2000. évi II. törvény az önálló orvosi tevékenységről [LÁBJEGYZET_1] Az Országgyűlés felismerve, hogy az egészségügyi reform végrehajtása, a betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg, figyelemmel arra, hogy a gyógyítás közügy, amelyben az elsődleges felelősség a gyógyító orvost terheli, e munka elismerése, az orvostársadalom helyzetének, ezáltal a betegellátás színvonalának javítása érdekében a következő törvényt alkotja: 1. § (1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén az egészségügyi szolgáltatás keretében nyújtott önálló orvosi tevékenységre és az e tevékenységet nyújtó orvosokra terjed ki. (2) E törvény alkalmazásában a) önálló orvosi tevékenység: a területi ellátási kötelezettség körében az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) és külön törvényben meghatározott esetben a kezelőorvos által nyújtott egészségügyi ellátás; b) orvos: a külön jogszabály szerint vezetett alap- és működési nyilvántartásban szereplő orvosi, fogorvosi szakképesítéssel rendelkező személy; c) működtetési jog: a Magyar Orvosi Kamara által az a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog. 2. § (1) Törvényben meghatározott esetben - a 3. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel - az orvos önálló orvosi tevékenységet csak a működtetési jogot engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől folytathat. (2) A működtetési jog jogosultja a működtetési jog alapján nyújtott önálló orvosi tevékenységet - akadályoztatásának jogszabályban meghatározott eseteit kivéve - csak személyesen folytathat. (3) A működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. (4) A működtetési jog jogosultjának halála esetén - egymást követő sorrendben - a működtetési jog folytatására a) a házastárs, illetőleg b) az egyenesági leszármazó jogosult. A b) pontban meghatározott személyek között a leszármazási fok határozza meg a működtetési jog folytatására való jogosultság sorrendjét. (5) Amennyiben a (4) bekezdés b) pontja alapján több, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő személy lenne jogosult a működtetési jog folytatására, e jogosultak a korábbi jogosult halálától számított 30 napon belül - jogvesztés terhe mellett - nyújthatják be a működtetési jog engedélyezésére jogosult szervhez azt a megállapodásukat, amelyben megjelölik a működtetési jog folytatására egyedül jogosult személyt. (6) Ha a (4) bekezdés alapján a működtetési jog folytatására jogosult személy nem felel meg a jogszabályban meghatározott feltételeknek: - a működtetési jog folytatására irányuló jogáról a sorrendben őt követő, a jogszabályi feltételeknek megfelelő személy javára lemondhat, illetőleg - a működtetési jogot a korábbi jogosult halálától számított 6 hónapon belül ingyenesen vagy visszterhesen elidegenítheti. (7) Ha a működtetési jog elidegenítésére a (6) bekezdés alapján jogosult személy e jogával az ott megjelölt határidőn belül nem él, a működtetési jog megszűnik. (8) A működtetési jog elidegenítésére irányuló jog a működtetési jog jogosultját is megilleti. (9) A működtetési jog bérbe, haszonbérbe nem adható és gyakorlásának joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető. 3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba. (2) Az e törvény hatálybalépése napján háziorvosi tevékenységet végző orvos - ideértve a munkavégzésben akadályozott háziorvost is -, amennyiben a külön jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel és jogszabály másként nem rendelkezik, e törvény erejénél fogva, külön engedély nélkül a törvény hatálybalépésétől jogosult a működtetési jog alapján végezhető tevékenység gyakorlására. Nem jogosult a működtetési jogra az az orvos, aki háziorvosi tevékenységet kizárólag helyettesítés keretében végez. Az e bekezdés alapján működtetési jogot szerző háziorvos működtetési jogának elidegenítéséhez előzetesen be kell szerezni a működtetési jog megszerzését tanúsító hatósági bizonyítványt. (3) Azokra az orvosokra, akik e törvény hatálybalépésének napján, bár területi ellátási kötelezettség nélkül, de legalább 200 hozzájuk bejelentkezett betegre kiterjedő érvénnyel látnak el az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott, az 1. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott körbe tartozó orvosi tevékenységet, az e törvényben foglaltakat azzal a megszorítással kell alkalmazni, hogy - a működtetési jogra való jogosultságukat e törvény hatálybalépésének napjától számított 30 napon belül igazolják a Magyar Orvosi Kamaránál, továbbá - működtetési joguk szorosan személyhez kapcsolódó: az nem idegeníthető el és nem folytatható. (4) A működtetési jognak a (2) vagy a (3) bekezdés alapján a törvény erejénél fogva történő megszerzése és az ezt tanúsító hatósági bizonyítvány kiállítása illetékmentes. E rendelkezés nem vonatkozik a működtetési jog további ingyenes, illetve ellenérték fejében történő megszerzésére. (5) Az 1. § (2) bekezdése a) pontjának hatálya alá nem tartozó, a szakellátás körében önálló orvosi tevékenységet végző orvosok működtetési jogáról külön törvény rendelkezik. (6) A működtetési jog 2000. december 31-ig nem ruházható át, kivéve, ha a működtetési jog folytatására jogosult nem felel meg a működtetési jog engedélyezéséhez szükséges feltételeknek és ezért a 2. § (3) bekezdése értelmében köteles azt elidegeníteni. A működtetési jog elidegenítése és folytatása 2000. december 31. napjáig nem esik illetékfizetési kötelezettség alá. (7) Felhatalmazást kap a) a Kormány, hogy a működtetési jog megszerzésének és visszavonásának feltételeit és eseteit, az engedély kiadására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervet, a helyettesítés eseteit, valamint a működtetési jog átengedésére, továbbá a hitelnyújtás feltételeire vonatkozó szabályokat, b) az egészségügyi miniszter, hogy a működtetési jog alapján végzett tevékenység gyakorlásának és ellenőrzésének részletes szakmai szabályait, továbbá a helyettesítésre, a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítésre és az alkalmassági vizsgálatra vonatkozó szabályokat rendeletben meghatározza. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés a 2000. február 4-i ülésnapján fogadta el.