezéshez nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos (hozzátartozó elhelyezkedési, iskoláztatási, gondozási lehetetlensége, lakhatási feltételek nehézségei miatti stb.) indokkal tagadta meg.
(6) A szolgálati viszony felmentéssel járó megszüntetése esetén a végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.
(7) Végkielégítésre nem jogosult a hivatásos állomány tagja, ha
a) nyugellátásra szerzett jogosultságot,
b) alkalmatlansága miatt mentették fel, kivéve az egészségi, pszichikai alkalmatlanságot,
c) a hivatásos szolgálatra méltatlanná vált.
68. § (1) A szerződéses katona a szerződésben vállalt szolgálati idő letöltésekor, illetőleg amennyiben a szolgálati viszony ezelőtt szűnik meg, a szolgálati viszony megszűntekor - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - leszerelési segélyre jogosult. A leszerelési segély összege a szerződéses szolgálatban tényleges eltöltött:
a) 0-5 évig évenként 1,6 havi,
b) 6-10 év után évenként további 1,2 havi
c) 11-20 év után évenként további 1 havi távolléti díjjal azonos.
(2) Tört időszak esetén időarányos összeg jár. A leszerelési segély összegének a kiszámításánál a szolgálati viszony megszűnése időpontjában a távolléti díj számításának alapját képező illetményelemeket kell alapul venni.
(3) Nem jár leszerelési segély annak a szerződéses katonának,
a) akit szolgálatának megszakítása nélkül hivatásos állományba vettek,
b) akinek a szolgálati viszonya az 56. § b), d)-f) pontja, a 59. § (6) bekezdése, a 71. § (2) bekezdése alapján szűnt meg,
c) akinek a szolgálati viszonya rokkantsági nyugdíjra való jogosultság megszerzése miatt szűnt meg,
d) akinek szolgálati viszonya két évnél rövidebb szolgálati idő alatt szűnik meg, kivéve, ha szolgálati viszonyának megszüntetésére a 59. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak alapján került sor.
(4) Ismételten létesített szerződéses szolgálati viszony megszűnéskor vagy később létesített hivatásos szolgálati viszony felmentéssel történt megszüntetésekor a leszerelési segély (hivatásos szolgálati viszony esetében a végkielégítés) alapjául csak az újabb szolgálati viszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.
(5) A próbaidő leteltekor a leszerelési segély terhére, toborzópénz címén kéthavi távolléti díjnak megfelelő összegű előleget kell folyósítani.
(6) Az a szerződéses katona, akinek szolgálati viszonya a vállalt idő letelte előtt szűnik meg, az (5) bekezdés szerinti előlegből a le nem szolgált időre eső összeget - az 59. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kivételekkel - köteles visszafizetni.

Az állományba való visszavétel

69. § (1) A hivatásos állományba visszavételre a szolgálat érdekében az 56. § a) pontja és az 59. § (1) bekezdésének a)-b) pontja, a 63. § (1) bekezdése alapján, vagy a korábbi szabályok szerinti kérelmére megszűnt szolgálati viszony esetében van lehetőség.
(2) Akinek a szolgálati viszonya a 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján szűnt meg, mandátumának lejártát követően - 30 napon belül előterjesztett kérelmére - az állományba vissza kell venni.
(3) Akinek a rokkantságát a felülvizsgálat során megszüntették, az állományba akkor vehető vissza, ha egyébként megfelel a szolgálati viszony létesítéséhez szükséges egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek.
(4) Akinek a rokkantságát a szolgálattal összefüggő baleset, betegség miatt állapították meg, és a rokkantságát megszüntették, az állományba visszavehető, ha az egészségi állapotának megfelelő beosztás részére biztosítható.
(5) A nyugállományba helyezett hivatásos katona - az (1)-(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek való megfelelés esetén is - csak akkor vehető vissza hivatásos állományba, ha a szolgálati, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugellátásának folyósítását a hivatásos szolgálat idejére szünetelteti.
(6) Visszavétel esetén a hivatásos állomány tagja rendfokozatát beosztásának, életkorának és iskolai végzettségének (szakképesítésének) figyelembevételével kell megállapítani. E rendfokozata azonban nem haladhatja meg a vele egykorú és a tervezett szolgálati helyén azonos beosztást elért, de az oktatási intézmény elvégzésétől folyamatosan szolgálatot teljesítő és speciális beosztást betöltő rendfokozatát.

Összeférhetetlenség

70. § (1) Az állomány tagja nem tölthet be olyan szolgálati beosztást,
a) amelyben közeli hozzátartozójával közvetlen szolgálati elöljárói-alárendelti viszonyba kerül,
b) amelynek révén olyan gazdálkodó szervezettel kerül gazdasági tevékenységnek minősülő [az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 5. § (1) bekezdés] kapcsolatba, amelyben közeli hozzátartozójának tulajdonrésze van, vagy a hozzátartozó a gazdasági tevékenységre befolyással bíró tisztséget (munkakört) lát el,
c) az a) és b) pontban foglaltak alól az érintettek kérelmére és az állományilletékes parancsnok (vezető) javaslatára rendkívül indokolt esetben a miniszter felmentést adhat.
(2) Az állomány tagja csak olyan munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt létesíthet, amely a szolgálattal, illetve a szolgálati beosztással nem összeférhetetlen, és amelyhez a (3)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével engedélyt kapott. A Honvédség az állomány tagjával szolgálati kötelezettségei körébe tartozó feladat ellátására munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet. Az állományilletékes parancsnok (vezető) - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Az állomány tagja gazdálkodó szervezetnél [a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (1) bekezdés] - munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak nem minősülő - személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági, felügyelő bizottsági tagsági vagy vezető tisztségviselői viszonyt csak a Honvédség képviseletében, az állományilletékes parancsnok engedélye alapján létesíthet.
(3) Az állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak bejelenteni a szolgálati időn kívüli
a) sporttal összefüggő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését,
b) mezőgazdasági őstermelői munkavégzéssel járó tevékenységet.
(4) Az állomány tagja köteles bejelenteni a gazdálkodó szervezetnél lévő vagyoni érdekeltségét, ide nem értve a nem meghatározó arányú részvényt és kisebbségi üzletrésztulajdont.
(5) Nem kell bejelenteni, illetve engedélyeztetni a szolgálati időn kívüli tudományos (kutatói), oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységet, továbbá a társasház, lakásszövetkezet, magánnyugdíjpénztár, általános nyugdíjpénztár, egészség- és önsegélyezőpénztár, erdőbirtokossági társulási tagságot.
(6) Nem adható engedély, ha a (2) bekezdés szerinti jogviszony létesítése és fenntartása ellentétes a Honvédség feladataival, vagy a szolgálat kötelességszerű, pártatlan és befolyástól mentes ellátását, illetve a Honvédség tekintélyét veszélyezteti.
71. § (1) Az állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben a törvényben meghatározott összeférhetetlenségi ok merült fel, illetve, ha szolgálati viszonyának fennállása alatt összeférhetetlen helyzetbe került. Az állományilletékes parancsnok köteles - a 62. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetet kivéve - felszólítani az állomány tagját az összeférhetetlenség megszüntetésére, illetve köteles a szükséges intézkedést megtenni az összeférhetetlenség kizárására.
(2) Ha az állomány tagja az összeférhetetlenséget a felszólítástól számított 30 napon belül nem szüntette meg, szolgálati viszonya megszűnik.

Vagyonnyilatkozat

72. § A tábornoki és az ezredesi rendfokozattal rendszeresített beosztásba csak az nevezhető ki, illetve beosztásában csak az tartható meg, aki
a) önmagára, valamint a vele közös háztartásban élő házas-, illetve élettársára, valamint gyermekére vonatkozóan a jogviszony létesítésekor, valamint a 73. § (1) bekezdésében meghatározott időszakonként a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 6. számú mellékletében meghatározott vagyonnyilatkozatot tesz,
b) vállalja, hogy a vagyonnyilatkozatban foglaltak ellenőrzése végett történő személyes adat bekéréséhez, kezeléséhez szükséges beleegyezését a Ktv.-ben foglalt eljárások lefolytatása végett az arra illetékes szerveknek átadja,
c) megszerzi az a) pontban megjelölt hozzátartozói nyilatkozatát személyes adataik vagyonnyilatkozattal kapcsolatos - a Ktv.-ben meghatározott szervek általi - kezeléséhez.
73. § (1) A Ktv. 22/A. § (1) bekezdése és 6. számú melléklete szerinti vagyonnyilatkozatot az e törvény hatály alá tartozók az alábbi eltérésekkel tesznek:
a) az állami vezetőnek minősülő vagy az I. besorolási osztály IX. és a X. beosztási kategóriába tartozó vezető évente,
b) az a) pont alá nem tartozók kétévente,
c) az állománynak azon tagja, aki az a) és b) pont hatálya alá nem tartozik a Ktv.-ben és e törvényben meghatározott szabályok szerint vagyonnyilatkozatot tehet.
(2) A Ktv. 22/A. § (4) bekezdésében szereplő technikai azonosító kód helyett az érintett állomány tekintetében a személyi azonosító jelet kell használni.
(3) A vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárásra egyebekben a Ktv. 22/A-22/B. §-ai szabályait kell értelemszerűn alkalmazni.

VIII. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONY TARTALMA

A szolgálat teljesítésére vonatkozó szabályok

74. § A szolgálati viszony keretében a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró (vezető) köteles
a) az állomány tagja feladatait a munkaköri leírásban rögzíteni, őt a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni, részére az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés feltételeit biztosítani;
b) a szolgálati feladatok ellátását úgy megszervezni, hogy az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja;
c) a feladatok elvégzéséhez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, a szolgálatteljesítéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani.
75. § (1) Az állomány tagja köteles
a) az előírt helyen és időben, szolgálatképes állapotban megjelenni, és feladatát teljesíteni, illetve e célból rendelkezésre állni;
b) a szolgálati feladatait a törvényes előírásoknak, a parancsoknak és intézkedéseknek megfelelően - szükség esetén a veszély vállalásával -, az elvárható szakértelemmel és gondossággal, pártatlanul és igazságosan végrehajtani;
c) a munkatársaival együttműködni, a munkáját úgy végezni és általában olyan magatartást tanúsítani, hogy az - kivéve, ha ez a feladat végrehajtásával elkerülhetetlenül együtt jár - más egészségét, testi épségét ne veszélyeztesse, anyagi károsodását ne idézze elő;
d) a szervezeti egység feladatainak megfelelően az őr-, ügyeleti, készültségi, illetve készenléti szolgálatot ellátni;
e) a számára meghatározott oktatásban (képzésben) részt venni, és az előírt vizsgákat letenni;
f) az egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek eleget tenni;
g) szolgálaton kívül is a Honvédség tagjához és beosztásához méltó magatartást tanúsítani;
h) a rendelkezésére bocsátott fegyverzetet, felszerelést, ruházatot, egyéb eszközöket és anyagokat rendeltetésszerűen használni és gondozni.
(2) Az állomány tagja köteles megtartani az állami és a szolgálati titkot, valamint az adatok védelmére vonatkozó szabályokat.
(3) Az állomány tagja a szolgálati feladathoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem fogadhat el.
76. § (1) Az állomány tagja szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani az elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését, kivéve, ha azzal bűncselekményt követne el.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt kivétellel az állomány tagja a jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtását nem tagadhatja meg. Ha azonban annak jogellenessége felismerhető számára, arra haladéktalanul köteles az elöljáró figyelmét felhívni. Ha az elöljáró a parancsát, a felettes a rendelkezését ennek ellenére fenntartja, azt kérelemre írásba kell foglalnia. A jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtásáért kizárólag az azt kiadó felel.
77. § (1) Mentesül az állomány tagja a szolgálatteljesítési kötelezettsége alól
a) az állampolgári kötelezettségének teljesítése alatt;
b) a közeli hozzátartozója halálakor, esetenként legalább 2 munkanapra;
c) a kötelező orvosi vizsgálat - ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is - teljes időtartamára;
d) a véradás miatt távol töltött teljes - a szolgálati helyen kívül szervezett véradás esetén legalább 4 óra időtartamra;
e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a szolgálati helyén megjelenni;
f) a szolgálati viszonyra vonatkozó szabály vagy engedély alapján.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az állomány tagja a távollét idejére távolléti díjra jogosult.

Az előmenetel általános szabályai

78. § (1) Az előmenetel a szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyon alapuló szervezeti hierarchiában történő emelkedés útján valósul meg.
(2) Az állomány tagjának az (1) bekezdésben meghatározott pályán, belátható, tervszerű előmeneteli lehetőséget kell biztosítani a magasabb beosztás és a hozzá kapcsolódó rendfokozat eléréséhez, illetve az azokhoz szükséges feltételek megszerzéséhez. Ez a hivatásos állománynál legalább a szolgálati nyugdíjjogosultság eléréséig terjedő életpályát, előmenetelt, a szerződéses állománynál pedig kiszámítható előmenetelt jelent.
(3) Az előmenetelt a magasabb beosztásba és az ahhoz tartozó magasabb rendfokozatba történő kinevezés és előléptetés jelenti.
(4) Az előmenetel feltételei:
a) az állománycsoportnak megfelelő betölthető magasabb beosztás vagy a speciális beosztást betöltők esetében a magasabb rendszeresített rendfokozat;
b) a magasabb beosztáshoz, valamint az ehhez kapcsolódó rendfokozathoz meghatározott iskolai végzettség (szakképesítés);
c) a magasabb beosztás ellátásához szükséges szakmai vezetői gyakorlati tapasztalat, egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság;
d) az előmeneteli bizottság támogató javaslata.
(5) Speciális beosztásba kinevezhető, illetve áthelyezhető az állomány azon tagja, aki az általános követelményeken túl rendelkezik az adott beosztáshoz előírt sajátos képzettséggel, illetve vállalja annak a számára meghatározott időtartamon belüli megszerzését.
(6) Az előmenetelhez szükséges iskolai végzettségi (szakképesítési) feltételek megszerzéséhez (oktatási intézményi beiskolázáshoz) az állomány tagjai részére pályázati rendszeren nyugvó esélyegyenlőséget kell biztosítani.
(7) A kérelemre alacsonyabb beosztást betöltők előmenetelét az általuk ténylegesen betöltött beosztáshoz rendszeresített rendfokozatot viselők előmenetele szerint kell elbírálni.

Iskolai végzettségi (szakképesítési) követelmények

79. § (1) A tiszti rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez legalább főiskolai, a tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztás betöltéséhez pedig legalább középiskolai végzettség szükséges. Jogszabályban meghatározott tiszthelyettesi rendfokozathoz kötött beosztásoknál legalább szakiskolai, szerződéses tisztesi beosztásokhoz legalább általános iskolai végzettség szükséges.
(2) A beosztásokhoz kapcsolódó, az (1) bekezdés szerinti konkrét iskolai végzettségi, szakképzettségi, tanfolyami végzettségi és képesítési követelményeket külön jogszabály határozza meg.
80. § (1) A magasabb beosztás betöltéséhez szükséges iskolai végzettség (szakképesítés, tanfolyami végzettség) megszerzését hazai vagy külföldi katonai, rendvédelmi, illetőleg polgári felsőoktatási és középfokú oktatási intézményben, iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli oktatás (képzés) keretében kell biztosítani. A beiskolázásra pályázat vagy kijelölés útján kerül sor. Emellett lehetőséget kell adni az állomány tagjának a szolgálati érdek sérelmével nem járó, saját elhatározáson alapuló egyéni továbbtanulásra is.
(2) Az állomány tagját szakmai ismereteinek fejlesztése céljából szakmai továbbképzésben, illetve átképzésben kell részesíteni.
81. § (1) A magasabb beosztás betöltéséhez szükséges, 1 évet meghaladó hazai, külföldi oktatási intézményben vagy iskolarendszeren kívüli oktatás vagy képzés folytatása céljából a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró az állomány tagjával tanulmányi szerződést köthet. Ha a továbbtanulás nem kapcsolódik közvetlenül a beosztáshoz vagy a tervezett előmenetelhez, a képzéssel összefüggő támogatás csak tanulmányi szerződés alapján biztosítható. A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni. Jogszabály a tanulmányi szerződés kötésének további eseteit is előírhatja.
(2) A tanulmányi szerződésben meg kell határozni az állomány tagját megillető támogatás formáját és mértékét, a tanulmányok befejezése után a fegyveres szervnél kötelezően szolgálati viszonyban eltöltendő idő tartamát, továbbá a tanulmányi támogatás pénzben kiszámított összegére vonatkozó megtérítési kötelezettségét, ha az állomány tagja a tanulmányait nem fejezi be, vagy a szerződésben vállalt szolgálati időt önhibából nem tölti le. A kötelezően szolgálati viszonyban eltöltendő idő megegyezik a képzési idővel, de öt évnél hosszabb nem lehet.

Egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasság

82. § (1) Az állomány tagjának meg kell felelnie a miniszter által rendeletben meghatározott, a beosztásának és életkorának megfelelő egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek. Az alkalmasság elérésének és szinten tartásának feltételeit a Honvédség biztosítja.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott alkalmassági feltételeket az érintettek tudomására kell hozni, és az alkalmasságot rendszeresen ellenőrizni kell.
(3) Az állomány tagja köteles magát az ellenőrzéseknek alávetni.
(4) Ha az állomány tagja az előírt követelményeknek nem felel meg, határidő kitűzésével az ellenőrzést meg kell ismételni.
(5) Ha az állomány tagja a megismételt ellenőrzésen sem felelt meg az egészségügyi, pszichikai követelményeknek, az 59. § (2) bekezdés a) pontja szerint kell eljárni.
(6) Ha az állomány tagja a fizikai követelményeknek a megismételt ellenőrzésen sem felel meg, szolgálati jogviszonyát a törvény erejénél fogva kell megszüntetni.

Az előmenetel

83. § (1) Magasabb rendfokozatba elő kell léptetni, aki a magasabb rendfokozathoz előírt minimális várakozási időt leszolgálta, a beosztás ellátásához szükséges iskolai végzettséggel (szakképesítéssel, tanfolyami végzettséggel) rendelkezik, az előírt egészségi, pszichikai és fizikai állapota alapján a beosztás betöltésére alkalmas minősítése van, továbbá a korábbi beosztásaiban nyújtott elméleti és gyakorlati teljesítmények alapján a magasabb beosztás betöltésére alkalmas, és abba kinevezték.
(2) A parancsnoki (vezetői) váltások tervszerűségét az állomány tagjainak a vezetési szintek szerinti fokozatos előrehaladásával és magasabb rendfokozatba történő előléptetésével kell biztosítani. Az előmenetel parancsnoki és törzsbeosztások betöltése útján valósul meg.
(3) Az állomány tagját tanintézet elvégzése utáni első beosztásba kerülésekor az állománycsoportjának megfelelő első rendfokozatba kell kinevezni.
(4) Egy rendfokozathoz több azonos szintű beosztás tartozhat. Az azonos szintű beosztásokat jogszabály határozza meg.
(5) A szervezeti egység állománytáblájában (munkaköri jegyzékében) kell rögzíteni a beosztáshoz kapcsolódó alapvető követelményeket.
(6) A speciális beosztásokat az állománytáblában (munkaköri jegyzékben) külön kell jelölni.
(7) A parancsnoki beosztásra meghatározott rendfokozatnál eggyel alacsonyabb rendfokozatot kell meghatározni a parancsnokhelyettesi beosztásokra, tábornoki rendfokozattal rendszeresített beosztások esetén ez kettővel alacsonyabb lehet.
(8) A magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztásba való kinevezéshez és az előléptetéshez az illetékes Előmeneteli Bizottság javaslata szükséges.
84. § (1) Az egyes rendfokozatokban eltölthető legrövidebb és leghosszabb várakozási idő:
- őrvezetői rendfokozatban	6 hónap	5 év,
- tizedesi rendfokozatban	1 év	8 év,
- szakaszvezetői rendfokozatban	1 év	-,
- őrmesteri rendfokozatban	1 év	5 év,
- törzsőrmesteri rendfokozatban	3 év	8 év,
- főtörzsőrmesteri rendfokozatban	5 év	12 év,
- zászlósi rendfokozatban	6 év	12 év,
- törzszászlósi rendfokozatban	7 év	15 év,
- főtörzszászlósi rendfokozatban	-	-
- hadnagyi rendfokozatban	2 év	6 év,
- főhadnagyi rendfokozatban	3 év	8 év,
- századosi rendfokozatban	4 év	11 év,
- őrnagyi rendfokozatban	5 év	9 év,
- alezredesi rendfokozatban	3 év	-,
- ezredes rendfokozatban	-	-,
- dandártábornok rendfokozatban	-	-,
- vezérőrnagy rendfokozatban	-	-,
- altábornagy rendfokozatban	-	-,
- vezérezredesi rendfokozatban	-	-.
(2) Speciális beosztást betöltők várakozási ideje az adott rendfokozatokban:
- őrvezetői rendfokozatban	6 hónap,
- tizedesi rendfokozatban	1 év,
- szakaszvezetői rendfokozatban	-,
- őrmesteri rendfokozatban	4 év,
- törzsőrmesteri rendfokozatban	5 év,
- főtörzsőrmesteri rendfokozatban	6 év,
- zászlósi rendfokozatban	7 év,
- törzszászlósi rendfokozatban	-,
- főtörzszászlósi rendfokozatban	-,
- hadnagyi rendfokozatban	4 év,
- főhadnagyi rendfokozatban	5 év,
- századosi rendfokozatban	6 év,
- őrnagyi rendfokozatban	7 év,
- alezredesi rendfokozatban	-.
(3) A speciális beosztásokat és az azokban elérhető legmagasabb rendfokozatokat a miniszter jogszabályban határozza meg.
(4) Az állomány speciális beosztást betöltő tagját a következő rendfokozatba - az általa betöltött beosztásban elérhető legmagasabb rendfokozat elérésig - a (2) bekezdés szerint meghatározott várakozási idő leteltekor elő kell léptetni.
85. § (1) A rendfokozatba történő kinevezésről, illetve az előléptetésről szóló okmányban meghatározott naptól kell számítani a rendfokozatban eltöltendő minimális és maximális várakozási időt. A várakozási időbe az 1 évet meghaladó illetmény nélküli szabadság időtartama nem számít bele.
(2) A maximális várakozási idő azonban meghosszabbodik a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság, valamint a beosztásból történő felmentéssel nappali tagozaton folytatott képzés és az 1 évet meghaladó külföldi tanulmányok idejével. Az átképzésben részt vevők maximális várakozási ideje a beosztásba helyezésükig eltelt idővel hosszabbodik meg.
86. § (1) Nem léptethető elő az állomány tagja, ha
a) rendfokozatát érintő jogerős bírósági büntetés vagy fegyelmi fenyítés hatálya alatt áll;
b) ellene büntető- vagy fegyelmi eljárás van folyamatban, annak befejezéséig.
(2) Ha az állomány tagját az (1) bekezdés b) pontja miatt nem léptették elő, de a büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségét nem állapították meg, elő kell léptetni, vagy ügyét az előmeneteli bizottság elé kell terjeszteni.
(3) A meghosszabbított minimális várakozási időtartam leteltével az állomány tagjának ügyét az illetékes előmeneteli bizottság elé kell utalni.
(4) A hadműveleti területen alkalmazásban részt vevők általánostól eltérő előmenetelét külön jogszabály határozza meg.
87. § (1) A hivatásos állomány legalább századosi vagy főtörzsőrmesteri rendfokozatot elért tagját, aki az adott rendfokozatban a maximális várakozási időt letöltötte, illetve a speciális beosztást betöltő tagját, akinek beosztása századosi vagy főtörzsőrmesteri rendfokozattal rendszeresített, de szolgálati nyugdíjra való jogosultságot nem szerzett, annak megszerzéséig - beleegyezésével - beosztásában kell tartani.
(2) Az állomány tagját az (1) bekezdés esetén, ha parancsnoki beosztást tölt be más beosztásba kell helyezni.
(3) Eggyel magasabb rendfokozatba kell előléptetni, kinevezni a hősi halottá nyilvánított tisztet. A hősi halottá nyilvánított - tisztinél alacsonyabb rendfokozatú - katonát hadnagyi rendfokozatba kell kinevezni.

Az állomány tagja teljesítményének értékelése, minősítése

88. § (1) Az állomány tagját az előmenetel objektivitásának biztosítása érdekében rendszeresen írásban értékelni kell.
(2) Az állomány tagjáról évente teljesítményértékelést, a külön jogszabályban meghatározott vezetőkről kétévente vezetői értékelést kell készíteni.
(3) Minősíteni kell az adott rendfokozatban eltöltendő minimális várakozási idő leteltét megelőzően
- a tiszteket,
- a zászlósokat és törzszászlósokat,
- a zászlósi beosztásba tervezett főtörzsőrmestereket, továbbá az állomány tiszti, zászlósi rendfokozatot viselő tagját,
- szakmai alkalmatlansága felmerülése,
- ha fontos okból maga kérte, és
- jogszabályban meghatározott egyéb esetben.
(4) A speciális beosztást betöltőt magasabb rendfokozatba lépését megelőzően kell minősíteni.
(5) Nem kell minősíteni az állomány tagját, ha a szolgálat felső korhatárának eléréséig kevesebb, mint öt év van hátra.
(6) A teljesítményértékelést, a vezetői értékelést és a minősítési javaslatot a közvetlen szolgálati elöljáró készíti. A minősítést az állományilletékes parancsnok, vezető hagyja jóvá. A minősítés kötelező elemeit a törvény 4. számú melléklete tartalmazza. A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek. A minősített alkalmasságának megítélését indokolni kell.
(7) A szolgálati viszonyt érintő döntés meghozatalához az állomány tagjáról személyi javaslat készül.
(8) A személyi javaslat, a vezetői értékelés és a teljesítményértékelés tartalmi és formai elemeit a miniszter rendeletben határozza meg.
89. § (1) Az előmeneteli rendszer tervszerű és szakszerű működésének biztosítása érdekében előmeneteli bizottságokat kell létrehozni
a) a Honvédelmi Minisztériumban és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál a tiszti állomány,
b) haderőnemenként, illetve jogszabályban meghatározott vezető szervezetenként a zászlósi állomány,
c) önálló állománytáblával rendelkező katonai szervezeteknél a tiszthelyettesi és a szerződéses legénységi állomány
előmenetelének tervezésére.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően tábornoki kinevezéshez és előléptetéshez egyetlen előmeneteli bizottságot kell létrehozni, melynek elnöke a mindenkori vezérkarifőnök-helyettes.
(3) Az előmeneteli bizottság rangsorolással javaslatot tesz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárónak a magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztás betöltésére és az előléptetésre.
(4) Az előmeneteli bizottság elnökét és tagjait - eredeti beosztásuk ellátása mellett - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró 3 év időtartamra bízza meg.
(5) A bizottság elnöke és tagjai, ezen megbízás lejártát követő 3 éven belül az előmeneteli bizottságok munkájában nem vehetnek részt.
(6) A bizottság elnökének rendfokozata kettővel, a bizottság tagjának rendfokozata pedig eggyel magasabb az állomány rangsorolt tagjának rendfokozatánál.
(7) Az előmeneteli bizottságok működésének rendjét, részletes eljárási szabályait, külön jogszabály határozza meg.
90. § (1) Az állomány tagja kérésére az állományilletékes parancsnok köteles lehetővé tenni, hogy a szervezeti egységnél működő érdek-képviseleti szerv vagy tisztségviselője a teljesítményértékelésben és a minősítésben foglalt megállapításokra észrevételt tegyen.
(2) A teljesítményértékelést, a minősítést és a vezetői értékelést ismertetni kell az állomány tagjával, aki arra írásban észrevételt tehet, és az ismertetés megtörténtét aláírásával igazolja.
(3) Ha az állomány tagja nem ért egyet a teljesítmény- vagy a vezetői értékeléssel, kérheti soron kívüli minősítését, illetve alkalmassági vizsgálatát.
(4) Az állomány tagja a teljesítményértékelés, a vezetői értékelés és a minősítés valótlan vagy személyiségi jogát sértő megállapítása ellen szolgálati panaszt terjeszthet elő.

Szolgálatteljesítési idő

91. § (1) A szolgálatteljesítési idő heti 40 óra.
(2) A miniszter által meghatározott részben vagy egészben készenléti jellegű beosztásokban az (1) bekezdésben meghatározottnál hosszabb, de heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő állapítható meg. Ettől eltérni csak a háromváltásos rendszer alkalmazása esetén lehet.
(3) A szolgálatteljesítési idő - a heti szolgálatteljesítési idő figyelembevételével a munkaköri leírásban rögzítetten - többheti, havi vagy éves keretben is meghatározható.
(4) A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban a szolgálatteljesítési időt éves keretben kell meghatározni, amely nem lehet több 2080 óránál.
(5) Az állomány külszolgálatot teljesítő tagjának, ha a hazai illetménye mellett más juttatásban (külföldi napidíj, devizaellátmány stb.) is részesül, a szolgálatteljesítési idejét a külszolgálat időtartamára e törvény rendelkezéseitől eltérően is meg lehet állapítani.
92. § (1) A szolgálatteljesítési idő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. A napi szolgálatteljesítési idő ilyen esetben sem lehet 4 óránál rövidebb, és - a részben vagy egészben ügyeleti, őr-, készültségi és készenléti jellegű szolgálati beosztásokat kivéve - 12 óránál hosszabb.
(2) A külön jogszabályban meghatározott fokozottan veszélyes szolgálati beosztás esetén az ilyen tevékenységre fordítható napi szolgálatteljesítési idő egyenlőtlen időbeosztásnál sem haladhatja meg a 6 órát.
(3) A 24 órás őr-, ügyelet és lakáson kívül eltöltött készenléti szolgálat után egy nap pihenőidőt és egy nap szabadnapot, a pihenőnapon és a munkaszüneti napon teljesített szolgálat után ezen túlmenően még egy szabadnapot kell biztosítani. Az állomány külföldi szolgálatot ellátó tagjai részére a külföldi szolgálati helyen a külföldi szolgálatteljesítéssel kapcsolatban pihenőidőt, szabadnapot kell biztosítani. A pihenőidőt a szolgálat leadása után, a szabadnapot pedig legkésőbb 30 napon belül kell kiadni. Amennyiben a szolgálati elfoglaltság miatt a szabadnapot, illetve rendkívüli esetben a pihenőidőt kiadni nem lehet, az ezekre járó távolléti díjat legkésőbb a tárgyhónapot követő második havi illetménnyel együtt kell kifizetni.
93. § (1) Az állomány nő tagját terhessége megállapításától a gyermekének 1 éves koráig éjszakai szolgálatteljesítésre nem lehet beosztani.
(2) Az állomány tagját 12 órát elérő vagy azt meghaladó szolgálatra nem lehet beosztani, ha gyermekét egyedül neveli és annak felügyeletét 6 éves koráig önerőből nem tudja biztosítani.
(3) Ha a napi szolgálatteljesítési idő a 6 órát meghaladja, az állomány tagját a szolgálatteljesítési időn belül napi 30 perc munkaközi szünet illeti meg.
(4) Az állomány tagját a napi szolgálati tevékenység befejezése és a másnapi szolgálatteljesítés megkezdése között legalább 8 óra pihenőidő illeti meg, amelybe a lakásról a szolgálati helyre és az onnan való visszautazás időtartama nem számít bele.
(5) Az állomány tagját hetenként 2 pihenőnap illeti meg, amelyet lehetőleg együtt kell kiadni. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők esetében az 1 hónapra eső pihenőnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie.
(6) Az (5) bekezdéstől eltérően a pihenőnap - a fokozottan veszélyes szolgálati beosztást kivéve - a szolgálati elfoglaltság miatt havonta összevontan is kiadható, de legalább 1 pihenőnapnak ilyenkor is vasárnapra kell esnie.
(7) Amennyiben az éves kiképzési tervekben meghatározott gyakorlat egyik napja vagy napjai pihenő- vagy munkaszüneti napra esnek, azokat azonos számú szabadnappal kell ellentételezni. A szabadnap kiadásánál a 92. § (3) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(8) A külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon felül munkaszüneti nap a Magyar Honvédelem Napja.
94. § (1) Ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset megelőzése, illetőleg elhárítása, következményeinek felszámolása, továbbá egyéb előre nem látható körülmény bekövetkezése szükségessé teszi, az állomány tagja a 92. §-ban meghatározott napi szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon, továbbá a szabadnapja és szabad ideje alatt is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. Nem minősül túlszolgálatnak az ügyeleti, őr-, készültségi és készenléti szolgálat, valamint a gyakorlaton való részvétel.
(2) Az elrendelhető túlszolgálat tartama naptári évenként 300 óra, amely a miniszter által kiadott rendelkezésben további 50%-kal növelhető.
(3) A (2) bekezdésben írt korlátozás nem alkalmazható, ha a túlszolgálatra rendkívüli esetben így különösen az 1. § (4) és az 58. § (1) bekezdésében felsoroltak körében kerül sor.
(4) Nem minősül túlszolgálatnak a nemzetközi szerződés alapján feladatot más ország területén ellátó állomány heti tevékenységének 40 óra időtartamot meghaladó része, feltéve, ha azért a hazai illetményen túl külön díjazás (külföldi napidíj, devizaellátmány stb.) jár.
95. § (1) Az állomány tagját - az állományilletékes és annál magasabb parancsnok (vezető) kivételével - évi 150 óráig terjedő túlszolgálatért szabadidő, azon felüli túlszolgálatért díjazás illeti meg. Az állományilletékes parancsnok a 150 órán belüli túlszolgálat díjazását is engedélyezheti, ha a szabadidő kiadása a szolgálat ellátását veszélyeztetné.
(2) A túlszolgálatért annak időtartamával megegyező, ha pedig a túlszolgálatot a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesítették, a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidő vagy díjazás jár.
(3) A 94. § (1) bekezdése szerinti túlszolgálatot az állományilletékes parancsnoknak írásban kell elrendelnie. A teljesített túlszolgálatról, illetőleg annak ellentételezéséről nyilvántartást kell vezetni.
(4) A túlszolgálatért járó szabadidőt a túlszolgálatot követő napon (napokon), de legkésőbb 30 napon belül kell kiadni. Ettől el lehet térni, ha a túlszolgálat többheti, havi vagy éves szolgálatteljesítési idő keretében történt.
(5) A túlszolgálatért annak idejére távolléti díj jár, amelyet legkésőbb a tárgyhónapot követő havi illetménnyel egyidejűleg kell kifizetni.

Szabadság

96. § Az állomány tagja alap-, pót-, egészségügyi, szülési és illetmény nélküli szabadságra jogosult.

Alap- és pótszabadság

97. § (1) Az alapszabadság évi 25 munkanap.
(2) A pótszabadság:
a) 2 évig terjedő szolgálati viszonyban töltött idő után	2 munkanap,
b) 3-5 év szolgálati viszonyban töltött idő után	3 munkanap,
c) 6-10 év szolgálati viszonyban töltött idő után	4 munkanap,
d) 11-15 év szolgálati viszonyban töltött idő után	5 munkanap,
e) 16-20 év szolgálati viszonyban töltött idő után	6 munkanap,
f) 21-25 év szolgálati viszonyban töltött idő után	7 munkanap,
g) 26-30 év szolgálati viszonyban töltött idő után	8 munkanap,
h) 30 évnél hosszabb szolgálati viszonyban töltött idő után	9 munkanap.
Ha az állomány tagja felsőfokú iskolai végzettségű, a pótszabadság mértéke 1-1 nappal több.
(3) Az e bekezdésben meghatározott parancsnokokat (vezetőket) a (2) bekezdés szerinti pótszabadság helyett vezetői pótszabadság illet meg:
a) szakaszparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente	9 munkanap,
b) századparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente	10 munkanap,
c) a zászlóaljparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente	11 munkanap,
d) az ezredparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente	12 munkanap,
e) a dandárparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente	13 munkanap,
f) a hadtestparancsnokot és vele azonos szintű vezetőt évente	14 munkanap.
98. § (1) Az állománynak a szülők döntése alapján gyermekük nevelésében nagyobb szerepet vállaló vagy gyermekét egyedül nevelő tagját a tizenhat évesnél fiatalabb
a) 1 gyermeke után 2 munkanap,
b) 2 gyermeke után 4 munkanap,
c) 2-nél több gyermeke után összesen 7 munkanap pótszabadság illeti meg.
(2) A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a 16. életévét betölti.
99. § (1) Az állomány tagja a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételéből származó egészségkárosodás megelőzése, illetve a fizikai állóképességének megőrzése céljából a 97. § szerinti pótszabadságon felül külön pótszabadságra jogosult, amely:
a) az egészségkárosító veszélynek kitett, külön jogszabályban meghatározott beosztásban évente legfeljebb	10 munkanap,
b) repülőgép- és helikoptervezető, fedélzeti szolgálattevő és ejtőernyős, valamint közvetlen életveszélynek kitett tűzszerész, búvár beosztásban évente legfeljebb	14 munkanap.
(2) Tartós igénybevétel (harcászati gyakorlat, elemi csapás elhárítása stb.) utáni pihentetés céljából esetenként legfeljebb 5 nap szolgálatmentességi idő engedélyezhető, amelyet a tevékenységet elrendelő engedélyez.

Egészségügyi szabadság

100. § (1) Egészségügyi szabadság jár az állomány tagjának, ha betegség, műtét vagy baleset miatti sérülés következtében a szolgálat ellátására képtelen, vagy a szolgálat további ellátása az egészségi állapotának rosszabbodását eredményezné, illetőleg ha orvosi kezelést nem igényel, de a szolgálatképességének helyreállításához pihenésre vagy gyógyüdülésre van szüksége. Az egészségügyi szabadság időtartamát naptári napokban kell meghatározni.
(2) Az egészségügyi szabadság a felgyógyulásig, illetőleg a végső fogyatékosság kialakulásáig, de legfeljebb - a 101. §-ban foglaltak kivételével - 1 évig jár.
(3) A szolgálatképtelenség igazolására, illetve az egészségügyi szabadság időtartamának megállapítására vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
101. § Ha az állomány tagja nő vagy gyermekét egyedül nevelő férfi, őt beteg gyermeke ápolása, gondozása céljából egészségügyi szabadság illeti meg az alábbiak szerint:
a) a nőt 1 évesnél fiatalabb - kórházi ápolás alatt álló - beteg gyermeke szoptatása esetén, a gyermek 1 éves koráig;
b) a beteg gyermeke ápolása címén, a gyermek betegségét megállapító orvosi igazolás alapján az abban foglalt időtartamra a gyermek 1 éves koráig;
c) 1 évesnél idősebb, de 3 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári napon át;
d) 3 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon át;
e) 6 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári napon át.

Szülési szabadság

102. § (1) Az állomány terhes, illetve szülő nő tagját a Munka Törvénykönyve szerinti mértékű szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen.
(2) A szülési szabadság megszűnik, ha
a) a gyermek halva született, a szüléstől számított 6. hét elteltével;
b) a gyermek meghal, az elhalálozást követő 15. napon;
c) a gyermeket állami gondozásba adták, az azt követő napon.
(3) A szülési szabadság időtartama a szülést követően 6 hétnél rövidebb nem lehet.
(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követő 1 évig - a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5) A nőnek - ha nem veszi igénybe a 101. §-ban engedélyezett egészségügyi szabadságot - a szoptatás első 6 hónapjában naponta kétszer 1 óra, ezt követően a 9. hónap végéig naponta 1 óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár.

Illetmény nélküli szabadság

103. § (1) Az állomány tagjának kérelmére illetmény nélküli szabadságot kell engedélyezni:
a) a szülési szabadság letöltése után a gyermek gondozása céljából a gyermek 3. életévének, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében a 12. életéve betöltéséig;
b) a gyermek betegsége esetén az otthoni ápolás érdekében a gyermek 12 éves koráig a betegség tartamára;
c) a tartós (előreláthatólag 30 napot meghaladó) ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozójának otthoni ápolása, gondozása céljából annak idejére, de legfeljebb 2 évig, feltéve, hogy az ápolást, gondozást személyesen végzi;
d) a magánerőből saját lakás építésére 1 évig, mely időtartam több részletben is igénybe vehető;
e) a házastárs (élettárs) tartós külföldi kiküldetése esetén, annak tartamára.
(2) Az állomány tagjának kérelmére - méltányolható egyéni indokból - illetmény nélküli szabadságot lehet engedélyezni, így különösen a nemzetközi szervezetek által kiírt pályázat elnyerése esetén, ha a munkakör betöltése a szolgálat érdekével nem esik egybe, a munkavégzés idejére.

A szabadság kiadásának szabályai

104. § (1) A szabadság engedélyezésére az állományilletékes parancsnok vagy az általa meghatalmazott szolgálati elöljáró jogosult.
(2) Az alap- és pótszabadság együttes időtartamának 50%-át egyfolytában, a 25%-át, de legalább 10 napot pedig az állomány tagja által megjelölt időben és időtartamban kell kiadni úgy, hogy az a Honvédség működőképességét ne veszélyeztesse. Az (1) bekezdés szerinti elöljáró az általa meghatározott szabadság kezdőnapját 30 nappal előbb köteles közölni az állomány tagjával.
(3) A szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. Ha fontos szolgálati érdek miatt erre nincs lehetőség, úgy azt a következő év június 30. napjáig, az állomány tagjának betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül kell kiadni. Az e törvény hatálybalépéséig felhalmozódott előző évi szabadságokat legkésőbb 2002. december 31-ig ki kell adni. A szabadság megváltására csak a szolgálati viszony megszüntetése esetén van lehetőség, melynek során az e törvény hatálybalépésének évétől járó és az elévülési időn belül ki nem adott szabadságokat lehet figyelembe venni.
(4) Más szervhez történő vezénylés és áthelyezés esetén az állomány tagja részére ki nem adott szabadságot az új szolgálati helyen kell kiadni.
(5) A szabadság címén engedélyezett és a szoptatási munkaidő-kedvezmény miatti távollét idejére távolléti díjat kell folyósítani. Ha az állomány egészségügyi szabadságon levő tagja a betegségét vagy sérülését szándékosan maga okozta, távolléti díjra nem jogosult, ha pedig az súlyos gondatlanságának következménye, a távolléti díja legfeljebb 50%-kal csökkenthető.
(6) Az egészségügyi szabadságra járó távolléti díjat meg lehet vonni az állomány tagjától, ha a gyógyulását felróhatóan késleltette, az orvos utasításainak felróhatóan nem tett eleget, vagy az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható indok nélkül nem jelent meg.

Tanulmányi szabadidő-kedvezmény

105. § (1) Az állománynak a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeken kívüli iskolarendszerű oktatásban vagy képzésben részt vevő tagja részére a tanulmányok folytatásához szükséges szabadidőt biztosítani kell.
(2) A szabadidő mértékét az oktatási intézmény által kiadott, a kötelező iskolai foglalkozás és szakmai gyakorlat időtartamáról szóló igazolás alapján kell megállapítani.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túl vizsgánként, ha pedig egy vizsganapon több vizsgatárgyból kell vizsgázni, vizsgatárgyanként - a vizsga napját is beleszámítva - 4 munkanap szabadidőt kell biztosítani. Vizsgának az oktatási intézmény által meghatározott az a számonkérés minősül, amelynek eredményét az intézmény az általa kiállított hivatalos okiratban rögzítette.
(4) A diplomamunka (szakdolgozat) elkészítéséhez 10 munkanap szabadidőt kell biztosítani.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott szabadidőt az állomány oktatásban vagy képzésben részt vevő tagja kérésének megfelelően, a tanulmányi év folyamán kell kiadni.
(6) Az állomány iskolarendszeren kívüli oktatásban vagy képzésben részt vevő tagjának tanulmányi szabadidő csak abban az esetben jár, ha azt szolgálati viszonyra vonatkozó szabály elrendeli vagy a tanulmányi szerződés megállapítja.
(7) Az állomány tagja részére a tanulmányi szabadidő tartamára távolléti díjat kell fizetni, ha az (1) vagy a (6) bekezdés szerinti tanulmányok folytatására őt a Honvédség kötelezte, illetve a távolléti díj fizetését tanulmányi szerződés állapítja meg. Egyéb esetekben a tanulmányi szabadidő tartama illetmény nélküli szabadságnak számít.
(8) Az e § szerinti rendelkezéseket a katonai vagy rendvédelmi oktatási intézmény esti vagy levelező tagozatán tanulmányokat folytató esetében is alkalmazni kell.

IX. Fejezet

AZ ILLETMÉNY

106. § (1) Az állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási illetményből, honvédelmi pótlékból, illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékokból áll.
(2) A beosztási illetmény és a honvédelmi pótlék együttes összege képezi az alapilletményt.
(3) Az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert szolgálatért biztosított illetmény meghatározása során tilos az állomány tagjai között indokolatlan megkülönböztetést tenni.
A szolgálat egyenlő értékének megállapításánál különösen a szolgálat természetét, minőségét, mennyiségét, a szolgálati körülményeket, a szükséges szakképzettséget, a fizikai vagy szellemi erőfeszítést, a tapasztalatot, illetve felelősséget kell figyelembe venni.
(4) A (3) bekezdés alkalmazása során illetménynek minősül minden az állomány tagja részére a szolgálat alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
107. § (1) Az alapilletmény szempontjából az állomány tiszti rendfokozatú tagjait az I., a legénységi állományba tartozó és tiszthelyettesi rendfokozatú tagjait a II. besorolási osztályba kell besorolni.
(2) Az I. és a II. besorolási osztály 10-10 besorolási kategóriából áll. Minden besorolási kategóriához egy-egy besorolási, illetőleg minden rendfokozathoz egy-egy honvédelmi szorzószám kapcsolódik.
(3) A besorolási osztály besorolási kategóriái a beosztási illetmény szempontjából azonos szintűnek tekintett beosztásokhoz, a honvédelmi szorzók pedig a viselt rendfokozatokhoz igazodnak.
(4) A besorolási kategóriákhoz, valamint a rendfokozatokhoz növekvő szorzószámok tartoznak.
(5) A beosztási illetmény összegét a köztisztviselői illetményalap (a továbbiakban: illetményalap) és e törvény 6. számú mellékletében a betöltött beosztás besorolási kategóriájához tartozó szorzószám szorzata adja. A honvédelmi pótlék az illetményalap és a viselt rendfokozathoz tartozó honvédelmi szorzó szorzatával egyenlő.
108. § (1) Az állomány tagját az első, magasabb vagy alacsonyabb beosztásba való kinevezésekor (helyezésekor) - a (2) bekezdés szerinti kivétellel - a beosztására meghatározott besorolási kategória és a rendfokozatához igazodó honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.
(2) Az állomány speciális beosztást betöltő tagját - mindaddig, amíg a viselt rendfokozata elmarad a beosztásában elérhető legmagasabb rendfokozattól - az annál eggyel alacsonyabb rendfokozatnak megfelelő besorolási kategória és a viselt rendfokozata szerinti honvédelmi szorzószámok alapján kell besorolni.
(3) Az állományilletékes parancsnok a rendelkezésére álló illetménykereten belül az állomány tagját mérlegelése alapján a 107. § (5) bekezdése alapján megállapított beosztási illetmény összegénél 20%-ig terjedően magasabb összegben is besorolhatja.
109. § (1) Magasabb besorolási kategória szerinti beosztási illetményt kell megállapítani az állomány tagjának, ha magasabb besorolási kategóriához tartozó beosztásba kerül. A honvédelmi pótlék összege a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi szorzószám szerint, előlépés alkalmával emelkedik.
(2) Ha az állomány tagját kérelmére alacsonyabb beosztásba helyezik, részére az új beosztásra meghatározott besorolási kategória szerinti beosztási illetmény, valamint a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi pótlék jár.

Illetménykiegészítés

110. § (1) Az állomány tagja illetménykiegészítésre jogosult, ha
a) a minisztériumban, a minisztérium hivatalaiban, valamint országos parancsnokságon,
b) a középirányító szervnél (parancsnokságnál, igazgatóságnál) és a velük azonosnak tekinthető szervnél,
c) az a)-b) pontok alá nem tartozó katonai szervezeti egységnél
teljesít szolgálatot.
(2) Az illetménykiegészítés mértéke:
a) az (1) bekezdés a), b), illetve c) pontja alá tartozó és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében - a pontok sorrendjében - a beosztási illetmény 50, 35, illetve 20%-a;
b) az (1) bekezdés a) pontja alá tartozó felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők esetében a beosztási illetmény 15%-a.
(3) Csapatszolgálati kiegészítésre jogosult az (1) bekezdés b) és c) pontja alá tartozó állomány felsőfokú iskolai végzettséggel nem rendelkező tagja. A csapatszolgálati kiegészítés mértéke az állomány tagja beosztási illetményének a 10%-a.

Illetménypótlék

111. § (1) Az állomány I. besorolási osztályába tartozó, parancsnoki (vezetői) beosztást betöltő tagja vezetői illetménypótlékra jogosult a következők szerint:
a) a IX. és a X. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 50%-ára;
b) a VIII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 35%-ára;
c) a VII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 30%-ára;
d) a VI. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 20%-ára;
e) az V. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 16%-ára;
f) a IV. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 14%-ára;
g) a III. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 12%-ára;
h) a II. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 10%-ára;
i) az I. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 5%-ára.
(2) A szervezetszerű parancsnok (vezető) helyettes a parancsnokénál eggyel alacsonyabb mértékű vezetői illetménypótlékra jogosult.
112. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult az állomány tagja, ha olyan szolgálati beosztást tölt be, amelyben az idegen nyelv használata szükséges, feltéve, hogy az nem a szolgálati beosztással járó feladata.
(2) Az idegen nyelv tudását az állami nyelvvizsga, illetve a hatályos NATO-szabványnak megfelelő (STANAG 6001) vizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni.
(3) A képzés nyelve szempontjából állami nyelvvizsga nélkül is felsőfokú nyelvvizsgának minősül a külföldön szerzett felsőfokú végzettség, vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzésen, illetve vezetőképzésen szerzett végzettség, ha a képzés időtartama az 1 évet meghaladta.
(4) A STANAG 6001 nyelvvizsga esetén a 3.3.3.3. vagy annál magasabb szint „C” típusú felsőfokú nyelvvizsgának, a 3.3.3.3.-nál alacsonyabb, de legalább 2.2.2.2. szint pedig „C” típusú középfokú nyelvvizsgának felel meg.
(5) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként:
a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a,
b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 30%-a,
c) alapfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 10%-a.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően angol-, francia- vagy németnyelv-tudás alapján, „C” típusú nyelvvizsga esetén a pótlék alanyi jogon jár. A pótlék mértéke:
a) felsőfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 100%-a,
b) középfokú nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a.
(7) Ha az állomány tagja a (6) bekezdésben meghatározott idegen nyelvből „A” vagy „B” típusú nyelvvizsgával rendelkezik, a (6) bekezdésben foglalt mérték 50%-ának megfelelő összegben jogosult a nyelvpótlékra.
(8) Több nyelvvizsga esetén az idegennyelv-tudási pótlék legfeljebb az illetményalap 200%-áig állapítható meg.
(9) A miniszter a (6) bekezdésben meghatározott nyelveken kívül is meghatározhat olyan nyelveket, amelyek után kiemelt nyelvpótlék folyósítható.
113. § A beosztás szakszerűbb ellátását biztosító tudományos fokozat, valamint a szakosodást elősegítő további szakképesítés, szakképzettség elismeréseként az állomány tagja részére a miniszter képzettségi pótlékot állapíthat meg.
114. § (1) Az egyéb illetménypótlékok az illetményalap %-ában meghatározva a következők:
a) repülési pótlék az éves repülési terv 100%-os teljesítése esetén, a feladat bonyolultságától, illetve a hajózó osztályos fokozatától függően 360-2500%;
b) repülőgép-berepülési pótlék gépenként 23-31%;
c) ejtőernyős-ugrási pótlék az ugrások számától és bonyolultságától függően ugrásonként 4,2-34%;
d) ejtőernyő-beugrási pótlék az ernyő típusától függően ernyőnként 23-31%;
e) tűzszerész-pótlék óránként 2,9-9,2%;
f) búvárpótlék óránként 2,6-3,5%;
g) készenléti pótlék (díj) naponként 6,3%;
h) ügyeleti díj szolgálatonként 3,8-7,4%;
i) gyakorlati pótlék naponként 7,4%;
j) orvosi ügyeleti díj óránként 0,3-3,0%;
k) terepfelmérői pótlék naponta 4,2-8,4%;
l) egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka havonta 45%;
m) osztálybasorolási pótlék havonta 6,3-37,5%;
n) aranykoszorús kiegészítő pótlék havonta 11,3-16,5%;
o) repülő és helikopter műszaki üzemben tartó pótlék havonta 20,0%;
p) különleges igénybevételi pótlék havonta 50-100%;
q) oktatói pótlék - az oktatói fokozattól függően - havonta 26-260%;
r) gépjárművezetői pótlék havonta 13%.
(2) Az (1) bekezdés h) pontja szerinti ügyeleti díjazás nem illeti meg a folyamatos szolgálat ellátására szervezett beosztásokat betöltőket.

Az illetményfolyósítás szabályai

115. § (1) Az illetményt a törvényes magyar pénznemben kell megállapítani, és havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig kell kifizetni, vagy az állomány tagja megbízása alapján a bankszámlájára átutalni.
(2) Az illetmény késedelmes kifizetése esetén - ha az a Honvédség hibájából következik be - a polgári jog szerinti mindenkori késedelmi kamat jár.
(3) Az állomány tagja részére a kifizetett illetményről részletes, írásbeli elszámolást kell adni, amelyből mind a kiszámítás helyessége, mind a levonások jogcíme és összege ellenőrizhető.
116. § (1) Az illetményből levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy az állomány tagjának hozzájárulása alapján van helye; ettől eltérni nem lehet.
(2) A Honvédség az előlegnyújtásból eredő követelését az állomány tagja illetményéből levonhatja.
(3) A jogalap nélkül kifizetett illetmény 60 napon belül írásbeli felszólítással az állomány tagjától visszakövetelhető. A 12. § (1) bekezdése szerinti elévülési időn belül visszakövetelhető a jogalap nélkül felvett illetmény, ha annak jogtalanságáról az állomány tagja tudott, vagy tudnia kellett volna.
(4) A Honvédség az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.
(5) Az állomány tagja az illetményre vonatkozó igényéről előre nem mondhat le, és a levonásmentes illetményrészét nem ruházhatja át.
(6) Az illetményből való levonásra és a fizetési felszólítás végrehajtására - a jogerőre emelkedést követően - egyebekben a bírósági végrehajtás szabályai az irányadóak.
117. § (1) Az állomány beosztásából felfüggesztett, előzetes fogvatartásban (házi őrizetben) lévő vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelynek legfeljebb 50%-át a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró visszatarthatja. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálati viszony megszüntetését vagy a lefokozást kimondó bírói ítélet kihirdetésétől, illetve fegyelmi határozat kézbesítésétől azok jogerőre emelkedéséig. Az állomány jogellenesen távollévő vagy eltűnt tagja - a távollét időtartamára - illetményre nem jogosult.
(2) Az (1) bekezdés alapján visszatartott távolléti díjat kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
118. § (1) Ahol e törvény átlagkeresetről rendelkezik, ott a havi átlagkereset összegének megállapításánál az esedékesség időpontjában érvényes alapilletmény és illetménykiegészítés, valamint az utolsó 4 naptári negyedévben (irányadó időszak) kifizetett illetménypótlék, jutalom és külön juttatás együttes összegének egyhavi átlagát kell alapul venni.
(2) Ha az állomány tagjának a szolgálati viszonya 4 naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete megállapításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett, (1) bekezdés szerinti illetményeket és juttatásokat kell figyelembe venni.
(3) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó illetménynek, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti szolgálatteljesítés alapján járó illetménynek csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső (időarányos) részét lehet beszámítani.
(4) Ha az állomány tagjának a fennálló szolgálati viszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagkereseteként a távolléti díjával azonos összeget kell megállapítani.

X. Fejezet

JUTTATÁSOK KÖLTSÉGTÉRÍTÉSEK, KEDVEZMÉNYEK ÉS TÁMOGATÁSOK

Külön juttatás

119. § (1) Az állomány tagja minden naptári évben - a tárgyévi szolgálatteljesítési kötelezettségének arányában - legalább 1 havi távolléti díjnak megfelelő összegű külön juttatásra jogosult. Ha a szolgálati viszony év közben jött létre, az állomány tagja a külön juttatás időarányos részére jogosult.
(2) A külön juttatást legkésőbb a tárgyév december 31. napjáig kell kifizetni. Ha a szolgálati viszony év közben szűnt meg, a külön juttatás időarányos részét a szolgálatteljesítés utolsó napján kell kifizetni.
(3) A külön juttatás mértékének alapja a kifizetés esedékességének időpontjában megállapított távolléti díj.
(4) A külön juttatásra jogot adó időnek kell tekinteni az 54. § (1) bekezdése, a 60. § (1) bekezdése, valamint a 77. § szerinti időtartamokat is. Nem számít jogszerző időnek a jogellenes távollét, az egy hónapot meghaladó illetménynélküli szabadság és a szolgálati viszony szüneteltetésének időtartama.

Jubileumi jutalom

120. § (1) A hivatásos állomány tagja jubileumi jutalomra jogosult, melynek mértéke
a) 25 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 2 havi,
b) 30 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 3 havi,
c) 35 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 5 havi,
d) 40 és azt követő minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 7 havi
távolléti díjnak megfelelő összeg.
(2) A jubileumi jutalom a szolgálati viszonyban töltött idő elérésének napján esedékes.
(3) A hivatásos állomány tagjának nyugdíjazásakor ki kell fizetni:
a) a nyugdíjazás évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;
b) a 30 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 1 év vagy ennél kevesebb van hátra;
c) a 35 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra;
d) a 40 év és az azt követő minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra.
(4) Ha a szolgálati viszony a hivatásos állomány tagjának halála miatt szűnt meg, a (3) bekezdés alkalmazása alapján járó jubileumi jutalmat özvegyének (élettársának), ennek hiányában az örökösnek kell kifizetni.

Napidíj

121. § (1) Az állomány tagja a kiküldetése esetén az illetményalap 1 munkanapra eső összegének 25%-ában megállapított napidíjra jogosult. Ha a kiküldetésben töltött idő a 8 órát nem érte el, a napidíj fele jár, ha a 4 órát nem érte el, napidíj nem jár.
(2) A napidíj kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat 10 forintra kerekítve kell megállapítani.

Repülőhajózók és ejtőernyősök egyszeri juttatása

122. § (1) Végkielégítés jellegű egyszeri repülőhajózói és ejtőernyős juttatásra jogosult az a hivatásos katona
a) akit neki fel nem róható egészségi okból vagy a szolgálat érdekében földi beosztásba helyeztek, valamint
b) akit önhibáján kívüli okból szolgálati, illetőleg rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugállományba vagy létszámfelettivé válás miatt tartalékállományba helyeztek.
(2) Az egyszeri juttatás összegét a beosztás és osztályos fokozat figyelembevételével - a repülőhajózó, illetőleg ejtőernyős beosztásokban eltöltött minden év után - az illetményalap 25-75%-ában kell megállapítani.
(3) Aki az (1) bekezdés szerinti egyszeri juttatásban részesült, a repülőhajózói és ejtőernyős beosztáshoz kapcsolódó külön juttatásokra és a kedvezményesen számított szolgálati időre nem jogosult, kivéve, ha újból ilyen beosztásba helyezték át. Az egyszeri juttatás újbóli megállapításakor csak a fenti beosztásokban ismételten eltöltött idő számítható be.

Távolléti díj

123. § Távolléti díjként az állomány tagja részére a kifizetés esedékességekor járó alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. Rendszeres illetménypótlékként a 111-113. §-okban, valamint a 114. § (1) bekezdés l)-r) pontjaiban felsorolt pótlékokat, továbbá a 252. § (2) bekezdésében meghatározott titkosszolgálati pótlékot kell figyelembe venni.

Költségtérítések

124. § (1) Az állomány tagja részére meg kell téríteni
a) az egyik szolgálati helyről a másikra, szolgálati érdekből történő áthelyezéssel vagy vezényléssel kapcsolatos,
b) a szolgálati feladat ellátásával kapcsolatban váratlanul felmerült,
c) a szabadságról, a munkaszüneti és a pihenőnapról történő visszarendeléssel összefüggő
költséget.
(2) Az állomány tagjának a munkába járás helyközi utazási költségeit az erre vonatkozó külön jogszabály szerint kell megtéríteni. A munkába járáshoz szükséges helyi közlekedési bérlet az állomány tagjának biztosítható.

Kedvezmények és támogatások

125. § (1) Az állomány tagja részére - szolgálati viszonya alapján - visszatérítendő, illetőleg vissza nem térítendő szociális, jóléti és kulturális kedvezmények és támogatások biztosíthatók. Ezek különösen a következők:
a) kedvezményes üdülés vagy üdülési hozzájárulás (családtagoknak is);
b) családalapítási támogatás;
c) szociális támogatás;
d) illetményelőleg;
e) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, átképzési támogatás.
(2) Az állomány tagja kedvezményes étkezésre vagy étkezési hozzájárulásra jogosult, kivéve azokat, akik jogszabály alapján térítésmentes természetbeni ellátásban részesülnek.
(3) Az állomány tagját a belföldi menetrend szerinti távolsági közlekedési eszközök igénybevételénél jogszabályban meghatározott utazási kedvezmény illeti meg.

Lakhatási támogatás

126. § (1) A hivatásos állomány tagja lakhatási támogatásokra - a végleges letelepedés esetét kivéve - a szolgálati helye szerinti településen vagy annak vonzáskörzetében jogosult, melyek különösen az alábbiak:
a) a minisztérium rendelkezése alatt lévő lakás bérlete, állami tulajdonú lakás esetében a lakbér összegének megállapításával;
b) magántulajdonú lakás megszerzésének anyagi támogatása kamatmentes kölcsönnel és vissza nem térítendő juttatással;
c) önkormányzati tulajdonú lakás bérlete esetén lakbértámogatás (kiegészítés);
d) lakás (lakrész) bérlete, albérlete esetén albérletidíj-hozzájárulás;
e) az egyedülállóak - beleértve a családjuktól távol élőket is - és a gyermektelen házaspárok, élettársak részére szükség esetén a minisztérium rendelkezése alatt álló szálló vagy garzon elhelyezés;
f) a lakással rendelkezők részére a rászorultsághoz igazodó mértékű lakásfenntartási költségekhez való hozzájárulás.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatást a hivatásos tisztnek a nyugállományba helyezéséről szóló parancs (határozat) aláírása után, illetve az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt 5 évvel, hivatásos tiszthelyettesnek a hivatásos állományba vételét követően lehet nyújtani.
(3) A szerződéses katona a rendfokozati állománycsoportja szerinti megkülönböztetéssel laktanyai vagy szálló-, illetve garzonelhelyezésre jogosult.
(4) A lakhatási támogatás nyújtása során a családi körülményekre, a rendfokozatra, a szolgálati beosztásra és a jogviszony jellegére tekintettel kell érvényesíteni az egyenlő elbírálás elvét.

Természetbeni ellátás

127. § (1) Az állomány tagját a természetbeni ellátás keretében térítésmentesen el kell látni a Honvédség feladatainak megfelelő fegyverzettel, felszereléssel, ruházattal és - a jogszabályban meghatározott esetben - élelmezéssel.
(2) Az ellátási normákban meghatározott egyenruházat és felszerelési cikkek beszerzésére első alkalommal alapfelszerelési, ezt követően pedig évenként utánpótlási egyenruházati ellátmány jár.
(3) Az állomány egyenruha viselésére nem jogosult vagy nem kötelezett tagja polgári ruházati cikkek vásárlása céljából az egyenruházati ellátási normáknak megfelelő pénzösszegre jogosult.

Nevelési ellátás, gyermekgondozási támogatás, anyasági támogatás

128. § Az állomány tagja nevelési ellátásra (családi pótlék, iskoláztatási támogatás) gyermekgondozási támogatásra (gyermekgondozási segély) és anyasági támogatásra a családok támogatásáról szóló jogszabályok szerint jogosult.

A kifizetés módja

129. § (1) Az állomány tagjának szolgálati viszonyából származó pénzbeli juttatása, az általa meghatározott bankszámlára történő átutalással, bankszámla hiányában postai úton történik. Egyes nem rendszeres juttatások pénztárból történő kifizetésére jogszabályban meghatározott módon kerülhet sor.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozókra nem kell alkalmazni.
(3) A juttatás bankszámlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve postai úton történő kifizetése a törvény hatálya alá tartozók részére költségtöbbletet nem okozhat.

XI. Fejezet

AZ ÉRDEMEK ELISMERÉSE

130. § (1) Az állomány tagja az adott szolgálati feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve a szolgálati feladatok hosszabb időn át történő eredményes végzéséért a következő elismerésben részesíthető:
a) írásbeli dicséret,
b) pénz- vagy tárgyjutalom,
c) hazai vagy külföldi jutalomüdülés,
d) a miniszter által adományozott névre szóló szál- vagy lőfegyver, emléktárgy,
e) a miniszter által alapított kitüntető cím, díj, plakett, oklevél, emléklap stb.,
f) szolgálati jel,
g) kitüntetés.
(2) Az (1) bekezdésben említett pénzjutalom - kivéve a miniszter által alapított díjjal együtt járó jutalom - összege, amennyiben a költségvetésről szóló törvény eltérően nem rendelkezik, évente nem haladhatja meg az érintett 6 havi illetményének összegét.

XII. Fejezet

A FEGYELMI FELELŐSSÉG

A fegyelmi felelősség általános szabályai

131. § (1) Ha az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) megszegi - amennyiben cselekménye vagy magatartása (a továbbiakban: együtt cselekménye) nem minősül bűncselekménynek vagy szabálysértésnek - fegyelemsértést követ el.
(2) A fegyelemsértést elkövetőt - a (4) bekezdés kivételével - az e fejezetben megállapított fenyítésben kell részesíteni.
(3) A törvényben biztosított hátrányok alkalmazásának célja a szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövető nevelése, valamint másoknak a fegyelemsértéstől való visszatartása.
(4) A fenyítés mellőzhető, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy - figyelembe véve az elkövető magatartását és szolgálati rendhez való viszonyát - a figyelmeztetés is elégséges.
132. § (1) A fegyelemsértést az e fejezetben megállapított fegyelmi eljárás szabályai szerint kell elbírálni.
(2) A fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni az állomány tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést is.
133. § (1) Nem fenyíthető az állomány tagja, ha a fegyelemsértést az elöljáró (vezető) parancsára követte el. Ha azonban tudta - nyomban és világosan felismerte -, hogy a kapott parancs teljesítésével fegyelemsértést követ el és azt a parancsot adó elöljárónak (vezetőnek) nem jelentette, fegyelmi felelősségét meg kell állapítani.
(2) A fenyíthetőséget kizárja az is, ha az állomány tagja a fegyelemsértést kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, jogos védelmi helyzetben, tévedésből, végszükségben vagy olyan kóros elmeállapotban követte el, amely befolyásolta őt cselekménye fegyelemsértő jellegének felismerésében.
(3) Nem tekinthető a (2) bekezdés szerinti kóros elmeállapotnak, ha az állomány tagja a fegyelemsértést önhibából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el.
(4) A Hvt. 22. § (1) bekezdésének a)-f) és h) pontjában, továbbá a 34. § (1) bekezdésében meghatározott szolgálati feladatok végrehajtásával együtt járó veszély során az állomány tagja végszükségre nem hivatkozhat.
(5) A (2) bekezdés szerinti fenyíthetőséget kizáró okok értelmezésére a Büntető Törvénykönyv fogalmait kell alkalmazni.
134. § (1) Fegyelmi eljárás nem indítható, illetve a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha az állomány tagja:
a) meghalt,
b) a cselekményt e fejezet szabályai szerint, illetve más törvényes eljárásban már elbírálták,
c) szolgálati viszonya a fenyítés jogerős kiszabása előtt megszűnt,
d) a fegyelemsértés elévült.
(2) A fegyelemsértés elévülése miatt, nem indítható fegyelmi eljárás, ha
a) a fegyelemsértés elkövetése óta 1 év, vagy a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak a fegyelemsértésről való tudomásszerzésétől számítva 30 nap eltelt;
b) a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerint a szabálysértés elévülése bekövetkezett, illetve a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak az arról történt tudomásszerzésétől számítva 30 nap eltelt.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti határidőket a külföldön elkövetett fegyelemsértés esetén az állomány tagja belföldre történő visszatérésétől kell számítani, ha azt belföldön bírálják el.

Fegyelmi fenyítések

135. § (1) A fegyelmi eljárás során a következő fenyítések alkalmazhatók:
a) feddés,
b) megrovás,
c) szigorú megrovás,
d) pénzbírság,
e) a beosztási illetmény legfeljebb 20%-kal történő csökkentése legfeljebb 1 évig,
f) a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása,
g) a szolgálati viszony megszüntetése,
h) lefokozás.
(2) Pénzbírság fenyítés csak a 132. § (2) bekezdésében meghatározott szabálysértés miatt alkalmazható. A pénzbírság mértéke nem haladhatja meg az adott szabálysértésre a szabálysértési jogszabályok alapján kiszabható pénzbírság összegét.
(3) A lefokozás fenyítés következménye a szolgálati viszony igazgatási úton történő megszüntetése is.
136. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a 135. § (1) bekezdés d)-f) pontjában foglalt fenyítések végrehajtását legfeljebb egyévi próbaidőre felfüggesztheti, ha alaposan feltehető, hogy a fenyítés a célját ezúton is eléri.
(2) Ha a próbaidő eredményesen telt el, a fenyítettet úgy kell tekinteni, mintha fenyítésben nem részesült volna. A próbaidő alatt elkövetett fegyelemsértésért vele szemben kiszabott újabb fenyítés esetén, azonban a felfüggesztett fenyítést is végre kell hajtani.
(3) Ha az újabb fegyelmi eljárásban szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítést szabtak ki, a felfüggesztett fenyítés végrehajtása nem rendelhető el.

A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok

137. § (1) A fegyelmi jogkört a (4) bekezdésben, a 138. § (2) és (3) bekezdéseiben, a 139. § (1) és (2), valamint a 140. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt kivételekkel az állományilletékes parancsnok (vezető) gyakorolja.
(2) A fegyelmi jogkör gyakorlása magában foglalja a fegyelemsértés és a szabálysértés felderítését, a fegyelmi eljárás elrendelését és lefolytatását, az elkövető vétkességének megállapítását, a fenyítés kiszabását, továbbá a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnokok fegyelmi ügyekben hozott döntéseinek az elöljáró parancsnok által történő felülvizsgálatát.
(3) Az alacsonyabb szolgálati beosztású parancsnok (vezető) részére biztosított fegyelmi jogkör megilleti a magasabb beosztású parancsnokot (vezetőt) is.
(4) Az állomány más szervnél szolgálatot teljesítő tagja a katonai fegyelmi szabályok hatálya alatt áll, vele szemben a fegyelmi jogkört a Honvéd Vezérkar főnöke vagy az általa kijelölt parancsnok (vezető) gyakorolja.
138. § (1) A honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnöke - ha e törvény kivételt nem tesz - a szolgálati alárendeltjeire e fejezet szerinti fenyítések bármelyikét alkalmazhatja.
(2) A szolgálati viszony megszüntetése és lefokozás fenyítést ezredesre csak a honvédelmi miniszter szabhat ki.
(3) A szolgálati viszony megszüntetése, továbbá a lefokozás fenyítést tisztre - ezredes kivételével - a Honvéd Vezérkar főnöke, az ennél alacsonyabb rendfokozatúakra pedig a kinevezésükre és előléptetésükre jogosult parancsnok (vezető) szabhat ki.
(4) Várakozási idő meghosszabbítása fenyítést tisztre az országos parancsnok szabhat ki.
139. § (1) Az országos parancsnokkal, valamint a Honvéd Vezérkar főnökének szervezetszerű helyettesével szemben a fegyelmi jogkört - a köztársasági elnök jogköreinek kivételével - a honvédelmi miniszter gyakorolja.
(2) Az állományilletékes parancsnok szervezetszerű helyetteseivel szemben a fegyelmi jogkört az elöljáró parancsnok gyakorolja.
140. § (1) Ha a fegyelemsértést az állomány több tagja együttesen valósítja meg, a fegyelmi eljárás lefolytatására és fenyítés kiszabására az az elöljáró parancsnok (vezető) jogosult, akinek a fegyelmi jogköre valamennyi elkövetőre kiterjed.
(2) A Honvéd Vezérkar főnöke - indokolt esetben, szolgálati alárendeltjei tekintetében - bármely fegyelmi ügyet az eljárás bármely szakában saját hatáskörébe vonhat.
(3) Tábornokkal szemben a 135. § (1) bekezdésének g) vagy h) pontja szerinti fenyítés alkalmazása céljából a honvédelmi miniszter a köztársasági elnökhöz tesz előterjesztést.

A fegyelmi eljárás rendje

141. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül fegyelmi eljárást rendel el, ha a tudomására jutott tények alapján fegyelemsértés, illetve fegyelmi eljárás keretében is elbírálható szabálysértés alapos gyanúja állapítható meg. A 131. § (4) bekezdésében foglalt esetben az elkövetőt figyelmeztetésben részesíti.
(2) A fegyelmi jogkörrel nem rendelkező parancsnok a szolgálati alárendeltségébe tartozó személy által elkövetett fegyelemsértésről és szabálysértésről - szolgálati úton - írásban köteles jelentést tenni a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak.
142. § Az állomány külföldön szolgálatot teljesítő tagja fegyelmi felelősségre vonására - nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése hiányában - e fejezet rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) ha a fegyelemsértés miatt a rendfokozatot vagy a szolgálati viszonyt érintő fenyítésnek lehet helye, az állomány tagját - a helyszínhez kötődő szükséges vizsgálatokat követően - haza kell rendelni és az eljárást belföldön kell lefolytatni;
b) kisebb tárgyi súlyú és jelentőségű fegyelemsértés esetén a fegyelmi eljárás - a hazarendelés mellőzésével a külföldi szolgálati helyen is lefolytatható.
143. § (1) A fegyelmi eljárást határozattal kell elrendelni, melynek egy példányát az eljárás alá vont személynek (képviselőjének) kézbesíteni kell. A határozatnak tartalmaznia kell: az eljárás alapjául szolgáló tényeket, körülményeket, a kivizsgálással megbízott személy nevét és beosztását, vagy - bonyolult ügyben - a vizsgáló bizottság összetételét (a továbbiakban együtt: vizsgáló), a vizsgálat lefolytatásának határidejét, továbbá az állomány eljárás alá vont tagjának a jogairól való tájékoztatását.
(2) A fegyelmi vizsgálatot 30 napon belül be kell fejezni. Indokolt esetben e határidőt a fegyelmi jogkör gyakorlója egy alkalommal - legfeljebb 30 nappal - meghosszabbíthatja.
144. § (1) A fegyelmi vizsgálattal nem bízható meg az eljárás alá vontnál alacsonyabb rendfokozatú személy, kivéve, ha annak beosztásából eredő feladata a fegyelmi ügyekben eljárni.
(2) A vizsgálatban nem vehet részt az, aki az ügyben érdekelt, vagy akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
145. § (1) Az állomány több tagja által együttesen, egy időben elkövetett fegyelemsértés esetén - ha azok tárgya azonos - a cselekményt egy eljárás keretében kell elbírálni.
(2) Ha az eljárás keretében olyan további fegyelemsértés kerül felderítésre, amely a vizsgálat tárgyához, illetve az eljárás alá vont személyhez kapcsolódik, az eljárást arra is ki kell terjeszteni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott esetekben a fegyelmi határozatot személyenként kell meghozni.
146. § (1) Az egyszerű ténybeli megítélésű, kisebb tárgyi súlyú fegyelemsértés esetén, ha az elkövető a fegyelemsértést beismerte, a vizsgáló megbízása mellőzhető. A fegyelemsértés ebben az esetben az eljárás alá vont személynek a fegyelmi eljárást elrendelő parancsnok által történt meghallgatása alapján is elbírálható (egyszerűsített eljárás).
(2) Az egyszerűsített eljárásban megállapított fegyelmi felelősség esetén csak a 135. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott fenyítés szabható ki.
(3) Ha az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja a személyes meghallgatásakor az egyszerűsített eljárást kifogásolja, vagy a megállapított tényállást vitatja, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a vizsgálat lefolytatására és a vizsgáló kijelölésére annak meghallgatásakor felvett jegyzőkönyvben a 143. § szerint intézkedik.
147. § (1) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja a fegyelmi eljárás elrendelésétől kezdve jogi képviselőt vehet igénybe, illetve kérheti, hogy képviseletében katonai érdek-képviseleti szerv járjon el.
(2) Nem lehet képviselő az érintett katonai szervezet parancsnoka (vezetője), parancsnokhelyettese, jogtanácsosa, az igazgatási szolgálat tagja, jogi előadója, továbbá akit az ügyben tanúként vagy szakértőként hallgattak meg.
(3) A jogi képviselő munkadíját és költségeit az állomány eljárás alá vont tagja viseli. Ha azonban a fegyelemsértés megállapítására nem kerül sor, a jogi képviselettel kapcsolatos költségeit meg kell téríteni.
148. § (1) Ha az állomány eljárás alá vont tagja tartós távolléte, illetve egészségi állapota miatt védekezését előterjeszteni, eljárási jogait gyakorolni nem tudja, a fegyelmi eljárást távolléte, illetve akadályoztatása tartamára fel kell függeszteni. Folytatni lehet azonban az eljárást, ha előreláthatóan szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítés kiszabása szükséges.
(2) A fegyelmi eljárást fel kell függeszteni, ha
a) szakértői vizsgálat szükséges, a szakvélemény elkészítéséig;
b) az állomány tagja külföldön tartózkodik, a visszaérkezéséig, figyelemmel a 142. § b) pontjára is;
c) a cselekmény elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, amelynek eldöntése bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, annak a döntéséig.
(3) A fegyelmi eljárás felfüggesztésének tartama nem számít be a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló, illetve az elévülési időbe.
149. § (1) Ha a fegyelemsértés súlya vagy jellege miatt a fegyelmi eljárás alá vontnak a szolgálati helytől való ideiglenes távoltartása szükséges, annak tartamára, de legfeljebb az első fokú határozat kihirdetéséig szolgálati beosztásából határozattal felfüggeszthető.
(2) Az elöljáró parancsnok a felfüggesztést indokolt esetben a fenyítés jogerőssé válásáig meghosszabbíthatja.
(3) Ha a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés indoka az (1) bekezdésben meghatározott eljárás befejezése előtt megszűnt - a felfüggesztés megszüntetésével egyidejűleg - az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját beosztásába vissza kell helyezni, illetve más beosztásban foglalkoztatható.
(4) A szolgálati viszony megszüntetése vagy a lefokozás fenyítés kiszabása esetén a beosztásból történő felfüggesztés az eljárás jogerős befejezéséig tart.
150. § (1) A szolgálati beosztásból való felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indokai megszűntek. Ha az eljárást a 158. § (1) bekezdés alapján szüntették meg, a felfüggesztés idejére visszatartott illetményt - annak törvényes kamatával - 3 munkanapon belül ki kell fizetni.
(2) Aki beosztásból történő felfüggesztés hatálya alatt áll - annak tartama alatt - a szolgálati beosztásával járó jogait nem gyakorolhatja, a szolgálati fegyverét és szolgálati okmányait köteles leadni, szolgálati helyére csak az állományilletékes parancsnok engedélyével léphet be. Egyéb tekintetben megilletik az e törvényben biztosított jogok, és terhelik az e törvényben meghatározott kötelezettségek.
(3) A felfüggesztés elrendelése, illetve meghosszabbítása ellen az állomány tagja az azt elrendelő parancsnok szolgálati elöljárójához, annak hiányában a honvédelmi miniszterhez halasztó hatállyal nem bíró fellebbezést nyújthat be. A fellebbezésről az elöljáró (honvédelmi miniszter) a kézbesítéstől számított 15 napon belül indokolt határozatot hoz, amely ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
151. § (1) A vizsgáló az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját, a tanút, a sértettet, a szakértőt a meghallgatása idejéről értesíti, a képviselőt pedig felhívja az eljárási cselekményen való részvételre azzal, hogy a távolléte az eljárási cselekmény lefolytatását nem akadályozza. Az értesítést, a felhívást a címzettnek az eljárási cselekmény előtt legalább 3 nappal kézbesíteni kell.
(2) Az állomány tagja meghallgatásáról történő értesítés az illetékes parancsnok (vezető) útján történik.
152. § (1) Ha a szabályszerűen értesített személy a meghallgatáson nem jelenik meg, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok az állomány tagja megjelenése végett annak illetékes parancsnoka (vezetője) útján ismételten intézkedik.
(2) A Honvédséghez nem tartozó személyt meghallgatása végett a vizsgáló felkeresi.
(3) Ha az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja az értesítés átvételét megtagadja, vagy a fegyelmi eljárásban önhibájából nem vesz részt, a fegyelmi eljárás lefolytatható, és a fenyítés kiszabható. Az értesítés átvételének megtagadását, illetve a fegyelmi eljárástól való távolmaradást jegyzőkönyvbe kell rögzíteni.
153. § (1) A fegyelmi eljárás során a tényállást tisztázni kell. Az eljárás során az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja javára és terhére szolgáló körülményeket fel kell deríteni, be kell szerezni az ügy szempontjából jelentős bizonyítékokat.
(2) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagját a vizsgálat folyamán eljárási jogaira ki kell oktatni.
(3) A fegyelmi eljárás során a fontosabb eljárási cselekményeket jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(4) Az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja (képviselője) a fegyelmi ügy irataiba betekinthet, azokról - az állami és szolgálati titokról, valamint az adatvédelemről szóló rendelkezések betartása mellett - feljegyzést, másolatot készíthet.
154. § (1) A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentésben foglalja össze a vizsgálattal kapcsolatos ténymegállapításait, majd az állomány eljárás alá vont tagját és képviselőjét felhívja, hogy az iratismertetésen - a felhívásban megjelölt időpontban - jelenjen meg.
(2) Az iratismertetés során az (1) bekezdésben megjelölt személyek bizonyítási indítványt tehetnek. A bizonyítás felvételéről vagy mellőzéséről a vizsgáló dönt. A döntés ellen külön jogorvoslatnak helye nincs.
(3) A vizsgáló a keletkezett iratokat és a jelentést a vizsgálat befejezését követően 3 napon belül átadja a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnoknak.
155. § (1) A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a kivizsgálásról szóló összefoglaló jelentést, továbbá az ügyben készült iratokat megvizsgálja és haladéktalanul intézkedik azok szükség szerinti kiegészítésére.
(2) Ha a tényállás nincs kellően felderítve, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, ami az ügy érdemi elbírálását lényegesen befolyásolja, a fegyelmi eljárást elrendelő parancsnok kiegészítő eljárást rendel el. A kiegészítő eljárás tartama nem haladhatja meg a 15 napot.
(3) Ha a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a vizsgálat anyagát elbírálásra alkalmasnak tartja - az iratok kézhezvételétől számított 5 napon belül - meghallgatást tűz ki, amelyen az állomány eljárás alá vont tagja, képviselője, valamint a vizsgáló lehet jelen. A meghallgatásról feljegyzést kell készíteni és az iratokhoz kell csatolni.
156. § A személyes meghallgatást követően a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok 5 napon belül a fegyelmi ügyet elbírálja. Ennek keretében kiszabja a fenyítést, vagy - ha a hatáskörét meghaladó fenyítés kiszabását látja szükségesnek - az iratokat a fenyítésre vonatkozó javaslatával együtt, szolgálati úton a hatáskörrel rendelkező elöljáróhoz felterjeszti, a 158. § (1) bekezdésében meghatározott esetben pedig az eljárást megszünteti.
157. § (1) A fenyítést a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a katonai szervezet fegyelmére gyakorolt hatásának, az elkövető vétkessége mértékének, a személyi körülményeinek, valamint a szolgálatban tanúsított magatartásának mérlegelésével kell kiszabni.
(2) Fenyítésként csak a 135. § (1) bekezdésében meghatározott fenyítést lehet kiszabni. Ugyanazon fegyelemsértésért több fenyítés nem szabható ki, és egyik fenyítés a másikkal nem kapcsolható össze. Több fegyelemsértés egy eljárásban történő elbírálásakor csak egy fenyítés szabható ki.
158. § (1) A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni, ha
a) az eljárás tárgyát képező magatartás fegyelemsértést vagy fegyelmi eljárásban elbírálható szabálysértést nem valósított meg, illetve, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy csak a figyelmeztetés indokolt;
b) az állomány eljárás alá vont tagja vétkessége nem állapítható meg;
c) a fegyelemsértés vagy a szabálysértést nem az állomány eljárás alá vont tagja követte el;
d) az ügyet más eljárásban már elbírálták;
e) fenyíthetőséget kizáró vagy megszüntető ok [133. § (1), 134. § (1) bekezdés] áll fenn;
f) az ügyben büntetőeljárás indult.
(2) Ha a fegyelmi eljárás során azt állapították meg, hogy az eljárás alapjául szolgáló magatartás bűncselekmény, vagy fegyelmi eljárásban el nem bírálható szabálysértés alapos gyanújának megállapítására alkalmas, akkor az illetékes nyomozó, illetve szabálysértési hatósághoz feljelentést kell tenni.
(3) Ha az állomány tagjának szolgálati viszonya a fegyelmi eljárás keretében elbírálható szabálysértés jogerős elbírálása előtt megszűnt, és a cselekmény nem évült el, az ügyet az illetékes szabálysértési hatósághoz kell áttenni.
159. § (1) A fenyítést határozatba kell foglalni, amely bevezető, valamint rendelkező részből és indokolásból áll:
a) a bevezető rész tartalmazza az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagjának nevét, anyja nevét, születési évét és helyét, szolgálati beosztását, rendfokozatát, továbbá annak a jogszabálynak (belső rendelkezésnek) a megjelölését, amelynek megsértésében a vétkességét megállapították;
b) a rendelkező rész tartalmazza a fenyítés nemét és mértékét, a jogorvoslat lehetőségét, a fenyítés végrehajtásának módját, a végrehajtás kezdő napját, a kihirdetés módját, és szükség esetén a végrehajtásért felelős személyt, valamint a jogorvoslati lehetőségre való figyelmeztetést;
c) az indokolásban kell megjelölni a fegyelemsértés (szabálysértés) elkövetésének helyét, idejét, leírását, a fenyítés kiszabásánál figyelembe vett enyhítő és súlyosító körülményeket.
(2) A fenyítést tartalmazó határozatot az állomány fegyelmi eljárás alá vont tagja előtt ki kell hirdetni, és a jogorvoslatról történő esetleges lemondását jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A határozat egy példányát - ha az állam- vagy szolgálati titkot nem tartalmaz - a fenyített (képviselője) részére kézbesíteni kell.
(3) A jogerős fenyítéseket, valamint az ezek hatály alóli mentesülés időpontját az erre rendszeresített dicséreti és fenyítési lapon kell nyilvántartani. Ha az állomány fenyített tagját áthelyezték, a dicséreti és fenyítési lapját az új szolgálati helyére meg kell küldeni.

Jogorvoslatok

160. § (1) A fegyelmi ügyben hozott érdemi határozat ellen annak kihirdetését követő 8 napon belül az állomány fenyített tagja - illetve az ő belegyezésével a képviselője - az elöljáró parancsnokhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a fenyítést kiszabó elöljáróhoz kell benyújtani.
(2) A fellebbezést a fenyítést kiszabó parancsnok megvizsgálja. Amennyiben a fellebbezésnek helyt ad, a határozatát saját hatáskörében visszavonja és új határozatot hoz. Egyéb esetben az eljárás során keletkezett iratokat 3 napon belül felterjeszti az elöljáró parancsnokhoz, ennek hiányában a honvédelmi miniszterhez.
(3) Az országos parancsnok által kiszabott fenyítés ellen benyújtott fellebbezést a honvédelmi miniszterhez kell felterjeszteni.
(4) A honvédelmi miniszter által kiszabott fenyítés ellen fellebbezésnek helye nincs.
161. § (1) Az elöljáró parancsnok a hozzá felterjesztett iratok alapján az egész eljárást felülvizsgálja. Ha indokoltnak tartja a bizonyítást, kiegészíti és az iratok felterjesztésétől számított 15 napon belül az első fokú fegyelmi határozatot helyben hagyja, hatályon kívül helyezi, vagy megváltoztatja.
(2) Az első fokú határozat hatályon kívül helyezése esetén az azt meghozó parancsnokot új eljárás lefolytatására utasítja, vagy - az eljárást megszüntető ok esetén - az eljárást megszünteti.
(3) Megváltoztatás esetén a fenyítés mértékét nem súlyosbíthatja.
(4) Az elöljáró parancsnok a másodfokú fegyelmi határozat egy példányát megküldi az első fokon eljárt parancsnoknak, az állomány érintett tagjának és a képviselőjének.
162. § A honvédelmi miniszter hatáskörében hozott, továbbá a másodfokú határozat ellen az állomány fenyített tagja vagy képviselője - a kézbesítésétől számított 15 napon belül - a bírósághoz keresettel fordulhat.

Eljárás szabálysértés esetén

163. § (1) Ha a szabálysértési hatóság iratai alapján a tényállás és a felelősség kétséget kizáróan megállapítható, vagy az állomány szabálysértéssel gyanúsított tagja a szabálysértés elkövetését beismerte, a 146. § szerinti egyszerűsített eljárás szabályai alkalmazhatóak.
(2) Amennyiben a szabálysértésben más személy felelőssége is megállapítható, a felelősségi arányok vonatkozásában a szabálysértési hatóság jogerős határozata az irányadó.
(3) Szabálysértés miatt pénzbírságnál súlyosabb fenyítés - figyelemmel a 135. § (2) bekezdésében foglaltakra is nem alkalmazható.
(4) Ha a szabálysértés miatt elkobzás vagy más intézkedés indokolt, a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok a fenyítés kiszabásával egyidejűleg a szükséges intézkedés megtétele céljából az illetékes szabálysértési hatóságot megkeresi. Az intézkedés kezdeményezése miatt fellebbezésnek helye nincs.

A fenyítés végrehajtása

164. § (1) A fenyítés végrehajtását a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül meg kell kezdeni. A végrehajtásra a fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok (vezető) intézkedik.
(2) A fenyítés jogerős és végrehajtható, ha
a) az első fokú fegyelmi határozat ellen fellebbezést nem jelentettek be;
b) a honvédelmi miniszter által hozott határozat, illetve a másodfokú határozat ellen - az erre nyitva álló határidőn belül - a bírósághoz keresetet nem nyújtottak be a határidő elteltének napján;
c) a fellebbezést vagy a keresetet visszavonták, a visszavonás napján;
d) a bíróság a benyújtott keresetet jogerősen elbírálta, a jogerő beállta napján.
(3) A (2) bekezdés a)-c) pontjai esetén a fegyelmi határozat jogerőre emelkedését és időpontját a jogerőre emelkedett határozatot hozó parancsnok (vezető) állapítja meg, amit záradékként rávezet a fegyelmi határozatra.
165. § (1) A pénzbírságot a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a szolgálati helyen befizetni. A fegyelmi jogkört gyakorló parancsnok (vezető) az érintett kérelmére legfeljebb 6 havi részletfizetést vagy halasztást engedélyezhet. Ha a fenyített a jogerősen kiszabott pénzbírságot az előírt határidő alatt nem fizette meg, illetve a részletfizetést elmulasztja, az egy összegben esedékessé válik, és azt az illetményéből le kell vonni.
(2) Ha az állomány tagja a szabálysértési hatóság által vele szemben jogerősen kiszabott pénzbírságot nem fizeti meg, és a szabálysértési hatóság emiatt azt elzárásra változtatta át, az elzárást a Honvédség katonai fogházában kell végrehajtani.

A fenyítés hatálya

166. § (1) A fenyítés hatálya az az időtartam, amely alatt az állomány fenyített tagja a jogszabályban meghatározott joghátrányokat viseli.
(2) Az állomány fenyített tagja a fenyítés jogerőre emelkedésétől a végrehajtásának befejezéséig, ezen felül az alábbi időtartamig áll a fenyítés hatálya alatt:
a) a feddés vagy megrovás fenyítés esetén 2, illetve 4, szigorú megrovás vagy a 135. § (1) bekezdés e) pontja szerinti beosztási illetmény csökkentés fenyítés alkalmazása esetén 8 hónapig;
b) a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása fenyítés esetében 1 évig.
(3) Akinek a pénzbírság vagy a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása fenyítését felfüggesztették, a felfüggesztés tartama alatt úgy kell tekinteni, mintha a fenyítés hatálya alatt állna, ez az időtartam azonban nem lehet hosszabb, mint a maximális várakozási idő.
(4) Akit a bíróság rendfokozatot vagy a szolgálati viszonyt érintő mellékbüntetéssel sújtott, 1 évig a fenyítés hatálya alatt állónak kell tekinteni.

A fenyítés hatálya alóli mentesülés

167. § (1) Az állomány fenyített tagja mentesül a fenyítés hatálya alól, ha a fenyítés jogerőre emelkedésétől, illetve a végrehajtása befejezésétől kezdődően a 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott időtartam eltelt.
(2) A fenyítés hatálya alól az állomány tagját a 166. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott időtartam eltelte előtt - kivételesen - az állományilletékes parancsnok mentesítheti, ha a fenyített a fenyítés után átlagon felüli teljesítményt nyújtott, példamutató magatartást tanúsított, és a fenyítés hatálya időtartamának legalább a fele eltelt. A mentesítés tényét parancsba kell foglalni.

Eljárás bűncselekmény esetén

168. § (1) Ha az állomány tagjával szemben büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásából az eljárás befejezéséig felfüggeszthető.
(2) Az (1) bekezdés szerinti felfüggesztésnek akkor van helye, ha az állomány tagja terhére rótt bűncselekmény a Honvédség tekintélyét súlyosan sérti, vagy veszélyezteti, illetve a büntetőeljárás miatt az elkövetőnek a szolgálattól való távol tartása indokolt.

XIII. Fejezet

KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG

Az állomány tagjának kártérítési felelőssége

169. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból eredő kötelességének vétkes (szándékos vagy gondatlan) megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
(2) A károkozó vétkességét, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a Honvédségnek kell bizonyítania.
(3) Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke - a (4) bekezdésben szabályozott esetek kivételével a károkozó 1 havi alapilletményének 50%-át nem haladhatja meg.
(4) A károkozó a 3 havi alapilletménye erejéig felel, ha
a) a Honvédség gazdálkodására, az anyagi-technikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével,
b) az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével,
c) hatósági jogkörben eljárva a jogszabályok megsértésével okozta a kárt, vagy
d) a kár olyan - jogszabályba ütköző - parancs, utasítás teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított előzőleg a figyelmet felhívta.
170. § Szándékos károkozás esetén a károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni.
171. § (1) Az állomány tagja vétkességére tekintet nélkül felelős azért a hiányért, amely olyan dologban következett be, amelyet visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel jegyzék vagy elismervény alapján vett át, és amelyet állandóan az őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
(2) A pénz- és értékkezelő, valamint a pénztáros jegyzék vagy elismervény hiányában is teljes felelősséggel tartozik az általa kezelt pénzért, értékpapírért vagy egyéb értéktárgyért.
(3) Mentesül az állomány tagja a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a Honvédség a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét és mértékét a Honvédségnek kell bizonyítania.
(5) A megőrzésre átadott dolog megrongálódásából eredő kár esetén az állomány tagja a vétkességi felelősségre vonatkozó szabályok szerint felel azzal az eltéréssel, hogy a vétlenség bizonyítása őt terheli.
(6) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró - vétkességre tekintet nélkül - teljes kártérítési felelősséggel tartozik azért, ha az illetmény megállapítására vonatkozó intézkedése jogszabályba ütközik és ezzel összefüggésben kerül sor kifizetésre.
172. § (1) A leltárhiányért a leltárfelelősségi megállapodást kötött raktáros vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik. Ha a leltári készletet több raktáros kezeli, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető.
(2) A leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni, és ebben meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a raktáros felelősséggel tartozik.
(3) A raktáros a Leltározási Szabályzatban meghatározott feltételekről a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően tájékoztatni kell.
173. § (1) A leltárhiányért megtérítési felelősséget - a raktárosok előzetes hozzájárulásának hiányában - csak a raktár teljes készletének leltározása alapján lehet megállapítani.
(2) A raktárvezetőnek és helyettesének személyében történt változás vagy a felelősségi szabályok megváltozása esetén a raktárt leltározással kell átadni, illetve átvenni.
(3) Leltározásnál a raktárosnak, illetve akadályoztatása esetén a képviselőjének a jelenlétét lehetővé kell tenni. Ha a raktáros a képviseletéről nem gondoskodott, akkor az állományilletékes parancsnok e feladat ellátására szakmailag alkalmas, érdektelen képviselőt köteles kijelölni.
(4) A raktáros a leltározással kapcsolatban a leltárfelvétel során és azt követően is észrevételt tehet.
(5) A leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt kell érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap és a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik.
174. § (1) A leltárhiány a kezelésre átvett anyagban, áruban (leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány.
(2) A leltárhiányért csoportos leltárfelelősségi megállapodás hiányában
a) a raktárvezető és raktárvezető-helyettes hathavi,
b) a beosztott raktáros négyhavi
alapilletménye erejéig felel.
(3) A csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség raktárosok közötti megosztását is, egyetemleges felelősség kikötésének azonban nincs helye. Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a raktárosok alapilletményük arányában felelnek. Csoportos leltárfelelősségi megállapodás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött raktárosok átlagkeresetének hathavi együttes összegét.
(4) Ha az állomány tagja olyan raktári beosztásban teljesít szolgálatot, ahol az átvett anyagokat (raktári készleteket) állandóan egyedül kezeli, a teljes leltárhiányért felel.
175. § (1) A leltárhiányért megtérítési felelősséget akkor lehet megállapítani, ha
a) a raktárossal (raktárosokkal) leltárfelelősségi megállapodást kötöttek,
b) az anyagokat (raktári készleteket) kezelésre szabályszerűen átadták, és azokat a raktáros átvette,
c) a raktáros a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében az adott raktárosi beosztást töltötte be.
(2) Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős személy is kezeli, a raktáros felelőssége megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő személyt a Honvédség a leltárhiányért felelős raktáros előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott beosztásban, illetve az adott szolgálati helyen.
176. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük - a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány és leltárhiány esetén az alapilletményük - arányában felelnek.
(2) Ha a kárt többen szándékosan okozták, a felelősségük egyetemleges.
(3) Nem kell az állomány tagjának megtérítenie a kárnak azt a részét, amely a Honvédség közrehatása következtében állt elő.
(4) A felelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek a munkavállaló felelősségére kihatnak, illetve, amelyek a biztonságos és előírásszerű kezelést befolyásolhatták, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését, továbbá a raktáros esetleges távollétének időtartamát.
177. § (1) Az állomány tagja kártérítési felelősségének megállapítására az állományilletékes parancsnok jogosult. Állományilletékes parancsnok hiányában a kártérítési felelősséget a miniszter állapítja meg.
(2) Az állományilletékes parancsnok a kár felfedezése után haladéktalanul intézkedni köteles a kár összegének és a károkozó személyének megállapítására.
(3) A kártérítési eljárás során a tényállás megállapításával arra alkalmas, érdektelen és elfogulatlan személyt kell megbízni. Ha a tényállás bonyolult, a káreljárás lefolytatására bizottságot kell kijelölni.
(4) A kártérítési eljárásban az állomány tagját meg kell hallgatni, és lehetővé kell tenni, hogy védekezését részletesen előadja. A lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(5) Az állomány tagja a kártérítési eljárásban érdekeinek védelmével megbízhatja az érdek-képviseleti szervet, illetőleg ügyvédet hatalmazhat meg.
178. § (1) A kár összegének megállapítását követő 60 napon belül az állományilletékes parancsnok a kártérítésre kötelezésről vagy annak mellőzéséről indokolt határozattal dönt. Ha a károkozóval szemben a kárigénnyel összefüggően büntetőeljárás indult, a határidő a büntetőeljárás jogerős befejezésekor veszi kezdetét.
(2) Az állományilletékes parancsnok a határozatban felhívja a károkozót, hogy a határozattal szemben 15 napon belül panasszal élhet.
(3) Ha a károkozó nem él panasszal, a kártérítésre vonatkozó határozat végrehajtható.
(4) Az állományilletékes parancsnok határozata elleni panaszt 8 napon belül fel kell terjeszteni az elöljáró parancsnokhoz, aki azt 30 napon belül elbírálja. E határozat ellen a kártérítésre kötelezett bírósághoz fordulhat.
179. § Ha az állomány tagja a kár okozását és annak mértékét beismeri és a kár mértéke az illetményalap 100%-át nem haladja meg, a megtérítési kötelezettség kártérítési határozat nélkül, kötelezvényben is elvállalható.
180. § A bíróság által megítélt kártérítés behajtása a bírósági végrehajtás szabályai szerint történik.
181. § (1) Az állományilletékes parancsnok a kártérítést utólag mérsékelheti, ha a kártérítésre kötelezett körülményeiben olyan változás következett be, amely a kártérítés méltányos csökkentését teszi indokolttá.
(2) Méltánylást érdemlő személyi körülményekre tekintettel az állományilletékes parancsnok a kártérítés levonását vagy végrehajtását elhalaszthatja, illetőleg részletfizetést engedélyezhet.
182. § A tényleges kár és a kiszabott kártérítés összegének különbözetét leírással, a kiszabott és behajthatatlan kártérítési összeget pedig törléssel kell rendezni.

A Honvédség kártérítési felelőssége

183. § (1) A Honvédség - az e fejezetben foglaltak figyelembevételével - vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel azért a kárért, amely az állomány tagjának a szolgálati viszonyával összefüggésben keletkezett.
(2) Mentesül a Honvédség a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elő.
184. § (1) Az állomány tagjának kell bizonyítania, hogy a kár a szolgálati viszonnyal okozati összefüggésben keletkezett.
(2) A szolgálati viszony körébe esnek különösen a Honvédség feladatainak ellátásával összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgásából és működéséből eredő okok.
(3) Ha az állomány tagja a tevékenységét rendeltetésszerűen a szolgálati helyen kívül is ellátja, az e körben történt károsodásának okát működési körön belül esőnek kell tekinteni.
185. § (1) A Honvédség a vétkességére tekintet nélkül felel a kárért, ha az olyan betegség következménye, amely
a) a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy
b) a szolgálat sajátosságaival összefüggésben súlyosbodott.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott betegségen kívüli egyéb megbetegedés folytán keletkezett kárért a Honvédség csak vétkessége esetén felel.
(3) A Honvédség a szolgálati viszonnyal összefüggő balesetből eredő személyi kárért vétkességére tekintet nélkül felel.
186. § A Honvédség a 183. § (1) bekezdésén, továbbá a 185. §-ban meghatározott felelőssége alapján az állomány tagjának elmaradt jövedelmét, dologi és nem vagyoni kárát, a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.
187. § (1) A szolgálati viszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni az elmaradt átlagkeresetet, továbbá azoknak a rendszeres szolgáltatásoknak a pénzbeli értékét, amelyekre az állomány tagja a szolgálati viszony alapján jogosult, feltéve, hogy azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.
(2) A szolgálati viszonyon kívüli elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres keresetet kell megtéríteni.
(3) Az elmaradt jövedelem megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeni változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével előre számolni lehetett.
(4) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet az állomány tagja a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárított el.
(5) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, így különösen: élelmezés, munka- és védőruha-ellátás, továbbá a költségtérítés címén járó összeget.
188. § Ha az átlagkereset számításánál irányadó időszakon belül általános illetményemelés volt, az átlagkeresetet - ha ez az állomány tagjára kedvezőbb - csak az emelés időpontjától kell számítani.
189. § (1) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor, a károkozás helyén irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni.
(2) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.
190. § (1) A Honvédség köteles megtéríteni az állomány tagja közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit is.
(2) Ha a károkozással összefüggésben az állomány tagja meghalt, eltartott hozzátartozója az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető jövedelmét is figyelembe véve - a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.
191. § A kártérítés kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni:
a) az elmaradt illetményre eső nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztári tagdíjat), egészségbiztosítási járulékot, munkavállalói járulékot és számított személyi jövedelemadó-előleget;
b) az állami egészségügyi és a társadalombiztosítás keretében járó ellátás ellenértékét;
c) azt a pénzösszeget,
ca) amelyet az állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,
cb) amelyhez az állomány tagja (illetve annak hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
cc) amelyhez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá,
cd) amelyhez az állomány tagja a Honvédség által, a javára megkötött biztosítás révén jut.
192. § (1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
(2) Ha a kárnak vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a Honvédség olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.
(3) Ha a kártérítés megállapítása után változás következett be az állomány tagjának lényeges körülményeiben, mind a károsult, mind a Honvédség, illetőleg - a felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén - a biztosító a megállapított kártérítés módosítását kérheti.
193. § A károsult állományilletékes parancsnoka, ennek hiányában a miniszter a károkozásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a károsultat felhívni kárigényének előterjesztésére. A Honvédség a kárigény bejelentésétől számított 15 napon belül írásbeli tájékoztatást ad a károsultnak az eljáró szervről és az eljárás módjáról.
194. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni
a) a betegség idejére járó távolléti díj és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint
b) a betegség idejére járó távolléti díj és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti igényt.
(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel
a) a betegség idejére járó távolléti díj első fizetésének napjától,
b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra, végül
c) a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától kezdődik.
(4) Járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a Honvédség a 193. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. 3 évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.
195. § (1) A Honvédség az állomány kártérítésre jogosult tagjától, illetve annak közeli hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.
(2) A Honvédség a károsultat értesíti, ha a kártérítés mértékének módosítására alapul szolgáló illetményemelést hajtott végre. A Honvédség hivatalból módosítja a járadék összegét.
196. § (1) A károsult a kártérítési kérelmet az állományilletékes parancsnokához nyújthatja be.
(2) A vezénylés időtartama alatt bekövetkezett kár esetében a kárigényt annál a szervezeti egységnél kell benyújtani, amelynél a kár keletkezett.
197. § (1) A kártérítést jogosságának megállapítása után a szervezeti egység fizeti ki, ha
a) a felelőssége nyilvánvaló;
b) az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű;
c) a kártérítés összege nem haladja meg a miniszter által megállapított összeghatárt.
(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó esetekben a kártérítés megállapítása és kifizetése a miniszter által kijelölt szerv hatáskörébe tartozik.
198. § (1) A kártérítési igényt az igénybejelentés beérkezésétől számított 60 napon belül, a 196. §, illetve a 197. § (2) bekezdésében meghatározott szervnek kell elbírálnia, és a döntést a károsulttal indokolt határozatban kell közölnie.
(2) A károsult a határozat ellen keresettel fordulhat a bírósághoz. A határozat keresettel nem érintett részei jogerőre emelkednek.
199. § Az 1965. január 1-je előtt bekövetkezett balesetből, illetve szolgálati megbetegedésből eredő kártérítési követelésekre e törvény rendelkezései nem alkalmazhatók. Ilyen esetben a polgári jog kártérítési szabályai irányadók.

XIV. Fejezet

A SZOLGÁLATI VISZONYON ALAPULÓ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ELLÁTÁSOK

Egészségbiztosítási ellátások

200. § (1) Az állomány tagjai egészségének és testi épségének védelmét az őket terhelő fokozott igénybevétel követelményeinek megfelelően kell biztosítani.
(2) Az állomány tagja egészsége megőrzéséhez, helyreállításához és egészsége javításához - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Eb. tv.) alapján - egészségbiztosítási ellátásokra jogosult. A pénzbeli egészségbiztosítási ellátások az e törvényben foglalt eltérésekkel illetik meg az állomány tagját.
(3) Az egészségügyi szolgáltatás a Honvédség által fenntartott, támogatott vagy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott egészségügyi intézményeknél vehető igénybe.
(4) Az állomány tagja az Eb. tv.-ben foglaltak szerinti baleseti ellátásra, szolgálati kötelmekkel összefüggő baleseti sérülése vagy szolgálati eredetű betegsége következtében jogosult.

A szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség megállapítása

201. § (1) Az állomány tagja balesetének, betegségének vagy az ezek miatt bekövetkezett halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggését hivatalból kell vizsgálni.
(2) Az állomány tagjának haláláról, 1 napot meghaladó szolgálatképtelenséget okozó balesetéről vagy a szolgálati kötelmekkel összefüggő olyan megbetegedésről, amely előreláthatólag tartós szolgálatképtelenséggel jár, jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyv felvételéről az állományilletékes parancsnok köteles gondoskodni.
(3) A balesetnek, betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggéséről a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv indokolt határozatban dönt (minősítő határozat).
(4) A minősítő határozatot írásba kell foglalni, és azt az állomány tagja - halála esetén közeli hozzátartozója részére meg kell küldeni.
(5) A minősítő határozat ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül a honvédelmi miniszterhez fellebbezésnek van helye. A honvédelmi miniszter döntése ellen 30 napon belül keresetet lehet a bírósághoz benyújtani.

Nyugellátás

202. § (1) Az állomány tagját - saját jogán - szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj illeti meg, és magánnyugdíjra szerezhet jogosultságot. A szerződéses állomány tagja szolgálati nyugdíjra nem jogosult.
(2) Az állomány tagja után a hozzátartozókat megillető hozzátartozói nyugellátások: az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj és a baleseti hozzátartozói nyugellátások.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti nyugellátások esetében a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj. tv.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny. tv.), valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mny. tv.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

A szolgálati nyugdíj

203. § (1) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idő után.
(2) A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő előtt is, ha a hivatásos szolgálat 55. §-ban meghatározott felső korhatárának elérésekor szolgálati viszonyban legalább 10 évet eltöltött, és rendelkezik a Tny. tv. 4. § (1) bekezdésének h) pontja és a 37-43. §-ai szerint számított 25 év szolgálati idővel.
(3) A szolgálati nyugdíjat teljes összegében kell folyósítani, ha a szolgálati viszony a felső korhatár elérésekor szűnt meg.
(4) A felső korhatár elérése előtt is teljes összegben kell folyósítani a szolgálati nyugdíjat, ha a hivatásos állomány tagja
a) 25 év szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idővel rendelkezik, és szolgálati viszonya az 59. § (1) bekezdés, valamint (2) bekezdésének b) pontja vagy a 62. § (1) bekezdés c) pontja alapján, illetőleg egészségi, pszichikai, továbbá neki fel nem róható nemzetbiztonsági alkalmatlanság miatt szűnt meg;
b) 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik, és a szolgálati viszonya megszűnésekor az 52. életévét már betöltötte, vagy munkaképességének csökkenése az 50%-ot elérte, de még nem rokkant.
(5) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező tagjának a szolgálati viszonyát az 52. életéve betöltése előtt közös megegyezéssel, a képzési kötelezettség elmulasztása, fizikai vagy minősítés szerinti alkalmatlanság - ideértve a felróható nemzetbiztonsági alkalmatlanság esetét is - miatt szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 52. életéve betöltéséig, illetve munkaképessége csökkenése 50%-os mértékének eléréséig. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat (4) bekezdés b) pontja szerint kell folyósítani.
(6) A miniszter a szolgálati érdemekre, illetve a szociális helyzetre figyelemmel az (5) bekezdés esetében az érintett javára eltérést engedélyezhet.
(7) Nem folyósítható a felső korhatár betöltése vagy megrokkanása előtt a szolgálati nyugdíj annak, akit a hivatásos szolgálatra való méltatlanság miatt felmentettek, vagy akinek a szolgálati viszonya az 56. § b), e) vagy f), illetve a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)-i) pontja alapján szűnt meg.

A 2013. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő szolgálati nyugdíj

204. § (1) A szolgálati nyugdíj összegét a nyugdíjazást közvetlenül megelőző 12 hónap alatt a szolgálati viszony keretében elért - a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló - illetménynek és illetmény jellegű juttatásoknak a számított személyi jövedelemadóval csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott összeg kiszámításánál alkalmazni kell a társadalombiztosítási jogszabályokban az öregségi nyugdíj megállapításánál előírt korlátozásokat.
(3) A repüléstől egészségi okból véglegesen eltiltott repülőhajózó nyugdíját az eltiltáskor vele azonos rendfokozatú és hasonló beosztású és minősítésű repülőhajózók (1) bekezdés szerinti illetménye és illetményjellegű juttatásai alapulvételével kell megállapítani, ha ez számára kedvezőbb.
(4) Az (1) és (3) bekezdésben említett illetményen és illetményjellegű juttatáson az alapilletményt, az illetménykiegészítést, az illetménypótlékot, a külön juttatást és a jutalmat kell érteni.
205. § A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítás szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő tartamától és a 204. § (1) bekezdése alapján számított illetmény és illetményjellegű juttatások havi átlagától függ. Ezek figyelembevételével a szolgálati nyugdíj összege:
Szolgálati idő/év	Havi átlagkereset százaléka
25	65,0
26	66,0
27	67,5
28	69,0
29	70,5
30	72,0
31	73,5
32	75,0
33	76,5
34	78,0
35	79,5
36	81,0
37 és ennél több	83,0

A 2012. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő szolgálati nyugdíj

206. § (1) A szolgálati nyugdíj összege a társadalombiztosítási jogszabályok szerint figyelembe vehető szolgálati idő tartamától, valamint a 204. § szerinti kereset, jövedelem - személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli - bruttó összegének egyhavi átlagától függ. Ezek alapján, ha a hivatásos állomány tagja kizárólag a szolgálati nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot, vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták, a szolgálati nyugdíj összege a következő:
Szolgálati idő (év)	A nyugdíjazás alapjául szolgáló havi átlagkereset, jövedelem százaléka
25	43,0
26	45,0
27	47,0
28	49,0
29	51,0
30	53,0
31	55,0
32	57,0
33	59,0
34	61,0
35	63,0
36	65,0
37 és ennél több	67,0
(2) Ha a hivatásos állomány tagjának a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget - saját döntése alapján - nem utalták át a Nyugdíjbiztosító Alap részére, a szolgálati nyugdíj összege a következő:
Szolgálati idő (év)	A nyugdíjazás alapjául szolgáló havi átlagkereset, jövedelem százaléka
25	31,07
26	32,62
27	34,17
28	35,72
29	37,27
30	38,82
31	40,37
32	41,92
33	43,47
34	45,02
35	46,57
36	48,12
37 és ennél több	49,67
(3) A hivatásos állománynak az a tagja, aki 2013. január 1-je előtt szolgálati nyugdíjra jogot szerzett s kizárólag a szolgálati nyugdíjrendszer keretében fizetett nyugdíjjárulékot - az igényérvényesítés időpontjától függetlenül - a 205. § szerinti mértékű szolgálati nyugdíjra jogosult.

Rokkantsági nyugdíj

207. § (1) Szolgálati idejére tekintet nélkül rokkantsági nyugdíjra jogosult az állománynak az a tagja, aki
a) egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében szolgálat (munka-) képességét legalább hatvanhét százalékban elvesztette, vagy
b) a szolgálati viszony megszűnését követően két éven belül válik rokkanttá, ha a rokkantság a szolgálati viszony időtartama alatt annak gyakorlásával összefüggésben bekövetkezett baleset, betegség következménye és ebben az állapotában egy évig javulás nem várható, rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
(2) A rokkantsági nyugdíj összege a nyugállományba helyezésig szerzett szolgálati idő tartamától, a 204. §-ban meghatározott átlagkereset, jövedelem nagyságától, valamint a rokkantság fokától függ. Ennek megfelelően a III. csoportba tartozó személy rokkantsági nyugdíjának összege:
a) ha a rokkant szolgálati ideje nem éri el a 25 évet:
Szolgálati idő (év)	A nyugdíjazás alapjául szolgáló havi átlagkereset, jövedelem százaléka
1 évnél kevesebb	50,0
1	50,5
2	51,0
3	51,5
4	52,0
5	52,5
6	53,0
7	53,5
8	54,0
9	54,5
10	55,0
11	55,5
12	56,0
13	56,5
14	57,0
15	57,5
16	58,0
17	58,5
18	59,0
19	59,5
20	60,0
21	61,0
22	62,0
23	63,0
24	64,0
b) ha a rokkant szolgálati ideje eléri vagy meghaladja a 25 évet, a szolgálati nyugdíj mértékével azonos.
(3) A rokkantsági nyugdíj összege a II. rokkantsági csoportban a havi átlagkereset öt, az I. rokkantsági csoportban pedig tíz százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.
(4) Ha a rokkant a magánnyugdíjpénztárba is fizetett tagdíjat, és saját döntése szerint az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz, a (2), illetőleg (3) bekezdés szerint kiszámított összeg hetvenöt százalékát kell részére rokkantsági nyugdíj címén megállapítani.
(5) Annak a hivatásos állományúnak, akinek az (1) bekezdés szerinti rokkantságát az orvosi felülvizsgálat során megszüntették és - a rokkantság idejét is beleszámítva a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkezik, a továbbiakban részére szolgálati nyugdíjat kell megállapítani és folyósítani.

Baleseti rokkantsági nyugdíj

208. § (1) Az állomány tagja szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy szolgálati eredetű betegség esetén - a szolgálati idejére tekintet nélkül - baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult, ha
a) szolgálat (munka-) képességét túlnyomó részt szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy szolgálati eredetű betegség miatt legalább hatvanhét százalékban elvesztette, és
b) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél.
(2) A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke a Tny. tv. szerinti baleseti rokkantsági nyugdíj mértékével azonos.
(3) Ha a hivatásos állomány tagjának a 69. § (4) bekezdés szerinti rokkantságát az orvosi felülvizsgálat megszüntette és a rokkantság idejét is beleszámítva a szolgálati nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkezik, a továbbiakban részére szolgálati nyugdíjat kell megállapítani és folyósítani.

Hozzátartozói nyugellátás

209. § (1) Az állomány tagja vagy a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személy elhalálozás esetén özvegyének (élettársának) özvegyi nyugdíj, gyermekének árvaellátás, szülőjének szülői nyugdíj jár.
(2) Az özvegyi nyugdíj az özvegyet az elhalt házastársa szolgálati viszonyának idejére tekintet nélkül megilleti.
(3) A Tny. tv. 50. § (1) bekezdése szerinti ideiglenes özvegyi és a (2) bekezdésének a) pontja szerinti özvegyi nyugdíj a 60%-a, a (2) bekezdés b) pontja szerinti özvegyi nyugdíj pedig a 24%-a annak a szolgálati, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette, vagy megillette volna.
210. § (1) Az árvaellátás mértéke a Tny. tv. 56. § (1) bekezdése szerinti árva esetében az elhunyt nyugdíjának 36%-a, a (2) bekezdése szerinti árva esetében pedig a 72%-a.
(2) A szülői nyugdíj összege az özvegyi nyugdíj összegével egyenlő. Ha a szülői nyugdíjra többen szereztek jogot, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.

A baleseti hozzátartozói nyugellátások

211. § (1) Az állomány szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset sérülés vagy betegség következtében elhunyt tagjának a 209. § (1) bekezdésben szereplő hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosultak.
(2) A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóját a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a nyugdíjas nem a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség következtében halt meg.
(3) A baleseti sérült hozzátartozóinak akkor is jár a baleseti nyugellátás, ha a halál a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség miatti munkaképtelenség ideje alatt következik be, és vélelmezhető, hogy a sérült életben maradása esetében baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.
(4) A hozzátartozói baleseti nyugellátások mértéke - az (5)-(7) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a 209-210. § szerinti hozzátartozói nyugellátások mértékével azonos.
(5) A hősi halott után az ideiglenes özvegyi nyugdíj a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 70%-a, amely az elhunytat - halála időpontjában - a II. rokkantsági csoportban megillette volna.
(6) A hősi halott után járó ideiglenes özvegyi nyugdíjat követően folyósított özvegyi nyugdíj mértéke a Tny. tv. 50. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben megegyezik az (5) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj mértékével. A Tny. tv 50. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben az özvegyi nyugdíj annak a baleseti rokkantsági nyugdíjnak a 28%-a, amely az elhunytat a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban megillette volna.
(7) A hősi halott esetében az árvaellátás összege árvánként annak a nyugdíjnak a 42, illetőleg - a Tny. tv. 56. §-ának (2) bekezdése esetén - a 84%-a, amely az elhunytat baleseti rokkantsági nyugdíjként - halála időpontjában - a II. rokkantsági csoportban megillette volna.

A nyugellátás és a baleseti járadék megállapítása

212. § (1) Az e törvény alapján járó nyugellátások és baleseti járadék megállapításáról első fokon a honvédelmi miniszter által kijelölt szerv indokolt határozatban dönt.
(2) A határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a honvédelmi miniszterhez fellebbezés nyújtható be. A honvédelmi miniszter határozata ellen a kézbesítésétől számított 30 napon belül keresettel a bírósághoz lehet fordulni.
213. § (1) A nyugellátásra jogosultnak - beleértve a hozzátartozói nyugellátásra jogosultat is - a nyugállományba helyezést követő két hónapra nyugdíj helyett az állomány nyugállományba helyezett, illetve elhunyt tagja utolsó havi illetménye alapján megállapított távolléti díj kétszeresének - számított személyi jövedelemadóval csökkentett - összegét kell kifizetni. Ez az összeg azonban nem lehet kevesebb, mint ami a jogosultat a nyugdíjazás első két hónapjára nyugdíj címén megillette volna. A nyugdíj helyett folyósított kéthavi illetmény nyugellátásnak minősül, és a nyugállomány kezdő napját megelőző utolsó munkanapon kell kifizetni. A nyugállományba való helyezést követő két hónapra folyósított ellátásnak a szolgálati nyugdíj megállapítási szabályai szerint megállapított része vehető figyelembe a társadalombiztosítási szervekkel történő elszámoláskor, valamint a nyugellátások külön jogszabály szerinti emelésénél azzal, hogy a különbözet társadalombiztosítási járulékalapot képez.
(2) Ha az állomány tagja meghalt, az (1) bekezdés szerinti összeget azoknak a nyugellátásra jogosult hozzátartozóknak kell folyósítani, akik az elhalttal annak halálakor együtt éltek.
214. § (1) A 203. § (1) bekezdése szerinti 25 év tényleges szolgálati idő betöltésekor a hivatásos állomány tagja nyugdíjának összegét - annak folyósítása nélkül - a Tny. tv. 82. §-a szerint hivatalból kell megállapítani (rögzíteni).
(2) A hivatásos állomány tagja ha nyugdíjának (1) bekezdés szerinti rögzítését követően legalább 365 napra szolgálati időt szerez, nyugdíjazásakor az (1) bekezdés szerint rögzített és az évenkénti emelésekkel növelt, valamint a tényleges nyugállományba helyezésekor megállapított nyugdíja között választhat.

A magánnyugdíj

215. § (1) Az Mny. tv. 3. § (1) bekezdése, valamint a Tbj tv. 4. § m) pontja alkalmazása szempontjából a hivatásos állomány tagját 37. életévének betöltése előtt kell pályakezdőnek tekinteni.
(2) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói határozzák meg, hogy a hivatásos állomány tagja melyik magánnyugdíjpénztárhoz csatlakozhat.

XV. Fejezet

KÉRELEM, SZOLGÁLATI PANASZ, FELLEBBEZÉS, SZOLGÁLATI JOGVITA

Kérelem

216. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyával összefüggő ügyben szóban vagy írásban kérelmet terjeszthet elő.
(2) A kérelmet szolgálati úton ahhoz a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz kell előterjeszteni, akinek a kérelem elbírálása a hatáskörébe tartozik.
(3) Az elöljáró a kérelem tárgyában 30 napon belül intézkedni köteles.

Szolgálati panasz

217. § Az állomány tagja - meghatalmazása alapján, nevében az érdek-képviseleti szerv és jogi képviselője is ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 222. § (1) bekezdésében nem szabályozott döntést vagy intézkedést sérelmesnek tartja, szolgálati panaszt terjeszthet elő.
218. § (1) A szolgálati panaszt, a döntést hozó (mulasztó) elöljáróhoz a szolgálati út betartásával kell benyújtani. A döntést hozó (mulasztó) elöljáró, ha a szolgálati panasznak helyt ad, azt saját hatáskörében a kézhezvételtől számított 30 napon belül elbírálja.
(2) Amennyiben a döntést hozó (mulasztó) elöljáró a szolgálati panaszt megalapozatlannak tartja, azt a kézhezvételtől számított 15 napon belül, az ügy összes iratával együtt felterjeszti a szolgálati elöljáróhoz, és erről az állomány tagját írásban értesíti.
(3) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a szolgálati elöljáró a szolgálati panaszt annak kézhezvételétől számított 30 napon belül indokolt határozatban bírálja el és döntését az állomány tagjával írásban közli. Ez a határidő - indokolt esetben - egy ízben, 30 nappal meghosszabbítható.
219. § A Honvéd Vezérkar főnöke által hozott döntés vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása iránti szolgálati panaszt a Honvéd Vezérkar főnökéhez kell benyújtani, aki a döntését, illetve intézkedését megváltoztatja, vagy az ügy összes iratát döntésre a miniszterhez felterjeszti.
220. § Amennyiben a szolgálati panasz elbírálásához szükséges olyan adat hiányzik, amely a Honvédség nyilvántartásaiban nem áll rendelkezésre, a döntést hozó elöljáró vagy a szolgálati elöljáró a panasztevőt 15 nap határidő kitűzésével hiánypótlásra szólítja fel. A hiánypótlás időtartama az elintézési határidőbe nem számít bele.
221. § (1) A szolgálati panaszjogának gyakorlásában az állomány tagja nem korlátozható. A panasztevőt a szolgálati panasz megalapozatlansága miatt hátrány nem érheti, kivéve, ha azzal szándékos fegyelemsértés, szabálysértés vagy bűncselekmény valósul meg.
(2) A más jogszabályban meghatározott panaszjog gyakorlását, e törvénynek a szolgálati panaszra vonatkozó szabályai nem érintik.

Határozat elleni fellebbezés

222. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos, a honvédségen belüli eljárás során fegyelmi, kártérítési, a betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggését érintő, valamint nyugdíjügyben hozott első fokú határozat ellen - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezést nyújthat be.
(2) Az állomány tagja halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggése kérdésében hozott első fokú határozat ellen a közeli hozzátartozó nyújthat be fellebbezést.
(3) A fellebbezést a szolgálati elöljáró, illetőleg a miniszter vagy az általa meghatározott szerv vezetője, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, 30 napon belül bírálja el. E határidő egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható.

A bírósági út

223. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén 30 napon belül keresettel fordulhat a bírósághoz, ha
a) a szolgálati panaszát elutasították vagy jogszabályban előírt határidőn belül nem bírálták el, illetőleg az első fokú határozat elleni fellebbezését elutasították;
b) a sérelmezett döntést a miniszter hozta;
c) az a)-b) pontba nem tartozó, alanyi jogon biztosított jogosultságokkal kapcsolatban hozott döntés vagy intézkedés, illetve ezek elmulasztása miatt joghátrány érte.
(2) A Honvédség vagy az állomány tagja a szolgálati viszonnyal kapcsolatos igényével közvetlenül a bírósághoz fordulhat, ha a törvény a Honvédségen belüli eljárásról nem rendelkezik.
224. § (1) A bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történő megszüntetéséről hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha az felmentési tilalomba ütközik vagy egyébként jogellenes.
(2) Ha a szolgálati viszonyt jogellenesen szüntették meg, az állomány tagját olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszonya meg sem szűnt volna.
(3) A szolgálati viszony megszüntetéséről hozott határozat hatályon kívül helyezése esetén - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az állomány tagját eredeti beosztásába vissza kell helyezni, és meg kell téríteni az elmaradt illetményét, egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát.
(4) Ha az állomány tagja a szolgálati viszonyának fenntartását nem kívánta, vagy ha a Honvédségtől a szolgálati viszony fenntartása nem várható el - kérelmére - a bíróság mellőzi az eredeti beosztásba történő visszahelyezést, egyidejűleg a Honvédséget - az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - legalább két-, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
(5) Amennyiben az állomány tagja nem kéri, vagy a bíróság mellőzi az eredeti beosztásba történő visszahelyezést, a szolgálati viszony a jogellenességét megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
(6) Ha a szolgálati viszony megszüntetésekor a hivatásos állomány tagját nyugállományba helyezik és a bíróság a szolgálati viszonynak felmentéssel történő megszüntetéssel hozott határozatot hatályon kívül helyezi, a szolgálati viszony a nyugállományba helyezéssel szűnik meg, de a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjáig a hivatásos állomány tagja részére meg kell téríteni a nyugellátás és az elmaradt illetménye közötti különbözetet, valamint elmaradt egyéb járandóságát és a felmerült kárát. Nem kell megtéríteni az illetménynek, az egyéb járandóságnak és a kárnak azt a részét, amelyet a hivatásos állomány tagja munkaereje hasznosításával megkeresett vagy megkereshetett volna.
(7) Az állomány tagját, ha szolgálati viszonya nem felmentéssel szűnt meg - a (3) bekezdésben foglaltakon kívül -, megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díj és a felmentés esetére járó végkielégítés is.

XVI. Fejezet

SZEMÉLYÜGYI NYILVÁNTARTÁS

225. § (1) Az állomány tagjairól személyügyi alap, összesített és központi (hivatalos) nyilvántartást kell vezetni (a továbbiakban együtt: személyügyi nyilvántartások).
(2) Személyügyi alapnyilvántartást az állományilletékes parancsnok szervezeti egységénél, az összesített nyilvántartást az elöljáró parancsnok szervezeti egységénél, központi személyügyi nyilvántartást a minisztériumban kell vezetni.
(3) A hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekről - illetve ellátásra jogosult hozzátartozóikról - a nyilvántartást a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokságon és a miniszter által kijelölt központi szervnél kell vezetni.
(4) A személyügyi nyilvántartásokban kezelhető adatokat e törvény 5. számú melléklete tartalmazza.
226. § (1) A személyügyi alapnyilvántartás keretében az állomány tagjairól személyi anyaggyűjtőt kell vezetni, amely a szolgálati viszony létesítésével kapcsolatos, a szolgálati viszony fennállása alatt és azt követően keletkezett iratokat és okmányokat, továbbá a szolgálati viszony fennállása alatt készült vezetői értékeléseket, minősítéseket, teljesítményértékeléseket és személyi javaslatokat tartalmazza.
(2) A személyügyi alapnyilvántartást vezető katonai szervezetek az általuk nyilvántartott adatokról és azok változásairól folyamatos adatszolgáltatást nyújtanak az elöljáró katonai szervezeteknél vezetett összesített nyilvántartás és a központi nyilvántartás részére.
(3) A személyügyi nyilvántartásokból a (2) bekezdésen kívül csak törvényben meghatározott szervek részére, a meghatározott céllal és adattartalommal szolgáltathatók adatok.
227. § A nyilvántartható adatok számítógépes rendszerben is feldolgozhatóak. A számítógépes személyügyi nyilvántartó rendszer a Honvédség, illetve a minisztérium egyéb nyilvántartásaival (adatrendszereivel) csak az adatszolgáltatás szükséges mértékéig, egyéb adatrendszerrel csak törvény felhatalmazása alapján kapcsolható össze.
228. § (1) A személyügyi alapnyilvántartásba betekinteni, illetve abból adatot átvenni jogosult:
a) a saját adatait illetően az állomány tagja;
b) az alárendeltjei vonatkozásában:
ba) a minősítést végző személy,
bb) a szolgálati elöljáró,
bc) az állományilletékes parancsnok;
c) a szervezeti egységet illetően a szervezeti egység személyügyi szerve;
d) a Honvédséget illetően a Honvéd Vezérkar főnöke és helyettese;
e) az állomány munkaügyi ellenőrzését végző szerv;
f) a miniszter, az államtitkár, felügyeleti hatáskörében a humán területet felügyelő helyettes államtitkár;
g) a minisztérium személyügyi szervének vezetője és az arra feljogosított beosztottja, valamint a központi személyügyi nyilvántartás kezelői;
h) az állomány érintett tagjait illetően az előmeneteli bizottságok tagjai, valamint a fegyelmi, a szociális ügyben eljáró személy;
i) az illetmény számfejtését végző szervek, illetve személyek;
j) a törvényben meghatározott egyéb szervek és személyek.
(2) A központi személyügyi nyilvántartásba történő betekintéshez az (1) bekezdés d)-g) pontjában meghatározott személyek kivételével a központi személyügyi nyilvántartás vezetését felügyelő személyügyi vezető hozzájárulása szükséges, aki ezt a jogkörét átruházhatja.
229. § (1) A személyügyi alapnyilvántartás vezetéséhez az érintett személy (saját adataira vonatkozóan), valamint az adattal rendelkező szerv köteles adatot szolgáltatni. Az alapnyilvántartás adatkörében beállt változásról az érintett köteles 8 munkanapon belül az illetékes személyügyi szervet tájékoztatni.
(2) Az állomány tagja jogosult a róla nyilvántartott adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. Az adatkezelő köteles a helytelen adatot helyesbíteni, a jogellenesen nyilvántartott adatot törölni.
(3) A személyügyi nyilvántartás adatai közül a szervezet megnevezését, az állomány tagja nevét, rendfokozatát, beosztását, továbbá az elismerésére, kitüntetésére vonatkozó adatokat az állomány tagja beleegyezése nélkül nyilvánosságra lehet hozni.
(4) A 228. §-ban foglalt személyeken és szerveken kívül - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más részére tájékoztatást, igazolást, jellemzést, javaslatot a személyügyi nyilvántartásban őrzött iratok alapján csak az érintett hozzájárulásával lehet adni.

XVII. Fejezet

A NYUGÁLLOMÁNYÚAKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

230. § (1) A hivatásos állományból nyugállományba helyezett személy (a továbbiakban: a nyugállomány tagja) egyenruháját viselheti, és rendfokozatát a nyugállományra utaló megjelöléssel használhatja. Erre jogosultságát a „Katonai nyugdíjas igazolvány”-nyal igazolja. Egyenruha viselése esetén köteles betartani a katonai magatartási, alaki és viselkedési szabályokat.
(2) A nyugállomány tagja politikai rendezvényen egyenruhát nem viselhet.
(3) Az egyenruha viselésének és a rendfokozat használatának a joga nem illeti meg a nyugállomány tagját, ha a szolgálati viszonya az 56. § b), e) és f) pontja alapján vagy a hivatásos szolgálatra méltatlanná válás miatt szűnt meg.
(4) A nyugállomány tagjának egyenruha viselése egészségi okból korlátozható.
(5) Ha a nyugállomány tagja a magatartása alapján az egyenruha viselésére és a rendfokozat használatára méltatlan, annak viselésétől, illetve használatától eltiltható. A méltatlanná válás tényét vizsgálat keretében kell megállapítani és az eltiltást határozatba kell foglalni. A vizsgálatot a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokság folytatja le és tesz javaslatot döntésre. A határozatot a külön jogszabályban meghatározott parancsnok (vezető) hozza meg. A vizsgálat - amennyiben az érintett a tényfeltáró meghallgatáson nem kíván részt venni - távollétében is lefolytatható.
(6) A határozat elleni jogorvoslatra és a bírósági út igénybevételére a törvény fellebbezésre és a bírósági útra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(7) Az egyenruha viselésére és a rendfokozat használatára méltatlan a nyugállománynak az a tagja,
a) aki egyenruhában nyilvános helyen, mások előtt megbotránkozást keltő magatartást tanúsít;
b) aki a fegyveres szerv megbecsülését és tekintélyét romboló tevékenységet folytat;
c) akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság szabadságvesztésre ítélt.
(8) Az egyenruha viselésre vonatkozó előírásokat értelemszerűen alkalmazni kell az állományba nem tartozó, de annak viselésére feljogosított személyekre is.
231. § (1) A nyugállomány tagja, házastársa (élettársa, özvegye) és az általa eltartott gyermeke, jogosult a Honvédség által fenntartott, illetve támogatott egészségügyi, szociális, és jóléti intézményhálózat (intézmények) által nyújtott szolgáltatások igénybevételére.
(2) A szociális gondoskodás keretében, a nyugállomány tagja részére - külön jogszabályban meghatározott módon - nyújtható pénzbeli és természetbeni támogatások:
a) eseti szociális segély,
b) kedvezményes üdülés,
c) kedvezményes étkeztetés,
d) kiegészítő egyenruha-ellátás,
e) egyéb kedvezményes juttatások és szolgáltatások.
232. § (1) A nyugállomány tagja, továbbá a hivatásos és a nyugállomány tagjának özvegye - ha azt jogszabály nem zárja ki - a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló bérlakásra jogosult, illetve a lakásbérleti jogot változatlan feltételek mellett folytathatja.
(2) A nyugállomány tagja, továbbá a hivatásos és a nyugállomány tagjának özvegye - amennyiben az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte - a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló nyugdíjasotthonban történő elhelyezésre jogosult.
(3) Nem illeti meg az (1) és (2) bekezdés szerinti jog a nyugállomány tagját, ha szolgálati viszonya az 56. § b), e) és f) pontjai szerint, vagy a hivatásos szolgálatra méltatlanná váláson alapuló felmentés miatt szűnt meg.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott személy halála esetén az egyenes ágbeli rokona - külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - a Honvédelmi Minisztérium rendelkezése alatt álló lakás bérleti jogát folytathatja.
(5) Az (1) bekezdés szerinti jogok a túlélő élettársat is megilletik, ha
a) az együttélésből közös gyermek született, vagy
b) az együttélés a halál bekövetkezéséig megszakítás nélkül legalább 5 éven át tartott.
233. § A nyugállomány tagja érdemeinek elismerése megegyezik a hivatásos állományéval, az adományozás rendjét külön jogszabály tartalmazza.
234. § A nyugállomány tagja jogosultságainak érvényesítését, a velük való kapcsolattartást felvállaló társadalmi szervezetek támogathatók. A nyugállomány tagja ügyeinek intézése, az alap- és szakosított ellátások, szolgáltatások igénybevételének biztosítása, a miniszter által kijelölt központi szerv, illetve a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokságok feladata.

XVIII. Fejezet

SZOCIÁLIS ÉS KEGYELETI GONDOSKODÁS

Szociális gondoskodás

235. § E törvény rendelkezései alapján szociális gondoskodási körbe tartozik:
a) az állomány és a nyugállomány tagja - kivéve, ha az utóbbi szolgálati viszonya az 56. § e) és f) pontja, az 59. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)-i) pontja alapján szűnt meg, illetve a 230. § (5) bekezdése alapján az egyenruha viselésétől és rendfokozata használatától eltiltották -, valamint azok közeli hozzátartozói;
b) az állomány elhunyt tagjának özvegye, árvája, amíg ellátást folyósítanak számára, illetve az özvegy akkor is, ha saját jogú nyugdíjat kap;
c) akinek a szolgálati viszonya a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség miatt szűnt meg.
236. § (1) A szociális gondoskodás keretében a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló jogszabályokban biztosítottakon túl, a Honvédség saját költségvetése terhére differenciáltan pénzbeli, természetbeni, személyes gondoskodást nyújtó alap- és szakosított ellátást biztosít.
(2) A szociális gondoskodás - a X. fejezetben foglaltak mellett - kiterjedhet családtámogató és életminőség javító programok megvalósítására, különféle kockázati biztosítások megkötésére, az önkéntes biztosító pénztárak támogatására, valamint az állomány rekreációs ellátásának biztosítására.
(3) Az alap- és szakosított ellátások és gondoskodási konstrukciók, szolgáltatások igénybevételét külön jogszabály határozza meg.

A kegyeleti gondoskodás

237. § (1) Az állomány elhunyt tagja érdemei és a szolgálat teljesítésének jellege alapján hősi halottá, a Magyar Honvédség halottjává és a katonai szolgálat halottjává minősíthető.
(2) Ha az állomány tagja a szolgálati kötelezettség teljesítése során, vagy azzal összefüggésben az életét feláldozza, őt a miniszter hősi halottá nyilváníthatja.
(3) A miniszter, illetve a Honvéd Vezérkar főnöke az állomány elhunyt tagját és a nyugállomány elhunyt tagját - a szolgálati viszonyának fennállása alatt a honvédelem érdekében kifejtett kimagasló érdemeire figyelemmel „A Magyar Honvédség halottjává” nyilváníthatja.
(4) Az állományilletékes parancsnok, az állomány azon tagját, akit a (2) vagy (3) bekezdés alapján nem minősítettek, a katonai szolgálat halottjává nyilvánítja.
(5) A nyugállomány tagja halála esetén a (4) bekezdésben foglalt jogkör a lakóhely szerint illetékes hadkiegészítő parancsnokot vagy az utolsó szolgálati beosztása szerinti állományilletékes parancsnokot illeti meg.
(6) Az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések csak különös méltánylást érdemlő körülmények esetén alkalmazhatók azok esetében, akik a halálukat szándékosan maguk okozták, vagy a haláluk önhibájukból eredő ittas vagy bódult állapotuk következménye.
(7) Nem alkalmazhatók az (1)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezések, ha a nyugállomány tagjának szolgálati viszonya az 56. § e) és f), az 59. § (2) bekezdésének c) pontja vagy a 62. § (1) bekezdésének d) vagy g)-i) pontja alapján szűnt meg, illetve a 230. § (5) bekezdése alapján őt az egyenruha viselésétől és rendfokozata használatától eltiltották.
238. § (1) A kegyelet hivatalos kifejezéseként az elhunytat a minősítéstől függően - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a végtisztesség megadásaként katonai tiszteletadással, az intézkedésre jogosult hozzátartozó kérésének megfelelően egyházi vagy polgári szertartással kell eltemetni.
(2) Nem illeti meg az (1) bekezdés szerinti katonai tiszteletadással történő eltemetés azt, akit a 237. § (6) bekezdésében foglaltak miatt nem minősítettek.
239. § A 237. § (1)-(6) bekezdése alapján minősítettek temetési költségeit - külön jogszabályban meghatározott tartalommal és norma összegéig - a Honvédség viseli.

XIX. Fejezet

A KATONAI NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK ÁLLOMÁNYÁRA VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK

240. § A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok (a továbbiakban: Szolgálatok) állományára e törvény rendelkezéseit, az e fejezetben foglalt eltérésekkel, valamint a rájuk vonatkozó külön törvény előírásaival együtt kell alkalmazni.

A szolgálati jogviszony jellege

241. § (1) A Szolgálatok állományába tartozás olyan sajátos szolgálati viszony, amely - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a Honvédség állományának tagja és az érintett Szolgálat között jön létre.
(2) Szolgálati viszony - a miniszter jóváhagyásával akkor hozható létre olyan személlyel, aki nem tagja a Honvédség állományának, ha a nemzetbiztonsági feladat végrehajtása érdekében történő foglalkoztatás kizárólag fedővállalkozás keretében valósul meg.
242. § (1) A Szolgálatok tagjának a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondás kivételével - csak akkor szüntethető meg, ha a Szolgálatokkal fennálló jogviszonya megszűnik.
(2) Ha a Szolgálatok tagjának e szolgálati viszonya - a 241. § (2) bekezdése szerint létesített szolgálati viszony esetét kivéve - megszűnik, az érintett Szolgálat az állomány tagját a Honvédség részére visszaadja.
243. § (1) A Szolgálatok állományának tagja nemzetbiztonsági feladatait külső munkaviszonyt létesítve is elláthatja (kihelyezett állomány).
(2) A Szolgálatok főigazgatói a szolgálat tagját polgári fedőbeosztásba helyezhetik. A szolgálat polgári fedőbeosztást ellátó tagjának szolgálati viszonyát folyamatosnak kell tekinteni, előmenetelére a speciális beosztást betöltőkre vonatkozó rendfokozati előmeneteli szabályok az irányadók.

Az alapvető jogok korlátozása

244. § (1) A Szolgálatok tagja:
a) a gyülekezési jog alapján szervezett rendezvényen történő megjelenési szándékát köteles a főigazgatónak bejelenteni, aki a részvételt megtilthatja;
b) a külföldre utazásának tervezett időpontját, útvonalát, hazatérésének várható időpontját - az utazás megkezdését megelőzően legalább 10 nappal - szolgálati elöljárójának köteles bejelenteni. A főigazgató a külföldre utazást szolgálati vagy nemzetbiztonsági érdekből megtilthatja, illetve korlátozhatja. Rendkívül indokolt esetben a 10 napos határidőtől el lehet térni.
(2) A Szolgálatok tagja - az elöljáró parancsnok által elrendelt időszakban - köteles bejelenteni a szolgálaton kívüli tartózkodási helyét.

Az érdek-képviseleti szervek és az érdekvédelem

245. § (1) A Szolgálatok tagjai szolgálati, szociális és életkörülményeikkel kapcsolatos érdekeik védelmére érdek-képviseleti szervet hozhatnak létre, ha az állomány egyharmada alapító tagként az érdek-képviseleti szerv megalapítását kimondja.
(2) Az érdek-képviseleti szerv nemzetközi érdek-képviseleti szövetséghez nem csatlakozhat.
(3) Az érdek-képviseleti szerv a Szolgálatok állományát a Szolgálatokkal szemben bíróság vagy más hatóság előtt nem képviselheti.
(4) Az érdek-képviseleti szerv tevékenysége nem irányulhat a Szolgálatok rendeltetésszerű feladatainak, valamint az elöljárói jogkör gyakorlása ellen.
(5) Az (1) bekezdés alapján létrejövő érdek-képviseleti szerven kívül más érdek-képviseleti szerv a Szolgálatoknál nem működhet, azokhoz a Szolgálat tagja nem csatlakozhat.
246. § (1) Az érdek-képviseleti szervet egyetértési jog illeti meg a Szolgálatok költségvetésében előirányzott jóléti célú pénzeszközök felhasználásával és a jóléti jellegű intézmények, ingatlanok hasznosításával kapcsolatban.
(2) Az érdek-képviseleti szervet véleményezési jog illeti meg az illetményfejlesztésre és az egyéb járandóságok fedezetére rendelkezésre álló pénzeszközök felhasználásával, szociális juttatásokkal, lakásgazdálkodással, egészségügyi ellátással, illetőleg a szolgálati és munkakörülményekkel összefüggő tervek kialakításával kapcsolatban.
(3) Az érdek-képviseleti szerv - halasztó hatállyal nem bíró - kifogást nyújthat be a munkáltatói jogkör gyakorlójánál az állomány nagyobb csoportját közvetlenül érintő jogellenes elöljárói intézkedés (mulasztás) esetén. Ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye.
(4) A (3) bekezdésben foglalt kifogás benyújtására a jogellenes intézkedést (mulasztást) követő, illetőleg a tudomásra jutástól számított 8. napon belül van lehetőség. A kifogást a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró 5 munkanapon belül bírálja el. Az egyeztetésre ezt követően, 8 napon belül kerül sor. Az eredménytelen egyeztetést követően az érdek-képviseleti szerv a miniszterhez fordulhat.

A szolgálati viszony alanyai

247. § (1) E törvény alkalmazása során a Szolgálatoknál munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró alatt a főigazgatókat kell érteni.
(2) A Szolgálatok főigazgatói a 3. számú mellékletben meghatározottakon túl a következő munkáltatói jogköröket is gyakorolják:
a) a Szolgálattal fennálló jogviszony létesítése, megszüntetése, valamint a Szolgálatok állományába visszavétel tiszt és tiszthelyettes esetében,
b) tiszt és tiszthelyettes más szervhez vezénylése,
c) mentesítés az alá-, fölérendeltségi viszonyból eredő összeférhetetlenség alól.
(3) Azon személyek esetében, akiknek szolgálati viszonya a 241. § (2) bekezdése szerint került létesítésre, a Szolgálatok főigazgatói gyakorolják a 3. számú mellékletben a Honvéd Vezérkar főnöke számára meghatározott jogköröket.

A szolgálati viszony létesítésének feltételei

248. § (1) A Szolgálatoknál szolgálati viszony azzal létesíthető, aki - az általános feltételeken túl - rendezett családi, illetve magánéletet él, és vállalja a titoktartási kötelezettséget.
(2) A miniszter további alkalmassági követelményeket határozhat meg.
(3) Ahol e törvény katonai és rendvédelmi oktatási intézményeket említ, a Szolgálatok esetében a Szolgálatok oktatási intézményeit is érteni kell.
(4) A katonai nemzetbiztonsági szolgálatokhoz történő kinevezési okmány a 43. § (4) bekezdésében foglaltaktól eltérhet.

Állományba tartozás és szolgálatteljesítés

249. § A Szolgálatok állománya - a 46. §-ban meghatározottakon túl - a külön törvényben meghatározott intézményeknél és szervezeteknél is teljesíthet szolgálatot.

A szolgálati viszony tartalma

250. § (1) A Szolgálatok esetében az elöljáró parancsa teljesítésének módjára a külön törvényben meghatározott eltérő rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) A titoktartási kötelezettség alól a miniszter, illetve a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró adhat felmentést, e jogkör nem ruházható át.
(3) Méltatlanság alatt a Szolgálatok esetében azt az esetet is érteni kell, ha a Szolgálatok tagja szolgálaton kívüli magatartásával a Szolgálatok működéséhez szükséges közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti.

A minősítés

251. § A Szolgálatok állományának tagja a teljesítmény értékelését és a minősítését bíróság előtt nem támadhatja meg.

A pótlékok

252. § (1) Az e törvényben meghatározott pótlékokon felül a Szolgálatok állományát az illetményalap százalékában meghatározva még akciószolgálati pótlék is megilleti, amelynek mértéke óránként 0,5%.
(2) A Szolgálatok állományának a külön törvényben meghatározottak szerint titkosszolgálati pótlék jár.

Fegyelmi felelősség

253. § (1) A Szolgálatok állományának tagjával szemben elrendelt fegyelmi eljárás során a Szolgálaton belül - képviselőként - ügyvéd nem járhat el. E feladatra a Szolgálatoknál működő érdek-képviseleti szerv tagja vagy a Szolgálatokkal szolgálati viszonyban álló személy kérhető fel. A képviseletért díjazás nem adható.
(2) Ha a fegyelmi határozat állam- és szolgálati titokkörbe tartozó megállapítást tartalmaz, az az érintettnek nem kézbesíthető.

Kártérítési felelősség

254. § Kártérítési eljárás során a Szolgálaton belül a Szolgálatok állományának tagja képviseletében ügyvéd nem járhat el.

Szolgálati panasz és fellebbezés

255. § (1) Szolgálati panasz esetén a Szolgálaton belül a Szolgálatok állományának tagja képviseletében ügyvéd nem járhat el.
(2) A Szolgálatok állományának tagja által benyújtott panaszt a sérelmezett döntést hozó, intézkedést tevő vagy mulasztást elkövető személy szolgálati elöljárója bírálja el.
(3) A (2) bekezdés szerinti eljárásban hozott sérelmezett döntés ellen, a Szolgálatok állományának tagja panaszával a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz fordulhat. Ha a sérelmezett döntést a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró hozta, a (4) bekezdés szerint kell eljárni.
(4) A munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró által hozott első fokú határozat, illetve a nem felülvizsgálati jogkörben hozott döntés, intézkedés vagy mulasztás ellen a hivatásos állomány tagja panasszal, illetve fellebbezéssel a miniszterhez fordulhat.

Bírósági út

256. § A Szolgálatok állománya, a szolgálati viszonyból származó jogvita esetén akkor fordulhat bírósághoz, ha a szolgálati viszonyra vonatkozó - az elöljáró mérlegelési jogkörébe nem tartozó - döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja, és a rendelkezésre álló egyéb jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette.

Személyügyi nyilvántartás

257. § (1) A Szolgálatok állományáról az alap és a központi személyügyi nyilvántartást a Szolgálatok vezetik. A Szolgálatok a Honvédelmi Minisztériumban vezetett központi nyilvántartás részére - a miniszter által meghatározott adatokról - csak számszerű, összesített információk adására kötelezettek.
(2) A központi nyilvántartásba a 228. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározottakon túl betekinteni, illetve onnan adatot átvenni a miniszter, valamint a miniszter (a Szolgálatok főigazgatói) által meghatározott, a miniszter irányítási feladatai ellátását segítő szervezetben, illetve a Szolgálatoknál dolgozó személyek jogosultak.
(3) A Szolgálatok személyügyi nyilvántartási rendjére a főigazgatók saját hatáskörükben intézkedhetnek.
258. § A Szolgálatoknál önálló előmeneteli bizottságok működnek.

XX. Fejezet

VEGYES RENDELKEZÉSEK

A szolgálati idő számítása

259. § (1) A végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából e törvény hatálybalépése előtt a fegyveres szervek állományában szolgálati viszonyban eltöltött és a korábbi szabályok szerint beszámítható szolgálati időt a szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek kell elismerni.
(2) Az 1996. szeptember 1-je után létesített szolgálati viszony esetén a szolgálati viszonyban eltöltött időként csak a 261. § (1) bekezdése szerinti szolgálati idő vehető figyelembe.
(3) A szolgálati viszonyban töltött idő az állománybavétel napjától a szolgálati viszony megszűnésének napjáig tart.
(4) Ha a szerződéses állomány tagja hivatásos szolgálati viszonyt létesít, az addig szerződéses szolgálati viszonyban eltöltött ideje hivatásos szolgálati viszonyban töltött időnek számít.
(5) A jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából a közszolgálati jogviszonyban eltöltött, illetőleg ilyennek minősített időket, a pótszabadság mértéke szempontjából pedig ezek mellett a munkaviszonyban eltöltött időt is figyelembe kell venni.
260. § Akinek a szolgálati viszonyát megszüntették, annak az e törvény szerint számított szolgálati idejét - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - közszolgálati jogviszony létesítése esetén a létesítendővel azonos jellegű jogviszonyban eltöltött időnek kell elismerni.
261. § (1) A szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek kell tekinteni a sor-, a tartalékos, a póttartalékos, a továbbszolgáló és szerződéses katonai, a fegyveres szerveknél hivatásos szolgálati, továbbá a katonai és rendvédelmi oktatási intézményeknél 1998. január 1-jét megelőzően hallgatói (növendéki) viszonyban töltött időt.
(2) A szolgálati nyugdíj mértékének megállapításához az (1) bekezdésben foglaltakon kívül a szolgálati időbe be kell számítani a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti szolgálati időket is.
(3) A katonai felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak (növendékeinek) szolgálati ideje a társadalombiztosítási szabályok szerint nem számít korkedvezményre jogosító szolgálati időnek.
262. § (1) A 259. § (1) bekezdésében meghatározott szempontból az alábbiak szerint kell a szolgálati viszonyban eltöltött időt számítani:
a) 2-szeresen a hangsebesség feletti repülőgépek hajózó állományának, a külföldön műveleti területen, illetve rendkívüli vagy veszélyes körülmények között szolgálatot teljesítőknek, valamint a terrorelhárítóknak,
b) 1,5-szeresen a hangsebesség alatti repülőgépek és a helikopterek hajózó állományának, az ejtőernyősöknek, aknakutatóknak, tűzszerészeknek, búvároknak, továbbá a polgári fedőbeosztásban nemzetbiztonsági feladatokat ellátóknak,
c) 1,2-szeresen a rendszeresen csapatkiképzést folytató szervezeti egységek kiképzéssel közvetlenül foglalkozó állományának, harcálláspontokon, a földfelszín alatt szolgálatteljesítőknek, a katonai büntetés-végrehajtási szervezeteknél a fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó állomány tagjainak, valamint a fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásokban szolgálatot teljesítőknek.
(2) Nem számítható kedvezményesen az az idő, ami alatt az (1) bekezdésben meghatározottak - folyamatosan 60 napot meghaladóan - nem a beosztásuknak megfelelő feladatot nem látnak el.
263. § (1) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni a szolgálati beosztásból való felfüggesztés, az előzetes letartóztatás, a katonai fogdában végrehajtott szabadságvesztés, valamint a jogellenes távollét időtartamát.
(2) Az (1) bekezdés - a katonai fogdát kivéve - nem alkalmazható, ha az érintett személyt az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették, vagy a büntetőeljárást megszüntették.
264. § (1) 1998. január 1-jét megelőzően az illetmény nélküli szabadság 30 napot meghaladó tartama a társadalombiztosítási szabályok szerint számít jogszerző időnek.
(2) A szolgálati viszony szünetelésének időtartama a 259. és a 261. § rendelkezései szempontjából szolgálati időnek számít.
265. § (1) Az állomány tagja szolgálati viszonyának megszűnésekor szakmai át-, illetve továbbképzési támogatásban részesíthető.
(2) Nem jogosult a támogatásra az állomány azon tagja, akinek szolgálati viszonya az 56. § b), e), f), h) és k), az 59. § (2) bekezdés c), valamint a 62. § b), d)-i) pontjai alapján szűnt meg.

Etikai eljárás

266. § (1) Az etikai szabályokat, az etikai eljárás rendjét, az Etikai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) működésének szabályait a Katonai Etikai Kódex tartalmazza, amelyet a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum egyetértésével a miniszter ajánlás formájában tesz közzé.
(2) Etikai vétséget követ el az állomány azon tagja, aki az etikai szabályokat vétkesen megszegi.
(3) Az etikai szabályok megszegése esetén a Bizottság által alkalmazható intézkedések:
a) szóbeli figyelmeztetés,
b) írásbeli figyelmeztetés,
c) méltatlanná válás megállapításának kezdeményezése.
(4) A (3) bekezdés c) pontjában meghatározott intézkedés kezdeményezése nem köti a munkáltatói jogkört gyakorló elöljárót (vezetőt).

Jogharmonizáció az Európai Közösségek jogszabályaival

267. § E törvény az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 97/80/EK irányelve a bizonyítási teher megfordításáról a nem alapján történő diszkrimináció esetén;
b) a Tanács 75/117/EGK irányelve a férfiak és nők azonos bérezése elvének alkalmazására kibocsátott jogi előírások összehangolásáról;
c) a Tanács 91/533/EGK irányelve a munkáltatónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről;
d) a Tanács 98/59/EK irányelve a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;
e) a Tanács 93/104/EK irányelve a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról.

XXI. Fejezet

HATÁLYBA LÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK

268. § (1) Ez a törvény - a 232. § (2) bekezdésének kivételével - 2002. január 1-jén lép hatályba. A 232. § (2) bekezdése 2004. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejűleg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 1. §-a (1) bekezdése első mondatának „a fegyveres erők (Magyar Honvédség ...)” szövegrésze, 2. §-a e) pontjának „és a katonai főügyész” szövegrésze, 2. §-a f) pontjából „a katonai főügyész” szövegrész, a 2. §-ának t) pontja, a 22. §-ának (3) bekezdése, a 82. §-ának (4) bekezdéséből „a honvédség” szövegrész, a 185. §-ának (3) bekezdéséből a „64. § (4) bekezdés szerinti” szövegrész, a XIX. fejezet, valamint az ezt módosító 1997. évi LXVII. törvény 142. §-a, az 1997. évi LXXV. törvény 14. és 15. §-a, az 1998. évi LXXXIX. törvény 18. §-a, 19. §-ának (1)-(2) bekezdése, 20. §-a és 25. §-ának (2) bekezdése, a Hszt. 2. számú melléklete 4.2. pontjának harmadik, negyedik és ötödik francia bekezdése, 7.1. pontja francia bekezdésének „katonai bírót” szövegrésze hatályát veszíti. Egyéb szabályai, valamint az ezeket módosító 1996. évi CVI. törvény, 1997. évi LXXV. törvény, 1997. évi CXVI. törvény, 1998. évi LXXXIX. törvény és az 1999. évi LVI. törvény szabályai a Honvédség hivatásos és szerződéses állományára nem alkalmazhatók.
(2) Ahol a Hszt. fegyveres szerveket, fegyveres erőket, hivatásos, szerződéses vagy nyugállományt, illetve ezek hozzátartozóit, valamint rájuk vonatkozó szolgálati jogviszonyt, illetve szolgálati viszonyt említ, annak hatálya a Magyar Honvédségre, illetve hivatásos, szerződéses vagy nyugállományára, valamint ezek hozzátartozóira nem terjed ki.
(3) A hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 59. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:
„(5) A tartalékos katona rendfokozati illetményét a viselt rendfokozatnak megfelelően, a hivatásos katonák honvédelmi pótlékával azonos összegben kell megállapítani, a honvéd rendfokozati illetménye pedig az illetményalap és a 0,35 szorzószám szerinti összeg.”
(4) A katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmények vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak jogállásáról szóló 1996. évi XLV. törvény
a) 9. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti;
b) preambulumának második bekezdése a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényt követően a „Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvényre” szövegrésszel egészül ki;
c) 3. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az intézményben vezetői beosztást, oktatói munkakört közalkalmazott, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) szerinti állomány tagja tölthet be.”
d) 4. §-a (3) bekezdése; 15. §-a (2) bekezdése b) pontja, 32. §-a (1) és (2) bekezdése; 33. §-a (2) bekezdése; 37. §-a (1) bekezdése a Hszt.-t követően a „vagy a Honvédséggel fennálló szolgálati viszony esetén a Hjt.” szövegrésszel egészül ki;
e) 9. §-a (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A hivatásos állomány tagját az egyetemi docenssé vagy főiskolai tanárrá történő kinevezéskor a soron következő rendfokozatba - alezredesig -, a minimális várakozási idő elteltével elő kell léptetni.
(2) A hivatásos állomány tagját az egyetemi tanárrá történő kinevezéskor a soron következő rendfokozatba - ezredesig -, a minimális várakozási idő elteltével elő kell léptetni.”

XXII. Fejezet

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

269. § (1) Az állomány e törvény hatálybalépése előtt szolgálati viszonyt létesített és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény előírásainak megfelelt tagja részére biztosítani kell a további szolgálatot, ha e törvény erre nem adna lehetőséget.
(2) Amennyiben az állomány (1) bekezdésben meghatározott tagja a törvény hatálybalépésekor a szolgálati nyugállományba helyezéshez szükséges szolgálati idővel rendelkezik, és az előmenetele nem biztosítható, kérelmére szolgálati viszonyát a 59. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felmentési szabályok szerint kell megszüntetni.
(3) A törvény hatálybalépése előtt létesített szerződéses szolgálati jogviszonyra vonatkozó szerződésben foglaltakat a szerződés hatályának lejártáig az állomány tagja részére biztosítani kell.
270. § Az állomány tagja, a szolgálat érdekében, beleegyezésével - 2003. december 31-ig -, a meglévő rendfokozatától eltérő rendfokozattal rendszeresített eggyel magasabb, vagy alacsonyabb rendfokozatú beosztásba kinevezhető, vagy áthelyezhető.
271. § Az e törvény 6. számú mellékletében foglaltaktól a rendszeresített rendfokozatok 2006. december 31-ig eltérhetnek.
272. § (1) Ha az állomány tagja e törvény hatálybalépésekor viselt rendfokozatánál magasabb rendfokozattal rendszeresített beosztást tölt be - a beosztásra rendszeresített rendfokozat eléréséig -, az egyes rendfokozatokra meghatározott minimális várakozási idő elteltével léptethető elő.
(2) Az állomány azon tagjai számára, akik e törvény szerint olyan beosztásban szolgálnak, amelyhez várakozási idő nélküli rendfokozatok rendszeresítettek, 2006. december 31-ig biztosítani kell, hogy viselt rendfokozatuk megfeleljen a beosztáshoz rendszeresített rendfokozatnak.
(3) Az e törvény által megállapított egyes rendfokozatokban:
a) eltöltendő minimális időtartamban a viselt rendfokozatban ténylegesen eltöltött időt figyelembe kell venni;
b) az eltölthető maximális időtartamok kezdetét e törvény hatálybalépésének napjától kell számítani;
c) a speciális beosztásokban szolgálók várakozási idejébe a viselt rendfokozatban ténylegesen eltöltött időt be kell számítani.
273. § Az állomány tagját, aki a jelenlegi beosztása betöltéséhez szükséges tanulmányokat megkezdte, a kötelező tanulmányi idő lejártáig úgy kell tekinteni, mint aki a beosztásához szükséges követelményeket teljesítette.
274. § (1) E törvény hatálybalépésével az állomány tagjának illetménye - az új illetményrendszer bevezetésével - nem csökkenhet.
(2) Az állomány tagjának a besorolási kategóriája szerinti beosztási illetményét - a 283. és a 284. §-ok figyelembevételével - kell megállapítani, a honvédelmi pótlék összegét pedig a viselt rendfokozathoz igazodó honvédelmi szorzószám alapulvételével kell kiszámítani.
(3) A törvény hatálybalépésekor megszűnő pótlékokat a beosztási illetménybe kell beépíteni.
275. § (1) A korábbi jogszabályok alapján megszerzett továbbszolgálói jutalomra való jogosultságot e törvény rendelkezései nem érintik.
(2) Amennyiben az állomány szerződéses tagját az e törvény 68. §-ában meghatározott leszerelési segélyen túl az (1) bekezdésben foglalt továbbszolgálói jutalom is megilleti, a számára kedvezőbb juttatást választhatja.
276. § A leszerelési segély megilleti az e törvény hatálybalépésekor szolgálatban álló szerződéses állományúakat, toborzópénz azonban csak az e törvény hatálybalépése után szerződéses szolgálati viszonyt létesítők számára fizethető.
277. § Az e törvény hatálybalépésekor a szolgálati viszony létesítésére és módosítására vonatkozóan folyamatban lévő ügyekben e törvény szabályait, a szolgálati viszony megszüntetésére - ideértve a nyugállományba helyezést is - folyamatban lévő ügyekben e törvény hatálybalépése előtti szabályokat kell alkalmazni.
278. § Az előmenetelhez - e törvény szerint - szükséges minősítéseket első alkalommal 2003. évben kell elkészíteni. Az eddig az időpontig esedékes előmenetelhez az éves teljesítményértékelést kell figyelembe venni.
279. § A fizikai alkalmassági követelményeket 2002. július 1-jétől kell alkalmazni.
280. § (1) A törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő fegyelmi és kártérítési ügyekben az eljárás megindulásakor hatályos szabályok alapján kell eljárni.
(2) A törvényben meghatározott új fenyítéseket csak a törvény hatálybalépése után megindult ügyekben lehet alkalmazni.
281. § Az e törvény hatálybalépése előtt kedvezményesen számított szolgálati időt e törvény hatálybalépése után is - változatlan mértékben - kedvezményes szolgálati időnek kell elismerni.
282. § Az e törvény hatálybalépése előtt megkötött tanulmányi szerződésekre, illetve a tanulmányokkal kapcsolatos kedvezményekre a szerződés megkötésekor, illetve a tanulmányok megkezdésekor hatályos szabályokat kell alkalmazni.
283. § A beosztási illetményeknek a megemelt szorzókkal történő számítására 2003. január 1-jéig az alábbiak szerint kell áttérni:
2002. január 1-jétől az illetmény különbözet 100%-át kell biztosítani.
284. § Az e törvény hatálybalépése után hivatásos vagy szerződéses jogviszonyt létesítő, a 6. számú melléklet szerinti beosztási illetménynek 2002. január 1-jétől 100%-ára jogosult.
285. § A vagyonnyilatkozat tételére kötelezetteknek az e törvény hatálybalépését követő 120 napon belül kell vagyonnyilatkozatot tenni.
286. § Az állomány azon tagja, akinek viselt rendfokozata alacsonyabb a beosztásához rendszeresítettnél, szolgálati nyugállományba helyezésekor egy rendfokozattal előléptethető, kinevezhető.

XXIII. Fejezet

FELHATALMAZÁSOK

287. § Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a törvény hatálybalépését követő három hónapon belül rendeletben szabályozza:
a) a szolgálati viszony létesítésének, módosításának, szünetelésének, megszüntetésének, tartalmának részletes szabályait, az ezekkel összefüggő személyügyi hatáskörök gyakorlásának, a személyügyi igazgatásnak és nyilvántartásnak a rendjét, ideértve:
aa) a más szervhez történő vezénylés részletes szabályait,
- az előmenetelre, teljesítményértékelésre, vezetői értékelésre, minősítésre vonatkozó részletes szabályokat,
ab) a miniszter, a Honvéd Vezérkar főnöke és az országos parancsnok munkáltatói jogkörébe nem tartozó munkáltatói jogköröket,
ac) az egyes elismerések adományozásának részletes szabályait és az adományozás rendjét,
ad) a dicsérő és a fegyelmi jogkört gyakorló szolgálati elöljárók körét és hatáskörüket,
ae) a más kereső foglalkozás bejelentésével, engedélyezésével kapcsolatos eljárást, és azoknak a vezetőknek a körét, akik nem folytathatnak más kereső foglalkozást,
af) a nyugállományúakra vonatkozó részletes szabályokat;
b) a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú tagjainak beosztási kategóriákba történő részletes besorolását és a szolgálati beosztásokban rendszeresített, illetve elérhető rendfokozatokat, továbbá a speciális, a fokozottan veszélyes, valamint az egészségkárosító beosztások körét, az azokhoz kapcsolódó részletes szabályokat, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál betölthető beosztásokat, az azokhoz tartozó besorolási kategóriákat és az azokban elérhető legmagasabb rendfokozatokat;
c) a katonai szolgálathoz, valamint az egyes beosztásokhoz kapcsolódó:
- szakmai, egészségi, pszichikai, fizikai alkalmassági követelményeket,
- a szolgálati beosztások betöltéséhez szükséges iskolai végzettségi (szakképesítési), tanfolyami és idegennyelv-ismereti követelményeket,
- valamint a pályázat útján betöltendő beosztások körét;
d) az egészségi, pszichikai, fizikai alkalmassági követelmények felmérésének szabályait, továbbá az egészségügyi szabadságra és szolgálatmentességre, valamint a csökkentett napi szolgálati időre vonatkozó szabályokat;
e) az illetmény megállapításának (beosztási kategóriába történő besorolás, előresorolás, illetménykiegészítés), a pótlékokra való jogosultságnak, a kifizetés rendjének, a levonás végrehajtásának részletes szabályait, továbbá a végkielégítés, leszerelési segély és a toborzópénz megállapításának és kifizetésének rendjét;
f) a juttatások, költségtérítések, kedvezmények, támogatások rendszerét és feltételeit, ideértve
fa) a szerződéses állomány 5 évet már szolgálatban töltött és legalább 10 év szerződéses szolgálatot vállalt tagjának a 126. § (1) bekezdése szerinti egyéb lakhatási támogatásra jogosultságát és annak feltételeit,
fb) a lemondási időre a lakhatási támogatások vonatkozásában eltérő szabályok megállapítását,
fc) a lakhatási támogatások egyéb feltételeit, a végleges letelepedés támogatásának eltérő szabályait, a végrehajtás részletes szabályozását, továbbá a szolgálati hely szerinti település vonzáskörzetének meghatározását,
fd) a Honvédség létszámigénye kielégítését támogató, ösztönző rendszer részletes szabályait;
g) az állomány pihentetésének, üdültetésének rendjét, valamint a szociális és kegyeleti gondoskodással kapcsolatos feladatokat;
h) a nyugellátásra, baleseti járadékra, továbbá a társadalombiztosítási szabályok szerinti ellátáson kívüli kiegészítő, térítéses szolgáltatásokat és az azokra jogosultak körét, a baleset, betegség szolgálati kötelmekkel való összefüggésének megállapításával kapcsolatos eljárást, valamint a szolgáltatások térítésének szabályait;
i) a külföldi szolgálattal, ezen belül különösen a műveleti területen ellátott szolgálattal, valamint a külföldi munkavégzéssel, illetve a fegyelmi kérdésekkel kapcsolatos különös szabályokat, az eljárás rendjét;
j) a kártérítés megállapításának módját, összeghatárait, mérséklésének és elengedésének részletes szabályait;
k) az egyenruha, a katonai rendfokozati és a fegyvernemi jelzés, a kitüntetés és a szolgálati jel viselésének módját, továbbá az egyenruha és a rendfokozat viselésének korlátozását;
l) a toborzási rendszer kialakítását, feladatait, feltételrendszerét és eljárási rendjét.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés a 2001. november 27-i ülésnapján fogadta el.