2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről [LÁBJEGYZET_1] Az Országgyűlés - felismerve, hogy kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, a nemzeti és az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője; - abból a célból, hogy a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott kulturális örökség feltárásának, tudományos feldolgozásának, megóvásának, védelmének, fenntartható használatának és közkinccsé tételének törvényi feltételeit megteremtse; - annak érdekében, hogy a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megőrzésére irányuló tevékenységeket szabályozza, a feladatokat meghatározza, és tovább egyszerűsítse, hatékonyabbá tegye a hatósági eljárásokat, illetőleg a kiemelkedő jelentőségű kulturális értékek állami tulajdonba kerülését elősegítse, a következő törvényt alkotja: I. Rész ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. § (1) E törvény hatálya a kulturális örökség fogalomkörébe tartozó javakra, valamint az ezekkel kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre terjed ki. (2) A kulturális örökség e törvény szerinti védelme nem érinti az e javakon más jogszabályok alapján fennálló védettséget. 2. § E törvény hatálya nem terjed ki a) a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Évt.) szabályozott kérdésekre a 97. § és 100. § d) pontjában foglalt kivétellel, b) a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) hatálya alá tartozó iratokra, szervekre és személyekre a 3-6. §-okban, a 7. § 4. pontjában, a 46-73. §-okban, a 75-76. §-okban, a 79-86. §-okban, a 88-89. §-okban, a 91. §-ban, a 93. §-ban, a 95-96. §-okban és a 100. §-ban foglaltak kivételével, c) viszonosság esetén a diplomáciai mentességet élvező külföldi állampolgárok tulajdonában levő, külföldről behozott kulturális javakra. 3. § A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, terület- és településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni. 4. § (1) A kulturális örökség a nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, ezért megóvása mindenkinek kötelessége. Tilos a kulturális örökség védett javainak veszélyeztetése, megrongálása, megsemmisítése, meghamisítása, hamisítása. (2) A kulturális örökség elemeit tudományos módszerekkel kell felkutatni, számba venni, értékelni, az utókor számára megőrizni és hozzáférhetővé tenni. 5. § (1) A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára. (2) A nemzetközi együttműködésben a nemzetközi szerződésekkel összhangban érvényesíteni kell a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek hazánkban található kulturális örökségének védelmét. 6. § A kulturális örökség védelmének összehangolását és irányítását, ágazati szakmai felügyeletét a nemzeti kulturális örökség minisztere (a továbbiakban: miniszter) látja el. E feladatkörében irányítja a Kormány által központi hivatalként létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (a továbbiakban: Hivatal), szakfelügyelői és más szakmai testületeket működtet. A Hivatal elnökét a miniszter nevezi ki. A kinevezés időtartama 6 év. Értelmező rendelkezések 7. § E törvény alkalmazásában: 1. Ásatás: minden földmunkával egybekötött feltárás, amely a régészeti örökség elemeit tárja fel. Ásatásnak minősül a víz alatt és a barlangokban végzett régészeti feltárás is. 2. Fenntartható használat: a védett kulturális örökség olyan módon történő használata - ideértve a kármegelőző és kárcsökkentő tevékenységeket is -, amely nem haladja meg a szakmailag indokolt mértéket és nem vezet az örökség elemeinek állapotromlásához, így biztosított fennmaradásuk a jelen és jövő nemzedékek számára. 3. Közgyűjtemény: az állam, a helyi önkormányzat, valamint az országos kisebbségi önkormányzat, a köztestület és a közalapítvány tulajdonában (fenntartásában) működő vagy általuk alapított könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum. Egyházi kérelemre ezekkel azonos elbírálás alá kerülhetnek az egyházi fenntartásban működő, állami nyilvántartásba vett gyűjtemények (könyvtár, levéltár, muzeális intézmény, kép- és hangarchívum). 4. Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a művészeti alkotások. 5. Kulturális örökség: régészeti érdekű területek, régészeti emlékek, régészeti lelőhelyek, ezek védőövezetei, a műemlékek, műemléki értékek és a műemléki területek, valamint a kulturális javak. 6. Műemlék: olyan műemléki érték, amelyet e törvény alapján jogszabállyal védetté nyilvánítottak. 7. Műemléki érték: minden olyan épített örökségi elem, valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó területe, együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és műszaki emlék; alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt. 8. Műemléki helyreállítás: a napi jó karban tartási, fenntartási feladatokon túlmenő, a műemlék egészét vagy nagyobb, illetőleg értékesebb részét érintő építészeti - s szükség esetén képző- és iparművészeti - restaurálás, helyreállítás. 9. Műemlékek kötelező fenntartása: a műemlékek rendeltetésszerű használatához, illetve a műemléki értékeik állagmegóvásához szükséges, szakszerű karbantartás, a védett ingatlan egészét vagy egyes részeit érintő - kiegészítéssel, rekonstrukcióval és átalakítással nem járó - felújítás. 10. Örökségvédelmi többletköltség: a kulturális örökség tárgyainak olyan helyreállítási munkáinak a költségei, amelyeket a Hivatal írt elő vagy rendelt el, valamint amit a tulajdonos kezdeményezésére a hatóság annak elismer, és amelyek a műemlékek kötelező fenntartásával kapcsolatban egyébként nem merültek volna fel. 11. Műszeres lelőhely- és leletfelderítés: a légifelvételezés, a föld és víz alatti objektumok geofizikai úton történő felmérése, a fémkereső műszerrel (detektorral) végzett lelettérképezés vagy -gyűjtés, geodéziai felmérés, és minden egyéb műszerrel folytatott olyan tevékenység, amely régészeti lelőhelyek vagy leletek felderítésére irányul. 12. Próbafeltárás: a régészeti lelőhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó ásatás. 13. Régészeti emlék: a régészeti örökség ingatlan eleme. 14. Régészeti érdekű terület: valamennyi terület, természetes vagy mesterséges üreg és a vízmedrek azon része, amelyen, illetve amelyben régészeti lelőhely előkerülése várható vagy feltételezhető. 15. Régészeti feltárás: minden olyan tudományos módszerekkel végzett tevékenység (a terepbejárás, az ásatás, a hitelesítő és próbafeltárás, a megelőző feltárás, a mentő feltárás és a műszeres lelet- és lelőhely-felderítés), melynek célja a régészeti örökség elemeinek felkutatása. 16. Régészeti lelet: a régészeti örökség érzékelt, felfedezett, feltárt - jellegénél fogva - ingó eleme, függetlenül attól, hogy eredeti helyéről, összefüggéseiből, állapotából elmozdult, elmozdították-e, vagy sem. Nem minősülnek régészeti leletnek azon kulturális javak, melyek 1711 előtt keletkeztek, és bizonyítottan műgyűjteményben maradtak fenn. 17. Régészeti lelőhely: az a földrajzilag egyértelműen meghatározható terület, melyen a régészeti örökség elemei elsődleges összefüggéseikben találhatók, és amelyet a Hivatal nyilvántartásba vett. 18. Régészeti örökség: az emberi létnek 1711 előtt a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy mesterséges üregekben keletkezett érzékelhető nyoma, mely segít rekonstruálni az emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. 19. Régészeti védőövezet: a védett lelőhely környezete, amely biztosítja annak fenntarthatóságát, megközelíthetőségét, tájképi védelmét. 20. Terepbejárás: minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés és kiértékelő dokumentálás, amely új régészeti lelőhelyek felfedezésére vagy a már ismert lelőhely állapotának ellenőrzésére, illetve korábban ismert lelőhely azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyűjtésével, vagy sem. 21. Történeti kert: történeti értékű - önállóan, más műemlékhez kapcsolódóan, illetve történeti településszerkezet részeként megjelenő - kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetőleg park. II. Rész A RÉGÉSZETI ÖRÖKSÉG VÉDELME 1. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 8. § (1) A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon. (2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a nemzeti kulturális örökség minisztere lemondhat régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára. 9. § A régészeti lelőhelyeket - a fenntartható használat elvének figyelembevételével - csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevően ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentősen ne károsodjanak. 10. § (1) A régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni. (2) A régészeti lelőhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző, szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük. A RÉGÉSZETI LELŐHELYEK VÉDELME Általános védelem 11. § A régészeti lelőhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. Régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítása 12. § Az ország és annak régiói kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségű régészeti lelőhelyeit jogszabályban kell védetté nyilvánítani. 13. § (1) A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti. (2) A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyhez védőövezetet lehet kijelölni. (3) A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket kiemelten vagy fokozottan védett régészeti lelőhely kategóriába kell sorolni. (4) Kiemelten védett az a lelőhely, mely kivételes tudományos jelentőséggel, és nemzetközi vagy országos szempontból kiemelkedő fontossággal bír. Fokozottan védett az a régészeti lelőhely, melynek tudományos jelentősége megállapítható, és egy nagyobb tájegységre nézve kiemelkedő fontossággal bír. 14. § (1) A védetté nyilvánítás előkészítését a Hivatal folytatja le. Az eljárás megindításával egyidejűleg értesíteni kell: a) az érintett ingatlan tulajdonosát; b) a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait; c) az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fővárosi) önkormányzatot; d) az illetékes építésügyi hatóságot; e) más jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot; f) a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét; g) az ingatlan fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalt; h) a területileg illetékes múzeumot. (2) A védelem alá vonni tervezett lelőhely régészeti védőövezetéhez tartozó ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a Hivatal megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti. 15. § (1) A régészeti lelőhelyeket a Hivatal javaslatára a miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel, továbbá természeti vagy védett természeti területen, illetőleg védett természeti érték esetében a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben rendeletben nyilvánítja védetté. (2) A védetté nyilvánító jogszabály tartalmazza: a) a védetté nyilvánítás tényét, b) a régészeti lelőhelyen található értékek megjelölését, c) a védettség fokozatát, d) a védetté nyilvánítás indokát, e) a földrészlet és a régészeti védőövezet helyrajzi számát, f) a Hivatal engedélyéhez kötött tevékenységek körét és részletes feltételeit. (3) A védett régészeti lelőhellyé nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A bejegyzésről a Hivatal intézkedik. 16. § A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeket a Hivatal a gyűjtőterület szerinti megyei múzeum, a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum (a továbbiakban: illetékes múzeum) közreműködésével rendszeresen ellenőrzi. Ideiglenes védetté nyilvánítás 17. § (1) A régészeti lelőhely jelentős károsodásának veszélye esetében, vagy ha a régészeti lelőhely védetté nyilvánítását kezdeményezték, a Hivatal a területet - az érintett szakhatóságok véleményének figyelembevételével - örökségvédelmi érdekből azonnal végrehajtható határozattal legfeljebb 90 napra védetté nyilváníthatja. Az ideiglenesen védetté nyilvánított lelőhelyekre a védetté nyilvánított lelőhelyekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a Hivatal a határozatában korlátozhatja vagy felfüggesztheti, illetőleg megtilthatja a régészeti lelőhelyet veszélyeztető tevékenység folytatását. (2) A Hivatal az ideiglenes védettséget a mentő feltárás időtartamára egy alkalommal legfeljebb még 90 napra meghosszabbíthatja. (3) Az ideiglenes védettség megszűnik, ha a régészeti lelőhelyet a miniszter rendelettel védetté nyilvánítja. A védettség megszüntetése 18. § (1) Fel kell oldani a terület védettségét, ha annak fenntartását régészeti szempontok a továbbiakban nem indokolják. (2) A védettség megszüntetésére irányuló eljárásnál a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A RÉGÉSZETI FELTÁRÁS A régészeti feltárásra vonatkozó általános előírások 19. § (1) A régészeti örökség elemei a régészeti érdekű területekről vagy a régészeti lelőhelyről csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el. (2) Amennyiben a feltáráson előkerülő régészeti leletek a helyszínen nem őrizhetők meg, azokat elsősorban a feltárást végző illetékes múzeumban vagy országos szakmúzeumban kell elhelyezni. (3) A régészeti feltárások költségeit - a mentő feltárások kivételével - annak kell fedezni, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált. 20. § (1) Régészeti feltárás - amennyiben a törvény másképpen nem rendelkezik - feltárási engedély alapján végezhető. Az engedélyt a Hivatal adja ki. A Hivatal régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt tartalmazó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja. (2) Régészeti feltárás végzésére a külön jogszabályban megjelölt intézmények és szakemberek jogosultak. (3) A Hivatal a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt előírásokat megszegik. A régészeti feltárások egyes formáira vonatkozó különleges előírások Próbafeltárás 21. § (1) Próbafeltárás a régészeti lelőhelyen a munkálatok - különösen a nagy felületet érintő megelőző feltárások - megkezdése előtt végezhető. (2) A Hivatal próbafeltárást rendelhet el a lelőhelyek osztályozására, a védelmi fokozat megállapítására, a veszélyeztető források meghatározására. Megelőző feltárás 22. § (1) A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal a Hivatal által nyilvántartott régészeti lelőhelyeket - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - el kell kerülni. (2) Ha a lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni (a továbbiakban: megelőző feltárás). (3) A feltárás végzésére jogosult és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés érvényességéhez a Hivatal jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyása során a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Hivatal a jóváhagyásról szóló határozatában a szerződésben előírtakon túl egyéb feltételeket is kiköthet. A szerződés jóváhagyása a feltárás engedélyezését is jelenti. A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. 23. § (1) A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költség-előirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A feltárást végző intézmény köteles a tényleges felhasználásról elszámolni. (2) A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a Hivatal álláspontja az irányadó. Mentő feltárás 24. § (1) A régészeti emlékek és leletek előkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére. (2) Ha régészeti feltárás esetén kívül régészeti emlék, illetőleg lelet kerül elő, a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles a) a tevékenységet azonnal abbahagyni, és az illetékes múzeum nyilatkozatának kézhezvételéig szüneteltetni, b) a helyszín és a lelet őrzéséről - a felelős őrzés szabályai szerint - a jegyző vagy az illetékes múzeum, vagy a Hivatal intézkedéséig gondoskodni. (3) Az emléket vagy leletet az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni. E kötelezettség a felfedezőt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt egyaránt terheli. (4) A jegyző a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint illetékes hatóságot haladéktalanul értesíteni. (5) Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetőleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeiről - a hozzá érkezett bejelentéstől számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni, és a nyilatkozatot egyidejűleg a Hivatalnak is megküldeni. (6) Amennyiben az illetékes múzeum nyilatkozata alapján a további tevékenység a régészeti emléket, illetőleg az előkerült régészeti leletet nem veszélyezteti, az nyomban folytatható. (7) Ha a múzeum nyilatkozata alapján a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint illetékes hatóság köteles annak folytatását azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni, és intézkedéséről a Hivatalt értesíteni. (8) A múzeum köteles a mentő feltárást haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben - végezni, az előkerült régészeti leletet ideiglenesen elhelyezni. A mentő feltáráshoz feltárási engedély nem szükséges. (9) Ha a mentő feltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a Hivatal ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet. Ennek hiányában a munka folytatható. 25. § A mentő feltárást végző múzeum jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról. A költségek iránti igényt a Hivatalhoz kell benyújtani. 26. § A korábban ismeretlen, régészeti nyilvántartásban nem szereplő régészeti lelőhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezőjét vagy bejelentőjét anyagi elismerésben kell részesíteni. A LELŐHELYEK FELTÁRÁST KÖVETŐ VÉDELME 27. § (1) A feltárást végző köteles a feltárás során a régészeti örökség elemeinek őrzését biztosítani. A feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt elemeinek megfelelő védelméről, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról. (2) Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi. 2. Fejezet MŰEMLÉKVÉDELEM ÁLTALÁNOS FELADATOK 28. § A műemlékvédelem feladata: a) a műemléki értékek felkutatása, tudományos kutatása, értékelése és számba vétele, dokumentálása, nyilvántartása, védetté nyilvánítása és a védendő műemléki területek meghatározása, b) a műemlékek és környezetük fenntartása, helyreállítása, védelme, valamint eszmei értékükkel összhangban álló hasznosításuk biztosítása, c) a műemléki szempontból védett területek fenntartását, fejlesztését és az értékvédelmét szolgáló kezelése összhangjának megteremtése, d) tudományos alapkutatások és kutatások, oktatás, ismeretterjesztés. VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁS 29. § (1) A műemléki értékek védetté nyilvánítása a Hivatalnál kezdeményezhető. (2) A védetté nyilvánítás előkészítését a Hivatal folytatja le, ennek során értesíti: a) a védelemre javasolt ingatlan tulajdonosát; b) a területen található közművek és egyéb létesítmények tulajdonosait; c) az ingatlan fekvése szerinti települési és megyei (fővárosi) önkormányzatot; d) az illetékes építésügyi hatóságot; e) más jogszabály alapján is védett vagy védendő érték esetében a hatáskörrel bíró illetékes hatóságot (pl. a természetvédelmi hatóságot); f) a védetté nyilvánítás kezdeményezőjét. (3) A védelem alá vonni tervezett műemléki jelentőségű területen és műemléki környezetben álló ingatlanok tulajdonosait a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításáról a Hivatal megkeresésére az érintett ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat a helyben szokásos módon (hirdetmény útján) értesíti. Elővédelem 30. § (1) A Hivatal az általa meghatározott műemléki értékeket elővédelem céljából listára veszi. A listára vételre a műemlékek e törvényben előírt tudományos felkutatási, feltárási, számbavételi kötelezettségének teljesítését szolgáló munkálatok alapján, az együttműködésre vonatkozó rendelkezések betartásával kerül sor. (2) A Hivatal a listára vételről határozatot hoz, amelyet megküld a 29. § (2) bekezdésében megjelölteknek. (3) A listára vett műemléki értéken tervezett a) építési engedélyköteles, b) telekhasznosítási és telekalakítási célú, valamint c) a Hivatal a listára vételről szóló határozatában meghatározott beavatkozást annak megkezdése előtt 90 nappal a Hivatalnál be kell jelenteni. (4) Azonnali beavatkozást igénylő helyzetekben, különösen az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát közvetlenül veszélyeztető esetekben, a beavatkozást a veszély elhárítását követően haladéktalanul be kell jelenteni. (5) A Hivatal a bejelentés alapján intézkedik a műemléki érték: a) ideiglenes védelem alá helyezéséről, vagy b) a listáról való törléséről. A listára vételről, illetve a listáról való törlésről szóló határozat bírósági felülvizsgálatának nincs helye. Az ideiglenes védettség 31. § (1) A Hivatal a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg a műemléki védelemre javasolt ingatlant, illetve területet, ha azt megsemmisülés vagy értékeinek eltűnése fenyegeti, továbbá a listára vett műemléki értéket határozatával legfeljebb egyéves időtartamra ideiglenes védelem alá helyezheti, és e határozat azonnali végrehajtását rendelheti el. (2) Az ideiglenes védelem indokolt esetben egyszer és legfeljebb további egy évre meghosszabbítható. (3) Az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra - a 44. § (1) bekezdésének b) pontja és a 67-68. §-ok kivételével - a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. (4) Az ideiglenes védelem megszűnik: a) ha a Hivatal a védetté nyilvánítás előkészítése során megállapítja, hogy a védetté nyilvánítás nem indokolt, b) a védetté nyilvánításról szóló rendelet hatálybalépésével. A védettség létrejötte 32. § A műemléki értékeket a miniszter a Hivatal előterjesztése alapján rendeletben nyilvánítja védetté. A rendeletnek tartalmaznia kell: a) a védetté nyilvánítás tényét, b) a védetté nyilvánított műemléki értékeket, a védelem célját, c) a védelem fajtáját (műemlék, védett műemléki terület), d) az egyedileg védett ingatlanra (ingatlanrészre) vonatkozó, elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést, e) a műemléknek a műemlékvédelmi bírság szerinti számítási kategóriájába sorolását, f) a műemlék és a műemléki terület meghatározását, az azonosításához szükséges helyrajzi adatokkal. 33. § Egyes jelentős történeti és kulturális értékű, illetve veszélyeztetett helyzetű műemlékek és műemlékegyüttesek fokozott védelmét biztosítani kell. Ezek közül az e törvény mellékletében egyedileg meghatározott műemlékeket, illetve műemlékegyütteseket kizárólagos állami tulajdonban kell tartani. Amennyiben tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásban nem az állam javára van bejegyezve, és az nem az ingatlan-nyilvántartás hiányosságának vagy jogszabálysértésnek az eredménye, a tulajdonjogot az állam javára meg kell szerezni. 34. § A műemléket, valamint indokolt esetben fontosabb megközelítési pontjain a védett területet a Hivatal a jellemző adatokat ismertető „Műemlék” feliratú táblával jelöli meg. A védettség megszüntetése 35. § (1) A védettség megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a) a védetté nyilvánított műemlék megsemmisült, vagy b) a műemléki jelentőségű terület, illetve a műemlék a védelem alapját képező értékeit helyreállíthatatlanul elvesztette, c) a védelem tárgya a műemlék szakmai ismérveinek nem felel meg. (2) A védettség megszüntetésére irányuló eljárás esetén a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A MŰEMLÉKVÉDELEM SAJÁTOS TÁRGYAI Történeti kertek 36. § (1) A történeti kertet, ha az műemlékkel összefüggő kertépítészeti alkotás, műemléki védelemben kell részesíteni. A történeti kert, ha az a történeti városszerkezettel összefüggő kertépítészeti alkotás, műemlékké nyilvánítható. (2) A történeti kertet lehetőleg eredeti funkciójának megfelelően, teljes eredeti területére kiterjedően kell védelem alá helyezni. A történeti kert műemléki védelme nem érinti a más jogszabály szerinti természetvédelmi oltalom, védettség hatályát. Temetők és temetkezési helyek 37. § (1) Műemléki védelemben kell részesíteni azokat a temetőket vagy a temetőknek azokat a részeit, amelyek műemléki értékei a magyar történelem, a vallás, a kultúra és művészet sajátos kifejezői, illetve emlékei. (2) Műemléki védelemben részesíthető: a) a temető egész területe; b) a temető körülhatárolt területrésze; c) a síremlék, síremlékcsoportok, sírépítmények; d) a temető egyéb tartozéka, illetőleg eleme. (3) Műemléki védelem alatt álló temető (temetőrész) felszámolására engedély nem adható. Műemléki területek 38. § Történeti tájként kell műemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot. 39. § Műemléki jelentőségű területként kell védeni az építmények, műtárgyak, valamint a hozzájuk tartozó területek (a továbbiakban együtt: ingatlanok) minden olyan csoportját, illetve olyan ipari vagy közlekedési területét, amely az adott település jellegzetes, történelmileg kialakult szerkezete, összképe, a tájjal való kapcsolata, tér- és utcaképei szempontjából műemléki védelemre és megtartásra érdemes. 40. § A védetté nyilvánított műemlékkel vagy műemléki jelentőségű területtel közvetlenül határos ingatlanok, a közterületrészek és a közterületrészekkel közvetlenül határos ingatlanok műemléki környezetnek minősülnek. A védetté nyilvánításról szóló rendelet sajátos viszonyok esetén ettől eltérően is kijelölheti a műemléki környezetet. A MŰEMLÉKEK FENNTARTÁSA ÉS HASZNÁLATA A műemlékek fenntartása 41. § (1) A műemlék fenntartásáról, jó karban tartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni. (2) A műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karban tartási kötelezettség a műemlékek esetében a rendeltetésszerű használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed az azok sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti alkotórészeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira. 42. § (1) Ha a műemlék tulajdonosának személye, lakóhelye, tartózkodási helye ismeretlen, a műemlék fenntartásáról - a tulajdonos költségére - a Hivatal gondoskodik. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a műemléki védettség alatt álló ingatlan tulajdonjogával összefüggésben per van folyamatban, és e miatt a műemléket érintő, halaszthatatlan munkálatok elvégzése késedelemmel járhat. A műemlékek használata 43. § (1) A műemlékeket a műemléki értékükhöz, jellegükhöz, történelmi jelentőségükhöz méltóan, a védett értékek veszélyeztetését kizáró módon kell használni, illetve hasznosítani. (2) A műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell az eltávolított, fellelhető és azonosítható alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezésére. (3) A műemléki környezet területén minden változtatást, beavatkozást a műemlék városképi, illetőleg tájképi megjelenésének és értékei érvényesülésének kell alárendelni. 44. § (1) Műemlék bármely jogcímen való átruházásához, megterheléséhez, továbbá a vagyonkezelő kijelöléséhez vagy megváltoztatásához, illetve bármely jogügylethez, amelynek következtében az állam vagy önkormányzat tulajdonjoga megszűnik a műemlék felett a) a miniszter jóváhagyása szükséges, ha a műemlék az állam tulajdonában van; b) a Hivatal jóváhagyása szükséges, ha a műemlék - az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján - önkormányzati tulajdonba került. (2) A Hivatal jóváhagyása szükséges: a) műemlék épület társasházzá alakításához; b) műemlék ingatlant terhelő használati (szolgalmi) jog alapításához. (3) Jóváhagyás hiányában a jogügylet érvénytelen. (4) Amennyiben a műemlék - az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény alapján - az állami tulajdon fenntartása mellett az önkormányzat ingyenes használatába került, a fenti törvény 3. § (2) és (3) bekezdésében, 6. §-ában, valamint 27. § (4) bekezdésében foglalt körülmények megváltozása, illetve az ott megadott feltételek nem teljesítése esetén a miniszter - a Hivatal vagy az állami tulajdonú műemlékek kezelésére kijelölt központi szervezet kezdeményezése alapján - jogosult az ingyenes használati jog felülvizsgálatára, illetve megvonására. 45. § A műemlék egésze nem bontható le. A műemlék részleges bontása akkor engedélyezhető, ha a) a műemlék egyes részeinek, illetőleg szerkezeti elemeinek megmentése céljából szükséges; b) a műemlék helyreállításával kapcsolatban korábbi és jelentős építési korszak maradványának bemutatását, vagy a műemlék hiteles állapotát eltorzító idegen részek eltávolítását, illetve a műszaki állagbiztosítás vagy életveszély-elhárítás érdekében szükséges elkerülhetetlen beavatkozásokat célozza. 3. Fejezet A KULTURÁLIS JAVAK VÉDELMÉRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK Általános védelem 46. § E törvény alapján a muzeális intézményekben és a levéltárakban - valamint a könyvtárakban muzeális dokumentumként - őrzött kulturális javak védettnek minősülnek. A kulturális javak védetté nyilvánítása 47. § (1) A kulturális örökség - a 46. § hatálya alá nem tartozó - pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű javait, gyűjteményeit, azok megőrzése érdekében a Hivatal védetté nyilvánítja. (2) Nem lehet védetté nyilvánítani az a) alkotójuk tulajdonában levő, b) az országba visszaviteli kötelezettséggel (kiállítás, tudományos vizsgálat stb. céljából) behozott, valamint c) az Ltv. 33. §-ának (2) bekezdésében felsorolt kulturális javakat. 48. § (1) A kulturális javak védetté nyilvánítására irányuló eljárást a Hivatal indítja. (2) Az eljárás alá vont kulturális javak e törvény erejénél fogva ideiglenesen védettek, rájuk a védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Az ideiglenes védettség az eljárás jogerős befejezéséig áll fenn. 49. § A védetté nyilvánító határozat az államigazgatási határozatokra vonatkozó általános előírásokon kívül tartalmazza: a) a védetté nyilvánított kulturális javak azonosításra alkalmas leírását, védetté nyilvánított gyűjtemény esetén a tárgyak leltárjegyzékét; b) a tulajdonos nevét és címét; c) a védetté nyilvánított kulturális javak, gyűjtemények őrzésének helyét; d) a védettséggel kapcsolatban a védetté nyilvánított kulturális javak (gyűjtemény) elhelyezésével, őrzésével és kezelésével kapcsolatos feltételeket; e) a kulturális javak örökségvédelmi bírságolási kategóriába történő besorolását. Védetté nyilvánított kulturális javak védettségének megszüntetése 50. § A Hivatal a kulturális javak védettségét megszünteti, ha a) a védetté nyilvánítás indokai nem állnak fenn; b) a védett gyűjteményből vagy tárgyegyüttesből kikerült tárgy esetében akkor, ha annak egyedi jelentősége a védettség fenntartását nem indokolja; c) a tárgy megsemmisült. A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos különleges előírások 51. § (1) Védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonjogát átruházni csak írásbeli szerződés alapján lehet. (2) Védetté nyilvánított gyűjteményhez tartozó tárgy vagy védett tárgyegyüttes bármelyik darabja csak a Hivatal előzetes hozzájárulásával idegeníthető el. (3) Védetté nyilvánított kulturális javak bírósági vagy államigazgatási eljárás során történt zár alá vételéről (foglalás, bűnügyi zárlat stb.), valamint a tárgy tulajdonjogát érintő egyéb körülményekről (zálogszerződés, öröklési szerződés stb.) a Hivatalt értesíteni kell. (4) Ellenérték mellett történő tulajdonátruházás esetén az államot elővásárlási jog illeti meg. Az állam elővásárlási jogát a Hivatalon keresztül gyakorolja. 52. § (1) A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosa (birtokosa) köteles a javakat épségben fenntartani, őrzésükről, szakszerű kezelésükről és megóvásukról gondoskodni. (2) A védetté nyilvánított kulturális javakat, illetőleg a védetté nyilvánító határozatban foglaltak betartását a Hivatal a tárgy őrzési helyén jogosult ellenőrizni. (3) A védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos - a védetté nyilvánító határozatban szereplő - adatokban bekövetkezett változásokat a tulajdonos (birtokos) haladéktalanul, de legkésőbb a tudomására jutástól számított 8 napon belül köteles bejelenteni a Hivatalnak. 53. § A védetté nyilvánított kulturális javak tulajdonosait kötelezettségeikre tekintettel a külön jogszabályban meghatározott támogatások és kedvezmények illetik meg. A kulturális javak külföldre történő kivitele 54. § A kulturális javakat csak az e törvényben meghatározottak szerint lehet az ország területéről kivinni. Engedély nélkül kivihető kulturális javak 55. § A Hivatal engedélye nélkül vihetők ki az országból: a) a 47. § (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott kulturális javak; b) élő alkotók művei, kivéve a muzeális intézmény gyűjteményében nyilvántartásba vett, illetőleg védetté nyilvánított alkotásokat; c) az 50 évnél nem régebbi kulturális javak, az 59. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában megjelöltek kivételével. Kiviteli engedélyezési eljárás 56. § Az 55. §-ban megjelölteken kívül kulturális javak - véglegesen vagy ideiglenesen - csak a Hivatal engedélyével vihetők ki az országból. 57. § (1) A kiviteli engedély iránti kérelmet a tulajdonosnak a külön jogszabályban megjelölt közgyűjtemény szakvéleményével együtt a Hivatalnál kell benyújtania. (2) A kiviteli engedély tartalmazza a külföldre történő kivitelre engedélyezett tárgy azonosításra alkalmas adatait. (3) A kiviteli engedélyt a kiállítástól számított egy éven belül lehet felhasználni, az engedélyt meghosszabbítani nem lehet. (4) A kiviteli engedély nem helyettesíti a kulturális javak külföldre történő kiviteléhez szükséges egyéb engedélyeket. (5) A kiviteli engedélyezési eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg. 58. § A Hivatal a kiviteli engedély alapjául szolgáló, a kérelemnek helyt adó határozatot azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja. Végleges kiviteli engedély 59. § (1) A (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel nem adható végleges kiviteli engedély a) a 46. §-ban megjelölt javakra; b) az e törvény alapján védetté nyilvánított tárgyakra; c) a miniszter által kiviteli tilalom alá sorolt tárgyakra; d) a Magyarország területéről származó régészeti leletekre; e) a műemlékek, valamint a kulturális javak alkotórészeire, tartozékaira; f) a kiemelkedő kulturális értéket képviselő ásványtani és őslénytani leletekre. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt javakra akkor adható végleges kiviteli engedély, ha a kulturális javak külföldi cseréje a nemzeti kulturális érdeket, illetőleg muzeális intézmények, közgyűjtemények, egyházak gyűjteményi érdekét szolgálja. 60. § A kulturális javak végleges kivitelére vonatkozó eljárást a Hivatal felfüggeszti, ha a kiviteli engedélyezésben szereplő tárgy védetté nyilvánítását kezdeményezték. Ideiglenes kiviteli engedély 61. § (1) Ideiglenes kiviteli engedély akkor adható, ha a tárgy kivitele nem veszélyezteti a kulturális érdekeket és a tárgy biztonságát. (2) A 46. § hatálya alá tartozó, illetve a védetté nyilvánított kulturális javak ideiglenesen akkor vihetők ki az országból, ha a kivitel kulturális vagy tudományos célt szolgál. (3) Ideiglenes kiviteli engedély csak érvényes biztosítási szerződés esetén, legfeljebb az abban meghatározott időtartamra adható. III. Rész A HIVATAL FELADATAI 62. § (1) A kulturális örökség védelmének hatósági feladatait - országos illetékességgel - a Hivatal látja el. (2) A Hivatal az e törvényben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott hatósági és szakhatósági feladatokat látja el. 63. § (1) A Hivatal építésügyi hatóságként jár el: a) a műemléken végzendő minden olyan építési munka esetében, amely az építésügyi engedélyezés szabályai szerint engedélyköteles; b) a műemlék ingatlant érintő területhasznosítási és telekalakítási ügyekben. (2) A Hivatal engedélye szükséges a következő, egyébként építési vagy más hatósági engedélyhez nem kötött tevékenységekhez: a) a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken végzendő, 30 cm mélységet meghaladó földmunkával járó, illetőleg a terület jellegét veszélyeztető, befolyásoló változtatáshoz, munkálatokhoz; b) a kulturális örökség jellegét és megjelenését tartósan érintő munkákhoz, tevékenységekhez; c) reklámok műemléken történő elhelyezéséhez; d) a műemlék falfelületeinek vagy szerkezeteinek tudományos vagy műszaki célú kutatására, feltárására irányuló munkákhoz; e) a műemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatásához; f) műemlékhez tartozó ingatlanterületen fa kivágásához és telepítéséhez; g) műemlék vagy egyes részeinek, illetve szerkezeti elemeinek más helyre szállításához, illetőleg szabadtéri múzeum keretében készülő rekonstrukcióba történő beépítéséhez; h) a műemlékekkel és a védetté nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos megóvási (konzerválási), restaurálási vagy átalakítási munkákhoz; i) védett kulturális örökségi objektumok jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezéséhez, illetve üzemeltetéséhez. (3) Műemlékvédelmi érdekből a Hivatal a műemlék felújítási, helyreállítási munkáinak engedélyezése során az országos építésügyi szabályoktól és a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványoktól eltérhet. Az eltérés akkor engedélyezhető, ha az alkalmazandó megoldás az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek megfelel, vagy mindkettő más módon biztosítható. (4) A Hivatal szakhatóságként jár el: a) a nyilvántartott régészeti lelőhelyeken, b) a műemléki területeken, c) a kulturális javakkal kapcsolatban a külön jogszabályban meghatározott esetekben, valamint d) e törvény 66. § (2) bekezdésében meghatározott esetben. 64. § A Hivatal a kulturális örökségvédelem körében a) ellátja a Magyarországról jogtalanul kivitt, vagy ilyen módon behozott kulturális javak visszakövetelésével, illetőleg visszaadásával kapcsolatos teendőket; b) részt vesz a jogtalanul eltulajdonított kulturális javak nemzetközi információcseréjében, és ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat; c) gyakorolja az állam e törvényben meghatározott elővásárlási jogát; d) vita esetén dönt arról, hogy valamely tárgy vagy jelenség a kulturális örökség körébe tartozik-e; e) ellátja a miniszter által - eseti vagy állandó jelleggel - meghatározott egyéb feladatokat. Előzetes nyilatkozat 65. § (1) A 63. § (1) bekezdésében, valamint (2) bekezdésének a)-d) és f)-g) pontjában meghatározott, továbbá a régészeti lelőhelyen végzendő, és a Hivatal hatósági, illetve szakhatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén a Hivatal - kérelemre - köteles az elvégzendő munkák engedélyezésével kapcsolatos előzetes feltételekről 60 napon belül nyilatkozni (előzetes nyilatkozat). (2) Ha az előzetes nyilatkozat alapjául szolgáló a körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a Hivatal az előzetes nyilatkozatához kötve van. Örökségvédelmi hatástanulmány 66. § (1) A Hivatal - külön jogszabályban meghatározott esetekben és tartalommal - az engedélyezés előfeltételeként előírhatja az érintett kulturális örökségre vonatkozó hatásvizsgálat elkészítését. (2) Kötelező az örökségvédelmi hatástanulmány elkészítése a településrendezési eljárás (a településfejlesztési koncepció, a településrendezési terv, a helyi építési szabályzat és szabályozási terv) során. Hatósági kötelezés 67. § (1) A Hivatal a védett kulturális örökségre vonatkozó szabályok megsértése esetén a) felszólítja a tulajdonost (használót, kezelőt) a védett kulturális örökség fenntartására, jó karban tartására, illetve fenntartható használatára vonatkozó kötelezettségének teljesítésére; b) elrendeli az engedély nélkül, illetve az engedélytől eltérően végzett munkák, átalakítások esetében az eredeti állapot helyreállítását, illetve a méltatlan használat megszüntetését. (2) Amennyiben a tulajdonos az (1) bekezdésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a Hivatal a) a munkákat a tulajdonos helyett annak költségére és felelősségére elvégezteti, vagy b) kezdeményezheti ingatlan esetében a kisajátítást, vagy c) elrendeli a védett kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes elhelyezését, vagy d) kezdeményezi a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését. (3) A Hivatal a (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, a használót, illetve az építtetőt egyetemlegesen kötelezi. (4) A jogerős és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökséghez tartozó tárgyon jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg. (5) A Hivatal által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. 68. § (1) A Hivatal kulturális örökségvédelmi érdekből elrendelheti: a) a védett kulturális örökséghez tartozó javak felülvizsgálatát, felújítását, helyreállítását; b) olyan munkálatok elvégzését, amelyek a műemlék vagy a védett kulturális örökség történeti állapotának vagy korábbi történeti állapota meghatározott elemeinek feltárására, helyreállítására és bemutatására irányulnak. (2) A Hivatalt terheli az (1) bekezdés alapján elrendelt munkálatok örökségvédelmi többletköltsége. A tűrési kötelezettség 69. § (1) A védett kulturális örökség tulajdonosa, használója tűrni köteles a Hivatal által elrendelt vagy engedélyezett munkálatokat. (2) Az elrendelt munkák csak a feltétlenül szükséges mértékben akadályozhatják tartósan a kulturális örökséghez tartozó javak rendeltetésszerű használatát. 70. § A kulturális örökség állapotának megőrzése érdekében az állagvédelemhez szükséges átlagos mértéket meg nem haladó jogszerűen előírt korlátozás, tilalom vagy kötelezés kártalanítási igényt nem keletkeztet. Nyilvántartások 71. § A Hivatal hatósági nyilvántartást vezet: a) a régészeti lelőhelyekről; b) a régészeti feltárási engedélyekről; c) a műemlékekről, ennek keretén belül a listára felvett műemléki értékekről; d) a védetté nyilvánított kulturális javakról; e) a kiviteli engedélyekről; f) a muzeális intézmények működési engedélyeiről, valamint g) az a-f) pontokban meghatározottakkal összefüggő, a kulturális örökség szempontjából fontos adatokról. 72. § (1) A hatósági nyilvántartás nyilvános, és hitelesen tanúsítja a benne szereplő kulturális örökség elemeinek védettségét. A kulturális örökség védelme érdekében a Hivatal a nyilvántartás egyes adataihoz való hozzáférést külön jogszabály alapján korlátozhatja. (2) A nyilvántartás a kulturális örökség elemeinek azonosításához szükséges adatokat és tényeket tartalmazza. 73. § A védetté nyilvánított kulturális javak esetében a nyilvántartás tartalmazza: a) a tárgy részletes leírását, valamint az azonosítását lehetővé tévő egyéb adatokat; b) a tárgy tulajdonosának (birtokosának) nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét; c) a tulajdonszerzés idejét és módját; d) a tárgy - állandó, illetve ideiglenes - őrzési helyét; e) a külön jogszabályban meghatározott egyéb adatokat. 74. § A régészeti, illetve a műemléki védettség tényének fennállását és jellegét az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A hatósági eljárások szabályai 75. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Hivatal hatósági eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni. (2) A kulturális örökségvédelmi államigazgatási eljárásban a hatósági (szakhatósági) jogkört első fokon a Hivatal regionális szervezeti egységei, másodfokon a Hivatal elnöke gyakorolja. (3) Az ügyintézési határidő: a) ha a Hivatal építésügyi hatósági jogkörben, továbbá kulturális javak védetté nyilvánításában jár el, kilencven nap; b) a 65. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben hatvan nap; c) amennyiben a Hivatal szakhatóságként jár el, harminc nap; d) a 30. § (4) bekezdésében meghatározott esetben a bejelentéstől számított 45 nap. A kulturális örökségi javak hozzáférhetővé tétele 76. § (1) A védett kulturális örökséghez tartozó javak tulajdonosai kötelesek a Hivatalnak - előzetes egyeztetés alapján - lehetővé tenni e javak egészének vagy meghatározott részének tanulmányozását, megtekintését, dokumentálását. (2) Indokolt esetben műemlékek és a védett régészeti lelőhelyek nagyközönség által történő látogatásának időpontját és módját a Hivatal úgy köteles meghatározni, hogy az a tulajdonost (használót) az ingatlan rendeltetésszerű használatában vagy méltánylást érdemlő életviszonyaiban ne zavarja, kárt ne okozzon. 77. § (1) A régészeti emlékek bemutatására régészeti parkot, illetve régészeti bemutatóhelyet lehet létesíteni. (2) A régészeti parkok és bemutatóhelyek működésére vonatkozóan a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény muzeális intézményekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. 78. § A Hivatal élet-, illetve vagyonbiztonság, továbbá a védett érték megóvása érdekében megtilthatja, korlátozhatja, vagy előzetes engedélyhez kötheti a látogatást, megtekintést. 79. § A védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a Hivatal kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyűjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának időpontjáról, időtartamáról és feltételeiről a közgyűjtemény a tulajdonossal megállapodást köt. 80. § A kulturális örökség hozzáférhetővé tételénél törekedni kell a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megvalósítására. Az örökségvédelem pénzügyi eszközeinek felhasználása 81. § A kulturális örökség védelmével kapcsolatos költségvetési pénzeszközöket - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az állami tulajdonban levő műemlékek esetében a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén belül - az alábbi feladatok költségeire figyelemmel kell meghatározni: a) mentő feltárások támogatása; b) a kulturális örökség védett, illetve védetté nyilvánított javai tulajdonosának (kezelőjének) támogatása; c) a hatóság által a tulajdonosok helyett elvégzett munkák; d) kisajátítás; e) állami elővásárlás; f) kártalanítás; g) a régészeti emlék vagy lelet felfedezőjének jutalmazása; h) műemléki helyreállítása; i) a műemlékek fennmaradását és méltó hasznosítását is szolgáló helyi önkormányzati fejlesztési programok; j) a műemléki többletköltség; k) a határon túli magyar vonatkozású kulturális örökséggel kapcsolatos feladatok; l) nyilvántartási feladatok; m) a Hivatal által elrendelt próbafeltárások költségeire; n) örökségvédelmi érdekű tudományos kutatási feladatok ellátására és szervezésére; o) örökségvédelemmel kapcsolatos ismeretterjesztési és képzési feladatok ellátására. Örökségvédelmi bírság 82. § (1) Azt a természetes vagy jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet, aki (amely) az e törvényben engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzi, illetve a védetté nyilvánított, vagy e törvény erejénél fogva védelem alatt álló kulturális örökség elemeit megsemmisíti, megrongálja, örökségvédelmi bírsággal (a továbbiakban: bírság) kell sújtani. (2) Bírsággal sújtható az, aki a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. (3) A bírságot a Hivatal szabja ki. (4) A bírság összegének megállapításánál mérlegelni kell: a) a kulturális örökség elemének történeti, eszmei jelentőségét és egyediségét, b) az okozott kár nagyságát. 83. § A bírság kiszabásának természetes személlyel szemben nincs helye, a) ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a Hivatal tudomására jutásától számítva egy év, vagy b) ha az annak alapjául szolgáló magatartásnak, illetve cselekménynek a befejezésétől huszonöt év eltelt. 84. § A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtható köztartozásnak minősül. A bírságot kulturális örökségvédelmi célokra kell fordítani. 85. § A bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat és a bírság legmagasabb összegét a Kormány rendeletben határozza meg. Elővásárlási jog 86. § (1) A kulturális örökséghez tartozó védetté nyilvánított javakra a Magyar Államot elővásárlási jog illeti meg a) ingatlanok esetében akkor, ha ezt a védetté nyilvánító, illetőleg a védettséget módosító rendelet kimondja. Amennyiben a műemlékekre több elővásárlási jog áll fenn, első helyen az államot, második helyen az ingatlant kezelő önkormányzatot, harmadik helyen az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot illeti meg az elővásárlási jog; b) védett kulturális javak ellenérték mellett történő tulajdonátruházása esetében. (2) Az elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a Hivatal kezdeményezi. (3) Az állam elővásárlási jogát a Hivatal gyakorolja. Kisajátítás örökségvédelmi érdekből 87. § (1) A Hivatal kisajátítási eljárást kezdeményezhet, ha a védett régészeti lelőhely vagy műemlék örökségvédelmi érdekei másként nem biztosíthatóak, így különösen, ha az érintett ingatlan a) tulajdonosa magatartásával a védett régészeti lelőhely vagy a műemlék fennmaradását veszélyezteti; b) a védett régészeti lelőhely vagy műemlék feltárásához, védőövezetének kialakításához, megközelítéséhez, bemutatásához közérdekből szükséges; c) korábban összefüggő történeti együttes része volt, és az eredeti egységbe való visszahelyezése és együttes használata örökségvédelmi szempontból közérdek. (2) A kisajátításra egyebekben a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet és a 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Európai jogszabályokhoz közelítés 88. § E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz: a) a Tanács 3911/92/EGK rendelete a kulturális javak exportjáról, b) a Bizottság 752/93/EGK rendelete a 3911/92/EGK rendelet végrehajtásáról. IV. Rész ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Hatálybalépés 89. § (1) Ez a törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után indított eljárásokra kell alkalmazni. (2) A melléklet e törvény kihirdetése napján lép hatályba. Átmeneti rendelkezések 90. § Az e törvény hatálybalépése előtt védetté nyilvánított műemlékek és műemléki jelentőségű területek környezete a törvény alapján műemléki környezetnek minősül, kivéve, ha azt a korábbi védetté nyilvánító döntés más területnagyságra állapította meg. 91. § E törvény nem érinti a kulturális örökség javainak a korábbi jogszabályok alapján megállapított védettségét. 92. § Az 1998. január 1-jén műemléki védettség alatt álló ingatlanok tekintetében első helyen az államot, második helyen a kötelező feladatot ellátó helyi önkormányzatot, ennek hiányában az ingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot - fővárosban lévő ingatlan esetén a fővárosi és kerületi önkormányzatot megegyezésük szerint - elővásárlási jog illeti meg. Egyházi közösség (pl. szerzetesrend) működését biztosító, illetve hitéleti, oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, gyermek- és ifjúságvédelmi, továbbá kulturális célú, az egyház használatában lévő műemlék épület esetében a települési önkormányzat helyett második helyen a használót illeti e jog. Felhatalmazások 93. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben: a) szabályozza az örökségvédelmi bírsággal kapcsolatos részletes szabályokat, a bírság legmagasabb összegét, valamint a bírság megállapításának alapjául szolgáló értékhatárokat; b) létrehozza a Hivatalt. (2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben megállapítsa a) a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályait; b) a kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályait; c) a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítására vonatkozó szabályokat; d) a régészeti feltárások részletes szabályait, és a környezetvédelmi miniszterrel egyetértésben a régészeti szempontból jelentős barlangok körét; e) a régészeti lelőhelyek fenntartható használatát; f) a régészeti lelőhely, a lelet megtalálójának anyagi elismerésére vonatkozó részletes szabályokat; g) a műemlékvédelem sajátos tárgyaira vonatkozó szabályokat; h) a műemléken történő reklámelhelyezés szabályait; i) az örökségvédelmi hatástanulmányra vonatkozó szabályokat; j) a kulturális örökség hatósági nyilvántartásának szabályait; k) a kulturális örökséggel kapcsolatos tevékenységek szakmagyakorlási feltételeit; l) a könyvtárakban levő muzeális dokumentumok kezelésével és nyilvántartásával kapcsolatos külön szabályokat; m) a Hivatalra és annak eljárására vonatkozó részletes szabályokat. Módosítások 94. § (1) A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kult. tv.) 1. §-ának a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „(E törvény célja) a) rendelkezni a nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott és megőrzött kulturális javak védelméről, tudományos feldolgozásáról és közkinccsé tételéről, b) a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség megőrzése érdekében szabályozni az e javakkal kapcsolatos intézmények tevékenységét,” (2) A Kult. tv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (E törvény hatálya kiterjed) „a) a kulturális örökségünkkel foglalkozó szervezetek tevékenységére, személyre és szervezetre,” (3) A Kult. tv. II. részének címe helyébe a következő cím lép: „(II. RÉSZ) A MUZEÁLIS INTÉZMÉNYEK” (4) A Kult. tv. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(4) Az országos múzeum vezetője főigazgató, akit a felügyeletet ellátó szerv pályázat útján - a miniszter véleményének kikérésével - bíz meg, illetőleg vonja vissza megbízatását.” (5) A Kult. tv. 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az országos szakmúzeum vezetője igazgató, akit a tulajdonos (fenntartó) - állami múzeum esetében a felügyeleti jogokat gyakorló miniszter - pályázat útján a miniszter véleményének kikérésével bíz meg, illetőleg vonja vissza megbízatását.” (6) A Kult. tv. 45. §-ának (2)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) A megyei múzeumi szervezet az (1) bekezdésben meghatározott feladatok egységes ellátásának intézményrendszere, amelyen belül különböző szakmai besorolású, önálló működési engedéllyel rendelkező muzeális intézmények működnek. (3) A megyei múzeumi szervezet irányító intézménye a megyei múzeum; igazgatója egy személyben a megyei múzeumi szervezet vezetője. A megyei múzeum gyűjteményi anyagában több muzeológiai szakág magas színvonalon képviselt. Gyűjtőterülete az adott megye és az abban található megyei jogú város területére terjed ki. E gyűjtőterülettől - szakmai és tudományos indokok alapján - a működési engedélyben eltérés engedélyezhető. (4) A megyei múzeum: a) elősegíti a megyei múzeumi szervezet, illetőleg a területen tevékenykedő más muzeális intézmények szakmai együttműködését, munkájuk összehangolását, valamint az illetékességi területén lévő egyéb kulturális javak védelmét; b) a megye közigazgatási területén és a megyében levő megyei jogú városban ellátja a régészeti lelőhelyek szakmai nyilvántartását, mentését és régészeti feltárásokat végez; c) szakmai nyilvántartása alapján adatokat szolgáltat a régészeti lelőhelyekről; d) a régészeti feltárás esetén kívül előkerült régészeti leletet, illetve lelőhelyet a múzeum köteles a Hivatalnak haladéktalanul bejelenteni; e) részt vesz a területén lévő régészeti emlékek és a műemlékek vissza nem építhető, illetőleg a helyszínen meg nem őrizhető töredékei és tartozékai muzeális közgyűjteményben történő elhelyezésében; f) szakértőként részt vesz a régészetileg védett területek ellenőrzésében; g) közreműködik a Hivatal területi feladatainak ellátásában. (5) Megyei múzeumot az illetékes önkormányzat közgyűlése - a 39. § (2) bekezdés szerint - alapíthat, illetőleg jelölhet ki a fenntartásában lévő múzeumok közül. Vezetője igazgató, akit pályázat útján - a miniszter véleményének kikérésével - az önkormányzat bíz meg, illetőleg vonja vissza megbízatását.” (7) A Kult. tv. 46. §-a előtti címben és a § szövegében a „regionális” szó helyébe a „területi” kifejezés lép. (8) A Kult. tv. 46. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A területi múzeum vezetője igazgató, akit a miniszter véleményének kikérésével bíznak meg, illetőleg vonják vissza megbízatását. Megyei múzeumi szervezet részeként működő intézménynél erre a megyei múzeumi szervezet igazgatója, önálló jogi személyként működő múzeumnál a fenntartó (tulajdonos) jogosult.” (9) A Kult. tv. 47. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „47. § (1) A tematikus múzeum: a) a kulturális javak egy meghatározott csoportját, illetve egy témát érintő gyűjtőkörrel, országos vagy korlátozott gyűjtőterülettel, vagy b) egy muzeológiai szakterületet (szakágat) felölelő gyűjtőkörrel, korlátozott gyűjtőterülettel rendelkező intézmény. (2) Vezetője igazgató, akit a miniszter véleményének kikérésével bíznak meg, illetőleg vonják vissza megbízatását. Megyei múzeumi szervezet részeként működő intézménynél erre minden esetben a megyei múzeumi szervezet igazgatója, önálló jogi személyként működő múzeumnál a fenntartó (tulajdonos) jogosult.” (10) A Kult. tv. 48. §-ának (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(2) Az (1) bekezdésben meghatározott gyűjtemények lehetnek különösen: helytörténeti, intézménytörténeti, személyhez kötődő gyűjtemények, tematikus szakgyűjtemények, vallási és egyháztörténeti gyűjtemények. (3) Közérdekű muzeális kiállítóhely az a jelentősebb önálló gyűjteménnyel nem rendelkező intézmény (pl. személyhez, eseményhez, szervezethez vagy földrajzi ponthoz kötődő emlékház, emlékpark, régészeti park, kastély, tájház, galéria stb.), amely a miniszter engedélyével jogosult a kulturális javak, régészeti lelőhelyek, illetőleg épületek vagy épületegyüttesek tartozékaikkal és berendezéseikkel együtt történő bemutatására. (4) A közérdekű muzeális gyűjtemény, illetőleg kiállítóhely vezetőjét önálló jogi személyként működő muzeális intézmény esetében a tulajdonos (fenntartó), megyei szervezet vagy más múzeum részeként működő muzeális intézmény esetében annak (fő)igazgatója bízza meg, illetve vonja vissza megbízatását.” (11) A Kult. tv. 52. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép: „Muzeális intézmények fenntartásának pénzügyi alapjai” (12) A Kult. tv. 52. §-a c) pontjának harmadik francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „- valamennyi muzeális intézmény esetében pályázati úton.” (13) A Kult. tv. 61. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) A nemzeti könyvtárt nyilvános könyvárveréseken - a védett kulturális javak kivételével - elővásárlási jog illeti meg.” (14) A Kult. tv. 92. §-a előtti cím helyébe a következő cím lép: „A muzeális intézményekkel és a levéltárakkal, a nyilvános könyvtári ellátással, a közművelődéssel kapcsolatos központi költségvetési források” (15) A Kult. tv. 1. számú mellékletének s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „s) kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb bizonyítékai, valamint a művészeti alkotások.” 95. § (1) Az Ltv. 3. §-a a következő r) és s) ponttal egészül ki: „r) közlevéltár illetékessége (illetékességi köre): a maradandó értékű irattári anyagnak az a köre, amelyre vonatkozóan törvény közlevéltárba adási kötelezettséget ír elő, s amelyet az adott közlevéltár törvény rendelkezése, illetve fenntartójának döntése alapján köteles átvenni; s) levéltári gyűjtőkör: a maradandó értékű, köziratnak nem minősülő irattári anyagnak, ha arra vonatkozóan törvény közlevéltárba adási, illetve a levéltárfenntartó levéltárba adási kötelezettséget nem ír elő, továbbá a természetes személyek maradandó értékű iratainak az a köre, amelyet az adott levéltár az őrizetében lévő levéltári anyag forrásértékének gazdagítása céljából gyűjt (ajándékként elfogad vagy megvásárol).” (2) Az Ltv. 4. §-át megelőzően a következő új 3/A. §-sal egészül ki: „3/A. § A maradandó értékű közirat és magánirat a kulturális javak, a levéltári anyag pedig a védett kulturális javak részét képezi. A maradandó értékű közirat és magánirat, továbbá a levéltári anyag védelmét, épségben és használható állapotban történő megőrzését az e törvényben, valamint a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak szerint kell biztosítani.” (3) Az Ltv. 5. §-ának (3) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki: „A csereszerződés megkötéséhez, valamint a nyilvános magánlevéltárban őrzött magánirat elidegenítéséhez a nemzeti kulturális örökség miniszterének engedélye szükséges. A védetté nyilvánított magánirat elidegenítésekor a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak szerint kell eljárni.” (4) Az Ltv. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A levéltári anyagot, továbbá a 33. § (1) bekezdésében meghatározott magániratot csak a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltak szerint lehet kivinni az ország területéről.” (5) Az Ltv. 10. §-a (2) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „Egységes iratkezelési szabályzatot ad ki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a bíróságok, a legfőbb ügyész pedig az ügyészségek részére.” (6) Az Ltv. 14. §-át megelőző cím helyébe „A közlevéltárak és illetékességük, valamint gyűjtőkörük” cím lép. (7) Az Ltv. 14. §-ának (2) bekezdése helyébe pedig a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki: „(2) A közlevéltár illetékességét a köziratokat illetően e törvény, a köziratnak nem minősülő levéltári anyagot illetően a megyei (fővárosi) levéltárak tekintetében e törvény 18. §-a, a Magyar Országos Levéltár tekintetében a nemzeti kulturális örökség minisztere, egyéb közlevéltár tekintetében pedig - a nemzeti kulturális örökség miniszterének egyetértésével - a fenntartó határozza meg. (3) A közlevéltár gyűjtőköre minden olyan, a 3. § s) pontjában meghatározott maradandó értékű magániratra kiterjed, amely a közlevéltár őrizetében lévő levéltári anyaghoz illeszkedik, annak forrásértékét gazdagítja.” (8) Az Ltv. 22. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki: „(2) A közlevéltár az őrizetében lévő levéltári anyagban kutatást végző személy részére - a kutatás megkezdése előtt - látogatói jegyet ad ki. A látogatói jegy az adott közlevéltárban - évenkénti meghosszabbítással - folyamatosan használható. (3) A látogatói jegy kiadásakor a közlevéltár nyilvántartásba veszi a kutató nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, lakcímét, továbbá a személyazonosságát igazoló okmány számát. (4) A közlevéltár a kutatásra átadott levéltári anyagról nyilvántartást vezet, és a kutató személyes adatainak védelméről az Avtv. rendelkezései szerint gondoskodik.” (9) Az Ltv. 24/A. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy személyes adatot - ideértve a különleges adatot is - tartalmazó levéltári anyag másolatának, a történelmi eseményekről folytatott kutatások eredményeinek bemutatása céljából, külföldi tudományos intézmény részére, a 24. § (1) bekezdésében meghatározott védelmi idő lejárta előtt történő átadása tárgyában adatvédelmi szerződést kössön.” (10) Az Ltv. 30. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: „b) levéltári anyagának nyilvántartásával, szakszerű, biztonságos őrzésével, feldolgozásával és használatának biztosításával összefüggő feladatait a nyilvános magánlevéltárak részére előírt szakmai követelmények szerint látja el;” (11) Az Ltv. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „33. § (1) A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továbbiakban: Hivatal), a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján - a (2) bekezdésben felsorolt kivételekkel - védett levéltári anyaggá nyilváníthatja a nem levéltárban, muzeális intézményben és könyvtárban őrzött, 50 évnél régebben keletkezett maradandó értékű magániratokat, továbbá a keletkezés idejétől függetlenül: a) a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és tudományos életben jelentős szerepet betöltő személyek irathagyatékát; b) a jogutód nélkül megszűnt, nem közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának maradandó értékű részét, kivéve a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 53. §-ának (3) bekezdésében és 76. §-ában meghatározott iratokat; c) a privatizált állami gazdálkodó szervezet privatizálás előtt keletkezett irattári anyagának a 34. § (3) bekezdésében meghatározott részét; d) működő, nem közfeladatot ellátó szerv irattári anyagának maradandó értékű részét, ha azt a tulajdonos - a gazdálkodó szervezet eladásával együtt történő irattárátadást kivéve - kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani; e) a nyilvános magánlevéltárak nyilvántartásából törölt magánlevéltárban őrzött iratokat. (2) Nem nyilvánítható védetté: a) az a magánirat, amely tulajdonosával kapcsolatos, vagy annak személyes tevékenysége során keletkezett, és amelyet a tulajdonos rendeltetésszerűen tart magánál; b) működő szerv irattári anyaga, kivéve az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott iratokat. (3) A Hivatal határozatban kötelezheti a tulajdonost arra, hogy védetté nyilvánított levéltári anyagát biztonsági másolat elkészítése céljából - meghatározott időtartamra - a Magyar Országos Levéltárnak átadja. A levéltári anyag oda- és visszaszállításáról - a tulajdonossal történt megállapodás szerint - a Magyar Országos Levéltár gondoskodik. (4) A (3) bekezdésben meghatározott biztonsági másolatot a Magyar Országos Levéltár őrzi meg. A biztonsági másolatról további másolat készítését, valamint az abban folytatható kutatást a tulajdonos, ha a kutatás személyhez fűződő jogait vagy jogos érdekeit sértené, meghatározott időtartamra szólóan megtilthatja. (5) A magániratok védetté nyilvánítására és a védetté nyilvánított levéltári anyagra egyebekben a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltakat kell alkalmazni.” (12) Az Ltv. 34. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „34. § (1) Az a tulajdonos, aki 50 évnél régebben keletkezett iratait, továbbá a 33. § (1) bekezdésének a)-b) és d) pontjában meghatározott iratait - a nyilvános árverésen történő értékesítés kivételével - kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani, köteles azt először a Magyar Országos Levéltárnak megvételre felajánlani vagy védetté nyilvánítás céljából bemutatni. Ha a Magyar Országos Levéltár megállapítja, hogy a bemutatott irat (irategyüttes) tartalmát vagy egyéb jellegzetességeit tekintve megfelel a 3. § j) pontjában meghatározott ismérveknek, de a tulajdonos által megjelölt vételárat nem tudja kifizetni, javaslatot tesz a Hivatalnak az irat (irategyüttes) védetté nyilvánítására. (2) Ha az (1) bekezdésben felsorolt iratokat, valamint a védetté nyilvánított levéltári anyagot a tulajdonos vagy annak hozzájárulásával a jogos birtokos külföldre kívánja vinni, a kiviteli engedély iránti kérelmét a Magyar Országos Levéltárnál vagy bármely vidéki székhelyű megyei önkormányzati levéltárnál nyújthatja be. A levéltár a kérelmet szakvéleményével együtt a Hivatalhoz továbbítja.” (13) Az Ltv. 35. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Felhatalmazást kap a nemzeti kulturális örökség minisztere, hogy rendeletben szabályozza a 23. § (3) bekezdésében meghatározott kuratórium, valamint a levéltári szakfelügyelet és a levéltári szakmai testületek működését.” (14) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Ltv. 3. §-ának p) pontjában az „irányadóak.” szövegrész helyébe az „irányadóak;” szövegrész, 4. §-ában a „levéltári anyag” szövegrész helyébe a „maradandó értékű iratok” szövegrész, 5. §-ának (2) bekezdésében a „védett levéltári anyagra” szövegrész helyébe a „védetté nyilvánított maradandó értékű magániratra” szövegrész, 13. §-ának b) pontjában a „gyűjti (jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetőleg megvásárolja),” szövegrész helyébe a „jogszabály alapján átveszi, illetőleg gyűjti,” szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének j) pontjában az „a kutatási korlátozás alól felszabadult iratok jegyzékét;” szövegrész helyébe az „és működésük fontosabb adatait;” szövegrész, 22. §-ának (1) bekezdésében a „kérelemre” szövegrész helyébe az „a kutatni kívánt téma megjelölését tartalmazó kérelemre” szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének első mondatában a „Magyar Országos Levéltárnál” szövegrész helyébe a „Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál” szövegrész, 30. §-a (1) bekezdésének második mondatában a „Magyar Országos Levéltár” szövegrész helyébe a „levéltári szakfelügyelet” szövegrész lép. 96. § A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény a következő 25/A. §-sal egészül ki: „25/A. § A 17. § (2) bekezdésében foglalt egyedi adat a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) alapján a következők szerint kutatható: a) a személyes adatot tartalmazó egyedi adat az Ltv. 24-24/A. §-aiban foglaltaknak megfelelően, b) a jogi személy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezetet, valamint gazdasági tevékenységére vonatkozóan az egyéni vállalkozó egyedi adata a tárgyidőszakot követő tizenöt év elteltével kutatható.” 97. § (1) Az Évt. 9. §-ának (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki: „Kivéve azok a külön jogszabályban meghatározott államigazgatási szervek, amelyek a településrendezési eljárás során az eljárásban szakhatóságként vesznek részt.” (2) Az Évt. 9. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő szövegrész lép: „(7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)-(6) bekezdésben előírt véleményeztetési és szakhatósági eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el.” 98. § A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Temtv.) 41. §-ának (1) bekezdése az alábbi h) ponttal egészül ki: (Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:) „h) a Nemzeti Kegyeleti Bizottság javaslatára a „Nemzeti Gyásznap” állandó vagy eseti meghatározására, a gyász nemzeti méretű kifejezésére és megformálására vonatkozó szabályokat.” 99. § Ahol jogszabály Országos Műemlékvédelmi Hivatalt, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlékfelügyeleti Igazgatóságát vagy Kulturális Örökség Igazgatóságot említ, azon az e törvényben meghatározott Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt kell érteni. Hatályon kívül helyezések 100. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti: a) műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény, valamint a módosításáról rendelkező 1998. évi LXXXVI. törvény 49. §-a és a 2000. évi XXVI. törvény, b) a Kult. tv. címéből a „kulturális javak védelméről” szövegrész, 5. §-ának (5)-(6) bekezdése, 7-37. §-ai, 38. § (3) bekezdése, a 44. §-a előtti címből és a 44. § szövegéből a „gyűjtőkörű” kifejezés, a 46. §-ának (4) bekezdése, az 50-51. §-ai, az 52. § c) pontjának első francia bekezdése és d) pontja, 89. §-a, 98. §-ának (4)-(7) bekezdése, 99. §-a, 100. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 100. §-ának (2) bekezdése, 100. §-a (3) bekezdésének a)-c), valamint h) és k) pontjai, 100. § (4) bekezdése, 1. számú mellékletének x)-zs) pontjai, c) az Ltv. 8. §-ának a) pontja, 10. §-ának (4) bekezdéséből a „valamint a Legfelsőbb Bíróság” szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének b) pontja, c) pontjából a „valamint vezeti a védett levéltári anyag központi nyilvántartását” szövegrész, 17. §-a (2) bekezdésének l) pontjából az „a 33. § (5) bekezdésében és” szövegrész, 34. §-ának (4) bekezdése, továbbá 34/D. §-a, d) az Évt. 52. §-a (6) bekezdésének utolsó mondata, e) a Temtv. 3. § e) pontjából „a műemléki védelem alatt álló, vagy” szövegrész és a 15. § (3) bekezdésének d) pontja. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés a 2001. június 19-i ülésnapján fogadta el.