2001. évi LXXIV. törvény

a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

ELSŐ RÉSZ

I. Fejezet

A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosítása

1. § (1) A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Exim tv.) 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Mehib. Rt. az (1) bekezdés szerinti tevékenységeit exportirányú külkereskedelmi ügyletekhez, nemzetközi segélyügyletekhez, külföldi befektetésekhez és belföldi értékesítésekhez kapcsolódóan jogosult végezni. A Mehib Rt. a belföldi székhelyű utazásszervezési szolgáltatást végző vállalkozások Magyarországra történő utaztatási tevékenységéből eredő devizabevételeinek árfolyamkockázatát is biztosíthatja.”
(2) Az Exim tv. 3. §-ának (6) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„Az exportirányú külkereskedelmi ügyletre vonatkozó feltétel nem vonatkozik azokra a belföldi hitelbiztosításokra, amelyeket a Mehib Rt. külföldi hitelbiztosító megkeresésére, annak viszontbiztosítása mellett köt, valamint a 3. § (2) bekezdésében foglalt árfolyam-biztosítási tevékenységre.”
2. § Az Exim tv. 22. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„22. § A Hpt. 79. § (7) bekezdésében foglalt mérték az Eximbank esetében 35%.”

II. Fejezet

A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosítása

3. § (1) A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) 2. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem terjed ki e törvény hatálya az egyébként biztosítási tevékenységnek minősülő és az 1. számú melléklet A. részének 18. ágazatába sorolandó segítségnyújtási tevékenységre, ha azt valamely nem biztosítónak minősülő intézmény - a nemzetközi egyezmények által meghatározott feltételek alapján - már e törvény hatálybalépése előtt is végezte.”
(2) A Bit. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő (3) és (4) bekezdés lép:
„(3) Nem terjed ki e törvény hatálya a közúti gépjármű balesete vagy üzemzavara esetén a biztosítónak nem minősülő szervezet belföldön teljesített segítségnyújtási tevékenységére, ha az a következő szolgáltatásokra korlátozódik:
a) helyszíni üzemzavar-elhárítás, amennyiben a segítségnyújtási tevékenységet folytató vállalkozás elsősorban a saját felszerelését és személyzetét használja,
b) a meghibásodott gépjármű átszállítása a szükséges javítás végrehajtására alkalmas legközelebbi helyre,
c) a jármű vezetőjének és utasainak elszállítása a legközelebb fekvő helységbe, ahonnan utazásukat más közlekedési eszközzel folytathatják, vagy
d) a meghibásodott gépjármű, vezetője, utasa elszállítása a gépjármű üzemben tartója, vezetője, utasa belföldi lakóhelyére (székhelyére), az utazás kiindulási helyére vagy célállomására.
(4) Nem terjed ki e törvény hatálya a (3) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott tevékenységre abban az esetben sem, ha a közúti gépjármű balesete, üzemzavara külföldön következik be, feltéve, hogy a szolgáltatás igénybevevője tagja segítségnyújtási tevékenységet folytató szervezetnek és segítségnyújtásra
a) kölcsönösségi megállapodás alapján,
b) pótlólagos díjfizetés nélkül,
c) kizárólag a tagsági igazolvány felmutatására, és
d) a baleset vagy üzemzavar bekövetkezésének helye szerinti ország segítségnyújtási tevékenységet folytató szervezet által
történik.”
(3) A Bit. 3. §-ának 29. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„29. Kártalanítási Számla: a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást művelő biztosítók által létrehozott és folyamatosan finanszírozott pénzalap, amelynek célja a szerződéskötési kötelezettség ellenére kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkező üzembentartók, valamint - a jogszabályban meghatározott korlátozásokkal - az ismeretlen üzembentartók által okozott károk megtérítése.”
(4) A Bit. 3. §-ának 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„34. az ügymenet kiszervezése: a biztosítási tevékenység valamely részének egészben vagy meghatározó részben a biztosító megbízásából más gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] által történő végzése,”
4. § (1) A Bit. 5. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve]
„c) a biztosító eszközeinek a biztosító által történő kezelését és befektetését, a biztosító vagyonkezelési tevékenységét, ideértve - fedezeti céllal - a származtatott ügyletek kötését is,”
(2) A Bit. 5. §-ának (4) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[Biztosító a 4. § szerinti biztosítási és azzal közvetlenül összefüggő tevékenységen kívül más üzletszerű tevékenységet nem folytathat, kivéve]
„h) az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt szolgáltatásokat.”
5. § A Bit. 43. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Felügyelet engedélye szükséges:]
„k) a 10. számú melléklet II. pontjában felsorolt tevékenységek kiszervezéséhez,”
6. § A Bit. a következő 48/A-48/C. §-sal egészül ki:
„48/A. § (1) A biztosító a tevékenységének bármely elemét kiszervezheti, kivéve a 10. számú melléklet I. pontjában foglaltakat. A 10. számú melléklet II. pontjában foglalt tevékenységek csak a Felügyelet engedélyével szervezhetők ki.
(2) Az ügymenet kiszervezésének feltétele, hogy az irányítási és ellenőrzési jog megmaradjon a biztosítónál.
(3) Az ügymenet kiszervezési szerződésben a biztosító köteles előírni, hogy bármely típusú felügyeleti ellenőrzés esetén a vele szerződő fél köteles a felügyeleti ellenőrzést végzőknek az ügymenet kiszervezéssel kapcsolatos valamennyi adatot, dokumentumot, információt (elektronikus adathordozón is) megadni (szükség esetén a helyszínen is).
(4) A biztosító felelős azért, hogy a kiszervezett tevékenységet végző gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] a tevékenységet a jogszabályi előírások betartásával és a tőle elvárható gondossággal végezze. A biztosítónak haladéktalanul jelentenie kell a Felügyelet részére, amennyiben a kiszervezett tevékenység végzése jogszabályba vagy a szerződésbe ütközik.
(5) A Felügyelet a feltárt hiányosságok alapján a tevékenység kiszervezését a továbbiakban megtilthatja, amennyiben az jogszabályba vagy a kiszervezési szerződésbe ütközik.
(6) Az a gazdálkodó szervezet, amely egyidejűleg több biztosító részére végez tevékenységet, köteles az így tudomására jutott tényt, adatot elkülönítetten kezelni.
(7) A biztosító nem szervezheti ki a tevékenységet olyan gazdálkodó szervezethez, amelyben a biztosító vezető tisztségviselőjének vagy annak közeli hozzátartozójának tulajdonosi részesedése van, illetve annak vezető tisztségviselője.
48/B. § (1) Ha a biztosító a 10. számú melléklet II. pontjában foglalt tevékenységeket kívánja kiszervezni, az engedélyezésre irányuló kérelemhez mellékelnie kell:
a) a kiszervezésre vonatkozó szerződés tervezetét;
b) az adatvédelemre vonatkozó előírások érvényesülésének bemutatását;
c) a kiszervezés indokolását.
(2) A biztosító és a kiszervezett tevékenységet végző gazdálkodó szervezet között létrejött szerződésnek tartalmaznia kell:
a) a gazdálkodó szervezet hozzájárulását a kiszervezett tevékenységnek a biztosító könyvvizsgálója és a Felügyelet által történő ellenőrzéséhez;
b) a gazdálkodó szervezet felelősségét a tevékenység megfelelő színvonalon történő végzéséért, illetve a szerződésnek a megbízó biztosító részéről történő azonnali felmondási lehetőségét a gazdálkodó szervezet által történő ismételt vagy súlyos szerződésszegés esetén;
c) a gazdálkodó szervezettől elvárt, a tevékenység végzésének minőségére vonatkozó részletes követelményeket.
(3) A Felügyelet a tevékenység kiszervezésére vonatkozó engedély kiadását megtagadhatja, ha a kérelem nem felel meg az (1) és (2) bekezdésben foglaltaknak.
48/C. § (1) Ha a biztosító olyan tevékenységet kíván kiszervezni, amelyhez nem szükséges a Felügyelet engedélye, köteles ezt a Felügyeletnek a szerződés megkötését követő 30 napon belül bejelenteni, mellékelve a 48/B. § (2) bekezdésének megfelelő szerződést.
(2) A Felügyelet megtilthatja a tevékenység kiszervezését, ha a benyújtott szerződés nem felel meg a 48/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak.”
7. § A Bit. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § (1) A biztosítási szerződéskötési kötelezettség a 9. számú mellékletben, illetve más törvényben meghatározott esetekben írható elő.
(2) A biztosító köteles a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási termék eredményelszámolását és biztosítástechnikai tartalékainak állományadatait más biztosítási terméktől számvitelileg elkülöníteni.
(3) A Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó Nyilvántartó és Választási Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) - a 13. számú mellékletben szabályozott adattartalommal - nyilvántartást vezet a forgalmi engedéllyel ellátott gépjárművekre megkötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésekről és a kiadott előzetes fedezetigazolásokról. A Hivatal a nyilvántartásban szereplő adatokat a biztosítási jogviszony megszűnését követően 7 évig kezelheti.
(4) A biztosító és a Hivatal a gépjármű üzemben tartó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetének meglétét, a biztosítási szerződés adatait a közúti közlekedési nyilvántartásnak és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvénynyilvántartásnak a Hivatal által végzett összekapcsolása útján létrejött adatállománya alapján ellenőrzi. Az összekapcsolás útján létrejött adatállomány más célra nem használható fel, és azt az ellenőrzés elvégzése után 180 nappal meg kell semmisíteni.
(5) A biztosító a Hivatalt informatikai rendszerén keresztül haladéktalanul értesíteni köteles a biztosítási szerződés megkötéséről, továbbá az előzetes fedezetigazolás kiadásáról, illetve arról, ha az előzetes fedezetigazolás vagy a korábban kötött biztosítási szerződés megszűnt. A biztosító a biztosítási szerződés megszűnéséről köteles 15 napon belül az üzemben tartót értesíteni.
(6) Az érdekmúlással megszűnt szerződésről a biztosító haladéktalanul köteles - informatikai rendszerén keresztül - a Hivatalt értesíteni. Érdekmúlással szűnik meg a szerződés, ha a biztosítónál bemutatták a gépjármű forgalomból való kivonását tanúsító okiratot, a tulajdonos (üzemben tartó) változásnál a tulajdonjogot átruházó szerződést vagy egyéb okiratot.
(7) A károsult, a biztosítók, a Kártalanítási Számla kezelője, a Nemzeti Iroda, a Felügyelet és a rendőrhatóság megkeresésére a Hivatal a (3) bekezdés szerinti nyilvántartás alapján felvilágosítást ad a károkozó gépjármű adatairól. A károsult megkeresésére a Magyar Biztosítók Szövetsége (a továbbiakban: MABISZ) is köteles felvilágosítást adni a károkozó üzemben tartó gépjármű-felelősségbiztosítási adatairól, valamint a Kártalanítási Számláról teljesíthető kártérítési kifizetésekről, e célból a MABISZ jogosult adatokat átvenni a Hivatal által vezetett nyilvántartásból.”
8. § A Bit. 77. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 80. § (3) bekezdés c) pontja szerinti feltételeknek eleget tevő biztosító egyesület legalább a tárgyév utolsó napjára köteles meghatározni minimális szavatoló tőke szükségletét. A szavatoló tőke szükséglet számítását és fedezetének kimutatását az éves beszámolóval egyidejűleg köteles a Felügyelet részére megküldeni.”
9. § A Bit. 78. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az 5. számú mellékletben meghatározott minimális szavatoló tőke szükséglet számítását és fedezetének kimutatását a negyedéves adatszolgáltatással, illetve az éves beszámolóval egyidejűleg kell elkészíteni és a Felügyelet részére megküldeni. A biztosító a negyedéves adatszolgáltatás keretében tájékoztatja a Felügyeletet a rendelkezésre álló szavatoló tőkéje várható aktuális értékéről.”
10. § (1) A Bit. 86. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosító biztosítástechnikai tartalékai és biztonsági tőkéje a következő eszközökben tarthatók:
a) hitelviszonyt megtestesítő értékpapír
aa) egy évnél rövidebb lejáratú, OECD tagország által kibocsátott állampapír, illetve minden olyan egy évnél rövidebb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért valamely OECD tagország készfizető kezességet vállal,
ab) egyéves vagy annál hosszabb lejáratú, OECD tagország által kibocsátott állampapír, illetve minden olyan egyéves vagy annál hosszabb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért valamely OECD tagország készfizető kezességet vállal,
ac) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, hitelintézeti garanciával fedezett kötvény, vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
ad) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott kötvény, vagy más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír,
ae) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézet által kibocsátott kötvény és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy okirat,
af) Magyarországon székhellyel rendelkező jelzálog-hitelintézet által kibocsátott jelzáloglevél,
ag) OECD tagország helyi vagy regionális önkormányzatai által kibocsátott kötvény,
ah) OECD tagországban székhellyel rendelkező nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzat, illetve ilyen feladatot ellátó intézmény vagy ezen intézmény jogutódja által kibocsátott kötvény,
ai) OECD tagországban székhellyel rendelkező közüzem által kibocsátott kötvény;
b) lekötött betét
ba) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézetnél betétszámlán egy évnél rövidebb futamidőre lekötött pénzösszeg,
bb) OECD tagországban székhellyel rendelkező hitelintézetnél betétszámlán egyéves vagy annál hosszabb futamidőre lekötött pénzösszeg;
c) gazdálkodó szervezet által kibocsátott részvény
ca) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra bevezetett részvény,
cb) OECD tagországban székhellyel rendelkező biztosító, hitelintézet, befektetési vállalkozás, valamint a 85. § (5) bekezdésében meghatározott és részvénytársasági formában működő vállalkozás részvényei,
cc) OECD tagországban székhellyel rendelkező gazdálkodó szervezet által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra be nem vezetett részvény;
d) befektetési jegyek és egyéb kollektív befektetési értékpapírok
da) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett zártvégű befektetési alap által kibocsátott, elismert értékpapírpiacra bevezetett befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott, elismert értékpapírpiacra bevezetett zártvégű kollektív befektetési értékpapír,
db) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett nyíltvégű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott nyíltvégű kollektív befektetési értékpapír,
dc) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett, elismert értékpapírpiacra bevezetett zártvégű ingatlanalap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott, forgalomba hozott és elismert értékpapírpiacra bevezetett ingatlanbefektetéseket megtestesítő, zártvégű kollektív befektetési értékpapír,
dd) Magyarországon a Felügyelet által nyilvántartásba vett nyíltvégű ingatlanalap által kibocsátott befektetési jegy, valamint OECD tagországban kibocsátott és forgalomba hozott, ingatlanbefektetéseket megtestesítő nyíltvégű kollektív befektetési értékpapír;
e) Magyarországon elhelyezkedő ingatlan;
f) biztosítottnak nyújtott életbiztosítási kötvénykölcsön;
g) készpénz, magyarországi székhelyű hitelintézeti folyószámlán elhelyezett pénzösszeg;
h) jelzáloghitel (59/A. §), melynek fedezete Magyarországon elhelyezkedő ingatlanon alapított jelzálogjog;
i) a nem biztosításüzemi célt szolgáló korlátolt felelősségű társaság üzletrésze.”
(2) A Bit. 86. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A biztosító biztosítástechnikai tartalékai fedezetét nem képezhetik az (1) bekezdés i) pontjában szereplő eszközök.”
11. § A Bit. 87. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„87. § (1) A matematikai tartalék és a biztonsági tőke fedezetéül szolgáló pénzeszközök összegének legfeljebb
a) húsz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ae) pontjában meghatározott eszközökbe,
b) tizenöt-tizenöt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ac), illetve ca) pontjában meghatározott eszközökbe,
c) tíz-tíz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés ad), ag), ah), ai), e) pontjában meghatározott eszközökbe,
d) együttesen huszonöt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés af) és b) pontjában meghatározott eszközökbe,
e) együttesen húsz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés dc) és dd) pontjában meghatározott eszközökbe,
f) együttesen tíz százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés da) és db) pontjában meghatározott eszközökbe,
g) együttesen öt százalékát lehet a 86. § (1) bekezdés cb) és cc) pontjában meghatározott eszközökbe
befektetni.
(2) A biztonsági tőke fedezetéül szolgáló pénzeszközök összegének legfeljebb 5 százaléka lehet a 86. § (1) bekezdés i) pontjában szereplő eszközökben.”
12. § A Bit. 88. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A matematikai tartalékon és a befektetési egységhez kötött életbiztosítások tartalékán kívüli biztosítástechnikai tartalékok pénzeszközeinek befektetéseinél elsődlegesen a likviditás szempontját kell szem előtt tartani. A befektetendő tartalék legalább negyven százalékát készpénzben és elismert értékpapírpiacon forgalmazott állampapírban, illetve a magyar állampapír esetében az elsődleges forgalmazói rendszerbe tartozó értékpapírban kell tartani, illetőleg a 86. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti befektetési lehetőségek egy évet meg nem haladó lekötést igénylő formáiban kell elhelyezni.”
13. § A Bit. 98. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem jelenti a biztosítási titok sérelmét]
„f) azoknak az adatoknak a Kártalanítási Számlát kezelő szervezet részére történő átadása, amelyek a megtérítési (regressz) igény érvényesítéséhez szükségesek.”
14. § (1) A Bit. 102. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A biztosítónak a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon, közérthető, egyértelmű és részletes tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfél részére a biztosító főbb adatairól (a társaság neve, jogi formája és címe) és a biztosítási szerződés jellemzőiről. A biztosító a tájékoztatást elektronikus kereskedelmi szolgáltatás nyújtása esetén az ügyfél számára folyamatosan és könnyen elérhető módon elektronikus úton is köteles elérhetővé tenni. A biztosítási szerződésre vonatkozó tájékoztatás fontosabb jellemzőit a 6. számú melléklet tartalmazza.”
(2) A Bit. 102. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A biztosító a szerződés megkötése előtt bizonyítható módon köteles beszerezni ügyfele arra vonatkozó külön nyilatkozatát, hogy az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatást megkapta. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt milyen más, a megkötendő biztosítási szerződéssel összefüggő tájékoztatást kapott meg.”
(3) A Bit. 102. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a biztosító elfogadó nyilatkozatát az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott minősített tanúsítvány igazolja, a biztosító köteles az (1) bekezdésben meghatározottakat tartalmazó tájékoztatót az ügyfél számára folyamatosan és könnyen elérhető módon elektronikus úton hozzáférhetővé tenni.”
(4) A Bit. 102. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A biztosító az ügyfél kérésére köteles 30 napon belül tájékoztatást adni a befizetett biztosítási díjnak az 1. és 2. számú melléklet szerinti ágazati, valamint kockázati és megtakarítási (befektetési) részre történő megbontásáról.”
15. § (1) A Bit. 107. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Felügyelet a 80. § (3) bekezdés c) pontjának megfelelő biztosító egyesületeket, biztosítási alkuszokat, a többes biztosítási ügynököket és a biztosítási szaktanácsadókat érintő ellenőrzésére az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározottak keretében kerülhet sor.”
(2) A Bit. 132. §-a a következő (7)-(8) bekezdésekkel egészül ki:
„(7) A felügyeleti díj nem vagy késedelmes teljesítése esetén a (4) bekezdésben megjelölt esedékesség napjától a teljesítés napjáig, késedelmi pótlékot kell fizetni.
(8) Késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének háromszázhatvanötöd része.”
16. § A Bit. 138. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[A biztosító köteles a Felügyeletnek harminc napon belül bejelenteni]
„m) a 10. számú melléklet I. és II. pontjába nem tartozó tevékenység kiszervezését.”
17. § (1) A Bit. 5. számú és 10. számú melléklete helyébe e törvény 1. számú, illetve 2. számú melléklete lép.
(2) A Bit. 13. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.

III. Fejezet

A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény módosítása

18. § A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kontv.) 1. §-a (1) bekezdésének m) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő n) ponttal egészül ki:
[ez a törvény állapítja meg]
„m) a menetrend alapján végzett közúti személyszállítás,
n) az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakítása és működtetése”
[koncessziós szerződés keretében történő átengedésének alapvető szabályait. Az egyes tevékenységek folytatásának módját, részletes feltételeit meghatározó ágazati törvények (a továbbiakban: ágazati törvény) csak e törvény keretei között rendelkezhetnek.]

MÁSODIK RÉSZ

I. Fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

19. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 1. §-ának 7., 23. és 36. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő 46-47. ponttal egészül ki:
„7. nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru: olyan áru/vámáru, amelynek valamely vámeljárás alá vonása eseti jelleggel történik, és amelynek a jellege, valamint mennyisége - figyelembe véve az 1. számú mellékletben és e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott előírásokat - azt jelzi, hogy ezt az árut/vámárut a címzett vagy az árut/vámárut szállító személy magán, személyes vagy családi használatra, illetve nyilvánvalóan ajándéknak szánja.”
„23. vámszempontból megbízható: a következő feltételeknek megfelelő természetes személy, illetve szervezet:
a) a büntetlen előéletű természetes személy;
b) olyan szervezet,
1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint
2. amelynek a kérelem benyújtása időpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál - a 3. pontban foglalt kivétellel - nyilvántartott tartozása (e rendelkezés alkalmazása szempontjából a továbbiakban: köztartozás), és
3. a kérelem benyújtását vagy a vámhatóság ellenőrzését megelőző 12 hónapon belül a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása, illetve a vámhatóság ellenőrzése után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes késedelmi pótlékaival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja, valamint
4. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni
1. a 100 000 Ft-ot meg nem haladó vámtartozást,
2. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget a 135. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének,
3. az olyan köztartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
4. az olyan köztartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette,
5. az olyan vámtartozást, amelyet az ügyfél a kérelem benyújtása, illetve a vámhatóság ellenőrzése után az esedékes késedelmi pótlékaival együtt a vámhatóság által kiadott, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott tevékenységi engedély visszavonásáról szóló határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül megfizetett, és igazolta, hogy a tevékenységi engedély - vámszempontból való megbízhatóság elvesztése miatti - visszavonása a működését ellehetetlenítené;
d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámáruk után kiszabott és a hivatkozott törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint költségvetési támogatásban részesülő vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehető figyelembe, ha azt a vámfizetésre kötelezett a költségvetési támogatás számlájára történő átutalását követő tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.
A felsorolt feltételek meglétét - a vámhatósági adatok kivételével - az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolnia, a vámhatóságnak folyamatosan ellenőriznie kell. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk. A százalékos keret megállapításánál ezer forintra kerekített összeget kell figyelembe venni.”
„36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek egyik feltétele, hogy a kérelmező vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedély különösen a következőkre adható ki: kezességvállalás, egyszerűsített vámeljárások, összkezesség, egyedi garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladó, engedélyezett címzett, vámraktározás, aktív feldolgozás, passzív feldolgozás, vámfelügyelet melletti feldolgozás, vámszabad terület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, vámügynök(ség), elfogadott exportőr, egyszerűsített vámérték megállapítása. Az engedélyezett feladó és az engedélyezett címzett esetében a megbízhatóság további feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
„46. humanitárius szállítmány: belföldi vagy külföldi állampolgárok szélesebb körét érintő, élet- és szociális körülményeik javítását szolgáló áruk/vámáruk a jövedéki termékek és a személygépkocsi kivételével, így különösen élelmiszerek, ruhaneműk, bútorok, háztartási cikkek, gyógyszerek, gyógyászati cikkek, amelyek ellenszolgáltatás nélkül kerülnek szétosztásra.
47. külföld:
a) a Magyar Köztársaság vámhatárán kívüli terület,
b) a Magyar Köztársaság vámterületén lévő, a vámjogszabályok szerinti vámszabad terület és - a nemzetközi személy- és áruforgalom számára megnyitott - tranzitterület.”
20. § A Vámtv. 7. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[A vámbiztosíték - ha jogszabály eltérően nem  rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:]
„e) belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő biztosítási szerződés.”
21. § (1) A Vámtv. 8. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő h)-j) ponttal egészül ki:
[Egyedi vámbiztosítékot kell nyújtani:]
„b) az előfinanszírozott áru árutovábbítása esetén a visszatérített vámteher vagy az igénybe vett exporttámogatás összegének erejéig,”
„g) az ideiglenes behozatal vámeljárásban a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher összegének erejéig,
h) a vámáru közvámraktárban történő vámraktározása esetén, ahol a 64. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, a belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher erejéig,
i) az előfinanszírozott áru közvámraktárban történő vámraktározása esetén, ha a 64. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, az igénybe vett exporttámogatás vagy a visszatérített vámteher összegének erejéig,
j) ha a nemzetközi szerződésben meghatározott kötelezettségekhez kapcsolódó kedvezményes elbánás biztosításakor a vámhatóságnak alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében, a kérdéses termékek származó helyzetében vagy a származási előírások betartását illetően, a kedvezményes vámtétel igénybevételének jogosultságát megállapító, a nemzetközi szerződés rendelkezései szerint lefolytatásra kerülő utólagos megerősítési eljárás időtartamára - legfeljebb 10 hónapra - a vámteher különbözete erejéig.”
(2) A Vámtv. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Árutovábbítási eljárásban - a fogyasztási adóról szóló törvény hatálya alá tartozó és a jövedéki termékek kivételével - a vámbiztosíték összegét egységesen 8%-os vámtétel alapulvételével kell meghatározni az átviteli rendeltetésű vámáru, a belföldi rendeltetésű gyűjtőáru, továbbá a nem kereskedelmi jellegű vámáru után.”
(3) A Vámtv. 8. §-a (4) bekezdésének a)-b) és e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[Tevékenységi vámbiztosítékot kell nyújtani:]
„a) a vámszabad terület engedélyezéséhez, valamint a gazdasági vámeljárások - az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének a) és e)-h) pontjában meghatározott kivétellel történő - engedélyezéséhez az azonos vámeljárás alatt álló vámáruk, illetve előfinanszírozott áruk vámteher összegének 8%-a erejéig az adott vámeljárás időtartamára. Az ipari vámszabad terület, továbbá a vámraktár engedélyezéséhez szükséges biztosíték összege legfeljebb 120 millió forint lehet. Jövedéki termék vámraktározása, illetve vámszabad területi tárolása és feldolgozása esetén az adott vámeljárás időtartamára - az e törvény 9. § (2) bekezdésének h) pontjában foglalt kivétellel - a jövedéki termék tényleges vámterhének erejéig kell vámbiztosítékot nyújtani,
b) az egyszerűsített vámeljárások alatt álló áruk/vámáruk éves vámteher összegének 8%-a erejéig - az e törvény 9. §-a (2) bekezdésének c) és d) pontjaiban foglaltak kivételével - az árutovábbítás, valamint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén,”
„e) normál eljárásban összevont árunyilatkozat adására vonatkozó engedélyhez a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig,”
(4) A Vámtv. 8. §-ának (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az e pontban meghatározott feltételekkel rendelkező szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó vagy vámügynöki engedéllyel rendelkező szervezet esetén a kezességvállalásból eredő vámteher fizetési kötelezettségek fedezeteként az e törvény 7. §-a (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott biztosítási szerződés is elfogadható.”
(5) A Vámtv. 8. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Ha az ipari vámszabad terület, továbbá a vámraktár üzemeltetője az engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül mindvégig vámszempontból megbízható volt, a (4) bekezdés a) pontjában meghatározott vámbiztosíték helyett a szükséges vámbiztosíték összege legfeljebb hatvanmillió forint lehet.”
22. § (1) A Vámtv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:
a) a nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített áru/vámáru,
b) a központi költségvetési szervek részére a kincstári finanszírozás keretében érkező vámáru,
c) a 3. számú melléklet szerinti vámáruk ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása,
d) a jövedéki termék kivételével az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáruk,
e) árutovábbítás esetén a d) pontban felsorolt aktív feldolgozás céljából érkező vámáru, ha az aktív feldolgozás, illetve az ahhoz való kapcsolat ténye a határvámhivatalnál igazolható,
f) jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,
g) árutovábbítási eljárásban a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ideértve a külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz, vasúti gördülőanyag) és szállítótartály, ameddig a fuvarozó birtokában van,
h) az árutovábbítási, a vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, az átmeneti megőrzésben a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkező saját vámáruja,
i) a 8. § (1) bekezdésének h) és i) pontjában foglalt kivételekkel a vámraktárba beraktározott vámáru a vámraktározási eljárás időtartama alatt,
j) a 44. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti átmeneti megőrzési raktárban tárolt vámáru,
k) a vonatkozó nemzetközi egyezményben meghatározott körben a nemzetközi vámokmánnyal biztosított áru/vámáru,
l) a NATO okmányok fedezetével szállított áru/vámáru,
m) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai fegyveres erői vagy polgári állományú tagjai, illetve az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevő államai fegyveres erői és tagjai által a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség részére védelmi cél érdekében behozott vagy beküldött vámáru,
n) árutovábbítási eljárásban azon humanitárius szállítmányok, melyek bejegyzett segélyszervezet, illetve egyház által kerülnek feladásra és/vagy szállításra az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott igazolás benyújtása esetén. Amennyiben a segélyszervezet, illetve az egyház részére harminc napon túli elintézetlen árutovábbítást tart nyilván a vámhatóság, ez a vámbiztosíték alóli mentesség nem alkalmazható.”
(2) A Vámtv. 9. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő e)-h) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdésben foglaltakon túl mentes a tevékenységi biztosíték nyújtása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]
„a) a gazdasági vámeljárások közül az aktív és passzív feldolgozás, valamint a vámfelügyelet melletti feldolgozás,”
„e) a vámáru közvámraktárban történő vámraktározása, ahol a 64. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik,
f) az előfinanszírozott áru közvámraktárban történő vámraktározása, a 8. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott vámbiztosíték nyújtása esetén,
g) a normál vámeljárásban történő összevont árunyilatkozat adásra vonatkozó tevékenységi engedély, ha a kérelmező halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkezik,
h) a kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezésére vonatkozó kormányközi megállapodások alapján szerződő fél számára vámraktárban tárolt jövedéki termék vámáru.”
23. § A Vámtv. 10. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a tevékenységi engedély megszűnt, vagy az áru/vámáru vámterhét megfizették, vagy a további vámigazgatási eljárás(ok) során a kötelezett azt újra vagy más módon biztosította, vagy az áru/vámáru, illetve a tevékenység mentes a biztosítékadás alól, vagy azt biztosítottnak kell tekinteni, továbbá, ha a vámterhet e törvény rendelkezései szerint biztosítani nem kell.”
24. § (1) A Vámtv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyűjtés céljára a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvényben (a továbbiakban: vámtarifatörvény) meghatározott vámtarifa (a továbbiakban: Kereskedelmi Vámtarifa) szolgál. A nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk vámkezelésekor alkalmazandó vámtételeket a (3) bekezdés tartalmazza.”
(2) A Vámtv. 12. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű kivételével egységes nyolc százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem kereskedelmi jellegű vámáruk vámkezelése során. A nem kereskedelmi jellegű szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű vámkezelése során a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni. Amennyiben valamely autonóm vagy szerződéses kedvezményes vámtétel alkalmazásának feltételei fennállnak és a vámfizetésre kötelezett annak alkalmazását kéri, a vámot az egyezményben meghatározott vámtétellel kell megállapítani.
(4) A nem kereskedelmi jellegű áruk/vámáruk - útiholmin felüli - mennyiségi keretét, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű áru/vámáru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet és e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
25. § A Vámtv. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § Az Általános Preferenciális Rendszer (GSP) keretében autonóm módon, egyoldalúan biztosított vámkedvezmények igénybevétele céljából a kivitelre kerülő áruk, illetve behozatalra kerülő vámáruk származásának meghatározásakor a vámkedvezményt nyújtó ország vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit kell figyelembe venni. A kedvezményes elbánás igénybevételéhez szükséges, a származást igazoló okmányokra vonatkozó előírásokat e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
26. § A Vámtv. 19/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A kötelező felvilágosítás az (5) bekezdés a)-b) pontjai alapján történt visszavonását követő hat hónapig még használható abban az esetben, ha a kötelező felvilágosítást kérő a visszavonást megelőzően szerződést kötött a kötelező felvilágosításban meghatározott áruk/vámáruk beszerzésére vagy értékesítésére.”
27. § A Vámtv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § (1) A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a Kereskedelmi Vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, vagy az egyszerűsített eljárás során a vámkezelést kérő jelzi, hogy a bevallott vámérték nem tekinthető véglegesnek, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el és a vámárut akkor adja ki, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték különbözetének figyelembevételével megállapított vámteher különbözetre vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.
(2) A vámérték vizsgálata során a vámhivatal nem köteles az importált vámáru bevallott vámértékét elfogadni, ha kétség merül fel, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen fizetett vagy fizetendő áron alapul. A kétség különösen akkor megalapozott, ha a vámárura vonatkozó - a vámhatóság nyilvántartásában szereplő - összehasonlító értéktől való eltérés több mint 50%-os. Ebben az esetben a vámhivatal a vámértéket a 22-27. §-ok alapján állapítja meg. A kétség fennállása esetén a vámfizetésre kötelezettől a vámhatóság további adatokat kérhet.”
28. § A Vámtv. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § (1) A nem kereskedelmi jellegű vámáru után fizetendő vám alapja a vámárunak külföldön kifizetett vagy fizetendő ára az értékesítési országban hatályban lévő rendelkezések szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után, amennyiben az adó mértéke a benyújtott számlán szereplő adatokból megállapítható. Ha a vámfizetésre kötelezett, illetve a vámkezeléssel megbízott személy a vámkezeléshez számlát nem tud benyújtani, értéknyilatkozatot tehet. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja értéknyilatkozatot sem tud tenni, a fizetendő vámteher alapját a vámáruhoz legjobban hasonló árunak a vámmal és belföldi adókkal csökkentett, a vámhatóság nyilvántartásában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árának alapulvételével a vámhatóság állapítja meg, szükség esetén szakértői vélemény alapján. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.
(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket nem köteles elfogadni a vámkiszabás alapjának meghatározásakor, ha az indokolatlanul jelentős mértékben eltér az adatbázisában szereplő átlagos belföldi ártól vagy kétség merül fel a számla valódiságát illetően. Ebben az esetben a fizetendő vám alapjának meghatározásakor az adatbázisában szereplő átlagos belföldi fogyasztói árat, vagy ennek hiányában a vámhatóság rendelkezésére álló egyéb értéket kell figyelembe venni.”
29. § A Vámtv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„60. § (1) A vámraktározási eljárás keretében a vámraktárba be lehet tárolni:
a) a vámárut anélkül, hogy az ilyen vámárura behozatali vámteher és/vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának;
b) kivitelre kerülő árut, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak későbbi időpontban kerül sor.
(2) Vámraktár a vámhatóság által üzemeltetett vagy engedélyezett és felügyelete alatt álló minden olyan hely, ahol a megállapított feltételek szerint áru/vámáru tárolható.
(3) E törvény végrehajtási rendelete határozza meg azon eseteket, melyekben vámraktáron kívüli raktározás végezhető.”
30. § A Vámtv. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„61. § (1) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak minősül a vámhivatal által üzemeltetett - ide nem értve az e törvény 45. §-a szerinti raktárt - vagy a raktárengedélyes által fenntartott és a vámhatóság által engedélyezett raktár. Közvámraktárban bárki rendelkezése alatt lévő áru/vámáru, magánvámraktárban csak a raktárengedélyes részére érkező áru/vámáru raktározható.
(2) A vámraktár típusokat, valamint a felelősségviselési szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(3) A vámraktár üzemeltetője az a szervezet, amely a vámraktár üzemeltetésére engedélyt kapott (raktárengedélyes). A raktárengedélyes a vámhatóság egyetértésével a jogait, illetve kötelezettségeit más szervezetre átruházhatja.
(4) Beraktározó az a személy/szervezet, akit/amelyet a vámraktározásról szóló vámokmány megjelöl. A beraktározó a tárolt áruval/vámáruval kapcsolatos jogait, illetve kötelezettségeit más személyre/szervezetre átruházhatja. Kiskereskedelmi értékesítés - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott esetek kivételével - a vámraktár helyiségeiben, raktereiben vagy egyéb meghatározott helyein nem engedélyezhető.”
31. § A Vámtv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § A vámraktározás vámvizsgálatból, az áru/vámáru azonosításából, a beraktározásból és a vámraktározási eljárást lezáró vámigazgatási eljárás alá vonásból áll (kiraktározás).”
32. § A Vámtv. 63. §-ának (2)-(4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Vámraktár működtetése írásbeli kérelemre engedélyezhető, amely tartalmazza az engedély megadásához szükséges információkat, különös tekintettel arra, hogy a vámraktározás gazdasági szempontból indokolt. Az engedély tartalmazza a vámraktár működtetésének feltételeit.
(3) Vámraktár üzemeltetési engedély csak magyarországi székhellyel rendelkező, vámszempontból megbízható szervezet részére adható.
(4) A vámraktár üzemeltetéséhez az e törvényben meghatározott vámbiztosítékot kell nyújtani.”
33. § A Vámtv. 64. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„64. § (1) A vámraktár üzemeltetője felelős:
a) annak biztosításáért, hogy az áru/vámáru a vámraktárban vámfelügyelet alatt maradjon,
b) a vámraktározási eljárásban vámkezelt áru/vámáru tárolására vonatkozó kötelezettségek, és
c) az engedélyben előírt különleges feltételek betartásáért.
(2) Közvámraktár működtetése esetén a vámhatóság engedélyezheti, hogy az (1) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítéséért való felelősség kizárólag a beraktározót terhelje.”
34. § A Vámtv. 65. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„65. § (1) A vámhatóság által kijelölt személy (természetes személy vagy szervezet) a vámellenőrzés végrehajtása érdekében - a tevékenységi engedélyezés során jóváhagyott - raktárnyilvántartást köteles vezetni a vámraktározási vámeljárás alatt álló árukról/vámárukról. A vámhatóság által üzemeltetett közvámraktárban nem kell raktárnyilvántartást vezetni.
(2) A vámhatóság a tevékenységi engedélyben eltekinthet a raktárnyilvántartás vezetésétől abban az esetben, ha a 64. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kötelezettségek kizárólag a beraktározót terhelik, és az áruk/vámáruk vámraktározási vámeljárásban történő vámkezelését normál eljárásban, vagy az 53. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott okmánnyal kérik.”
35. § A Vámtv. a következő 65/A. §-sal egészül ki:
„65/A. § (1) Amennyiben gazdasági igény merül fel és a vámfelügyelet biztosított, a vámhatóság engedélyezheti:
a) a 60. § (1) bekezdésében meghatározottaktól eltérő áruk vámraktárban történő tárolását,
b) aktív feldolgozás tevékenység végzését a vámraktár területén az aktív feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint, illetve
c) vámfelügyelet melletti feldolgozás végzését a vámraktár területén a vámfelügyelet melletti feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott áruk/vámáruk nem állnak vámraktározási vámeljárás alatt.
(3) A vámhatóság megkövetelheti, hogy az (1) bekezdésben meghatározott áruk/vámáruk az e törvény 65. §-ában előírt raktári nyilvántartásba bejegyzésre kerüljenek.”
36. § A Vámtv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § A vámraktározási eljárás alatt álló árut/vámárut a vámraktárba betároláskor kell raktárnyilvántartásba venni.”
37. § A Vámtv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„67. § A köz-, illetve magánvámraktárban az áru/vámáru korlátlan ideig raktározható, kivéve, ha e törvény végrehajtási rendelete ettől eltérően rendelkezik.”
38. § A Vámtv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) Az árun/vámárun
a) az állagát meg nem változtató, a gondozásához szükséges műveletek (állapotmegóvás), valamint
b) külalakja, eladhatósága javítását célzó, illetve a forgalmazása vagy viszonteladása előkészítésére szolgáló szokásos kezelés
végezhető.
(2) Az áruk/vámáruk állapotmegóvásáról a beraktározó köteles gondoskodni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott kezelések végzését a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezi.”
39. § A Vámtv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § Ha a körülmények szükségessé teszik, a vámraktározási eljárás alá vont árukat/vámárukat a vámraktárból ideiglenesen ki lehet tárolni. Az ideiglenes kitároláshoz a vámhatóság előzetes engedélye szükséges, amelyben az meghatározza a kitárolás részletes feltételeit is. Miközben az áru/vámáru a vámraktáron kívül van, a 68. §-ban meghatározott kezelési műveletek végezhetők.”
40. § A Vámtv. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70. § Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a vámhatóság engedélyezheti, hogy a vámraktározási eljárásban vámkezelt árut/vámárut átszállítsák egyik vámraktárból egy másikba.”
41. § A Vámtv. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„71. § (1) Ha a raktározott vámárura vámteher fizetési kötelezettség keletkezik, és a vámérték meghatározása a 21. § szerint történik, amely magában foglalja a beraktározás és az állapotmegőrzés költségeit, ezeket a vámérték megállapításánál nem kell figyelembe venni, ha azok az ügyleti értéken belül elkülöníthetők.
(2) Ha a vámárun a vámraktározás eljárás alatt a 68. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szokásos kezelést végeztek, úgy a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámkezelés a vámáru szokásos kezelése előtt fennálló jellege, vámértéke és mennyisége szerint történhet, kivéve, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(3) Ha a raktározott vámárut az 53. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint vámkezelik a belföldi forgalom számára, úgy a vámárut - a vámteher megállapítása szempontjából - a vámraktározási eljárásban történő vámkezelésekor figyelembe vett jellegére, vámértékére és mennyiségére vonatkozó adatok alapján kell vámkezelni.
(4) Ha a vámáruk vámértékét, jellegét, mennyiségét a vámraktározási vámeljárás alá vonáskor a tényleges adatok hiányában ideiglenesen állapították meg, a vámárut a vámteher kiszabásakor a vámraktározási eljárásban történő vámkezelésekor figyelembe vett jellegére, vámértékére és mennyiségére vonatkozó tényleges adatok alapján kell vámkezelni.
(5) A (3) bekezdésben foglaltak alkalmazása a vámkezelésre vonatkozó határozat módosítását vagy a vámteher helyesbítését nem zárja ki.”
42. § A Vámtv. 74. §-ának (3)-(10) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (11)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukat a visszaviteli határidőn belül elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni, és az aktív feldolgozás elszámolását (jóváírását) a visszaviteli határidő lejártát követő negyedév első hónapjának tizenötödik napjáig kell kérni. Az elszámolás a vámáru elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonásának igazolásával történik. Elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonás alatt
a) külföldre végleges rendeltetéssel történő kiszállítást,
b) közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározást, illetve a változatlan állapotú vámáru vámraktárba történő beraktározását,
c) a belföldi forgalom számára, illetve
d) újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelést, továbbá
e) vámszabad területre történő betárolást
kell érteni.
A vámáru külföldre történő kiszállítása melletti elszámolásnál, illetve a vámteher visszatérítésénél - amennyiben a kedvezményes elbánásra jogosító származás igazolását kérik - érvényt kell szerezni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeknek is.
(4) Amennyiben a (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül az elszámolás nem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a vámigazgatási bírság kiszabásáról, egyidejűleg felszólítja az engedélyest, hogy az elszámolási kötelezettségének harminc napon belül tegyen eleget.
(5) Amennyiben az elszámolás a (4) bekezdésben foglalt határidő eltelte után sem történik meg, a vámkezelést végző vámhivatal intézkedik a még ki nem szabott vámteher, a 142. § (2) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabásáról és beszedéséről és/vagy jogellenes forgalomba hozatal esetén az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazásáról, valamint ezen intézkedéseiről három munkanapon belül tájékoztatja az engedélyező vámhivatalt. Ezt követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(6) Amennyiben nemzetközi szerződés vagy e törvény eltérően nem rendelkezik, a vámvisszatérítési eljárásban befizetett vámterhet a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha az aktív feldolgozási vámeljárás alá vont vámáruval a vámhatóság előtt a (3) bekezdés a)-b) és e) pontjai alkalmazásával elszámoltak. A feldolgozás során felhasznált, de a végtermékbe be nem épülő anyagok után is engedélyezhető a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az elszámoláshoz be kell nyújtani a technológiai anyagfelhasználási normát. A visszatérítés során a 137. § (2) és (5) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell.
(7) Felfüggesztő eljárásból belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén a vámterhet - az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó kivételével - az aktív feldolgozás vámeljárás alá vonáskor érvényes rendelkezések szerint kell megállapítani.
(8) A vámhivatal a gazdálkodó kérelmének megfelelően az aktív feldolgozás vámeljárás alá vont vámáru, illetve az ebből részben vagy egészben előállított végtermék külföldre történő kiszállítását továbbfeldolgozás céljából, a passzív feldolgozási vámeljárás szabályainak megfelelően engedélyezi.
(9) Az aktív feldolgozás vámeljárás alá vont, ideiglenesen külföldre kiszállított vámáru a külföldi feldolgozás ideje alatt is - a jóváírásig - aktív feldolgozás vámeljárás alatt áll.
(10) A (8) bekezdésben foglaltak szerint kiszállított vámáru belföldre történő visszaszállítása változatlanul az aktív feldolgozás vámeljárásban történik. Amennyiben a visszaszállítás az aktív feldolgozás visszaviteli határidején belül nem történik meg, a kiszállítás a (3) bekezdés a) pontja szerinti elszámolásra alkalmas vámeljárás alá vonásnak minősül, és az engedélyesnek a 74. § (4) bekezdésében foglalt elszámolási kötelezettségnek eleget kell tennie.
(11) Az aktív feldolgozás vám-visszatérítési vámeljárás alá vont, ideiglenesen külföldre kiszállított vámáru visszaszállításakor a vámhatóság intézkedik a külföldön hozzáadott értékre kiszabható vámteher kiszabása, közlése és beszedése iránt. A visszaszállított vámáru külföldön hozzáadott értékének megállapítása úgy történik, hogy a visszahozott végtermék után fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene alkalmazni, ha azokat Magyarországra importálnák a végtermék visszahozatalának időpontjában abból az országból, ahol a továbbfeldolgozást végezték.
(12) Amennyiben a (8) bekezdés szerinti eljárást alkalmazó engedélyes az aktív feldolgozás vám-visszatérítési vámeljárásra vonatkozó elszámolási kötelezettségének a (6) bekezdés alapján eleget tesz, a vámhatóság köteles az eljárás során összesen megfizetett vámterhet visszatéríteni.”
43. § A Vámtv. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„75. § (1) Az ideiglenes behozatali vámeljárás lehetővé teszi a visszaviteli kötelezettséggel ideiglenesen behozott vámáru e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott jogosult általi használatát, részleges vagy teljes vámmentességgel anélkül, hogy az ilyen vámárura tarifális intézkedések vagy mennyiségi korlátozások vonatkoznának. Az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont vámárut - a használatával járó szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.
(2) Az ideiglenes behozatali vámeljárás olyan vámárura is kérhető, amely azt megelőzően a vámáru jelleget meg nem szüntető más vámeljárás alatt állt.
(3) Az ideiglenes behozatali vámeljárás - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott alakiság nélküli vámeljárás alá vonás esetét kivéve - vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll.”
44. § A Vámtv. 76. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„76. § (1) A vámhatóság annak a szervezetnek, természetes személynek ad ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonásra engedélyt, aki/amely a vámárut használja, vagy akinek/amelynek a felelősségére azt használják.
(2) A vámhatóság nem adja meg az ideiglenes behozatali engedélyt, ha nem lehetséges a vámáruk azonosítása. A vámhatóság azonban engedélyezheti az ideiglenes behozatali vámeljárás alkalmazását a vámáru azonosíthatóságának biztosítása nélkül, ha a vámáru vagy az engedélyezett felhasználás jellegére tekintettel az azonosítási intézkedések hiánya nem vezethet visszaéléshez.
(3) Az ideiglenes behozatali vámeljárás engedélyesének jogai és kötelezettségei az e törvényben és végrehajtási rendeletében foglalt feltételek teljesülése esetén, a vámhatóság engedélyével átruházhatók.
(4) Az engedélyezés részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”
45. § A Vámtv. 77. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„77. § (1) A vámhatóság meghatározza azt az időtartamot, amelyen belül az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut külföldre végleges rendeltetéssel ki kell szállítani vagy új vámeljárás alá kell vonni. Ezt az időtartamot úgy kell meghatározni, hogy azon belül az engedélyezett felhasználás megvalósulhasson.
(2) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. A vámhatóság azonban az ideiglenes behozatal engedélyesének egyetértésével rövidebb időtartamot is megállapíthat.
(3) Ha a körülmények indokolják, a vámhatóság az ideiglenes behozatal engedélyese kérelmére az (1)-(2) bekezdés szerint meghatározott határidőt az engedélyezett felhasználás elvégzése érdekében indokolt mértékig meghosszabbíthatja.”
46. § A Vámtv. 78. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„78. § E törvény végrehajtási rendeletében kerülnek meghatározásra azok az esetek és feltételek, melyek mellett az ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt vámárura teljes vámmentesség alkalmazható.”
47. § A Vámtv. a következő 78/A. §-sal egészül ki:
„78/A. § (1) Az ideiglenes behozatali eljárásban részleges vámmentesség olyan vámárura alkalmazható, amely az e törvény végrehajtási rendeletének teljes vámmentességre vonatkozó rendelkezéseiben nem került feltüntetésre, vagy feltüntetésre került, de a teljes mentességhez szükséges feltételek nem teljesülnek.
(2) Azon vámárukat, melyekre az ideiglenes behozatali eljárásban a részleges vámmentesség nem alkalmazható, illetve a részleges vámmentesség alkalmazásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”
48. § A Vámtv. a következő 78/B. §-sal egészül ki:
„78/B. § (1) Részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára - a 138. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - azon vám összegének két százalékát kell megfizetni, melyet a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizettek volna. A fizetendő vám összege - a felszámítható kamatokat figyelmen kívül hagyva - nem haladhatja meg a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét.
(2) Az ideiglenes behozatali eljárásból eredő jogok és kötelezettségek a 76. § (3) bekezdése szerinti átruházásakor a részleges, illetve teljes vámmentesség alkalmazására való jogosultság nem száll át automatikusan.
(3) Ha a jogok és a kötelezettségek átruházása úgy történik, hogy ugyanabban a hónapban két szervezet/természetes személy számára biztosít részleges vámmentességet, az eredeti engedélyes felelős a teljes hónapra fizetendő vám összegének megfizetéséért.”
49. § A Vámtv. a következő 78/C. §-sal egészül ki:
„78/C. § (1) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukkal a 77. §-ban meghatározott határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő kiszállításának, közvámraktárba kivitel céljából történő beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésének igazolását kell érteni. Amennyiben a vámáru újbóli ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban történő vámkezelésével kérik az elszámolást, akkor az új eljárásra engedélyt kell kérni a vonatkozó szerződés csatolásával.
(2) Ha az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik, a vámteher megállapításakor a vámárunak az ideiglenes behozatal céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellemzőit (jellegét, vámértékét és mennyiségét) kell alapul venni. Amennyiben az ideiglenes behozatal vámeljárás alá vonás teljes vámmentesség alkalmazásával történik, a vámteher megállapításakor a vámárunak a belföldi forgalom számára történő vámkezelés céljából benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellemzőit (jellegét, vámértékét és mennyiségét) kell alapul venni.
(3) A részleges vámmentességgel ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése esetén a fizetendő vám összegét úgy kell megállapítani, hogy a (2) bekezdés alkalmazásával kiszámított összegből le kell vonni a 78/B. § alapján megfizetett vám összegét.
(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (2) bekezdése szerinti kamat, valamint a vámigazgatási bírság kiszabása, közlése és beszedése iránt. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(5) Az ideiglenes behozatal vámeljárás engedélyezésének, alkalmazásának, valamint az engedély visszavonásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.”
50. § A Vámtv. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámvizsgálatból, az azonosság biztosításából, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher biztosításából, a vámáru feldolgozásra történő átadásából, a feldolgozási határidő megállapításából, valamint az elszámolásból áll. Az elszámolás során a feldolgozott termék utáni vámteher kiszabására, közlésére, beszedésére kerül sor, kivéve, ha a változatlan állapotú vámárut vagy a végterméket vámraktárba betárolták. Ha az elszámolás a vámteher megfizetésével történt, az így feldolgozott terméket a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.”
51. § A Vámtv. 88. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Javítási célú feldolgozási művelet esetén a vámhivatal kérelemre engedélyezheti, hogy a kivitelre kerülő áru helyett azonos kereskedelmi minőségű és műszaki jellemzővel bíró, azonos vámtarifaszám (a Kereskedelmi Vámtarifa első nyolc számjegye) alá tartozó helyettesítő terméket hozzanak be. Amennyiben a javítás céljából kivitelre kerülő áruk kivitelük előtt már használtak voltak, úgy a helyettesítő termékeknek is használtaknak kell lenniük. A javítás után visszahozott árura vonatkozó előírások a helyettesítő termékre is vonatkoznak.”
52. § A Vámtv. 97. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„97. § A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) a vámtarifa törvényben szabályozott feltételek szerint a Kereskedelmi Vámtarifa II. jelzésű hasábjában feltüntetett vámtételeknél kedvezőbb vámtétel - az e törvény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történő - alkalmazását jelenti.”
53. § A Vámtv. 106. §-ának (2)-(3), (5) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A javítás kivételével passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentessége úgy állapítható meg, hogy a visszahozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt végtermék után - belföldi forgalom számára történő vámkezelésre vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadása napján érvényes rendelkezések szerint - a fizetendő vámteher összegéből le kell vonni azt az összeget, amelyet az ideiglenesen kivitt árukra akkor kellene fizetni, ha azokat Magyarországra importálták a végtermék beérkezésének időpontjában abból az országból, ahol a passzív feldolgozást vagy a feldolgozás legutolsó műveletét elvégezték.
(3) A (2) bekezdés értelmében az ideiglenes exportárukra fizetendő vámteher összegének megállapításakor a passzív feldolgozás címén végzett vámkezelés vámáru-nyilatkozatának elfogadása napján fennálló árumennyiséget és árujelleget, továbbá a belföldi forgalom számára történő vámkezelés időpontjában fennálló fizetési kötelezettségeket kell figyelembe venni.”
„(5) A javítás címén passzív feldolgozásból visszahozott áru részleges vámmentessége esetén a fizetendő vámteher kiszabása a 129. § (2) bekezdése szerint történik.”
„(7) Ha a (6) bekezdésben meghatározott javítási művelet ellenérték (javítási költség, javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész együttes értéke) fejében történik, a részleges vámmentesség a visszahozott áru belföldi forgalom számára történő vámkezelésének napján fennálló vámteher megállapításával adható oly módon, hogy vámértékként a javítási művelet ellenértékének megfelelő összeget kell figyelembe venni.”
54. § A Vámtv. 109. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (10) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el.”
55. § A Vámtv. 117. §-ának (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Vámmentesek a hírközlő szervek részére ellenszolgáltatás nélkül vagy csereképpen érkező híradók, híranyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.”
56. § A Vámtv. a következő 123/C. §-sal egészül ki:
„123/C. § Vámmentesen vámkezelhetők a belföldi forgalom számára a 90. § (5) bekezdése szerinti feldolgozási tevékenységet végző gazdálkodók számára a feldolgozási tevékenységhez szükséges, leltárba vett és igazoltan a termelési tevékenységbe bevont, külföldről behozott termelőeszközök, felszerelési és berendezési tárgyak, ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat. Az e jogcímen történő vámmentes vámkezelés további feltétele, hogy - a külföldre történő szállítás esetét kivéve - a termelőeszköz, felszerelési és berendezési tárgy a vámkezeléstől számított 3 évig változatlanul a vámkezelést kérő gazdálkodó bejegyzett tevékenységének elvégzését biztosítsa és a könyveiben legyen nyilvántartva.”
57. § (1) A Vámtv. 125. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E § alkalmazásában a vámáru felett rendelkezésre jogosult a vámáru tulajdonosa, a tulajdonosi jogállásban nem lévő címzettje, a vámhatóság zálogjogát megelőző zálogjog jogosultja.”
(2) A Vámtv. 125. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Vámfizetésre kötelezett]
„d) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - elháríthatatlan külső ok (baleset, vis maior vagy - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - személy elleni erőszakos bűncselekmény) következtében megsemmisült, pótolhatatlanul elveszett vagy jogtalanul eltulajdonított, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, a vámfizetési kötelezettség alól nem mentesít;”
58. § A Vámtv. 129. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A javítás címén passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag, alkatrész és javítási költség után fizetendő vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.”
59. § (1) A Vámtv. 131. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A részleges vámmentesség alkalmazásával ideiglenes behozatal vámeljárás alá vont vámáru után, a 78/B. § alapján fizetendő vám a vámáru kiszállítását követő napon, illetve akkor esedékes, amikor annak összege eléri a vámáru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett belföldi forgalom számára történő vámkezelés esetén fizetendő vám összegét (az ideiglenes behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül késedelmi pótlékmentesen fizethető meg.
(4) A 74. § (5) bekezdésének alkalmazásakor a forgalmi adókat a 74. § (5) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az így kiszabott vámteher - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - a kiszabás napján esedékes.”
(2) A Vámtv. 131. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)-(6) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:
„(5) A 78/C. § alkalmazásakor a forgalmi adókat a 78/C. § (4) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. Az így kiszabott vámteher - amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik - a kiszabás napján esedékes.”
60. § (1) A Vámtv. 132. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet a belföldi forgalom számára, továbbá az aktív feldolgozás vám-visszatérítési eljárásban történő vámkezelés esetén az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott fizetés). A halasztott vámfizetésre engedélyt a vámhatóság akkor ad ki, ha a kérelmező
a) vámszempontból megbízható; és
b) a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban
1. normál eljárásban átlagosan legalább heti egy, vagy
2. egyszerűsített eljárásban legalább húsz alkalommal kért vámteher fizetéssel járó vámkezelést; és
c) a kérelmező a 8. § (4) bekezdésének d) pontja szerinti tevékenységi vámbiztosítékot nyújt bankgarancia formájában;
d) vámszempontból megbízható és nem rendelkezik ugyan a b) pont szerinti feltétellel, de
1. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét havi vagy ennek hiányában a tervezett forgalmának havi átlag vámterhe meghaladja a tízmillió forintot, és
2. az 1. alpontban megállapított vámterhe után a c) pontban meghatározott bankgarancia kétszeresét nyújtja. Az így kiadott engedély egy évre érvényes, ezt követően az a)-c) pont szerinti feltételek esetén és mellett lehet a kérelmező részére új engedélyt kiadni. Az ilyen egy évre szóló engedély azonos kérelmező részére csak egyszer adható;
e) valamint rendelkezik a társaság cégjegyzékbe való bejegyzését igazoló, három hónapnál nem régebbi igazolással, amennyiben a kérelmezőt külön jogszabály szerint be kell jegyezni a cégnyilvántartásba.”
(2) A Vámtv. 132. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az az engedélyes, akitől a vámhatóság a (10) bekezdés b) pontja alapján vonta vissza az engedélyt, az engedély visszavonásától számított tizenkét hónapon belül újabb engedélyt e tevékenységre nem kaphat.”
61. § A Vámtv. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Amennyiben nemzetközi szerződés vagy törvény eltérően nem rendelkezik, a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével köteles visszatéríteni, ha]
„b) a befizetésre a vámhatóság hivatalból történő intézkedése miatt került sor, és a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy
1. az ideiglenes behozatali vámeljárásban vámkezelt vámárura vonatkozóan a 78/C. §-ban foglalt elszámolási feltételeknek a visszaviteli határidő lejártáig eleget tett, illetve
2. a 103. § (2) bekezdésében foglalt elszámolási határidőig az exportárut igazoltan kiszállította;”
62. § A Vámtv. 138. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(4) bekezdésének számozása (4)-(5) bekezdésre változik:
„(3) A 78/B. § (1) bekezdése szerint kiszabott vámterhet nem kell megfizetni, ha a 116. §-ban és a 117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek az ott felsorolt vámáruk részleges vámmentesség alkalmazásával történő ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonását kérik, illetve ha nemzetgazdasági okból a Kormány a vámteher megfizetése alól felmentést ad.”
63. § A Vámtv. 142. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ideiglenes behozatali vámeljárás, valamint aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni az ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonáskor kiszabott és közölt, illetve az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárás alá vont vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor - a forgalmi adók kivételével - kiszabott vámteher után, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak. Vámfelügyelet melletti feldolgozás, valamint az aktív feldolgozás felfüggesztő vámeljárásban a vámáru hulladéka, mellékterméke vámkezelésekor kamatot felszámítani nem kell. A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárásban, ha az eljárás alá vont vámárut a feldolgozási határidő előtt kérik változatlan állapotban a belföldi forgalom számára vámkezelni, az eljárásba vonás napjától a vámkezelés napjáig a felszámítás napján érvényes jegybanki alapkamat 365-öd részét kell naponta megfizetni, ha a vámeljárás során nem készpénzben nyújtottak vámbiztosítékot.”
64. § (1) A Vámtv. 144. §-ának (8) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Mentesek a költségtérítés fizetési kötelezettsége alól a kizárólag a vámhatóság által üzemeltetett raktárban raktározott alábbi áruk/vámáruk]
„f) a bíróság, illetve más hatóság által elkobzott, karitatív célra felajánlott áruk a vonatkozó törvényben meghatározott ideig.”
(2) A Vámtv. 144. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A kötelező felvilágosítás kiadása ingyenes, a kérelmezőnek azonban meg kell téríteni a vámhatóság részére a kiadással kapcsolatos költségeket, így különösen a laboratóriumi vizsgálattal, az árura vonatkozó szakértői véleménnyel és az áruminta visszaküldésével kapcsolatos igazoltan felmerült költségeket, a (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.”
65. § (1) A Vámtv. 145. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
„(6) Az elintézési határidő 15 nap
a) a 72. § (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontjában meghatározott aktív feldolgozás engedélyezésére, vagy
b) a vámhatóság által kiadott tevékenységi engedélyekre vonatkozó módosítási kérelmek elbírálására. Az elintézési határidőbe az iratkiegészítés ideje nem számít bele.”
(2) A Vámtv. 145. §-a új (7) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidőig]
„a) hatvan nap a tranzitterület, vámszabad terület, vámraktár engedélyezése, elfogadott exportőri minősítés iránti, könyvelés szerinti elkülönítésre és az egyszerűsített vámeljárások engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása,”
66. § A Vámtv. 147. §-ának (1) bekezdése a következő e) és f) pontokkal egészül ki:
[Az első fokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül - végrehajtható]
„e) 1. ha e törvény végrehajtási rendelete másként nem rendelkezik a vámhatóság által kiadott engedély visszavonásakor;
2. az e törvény 19/A. §-a (5) bekezdésének c) pontja alapján történő kötelező felvilágosítás visszavonásakor,
f) a 137. § (2) bekezdésében meghatározott visszatartási jog gyakorlásakor.”
67. § A Vámtv. 155. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő]
„b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb, a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal a Gazdasági Minisztériumnak, a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának, a Külügyminisztériumnak és az Egészségügyi Minisztériumnak, a kőolaj és kőolajtermék biztonsági készletezésével összefüggő feladatok ellátásához a Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetségnek, a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a szerzői jogi törvényben a művek, előadások és hangfelvételek magáncélú másolására tekintettel megállapított díjigény érvényesítésével összefüggő feladatok ellátásához az erre nyilvántartásba vett, közös jogkezelést végző szervezetnek, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos engedélyezési feladatok ellátása céljából a körzetközponti jegyzőnek, piacfelügyeleti/fogyasztóvédelmi feladatok ellátása érdekében a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek;”
68. § A Vámtv. 157. §-a a következő (2)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdések számozása (6)-(10) bekezdésre változik:
„(2) A vámhatóság a szervezet adatai közül annak adóigazgatási számát, nevét, rövidített nevét, székhelyét, levelezési címét, pénzforgalmi jelzőszámait tartja nyilván.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott adatok a vámeljárás megkezdésekor a vámhatóság nyilvántartásában nem szerepelnek, akkor azokról az ügyfélnek a vámeljárást lefolytató vámhivatalnál írásban nyilatkoznia kell az adatok hitelességét bizonyító okiratok bemutatása mellett.
(4) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett más szervezettel jogelődi vagy jogutódi viszonyban van, akkor a (2) bekezdésben felsorolt adatokról valamennyi jogelőd, illetve jogutód tekintetében is nyilatkoznia kell.
(5) Az ügyfél a (2) és (4) bekezdésben meghatározott adataiban bekövetkezett változásokat a változást követő 15 napon belül a számlavezető vámszervnél írásban bejelenteni köteles.”
69. § A Vámtv. 174. §-a (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámszervezet végzi:]
„j) a vám- és pénzügyőrség nyomozó hatóságai által elrendelt személyi védelmet a vonatkozó jogszabályok keretei között, valamint meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzését, kísérését;”
70. § A Vámtv. 175. §-a (3) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő e)-f) ponttal egészül ki:
[A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult]
„d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével vagy abban való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét megállapítani. E célból jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez előállítani. A feltartóztatás és az előállítás időtartama csak a céljának eléréséhez szükséges ideig tarthat, de a nyolc órát nem haladhatja meg. Ezt az időtartamot a vámszervezet vezetője egy alkalommal, négy órával meghosszabbíthatja;
e) a vámszervezet hivatásos állományú tagja, amennyiben alapos a gyanú, hogy az ellenőrzés alá vont személy testében, testüregében kábítószert vagy kábítószernek minősülő anyagot szállít, jogosult az ilyen személy beleegyezésével vizeletvétel és orvosi vizsgálat elrendelésére. A beleegyezés megtagadása esetén a vámszerv vezetője felhatalmazó kérelmet terjeszt elő az illetékes ügyészséghez. Ilyen esetben a vizeletvétel és az orvosi vizsgálat csak az ügyész felhatalmazásával rendelhető el. A feltartóztatás és az orvosi vizsgálat időtartama a 6 órát nem haladhatja meg;
f) a vámellenőrzés végrehajtása során - a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén - elrendelni az ellenőrzés tárgyát képező áru/vámáru vámhivatal hivatalos helyére történő azonnali beszállítását, amennyiben az ellenőrzés biztonságos lefolytatásához az ellenőrzés helyszínén a feltételek nem adottak, illetve az ellenőrzés végrehajtása mások személyi és/vagy vagyonbiztonságát veszélyezteti. Az áru/vámáru birtokosa köteles az elrendelésnek eleget tenni, és amennyiben vele szemben az eljárás során jogsértés elkövetésének gyanúja nem merül fel, kérheti igazolt költségeinek megtérítését.”
71. § (1) A Vámtv. 1. számú melléklete helyébe e törvény 4. számú melléklete lép.
(2) A Vámtv.-t az e törvény 5. számú melléklete 3. számú melléklettel egészíti ki.
72. § A Vámtv. e törvénnyel történt módosítása a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) a Tanács 2913/92/EGK rendelete a Közösség Vámkódexének létrehozásáról,
b) a Tanács 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex végrehajtásának szabályairól,
c) a Tanács 918/83/EGK rendelete a vámkönnyítések közösségi rendszerének felállításáról.

II. Fejezet

A jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

73. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 36. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:
a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél kisebb és összaromástartalma nem haladja meg a 35% értéket, 103,50 Ft/liter,
b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél nagyobb vagy összaromástartalma meghaladja a 35% értéket, 111,80 Ft/liter,
c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 111,80 Ft/liter,
d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 111,80 Ft/liter,
e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajokra, amelyek viszkozitása 20 °C hőmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 °C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25%-ot, vagy a 350 °C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80%-ot, vagy 15 °C-on mért sűrűsége kisebb 860 kg/m3-nél, 89,20 Ft/liter,
f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a cseppfolyósított szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 47,90 Ft/kg,
g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáztermékből arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 24,50 Ft/nm3,
h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 111,80 Ft/liter,
i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 27 10 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 80,30 Ft/kg,
j) a 3811 vámtarifaszám alatti, 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű adalékanyagra 0 Ft/kg, az 5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésűre 80,30 Ft/kg,
k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 111,80 Ft/liter,
l) a 3824 90 95 99 vámtarifaszám alá tartozó termékek közül a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított, üzemanyagként felhasznált vagy felhasználásra kerülő, a 41. § (1) bekezdés j) pontja szerinti biodízel adóraktárban előállított, a hatályos magyar szabvány előírásainak megfelelő termékre (a továbbiakban: biodízel), továbbá a 2710 00 74 vámtarifaszámú, az e bekezdés e) pontja alá nem tartozó fűtőolajra 0 Ft/liter;
m) a 34. § szerinti, de e bekezdés a)-k) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj és a biodízel kivételével - a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 100,50 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén 80,20 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyósított gáz esetén 43,00 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 22,00 Ft/nm3.
(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a), b), d), e) és m) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mérték 80,20 Ft/literrel, illetve a cseppfolyósított gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
74. § (1) A Jöt. 71. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket]
„a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfatörvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, a vevő adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevő kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is, továbbá a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolaj mezőgazdasági őstermelőnek történő értékesítése esetén az előbbieken kívül a vevő őstermelői igazolványának számát,”
(2) A Jöt. 71. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A jövedéki engedélyes kereskedő a 68. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolaj terméket készpénzfizetéssel nem szerezhet be és nem értékesíthet, a nem jövedéki engedélyes kereskedő nem vásárolhat, illetve a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolajat a jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag olyan vevőnek értékesíthet - a (13) bekezdés szerinti eset kivételével -, aki az ellenértéket a saját nevére szóló bankszámlájáról egyenlíti ki.”
(3) A Jöt. 71. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel:
„(13) Amennyiben a 41. § (3) bekezdésében megjelölt fűtőolajat mezőgazdasági őstermelő részére értékesítik, a mezőgazdasági őstermelő köteles a jövedéki engedélyes kereskedőnek az őstermelői igazolványát bemutatni.”

III. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

75. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 19. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„19. Mezőgazdasági kistermelő: az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg, továbbá - az őstermelői tevékenység tekintetében - az a magánszemély, aki az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősül, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja, feltéve mindkét esetben, hogy az őstermelői tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a 6 millió forintot nem haladja meg.”
(2) Az Szja tv. 3. §-ának 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„23. Nyugdíj:
a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátások és hozzátartozói nyugellátások, valamint a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított nyugdíj előtti munkanélküli segély (előnyugdíj), továbbá a korengedményes nyugdíjazásról szóló kormányrendelet alapján megállapított korengedményes nyugdíj;
b) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben meghatározott szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj és baleseti hozzátartozói nyugellátások;
c) az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény alapján folyósított, a nyugdíj-kiegészítésnek megfelelő, valamint azzal azonos pótlék;
d) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabály alapján megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátások (így különösen a társadalombiztosításról szóló törvényben és a végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben meghatározott, mezőgazdasági szövetkezeti tagságon alapuló öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék, valamint a szakszövetkezeti tagságon alapuló növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadék);
e) a Kiváló és Érdemes Művészeket, valamint a Népművészet Mestereit és özvegyüket megillető, törvényben meghatározott járadék (nyugdíj-kiegészítés), valamint a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás és nyugdíjsegély, továbbá az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló kormányrendelet szerint folyósított öregségi nyugdíj;
f) a bányásznyugdíjról szóló kormányrendelet alapján folyósított bányásznyugdíj, továbbá a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított pénzbeli szénjárandóság, valamint az e kormányrendelet szerint a pénzbeli szénjárandóságra jogosult magánszemély - a jogosult elhalálozása esetén a kormányrendeletben meghatározott közeli hozzátartozója - számára a jogosult volt munkáltatója, vagy a munkáltató jogutódja által folyósított pénzbeli szénjárandóságnak a kormányrendeletben meghatározott mértéket meg nem haladó része;
g) az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény, valamint a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, továbbá a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló kormányrendeletben meghatározott pótlék;
h) az egyházi nyugdíjalapok támogatásáról szóló kormányrendeletben meghatározott nyugdíjalap által az egyház idős, rokkant egyházi személy tagja, vagy az említett tag özvegye számára folyósított nyugellátás;
i) a sportról szóló törvényben meghatározott olimpiai járadék;
j) a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti járadék, rendszeres szociális járadék, valamint a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka;
k) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezményben nyugdíjként meghatározott bevétel, valamint - egyezmény hiányában is - az ennek megfelelő, külföldi szervezet által folyósított bevétel.”
(3) Az Szja tv. 3. §-ának 31. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„31. Vagyoni értékű jog: a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga.”
(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 71. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„71. Szakképzéssel összefüggő juttatás: a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulót megillető pénzbeli juttatás, valamint a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazás.”
(5) Az Szja tv. 3. §-a a következő 72. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„72. Adóterhet nem viselő járandóság:
a) a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély és gyermeknevelési támogatás;
b) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján a nevelőszülőt megillető nevelési díj;
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj;
d) a szociális gondozói díj évi 48 ezer forintot meg nem haladó része;
e) a szakképzéssel összefüggő juttatásnak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékát meg nem haladó része;
f) a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatóját a felsőoktatásról szóló törvény szerinti juttatásként megillető ösztöndíj, tankönyv- és jegyzettámogatás, valamint - a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó - lakhatási támogatás;
g) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, a helyi önkormányzat vagy egyház által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott, e törvény alkalmazásában bevételnek minősülő, az e)-f) alpontban nem említett pénzbeli juttatás;
h) a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány által a sportról szóló törvény alapján folyósított tanulmányi ösztöndíj;
i) a hallgatói munkadíjnak a költségvetési törvényben az állami felsőoktatási intézményekben első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatók egy főre megállapított hallgatói normatíva kétszeresét meg nem haladó része;
j) a szabadságvesztés-büntetése idején munkát végző magánszemély e tevékenységéből származó bevétele;
k) a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt támogatás;
l) a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerülése tárgyában kötött egyezmény vagy viszonosság alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített, de az adó kiszámításánál figyelembe vehető jövedelem.”
(6) Az Szja tv. 3. §-a a következő 73. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„73. Lakás: az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró építmény, valamint az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény, ha készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri, továbbá az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lévő lakóház.”
(7) Az Szja tv. 3. §-a a következő 74. ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:]
„74. Lakótelek: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényben meghatározott építési telek, ha arra a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat szerint lakás építhető, valamint az ingatlan-nyilvántartásban a lakással együtt nyilvántartott földrészlet, továbbá az a földrészlet, amelyet lakáshoz tartozó földhasználati jog terhel.”
76. § Az Szja tv. 5. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha a nem pénzben kapott vagyoni értéket a magánszemély a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával meghatározott ellenőrzött külföldi társaságtól (a továbbiakban: ellenőrzött külföldi társaság) szerezte, köteles megállapítani és bizonyítani annak szokásos piaci értékét.”
77. § (1) Az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„a) a nyugdíjat, valamint azt a bevételt, amely e törvény 1. számú melléklete vagy más törvény előírása alapján adómentes;”
(2) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„t) a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel a termőföld átruházásából származó bevételt, ha a termőföldet az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély a családi gazdasághoz tartozó földként vásárolja meg; e rendelkezést az adásvételi szerződés megkötésének a napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély nem veheti figyelembe a családi gazdasághoz tartozó termőföld átruházása esetében;”
(3) Az Szja tv. 7. §-ának (1) bekezdése a következő u) ponttal egészül ki:
[A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:]
„u) a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény alapján a hatálya alá tartozó személyt a művelődés, a kultúra, a tudomány területén ingyenesen megillető alapszolgáltatást és külön jogszabályban meghatározott további kedvezményt, az említett személyt külön jogszabály szerint megillető utazási kedvezményt és a diákigazolványához kapcsolódó kedvezményt, valamint a törvény alapján a határon túli magyar pedagógust megillető kedvezményt, továbbá a törvény hatálya alá tartozó személy részére a törvény rendelkezései szerint a határon túli kihelyezett képzés vagy a szülőföldön nyújtható oktatási támogatás keretében juttatott vagyoni értéket.”
(4) Az Szja tv. 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés t) pontjában meghatározottakat az eladó akkor alkalmazhatja, ha rendelkezik a vevő közjegyző által készített, vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a családi gazdaság nyilvántartási számát. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg.”
78. § Az Szja tv. 8. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre módosul:
„(2) Nem számít költségnek az a kiadás, amely ellenőrzött külföldi társaság részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha a magánszemély bizonyítja, hogy a kiadás a bevételszerző tevékenységgel közvetlen összefüggésben, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében merült fel. Szintén nem számít költségnek az a kiadás, amely a Büntető Törvénykönyvben meghatározott vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés nemzetközi kapcsolatokban vagy befolyással üzérkedés nemzetközi kapcsolatokban bűncselekmény elkövetése érdekében vagy azzal összefüggésben merült fel.”
79. § Az Szja tv. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A mezőgazdasági őstermelő e tevékenysége megkezdésének adóévében és az azt követő három adóévben e tevékenységéből keletkezett elhatárolt veszteségéből az (1) bekezdésben megjelölt időtartam alatt figyelembe nem vett részt az ötödik adóévet követően (utoljára e tevékenység megszüntetésének adóévében) is elszámolhatja. Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja az őstermelői tevékenységéből származó, e tevékenysége megkezdésének adóévét követő negyedik adóévben és az azt követő bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteségéből azt a részt, amely nem haladja meg az adóévben több mint 50 ezer forint beruházási költségen üzembe helyezett tárgyi eszközök, nem anyagi javak egy összegben költségként elszámolt beruházási költségét - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - bármely későbbi adóévben (utoljára e tevékenység megszüntetésének adóévében) is elszámolhatja.”
80. § (1) Az Szja tv. 28. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Egyéb jövedelem különösen az adóterhet nem viselő járandóság, valamint a szakképzéssel összefüggő juttatásnak, a hallgatói munkadíjnak és a szociális gondozói díjnak az adóterhet nem viselő járandóság értékhatárát meghaladó része, továbbá a magánnyugdíjpénztár által szolgáltatásként kifizetett összeg és - a tagnak a pénztár alapszabályában foglaltak szerint az egyéni számláján jóváírt saját befizetését, munkáltatói hozzájárulását és a fedezeti alapból történő befektetések hozamát (ideértve az értékelési különbözetet is) kivéve - az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély tag egyéni számláján jóváírt összeg, valamint a kifizető (de nem a munkáltató) által fizetett adóköteles biztosítási díj és - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a kifizető által átvállalt kötelezettség, elengedett tartozás.”
(2) Az Szja tv. 28. §-a a következő (12)-(16) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság által, vagy az ellenőrzött külföldi társaság megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. Ugyancsak egyéb jövedelem az olyan államban belföldi illetőséggel bíró személy által fizetett kamat, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén.
(13) Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján - az ellenőrzött külföldi társaság vagyonából megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Ugyancsak egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság vagyonából a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya megszűnése (ide nem értve a részvény, az üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog átruházását) következtében - megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi társaság által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír (a jog) megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó, a jövedelemszerzés időpontját a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(14) Értékpapír kifizető részére történő átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket.
(15) Egyéb jövedelem a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott bennfentes kereskedelem vagy tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett bevételnek a vele összefüggésben felmerült, igazolt kiadásokat meghaladó része.
(16) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan vagy a vagyoni értékű jog átruházásának (59. §) ellenértékéből az a rész, amely meghaladja az ingatlan, illetve a vagyoni értékű jog megszerzésére fordított összeget [62. § (2)-(3) bek.], egyéb jövedelemnek minősül.”
81. § Az Szja tv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan - adóterhet nem viselő járandóságnak nem minősülő - jövedelem is részét képezi, amelyre vonatkozóan a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, akkor - ha nemzetközi szerződésből vagy viszonosságból más nem következik - a számított adót csökkenti a jövedelemre külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelemre az adótábla átlagos adókulcsa szerint kiszámított adó. Az adótábla átlagos adókulcsa a számított adó, osztva az összevont adóalappal, e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”
82. § (1) Az Szja tv. 34. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:
„Az adóterhet nem viselő járandóságok adójának levonása”
(2) Az Szja tv. 34. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A számított adót csökkenti az adóévi összevont adóalap részét képező adóterhet nem viselő járandóságok együttes összegének az adótábla szerint kiszámított adója.”
83. § Az Szja tv. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben említett megtakarítás összegének felvétele esetén, ha annak felhasználása nem lakáscélra történik, akkor a megtakarítás után levont adót - függetlenül attól, hogy az adólevonást a magánszemély mely korábbi adóbevallásában érvényesítette - az azt levonó magánszemélynek húsz százalékkal növelt összegben kell a felvétel adóévére vonatkozó adóbevallásában bevallania, és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie.”
84. § Az Szja tv. 38. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„38. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján a (2) bekezdésben meghatározott lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként szereplő magánszemély által az adóévben a tőke, a kamat és a járulékos költség törlesztéseként megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg 40 százaléka. A magánszemély által igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakótelek, lakás tulajdonjogának, valamint a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése;
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése;
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez;
d) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvénynek, vagy e törvénynek a hitelszerződés megkötése napján hatályos rendelkezése szerinti - az a)-c) pontban nem említett - lakáscélú felhasználás.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény az adóstársak között megosztható, de megosztás esetén az adóstársak által együttesen igénybe vehető kedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 240 ezer forintot.
(4) A magánszemély az adóstársa által igénybe nem vett kedvezményt a munkáltatói adómegállapítás során vagy adóbevallásában, illetőleg önellenőrzéssel, az adóstársnak az általa igénybe nem vett kedvezmény összegéről tett nyilatkozata alapján, azzal a feltétellel veheti igénybe, hogy feltünteti az adóstárs adóazonosító jelét és a lakótelek, a lakás helyrajzi számát.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott kedvezmény a lakás-takarékpénztártól felvett hitelre fizetett törlesztés alapján csak akkor vehető igénybe, ha az áthidaló kölcsönnek minősül. A magánszemély nem veheti igénybe az (1) bekezdésben meghatározott adókedvezményt, amennyiben a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használ fel, amelynek alapján a munkáltatót e törvény külön rendelkezése alapján nem terheli adófizetési kötelezettség.”
85. § Az Szja tv. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben említett jogcímen levont összeget - függetlenül attól, hogy az adólevonást a magánszemély mely korábbi adóbevallásában érvényesítette - húsz százalékkal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban bevallani, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni, ha a magánszemély a 7. számú mellékletben foglaltak szerint a rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.”
86. § (1) Az Szja tv. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a magánszemély a munkáltatótól szerez adóterhet nem viselő járandóságot, vagy az adóterhet nem viselő járandóság havi összegéről nyilatkozik a munkáltató részére, és emellett munkaviszonyból is származik rendszeres jövedelme, akkor a munkáltatónak a rendszeres jövedelem adóelőlege megállapításához a magánszemély havi adóterhet nem viselő járandóságainak és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese szerint várható számított adóból le kell vonnia a havi adóterhet nem viselő járandóságok együttes összege tizenkétszeresének az adótábla szerint kiszámított adóját, és az így kapott összeget el kell osztania tizenkettővel.”
(2) Az Szja tv. 47. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a magánszemély a munkáltatótól szerez adóterhet nem viselő járandóságot, vagy az adóterhet nem viselő járandóság havi összegéről nyilatkozik a munkáltató részére, és emellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, akkor a munkáltatónak a nem rendszeres jövedelem adóelőlege megállapításához a havi adóterhet nem viselő járandóságok és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszereséhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg szerint várható számított adót csökkenteni kell a havi adóterhet nem viselő járandóságok és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszerese alapján az adótábla szerint megállapított adó összegével.”
87. § Az Szja tv. 50. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe.”
88. § Az Szja tv. 62. §-a a következő (6)-(8) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a magánszemély a 7. § (3) bekezdésében említett (családi gazdálkodóként tett) nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldet a megszerzés alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az e termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni az elidegenítésről szóló szerződés alapján a 61. § (1)-(3) bekezdései szerint megállapított összeget, de legalább a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket.
(7) A (6) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a magánszemély a nyilatkozata mellett megszerzett termőföld értékesítéséből származó jövedelemnek megfelelő teljes összeget a termőföld elidegenítését követő 12 hónapon belül más, a gazdasághoz tartozó termőföld tulajdonjogának megszerzésére használja fel. Ha ez az elidegenítés adóévéről szóló adóbevallásának benyújtását követően, de még az említett 12 hónapon belül történik meg, akkor a (6) bekezdés alapján meghatározott jövedelemre megfizetett adót a magánszemély önellenőrzéssel igényelheti vissza.
(8) Ha a magánszemély a (7) bekezdés szerint az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld tulajdonjogát az eredeti termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződés földhivatalhoz történő benyújtásának adóévében, vagy az azt követő öt adóévben elidegeníti, akkor az eredeti termőföld helyett megszerzett termőföld (ideértve az e termőföld helyett megszerzett más termőföldet is) elidegenítésével összefüggő adókötelezettségre a (6)-(7) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
89. § Az Szja tv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Ha a magánszemély vagy a lakást szerző hozzátartozó a szerződéskötés éve utolsó napjától számított öt éven belül az ingatlan átruházásából származó jövedelem lakáscélú felhasználása kedvezményével szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezetét, használatát átruházza, akkor az átruházásból származó bevételt növelnie kell az érvényesített lakásszerzési kedvezmény alapjával.”
90. § Az Szja tv. a következő címmel és a cím utáni 65/A. §-sal egészül ki:
„Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem
65/A. § (1) A tőkepiacról szóló törvényben meghatározott értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg egésze a magánszemély jövedelmének minősül.
(2) Az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) A kifizető az adót a kifizetéskor megállapítja, levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint bevallja és megfizeti.”
91. § Az Szja tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem a magánszemély által átruházott, birtokba adott (e § alkalmazásában a továbbiakban: átruházott) értékpapírokra az adóévben elszámolt árfolyamnyereség együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemély által átruházott, az átruházás időpontjában a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdére bevezetett részvényekre az adóévben elszámolt árfolyamveszteség együttes összegét.
(2) Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) Az árfolyamnyereségből származó jövedelmet a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott befektetési szolgáltató negyedévenként, a közreműködésével átruházott értékpapírokra a negyedév első napjától az utolsó napjáig terjedő időszakban (a megállapítási időszakban) elszámolt árfolyamnyereség és a közreműködésével átruházott, az átruházás időpontjában a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdére bevezetett részvényekre a megállapítási időszakban elszámolt árfolyamveszteség figyelembevételével, a (4) bekezdés szerint állapítja meg.
(4) Ha a megállapítási időszakban a (3) bekezdés szerinti árfolyamnyereség összege
a) meghaladja a (3) bekezdés szerinti árfolyamveszteség összegét, a különbözet után a kifizető az adót a megállapítási időszakot követő hó 12. napjáig megállapítja, levonja és megfizeti, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja;
b) nem éri el a (3) bekezdés szerinti árfolyamveszteség összegét, a különbözet (a továbbvihető árfolyamveszteség) ugyanazon kifizetőnél az adóéven belül bármely következő megállapítási időszakban figyelembe vehető az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál.
(5) A (3) bekezdésben nem említett kifizető az adót a jövedelemszerzés napján megállapítja és levonja, valamint az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint bevallja és megfizeti.
(6) A kifizető az adóévet követő január 31-éig köteles olyan igazolást átadni a magánszemély részére, amelyben feltünteti az adóévben a magánszemély javára megállapított, árfolyamnyereségből származó jövedelmet és a jövedelem után megállapított adót. A (3) bekezdés szerinti kifizető az igazolásban feltünteti továbbá - összesítve - a közreműködésével átruházott értékpapírokra az adóévben elszámolt árfolyamnyereséget és árfolyamveszteséget, valamint az adóévben keletkezett továbbvihető árfolyamveszteségnek azt a részét, amelyet az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. A kifizető az adóéven belül csak olyan igazolást állíthat ki, amelyen feltünteti, hogy az adóbevallás céljára nem alkalmas.
(7) A magánszemély az adót az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megállapítja és bevallja, bevallásában a kifizető által levont adó összegét megfizetett adóelőlegként veszi figyelembe. A magánszemély adóbevallásában, az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem
a) megállapításánál érvényesíti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségnek azt a részét, amelyet a kifizető az árfolyamnyereség vagy az árfolyamveszteség megállapításánál nem vett figyelembe;
b) megállapításánál érvényesíti az adóéven belül a (3) bekezdés szerinti kifizető által az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a kifizető igazolásában feltüntetett továbbvihető árfolyamveszteséget;
c) csökkentéseként számolja el a továbbvihető ügyleti veszteségnek [67/A. § (4) bek. b) pont] azt a részét, amelyet az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített.
A magánszemély az a)-c) pontban meghatározott összegeket egymást követően, legfeljebb az érintett rendelkezés figyelembevétele nélkül meghatározott adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem összegéig számolja el.
(8) A magánszemély a továbbvihető árfolyamveszteségnek azt a részét, amelyet
a) a (7) bekezdés b) pontja szerint nem érvényesített, bevallásában az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem csökkentéseként számolja el, legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem mértékéig;
b) sem a (7) bekezdés b) pontja, sem az a) pont szerint nem érvényesített, döntése szerinti megosztásban az adóévet követő adóév árfolyamnyereségből származó jövedelmének, tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmének megállapításánál, vagy az adóévet megelőző adóév árfolyamnyereségből származó jövedelme, tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelme önellenőrzésével érvényesítheti (bármely esetben legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított, említett jövedelem mértékéig), feltéve, hogy a továbbvihető árfolyamveszteségnek a keletkezése adóévében nem érvényesített részét a keletkezés adóévéről szóló bevallásában feltünteti.
(9) Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) árfolyamnyereség: az értékpapír visszterhes átruházása (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét; nem minősül azonban árfolyamnyereségnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint egyéb jövedelem vagy kamatból származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni;
b) árfolyamveszteség: az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír visszterhes átruházása (ide nem értve az értékpapír kölcsönbe adását) ellenében megszerzett bevételt;
c) az értékpapír megszerzésére fordított érték:
ca) tőzsdei ügylet révén megszerzett értékpapír esetén az ügylet szerinti, igazolt ellenérték,
cb) tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében az ellenértékből az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt rész,
cc) társas vállalkozás alapítása révén megszerzett értékpapír esetében az értékpapír alapján a társas vállalkozás részére az értékpapír átruházásáig igazoltan szolgáltatott vagyoni hozzájárulásnak a létesítő okiratban meghatározott értéke (e rendelkezést kell megfelelően alkalmazni a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének új értékpapír kibocsátásával történő felemelése révén megszerzett értékpapírra is),
cd) olyan értékpapír esetében, amelyet a magánszemély társas vállalkozásból kivont jövedelmének megállapításánál e törvény előírása szerint a bevétel meghatározásakor figyelembe kell venni, a bevétel meghatározásánál e törvény alapján irányadó érték (e rendelkezést kell különösen alkalmazni a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása révén megszerzett értékpapírra),
ce) csődeljárás, felszámolás vagy helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása keretében kötött egyezség révén a hitelező által megszerzett értékpapír esetében az egyezség szerinti érték,
cf) olyan értékpapír esetében, amelynek alapján megállapított összeg az értékpapír megszerzésekor e törvény szerint jövedelemnek minősül, a jövedelem összege, növelve a magánszemély által az értékpapír átruházásáig teljesített, igazolt ellenértékkel,
cg) az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír esetében az átadásig a résztvevő által saját erő címén befizetett összegből az értékpapírra arányosan jutó rész,
ch) a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrész, részjegy esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak az átalakulás befejezésekor lezárt névértéke,
ci) az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabály alapján a szövetkezet által ellenérték nélkül juttatott értékpapír esetében az eredeti szerzőnél vagy - ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél az értékpapírnak a juttatáskori névértéke,
cj) kárpótlási jegy esetében az eredeti jogosult magánszemélynél vagy - ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte - örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt névértéke,
ck) a ca)-cj) alpontban nem említett jogcímen vagy módon megszerzett értékpapír esetében nulla;
d) az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség: az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggésben nyújtott, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatási tevékenység, kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység vagy árutőzsdei szolgáltatási tevékenység ellenértékeként, valamint az értékpapír megszerzésének alapjául szolgáló vételi (jegyzési) jog és az értékpapír átruházásának alapjául szolgáló eladási jog ellenértékeként a magánszemélyt terhelő, igazolt összeg, továbbá - kölcsönbe vett értékpapír esetében - a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy - ha a kölcsönbe vevő az értékpapírt visszaszolgáltatni nem tudja - a fizetett kártérítésnek a tőkepiacról szóló törvény szerinti legkisebb összege.
(10) Az adózó az árfolyamnyereséget és az árfolyamveszteséget az értékpapír átruházásának a napjára állapítja meg. Ha a magánszemély az átruházott értékpapír tulajdonjogát értékpapír kölcsönbe vétele útján szerezte meg, akkor az árfolyamnyereséget vagy az árfolyamveszteséget
a) az értékpapír visszaadásának (visszaszolgáltatásának),
b) ha a szerződés az értékpapír visszaadása (visszaszolgáltatása) nélkül szűnt meg (ideértve az elévülést is), a szerződés megszűnésének
a napjára kell megállapítani.”
92. § Az Szja tv. 67/A. §-a és a § előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:
„Tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem
67/A. § (1) Tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem a magánszemély által tőzsdei összetett ügyleten vagy tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt nyereségek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja a magánszemély által a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei összetett ügyleten vagy tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt veszteségek együttes összegét.
(2) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem után az adó mértéke 20 százalék.
(3) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmet a kifizető negyedévenként, a közreműködésével kötött tőzsdei összetett ügyleten és tőzsdei származtatott ügyleten a negyedév első napjától az utolsó napjáig terjedő időszakban (a megállapítási időszakban) elszámolt nyereség és a közreműködésével a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdén kötött tőzsdei összetett ügyleten vagy tőzsdei származtatott ügyleten a megállapítási időszakban elszámolt veszteség figyelembevételével, a (4) bekezdés szerint állapítja meg.
(4) Ha a megállapítási időszakban a (3) bekezdés szerinti nyereség összege
a) meghaladja a (3) bekezdés szerinti veszteség összegét, a különbözet után a kifizető az adót a megállapítási időszakot követő hó 12. napjáig megállapítja, levonja és megfizeti, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint bevallja;
b) nem éri el a (3) bekezdés szerinti veszteség összegét, a különbözet (a továbbvihető ügyleti veszteség) ugyanazon kifizetőnél az adóéven belül bármely következő megállapítási időszakban figyelembe vehető a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál.
(5) A kifizető az adóévet követő január 31-éig köteles olyan igazolást átadni a magánszemély részére, amelyben feltünteti az általa az adóévben a magánszemély javára megállapított, tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmet és a jövedelem után megállapított adót, valamint - összesítve - a közreműködésével kötött tőzsdei összetett ügyleten és tőzsdei származtatott ügyleten az adóévben elszámolt nyereséget és veszteséget, továbbá a továbbvihető ügyleti veszteségnek azt a részét, amelyet a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem vett figyelembe. A kifizető az adóéven belül csak olyan igazolást állíthat ki, amelyen feltünteti, hogy az adóbevallás céljára nem alkalmas.
(6) A magánszemély az adót az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megállapítja, bevallja és megfizeti, bevallásában a kifizető által levont adó összegét megfizetett adóelőlegként veszi figyelembe. A magánszemély adóbevallásában, az adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem
a) megállapításánál érvényesíti az adóéven belül a kifizető által a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített, a kifizető igazolásában feltüntetett továbbvihető ügyleti veszteséget;
b) csökkentéseként számolja el a továbbvihető árfolyamveszteségnek [67. § (4) bek. b) pont] azt a részét, amelyet az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál nem érvényesített.
A magánszemély az a)-b) pontban meghatározott összegeket egymást követően, legfeljebb az érintett rendelkezés figyelembevétele nélkül meghatározott adóévi tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem összegéig számolja el.
(7) A magánszemély a továbbvihető ügyleti veszteségnek azt a részét, amelyet
a) a (6) bekezdés a) pontja szerint nem érvényesített, bevallásában az adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem csökkentéseként számolja el, legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított adóévi árfolyamnyereségből származó jövedelem mértékéig;
b) sem a (6) bekezdés a) pontja szerint, sem az a) pont alapján nem érvényesített, döntése szerinti megosztásban az adóévet követő adóév tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmének, árfolyamnyereségből származó jövedelmének megállapításánál, vagy az adóévet megelőző adóév tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelmének, árfolyamnyereségből származó jövedelmének önellenőrzésével érvényesítheti (bármely esetben legfeljebb az e rendelkezés figyelembevétele nélkül megállapított, említett jövedelem mértékéig), feltéve, hogy a továbbvihető ügyleti veszteségnek a keletkezése adóévében nem érvényesített részét a keletkezés adóévéről szóló bevallásában feltünteti.
(8) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában:
a) tőzsdei összetett ügylet: olyan - a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként kötött - tőzsdei ügylet, amelyet több tőzsdei ügylet (a részügyletek) összesített eredményére kötnek;
b) tőzsdei származtatott ügylet: olyan tőzsdei termékre - a magánszemély által nem egyéni vállalkozóként kötött - tőzsdei ügylet, amelynek értéke valamely más tőzsdei termék (így különösen áru, részvény, kötvény, részvényindex, deviza) árfolyamától függ;
c) ügyleten elszámolt nyereség: tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján a magánszemélyt a jövedelemszerzés időpontjában megillető bevételek együttes összegéből az a rész, amely meghaladja az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások (költségek) együttes összegét (ideértve az ügylettel, az ügyletet alkotó egyes részügyletekkel összefüggésben nyújtott befektetési szolgáltatás ellenértékét is);
d) ügyleten elszámolt veszteség: az ügylet, az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján vagy az ügylet teljesítése érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadások (költségek) együttes összegéből (ideértve az ügylettel, az ügyletet alkotó egyes részügyletekkel összefüggésben nyújtott befektetési szolgáltatás ellenértékét is) az a rész, amely meghaladja - tőzsdei összetett ügylet esetében az ügylet egésze vagy az ügyletet alkotó egyes részügyletek alapján, tőzsdei származtatott ügylet esetében az ügylet alapján - a magánszemélyt a jövedelemszerzés időpontjában megillető bevételek együttes összegét.
(9) A tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből származó jövedelem tekintetében a jövedelemszerzés időpontja az ügylet megszűnésének (lezárásának) a napja. Ha a tőzsdei összetett ügyletet alkotó valamely részügylet úgy szűnik meg (zárul le), hogy ennek következtében a tőzsdei összetett ügylet is megszűnik (lezárul), akkor a tőzsdei összetett ügylet tekintetében a jövedelemszerzés időpontja a részügylet megszűnésének (lezárásának) a napja, és a le nem zárt részügyletet ettől az időponttól kezdve önálló ügyletnek kell tekinteni.
(10) Ha a tőzsdei összetett ügylet, az azt alkotó valamely részügylet, vagy a tőzsdei származtatott ügylet
a) értékpapírral történő teljesítéssel szűnik meg, az értékpapírt átruházó magánszemély által az ügylet, illetve a részügylet révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére - e törvény előírásait figyelembe véve - a kamatból származó jövedelemre, vagy az árfolyamnyereségből származó jövedelemre,
b) áruval történő teljesítéssel szűnik meg, az árut átruházó magánszemély által az ügylet, illetve a részügylet révén megszerzett jövedelem adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre
vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az (1)-(9) bekezdésben foglalt rendelkezések helyett.”
93. § Az Szja tv. 68. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„68. § (1) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jogutód nélküli megszűnése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani. A kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti kérelem elutasítása, valamint a társas vállalkozás cégbejegyzése iránti eljárás megszüntetése következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelemre is.
(2) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély tag (részvényes, üzletrész-tulajdonos) által e jogviszonyára tekintettel a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet e jövedelem megállapításakor bevételt csökkentő tételként vettek figyelembe, a későbbiekben nem lehet elszámolni a magánszemély jövedelmének megállapításakor.
(3) A társas vállalkozás (kivéve az MRP szervezetet) vagyonából a magánszemély által tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonyának megszűnése - ide nem értve a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnését, az értékpapír átruházását - következtében, arra tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által - a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében - átvállalt kötelezettségek együttes összegét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és a magánszemély által átvállalt kötelezettségek értékét a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani. Az átvállalt kötelezettségek alapján teljesített kiadást a későbbiekben a jövedelem megállapításánál költségként nem lehet elszámolni. E rendelkezések irányadók különösen a tagsági jogviszony kizárás, rendes felmondás vagy azonnali hatályú felmondás révén történő megszűnésére, valamint a társas vállalkozás átalakulása esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tag vonatkozásában.
(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
(5) Az MRP szervezet megszűnése esetén a részt vevő magánszemély által a szervezet vagyonából megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába korábban nem került, a szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott értékpapírok (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírokat) együttes könyv szerinti értékét, a magánszemély jövedelmének minősül. A bevételt és az értékpapírok könyv szerinti értékét a szervezet utolsó üzleti évéről elkészített beszámolót alátámasztó nyilvántartások szerint kell megállapítani. Az MRP szervezet az adózás rendjéről szóló törvényben az adóbevallás benyújtására előírt határidőig résztvevőnként adatot szolgáltat az adóhatóság részére a jövedelem megállapításakor a bevétel csökkentéseként elszámolt értékpapírok együttes könyv szerinti értékéről.
(6) A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a kifizető a jövedelemszerzés időpontjában megállapítja, levonja, és az adózás rendjéről szóló törvény előírásainak megfelelően bevallja és megfizeti. A jövedelem tekintetében a társas vállalkozást kell kifizetőnek tekinteni.
(7) Ha az (1)-(3) és (5) bekezdés rendelkezései szerint a bevétel megállapításánál irányadó érték nem éri el az alapjául szolgáló eszköznek a jövedelemszerzés időpontjára vonatkozó szokásos piaci értékét, a jövedelem meghatározásakor a szokásos piaci értéket kell bevételnek tekinteni.
(8) A vállalkozásból kivont jövedelem tekintetében a jövedelemszerzés időpontja:
a) a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnése esetén az utolsó üzleti évéről készített mérleg, zárómérleg mérlegfordulónapja;
b) a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén az előtársasági működés időszakáról készített beszámoló mérlegfordulónapja;
c) az a)-b) pontban nem említett esetben a kifizetés, a juttatás napja; ha a kifizetés, illetve a juttatás ugyanazon magánszemély részére több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a kifizető mindig a jövedelmet fizeti ki először a magánszemély számára.”
94. § Az Szja tv. 74. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Ha az ingatlan fekvése szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, akkor az ingatlan bérbeadásából, haszonbérbeadásából származó jövedelem - a (7) bekezdésben foglaltaktól függetlenül - a magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelmének minősül.”
95. § Az Szja tv. 1., 3. és 6. számú melléklete e törvény 6-8. számú melléklete szerint módosul.

IV. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

96. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 16. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét, ha pedig az örökös a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, akkor egynegyedét kell megfizetni. Ez utóbbi kedvezményre való jogosultságról a vagyonszerzőnek a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia.
(7) Azt az örököst, aki a hagyatékból ráeső termőföldet (tulajdoni hányadot) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az általa ténylegesen megszerzett örökrészt terhelő öröklési illetékből - ide nem értve a gépjármű, pótkocsi után fizetendő illetéket - kedvezmény illeti meg. A kedvezmény mértéke megegyezik annak az öröklési illetéknek az összegével, amelyet az örökösnek - átengedés hiányában - az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után fizetnie kellett volna.”
97. § (1) Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés a következő p) ponttal egészül ki:
[Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:]
„f) a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett - ideértve az ingatlan-nyilvántartásban nem lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott és ténylegesen sem lakás céljára használt épület (pl. kollégium, laktanya) átalakításával létesített - 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakás tulajdonjogának, ilyen lakás tulajdoni hányadának megvásárlása;”
„p) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó termőföld vásárlása, amennyiben a megvásárolt termőfölddel a tulajdonában álló összes termőföld nagysága nem haladja meg a 300 hektárt vagy a 6000 aranykorona értéket. A mentességre való jogosultságról a vagyonszerző félnek kell nyilatkoznia. A nyilatkozatot a földhivatalhoz benyújtásra kerülő adásvételi szerződéshez kell csatolnia, mely nyilatkozatot az adásvételi szerződés másolatával a földhivatal a 92. § (1) bekezdés szerint továbbítja az illetékhivatalnak.”
(2) Az Itv. 26. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Termőföld tulajdonjogának az (1) bekezdés p) pontja alá nem eső módon, valamint vagyoni értékű jogának visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső megszerzése esetén az egyébként járó illeték egynegyedét kell megfizetni.”
(3) Az Itv. 26. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott mentesség feltételeit a vagyonszerzőnek az illetékhivatalnál kell - a vállalkozónak a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosultságáról, valamint a felépítést követő első értékesítéséről szóló nyilatkozatával - igazolnia legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig.”
98. § Az Itv. 29. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 7000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.”
99. § Az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 13. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:]
„13. A „Magyar igazolvány” és a „Magyar hozzátartozói igazolvány” kiadásával, cseréjével, pótlásával, visszavonásával és nyilvántartásával kapcsolatos eljárás, továbbá az igazolvány-nyilvántartásból teljesített adatszolgáltatás;”
100. § (1) Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének f) és l) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[E törvény alkalmazásában]
„f) lakástulajdon:
lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Lakásnak minősül az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet - a hozzá tartozó kivett területtel együtt - lakástulajdonnak kell tekinteni. Nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra hasznosítanak;”
„l) lakóház építésére alkalmas telektulajdon:
az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. A lakás kialakítására szolgáló, az ingatlan-nyilvántartásban tetőtér, padlás elnevezéssel feltüntetett önálló ingatlan, valamint az építési engedély szerint lakóépület céljára létesülő építmény, amennyiben annak készültségi foka nem éri el a szerkezetkész (elkészült, ráépített tetőszerkezet) állapotot, a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnal egy tekintet alá esik;”
(2) Az Itv. 102. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 26. § (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában új lakásnak minősül a lakástulajdon a használatbavételi engedély kiadását követő első - illetve, ha a lakást a használatbavételi engedély kiadását követően az építésre jogosult vállalkozótól a 23/A. § (1) és (4) bekezdésében meghatározott ingatlanforgalmazó vásárolja meg,akkor második - megvásárlásáig.”

V. Fejezet

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

101. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsőként megnyitott belföldi pénzforgalmi bankszámláját. A bankszámla nyitásra kötelezett adózónak legalább egy belföldi pénzforgalmi bankszámlával kell rendelkeznie.”
102. § Az Art. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személy a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon - bejelenti
a) visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítő magánszemély,
b) az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén a bevételt szerző magánszemély
adóazonosító jelét, ennek hiányában a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát). A földhivatal a kérelmet visszautasítja, amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat (nem magyar állampolgárságú magánszemélynél az útlevélszámot) nem vagy hiányosan tartalmazza.”
103. § Az Art. 15. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámlaszáma a számlát vezető hitelintézet érdekkörében felmerült ok, illetőleg intézkedés miatt megváltozik, az eredeti és a megváltozott számlaszámot a hitelintézet köteles bejelenteni - az adózó adóazonosító számának feltüntetésével - a változástól számított 15 napon belül az állami adóhatóságnál.”
104. § Az Art. 16. §-a a következő (12) bekezdéssel egészül ki:
„(12) Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg az adóazonosító jelét annak a magánszemélynek,
a) aki bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, vagy
b) akinek az adóhatóság jogszabályban meghatározott feladatainak végrehajtásához adóhatósági nyilvántartása szükséges.”
105. § Az Art. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adózó belföldi pénzforgalmi bankszámláját az azt vezető hitelintézet megterhelte, bankszámlával nem rendelkező adózó esetében pedig az a nap, amikor az adót a hitelintézet vagy - ha jogszabály lehetővé teszi - az adóhatóság pénztárába befizették, illetve postára adták. Minden más esetben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor az adóhatóság számláján a befizetést jóváírják.”
106. § Az Art. 28. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A fizetési kötelezettséget a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással, pénzforgalmi bankszámlával nem rendelkező adózónak belföldi postautalvánnyal vagy belföldi bankszámlájáról történő átutalással kell teljesítenie.
(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó belföldi bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság belföldi bankszámlára történő átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak.”
107. § Az Art. a következő 28/A. §-sal egészül ki:
„28/A. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó fizetési kötelezettség forintban teljesíthető, a költségvetési támogatás forintban utalható ki.
(2) Ha az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó alapjának megállapításához szükséges értéket külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának megállapításakor
a) az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 19. §-a szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejártának időpontjában,
b) folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás [áfatörvény 13. § (1) bekezdés 23. pont] esetében a bizonylat kibocsátásának napján,
c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni.
(3) Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amelynek a (2) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történő átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző negyedévre vonatkozó, USA dollárban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”
108. § Az Art. 45. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervei, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, továbbá a menekültügyi hatóság (a továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv az állami adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az ellenőrzéshez vagy az adóigazgatási eljáráshoz szükséges.”
109. § Az Art. a következő IV/A. fejezettel egészül ki:
„IV/A. Fejezet
Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása
Illetékes hatóság
48/A. § Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása tekintetében illetékes hatóság - a vám és a jövedéki adó kivételével - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Kapcsolattartó Irodája (a továbbiakban: KKI).
Adómegállapítási jogsegély
Adóadat átadás
48/B. § (1) A KKI az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a megkereső tagállamban a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, valamint az általános forgalmi adó megállapításához szükségesek. E rendelkezés az importot terhelő fizetési kötelezettségekkel összefüggésben nem alkalmazható.
(2) A KKI hivatalból adja át a másik tagállam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben meghatározott adókkal összefüggő adóadatokat, amennyiben
a) alapos okkal feltételezhető, hogy a másik tagállamban adóveszteség keletkezik,
b) az adózó olyan adókedvezményt vesz igénybe, illetve az adózót olyan adómentesség illeti meg, amely a másik tagállamban adófizetési kötelezettség növekedést eredményez, illetve adókötelezettséget keletkeztet,
c) az adózó más tagállami illetőségű adózóval adókikerülés céljából harmadik tagállamon vagy tagállamokon keresztül bonyolítja ügyleteit,
d) a KKI úgy ítéli meg, hogy az adómegtakarítás a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok megsértésével az eredmény újraelosztása útján valósul meg,
e) a korábban átadott adóadatokhoz képest olyan új tények, körülmények merültek fel, melyek a tényállást az adómegállapítás eredményessége érdekében kiegészítik.
(3) A KKI az adózót kérelmére tájékoztatja a (2) bekezdés alapján átadott adóadatairól.
(4) A KKI viszonosság alapján más tagállam illetékes hatóságának az (1)-(2) bekezdésben foglaltakon túl is átadhat adóadatot, ha az a másik tagállamban az adómegállapításhoz szükséges.
Titokvédelem
48/C. § Az adóügyi együttműködés eredményeként a KKI tudomására jutott adóadatok adótitoknak minősülnek azzal, hogy
a) azokat csak az adómegállapításban és az adóellenőrzésben közvetlenül közreműködő személy, illetőleg az adóadattal érintett ügyben az egyébként eljáró adónyomozó használhatja fel,
b) a tájékoztatás joga megilleti a bírósági eljárásban a törvény alapján közvetlenül részt vevő személyt.
Az adóadat átadás korlátai
48/D. § (1) A KKI megtagadja a megkeresés teljesítését, ha a kért adóadat a 45. § (2) bekezdése alapján belföldön nem használható fel, illetőleg a megkereső tagállam joga a 48/C. §-ban foglaltakat nem tartalmazza.
(2) A KKI a megkeresésben foglaltak teljesítését megtagadhatja, ha
a) a kért adóadat beszerzése a KKI vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság számára aránytalanul nagy terhet jelentene,
b) az adóadat kiadásával jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítését veszélyeztetné,
c) alapos okkal feltételezhető, hogy a megkereső hatóság a hazai joga alapján rendelkezésére álló eszközöket - az elérni kívánt cél veszélyeztetése nélkül - még nem merítette ki,
d) a kért adóadat kiadása kereskedelmi, üzleti, szakmai titok vagy üzleti eljárás felfedéséhez vezetne, vagy egyéb módon a jogrendbe ütközne.
Behajtási jogsegély
48/E. § Az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére a KKI intézkedik a más tagállamot megillető, általános forgalmi adóból származó tartozás, valamint a tartozás végrehajtásával kapcsolatban felmerült költségek végrehajtása iránt. Az e fejezetben meghatározott tartozás a belföldi tartozással azonos megítélés alá esik.
Az adatkérésre irányuló megkeresés
48/F. § A KKI az Európai Közösségek tagállamai illetékes hatóságának megkeresésére átadja azokat az adóadatokat, amelyek a 48/E. §-ban meghatározott adóval összefüggő tartozások behajtásához szükségesek.
A kézbesítés iránti megkeresés
48/G. § A KKI megkeresésre kézbesíti az adózónak azt a határozatot, illetve egyéb okiratot, amelyet a megkereső hatóság az adótartozás behajtása érdekében kibocsátott. A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot az általa tett intézkedésről, különösen a kézbesítés időpontjáról.
A biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés
48/H. § A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a biztosítási intézkedést a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság útján foganatosítja.
A behajtás iránti megkeresés
48/I. § (1) A KKI az illetékes külföldi hatóság megkeresésére a belföldi jogszabályok alapján intézkedik a külföldi hatóság által csatolt végrehajtható okiratban foglalt követelés végrehajtása iránt.
(2) A KKI haladéktalanul értesíti a megkereső hatóságot a behajtást érintő körülmények változásáról.
(3) A KKI megkeresése alapján az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóság a megkereséshez csatolt végrehajtható okirat alapján a végrehajtást és a biztosítási intézkedés foganatosítását határozattal rendeli el.
A behajtás iránti kérelem elutasítása
48/J. § (1) A KKI a megkeresésben foglalt kérelmet elutasítja, ha a megkereső hatóság nem igazolja, hogy
a) a tartozás jogerős és végrehajtható okirat rendelkezésein alapul, és
b) a végrehajtást a hazai joga alapján megkísérelte, de az nem vezetett eredményre, illetőleg csak részleges eredményre vezetett.
(2) A KKI a behajtási, illetve a biztosítási intézkedés iránti kérelmet elutasíthatja, ha annak teljesítése a kötelezett gazdasági tevékenységét ellehetetlenítené, és ez a Magyar Köztársaságban jelentős gazdasági és társadalmi nehézséget okozna.
A behajtási eljárás felfüggesztése
48/K. § Ha az adott ügyben a megkereső hatóság államának szabályai alapján jogorvoslati eljárás indult, az eljáró magyar adóhatóság az ügyben illetékes szerv által hozott érdemi döntésig a behajtási eljárást felfüggeszti. Amennyiben a jogorvoslati eljárás bírósági felülvizsgálatot jelent és a bíróság jogerős döntése az adóhatóság határozatát helybenhagyja, a bírósági határozat végrehajthatóságához nincs szükség külön intézkedésre. A határozat jogerőre emelkedésekor, annak rendelkezései alapján a megkereső állam illetékes hatóságának erről szóló értesítését követően a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság a végrehajtási eljárást folytatja.
Elévülés
48/L. § A külföldről érkező behajtási megkeresés esetén a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében a megkereső hatóság államának joga az irányadó. Amennyiben a KKI intézkedése alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság intézkedése a végrehajtáshoz való jog elévülését érinti (elévülés nyugvása, meghosszabbodása), ennek megítélésére a 95. § rendelkezései az irányadók.
A tartozás kiegyenlítése
48/M. § A tartozást a kötelezett forintban fizeti meg. A tartozás kiegyenlítésére a megkereső hatósággal folytatott egyeztetés után a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezhet. A külföldről érkező megkeresésben feltüntetett követelésre az adóhatóság késedelmi pótlékot nem számít fel.
Költségek
48/N. § A behajtási jogsegéllyel kapcsolatban felmerült valamennyi költség - a megalapozatlan megkeresés eredményeként induló eljárással összefüggésben felmerülő költséget kivéve - a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező belföldi adóhatóságot terheli, amennyiben a végrehajtás költségét nem tudja a fizetésre kötelezettre hárítani.
Külföldre irányuló megkeresések
48/O. § A KKI másik tagállam kapcsolattartó irodáját együttműködés céljából az e törvényben szabályozott együttműködési formáknak megfelelően megkeresheti.”
110. § Az Art. 54. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) A (2) bekezdés első mondatában meghatározott felülellenőrzést kizárólag a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló köztisztviselőkből, illetve hivatásos állományú testületi tagokból létrehozott szervezeti egység végezheti.”
111. § Az Art. 60/A. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.”
112. § Az Art. 87. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A végrehajtási kifogásnak a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van.”
113. § (1) Az Art. 89. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, az adóhatóság vezetője határozatban rendeli el az ingatlan-végrehajtást. A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtási kifogás jogerős elbírálásáig nincs helye az ingatlan értékesítésének.”
(2) Az Art. 89. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A végrehajtást elrendelő a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a végrehajtási jogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.”
114. § Az Art. 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a törvény a következő 90/A. §-sal egészül ki:
„90. § Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének a 89. § (2) bekezdése alapján nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg, amelyről az adóhatóság határozatot hoz. A határozat a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. Az adóhatóság a határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a jelzálogjog bejegyzése végett. A földhivatal a megkeresés alapján széljegyzi a jelzálogjogot, majd a határozat jogerőre emelkedéséről szóló értesítés alapján soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.
90/A. § (1) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 114. §-a szerinti értesítésében a zálogjogosultat arról tájékoztatja, hogy a zálogjogból fakadó igényét bírósági végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 8 munkanapon belül kell bejelentenie az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
(2) A bíróság a kérelemről a Vht. 48. §-ának (2) bekezdésében és 114/A. §-ában, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 386. §-ában foglaltak szerint határoz, és határozatát megküldi az adóhatóságnak is. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási ügyön az adóhatóság által lefolytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
(3) A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyező határozat jogerőre emelkedését követően a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végző végrehajtónak.”
115. § Az Art. 95. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Adó-, társadalombiztosítási csalás (Btk. 310. §), illetve csalás (Btk. 318. §) esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.”
116. § Az Art. 96/A. §-a a következő (13)-(16) bekezdéssel egészül ki:
„(13) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvénynek az ügyvédi irodára, az egyéni ügyvédre és az ügyvédi iroda tagjára vonatkozó rendelkezéseit a végrehajtói irodára, az önálló bírósági végrehajtóra, illetve a végrehajtói iroda tagjára is alkalmazni kell.
(14) Az adózó a termék-előállítást szolgáló beruházás megkezdését követő 30 napon belül bejelenti az állami adóhatósághoz:
a) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 21. §-ának (7), (10) vagy (11) bekezdésében meghatározott adókedvezményre jogosító beruházás megkezdését;
b) a beruházás értékének tervezett összegét;
c) a beruházás helyét;
d) az adókedvezményre jogosító üzembe helyezés várható időpontját.
(15) Ha az adózó a termék-előállítást szolgáló beruházást 2002. január 1. előtt megkezdte, a (14) bekezdésben meghatározott adatokat 2002. január 31-ig köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni.
(16) Az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a mezőgazdasági őstermelőre irányadó szabályok szerint teljesíti. A családi gazdálkodó és említett családtagja a családi gazdaság nyilvántartási számát az adózásával összefüggő valamennyi iratán, valamint a törvény alapján adókedvezményt, adómentességet biztosító nyilatkozatán köteles feltüntetni. Ha a családi gazdálkodó és említett családtagja kizárólag őstermelői tevékenységet folytat, az általános forgalmi adó tekintetében alanyi adómentesség választására a személyi jövedelemadóról szóló törvényben az átalányadózás választására előírt értékhatárig jogosult.”
117. § Az Art. 100. §-át követően a következő 100/A. §-sal egészül ki:
„100/A. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:
- a Tanács 79/1071/EGK, 92/12/EGK és 92/108/EGK irányelvei által módosított, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező eljárásokból, valamint a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból származó követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv;
- a Tanács 79/1070/EGK és 92/12/EGK irányelvei által módosított, a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás területén érvényesülő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799/EGK irányelv;
- a Tanács 218/92/EGK rendelete a közvetett adózás (áfa) területén érvényesülő igazgatási együttműködésről.”

VI. Fejezet

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosítása

118. § A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-a (8) bekezdésének 1-3. és 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(8) E törvény alkalmazásában]
„1. tőzsde, tőzsdei határidős, opciós és azonnali ügylet: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
2. nyitott pozíció, elszámolóház, központi értékpapírszámla, értékpapírszámla, ügyfélszámla, dematerializált értékpapír, befektetési szolgáltató, portfólió-kezelés: a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott fogalom;
3. pénzügyi instrumentum: a tőkepiacról szóló törvény szerint meghatározott tőzsdei termék, valamint az értékpapír, a deviza, az opció és ezek származékai;”
„6. tőzsdén kívüli opciós ügylet: valamely árura, pénzügyi instrumentumra tőzsdén kívül kötött, a tőkepiacról szóló törvényben opciós ügyletként meghatározott fogalomnak megfelelő ügylet;”
119. § Az Szt. 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A devizakülföldi társaságnak (a vámszabad területi társaságnak, ideértve a devizajogszabály szerint devizakülföldinek minősülő egyéb társaságokat is) az éves beszámolót magyar nyelven, a létesítő okiratban rögzített konvertibilis devizában kell elkészíteni. Az adatokat a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam jegyzése szerinti devizaegységben kell megadni.”
120. § Az Szt. 36. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A tőketartalék csökkenéseként kell kimutatni:]
„c) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó - a jegyzett tőke leszállításával arányos - tőketartalék-kivonás összegét,”
121. § Az Szt. 37. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az eredménytartalék csökkenéseként kell kimutatni:]
„f) a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállításához kapcsolódó - a jegyzett tőke leszállításával arányos - eredménytartalék-kivonás összegét,”
122. § Az Szt. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a valuta- és devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek 60. § (3) bekezdése szerinti értékelésekor kimutatott, összevontan nyereséget mutató különbözetet, amelyet a következő üzleti év(ek) - előbbiekből adódó - árfolyamvesztesége esetén, továbbá ha a 85. § (3) bekezdésének f) pontja szerinti árfolyamveszteség összege nagyobb mint a 84. § (7) bekezdésének f) pontja szerinti árfolyamnyereség összege, a különbözet összegében kell megszüntetni.”
123. § Az Szt. 53. §-ának (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható, de a változás eredményre gyakorolt számszerűsített hatását a kiegészítő mellékletben be kell mutatni.
(4) Nem számolható el terv szerinti, illetve terven felüli értékcsökkenés a már teljesen leírt, továbbá terv szerinti értékcsökkenés a tervezett maradványértéket elért immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél.”
124. § Az Szt. 54. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő (4) bekezdés szerinti értékpapírnál az (1), illetve a (4) bekezdés szerinti értékvesztés összegét, a (3), illetve a (6) bekezdés szerinti értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai között, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként elszámolni. Ezt követően kell a 60. § szerinti árfolyamváltozás hatását megállapítani.”
125. § Az Szt. 57. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az 53-56. § szerint alkalmazott leírások miatt az (1) bekezdés szerinti eszközök könyv szerinti értéke alacsonyabb ezen eszközök eredeti bekerülési értékénél és az alacsonyabb értéken való értékelés (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az értékvesztés elszámolás) okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, az 53-56. § szerinti leírásokat meg kell szüntetni (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a már elszámolt terven felüli értékcsökkenés, egyéb eszközöknél az elszámolt értékvesztés összegének csökkentésével), - a megbízható és valós összkép érdekében - az eszközt piaci értékére, legfeljebb a nyilvántartásba vételkor megállapított, a 47-51. § szerinti bekerülési értékére, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére az egyéb bevételekkel szemben, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításait csökkentő tételként vissza kell értékelni (visszaírás).”
126. § (1) Az Szt. 58. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Amennyiben a vállalkozó él az 57. § (3) bekezdése szerinti lehetőséggel, illetve kötelező az 57. § (2) bekezdése szerinti visszaírás, akkor a piaci értékelésbe bevont, illetve a visszaírással érintett eszközök esetében a leltárnak - többek között - tartalmaznia kell:]
„a) az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értékét;”
(2) Az Szt. 58. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értékét, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékét, akkor a különbözet összegével - a (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - csökkenteni kell az elszámolt terven felüli értékcsökkenés, az elszámolt értékvesztés összegét és az egyéb bevételekkel szemben, a részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztésénél a pénzügyi műveletek ráfordításainak csökkentésével növelni kell az adott eszköz könyv szerinti értékét.”
(3) Az Szt. 58. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Amennyiben az egyedi eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke alacsonyabb a könyv szerinti értékénél, akkor az így mutatkozó különbözetet az 53. §-ban, illetve az 54. § (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell rendezni.”
(4) Az Szt. 58. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Amennyiben az (5) bekezdés szerinti eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke alacsonyabb könyv szerinti (bekerülési) értékénél, immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékénél, az adott eszköz (7) bekezdés b) pontja szerint elszámolt értékhelyesbítést meghaladó különbözettel - az 53. §-ban, illetve az 54. § (1) bekezdésében foglaltak szerint - a könyv szerinti (bekerülési) értéket kell terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés elszámolásával csökkenteni.”
127. § Az Szt. 102. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Tartaléknak minősül
a) az egyszerűsített mérleg eszközoldalára beállított saját termelésű készletek, a fizetendő általános forgalmi adót nem tartalmazó vevőkkel szembeni követelések, a jogszerűen igényelt, de a mérlegfordulónapig pénzügyileg még nem teljesített támogatások, a 106. § (3) bekezdésének alkalmazása esetén a pénzkiadásból származó követelések, a pénzbevételből származó kötelezettségek bevételként még el nem számolható árfolyamnyeresége együttes összegének, és
b) az egyszerűsített mérleg forrásoldalára beállított, a vásárolt készletek záró állományához, az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzéséhez nem kapcsolódó szállítókkal szembeni kötelezettségek levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó összege, továbbá a 103. § (1) bekezdése szerinti céltartalék, valamint a 103. § (2) bekezdése szerinti rövid lejáratú kötelezettségek közül a jövőbeni kiegyenlítésükkor költséget, ráfordítást jelentő kötelezettségek együttes összegének
különbözete (negatív előjelű is lehet).”
128. § Az Szt. 105. §-a (8) bekezdésének harmadik és negyedik mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha a 23. § (5) bekezdése szerinti átsorolás kifizetett vásárolt vagy saját termelésű készletből történik, az ilyen tárgyi eszköz bekerülési (legfeljebb piaci) értékében a 111. § (6) bekezdésében foglaltak szerinti költségkorrekciót el kell számolni.”
129. § Az Szt. 112. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A devizában fennálló követelések és kötelezettségek nyilvántartás szerinti értéke és a forintra átszámított értéke közötti, a kiegyenlítéskor realizált árfolyamkülönbözetet]
„c) a szállítóval szembeni kötelezettség teljesítésekor, előjelétől függetlenül az anyag- és árubeszerzés költségei között, illetve a beruházás üzembe helyezéséig, a vagyoni értékű jog használatbavételéig egyéb kiadásként, ezt követően árfolyamnyereség esetén egyéb adóköteles bevételként, árfolyamveszteség esetén egyéb termelési és kezelési költségként,”
130. § Az Szt. 151. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozó a 150. § (2) bekezdése szerinti könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló elkészítésével olyan természetes személyt köteles megbízni, illetve ezen feladatok végzésére alkalmazni, aki okleveles könyvvizsgálói képesítéssel, illetve mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, vagy olyan számviteli szolgáltatást nyújtó társaságot, amelynek a feladat végzésével megbízott tagja, alkalmazottja rendelkezik az előbbi képesítéssel.”
131. § Az Szt. 163. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre történő áttéréskor az egyszerűsített mérleg alapján kell a nyitómérleget elkészíteni úgy, hogy a mérleg főösszege ne változzon meg. A nyitómérleg eredménytartalék sorába az egyszerűsített mérlegben kimutatott eredménytartalék és tartalék együttes összegét kell beállítani. Az egyszerűsített mérleg szerinti eredményt a nyitómérlegben a mérleg szerinti eredmény sorban kell szerepeltetni. Nyitás után]
„c) a 102. § (6) bekezdésének a) pontjában felsorolt, a tartalékban figyelembe vett tételek összegét - ide nem értve a vevőkkel szembeni követeléseket - el kell számolni rendkívüli bevételként az eredménytartalékkal szemben;”
132. § Az Szt. 167. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az elektronikus dokumentumok, iratok alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit az elektronikus aláírásról szóló törvény határozza meg azzal, hogy számviteli bizonylatként a minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel ellátott elektronikus dokumentum, irat alkalmazható, ha megfelel e törvény előírásainak, és ha a hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítvány érvényessége a 169. § (1)-(2) bekezdése szerinti időtartamon belül ellenőrizhető.”
133. § (1) Az Szt. 169. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A gazdálkodó az üzleti évről készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, továbbá a naplófőkönyvet vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást olvasható formában legalább 10 évig köteles megőrizni.”
(2) Az Szt. 169. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A bizonylat elektronikus formában is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét és az megfelel a 167. § (5) bekezdése szerinti feltételeknek.”

VII. Fejezet

A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény módosítása

134. § A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) 3. §-ának c)-e) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi f)-k) pontok jelölése h)-m) pontra változik:
[A kamara a tagok képviseletében]
„c) kialakítja, folyamatosan kiegészíti, módosítja és közreadja a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokat, figyelemmel kíséri azok megtartását, gondoskodik a nemzetközi könyvvizsgálati standardokkal való összhangjukról,
d) megszervezi és irányítja a könyvvizsgálati munka minőség-ellenőrzését, ennek érdekében olyan minőség-ellenőrzési rendszert működtet, amelynek hatálya kiterjed a könyvvizsgálói társaságok és az egyéni könyvvizsgálók által alkalmazott minőség-ellenőrzési rendszer értékelésére, az alkalmazott eljárások megítélésére és a könyvvizsgálati munkaanyagok felülvizsgálatára,
e) szakmai továbbképzés, tanácsadás keretében módszertani segítséget nyújt és felvilágosítást ad a könyvvizsgálóknak munkájuk ellátásához, szakmai kiadványokkal, konferenciák és más rendezvények szervezésével elősegíti, hogy a tagok munkájukat e törvényben és más jogszabályokban előírt módon végezzék, a könyvvizsgálattal összefüggő kérdésekben véleményt nyilvánít és ad közre,
f) közreműködik az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzésében,
g) kialakítja a kamarai tagjelöltek szakmai gyakorlatának kamara által ellenőrzött formáját,”
135. § A Kktv. 5. §-ának d) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamara tagja lehet az a természetes személy, aki]
„d) munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban, szolgálati viszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban (a továbbiakban: munkaviszony) - a 6. § (1) bekezdésében és a 30. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - nem áll, illetve aki a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre tagként, vezető tisztségviselőként nem kötelezett, illetőleg munkaviszonyát, személyes közreműködésre vonatkozó jogviszonyát a kamarai tagsági viszony keletkezésével megszünteti,
e) kamarai taggal, a törvény hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések szerint bejegyzett könyvvizsgálóval kötött munkaszerződés alapján, illetőleg a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, a 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszonyban végzett, az okleveles könyvvizsgálói képesítés megszerzését követően megkezdett, és a tagfelvételi kérelem előterjesztését megelőző öt éven belül teljesített, a kamara által ellenőrzött hároméves szakmai gyakorlatot [a 26. § (2) bekezdésében meghatározott könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködést] igazolt,”
136. § (1) A Kktv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kamara tagja köteles a könyvvizsgálói és az általa ellátható egyéb tevékenységet lelkiismeretesen, esküjének megfelelően, a jogszabályok és a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok alapján, körültekintően végezni, köteles a könyvvizsgálat során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, legjobb tudása szerint eljárni.”
(2) A Kktv. 12. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kamarai tag köteles a tevékenysége során tudomására jutott, a megbízással összefüggő információkat és adatokat megőrizni. Ezeket az adatokat sem saját, sem ügyfelei vagyoni döntéseinél, sem más ügyfelei részére készített jelentéseiben nem használhatja fel. A kamarai tag felelős azoknak a személyeknek a titoktartásáért, akik általa bármilyen módon az e körbe tartozó adatok birtokába jutottak. Nem jelenti a titoktartási kötelezettség megszegését a kamara által működtetett minőség-ellenőrzési rendszer keretei között, valamint a kamara Etikai Bizottsága által lefolytatott etikai eljárás során kért, a minőség-ellenőrzéshez, az etikai eljárás lefolytatásához szükséges és arányos adatszolgáltatás teljesítése, a könyvvizsgálói munkaanyagoknak a minőség-ellenőrzéssel megbízott, illetőleg az etikai eljárásban részt vevő kamarai tagok rendelkezésére bocsátása. E tekintetben a minőség-ellenőrzéssel megbízott, illetve az etikai eljárásban részt vevő személyeket a kamarai taggal azonos titoktartási kötelezettség terheli.”
137. § A Kktv. 13. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A kamarai tagság szünetel]
„b) ha a tag közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt, szolgálati viszonyt vagy nem könyvvizsgálói tevékenységet végző vállalkozásnál, gazdálkodó szervezetnél munka viszonyt, munkaviszony jellegű jogviszonyt létesített, a 6. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével, továbbá ha a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre kötelezett tagsági viszonyt vagy személyes közreműködésre kötelezett vezető tisztségviselői jogviszonyt létesít.”

VIII. Fejezet

A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosítása

138. § (1) A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 2. §-ának (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[E törvény szabálya szerint jogosult eljárni]
„c) az a szervezet, amely támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be. Ha a beszerzés nem osztható meg a támogatásból és a saját forrásból megvalósítandó beszerzés tekintetében, e törvényt önkéntesen alkalmazó szervezetnek a közbeszerzési eljárást az egész beszerzésre kell megindítania.”
(2) A Kbt. 2. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az e törvényt a (4) bekezdés alapján önkéntesen alkalmazó szervezetre vagy személyre a törvény minden rendelkezése vonatkozik. Kivétel ez alól a (4) bekezdés c) pontjában meghatározott szervezet, amelyre a 32. § (2) bekezdésében az anyagi fedezet rendelkezésre állására vonatkozó szabály nem vonatkozik; valamint az 55. § (4) bekezdését, a 62. § (3) bekezdését és a 73. § (1) bekezdését úgy kell alkalmazni, hogy az ott írt oknak, illetve körülménynek minősül a támogatásra irányuló igény el nem fogadása. A (4) bekezdés c) pontjában meghatározott szervezet továbbá a felhívásban (az egyéb információk körében) köteles e bekezdésben foglaltakra felhívni az ajánlattevők (részvételre jelentkezők) figyelmét.”
139. § A Kbt. 10. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában]
„d) támogatás: egy vagy több - az 1. § a) pontjában meghatározott - szervezet, illetőleg nemzetközi szervezet által pénzforrás juttatása útján biztosított anyagi előny, melyet a 2. § (1) bekezdésében meghatározott beszerzésre kell fordítani, feltéve, hogy annak (azoknak) az összege meghaladja a beszerzés értékének ötven százalékát és a 2. § (3) bekezdése szerinti értékhatárt, és a támogatók között legalább egy - az 1. § a) pontjában meghatározott - szervezet van;”
140. § A Kbt. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az ajánlatkérő legkésőbb a közbeszerzési eljárás előkészítése során köteles meghatározni a közbeszerzési eljárásának belső felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek (szervezetek) felelősségi körét.”
141. § (1) A Kbt. 34. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés az alábbi d) ponttal egészül ki:
[Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni]
„a) az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat;”
„d) azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok [c) pont] közötti pontszámot, mely módszer minden részszempont esetében azonos.”
(2) A Kbt. 34. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 34. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti részszempontokat az ajánlatkérőnek az alábbi követelményeknek megfelelően kell meghatároznia:
a) a részszempontok körében nem értékelhető az ajánlattevő szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága;
b) a részszempontok között mindig meg kell adni az ellenszolgáltatás (ajánlati ár, díj) mértékének részszempontját;
c) a részszempontoknak gazdaságilag értékelhető mennyiségi, illetve minőségi tényezőkön kell alapulniuk, a közbeszerzés tárgyával, illetőleg a szerződés feltételeivel kell kapcsolatban állniuk;
d) a részszempontok nem eredményezhetik ugyanazon ajánlati tartalmi elem többszöri értékelését;
e) ha részszempont körében alszempontok is meghatározásra kerülnek, alszempontokként azok - tényleges jelentőségével arányban álló - súlyszámát is meg kell adni.”
142. § A Kbt. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ajánlatkérő a felhívásban az (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott célok közül csak egyet részesíthet előnyben és annak súlyszáma az ellenérték súlyszámának legfeljebb tíz százaléka lehet.”
143. § A Kbt. 43. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az ajánlatkérő egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb tíznapos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén.
(5) A (4) bekezdés szerinti hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérőnek a felhívásban kell rendelkeznie. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, a hiánypótlási felhívásban pontosan megjelölt hiányokról, a hiánypótlási határidőről egyidejűleg, írásban köteles tájékoztatni az összes ajánlattevőt.”
144. § A Kbt. 44. §-a a következő (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4) bekezdés az alábbi (6) bekezdésre változik, az (5)-(6) bekezdés számozása pedig (7)-(8) bekezdésre változik:
„(4) Az ajánlatkérő az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alapján az ajánlattevőre és az alvállalkozókra vonatkozóan egymástól eltérő alkalmassági igazolási módot is előírhat. Ha azonos igazolási módot ír elő, a szerződés teljesítésére való alkalmassá minősítéshez az ajánlattevőnek és az alvállalkozóknak együttesen kell megfelelniük az előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezik.
(5) Ha több ajánlattevő közösen tesz ajánlatot, valamennyi ajánlattevőnek egyenként kell megfelelnie az ajánlatkérő által előírt alkalmassági követelményeknek, kivéve, ha az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezik.
(6) Az ajánlati felhívásban meg kell határozni, hogy az (1), illetőleg (2) bekezdésben foglaltakkal összefüggő mely körülmények megléte, illetőleg hiánya vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő az ajánlattevőt, illetőleg az alvállalkozót alkalmatlannak a szerződés teljesítésére.”
145. § A Kbt. 45. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„45. § (1) Az ajánlattevő az ajánlatában - kifejezetten és elkülönített módon, mellékletben - közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. Az ajánlattevő nevének, székhelyének (lakóhelyének), az általa kért ellenszolgáltatásnak és a teljesítési határidőnek, valamint az olyan információnak, amely a pontozásnál szerepet játszik, a nyilvánosságra hozatalát azonban nem tilthatja meg.
(2) Az (1) bekezdés értelmében üzleti titok az ajánlattal összefüggő gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása az ajánlattevő jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban maradása érdekében az ajánlattevő a szükséges intézkedéseket megtette.”
146. § A Kbt. 55. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.”
147. § A Kbt. 60. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés az alábbi g) ponttal egészül ki:
[Eredménytelen az eljárás, ha]
„d) egyik ajánlattevő sem vagy az összességében legelőnyösebb ajánlattevő nem tett - az ajánlatkérőnek a 32. § (2) bekezdése szerint rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel - megfelelő ajánlatot;”
„g) a Bizottság megsemmisíti az ajánlatkérő valamely döntését, és az ajánlatkérő új közbeszerzési eljárás lefolytatását határozza el, vagy eláll az eljárás lefolytatásának szándékától.”
148. § A Kbt. 61. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az ajánlatkérő a költségvetési év végén az éves közbeszerzésekről a 7. számú mellékletben meghatározott minta szerint éves összegezést készít, melyet a tárgyévet követő év március 1-jéig köteles megküldeni a Tanácsnak.”
149. § A Kbt. 62. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (4)-(6) bekezdés számozása (5)-(7) bekezdésre változik:
„(4) A szerződés - a 45. § (1) bekezdése szerinti melléklete kivételével, feltéve, hogy az abban foglaltak nem ellentétesek a 61. § (3) bekezdésével - nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül.”
150. § A Kbt. 80. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Bizottság kérelemre indult eljárásáért - az eljárás megindításakor - százötvenezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.”
151. § (1) A Kbt. 88. §-a (1) bekezdésének f) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A Bizottság határozatában]
„f) bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben;”
„h) a jogsértőt, jogsértés hiányában az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.”
(2) A Kbt. 88. §-a a következő (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg az (5)-(7) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
„(5) A bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósul meg, a kiszabandó bírság legalább a bírság minimális összegének kétszerese.
(6) Az (1) bekezdés e) pontjában szereplő intézkedést az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani.”

IX. Fejezet

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

152. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 49/H. §-ának felvezető szövege az alábbiak szerint módosul:
„49/H. § A köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen:”
(2) A Ktv. 49/H. §-a az alábbi új i) ponttal egészül ki:
„i) élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás.”
(3) A Ktv. 49/H. §-ának utolsó mondata az alábbiak szerint módosul:
„Az e) pontban megjelölt juttatás mértéke kivételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.”

X. Fejezet

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény módosításáról

153. § Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény 4. § (2) és (3) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezések lépnek, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Amennyiben az (1) bekezdés alapján az egyházakat megillető összeg együttesen nem éri el a nyilatkozattétel éve személyi jövedelemadójának 0,8 százalékát, legalább ennek mértékéig az egyházaknak ténylegesen átutalandó összeget a központi költségvetésből ki kell egészíteni. A kiegészítésből az egyházak a legutóbbi népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó adataiból számított arányok szerint részesülnek. A felosztás arányainak meghatározásakor a vallási hovatartozás kérdésére választ adókat kell figyelembe venni. Amennyiben egy vallást több egyház követ, az egyes egyházak a kiegészítésből a javukra az (1) bekezdés alapján rendelkező magánszemélyek arányában részesülnek.
(3) Amennyiben bármely évben a személyi jövedelemadóból származó bevétel összes adóbevételen belüli aránya nem éri el a 2001. évi arányt, akkor a (2) bekezdés szerinti kiegészítés mértékét úgy kell növelni, hogy az egyházakat legalább a valorizált 2001. évi összeg megillesse.
(4) Az egyházaknak e szakasz alapján nyújtott támogatás helyzetét az egyházak bevonásával négyévenként, első alkalommal a 2006-os költségvetés elfogadása előtt felül kell vizsgálni.”

Záró rendelkezések

154. § E törvény - az e törvényben meghatározott kivételekkel - 2002. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - ettől az időponttól kell alkalmazni.
155. § (1) E törvénynek az Exim tv.-t módosító rendelkezései az e törvény kihirdetését követő 8. napon lépnek hatályba.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Exim tv. 3. § (7) bekezdése, a 6. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 7. § (1) bekezdésének e) pontja hatályát veszti.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Exim tv. 7. §-ának (3) bekezdésében az „a)-c) és e) pontjában” szövegrész helyébe az „a)-c) pontjában” szövegrész lép.
(4) E törvénynek az Exim tv.-t módosító rendelkezései a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban a Bizottság tagállamoknak szóló, az EGK szerződés 93. (1) Cikkének értelmében kiadott, a szerződés 92. és 93. Cikkének a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás területén való alkalmazásról szóló 97/C 281/03 Közleményével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.
156. § (1) E törvény 3. §-ának (1) bekezdése 2003. december 31-én hatályát veszti.
(2) E törvény 3. §-ának (2) bekezdése 2004. január 1-jén lép hatályba.
(3) A biztosító a Bit. e törvénnyel módosított 86. és 87. §-ában foglaltaknak 2003. január 1-jéig köteles megfelelni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Bit. 2. § (4) bekezdése, 92. § (2), (3), (4) bekezdése, 121. § (3) bekezdése, a 134. § (1) bekezdés i) pontja, a 138. § (1) bekezdésének j) pontja hatályát veszti.
157. § A Kontv. e törvénnyel módosított 1. § (1) bekezdésének m) és n) pontja az e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.
158. § (1) E törvény Vámtv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépést követően végzett vámigazgatási eljárásoknál, valamint a hatálybalépést követően kiadásra kerülő új engedélyek esetében kell alkalmazni.
(2) A Vámtv. e törvénnyel módosított 1. §-ának 7., 23., 36. és 46-47. pontja, valamint az e törvénnyel módosított 132. §-ának (11) bekezdése és a 147. §-a (1) bekezdésének e) pontja, továbbá az e törvénnyel módosított 1. számú melléklete az e törvény kihirdetését követő 8. napon lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Azok a gazdálkodók, amelyek tevékenységi engedélyét - a halasztott vámfizetési és a kezességvállalási engedély kivételével - a vámszempontból való megbízhatóság státuszának elvesztése miatt 2001. július 1-jét követően vonta vissza, illetve amelyek tevékenységi engedélyének meghosszabbítására irányuló kérelmét elutasította a vámhatóság, a fenti tevékenységi engedélyekre vonatkozóan előírt kötelező tilalmi idő letelte előtt azonnal kérelmezhetik az új engedélyek kiadását, amennyiben megfelelnek az e törvényben előírt megbízhatósági feltételeknek.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv.-ben és más jogszabályban szereplő „nem kereskedelmi forgalom” fogalom alatt a Vámtv. e törvénnyel módosított 1. §-ának 7. pontjában szereplő „nem kereskedelmi jellegű áru/vámáru forgalma” meghatározást kell érteni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Vámtv. 55. §-a (6) bekezdésének d) pontjában a „vagy devizagazdálkodás megsértése” és a „vagy deviza-szabálysértés” szövegrészek, 118. §-ának (4) bekezdése, 118. §-ának (5) bekezdésében az „és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel” szövegrész, 155. §-a (3) bekezdésének a) pontjában a „devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak” szövegrész, 157. §-ának (9) bekezdésében „a devizahatóság és” szövegrész, 174. §-a (1) bekezdésének i) pontjában az „és deviza” szövegrész, 193. §-ának (2) bekezdésében az „árut/” és az „és fizetőeszközöket” szövegrész hatályát veszti.
159. § (1) A Jöt. e törvénnyel módosított 36. §-ának (1) bekezdése - e § (3) bekezdésében foglalt eltéréssel - 2002. július 1-jén lép hatályba.
(2) A Jöt. e törvénnyel módosított 71. §-ának rendelkezései e törvény kihirdetését követő 30. napon lépnek hatályba.
(3) A Jöt. e törvénnyel módosított 36. §-a (1) bekezdésének l) és m) pontjában és (2) bekezdésében foglaltak e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy 2002. július 1-jén a 36. § (1) bekezdés m) pontjában a „100,50 Ft/liter” szövegrész helyébe a „111,80 Ft/liter” szövegrész, a „80,20 Ft/liter” szövegrész helyébe a „89,20 Ft/liter” szövegrész, a „43,00 Ft/kg” szövegrész helyébe a „47,90 Ft/kg” szövegrész, a „22,00 Ft/nm3” szövegrész helyébe a „24,50 Ft/nm3” szövegrész, valamint a 36. § (2) bekezdésében a „80,20 Ft/liter” szövegrész helyébe a „89,20 Ft/liter” szövegrész lép.
(4) Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 90. §-a, 271. §-ának (1)-(4) bekezdése és 277. §-ának (10)-(11) bekezdése, valamint 16. számú mellékletének 1-11. pontja e törvény kihirdetése napján hatályát veszti.
160. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 26. §-a hatályát veszti.
161. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezéseit - az (5)-(10) bekezdésben foglaltakra figyelemmel - a 2002. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 3. §-ának 24., 69. és 70. pontja, az Szja tv. 3. §-ának 62. pontjában a „- de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese -” szövegrész, az Szja tv. 7. §-a (1) bekezdésének g) pontjában „a lakás bérleti” szövegrész, az Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a „nyugdíj, más” szövegrész, az Szja tv. 20. §-ának (3) bekezdésében az „, és azok a mezőgazdasági őstermelői bevétel megállapításánál nem vehetők figyelembe” szövegrész, az Szja tv. 22. §-ának (6) bekezdésében a „legfeljebb azonban 1 200 000 forintot” szövegrész, az Szja tv. 47. §-ának (10) bekezdésében az „- ide nem értve a nyugdíjat -” szövegrész, az Szja tv. 48. §-a (1) bekezdésének második mondata, az Szja tv. 52. §-a (1) bekezdésének b) pontja, az Szja tv. 52. §-ának (3) bekezdésében az „e tevékenységéből származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában” szövegrész, az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.1. alpontjában az „árvaellátás” és „árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj és a baleseti állandó özvegyi nyugdíj” szövegrész, az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.3. alpontjában az „a nyugdíj előtti munkanélküli segély,” szövegrész, valamint az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6. alpontjában a „, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést” szövegrész, továbbá az Szja tv. 3. számú melléklete I. fejezetének 17. pontjában és 11. számú melléklete I. fejezetének 19. pontjában „, a lakás bérleti” szövegrész.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szja tv.
a) 3. §-ának 21. pontjában a „- kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -” szövegrész helyébe a „(kivéve az adóterhet nem viselő járandóságot)” szövegrész,
b) 11. §-a (3) bekezdésének c) pontjában az „árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából” szövegrész helyébe az „árfolyamnyereségből, az értékpapír-kölcsönzésből, a tőzsdei összetett vagy származtatott ügyletből és az ingatlan bérbeadásából” szövegrész,
c) 11. §-ának (5) bekezdésében a „nyugdíja és/vagy azzal azonosan adózó jövedelme” szövegrész helyébe az „adóterhet nem viselő járandósága” szövegrész,
d) 12. § (2) bekezdésének d) pontjában az „összevont bérszámfejtési körébe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon elszámolási körbe” szövegrész helyébe a „központosított illetmény-számfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalója ugyanazon illetményszámfejtő helyhez” szövegrész,
e) 13. §-a (1) bekezdésének első mondatában az „a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg (adó) összege” szövegrész, második mondatában az „a naptári évben befizetett, illetve levont adóelőleg összege” szövegrész helyébe egyaránt az „a naptári évi jövedelem után levont vagy befizetett adóelőleg (adó) összege” szövegrész,
f) 25. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a „lakása” szövegrész helyébe „lakóhelye” szövegrész,
g) 46. §-ának (4) bekezdésben „a nyugdíjból és az azzal azonosan adózó jövedelmekből” szövegrész helyébe „az adóterhet nem viselő járandóságból” szövegrész,
h) 46. §-ának (6) bekezdésében a „nyugdíj vagy azzal azonosan adózó jövedelem” szövegrész helyébe az „adóterhet nem viselő járandóság” szövegrész, valamint „a nyugdíj és/vagy az azzal azonosan adózó jövedelem” szövegrész helyébe „az adóterhet nem viselő járandóság” szövegrész,
i) 47. §-ának (11) bekezdésében az „a nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmek” szövegrész helyébe az „az adóterhet nem viselő járandóságok” szövegrész,
j) 49/B. §-a (6) bekezdésének d) pontjában az „évi 10 millió forinttal” szövegrész helyébe az „évi 30 millió forinttal” szövegrész,
k) 64. §-ának (2) bekezdésében a „mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld” szövegrész helyébe a „belföldön - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától az Európai Unió tagállamában - fekvő mezőgazdasági művelésű külterületi termőföld” szövegrész,
l) 72. §-a (1) bekezdésének első mondatában a „kamat” szövegrész helyébe a „kamat (ideértve az értékpapír kölcsönzés díját is)” szövegrész,
m) 72. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a „korszerűsítéséhez nyújtotta” szövegrész helyébe a „korszerűsítéséhez, vagy bármely említett célra hitelintézettől felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta” szövegrész;
n) 1. számú mellékletének 1.3. alpontjában „a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nyújtott rendszeres és rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, otthonteremtési támogatás, fiatal felnőtt részére utógondozói ellátás keretében biztosított ellátmány, nevelési díj, nevelési díj mellett folyósított külön ellátmány” szövegrész helyébe „a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány és az utógondozói ellátás” szövegrész,
o) 1. számú mellékletének 6.6. alpontjában „a biztosító szolgáltatása” szövegrész helyébe „a 6.8. alpontban meghatározott biztosító szolgáltatása” szövegrész
lép.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 9. §-ának (2) bekezdése.
(5) Az Szja tv. e törvénnyel módosított 13. §-ának (1) bekezdését a 2001. évi jövedelem után levont vagy befizetett adóelőlegre is alkalmazni kell.
(6) Az Szja tv. e törvénnyel módosított 37. §-a (2) bekezdésének és 42. §-a (3) bekezdésének rendelkezéseit a magánszemély a 2001. január 1-jétől keletkezett visszafizetési kötelezettségre is alkalmazhatja.
(7) Az adózó a 2001. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazhatja az Szja tv. e törvénnyel módosított
a) 38. §-ának rendelkezéseit, feltéve, hogy az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött szerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel a következő célok valamelyikét szolgálja:
aa) belföldön fekvő lakótelek, új lakás tulajdonjogának, valamint új lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése; új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, amennyiben azt a kedvezményt igénybe vevő magánszemélyt megelőzően más lakcímként nem jelentette be,
ab) belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
ac) belföldön fekvő lakás alapterületének legalább egy lakószobával történő bővítést eredményező bővítése;
b) 1. számú melléklete 6.1. alpontjának rendelkezéseit.
(8) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 67. §-a (8) bekezdésének és 67/A. §-a (7) bekezdésének alkalmazásában először a 2002. évről szóló bevallásban ilyen címen feltüntetett összeg minősül továbbvihető árfolyamveszteségnek, illetve továbbvihető ügyleti veszteségnek, amelynek összegével a 2001. évre vonatkozóan megállapított jövedelem nem csökkenthető.
(9) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 8.31. alpontjában foglaltakat - kivéve az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó előírást - bármely korábbi adóévben megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre alkalmazni kell, azonban az adómentes természetbeni juttatásnak minősülő értékrészt 2002. január 1. előtt sem lehet szerzési értéknek tekinteni.
(10) A Szja tv. e törvénnyel megállapított 1. számú mellékletének 8.32. alpontja a villamos energiáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba.
(11) Ahol jogszabály nyugdíjjal azonosan adózó jövedelmet említ, azon e törvény hatálybalépését követően - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - adóterhet nem viselő járandóságot kell érteni.
162. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-ának (4) bekezdése „az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságra” szövegrész után „a Magyar Államkincstár Részvénytársaságra” szövegrésszel egészül ki.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 24. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:
„Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlőtársak, akkor valamennyi bérlőtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendő az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlőtársak egyenlő arányban adóalanyok.”
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 52. §-ának 35. pontja a „Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság” szövegrész után a „Diákhitel Központ Részvénytársaság” szövegrésszel egészül ki.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. melléklete e törvény 9. számú mellékletének megfelelően módosul azzal, hogy a módosított rendelkezés a 2001-ben kezdődő adóév adóalapjának megosztása során is alkalmazható.
163. § (1) E törvénynek az Itv.-t módosító rendelkezései 2002. január 1. napján lépnek hatályba. Vagyonszerzési illetékekre vonatkozó rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására. Az eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket e törvény hatálybalépését követően kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 5. §-a (1) bekezdésnek b) pontja „a Magyar Államkincstár Részvénytársaság” szövegrésszel egészül ki, az Itv. 23/A. § (7) bekezdése a „lízingbeadás tényét” szövegrészt követően „a futamidő végén tulajdonjog átszállást eredményező” szövegrésszel egészül ki, az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 23. pontja a „kivéve a méltányossági eljárást” szövegrész után „a fizetési könnyítésre (halasztás, részletfizetés) irányuló eljárást” szövegrésszel egészül ki, továbbá az Itv. 102. §-ának (3) bekezdése az, „f) és l)-m)” szövegrész után a „továbbá s)” szövegrésszel egészül ki, valamint az Itv. melléklete IX. címének I. pontja megnevezéséből „A bevándorlással, valamint” szövegrész, továbbá ezen cím I/1. alpontja hatályát veszti.
164. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) 2. §-a (3) bekezdésében „a közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról” szövegrész helyébe „a közúti közlekedési feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról” szövegrész, valamint a Gjt. 9. §-a (3) bekezdésében a „rendőrhatóság” szövegrész helyébe a „közlekedési igazgatási hatóság” szövegrész lép, a Gjt. 18. §-ának 8. pontja a következő szövegrésszel egészül ki: „kizárólag külföldön nyilvántartott gépjárművekből álló gépjárműszerelvény esetén az adó megállapítása a vontató honossága szerint történik, kivéve, ha nemzetközi egyezmény e kérdésben másként nem rendelkezik,” továbbá a Gjt. 19. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
165. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 138. §-a (3) bekezdésének i) pontja hatályát veszti.
166. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 16. §-ának (4) bekezdéséből a „- ha az önkormányzat másként nem rendelkezik -” szövegrész, a 19. § (4) bekezdésének utolsó mondata, a 19. § (5) bekezdésének második és harmadik mondata, 19/A. §-ának (4) bekezdéséből az „egészségbiztosítási és” szövegrész, 35. § (1) bekezdésének utolsó mondatából „a házastárs részére a 19. § (4) bekezdése alapján kiadott igazolás, vagy önadózó házastárs esetében az igénybe nem vehető családi kedvezményről adott nyilatkozat alapján” szövegrész, 36. §-ának (7) bekezdése, 96. §-ának (3) bekezdéséből a „nyomtatványának formáját,” szövegrész, valamint a 9. számú melléklet 5. pontja hatályát veszti.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 35. §-ának (4) bekezdésében „a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját” szövegrész „az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját” szövegrészre, a 2. számú melléklet I./Határidők/3.B/e) pontjában a „forintról devizára, illetve devizáról forintra” szövegrész „forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra” szövegrészre, a 3. számú melléklet A/2. pontjának a) alpontjában az „a kifizetett osztalékról, és az árfolyamnyereségről” szövegrész „az osztalékból származó jövedelemről, az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről és az árfolyamnyereségből származó jövedelemről” szövegrészre, az 5. számú melléklet 6. pontjában a „december” szövegrész „utolsó” szövegrészre, a 7. számú melléklet 1/a) pontjában a „9000 millió forintot” szövegrész „11 000 millió forintot” szövegrészre, 1/b)-c) pontjaiban a „450 millió forintot” szövegrész „1200 millió forintot” szövegrészre, 3. pontjában a „350 millió forintot” szövegrész „700 millió forintot” szövegrészre változik.
(3) E törvénynek az Art.-t módosító rendelkezéseit alkalmazni kell a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha a 2001. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét a 2001. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
(5) Azok az adózók, amelyek az Art. 2001. december 31-én hatályos 9. számú mellékletének 5. pontja alapján kerültek az APEH Kiemelt Adózók Igazgatóságának hatáskörébe, csak abban az esetben maradnak a Kiemelt Adózók Igazgatóságának adózói, ha az Art. 2002. január 1-jétől hatályos 7. számú mellékletében meghatározott feltételeknek megfelelnek.
(6) Az Art. e törvény 10. számú melléklete szerinti 10. számú melléklettel egészül ki, melynek rendelkezéseit első alkalommal az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Eat.) 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vétele közzétételétől számított 180. napot követő hónap adókötelezettségei tekintetében kell alkalmazni.
(7) Az Art. e törvénnyel megállapított 28/A. §-ának (2)-(3) bekezdését azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2001. december 31. napját követően keletkezik.
(8) Az Art. e törvénnyel megállapított 90/A. §-a e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
167. § (1) Az Art. e törvény 10. számú mellékletével megállapított 10. számú mellékletének 1. pontja szerinti adózó az ott meghatározott, az első minősített hitelesítésszolgáltatónak az Eat. 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vétele közzétételétől számított 180. nap hónapjának utolsó napjáig keletkezett adókötelezettségeit - a jövedéki adó kivételével - e § szerint elektronikus úton teljesíti.
(2) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítése érdekében az Eat. 6. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgáltatásokat együttesen és ingyenesen nyújtja. E szolgáltatások kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott adókötelezettségek teljesítése céljából vehetők igénybe. Az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítése során álnév nem használható.
(3) A pénzügyminiszter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel kiadott együttes rendeletében állapítja meg az adókötelezettség e § alapján történő teljesítésének módjára és annak technikai feltételeire vonatkozó szabályokat.
(4) Az e § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a 2002. szeptember 1-jét követően keletkezett adókötelezettségekre kell első ízben alkalmazni, feltéve, hogy az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az Eat. 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vételének közzétételére 2002. március 1-jéig nem kerül sor.
(5) Ha az első minősített hitelesítés-szolgáltatónak az Eat. 17. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti nyilvántartásba vételének közzétételére 2002. március 1-jéig sor kerül, e § a közzététel napján hatályát veszti.
168. § Az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezete e törvény kihirdetésének napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.
169. § Az Art. e törvénnyel megállapított IV/A. fejezetében szabályozott behajtási jogsegély részletes szabályait, így különösen a megkeresésekkel, illetve azok teljesítésével összefüggő eljárást, az eljárás során alkalmazott nyomtatványok tartalmát és formáját, valamint a megkeresési küszöbértéket a Kormány rendeletben határozza meg. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
170. § (1) E törvény kihirdetésével egyidejűleg az Eat. 3. § (7) bekezdésében foglalt „Jogszabály nem teheti” szövegrész helyébe a „Jogszabály - az adókötelezettség teljesítésének módját megállapító törvény kivételével - nem teheti” szövegrész, az Eat. 9. § (7) bekezdésében foglalt „öt évig” szövegrész helyébe a „tíz évig” szövegrész lép.
(2) Az Eat. 2. számú melléklete helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. számú melléklet a 2001. évi XXXV. törvényhez
A tanúsítványoknak tartalmazniuk kell az alábbiakat:
a) annak megjelölését, hogy a tanúsítvány minősített vagy fokozott biztonságú tanúsítvány,
b) a hitelesítés-szolgáltató és székhelyének (ország-) azonosítóját,
c) az aláíró nevét vagy egy álnevet, ennek jelzésével,
d) az aláírónak külön jogszabályban, illetve a szolgáltatási szabályzatban, illetőleg az általános szerződési feltételekben meghatározott speciális jellemzőit, a tanúsítvány szándékolt felhasználásától függően,
e) azt az aláírás-ellenőrző adatot, amely az aláíró által birtokolt aláírást készítő adatnak felel meg,
f) a tanúsítvány érvényességi idejének kezdetét és végét, valamint azt az időtartamot, ameddig a hitelesítés-szolgáltató a 9. § (7) bekezdés szerinti feladatot a tanúsítvány vonatkozásában ellátja,
g) a tanúsítvány azonosító kódját,
h) az adott tanúsítványt kibocsátó hitelesítés-szolgáltató fokozott biztonságú elektronikus aláírását,
i) a tanúsítvány használhatósági körére vonatkozó esetleges korlátozásokat,
j) a tanúsítvány felhasználásának korlátait,
k) más személy (szervezet) képviseletére jogosító elektronikus aláírás tanúsítványa esetén a tanúsítvány ezen minőségét és a képviselt személy (szervezet) adatait.”
171. § (1) A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 153. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A végrehajtó a tulajdonjog bejegyzési eljárás megindítása iránti megkeresésében tájékoztatja a földhivatalt az adós adóazonosító jeléről, adóazonosító jel hiányában az adós nevéről, születési helyéről, idejéről, anyja leánykori nevéről és lakóhelyéről (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámáról), továbbá arról, hogy az árverés jogerőre emelkedett, és az árverési vételárat kifizették.”
(2) Az (1) bekezdés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
172. § Az állami adóhatóság az adóazonosító szám alapú nyilvántartások kialakításához a Pénzügyminisztérium által meghatározott rendben egyszeri adatszolgáltatást teljesít az önkormányzati adóhatóságok részére az általa nyilvántartott adózók elnevezéséről, székhelyéről, telephelyéről, adóazonosító számáról és statisztikai számjeléről. E rendelkezés e törvény kihirdetésének napján lép hatályba.
173. § (1) E törvénynek az Szt.-t módosító rendelkezései 2002. január 1-jével lépnek hatályba azzal, hogy rendelkezéseit először a 2002. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell, a 2001. évben indult üzleti évről készített beszámolóra lehet alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 85. § (2) bekezdés e) pontjának utolsó sorában a „veszteségének” szövegrész „nyereségének” szövegrészre, a 153. § (5) bekezdésében és a 154. § (8) bekezdésében a „120” nap „150” napra, a 163. § (1) bekezdés b) pontjában a „a költségvetéssel még el nem számolt, az egyszerűsített mérlegben levonásba helyezett, előzetesen felszámított” szövegrész „levonható” szövegrészre változik.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Szt. 35. §-a (3) bekezdésében az „, amelynek összegéig a tulajdonosokat (a tagokat) felelősség terheli” szövegrész, 38. §-a (2) bekezdésének a) pontja, 38. §-a (3) bekezdése f) pontjában az „az üzleti év mérlegfordulónapjáig” szövegrész, 81. §-a (3) bekezdésének d) pontja, 103. §-a (2) bekezdése a) pontjában az „(ide nem értve a beruházási szállítókat)” szövegrész, 109. §-a (2) bekezdésének második és harmadik mondata, 113. §-a (3) bekezdésének első mondatában a „(növekedését plusz előjellel, csökkenését negatív előjellel)” szövegrész, 143. §-a (4) bekezdésében „a kísérleti fejlesztés aktivált értékét,” szövegrész, valamint 169. §-a (2) bekezdésének második mondata hatályát veszti.
174. § E törvény a Kktv. 5. §-ának e) pontját módosító azon rendelkezését, mely szerint a kamarai tagjelölt a számára kötelezően előírt hároméves szakmai gyakorlatot kizárólag munkaszerződés keretében teljesítheti, azon tagjelöltek esetében kell alkalmazni, akik szakmai gyakorlatukat jelen törvény hatálybalépését követően kezdik meg. Azok a tagjelöltek, akik szakmai gyakorlatukat nem munkaviszony vagy a Kktv. 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszony keretében folytatják, és e törvény hatálybalépésének időpontjáig abból legfeljebb két évet teljesítettek, szakmai gyakorlatukat akkor folytathatják, ha e törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül szakmai gyakorlatuk alapjául szolgáló munkaviszonyt, illetve a Kktv. 30. § (1) bekezdése szerinti tagsági viszonyt létesítenek.
175. § (1) E törvénynek a Kbt.-re vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkezdett beszerzésekre és az azokkal kapcsolatban kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra kell alkalmazni.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Kbt. 10. §-a a) pontjában a „központi költségvetésben fejezettel rendelkező államhatalmi és országos hatáskörű szerv, valamint más, külön jogszabályban meghatározott, az ott megjelölt jogosítványokkal rendelkező szerv” szövegrész a „központi költségvetésben fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szerv, valamint más, külön jogszabályban meghatározott fejezeti jogosítványokkal rendelkező szerv” szövegrészre, 37. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a „d) pontja” szövegrész „d), e) és g) pontja” szövegrészre, 44. §-ának (6) bekezdésében az „(1), (2) és (4) bekezdés” szövegrész „(1), (2) és (6) bekezdés” szövegrészre, 63. §-ának (3) bekezdésében a „44. § (1)-(5) bekezdése” szövegrész „44. § (1)-(7) bekezdése” szövegrészre, 63. §-ának (8) bekezdésében a „61. § (6) bekezdését” szövegrész „61. § (7) bekezdését” szövegrészre, valamint 6. számú mellékletének 9. pontjában „Az ellenszolgáltatás összege a beszerzés tárgyának egységeire vetítve:” szöveg „Az ellenszolgáltatás összege:” szövegre, 13. b) pontjában pedig a „71/B. § (3) bekezdése” szövegrész „71/B. § (2) bekezdése” szövegrészre módosul.
176. § E törvénynek az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény módosításával összefüggő rendelkezései 2003. január 1-jén lépnek hatályba. Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény e törvénnyel módosított 4. §-ának (2) bekezdése szerinti kiegészítést először 2003-ban kell folyósítani.
177. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.)
a) 4. §-ának 11. pontjában az „adózó” szövegrész helyébe az „adózó vagy kapcsolt vállalkozása” szövegrész,
b) 7. §-ának (12) bekezdésében a „10 millió forintnál” szövegrész helyébe a „30 millió forintnál” szövegrész,
c) 15. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „kamat” szövegrész helyébe a „kamat (ideértve az értékpapír kölcsönzés díját is) szövegrész,
d) 16. §-a (8) bekezdésében a „devizáról forintra” szövegrész helyébe a „devizáról forintra, vagy devizáról más devizára” szövegrész,
e) 18. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a „növeli” szövegrész helyébe a „növeli (kivéve, ha vele magánszemély nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést)” szövegrész
lép.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Tao. 3. számú melléklete e törvény 11. számú melléklete szerint módosul.
178. § E törvény kihirdetésével egyidejűleg az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény mellékletének a „Tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter: pénzügyminiszter” című pontja a következő szövegrésszel egészül ki:
„Magyar Államkincstár Rt.	100%”
179. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a Jöt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja hatálya alá tartozó, e törvény 12. számú mellékletében megjelölt terméket 2002. július 1-je előtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a belföldi előállító és az importáló az e törvény 12. számú mellékletében megjelölt termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat 2002. július 1-jétől kezdődően értékesíti, köteles a 2002. július 1-jét tartalmazó adómegállapítási időszakról adott adóbevallásában a fizetendő adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni.
(2) A (1) bekezdés szerint fizetendő, adót növelő tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek
a) egyik tényezője a terméknek a 2002. július 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;
b) másik tényezője a termékre az e törvény 12. számú mellékletében előírt, a jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés a 2001. november 12-i ülésnapján fogadta el.