1999. évi XCIX. törvény

az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

ELSŐ RÉSZ

I. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

1. § (1) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa tv.) 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem minősül termékértékesítésnek:)
„a) A közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben ezt a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény adóalapot csökkentő tételnek minősíti.”
(2) Az áfa tv. 7. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Nem minősül termékértékesítésnek, ha az egyéni vállalkozó halála esetén vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja, és az egyéni vállalkozó özvegye, örököse vagy törvényes képviselője az így megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenysége kifejtéséhez használja fel, hasznosítja és nem választott alanyi adómentességet, valamint a vagyon egésze tekintetében teljesíti a 9/A. §-ban felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket.”
2. § Az áfa tv. 12. §-a a következő j) ponttal egészül ki:
(A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül:)
„j) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.”
3. § Az áfa tv. 13. §-a (1) bekezdése a következő 23. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„23. folyamatos teljesítés: a tevékenység jellegéből fakadó, illetőleg a felek közötti szerződésben rögzített állandó rendelkezésre állás, amelyben a termék tényleges beszerzése vagy a szolgáltatás tényleges igénybevétele kifejezetten az igénybevevő döntésétől függ (így különösen a dolog módjára hasznosítható természeti erők értékesítése, a közüzemi szolgáltatások, a bérbeadás, az átalánydíjas szerződésen alapuló tevékenységek, az újság, folyóirat előfizetéses értékesítése).”
4. § Az áfa tv. 15. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg:]
„d) ügyvédi, számviteli, adóügyi szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál;”
5. § Az áfa tv. 16. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A közös jogkezelés körében nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét jogszabály vagy törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a teljesítés időpontja az ellenértékről szóló értesítés kézhezvételének napja.”
6. § Az áfa  tv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek (a továbbiakban: előleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési időpontnak tekintendő.”
7. § Az áfa tv. 20. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az a kettős könyvvitelt vezető adóalany, aki (amely) nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló kormányrendelet szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget, e § alkalmazásában az egyszeres könyvvitelt vezető adóalannyal esik egy tekintet alá.”
8. § Az áfa tv. 30. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az adóalany]
„b) könyvtári szolgáltatás (SZJ 92.51.11.0) nyújtása”
(tekintetében választhatja az adófizetési kötelezettséget is. Ha azonban élt a választás jogával, attól a választást követő második adóév végéig nem térhet el.)
9. § (1) Az áfa tv. 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése] levonja]
„a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is - rá áthárított;”
(2) Az áfa tv. 32. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Átalakulás esetén a jogelődnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - gyakorolja.”
10. § (1) Az áfa tv. 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást]
„a) egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;”
(2) Az áfa tv. 33. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó továbbá:]
„c) a távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele esetén.”
(3) Az áfa tv. 33. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságon kívüli tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között arányos megosztás nem alkalmazható, az ilyen beszerzések adótartalmát - teljes egészében - le nem vonható adóként kell kezelni.”
11. § Az áfa tv. 44. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi (4) bekezdésének számozása (5) bekezdésre változik:
„(4) Átalakulás esetén a cégbejegyzési kérelemről hozott végzés kézhezvétele napjáig az adóalany köteles az általa kibocsátott számlán, egyszerűsített számlán, számlát helyettesítő okmányon az „átalakulás alatt” kifejezést feltüntetni.”
12. § Az áfa tv. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket -, vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a 8 millió forintot nem haladta meg, és az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, a tárgyévről éves adóbevallás benyújtására kötelezett.
Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke - kivéve a XIII. fejezetben szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket - a 8 millió forintot elérte. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtani, amelyben az adóalany az értékhatárt elérte. Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió Ft-ot elérte.”
13. § (1) Az áfa tv. 48. §-a (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha
a) az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalany esetén
aa) a 28-29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja az adóév elejétől, illetve - ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történő bejelentkezés időpontjától kezdődően időarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot, vagy
ab) a tárgyi eszköz beszerzésére - ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is - jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét megfizette;
b) a havi bevallásra kötelezett adóalany esetén az a) pontban foglalt feltételek teljesítésén túl az elszámolandó adó a tárgyéven belül legalább kettő egymást követő adómegállapítási időszakban negatív; kivéve azt az adóalanyt, aki (amely) az adózás rendjéről szóló törvény alapján gyakorított általános forgalmi adó megállapításra jogosult;
c) a jogutód nélkül megszűnő adóalany esetén a tárgyévet megelőző évben az aa) pont szerinti összesített adóalapjának
- legalább 20%-a a 29. §-ban meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból, vagy
- legalább 40%-a az 1. számú mellékletben felsorolt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból, vagy
- legalább 30%-a a 29. §-ban vagy az 1. számú mellékletben felsorolt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból
származik.”
(2) Az áfa tv. 48. §-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki, egyidejűleg a § jelenlegi (5) bekezdésének számozása (7) bekezdésre változik:
„(5) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, és a 40. § (2) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában az ellenérték megfizetettnek tekintendő, ha abból kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.
(6) Átalakulás esetén a jogelőd megszűnéshez kapcsolódó adóbevallásában szerepeltetett negatív elszámolandó adót a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - a (3) bekezdés a) pontja szerint fizetendő adót csökkentő tételként veheti figyelembe.”
14. § Az áfa tv. 48/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48/A. § Az az adóalany, aki (amely) bejelentkezésekor kizárólag tárgyi adómentes termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végzőként jelentkezett be, mentesül az adott adómegállapítási időszakra vonatkozóan az adóbevallási és megállapítási kötelezettség alól, ha az adott adómegállapítási időszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, és a 40. § (2) bekezdése szerint adó fizetésére nem kötelezett.”
15. § Az áfa tv. 49. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár 2 000 000 forint, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást választó egyéni vállalkozó adóalany esetén az alanyi adómentesség összeghatára 4 000 000 forint.”
16. § (1) Az áfa tv. 65. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E fejezet rendelkezéseit arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni, melyet az adóalany az utas részére saját nevében - az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott utazási csomagként - teljesít, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít.
(4) E fejezet alkalmazásában teljesítési időpont a részvételre jogosító útiokmányok átadásának napja.”
(2) Az áfa tv. 66. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany adóalapja az általa elért, önálló pozíciószámonként számított árrés. Az árrés az utas által fizetendő adóval növelt ellenérték, csökkentve az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany által saját nevében, az utas javára megrendelt, más adóalany által értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adóval növelt ellenértékével. Az árrés számításához szükséges adatok véglegezéséig az adó alapját az előkalkulált árrés képezi, melyet a végleges adatok alapján helyesbíteni szükséges.”
(3) Az áfa tv. 66. §-a a következő (5)-(6) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számlázási kötelezettségének olyan módot tesz eleget, hogy e fejezet rendelkezései szerint teljesített szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott számlában, egyszerűsített számlában, számlát helyettesítő okmányban nem tüntethet fel áthárított adót, felszámított adómértéket és a 44. §-ának (2) bekezdése szerinti százalékértéket.
(6) Önálló pozíciószámon kell nyilvántartani azokat a szervezett utakat, amelyek azonos településre (településekre) irányulnak, azonos tartalmú és színvonalú szolgáltatásokat kínálnak függetlenül attól, hogy az azonos pozíciószámon belül eltérő időpontokban eltérő részvételi díj mellett több utazási turnus is indítható.”
17. § Az áfa tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„A hivatkozással meghatározott termékek (építmények) és szolgáltatások vonatkozásában
a) a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének (ÉJ), valamint Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1999. év július hónap 1. napján,
b) a Kereskedelmi Vámtarifa (vtsz.) 1998. év június hónap 30. napján
érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”
18. § Az áfa tv. 70. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Nem kell nyugtát kibocsátani:]
„a) a szerencsejáték szolgáltatás (SZJ 92.71.10, kivéve a szelvényértékesítést és más kiegészítő szolgáltatást SZJ 92.71.10.9) nyújtása esetén;”
19. § Az áfa tv. 71. §-a az alábbi új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(8) bekezdések számozása (4)-(9) bekezdésekre változik:
„(3) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy 2000. március 31-ig rendeletben szabályozza a közművelődési, a köz- és felsőoktatási, valamint a nyilvános könyvtári dokumentumok beszerzése esetén járó adóvisszatérítési támogatás módját és részletes szabályait.”

II. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosítása

20. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 3. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Jövedéki termékek:
a) az ásványolaj,
b) az alkoholtermék,
c) a sör,
d) a bor,
e) a pezsgő,
f) a köztes alkoholtermék,
g) a dohánygyártmány.”
21. § A Jöt. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a rendőrség, a fogyasztóvédelmi felügyelőség, a közterületfelügyelet, az Országos Borminősítő Intézet, a vámhatóság hatósági feladatokat ellátó, de e törvény szerint hatáskörrel nem rendelkező szerve, továbbá bármely más hatóság a tevékenysége során a jövedéki termékkel összefüggő jogsértő magatartás gyanúját állapítja meg, a bizonyítékokat rögzíti, a jövedéki terméket a rá vonatkozó szabályok szerint lefoglalja, és ezt követően az ügyet az illetékes vámhatóságnak átadja.”
22. § (1) A Jöt. 7. §-ának 1. pontja g) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép, és az 1. pont kiegészül a következő j) alponttal:
[1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]
„g) az üzemanyagoknak a fuvarozás során vagy az üzemanyagtöltő állomáson, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő telephelyén a lefejtéskor bekövetkező keveredését, ha azt a vámhatóságnak haladéktalanul bejelentették;”
„j) a természetes személy művelésében álló, 500 m2-t meg nem haladó szőlőterületen termelt szőlőből saját fogyasztásra szánt bor előállítása az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott gazdasági évenként, a természetes személy háztartásában élő nagykorú családtagonként 250 liter, de háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig;”
(2) A Jöt. 7. §-a 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. vámtarifaszám: a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án hatályos szövegének áruazonosító számai. A tíz számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő;”
(3) A Jöt. 7. §-a 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. adóraktár (ideértve az 54/E. § szerinti egyszerűsített adóraktárt is): az a fizikailag (pl. fallal, kerítéssel, mérési ponttal) elkülönített - terméktávvezeték adóraktár kivételével -, helyrajzi számmal beazonosított, egy technológiai egységet képező üzem, raktár, ahol az e törvényben meghatározott engedély birtokában jövedéki termék előállítása folyik, illetve ahol olyan jövedéki termék tárolását, raktározását végzik, amely után az adót még nem fizették meg;”
(4) A Jöt. 7. §-ának 18. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. megbízható adós: az a személy, aki legalább 2 éve engedéllyel végez adóraktárban folytatható tevékenységet, illetve aki legalább 2 éve folytat az e törvény szerinti jövedéki engedély birtokában jövedéki engedélyes kereskedelmi, export és import tevékenységet, és a vámtörvény szerint vámszempontból megbízható, terhére jogerős határozattal a kérelem benyújtását megelőző 2 évben összességében a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó jövedéki bírságot vagy adóbírságot a vámhatóság vagy az adóhatóság nem állapított meg, továbbá a jövedéki biztosíték értékének 10 százalékát meghaladó összegű, az esedékességet 30 nappal meghaladóan rendezett vagy rendezetlen adótartozása nem volt, kivéve az olyan adótartozást, amelyre fizetési könnyítést (fizetési halasztás, részletfizetés) engedélyeztek;”
23. § (1) A Jöt. 11. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
[(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható]
„f) adómentes felhasználás esetén az adómentes felhasználó keretengedélyében szereplő telephelyei között;
g) adóraktárból az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya részére a 13. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti esetben.”
(2) A Jöt. 11. §-a (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A termékkísérő okmány az adófelfüggesztéssel szállított jövedéki termék származásának, eredetének, valamint adóraktárba való be-, illetve kitárolásának, adómentes felhasználó részére történő átadásának, az adómentes felhasználó keretengedélyében szereplő telephelyei közötti szállításnak, külföldre, tranzitterületre való kiléptetésének az igazolására szolgáló bizonylat.”
24. § (1) A Jöt. 13. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket”
„c) végleges rendeltetéssel külföldre, tranzitterületre kiléptették - ideértve azt az esetet is, ha
ca) az üzemanyag petróleumot és a repülőbenzint nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi és belföldi lajstromjelű repülőgép üzemanyagtartályába töltik nemzetközi repülés vagy a hatóságilag szabályozott éves légügyi felülvizsgálat, hajtóműcserék utáni hajtóműpróbák, gyakorló repülések, valamint a kormányzati (állami) repüléseket megelőző kötelező hatósági berepülések során való felhasználás céljából -,
cb) a gázolajat a külföldi és belföldi lajstromjelű, külföldi célállomású hajó üzemanyagtartályába töltik, feltéve, hogy a hajónak a gázolaj betöltését követően az első kikötése a határon történő jelentkezési kötelezettség kivételével Magyarországon kívül van -,
és azt a vámhatóság igazolta,”
(2) A Jöt. 13. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(1) Az adóraktár engedélyese - ha törvény másként nem rendelkezik - a felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól véglegesen mentesül, ha a kitárolt jövedéki terméket]
„e) - amennyiben az a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 51, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszámú ásványolaj termék - az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya részére a szolgálati járművek, légi járművek és hajók üzemanyag ellátása céljából, a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint szállították ki és igazolták vissza az átvételt.”
(3) A Jöt. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az adóraktár engedélyese véglegesen mentesül az adóraktárban tárolt azon jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alól,]
„a) amelyet az adóraktárban egy másik termék előállításához használtak fel, ideértve azt is, ha a kőolajfinomító adóraktár az ásványolaj termék előállítását szolgáló hőtermelésre vagy e célból segédanyagként használ fel ásványolaj terméket;”
25. § (1) A Jöt. 14. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben az adófelfüggesztéssel szállított, valamint a vám adóraktárból vámáruként kiraktározott jövedéki termék 13. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pontja szerinti betárolásának, kiléptetésének, kiraktározásának, illetve a 13. § (1) bekezdésének e) pontja esetében az átvételnek a külön jogszabály rendelkezései szerinti igazolása a kitárolást követő 30 napon belül nem történik meg, a kitároló adóraktár engedélyesének, adómentes felhasználónak a kitárolást követő 31. napon beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, kivéve, ha az adóraktár engedélyese kétséget kizáróan igazolni tudja, hogy a 13. § (1) bekezdése c)-d) pontjában meghatározott végleges mentesüléssel járó esemény bekövetkezett, de az erről szóló igazolás a vámhatóságtól nem érkezett meg.”
(2) A Jöt. 14. §-a (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jövedéki termék 30. § (1) bekezdés szerint nem adómentes célra történő felhasználása esetén az adómentes felhasználónak a megállapított különbözetre (készlethiányra) a tárgynegyedév utolsó napján beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.”
26. § (1) A Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóraktári engedélyre olyan személy jogosult,
a) aki könyvvezetési kötelezettségének - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kettős könyvvezetés szabályai szerint tesz eleget, továbbá olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a felhasznált alapanyag, valamint a termelt, a raktározott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető;”
(2) A Jöt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személy, továbbá a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) szerinti mezőgazdasági őstermelő mentesül a kettős könyvvezetés és a mérleg hitelesítés kötelezettsége alól, ha az egyéni vállalkozókra az Szja törvény 5. számú mellékletében előírt nyilvántartást vezet.”
27. § A Jöt. 21. §-a (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az adóraktári engedély mellékleteként az adóraktárra kiállított adóraktár-betétlapon kell rögzíteni a tevékenységet és a jövedéki terméket, amelyre az engedély szól. Adóraktár a 3. § (2) bekezdésének a)-g) pontjában foglalt termékcsoportok egyikére engedélyezhető azzal, hogy a 3. § (2) bekezdésének b), d)-f) pontjában megjelölt jövedéki termékek ugyanabban az adóraktárban is előállíthatók, raktározhatók, illetve tárolhatók.”
28. § A Jöt. 22. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A jövedéki biztosíték készpénz, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált bankgarancia, vagy az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által adott garancia (a továbbiakban együtt: bankgarancia) lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Bankgaranciaként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható bankgarancia fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a bankgarancia visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adóraktár engedélyesnek nincs adótartozása. A bankgarancia érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb bankgaranciát kell a vámhatósághoz benyújtani, hogy a 19. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekinthető legyen.”
29. § A Jöt. 24. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóraktárból a jövedéki termék
a) adófelfüggesztés mellett - a 11. § (5) bekezdésének harmadik, negyedik mondatában foglalt rendelkezés szerinti eltéréssel - csak termékkísérő okmánnyal tárolható ki,
b) szabadforgalomba - kivéve a sűrített gáztöltő adóraktárat - az eredet igazolására alkalmas bizonylat (a továbbiakban: egyszerűsített kísérő okmány) egyidejű kiállításával és a szállítást végző részére történő átadásával bocsátható. Az egyszerűsített kísérő okmány az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges adatokat, a feladó, a vevő (címzett), a fuvarozó azonosításához szükséges adatokat tartalmazza.”
30. § A Jöt. 25. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóraktár engedélyese - kivéve a sűrített gáztöltő adóraktár engedélyesét - a jövedéki termék értékesítéséről vevőnként (címzettenként), - üzemanyagtároló adóraktárból a raktározott ásványolaj termék tulajdonosának történő kitárolás esetén tulajdonosonként - külön nyilvántartást is köteles vezetni, és az értékesített, kitárolt jövedéki termék értékét és mennyiségét havonta, tárgyhó végén összesíteni.”
31. § A Jöt. 26. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A kérelmező a (2)-(3) bekezdésben foglalt feltételek fennállása mellett is csak akkor kaphat keretengedélyt, ha]
„a) a jövedéki terméket az e törvény szerinti adómentes célra felhasználó üzem, illetve a jövedéki termék raktározására, tárolására szolgáló raktár kialakítása, berendezése a beszerzett jövedéki termék biztonságos tárolására és a felhasználás, valamint a készlet pontos megállapítására alkalmas;”
32. § A Jöt. 27. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az adómentesen beszerzett jövedéki termék feldolgozását végző üzemtől térben elkülönülő, más - nem összefüggő - helyrajzi számon nyilvántartott, az adómentesen beszerzett jövedéki termék betárolására, raktározására és feldolgozásra történő kitárolására szolgáló raktárnak a keretengedélyben telephelyként való engedélyezése abban az esetben lehetséges, ha a jövedéki termék feldolgozása és ugyanazon helyen történő tárolása hatósági előírásba ütközik, vagy annak megszüntetése csak aránytalanul nagy költségráfordítás mellett lenne lehetséges.”
33. § A Jöt. 30. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adómentes felhasználó a tárgynegyedévet követő hó 15. napjáig, illetve a jogosultság megszűnésének napját követő 15. napig elszámolást készít a jövedéki terméknek a 13. § (3)-(4) bekezdése szerint adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli mentesüléssel járó tárgynegyedévi felhasználásáról (készletcsökkenéséről). Ha az elszámolás alapján kimutatott nyilvántartás szerinti tárgynegyedévi zárókészlet meghaladja a 33. § (3)-(4) bekezdése szerint készletfelvétellel megállapított tényleges zárókészletet, a különbözetet (készlethiányt) nem adómentes célra történő felhasználásnak kell tekinteni. A vámhatóság az elszámolásban szereplő adatokat a helyszínen ellenőrzi és igazolja.”
34. § (1) A Jöt. 31. §-a (1) bekezdésének felvezető mondata a következők szerint módosul és a bekezdés a) és d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, a megfizetett adó visszaigénylésére (levonására) jogosult”
„a) az adóraktár engedélyese, ha jövedéki terméket a szabadforgalomból igazoltan adóval növelt áron vásárolt, vagy a szabadforgalomba bocsátott üzemanyagot a lefejtéskor bekövetkezett keveredés miatt saját jövedéki engedélyes telephelyéről vagy üzemanyagtöltő állomásáról adóraktárába visszaszállította, és azt jövedéki termék előállításához felhasználta;”
„d) az a személy, aki adóraktárból vagy importálótól a 37. § (1) bekezdésben megjelölt ásványolajat, a 47. § (1) bekezdésében megjelölt alkoholterméket, illetve a bort adóval növelt áron szerezte be és adómentes célra használta fel.”
(2) A Jöt. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja szerinti visszaigénylés esetében az alkoholtermék, illetve a dohánygyártmány adója visszaigénylésének feltétele az is, hogy az importáló, az exportáló az alkoholtermékről a zárjegyet, illetve a dohánygyártmányról az adójegyet a vámhatóság képviselőinek jelenlétében eltávolítsa és megsemmisítse, vagy felülragasztással érvénytelenítse. A megsemmisítésről, illetve az érvénytelenítésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely a visszaigénylés kötelező bizonylata. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szervezet mentesül az e bekezdésben megjelölt kötelezettségek alól, amennyiben az általa exportált jövedéki termék külföldön szolgálatot teljesítő magyar fegyveres erők részére kerül kiszállításra.”
(3) A Jöt. 31. §-a (9) bekezdésének c)-d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, a jelenlegi d) pont jelölése e) pontra változik:
[(9) A visszaigénylés (levonás) jogosultságát a jövedéki termék adóval növelt áron való beszerzését, illetve importálását igazoló eredeti bizonylattal, továbbá]
„c) az (1) bekezdés c) pontja esetében - a d) pontban foglalt eltéréssel - a jövedéki termék külföldre, tranzitterületre történő kiszállítását igazoló, a vámhatóság által kiállított, az exportáló nevére szóló vámokmánnyal,
d) az üzemanyag petróleum és a repülőbenzin esetén az üzemanyagnak a nemzetközi légi közlekedésben részt vevő külföldi és belföldi lajstromjelű repülőgép üzemanyagtartályba való betöltése és a repülőgép külföldre távozása határvámhivatal általi igazolásával,”
35. § A Jöt. 33. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Adóvisszaigénylés (adóvisszatérítés) esetén a kérelem elbírálása során végzett kiutalás előtti ellenőrzés a hatósági felügyelettel egy tekintet alá esik.”
36. § A Jöt. 34. §-a (1) bekezdésének h)-i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E törvény alkalmazásában ásványolajnak]
”h) a 2902 11, 2902 19 91, 2902 19 99, 2902 20, 2902 30, 2902 41 00, 2902 42 00, a 2902 43 00 és a 2902 44 vámtarifaszám alatti termék,
i) a 3403 11 00, 3403 19, 3811, 3814 és 3817 vámtarifaszám alatti termék”
(minősül.)
37. § (1) A Jöt. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ásványolaj adójának mértéke - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel -:
a) a 2710 00 26, a 2710 00 27, 2710 00 29 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél kisebb és összaromástartalma nem haladja meg a 35% értéket, 93,00 Ft/liter,
b) a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 00 32 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 50 ppm-nél nagyobb vagy összaromástartalma meghaladja a 35% értéket, 100,50 Ft/liter,
c) a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,
d) a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,
e) a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelőolajokra, továbbá azokra a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alá tartozó fűtőolajokra, amelyek viszkozitása 20 °C hőmérsékleten kisebb, mint 10 mm2/s, vagy a desztillációs vizsgálatnál a 250 °C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 25%-ot, vagy a 350 °C hőmérsékletig átdesztilláló rész mennyisége meghaladja a 80%-ot, vagy 15 °C-on mért sűrűsége kisebb 860 kg/m3-nél, 80,20 Ft/liter,
f) a 2711 11, 2711 12, 2711 13, 2711 19 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a cseppfolyós halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 43,00 Ft/kg,
g) a 2711 21 és a 2711 29 vámtarifaszám alatti természetes gáz és egyéb gáz termékből arra a sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogénre, amelyet közúti járművek üzemanyagaként értékesítenek, importálnak vagy e célra használnak fel, 22,00 Ft/nm3,
h) a 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira - a finomvegyszernek minősülő ásványolaj termék kivételével - 100,50 Ft/liter,
i) a 2710 00 81, 2710 00 83, 2710 00 85 vámtarifaszám alatti kenőolajra 72,20 Ft/kg,
j) a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra, kivéve az 5 kilogramm vagy annál kisebb kiszerelésű adalékanyagot, 72,20 Ft/kg,
k) a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra - a stabilizálatlan gazolin kivételével - 100,50 Ft/liter,
l) a 34. § szerinti, de e § a)-k) pontjában nem említett ásványolajra - a 2710 00 87 vámtarifaszám alá tartozó kétütemű motorolaj kivételével - a belső égésű motorokhoz motorbenzinként, a motorbenzin adalékaként vagy higítóanyagaként való kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén 100,50 Ft/liter, a belső égésű motorokhoz gázolajként, a gázolaj adalékaként vagy higítóanyagaként, illetve a tüzelőolajként történő kínálás és értékesítés vagy felhasználás esetén - kivéve a zárt rendszerben előállított és felhasznált, nem szabadforgalmú növényolaj motor-hajtóanyagot (biodízelt) - 80,20 Ft/liter, a közúti járművek üzemanyagaként kínált, értékesített vagy felhasznált cseppfolyós halmazállapotú gáz esetén 43,00 Ft/kg, gáz halmazállapot esetén 22,00 Ft/nm3
(2) A Jöt. 36. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke az (1) bekezdés a)-b), d)-e) és l) pontjában meghatározott mérték 20,00 Ft/literrel, illetve a cseppfolyós halmazállapotú gáz esetén 20 Ft/kilogrammal, gáz halmazállapot esetén 20 Ft/nm3-rel növelt összege, amennyiben a termék nem felel meg a hatályos magyar szabvány, illetve a Magyar Gyógyszerkönyv előírásainak.”
38. § (1) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]
„a) - a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 34, 2710 00 36, 2710 00 37, 2710 00 66, 2710 00 67, 2710 00 68, 2711 12 és a 2711 13 vámtarifaszám alatti ásványolajon kívül - a 36. §-ban megjelölt ásványolaj felhasználásával egy másik termék nem adóraktárban történő előállítása, feltéve, hogy a felhasznált ásványolaj az előállított új termék részévé válik, vagy az új termék az ásványolaj kémiai átalakulásával keletkezik;”
(2) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]
„b) a 2710 00 26, 2710 00 27, 2710 00 29, 2710 00 32, 2710 00 51, 2710 00 66 01, 2710 00 67 01, 2710 00 68 01 vámtarifaszámú ásványolaj terméknek az Észak-atlanti Szerződés tagállamai és az 1995. évi CII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevő államai Magyarországon tartózkodó fegyveres erői és polgári állománya által a szolgálati járművek, légi járművek és hajók üzemanyagaként, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszám alatti üzemanyag petróleumnak kizárólag sugárhajtású és gázturbina meghajtású, katonai lajstromjelű légi jármű hajtóanyagaként való felhasználása;”
(3) A Jöt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]
„c) a 2710 00 66 02, 2710 00 67 02, 2710 00 68 02 vámtarifaszám alatti tüzelőolaj működési engedéllyel rendelkező erőműben vagy távhőtermelő létesítményben kizárólag villamos energia és/vagy hőtermelésre való felhasználása;”
(4) A Jöt. 37. §-a (3) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti adómentes felhasználás esetében]
„b) keretengedélyre az az a) pont alá tartozó gazdálkodó szerv jogosult, aki az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt üzemanyag beszerzését az alapító okiratában meghatározott feladatként végzi;
c) az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt üzemanyag beszerzése, nyilvántartása és elszámolása tekintetében a külön jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.”
39. § (1) A Jöt. 41. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Ásványolaj adóraktári engedély]
„b) a kőolajfinomító engedélyesének a kőolajfinomító területén kívül található ásványolaj tárolására, raktározására alkalmas tárolóra, ahol a betárolt ásványolaj termék kiszerelése, továbbá a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin és a hatályos magyar szabvány szerinti finomított petróleum előállítása, valamint adalékanyag és a 36. §-ban említett ásványolaj termékek felhasználásával előállítható nem jövedéki termék gyártása is végezhető külön engedély nélkül, adóraktári engedéllyel (továbbiakban: finomítói ásványolaj-raktár);”
(2) A Jöt. 41. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 36. § (1) bekezdésének a)-e), h), k) pontjában meghatározott ásványolajtermék - a Magyar Gyógyszerkönyvben meghatározott benzin, valamint a hatályos magyar szabvány szerinti finomított petróleum kivételével -, továbbá a 2710 00 71, 2710 00 72, 2710 00 74, 2710 00 76, 2710 00 77, 2710 00 78 vámtarifaszám alatti fűtőolaj csak kőolajfinomítóban vagy olefingyárban gyártható.”
(3) A Jöt. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1) bekezdésben foglalt eseteken kívül ásványolaj adóraktári engedély
a) a 2710 00 26 vámtarifaszámú repülőbenzinnek, valamint a 2710 00 51 vámtarifaszámú üzemanyag petróleumnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelő közforgalmú nemzetközi repülőtéren történő tárolására (a továbbiakban: repülőtéri adóraktár);
b) a 2710 00 66 01 vámtarifaszámú üzemanyagcélú gázolajnak az állandó nyitvatartással, állandó vámhatósági felügyelet mellett üzemelő, közforgalmú nemzetközi hajózási üzemanyagtöltő kikötőben történő tárolására, kizárólag külföldi és belföldi lajstromjelű, külföldi célállomású hajók részére való kiszolgálására (továbbiakban: kikötői adóraktár)
is adható.”
(4) A Jöt. 41. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
[(5) Az ásványolaj adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként]
„e) az üzemanyag-tárolóban legalább 10 000 m3,”
„g) a kikötői adóraktárban legalább 200 m3
(a talajjal egybeépített, vagy a talajhoz rögzített, az illetékes hatóság által engedélyezett és - a cseppfolyós gáztöltő és a kőszénkokszoló kivételével - hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A terméktávvezetékre a kőolajfinomító, a finomítói ásványolajraktár, a repülőtéri adóraktár, a jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti vonalvezetésű, ásványolaj termék szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású csővezeték-rendszer esetén adható adóraktári engedély.)
(5) A Jöt. 41. §-a (6) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(6) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként]
„e) a repülőtéri adóraktár és a kikötői adóraktár esetén legfeljebb 200 millió Ft,”
(értékben kell nyújtani.)
(6) A Jöt. 41. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A finomítói adóraktár kivételével az olyan ásványolaj termék előállítására alkalmas desztilláló berendezést, amelyre e törvény adómértéket állapít meg, kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, birtokolni és értékesíteni.”
40. § (1) A Jöt. 43. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke - a (3)-(4) bekezdésben foglalt eltéréssel - hektoliterfokonként 1500 forint.”
(2) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka (a továbbiakban együtt: pálinka) adója hektoliterfokonként 1250 forint.”
(3) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A szeszfőzdében bérfőzés keretében előállított pálinka (a továbbiakban: bérfőzött pálinka) adója egy bérfőzető részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig 540 forint, 50 hektoliterfok felett 1250 forint.”
(4) A Jöt. 43. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A bérfőzetőnek kiadott bérfőzött pálinka tényleges alkoholtartalma az 55 térfogatszázalékot nem haladhatja meg.”
41. § (1) A Jöt. 50. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az (1) bekezdés rendelkezése nem vonatkozik]
„c) a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermékre, amennyiben az laboratóriumi vizsgálatok, kísérleti, kutatási és fejlesztési célok, kísérleti termékek próbagyártása, labor eszközök, gépek mosása, tisztítása, szolgáltató tevékenységek, kórházak, rendelőintézetek, gyógyszer nagykereskedelem, gyógyszertárak céljára, valamint a fermentált dohányvágat aromásítására, továbbá a 47. § (1) bekezdésében megjelölt adómentes felhasználási célokra kerül adózottan értékesítésre.”
(2) A Jöt. 50. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A vámhatóság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált, minőséghibás, a gyártás közben megsérült és a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, a zárjegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt - nem értve ide a lopás esetét - használhatatlanná vált, megsemmisült zárjegy, ha annak darabszáma biztonsággal megállapítható, az elszámolásban igazolt csökkenésként vehető figyelembe.”
42. § A Jöt. 51. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A vámhatóság engedélyével szabad alkoholtermék előállítására alkalmas desztilláló berendezést előállítani, birtokolni és értékesíteni.”
43. § A Jöt. 53. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adó hektoliterre vetítve Balling-(Plató)-fokonként 334 forint.”
44. § A Jöt. 54. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Sör előállítására alkalmas főzőüstöt és komlóforraló üstöt kizárólag a vámhatóság engedélyével szabad előállítani, birtokolni és értékesíteni.”
45. § A Jöt. a következő XI/A. Fejezettel egészül ki:

„XI/A. Fejezet

Bor

Fogalmak

54/A. § (1) E törvény alkalmazásában bor alatt kell érteni
a) a 2204, 2205 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a pezsgő kivételével -, amennyiben
1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,
2. tényleges alkoholtartalma 15 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 18 térfogatszázalék, kizárólag erjedéssel keletkezett és adalékanyagot nem tartalmaz;
[a továbbiakban az a) pont: szőlőbor];
b) a 2204, 2205 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a pezsgő kivételével -, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett;
c) a 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket - a sör kivételével -, amennyiben
1. tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 10 térfogatszázalék,
2. tényleges alkoholtartalma 10 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett
[a továbbiakban a b)-c) pont együtt: egyéb bor] [a továbbiakban a)-c) pont együtt: bor].
(2) E törvény alkalmazásában
1. adalékanyag: a szőlőbor előállítására és kezelésére vonatkozó jogszabály rendelkezései alapján felhasználható kiegészítő és segédanyag;
2. tényleges alkoholtartalom: a termékben jelen lévő tiszta alkohol térfogatának aránya a termék teljes térfogatához viszonyítva, 20 °C hőmérsékleten;
3. kizárólagos erjedés: a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabály rendelkezései szerinti kialakulása;
4. borkísérő okmány: a vámhivatal által kiadott, szigorú számadású bizonylat, amelyet e törvény és a külön jogszabály rendelkezései szerint a szőlő és a szőlőbor szállításakor kell alkalmazni;
5. borvidék: a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvényben (a továbbiakban: bortörvény) ekként meghatározott szőlőtermő hely;
6. bortermőhely: a bortörvényben ekként meghatározott szőlőtermő hely.

Adóalap, adómérték

54/B. § (1) Az adó alapja a bor mennyisége, literben mérve.
(2) Az adó mértéke
a) a szőlőborra literenként 5 forint,
b) az egyéb borra literenként 20 forint.
(3) Adómentes a természetes személy által előállított saját fogyasztásra szánt bor, a természetes személy háztartásában élő nagykorú családtagonként, gazdasági évenként 250 liter, de háztartásonként legfeljebb 1000 liter mennyiségig. Gazdasági év alatt e fejezet alkalmazásában a tárgyévet megelőző év december 1-jétől tárgyév november 30-áig terjedő egyéves időszakot kell érteni.

A szőlőtermelő bejelentkezési, elszámolási kötelezettsége, a szőlő szállítása

54/C. § (1) E törvény alkalmazásában szőlőtermelő az a személy, aki (amely) 500 m2-nél nagyobb szőlőterületet művel és szőlőbor előállításával - kivéve az 54/B. § (3) bekezdése szerinti adómentes mennyiségben való előállítást - nem foglalkozik, szőlőtermését részben vagy teljes egészében értékesíti vagy nem szőlőbor előállítására is felhasználja.
(2) A szőlőtermelőnek a vámhatóságnál nyilvántartási számot kell kapnia.
(3) A nyilvántartási szám megszerzéséhez a szőlőtermelő köteles bejelentkezni a vámhatósághoz. A bejelentkezésnek tartalmaznia kell:
a) a szőlőtermelő nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító számát vagy adószámát;
b) a szőlőtermelő címét, székhelyét, telephelyét vagy telephelyeit;
c) a szőlőterület tulajdonosának nevét, címét, ha nem a tulajdonos műveli a szőlőterületet;
d) a megművelt szőlőültetvény(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), telepítésének évét;
e) a megművelt szőlőterület(ek) használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb);
f) a felelős üzemvezető nevét, címét;
g) a szőlőtermelő nyilatkozatát arról, hogy szőlőbor előállításával nem foglalkozik, a szőlőtermését részben vagy teljes egészében értékesíti vagy nem szőlőbor előállítására is felhasználja.
(4) A vámhatóság a szőlőtermelőt a bejelentkezés alapján nyilvántartásba veszi, és a bejelentkezés benyújtásától számított 30 napon belül kiadja a vámhatósági nyilvántartási számot.
(5) A szőlőtermelő a bejelentkezésében megadott adatok változását köteles a vámhatósághoz bejelenteni. Ha a bejelentkezéskor adott nyilatkozatától eltérően a szőlőtermelő az új termését részben vagy egészben szőlőbor előállítására kívánja felhasználni, legkésőbb a tárgyév szeptember 30-áig egyszerűsített adóraktári vagy bor adóraktári engedély iránti kérelmet kell a vámhatósághoz benyújtania, amellyel az adatváltozás bejelentését is teljesítettnek kell tekinteni. A vámhatóság a kérelem alapján az adóraktári engedélyt - amennyiben az annak megszerzéséhez előírt feltételek fennállnak - a feldolgozás megkezdésének kérelemben jelzett napjáig visszamenőleges hatállyal adja ki.
(6) A szőlőtermelőnek a szőlőtermése helyi hegyközség által igazolt mennyiségéről, annak értékesítéséről vagy nem szőlőbor előállításához való felhasználásáról gazdasági évenként - vevőnkénti részletezésben - elszámolást kell készítenie, és azt a vámhatósághoz legkésőbb a gazdasági évet követő december 15-éig benyújtania. A szőlőtermelőnek a hegyközség által hitelesített pincekönyvet kell vezetnie.
(7) A szőlőtermelő a szőlőtermését - a külön jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve - borkísérő okmánnyal szállíthatja.
(8) A vámhatóság a szőlőtermelő e törvényben előírt kötelezettségei megtartását és a szőlőtermés elszámolását előre bejelentett vagy váratlan, előre be nem jelentett időpontban ellenőrzi.

A bor előállítása

54/D. § (1) A bor előállítása a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az 54/E. §-ban meghatározott egyszerűsített adóraktári engedéllyel vagy az 54/G. § szerinti bor adóraktári engedéllyel lehetséges.
(2) Nem kell adóraktári engedéllyel rendelkeznie annak a természetes személynek, aki
a) az 500 m2-t meg nem haladó szőlőterületen termelt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meghaladó,
b) a saját termésű vagy vásárolt szőlőből az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott adómentes mennyiséget meg nem haladó
mennyiségben állít elő szőlőbort.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti termékelőállítás esetén az adót a gazdasági évet követő december 15-éig kell bevallani és azzal egyidejűleg kell megfizetni.

Egyszerűsített adóraktári engedély

54/E. § (1) Egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult - a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel - az a személy, aki (amely) a tevékenysége során az utolsó három gazdasági év - amennyiben tevékenységét három évnél rövidebb ideje végzi, a tevékenység folytatásának időtartama - átlagában évente az 54/B. § (3) bekezdésében meghatározott mennyiséget meghaladó, de legfeljebb 1000 hektoliter szőlőbort állít elő.
(2) Az egyszerűsített adóraktári engedélyre jogosult személy az előállított szőlőbort
a) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag 25 litert meghaladó kiszerelésben (továbbiakban: hordós kiszerelés), vagy
b) adóraktárnak továbbfeldolgozási céllal, kizárólag hordós kiszerelésben, és/vagy közvetlenül végső fogyasztó részére pincéjéből kizárólag 2 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: palackos kiszerelés) vagy helyben fogyasztásra kimérve, és/vagy jövedéki engedélyes kereskedőnek és nem jövedéki engedélyes kereskedőnek 2 liternél nagyobb, de 25 litert meg nem haladó kiszerelésben (a továbbiakban: kannás kiszerelés) és palackos kiszerelésben, és/vagy külföldre
értékesítheti.
(3) A kérelmező az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén is csak akkor kaphat egyszerűsített adóraktári engedélyt, ha
a) kizárólag a (2) bekezdés a) pontja szerinti értékesítést végez, nyilatkozik arról, hogy a vámhatóságnál és az adóhatóságnál nincs vám- vagy adótartozása, illetve amennyiben tartozása áll fenn, arra részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyeztek;
b) nem kizárólag a (2) bekezdés a) pontja szerinti értékesítést végez, az e bekezdés a) pontjában foglalt feltételek fennállását igazolja;
továbbá nyilatkozik arról, hogy egyéb köztartozása sem áll fenn, valamint rendelkezik a tevékenysége folytatásához külön jogszabály(ok)ban előírt engedéllyel.
(4) Az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell
a) a kérelmező nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító számát vagy adószámát;
b) a kérelmező címét, székhelyét;
c) a megművelt szőlőterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét;
d) a kérelmező telephelyét vagy telephelyeit, az ott folytatott tevékenységek megjelölését, a felelős üzemvezető(k) nevét, címét;
e) a kérelmező nyilatkozatát az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesüléséről, a szőlőbor értékesítésének módjáról a (2) bekezdés szerinti részletezésben, továbbá arról, hogy értékesít-e, illetve felhasznál-e nem szőlőbor előállítására szőlőt.
(5) Az egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelemhez a kérelmezőnek csatolni kell hitelesítés céljából a külön jogszabályban előírt pincekönyvét.
(6) A vámhatóság az egyszerűsített adóraktári engedélyt a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül engedélyezi és hitelesíti a pincekönyv nyilvántartást, vagy a kérelmet elutasítja.
(7) A szőlőterületet művelő azon közeli hozzátartozók (a továbbiakban: családtagok közössége), akik a saját művelésükben lévő szőlőterületen termelt szőlőből a szőlőbor előállítását, tárolását ugyanazon a közösen használt, adóraktárnak minősíthető helyen (a továbbiakban: közös adóraktár) végzik, e tevékenységüket egy egyszerűsített adóraktári engedéllyel folytathatják, amennyiben a közös adóraktárban a szőlőbort az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő mennyiségben állítják elő.
Adóalanynak a családtagok közössége minősül. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a családtagok közössége - a családtagok egyetemleges felelőssége mellett - az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja.
(8) Ha az egyszerűsített adóraktár engedélyese az 54/G. § (1) bekezdésében meghatározott bor adóraktárként kíván, illetve köteles továbbműködni, legkésőbb annak a hónapnak az első napján köteles benyújtani bor adóraktári engedély iránti kérelmét, amely hónapban az 54/E. § (1) bekezdésében foglalt mennyiségi korlátokat túllépi. A vámhatóság a bor adóraktári engedélyt a kérelem benyújtása végső határidejének napjáig visszamenőleges hatállyal adja ki.

Az egyszerűsített adóraktár bizonylatolási, nyilvántartási, elszámolási és adóbevallási kötelezettsége

54/F. § (1) Az egyszerűsített adóraktárból a szőlőbor - az e törvény 24. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően - borkísérő okmánnyal és annak a szállítást végző részére történő átadásával tárolható ki. A borkísérő okmánynak az adófizetési kötelezettség megállapításához szükséges mennyiségi adatokat is tartalmaznia kell. Amennyiben az egyszerűsített adóraktár engedélyese szőlőt is értékesít, e törvény 54/C. §-a (7) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.
(2) A borkísérő okmánnyal kapcsolatban elkövetett jogsértés esetén a számlára, a nyugtára, a számlát helyettesítő okmányra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Az egyszerűsített adóraktár engedélyesének a külön jogszabályban előírt pincekönyvében a szőlőbort palackos, kannás és hordós kiszerelés szerinti bontásban, mennyiségét az adó alapjaként meghatározott mennyiségi egységben kimutatva kell szerepeltetnie.
(4) A pincekönyv adatait tárgynegyedévenként kell lezárni, meg kell állapítani a tárgynegyedévi készletváltozásokat és a tárgynegyedévi zárókészlet mennyiségét. E fejezet alkalmazásában tárgynegyedév alatt a gazdasági év december 1-jétől február 28-áig, március 1-jétől május 31-éig, június 1-jétől augusztus 31-éig, illetve szeptember 1-jétől november 30-áig tartó időszakokat kell érteni.
(5) Az egyszerűsített adóraktár engedélyesének a vásárolt szőlő, szőlőbor mennyiségéről, továbbá a szőlőtermése helyi hegyközség által igazolt mennyiségéről, annak felhasználásáról, az előállított és értékesített szőlőborról gazdasági évenként - az 54/E. § (2) bekezdése szerinti bontásban, vevőnkénti részletezésben - mennyiségi elszámolást kell készítenie, és a vámhatósághoz a gazdasági évet követő december 15-éig benyújtania.
(6) Ha az egyszerűsített adóraktár engedélyese nem kizárólag az 54/E. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végez, az (5) bekezdés szerinti tartalommal tárgynegyedéves elszámolást is készít és nyújt be a vámhatósághoz a tárgynegyedévet követő március 15-éig, június 15-éig, szeptember 15-éig, illetve december 15-éig.
(7) A vámhatóság az egyszerűsített adóraktár engedélyesének e törvényben előírt kötelezettségei megtartását és a szőlőtermés, illetve előállított és értékesített szőlőbor elszámolását előre bejelentett vagy váratlan, előre be nem jelentett időpontban ellenőrzi. Ennek keretében az egyszerűsített adóraktár engedélyese jelenlétében készletfelvétellel megállapítja a tényleges készletet, zárlatot készít a pincekönyvben, megállapítja a tényleges és nyilvántartás szerinti készlet különbözetet, illetve a különbözettel korrigált zárókészletet.
(8) Az egyszerűsített adóraktár engedélyesnek, amennyiben kizárólag az 54/E. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti értékesítést végez, évente egyszer, a gazdasági évet követő december 15-éig, egyéb esetben tárgynegyedévenként, a tárgynegyedévet követő március 15-éig, június 15-éig, szeptember 15-éig, illetve december 15-éig kell adóbevallást tennie.
(9) Az egyszerűsített adóraktár engedélyesének az adót a bevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

Bor adóraktár

54/G. § (1) Adóraktári engedély
a) a szőlőbort a feldolgozási tevékenység utolsó három gazdasági évének - amennyiben a feldolgozási tevékenység végzése három évnél rövidebb ideje történik, a tevékenység végzése időtartamának - átlagában 1000 hektolitert meghaladó mennyiségben előállító üzemre (a továbbiakban: szőlő borászati üzem),
b) az egyéb bor előállítását végző üzemre (a továbbiakban: egyéb borászati üzem)
[az a)-b) pontok a továbbiakban együtt: borászati üzem],
c) a bor önálló palackozását végző palackozóra (a továbbiakban: borpalackozó),
d) a borászati üzem engedélyesének a gyártóüzeme területén kívül található, az előállított bor tárolását végző, saját tulajdonú vagy bérelt raktárára (a továbbiakban: üzemi borraktár)
adható.
(2) A borászati üzem iránti adóraktári engedélykérelemnek - amennyiben a kérelmező szőlőbort saját termésű friss szőlőből (is) állít elő - az e törvény 21. § (1) bekezdésében előírtakon felül tartalmaznia kell a kérelmező hegyközségi kódszámát, továbbá a kérelmező által megművelt szőlőterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), használati jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét.
(3) A bor adóraktári engedély megadásának nem feltétele a bor tárolására szolgáló tároló eszközök hitelesítése.
(4) A bor adó megfizetése nélküli tárolására adóraktári engedély a tranzit adóraktárra és vám adóraktárra is adható, a 49. § (2) bekezdése szerint.
(5) A jövedéki biztosítékot adóraktár engedélyesenként legfeljebb 10 millió forint értékben kell nyújtani. A jövedéki biztosíték nyújtásától a kizárólag szőlőbor előállítását végző bor adóraktár engedélyese esetében el kell tekinteni, amennyiben az e törvény 22. § (2) és (5) bekezdése szerint adódó jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot.
(6) A szőlőbor és az egyéb bor előállítása, raktározása, illetve tárolása - a 21. § (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően - ugyanabban az adóraktárban nem megengedett.
(7) Ha a szőlő borászati üzem engedélyese egyszerűsített adóraktári engedély megszerzésére válik jogosulttá, legkorábban a szüret megkezdésekor, legkésőbb a tárgyév október 31-éig nyújthat be egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmet. A kérelemhez csatolnia kell a nyilatkozatát arról, hogy a gazdasági évben előállításra kerülő szőlőbor mennyisége nem haladja meg az 54/E. § (1) bekezdése szerinti mennyiséget. A vámhatóság az egyszerűsített adóraktári engedélyt a kérelem benyújtása évének december 1. napjával adja ki.
(8) Amennyiben a tényleges szőlőbor előállítás alapján utólag megállapítást nyer, hogy a (7) bekezdés szerinti esetben az egyszerűsített adóraktári engedély kiadásának feltételei nem teljesültek, az egyszerűsített adóraktári engedély visszavonását követő három évig a bor adóraktár engedélyese nem élhet a (7) bekezdésben meghatározott lehetőséggel.
(9) A bor adóraktár engedélyese a szőlőbort kizárólag palackos és kannás kiszerelésben, az egyéb bort kizárólag palackos kiszerelésben bocsáthatja szabadforgalomba.

A bor, a szőlő szállítása, adóügyi jelzések alkalmazása

54/H. § (1) A bornak a bor adóraktárból történő kiszállításakor a 24. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell alkalmazni.
(2) Hordós kiszerelésben a bor szállítása és értékesítése minden esetben kizárólag a külön jogszabályban előírt rendelkezések szerint felhelyezett hivatalos zár alkalmazásával megengedett.
(3) A palackozott és a kannás kiszerelésű bor
a) szállítása és értékesítése,
b) belföldi forgalom számára történő vámkezelése, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
kizárólag zárjeggyel történhet.
(4) A bor zárjegyre - az (5)-(7) bekezdésben foglalt eltéréssel - az 50. § (3)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell azzal, hogy
a) a palackos kiszerelésű bor zárjegy darabonként 20 forint értéket,
b) a kannás kiszerelésű bor zárjegy darabonként 600 forint értéket
képvisel.
(5) A zárjegy felhasználó részére a bor zárjegy a vámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban foglaltak szerint kerül átadásra.
(6) A bor zárjegy előállítója a külön jogszabályban foglaltak szerint köteles az előállított és az átadott zárjegyekről a vámhatóság felé elszámolni. Zárjegyhiány esetén a bor zárjegy előállítójának a (4) bekezdésben meghatározott értékkel számított összeget kell megfizetnie.
(7) Az egyszerűsített adóraktárban felhasznált zárjeggyel a vámhatóság által tartott helyszíni készletfelvétel során kell elszámolni.
(8) Amennyiben a bor adóraktár engedélyese szőlőt is értékesít, e törvény 54/C. §-a (7) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.
(9) Amennyiben a bor adóraktár engedélyese az 500 m2-t meg nem haladó szőlőterületet művelő személytől vásárol fel szőlőt, a szőlő a bor adóraktár engedélyese által a külön jogszabály szerint kiállított borkísérő okmánnyal szállítható.

A bor előállítása és a borászati melléktermékek forgalmazása, birtoklása

54/I. § (1) A külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően szőlőbort előállítani vagy kezelni, illetve az így előállított vagy kezelt szőlőbort értékesíteni, birtokolni tilos.
(2) A bor előállítása során keletkező melléktermékek közül a borseprő, a derítési alj, az aljbor és a seprőtészta kizárólag alkoholtermék adóraktár részére hozható forgalomba, és/vagy exportálható.

Adómentes felhasználás

54/J. § (1) Adómentes célú felhasználásnak a bor biológiai ecet és ipari sav előállításához történő felhasználása minősül.
(2) A keretengedély megszerzésére és az adómentesen beszerzett borral való elszámolásra a 47. § (2) bekezdésének a-b), e) pontjában és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.„
46. § A Jöt. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § A pezsgő alatt a dróttal, szalaggal vagy más módon rögzített, gomba formájú dugóval lezárt vagy másképpen kiszerelt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely
a) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10 és 2205 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett,
b) a 2204 10, 2204 21 10, 2204 29 10, 2205, 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 13 térfogatszázalék és nem kizárólag erjedéssel keletkezett,
c) a 2206 00 31 és 2206 00 39 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 13 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 15 térfogatszázalék és kizárólag erjedéssel keletkezett.”
47. § A Jöt. 56. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke literenként 71,20 forint.”
48. § A Jöt. 57. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A jövedéki biztosítékot - ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárt - adóraktár engedélyesenként legfeljebb 30 millió forint értékben kell nyújtani. Amennyiben az e törvény 22. § (2) és (5) bekezdése szerint adódó jövedéki biztosíték összege nem éri el az 500 ezer forintot, a jövedéki biztosíték nyújtásától el kell tekinteni.”
49. § (1) A Jöt. 58. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Habzó köztes alkoholtermék alatt a nem dróttal vagy szalaggal rögzített, nem gomba formájú dugóval lezárt, 20 °C-on oldott állapotban jelen lévő, szén-dioxid által előidézett 3 bar vagy annál nagyobb túlnyomású olyan italt kell érteni, amely - a sör, a bor és a pezsgő kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozik, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.”
(2) A Jöt. 58. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem habzó köztes alkoholtermék alatt - a sör, a bor, a pezsgő és a habzó köztes alkoholtermék kivételével - a 2204, 2205 és 2206 vámtarifaszám alá tartozó terméket kell érteni, amennyiben tényleges alkoholtartalma 1,2 térfogatszázaléknál több, de legfeljebb 22 térfogatszázalék.”
50. § A Jöt. 59. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke
a) a habzó köztes alkoholtermékre literenként 77,00 forint,
b) a nem habzó köztes alkoholtermékre literenként 97,70 forint.”
51. § A Jöt. 61. §-ának e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a paragrafus kiegészül a következő f) ponttal:
(E törvény alkalmazásában dohánygyártmány)
„e) olyan, további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas kész dohányvágat, amelyben a dohányrészecskék tömegének több mint 25 százaléka kisebb, mint 1 milliméter szélességűre vágott (a továbbiakban: finomra vágott fogyasztási dohány),
f) az e) pont alá nem tartozó kész dohányvágat (továbbiakban: egyéb fogyasztási dohány) [a továbbiakban e) és f) pont együtt: fogyasztási dohány].”
52. § (1) A Jöt. 62. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő c) ponttal:
[(2) Az adó mértéke]
„a) a cigarettára 2645 forint ezer darabonként és a kiskereskedelmi eladási ár 17 százaléka;
b) a szivarra, a szivarkára és az egyéb fogyasztási dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 25 százaléka;
c) a finomra vágott dohányra a kiskereskedelmi eladási ár 26 százaléka.”
(2) A Jöt. 62. §-a (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A tételes adómérték alapjaként a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza - füstszűrő és szopóka nélkül - meghaladja a 9 centimétert, de rövidebb, mint 18 centiméter, háromszorosan kell figyelembe venni, ha annak hossza - füstszűrő és szopóka nélkül - 18 centiméter vagy annál nagyobb, de rövidebb, mint 27 centiméter, és így tovább.”
53. § A Jöt. 63. §-a (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Amennyiben az adó vagy az általános forgalmi adó mértéke megváltozik, az új adómérték hatálybalépését megelőző 45 napon belül az adóraktár engedélyese a havi átlagos adójegy készletének tartásához szükséges mennyiségnél több adójegyet nem igényelhet, nem tarthat készleten. Az adómérték változásának hatálybalépését követően a változás előtti adójeggyel - legfeljebb még 15 napon belül - csak az a dohánygyártmány tárolható ki az adóraktárból, amelyre az adójegyet az adómérték változásának hatálybalépése előtt helyezték fel.”
54. § (1) A Jöt. 68. §-a (2) bekezdése 1. pontjának c) alpontja és 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) E törvény alkalmazásában:
1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:]
„c) a szabadforgalomba bocsátott, az e bekezdés a)-b) pontjában nem említett egyéb jövedéki termék belföldön történő beszerzése, készletezése és továbbforgalmazók részére történő továbbértékesítése, a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel;”
„4. üzemanyagtöltő állomás: az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített kútoszloppal és az illetékes hatóság által engedélyezett és hitelesített tárolótartállyal, illetve a sűrített gáz esetében térfogat- vagy tömegáram-mérővel és összegzővel ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;”
(2) A Jöt. 68. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem tekintendő a (2) bekezdés 1. c) pontja alá tartozó tevékenységnek a külön jogszabályban meghatározott esetekben és eljárás keretében a jövedéki terméknek nem jövedéki engedélyes kereskedők közötti nem rendszeres értékesítése, átadása, apportálása.”
55. § (1) A Jöt. 69. §-a (2) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A jövedéki engedélyre jogosult - a (14) bekezdésben foglalt eltéréssel - az a személy,]
„a) aki - az (5), (8)-(9), (15) bekezdésben foglalt eltéréssel - az ásványolaj termékek esetében 120 millió Ft, az egyéb jövedéki termékek esetében 22 millió Ft jövedéki biztosítékot nyújt,
b) aki könyvvezetési kötelezettségének a kettős könyvvezetés szabályai, illetve az egyéni vállalkozó és az Szja törvény szerinti mezőgazdasági őstermelő esetében az Szja törvény rendelkezései szerint tesz eleget, és olyan nyilvántartási, bizonylati rendszert alkalmaz, hogy annak alapján a forgalmazott jövedéki termék mennyiségi számbavétele ellenőrizhető,”
(2) A Jöt. 69. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre és saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező]
„a) a 36. § (1) bekezdés a)-b), d)-e) pontja szerinti motorbenzin, gázolaj, tüzelőolaj, fűtőolaj esetében telephelyenként legalább 500 m3 űrtartalmú, az illetékes hatóság által hitelesített és engedélyezett, a talajjal egybeépített vagy a talajhoz rögzített tárolótartállyal vagy tárolótartályban tárolótérfogattal (továbbiakban: tárolótartály),”
(is rendelkezzen.)
(3) A Jöt. 69. §-a (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Ha a jövedéki engedélyes kereskedő, az exportáló és az importáló ásványolajat és egyéb jövedéki terméket egyaránt forgalmaz, exportál, importál, a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jövedéki biztosítékot 142 millió forint összegben kell teljesíteni.”
(4) A Jöt. 69. §-a (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) A jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló és az exportáló által nyújtandó jövedéki biztosítékra a 22. § (11) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(5) A Jöt. 69. §-a kiegészül a következő (15) bekezdéssel:
„(15) Mentesül a (2) bekezdés a) pontja szerinti biztosítéknyújtás alól az a szőlőtermelő, aki a saját termésű szőlőjéből bérfeldolgozásban előállított szőlőborát továbbforgalmazók részére értékesíti.”
56. § A Jöt. 70. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Végelszámolás, illetve felszámolás keretében megvásárolt vagy a követelés (tartozás) fejében átvett, hatóságok által elkobzott, valamint lefoglalt és előzetesen értékesíthető, vagy a vámraktárból a vámhatóság által értékesített jövedéki termék beszerzése és továbbforgalmazása is megengedett a jövedéki engedélyes kereskedő által, feltéve, hogy adófizetési kötelezettségét e törvény szerint teljesítette.”
57. § (1) A Jöt. 71. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedéki engedélyes kereskedőnek a beszerzett, az értékesített és a készleten lévő jövedéki termék eredetét, származását hitelt érdemlően igazolnia kell. A jövedéki engedélyes kereskedő
a) az alkoholterméket - kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál alacsonyabb alkoholtartalmú, fémdoboz csomagolású terméket - csak zárjeggyel és 2 liter űrtartalmat el nem érő göngyölegben, illetve az 50. § (10) bekezdésének rendelkezése szerint - kivételesen - 2 litert meghaladó űrtartalmú göngyölegben palackozva,
b) a palackozott és a kannás kiszerelésű bort csak zárjeggyel, a hordós kiszerelésű bort csak hivatalos zárral ellátva,
c) a dohánygyártmányt csak adójeggyel
szerezheti be, készletezheti, értékesítheti.”
(2) A Jöt. 71. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A jövedéki engedélyes kereskedő dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, pezsgő, köztes alkoholtermék és sör árukészletének továbbforgalmazók, továbbá a tüzelőolajnak, a gázolajnak és a légi járművek üzemanyagának végfelhasználók részére, gépjárműről történő helyszíni értékesítése, kiszolgálása (a továbbiakban: terítőjárat) a külön jogszabályban meghatározott rendelkezések szerint megengedett.”
(3) A Jöt. 71. §-a (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket
a) kizárólag olyan számla kibocsátásával értékesíthet, amelynek az áfa törvényben meghatározott adatokon kívül tartalmaznia kell a kereskedelmi jövedéki engedélye számát, valamint a vevő adóigazgatási azonosító számát és - ha a vevő kereskedő - az e törvényben előírt engedélye számát is,
b) szállítólevéllel, a bort borkísérő okmánnyal szállíthat.”
(4) A Jöt. 71. §-a (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(10) Az exportáló zárjeggyel ellátott alkoholterméket és bort, illetve adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem értékesíthet, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti. Az exporttevékenységéről külön nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni, amely tartalmazza az exportált termék megnevezését és mennyiségét, az exportszámla számát, a vámokmány megnevezését és azonosító számát, a külföldi vevő és a rendeltetési ország megjelölését, a vámhivatal által végzett kiviteli ellenőrzés, valamint a vámhatáron való kiléptetés időpontját.”
58. § (1) A Jöt. 72. §-a (6) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(6) A jövedéki termék értékesítésére szolgáló mozgóboltnak az a forgalmi rendszámmal ellátott, közúti gépjármű minősül, amely]
„b) dohánygyártmány, alkoholtermék, bor, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék értékesítése esetén szilárd alapanyagú térelemekkel körülhatárolt, zárt légtérrel rendelkező olyan tehergépjármű (autóbusz), amelyben a terméket eladótérben vagy utcán át szolgálják ki, és amely a kis- és tanyatelepülések ellátására, alkalmi rendezvényeken történő értékesítésre szolgál.”
(2) A Jöt. 72. §-a (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, - a 3814 vámtarifaszámú oldószerkeveréket, hígítót, továbbá az annak gyártására keretengedéllyel rendelkező adómentes felhasználótól is -, valamint a 70. § (2) bekezdése rendelkezésének értelemszerű alkalmazásával, továbbá - kizárólag a 68. § (3) bekezdés szerinti esetben - nem jövedéki engedélyes kereskedőtől is beszerezhet.”
(3) A Jöt. 72. §-a (11) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek:]
„a) az ásványolaj terméknek motorbenzinből a gépjármű üzemanyagtartályán kívül 40 litert, egyéb benzinből 20 litert, petróleumból 50 litert, gázolajból a gépjármű és erőgép üzemanyagtartályán kívül 100 litert, tüzelőolajból 3500 litert, kenőolajból és adalékanyagból 10 kilogrammot,”
(meghaladó mennyisége minősül.)
(4) A Jöt. 72. §-a (11) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
[(11) E törvény alkalmazásában kereskedelmi mennyiségűnek:]
„h) a bor 90 litert”
(meghaladó mennyisége minősül.)
(5) A Jöt. 72. §-a (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) Alkoholterméket és bort az üzlethelyiség raktárában, továbbá - a vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely kivételével - az üzlethelyiség eladóterében kizárólag bontatlan, zárjeggyel ellátott palackban, a szőlőbor esetében kannában is lehet tárolni, értékesíteni. A vendéglátóipari üzlet és a kereskedelmi szálláshely üzlethelyisége eladóterének kiszolgálásra szolgáló részében választékonként alkoholtermékből, köztes alkoholtermékből és borból csak egy-egy bontott palackot (ideértve a kannás kiszerelésű bort is) lehet tartani, illetve abból lehet a terméket kimérni. A kannás kiszerelésű szőlőbor kimérése csak az eladótér kiszolgálásra szolgáló részében az e célra kialakított kimérő edényből történhet.”
(6) A Jöt. 72. §-a (17) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép és a § kiegészül a következő (18) bekezdéssel:
„(17) A nem jövedéki engedélyes kereskedő alkoholterméket, bort, sört, pezsgőt, köztes alkoholterméket és dohánygyártmányt alkalmi rendezvényen üzlethelyiségen kívül az értékesítés helye szerint illetékes vámhatósághoz történt előzetes - három munkanappal korábbi - bejelentése alapján is árusíthat, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel is rendelkezik.
(18) A vonatkozó jogszabály szerint borkimérésre jogosító üzletkörre kiadott működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki engedélyes kereskedő elvitelre bort csak zárjeggyel ellátott palackban és kannában forgalmazhat. A borkimérést végző nem jövedéki engedélyes kereskedő az értékesítésről külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásban naponta - többműszakos üzemelés esetén műszakonként - fel kell jegyezni a beszerzett és az értékesített mennyiséget, valamint meg kell állapítani a zárókészletet. A beszerzett mennyiséget szállítónként, és azon belül annak a telephelynek a feltüntetésével kell kimutatni, ahonnan a szállítás történt.”
59. § (1) A Jöt. 73. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő d) ponttal:
[(1) A vámhatóság és az adóhatóság a jövedéki szabályok megtartásának ellenőrzése érdekében]
„b) ellenőrizheti, hogy a nem jövedéki engedélyes kereskedő az e törvényben előírt számlaadásra vonatkozó kötelezettségének eleget tesz-e, a dohánygyártmányok adójegyén feltüntetett ártól eltérő árat érvényesít-e;”
„d) ellenőrizheti az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt, az a)-b) pontban nem említett egyéb kötelezettségek megtartását.”
(2) A Jöt. 73. §-ának (2) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[(2) A vámhatóság az olyan jövedéki termék felderítése érdekében, amely után az adót nem fizették meg,]
„f) megkeresheti a jövedéki termék előállítására alkalmas terméket gyártó, raktározó, tároló, importáló, exportáló és forgalmazó személyt, vizsgálhatja e termékek értékesítéséről vezetett nyilvántartásokat.”
60. § (1) A Jöt. 75. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóalanyra a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének - a 74. § és e § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezménnyel nem járó - egyéb megsértése, elmulasztása esetén legalább 50 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”
(2) A Jöt. 75. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A szőlőtermelőre az e törvényben és a végrehajtási rendeletekben előírt kötelezettségének megsértése esetén legalább 10 ezer forint, legfeljebb 50 ezer forint mulasztási bírságot lehet kivetni.”
61. § A Jöt. 76. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni
a) azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható terméket, amelyet nem adóraktárban, érvényes adóraktári engedély nélkül állítanak elő, ideértve azt a szőlőbort is, amely nem rendelkezik a forgalombahozatalhoz külön jogszabályban előírt forgalombahozatali engedéllyel,
b) azt a terméket, amelynek adózott voltát a birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal vagy vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani,
c) a zárjeggyel el nem látott, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegyű alkoholterméket és palackos, kannás kiszerelésű bort, az 54/H. § (2) bekezdésében előírt hivatalos zár nélküli vagy jogtalanul megszerzett hivatalos zárral ellátott hordós kiszerelésű bort, valamint az adójegy nélküli, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett adójegyű dohánygyártmányt,
d) a vámmentesen vámkezelt zárjegy nélküli alkoholterméket és bort, valamint az adójegy nélküli dohánygyártmányt, amennyiben azt értékesítik (a továbbiakban az a)-d) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék).”
62. § (1) A Jöt. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A zárjegy és az 54/H. § (2) bekezdése szerinti hivatalos zár hamisítása, a hamis, a hamisított vagy a jogtalanul megszerzett zárjegy, hivatalos zár birtokolása, továbbadása, értékesítése, átvétele a megtalált zárjegy, hivatalos zár darabszámával és
a) az alkoholtermék zárjegy esetében az 50. § (5) bekezdésében,
b) a palackos kiszerelésű bor zárjegy esetében az 54/H. § (4) bekezdésének a) pontjában, a kannás kiszerelésű bor zárjegy esetében az 54/H. § (4) bekezdésének b) pontjában,
c) a hivatalos zár esetében az 54/H. § (4) bekezdésének b) pontjában
meghatározott értékkel számított összeg ötszörösével azonos összegű, de legalább 200 ezer forint bírsággal büntetendő.”
(2) A Jöt. 77. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Cukorcefre, illetve a cukorcefréből alkoholtermék vagy a 2204, 2205, 2206 vámtarifaszám alá tartozó termék jogosulatlan előállítása, értékesítése, megvásárlása, birtokolása, továbbá a bor külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérő előállítása vagy kezelése, illetve az így előállított vagy kezelt bor értékesítése, birtokolása, valamint az 54/I. § (2) bekezdésében megjelölt borseprő, derítési alj, aljbor jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén literenként, az 54/I. § (2) bekezdésében megjelölt seprőtészta jogosulatlan értékesítése, megvásárlása, birtokolása esetén kilogrammonként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírságot kell kiszabni.”
(3) A Jöt. 77. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az alkoholtermék előállítására alkalmas desztilláló berendezés jogosulatlan előállítása, értékesítése vagy birtokolása első alkalommal legalább 20 ezer forint összegű, legfeljebb 200 ezer forintig terjedő, ismétlődés esetén legalább az előző alkalommal kiszabható legkisebb jövedéki bírság kétszeresének megfelelő összegű, legfeljebb az előző alkalommal kiszabható jövedéki bírság legmagasabb összegének kétszereséig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.”
(4) A Jöt. 77. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ásványolaj előállítására alkalmas desztilláló berendezés, sör előállítására alkalmas főzőüst és forraló üst, dohánygyártmány előállítására alkalmas gép vagy egyéb eszköz jogosulatlan előállítása, birtokolása, értékesítése legalább 20 ezer forint összegű, legfeljebb 200 ezer forintig terjedő, ismétlődés esetén legalább az előző alkalommal kiszabható legkisebb jövedéki bírság kétszeresének megfelelő összegű, legfeljebb az előző alkalommal kiszabható jövedéki bírság legmagasabb összegének kétszereséig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.”
63. § A Jöt. 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az a kereskedő, aki olyan jövedéki termékkel kereskedik, amely után az adót kétséget kizáróan megfizették, de a 66. §-ban, 70-72. §-ban, valamint a végrehajtási rendeletekben előírt egyéb rendelkezéseket nem tartja be vagy megsérti, legalább 20 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint jövedéki bírsággal büntethető.”
64. § (1) A Jöt. 79. §-ában (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jövedéki termékkel kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozóval szemben, amennyiben az adójegyre, a zárjegyre vagy az 54/H. § (2) bekezdésében meghatározott hivatalos zárra vonatkozó, e törvényben és a végrehajtási rendeletben meghatározott szabályokat, vagy a 72. § (18) bekezdésének rendelkezését megsérti, az Art. 74/B. §-ában meghatározott intézkedés alkalmazandó azzal, hogy a helyiséget az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra kell bezárni. Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő a 76. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti terméket tart készleten, illetve értékesít, az üzlethelyiségét az első jogsértés alkalmával 10, a második és további jogsértés alkalmával 20 napra kell bezárni.”
(2) A Jöt. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell alkalmazni az (1) bekezdésben foglalt intézkedést, amennyiben a jövedéki termék mennyisége, amelyre az (1) bekezdésben említett jogsértést elkövették, nem éri el a 72. § (11) bekezdésében meghatározott kereskedelmi mennyiséget, illetve az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep esetében a vámhatóság mérlegelheti az (1) bekezdésben foglalt intézkedés alkalmazását, amennyiben az üzemanyagtöltő állomás, kiskereskedelmi tárolótelep jövedéki termékkészletének ellenőrzése során megállapított többlet mennyisége termékenként nem haladja meg az 500 litert.”
65. § (1) A Jöt. 81. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntetőeljárásban le nem foglalt]
„d) a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort,”
(2) A Jöt. 81. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal:
[(1) A vámhatóság a jövedéki ügyben folytatott eljárása során lefoglalja a büntetőeljárásban le nem foglalt]
„e) jogosulatlanul előállított vagy birtokolt desztilláló berendezést, dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt, továbbá az a)-d) pontban említett termék előállítására, felhasználására, tárolására és szállítására használt eszközt.”
(3) A Jöt. 81. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A lefoglalt terméket, egyéb tárgyat és eszközt el kell kobozni, ha a jövedéki ügyben jövedéki bírság megállapításának van helye. A szállításra használt eszköz abban az esetben kobozható el, ha a szállítóeszköz tulajdonosa az (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti terméket előállító, forgalmazó vagy azt birtokoló személy, illetve ha a szállítóeszköz tulajdonosának az ügy összes körülményére tekintettel tudnia kellett arról, hogy szállítóeszközével az (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti terméket szállítanak. Az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító, illetve ismeretlen tettes esetén az eljárást megszüntető határozatban kell rendelkezni.”
(4) A Jöt. 81. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(6) Az elkobzott termékek közül]
„a) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort meg kell semmisíteni;”
66. § A Jöt. 84. §-a (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltételt a cseppfolyós gáztöltőre és a sűrített gáztöltőre 2000. január 1-jétől, a sörfőzdére és a bérfőzést végző szeszfőzdére 2001. január 1-jétől, a bor adóraktárra 2002. január 1-jétől kell teljesíteni. A 19. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesítésére vonatkozó nyilatkozatra a (3) bekezdésnek a nyilatkozattal kapcsolatos rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”
67. § A Jöt. 85. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel:
„(7) Azt a bortermelőt, aki (amely) a bor adóraktári engedély iránti kérelmét e törvény rendelkezései szerint 2000. június 30-áig benyújtja és megfelel a 7. § 18. pontjában előírt feltételeknek (kivéve a 2 éves működésre vonatkozó feltételt), az adóraktári engedélye kiadásakor megbízható adósnak kell tekinteni.”
68. § A Jöt. kiegészül a következő címmel és a következő 88/A. §-sal:

„Termékmeghatározás

88/A. § A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján gyógyszernek nem minősülő anyagként vagy készítményként nyilvántartásba vett, a 2208 vámtarifaszám alá osztályozandó termékek 2003. december 31-éig nem tekintendők az e törvény hatálya alá tartozó jövedéki terméknek.”
69. § (1) A Jöt. 89. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]
„a) a mezőgazdasági termékek előállításához a külterületi szántó, kert, gyümölcsös, gyep, halastó és erdőművelési ágakban a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználó részére hektáronként, a szarvasmarha tenyésztéséhez a tehén éves átlaglétszámára vetítve a gázolaj jövedéki adója 80 százalékának - az igény benyújtásának napjától számított 30 napon belüli - visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait,
1. a szántó művelési ágban 90 liter/ha/év,
2. a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ágban 200 liter/ha/év,
3. a gyep művelési ágban 12 liter/ha/év,
4. a halastó esetében 55 liter/ha/év,
5. az erdőfelújításhoz 90 liter/ha/év,
6. a szarvasmarha ágazatban 85 liter/db/év
mértékig terjedően,”
(2) A Jöt. 89. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg]
„c) az SZJ 10.10, 10.20, 10.30, 11.10.99, 11.20.11, 12.00, 13 és 14 számon jelölt bányászati tevékenység során a közúti forgalomban nem használt gépek és mechanikus berendezések bányaterületen való üzemeltetéséhez felhasznált 2710 00 66 01 vámtarifaszám alá tartozó gázolaj jövedéki adója 15 százalékának a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény szerinti, hatósági engedéllyel rendelkező bányavállalkozó részére történő visszatérítését, a visszatérítés feltételeit és szabályait.”
(3) A Jöt. 89. §-a (2) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő l) ponttal:
[(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg]
„c) az adóraktár által vezetendő nyilvántartásokra, adófizetési kötelezettségének elszámolására, a termékkísérő okmányra, az egyszerűsített kísérő okmányra és a borkísérő okmányra, a figyelembe vehető veszteségnormákra vonatkozó részletes szabályokat,”
„e) a zárjegy és a hordós borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjeggyel való elszámolásnak a részletes szabályait,”
„l) a szőlőtermelő vámhatósághoz történő bejelentkezésének és a szőlőterméssel való elszámolásának részletes szabályait.”
(4) A Jöt. 89. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő c) ponttal:
[(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter és a honvédelmi miniszter arra, hogy közös rendeletben határozza meg]
„a) az üzemanyag e törvény 37. § (1) bekezdése b) pontjában meghatározott adómentes beszerzésének, nyilvántartásának és elszámolásának külön szabályait,”
„c) az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli, e törvény 13. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti végleges mentesülés érvényesítésének részletes feltételeit és eljárási szabályait.”
70. § A Jöt. 19. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, 26. §-a (2) bekezdésének b) pontjában és 69. §-a (2) bekezdésének d) pontjában „...a társadalombiztosítási szerv felé...” szövegrész hatályát veszti.
71. § A Jöt. 39. §-ában említett vasúti szállítási tevékenység meghatározásánál az SZJ 0911 szám az 1999. január 1-jétől hatályos KSH Szolgáltatások Jegyzéke alapján 60.10 számra, a belvízi szállítási tevékenység esetében az SZJ 0922 szám 61.20 számra változik.

III. Fejezet

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása

72. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. §-ának 21. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
”21. Bér: a munkaviszonyból származó jövedelem - ide nem értve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapott végkielégítést -, az adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján folyósított adóköteles ellátás - kivéve a nyugdíjat és az azzal azonosan adózó jövedelmeket -, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított munkanélküli járadék, pályakezdők munkanélküli segélye, átképzési és képzési támogatás, a fegyveres erőknél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye, a munkaviszonyból származó jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is.”
(2) Az Szja tv. 3. §-a 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„23. Nyugdíj: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás - ideértve a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíjat, az előnyugdíjat és az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló törvény 2. § (2)-(3) bekezdésének alapján folyósított pótlékot is, valamint a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának megszüntetéséről és a Magyar Alkotóművészeti Alapítvány létesítéséről szóló kormányrendelet 1. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott nyugellátásokat és az egyházi nyugdíjalapból kifizetett nyugdíjat -, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegyének özvegyi járadéka, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi járadék, a munkaképtelenségi járadék, a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a nyugdíjas magánszemély tagsági pótléka, a nyugdíjas bányász részére a nyugdíjas bányászok szénjárandóságának pénzbeli megváltásáról szóló kormányrendelet alapján folyósított, pénzben megváltott szénjárandóság, továbbá a volt munkáltató által folyósított, pénzben megváltott szénjárandóság az említett kormányrendeletben felsorolt magánszemélynek, illetőleg hozzátartozójának az ott meghatározott mértékig, tekintet nélkül arra, hogy a volt munkáltató felszámolás alatt áll-e vagy nem és folytatja-e vagy megszüntette termelő tevékenységét. Nyugdíjnak minősül a külföldről származó, nyugdíj címén folyósított jövedelem, továbbá a nemzeti helytállásért folyósított pótlék, a politikai üldözésre tekintettel a nyugdíjfolyósító szervezet által törvény vagy kormányrendelet alapján folyósított ellátás, valamint az olimpiai bajnoki járadékról szóló törvény, illetve a fogyatékos sportolók világversenyein eredményesen szereplők járadékáról szóló kormányrendelet szerinti járadék és a Kiváló és Érdemes Művészi járadékról szóló törvény alapján folyósított Kiváló, illetve Érdemes Művészi járadék, ideértve az e kitüntető cím jogosultjának özvegye részére ezzel összefüggésben folyósított járadékot is.”
(3) Az Szja tv. 3. §-ának 50. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„50. Adóköteles biztosítási díj: a kifizető által kötött olyan biztosítás díja, amely alapján a biztosító szolgáltatása magánszemélyt biztosítottként vagy kedvezményezettként illet meg, ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét, a kifizető által kötött biztosítás 1. számú melléklet szerint adómentes díját.”
(4) Az Szja tv. 3. §-a a következő 62-64. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„62. Hallgatói munkadíj: a felsőoktatási törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben, hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatónál a képesítési követelményekben meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az említett intézménytől kapott bevétel - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének kétszerese -, feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés az erről szóló kormányrendelet szerinti munkalehetőség keretében abban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt.
63. Csoportos személyszállítás: ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik
a) a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy
b) különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján.
64. Biztosító szolgáltatása: a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosítót terhelő kötelezettség keretében juttatott vagyoni érték.”
73. § (1) Az Szja tv. 7. §-a jelenlegi felvezető szövegének jelölése (1) bekezdésre változik, az új (1) bekezdés b) és k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő m) ponttal egészül ki:
(A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:)
„b) a magánszemély adózott jövedelméből történt vagyoni érték átadásának (befektetésének) részben vagy egészben történő visszafizetését (visszajuttatását) - ideértve a vállalkozásban lévő vagyon kivonásával megszerzett bevételt is, ha ez a vagyon magánszemély adózott jövedelméből került befektetésre -, azzal, hogy nem tekinthető visszafizetésnek (visszajuttatásnak), ha a bevételt jövedelemként kell figyelembe venni, vagy a kifizetés (juttatás) adóköteles jogcímen történt;”
„k) azt az összeget, amelyet a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint a munkáltató a magánszemély tagdíjának kiegészítéseként egyoldalú kötelezettségvállalás alapján a magánnyugdíjpénztárba fizet, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély tag munkáltatójának havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásából azt a részt, amely nem haladja meg havonta a megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát;”
„m) azt a vagyoni értéket, amely után a személyi jövedelemadó fizetésére a kifizető kötelezett.”
(2) Az Szja tv. 7. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdés k) pontjának alkalmazásában
a) munkáltatónak az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra kötelezett kifizető minősül, akkor is, ha a törvény szerint azt nem kell megfizetnie;
b) a korlátot meghaladó, illetőleg az a munkáltatói hozzájárulás, amely nem az a) pontban említett kifizetőtől származik, a 69. § szerinti természetbeni juttatásnak minősül.”
74. § Az Szja tv. 11. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem kell bevallani:
a) azt a bevételt, amelyet a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni,
b) a vagyonátruházásból származó bevételt akkor, ha abból jövedelem nem keletkezik,
c) az egyes külön adózó jövedelmek közül az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelmet, ha annak összege kevesebb évi 200 ezer forintnál, valamint azokat, amelyek után az adót a kifizető megállapította és levonta, de be kell vallani az utóbbiak közül - az (5) bekezdés rendelkezésének figyelembevételével - az osztalékból, az árfolyamnyereségből és az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet, azzal, hogy a termőföld bérbeadásából származó jövedelmet az adózás rendjéről szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint kell bevallani. Az osztalékelőlegből osztalékká vált részt és annak megfizetett (elszámolt) adóját az osztalékmegállapítás időpontjának alapulvételével kell bevallani.”
75. § Az Szja tv. 12. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával lehet eljárni - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - akkor, ha]
„d) költségvetési szervek összevont bérszámfejtési körébe tartozó kifizető (például a Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat) munkavállalója ugyanazon elszámolási körbe tartozó más kifizetőtől szerzett az a) pontban említett jövedelmet;”
76. § Az Szja tv. 25. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
(A jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt,)
„a) amelyet a munkáltatótól az alkalmazottja, a társas vállalkozástól a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja üzemanyag-megtakarítás címén kap a munkáltató, a társas vállalkozás által üzemeltetett gépjármű használatára tekintettel, azzal, hogy üzemanyag-megtakarításnak minősül az az összeg, amely nem több, mint a gépjármű által futott, útnyilvántartással (menetlevéllel) igazolt kilométer alapján az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével kiszámított összegnek a munkáltató által, a társas vállalkozás által számla (számlák) alapján elszámolt üzemanyagmennyiség és az APEH által közzétett üzemanyagár figyelembevételével meghatározott összeget meghaladó része, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató, a társas vállalkozás a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának, a tagjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a fogyasztási normához képest;”
„c) amelyet a munkáltatótól kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra, valamint élelmezési költségtérítésként kap a magánszemély, feltéve, hogy annak összege nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.”
„(3) A (2) bekezdés c) pontjában említett kiküldetési rendelvény a munkáltató által két példányban kiállított bizonylat, amely tartalmazza a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést, valamint ezen költségtérítés(ek) kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár stb.). A kiküldetési rendelvény eredeti példányát a munkáltató, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.”
77. § (1) Az Szja tv. 28. §-a (8) és (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Egyéb jövedelem az a vagyoni érték, amelyet a magánszemély az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzési, vételi, illetőleg eladási jogának gyakorlása által szerez meg a következők szerint:
a) Jegyzési, vételi jog gyakorlása esetén az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékéből azt a részt kell figyelembe venni, amely a magánszemély által a jog megszerzése ellenében és az értékpapír megszerzéséért adott ellenértéket meghaladja (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének napja).
b) Eladási jog gyakorlása esetén a bevételből az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjában érvényesülő szokásos piaci értékét és a magánszemély által a jog megszerzéséért adott ellenértéket meghaladó részt kell figyelembe venni (ebben az esetben a jövedelemszerzés időpontja a bevétel megszerzésének napja); az értékpapír szokásos piaci értékének a szerzési értéket meghaladó részére az árfolyamnyereségre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(9) A (8) bekezdés rendelkezésétől eltérően nem a jegyzési, vételi, illetőleg eladási jog gyakorlása által keletkezik jövedelem, ha e jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történt.”
(2) Az Szja tv. 28. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Egyéb jövedelem a biztosító által a biztosítási szerződésnek biztosítási esemény bekövetkezése nélkül történő megszűnése vagy átalakulása (maradékjog) alapján kifizetett összeg, ha az a magánszemélyt kifizető által kötött olyan biztosítási szerződés alapján illeti meg, amelynek díja e törvény szerint adómentes jövedelem, akkor, ha a biztosítás szerződőjeként a magánszemély a kifizető helyébe lépett.”
78. § Az Szja tv. 33. §-a a következő új (2) és (4) bekezdéssel egészül ki és egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:
„(2) Ha a magánszemély (1) bekezdés szerinti éves összes jövedelme meghaladja az 1 millió forintot, de nem éri el az 1 millió 200 ezer forintot, akkor az adójóváírás összege az (1) bekezdésben meghatározott összeg, csökkentve az 1 millió forint feletti jövedelem 18 százalékával.”
„(4) Az (1)-(2) bekezdésben említett értékhatár megállapítása szempontjából a vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az e tevékenységéből származó jövedelemként a vállalkozói kivétet és a vállalkozói osztalékalapot kell együttesen figyelembe venni.”
79. § Az Szja tv. 34. §-a (1) bekezdésének c) és e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A számított adót csökkenti:)
„c) a családok támogatásáról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás és/vagy”
„e) az ösztöndíj, a hallgatói munkadíj és/vagy”
80. § (1) Az Szja tv. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba az adóévben a magánszemély tag befizetése és/vagy a magánszemély egyéni számláján az adóévben jóváírt támogatói adomány együttes összegének 30 százaléka, de legfeljebb évente összesen 100 ezer forint.”
(2) Az Szja tv. 35. §-ának (4)-(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az összevont adóalap adóját csökkenti a magánnyugdíjpénztárba a magánszemély saját tagdíját kiegészítő befizetésnek - ide nem értve a munkáltató által egyoldalú kötelezettségvállalás alapján e címen fizetett összeget - a 30 százaléka.
(5) Az (1)-(4) bekezdés szerinti kedvezményeket az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint kiadott igazolás alapján lehet igénybe venni, amely tartalmazza az adóévben a magánszemély által befizetett összeget, illetőleg a magánszemély egyéni számláján jóváírt támogatói adomány összegét.”
81. § Az Szja tv. 40. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A családi kedvezmény eltartottanként
a) egy és kettő eltartott esetében havi 2200 forint;
b) három vagy több eltartott esetében havi 3000 forint;
c) súlyosan fogyatékos eltartott esetében fogyatékos eltartottanként havi 3400 forint.”
82. § Az Szja tv. 41. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka, legfeljebb azonban
a) kiemelkedően közhasznú szervezet(ek) esetében összesen 100 ezer forint;
b) a közhasznú szervezet(ek), illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalás(ok) esetében összesen 50 ezer forint.”
83. § (1) Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:)
„b) a bérfizetést megelőzően az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár(ak)ba a magánszemély igazolt tagdíjbefizetése után járó kedvezményt;”
(2) Az Szja tv. 47. §-a (5) bekezdése f) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a bekezdés, az utolsó mondatát követően a következő mondatokkal egészül ki:
[A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi:
f) a családi kedvezményt annál a magánszemélynél,]
„3. aki az együttélő házastársával közösen tett nyilatkozatban kéri, hogy - a házastársának történő családi pótlék-folyósítás ellenére - a kedvezményt ne a házastársnál, hanem nála vegyék figyelembe.”
„Az f) pont 3. alpontjának rendelkezésében említett nyilatkozat alapján akkor lehet eljárni, ha a családi pótlékban részesülő magánszemély munkáltatója igazolja a nyilatkozatban foglalt kérelem tudomásulvételét, vagy a családi pótlékban részesülő magánszemély nyilatkozik arról, hogy nincs munkáltatója. A nyilatkozat tartalmával összefüggő változást az érintettek kötelesek a munkáltató(juk)nál bejelenteni.”
84. § Az Szja tv. 49/A. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az egyéni vállalkozó halálát követően a vállalkozói tevékenységnek az özvegye vagy az örököse által történő folytatása esetén, illetőleg az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elvesztésekor a vállalkozói tevékenységnek az egyéni vállalkozó nevében és javára a törvényes képviselője által történő folytatása esetén az özvegy, az örökös, a törvényes képviselő minősül egyéni vállalkozónak, azzal, hogy a vállalkozói tevékenységet folyamatosnak kell tekinteni, és a vállalkozói adóalap, valamint a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál a vállalkozói tevékenység folytatását megelőzően elszámolt, az elhunyt vagy cselekvőképességét elvesztett magánszemély jövedelmének számító vállalkozói kivétet is figyelembe kell venni.”
85. § Az Szja tv. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § (1) Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként az adóév egészére az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint átalányadózást választhat a (4)-(7) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is figyelembe véve akkor, ha
a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben az egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot nem haladta meg, és
b) nem áll munkaviszonyban, és
c) az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerint alanyi adómentes.
(2) A mezőgazdasági kistermelő a Második rész rendelkezéseinek alkalmazása helyett adóévenként az adóév egészére átalányadózást választhat.
(3) Az átalányadózás kizárólag az egyéni vállalkozói, illetőleg mezőgazdasági kistermelői tevékenység egészére választható.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérően az az egyéni vállalkozó, akinek a vállalkozói igazolványában feltüntetett tevékenysége az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység, átalányadózást választhat, ha az átalányadózást közvetlenül megelőző adóévben vállalkozói bevétele a 15 millió forintot nem haladta meg és nem áll munkaviszonyban.
(5) Az a magánszemély, aki egyéni vállalkozóként is és mezőgazdasági kistermelőként is jogosult az átalányadózás választására, külön-külön és egyidejűleg is alkalmazhatja a kétféle tevékenységre elkülönülten az átalányadózást.
(6) A tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő az átalányadózást a tevékenységének megkezdésétől választhatja az (1)-(5) bekezdések rendelkezései szerint.
(7) Az az egyéni vállalkozó, aki 1999. december 31-ét követően (is) átalányadózást, tételes átalányadózást alkalmaz és azt megszünteti vagy arra való jogosultsága megszűnik, ismételten átalányadózást, tételes átalányadózást - feltéve, hogy annak egyéb feltételei fennállnak - csak akkor választhat, ha a megszűnés (megszüntetés) évét követően legalább 4 adóév eltelt.”
86. § Az Szja tv. 52. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„52. § (1) Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben
a) az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele a 4 millió forintot, az 50. § (4) bekezdésében említett egyéni vállalkozó esetében a 15 millió forintot nem haladja meg és az egyéni vállalkozó munkaviszonyt nem létesít,
b) a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységből származó bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett bármelyik feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, és ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására. Ekkor át kell térnie a pénztárkönyv teljes és az egyébként szükséges részletező nyilvántartások vezetésére, azzal, hogy a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie.
(3) Ha az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevétele a 4 millió forintot meghaladja vagy bármely más feltétel hiányában az átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, akkor a Második rész rendelkezései szerint kell eljárnia, azzal, hogy nyilvántartásaiban a jogosultság megszűnésének időpontját megelőző időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges egyösszegben feltüntetnie.”
87. § Az Szja tv. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § (1) Az átalányadó alapját a bevételből a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel
a) az egyéni vállalkozó 35 százalék,
b) az adóév egészében kizárólag a (3) bekezdésben, vagy kizárólag a (3) és (4) bekezdésben felsorolt tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 80 százalék,
c) az adóév egészében kizárólag az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 87 százalék,
d) a c) pontban említett egyéni vállalkozó - feltéve, hogy a tevékenysége külön-külön vagy együttesen az adóév egészében kizárólag a (4) bekezdésben felsorolt üzlet(ek) működtetésére terjed ki - 93 százalék,
e) a mezőgazdasági kistermelő 85 százalék, illetőleg a bevételének azon részéből, amely állattenyésztésből vagy állati termék előállításából származik, 94 százalék
költséghányad levonásával állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett százalékos mérték
a) az a) pontban meghatározott helyett 17,
b) a b) pontban meghatározott helyett 75,
c) a c) pontban meghatározott helyett 83,
d) a d) pontban meghatározott helyett 91,
akkor, ha az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett tevékenységek a következők:
a) ipari és mezőgazdasági termékelőállítás, építőipari kivitelezés;
b) mezőgazdasági, vadgazdálkodási és erdőgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 01.4, 01.5, 02.02),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás;
c) halászati szolgáltatás (SZJ 05.01.1), halgazdálkodási szolgáltatás (SZJ 05.02.1),
kivéve:
- halászati bérmunka (SZJ 05.01.10.1);
d) feldolgozóipari szolgáltatás (SZJ 15-37),
kivéve:
- valamennyi bérmunkában végzett szolgáltatás, termékelőállítás,
- kiadói szolgáltatás (SZJ 22.1),
- hang- és képfelvételek és számítástechnikai információt hordozók sokszorosítása (SZJ 22.3);
e) építőipari szolgáltatás (SZJ 45);
f) kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikk javítása, karbantartása (SZJ 50, 52) felsorolásból:
- közúti járműjavítás, -karbantartás (SZJ 50.20),
- személyi használatú tárgyak és háztartási eszközök javítása (SZJ 52.71.1, 52.72.1, 52.73.1, 52.74.1);
g) szállítás, raktározás, postaszolgálat és távközlés (SZJ 60.2) felsorolásból:
- taxiközlekedésből a helyi (SZJ 60.22.11),
- közúti teherszállítás (SZJ 60.24);
h) az iroda-, számítógép javítás és karbantartás (SZJ 72.50.1);
i) a fényképészet, videofelvételkészítés (SZJ 74.81.21, 74.81.22);
j) egyéb szolgáltatás (SZJ 93) felsorolásból:
- mosás, vegytisztítás, textilfestés (SZJ 93.01.1),
- fodrászat, szépségápolás (SZJ 93.02.2);
k) az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló kormányrendelet alapján folytatott vendéglátó tevékenység, kiskereskedelmi tevékenység.
(4) Az (1) bekezdés d) pontjában említett üzletek a következők:
üzletköri jelzőszám
a) élelmiszer jellegű áruház	111.
b) élelmiszer jellegű vegyes üzlet	113.
c) zöldség és gyümölcs üzlet	121.
d) hús, húskészítmény, baromfiüzlet	122.
e) hal és halkészítmény üzlet	123.
f) kenyér- és pékáruüzlet	124.
g) gyógyhatású készítmények szaküzlete	129.
h) vegyi áruk üzlete	141.
i) festékek és lakkok üzlete	1362.
j) mezőgazdasági, méhészeti üzlet	1607.
(5) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó tevékenysége év közben oly módon változik, hogy a korábban alkalmazott költséghányad már nem illeti meg, a változás időpontjában az év első napjára visszamenőlegesen át kell térnie a tevékenységének megfelelő alacsonyabb költséghányad alkalmazására.”
88. § (1) Az Szja tv. 65. §-ának (1) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában kamat:)
„i) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó jövedelem, kivéve, ha azt a törvény egyéb jövedelemnek minősíti, valamint a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatásából származó jövedelem.”
(2) Az Szja tv. 65. §-ának (5) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(E § alkalmazásában:)
„e) takarékbetétnek minősül bármely hitelintézeti betét-, folyószámla-, bankkártyaszámla-követelés egyenlege is.”
(3) Az Szja tv. 65. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása során a maradékjog címén kifizetett bevételből a biztosító által kifizetett összegnek a magánszemély által befizetett díjak együttes összegét (átadott vagyoni értéket) meghaladó része számít jövedelemnek. E rendelkezés szerint kell eljárni a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás, valamint a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű szolgáltatása címén kifizetett összeg esetében is.”
89. § (1) Az Szja tv. 67/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Tőzsdei határidős ügyletből származó bevételnek számít a magánszemély nem egyéni vállalkozói minőségében tőzsdei határidős termékre kötött határidős ügyletének bevétele, valamint a tőzsdei és az elszámolóházi szabályzatok szerinti összetett tőzsdei ügyletből származó bevétel. Az összetett tőzsdei ügyletből származó bevételt a következők szerint kell megállapítani: az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni. Amennyiben az összetett tőzsdei ügylet egyik eleme úgy zárul le, hogy ennek következtében az összetett tőzsdei ügylet megszűnik, akkor az összetett tőzsdei ügylet bevételét erre az időpontra vonatkozóan kell megállapítani, azzal, hogy a le nem zárt ügyletet ettől az időponttól kezdve önálló tőzsdei határidős ügyletnek kell tekinteni. A tőzsdei opciós ügylet bevételének a nem egyéni vállalkozó magánszemély tőzsdei opciós kiírásból, vagy tőzsdei opciós termék adásvételéből származó bevételét kell tekinteni.”
(2) Az Szja tv. 67/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az összetett tőzsdei ügylet esetében a kifizetés napja az ügylethez kapcsolódó utolsó elszámolás napja, azzal, hogy az ügylet lejárata, vagy annál korábbi lezárása előtt keletkezett és kifizetett bevételből a kifizető visszatartja az adó fedezetét, amelyet az utolsó elszámoláskor a levonandó adó összegébe beszámít.
(6) E § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által engedélyezett, tőzsdei ügyletnek megfelelő tőzsdén kívüli ügyletből származó jövedelemre, feltéve, hogy az bárki számára azonos feltételekkel köthető.”
90. § Az Szja tv. 69. §-a (5) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:
(Természetbeni juttatásnak minősül többek között:)
„d) a társadalmi szervezettől, az egyháztól, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom, szolgáltatás, a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke, azzal, hogy nem minősül tárgyjutalomnak a takarékbetét, valamint azzal, hogy az 1. számú mellékletben adómentesnek minősített esetekben ezt nem kell bevételként figyelembe venni.”
91. § Az Szja tv. 74. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
”(7) Más ingatlan bérbeadása esetén az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan az (1) és (6) bekezdés rendelkezései helyett a magánszemély - legalább négy adóévre - választhatja az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ebben az esetben a kifizető által levont vagy a magánszemély által megfizetett adó adóelőlegnek minősül.”

IV. Fejezet

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosítása

92. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló, többször módosított 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a a) pontjának 5. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:
Foglalkoztató:)
„5. a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást, illetve a díjat folyósító szerv,”
(2) A Tbj. 4. §-ának f) pontja a következő 3. alponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:
Saját jogú nyugdíjas:)
„3. Az egyéni vagy társas vállalkozó e) pont szerinti jogállását, valamint a foglalkoztatott 25. § szerinti nyugdíjjárulék fizetés alóli mentességét nem érinti, ha az 1. alpontban említett előnyugdíj, korengedményes nyugdíj, szolgálati nyugdíj folyósítása szünetel.”
(3) A Tbj. 4. §-a n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„n) Tagságra kötelezett (pályakezdő): az a természetes személy, aki első ízben 1998. június 30-át követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt, és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét azzal, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 72. §-a (4) bekezdése szerinti munkaviszony létesítése esetén az érintett eldöntheti, hogy pályakezdőnek minősüljön-e. Az előzőektől eltérően pályakezdőnek minősül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán - iskolarendszerű képzés keretében - folytatott legutolsó tanulmányai megszűnését követően első ízben létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét.”
(4) A Tbj. 4. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„r) Igazgatási szerv: 1. a járulékfizetési kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben - az e törvény 34-35. §-aiban, 40-43. §-aiban, 44. § (2)-(3) bekezdésében, 46. § (2) bekezdésében, 47-48. §-aiban meghatározott feladatok kivételével - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és területi szervei;
2. a 34. § (1), (5), (8) bekezdésének, a 46. § (2) bekezdésének és a 47. § alkalmazásánál az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ONYF) és területi igazgatási szervei;
3. a 34. § (3), (10) és (12) bekezdésének alkalmazásánál az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és területi igazgatási szervei;
4. a 35. §, a 40-43. §-ok, 44. § (2)-(3) bekezdésének, a 46. § (1) bekezdésének, továbbá a 48. § alkalmazásánál az ONYF és az OEP, valamint területi igazgatási szerveik;
5. a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában az Állami Pénztárfelügyelet.”
(5) A Tbj. 4. §-a a következő s) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„s) Eltartott hozzátartozó: aki az eltartóval közös háztartásban él.”
93. § A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alapján biztosított az, aki]
„a) munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban áll, a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja (a továbbiakban: munkaviszony), tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik,”
94. § A Tbj. 8. §-a a) pontjának felvezető szövegrésze és 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Szünetel a biztosítás:]
„a) a fizetés nélküli szabadság, a munkavégzési (szolgálatteljesítési) kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve
1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél fiatalabb gyermek gondozása vagy tizennégy évesnél fiatalabb gyermek után járó gyermekgondozási segélyre való jogosultság, illetőleg tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén vették igénybe,”
95. § A Tbj. 9. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett időszakon belül - akkor is fennáll, ha]
„a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban,”
[részesül.]
96. § A Tbj. 10. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége:]
„a) a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szabadalmi ügyvivői társaság tagja esetében a tényleges személyes közreműködési kötelezettség kezdete napjától annak megszűnése napjáig,”
[tart.]
97. § A Tbj. 11. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
[A biztosítás nem terjed ki:]
„d) a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. §-a 2. a)-b) pontjában meghatározott a devizakülföldi által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, az előbbiekben hivatkozott 3. § 1. pontja szerinti devizabelföldi személyre.”
98. § A Tbj. 14. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Egészségbiztosítási ellátások:]
„b) pénzbeli ellátások:
ba) terhességi-gyermekágyi segély,
bb) gyermekgondozási díj,
bc) táppénz;”
99. § A Tbj. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„18. § (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
a) a biztosított egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot,
b) a foglalkoztató egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),
c) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó, továbbá a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után baleseti járulékot,
d) az egészségbiztosítási ellátások fedezetére a külön törvényben meghatározottak szerint a foglalkoztató, illetőleg a magánszemély egészségügyi hozzájárulást,
e) a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségbiztosítási járulékot
fizet.
(2) A magánnyugdíjpénztár tagja nyugdíjjárulék és tagdíj fizetésére kötelezett.
(3) A külön törvényben meghatározott szolgálati nyugellátás, valamint a szolgálati rokkantsági nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségeit a központi költségvetés fizeti.
(4) A foglalkoztató a táppénzkiadásokhoz hozzájárul.”
100. § (1) A Tbj. 19. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék 11 százalék.”
(2) A Tbj. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 8 százalék,
b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék.”
(3) A Tbj. 19. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A 39. § (2) bekezdésében említett személy 11 százalékos egészségbiztosítási járulékot fizet.”
101. § A Tbj. 20. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„20. § A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.”
102. § A Tbj. 25. §-a a következő szövegrésszel egészül ki:
„Ha a nyugdíj folyósítása a 4. § f) pontjának 3. alpontja szerint szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni.”
103. § A Tbj. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.
(2) A keresetpótló juttatásban, munkanélküli járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a juttatás, a járadék, a segély után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizet.
(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeit az egyház viseli. Az egyház a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg az érintett személyek 19. § (1)-(2) bekezdése szerinti nyugdíjbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíját.
(4) A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás után a foglalkoztatót [4. § a) pont 5. alpont] terhelő nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti.
(5) A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási járulékát, valamint nyugdíjjárulékát a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével a központi költségvetés fizeti.”
104. § (1) A Tbj. 28. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 27. §-ban meghatározott járulék-alap alsó és a 24. §-ban meghatározott felső határát azzal az időszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felső határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó]
„a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,”
(2) A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
105. § (1) A Tbj. 29. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az időtartamra, amelynek tartama alatt]
„a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,”
(2) A Tbj. 29. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg munkaviszonyban áll és foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
106. § A Tbj. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyéni vállalkozó a 29. §-ban meghatározott jövedelem után - az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben (a továbbiakban: Art.) meghatározottak szerint - negyedévenként köteles a társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizetni, úgy, hogy ezeknek alapja - a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével - éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét. Járulékbevallási kötelezettségét az Art. szabályai szerint köteles teljesíteni.”
107. § A Tbj. 31. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja a további jogviszonyából származó jövedelme után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem fizet.”
108. § A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék alapot képező jövedelme után 6 százalékos tagdíjat fizet.”
109. § A Tbj. 34. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„34. § (1) Az a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú személy,
a) aki az 5. §-ban említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg, akire a 11. § szerint a biztosítás nem terjed ki,
b) akinek a 8. § a) pontja alapján a biztosítása szünetel
nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megállapodás szolgálati időre és nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset megszerzésére külön-külön nem köthető meg.
(3) A 39. § (2) bekezdésében említett személy az egészségbiztosítási ellátások megszerzése végett 14 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet.
(4) Az (1) és (3) bekezdés alapján kötött megállapodás esetén a járulékfizetés alapja a megállapodást kötő személy által megjelölt jövedelem, legfeljebb azonban a megállapodás megkötésekor érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének figyelembevételével a naptári hónapokra számított összeg, de legalább a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér összege. Amennyiben a megállapodást a minimálbér, vagy a járulékfizetési felső határ összegének figyelembevételével kötik meg, annak változása esetén a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, a változást követő hónap 12. napjáig kell a módosított összeg alapján megfizetni. Így kell eljárni akkor is, ha a megállapodást kötő személy az általa megjelölt jövedelmét módosítja.
(5) Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köthet, a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér alapulvételével számított - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésével az a nagykorú személy, aki
a) felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányoknak a Tny. 41. §-a szerint figyelembe vehető idejét (ideértve a doktorandusz-képzést is),
b) a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a Tny. 7. § (1) bekezdésében meghatározott húsz év szolgálati idő, illetőleg a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjhoz a Tny. 18. § (1) bekezdése szerinti húsz év szolgálati idő, vagy - az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997. december 31-e utáni betöltése esetén - az öregségi résznyugdíjhoz a Tny. 7. § (3) bekezdésének b) pontjában előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az említett öregségi résznyugdíjra, illetőleg öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, legfeljebb azonban öt naptári évet
kívánja szolgálati időként elismertetni.
(6) A (5) bekezdés szerinti esetekben a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. Ha az (5) bekezdés a) pontja szerinti megállapodást a minimálbér alapján kötötték és a minimálbér változik, a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a változást követő hónap 12. napjáig kell a módosított összeg alapján megfizetni.
(7) Az (5) bekezdés b) pont szerinti esetben a megállapodás megkötése a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú határozat - ide nem értve az igénybejelentésnek a Tny. 67. § alapján történt elutasítását - elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető és a nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül egy összegben kell megfizetni. A megállapodást kezdeményező személy az addig elismert szolgálati idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - Tny. 65. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti - határozatával igazolja. Az elismert szolgálati idő figyelembevételével az ellátás az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg. A járulékfizetés határideje indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. A 2000. január 1-je előtt jogerős határozattal elbírált igények esetében újabb szolgálati idő szerzésére megállapodás nem köthető.
(8) Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodás köthető, a megállapodás megkötése napján érvényes gyermekgondozási segély összege alapján, a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulék megfizetésével
a) 1998. évre, a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére, valamint
b) arra az időtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény alapján a gyermekgondozási segély nem jár.
(9) A (8) bekezdés a) pontja alkalmazásánál a járulékfizetést a megállapodás megkötése napján érvényes járulékmértékek figyelembevételével a megállapodás megkötését követő 30 napon belül egy összegben kell teljesíteni. A (8) bekezdés b) pontja szerint megkötött megállapodás esetén, ha változik a gyermekgondozási segély összege, vagy a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék mértéke, a megállapodás alapján fizetendő nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a változást követő hónap 12. napjáig kell a módosított összeg alapján megfizetni.
(10) A 11. § hatálya alá tartozó személy, a külön törvény alapján huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár, továbbá a devizakülföldinek minősülő magyar állampolgár megállapodást köthet a saját, valamint a vele együtt élő gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.
(11) A (10) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendő járulék havi összege:
a) a nagykorú állampolgár esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 75 százaléka,
b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (4) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka.
(12) A Magyar Köztársaság területén oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár egészségügyi szolgáltatására a (4) bekezdésben meghatározott minimálbér 30 százalékának megfelelő havi összegű egészségbiztosítási járulék megfizetésének vállalása esetén köthet megállapodást.
(13) Az (1), az (5) és a (8), valamint a (10) és (12) bekezdésben említett megállapodást a kedvezményezett személy javára a járulékfizetés átvállalásával más személy, illetve szerv is megkötheti. A nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, továbbá az egészségbiztosítási járulékot a magyar törvényes pénznemben és a megállapodás megkötése utáni mértékváltozások figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni.”
110. § (1) A Tbj. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az egészségügyi szolgáltatásra megállapodás csak a megállapodás megkötését követő hónap első napjától kezdődő hatállyal, az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése mellett köthető. Ezt követően a járulékot havonta előre, a tárgyhónapot közvetlenül megelőző hónap 12. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság a megállapodás megszűnéséig áll fenn.”
(2) A Tbj. 35. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:
„(3) A 34. § (1) bekezdése és a (8) bekezdés b) pontja szerinti megállapodás a megkötése napján, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A tárgyhónap első napját megelőző időre megállapodás nem köthető. Ezt követően a nyugdíjbiztosítási járulékot a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után.”
111. § A Tbj. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, de a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelme után a társas vállalkozás baleseti járulékot köteles fizetni.”
112. § A Tbj. 41. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvényben meghatározott nyilvántartás tartalmazza a foglalkoztatók és a biztosítottak által az e törvényben előírt kötelezettségeik teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből megállapítható a biztosított javára megfizetett, illetőleg a tőle levont járulék alapja, összege, a biztosítási jogviszony időtartama, valamint a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adatot.”
113. § A Tbj. 45. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A magánnyugdíjpénztárhoz való csatlakozás visszavonása esetén a biztosított egyéni számláján nyilvántartott összeget a magánnyugdíjpénztár - a foglalkoztató egyidejű tájékoztatása mellett - a visszavonási kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül köteles a biztosított személyi adataira és TAJ-számára hivatkozással a Nyugdíjbiztosítási Alap javára átutalni, és az átutalásról bevallást benyújtani. A bevallás havi bontásban tartalmazza a biztosított egyéni számláján jóváírásra került összeget.”
114. § A Tbj. 46. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„46. § (1) A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. A nyilvántartásba vétel elmulasztása miatt a foglalkoztatót az Art. szerint megállapítható mulasztási bírság - a nyilvántartásba nem vett személyenként - terheli.
(2) A foglalkoztató a biztosítottakról - az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggő adatairól - köteles a külön törvényben meghatározottak szerint olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét, továbbá a biztosított után fizetett tételes összegű egészségügyi hozzájárulást.”
115. § A Tbj. 48. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A nyilvántartás elektronikus vagy optikai adathordozón is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja a nyilvántartás összes adatainak késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetőleg kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.”
116. § A Tbj. 50. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„50. § A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegét megállapítani, a biztosítottat terhelő járulékot levonni, és a tárgyhavi járulékot az Art.-ban (1-2. számú melléklet) meghatározottak szerint az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató - a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg - a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegéről.”
117. § A Tbj. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a tagdíj összegét megállapítani és levonni, az érintett magánnyugdíjpénztárnak bevallani és megfizetni a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig. A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában részt vevő szervek esetében a tagdíjbevallás benyújtási és befizetési határideje a tárgyhónapot követő hónap 20. napja. A havi tagdíjbevallásban a levont tagdíj alapját és összegét - név és TAJ-szám jelölésével - biztosítottanként kell feltüntetni.
(2) A biztosított pénztártagtól levont tagdíj megállapítására az Art. nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék megállapítására vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) Az egyéni vállalkozó a magánnyugdíjpénztári tagdíját a 29. §-ban meghatározott járulékalap figyelembevételével negyedévenként állapítja meg és a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg az érintett magánnyugdíjpénztárnak.
(4) A tagdíjbevallást az Állami Pénztárfelügyelet által rendszeresített nyomtatványon vagy a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program használatával, elektronikus adathordozón kell benyújtani. A bevallás részletes szabályait kormányrendelet tartalmazza.
(5) Az Mpt. 26. §-a alapján megállapított tagdíj-kiegészítés bevallására és befizetésére az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(6) A magánnyugdíjpénztár a bevallás és megfizetés adatainak közlésével egyidejűleg soron kívül ellenőrzést kér az adóhatóságtól, ha a tagdíjbevallás, az adatszolgáltatás hiányos vagy téves, illetőleg a befizetés nem felel meg a bevallásban foglaltaknak.
(7) Ha a foglalkoztató a bevallás szerinti fizetési kötelezettségét csak részben teljesíti, a befizetett tagdíjat a magánnyugdíjpénztár az érintett pénztártagok között tagdíjnagyságuk arányában, az 53. §-ban foglaltaknak megfelelően számolja el. A befizetési kötelezettség elmulasztása, illetőleg részbeni teljesítése esetén a pénztár - a pénztártag egyidejű értesítése mellett - haladéktalanul intézkedik az állami adóhatóságnál a tartozás behajtása érdekében.
(8) A foglalkoztatót - a levont, de a pénztárnak meg nem fizetett tagdíj miatt - a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék mellett a pénztártagnak okozott kár megtérítése is terheli.
(9) Az állami adóhatóság a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék, illetőleg magánnyugdíjpénztári tagdíj követelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg.”
118. § A Tbj. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § (1) A foglalkoztató által befizetett tagdíjat az 51. § (7) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, az esedékesség sorrendjében, a következő kiegyenlítési sorrend alkalmazásával kell elszámolni:
a) biztosítottat terhelő tagdíj,
b) biztosítottól levont munkavállalói tagdíj-kiegészítés,
c) munkáltatói tagdíj-kiegészítés.
(2) Ha a tagdíj befizetés a bevallásban közölt kötelezettség teljes kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a foglalkoztatónak minősülő egyéni és társas vállalkozót terhelő saját tagdíj, illetőleg tagdíj-kiegészítés elszámolására az (1) bekezdésben meghatározott sorrendet követően kerülhet sor.”
119. § A Tbj. 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § A 4. § r) pontjában említett igazgatási szervek - jogszabályban meghatározott hatáskörükben eljárva - ellenőrzik a 46. § (1) bekezdésében előírt nyilvántartást, a biztosítási kötelezettség elbírálását és a 46. § (2) bekezdése szerinti nyilvántartás vezetését.”
120. § A Tbj. 56. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) a foglalkoztató (ideértve az egyéni vállalkozót is) a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot és bírságot a magánnyugdíjpénztárhoz elkülönítetten vezetett számlára köteles befizetni.”
121. § A Tbj. 58. §-ának (1) bekezdése a következő e)-g) ponttal egészül ki:
[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza]
„e) a 23. § szerinti elszámolás feltételeit, valamint a 18. § (3) bekezdésében, a 26. § (3)-(5) bekezdésében meghatározott járulékfizetés rendjét és az adatszolgáltatás módját;
f) a 46. § (1) bekezdése szerinti nyilvántartás részletes szabályait;
g) a magánnyugdíjpénztári tagdíjjal összefüggésben felszámított bírság és pótlék elszámolására vonatkozó részletes szabályokat.”

V. Fejezet

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény módosítása

122. § (1) A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) 3. §-ának (1) bekezdése a következő szövegrésszel egészül ki:
”Az előzőektől eltérően pályakezdőnek minősül az is, aki oktatási intézmény nappali tagozatán - iskolarendszerű képzés keretében - folytatott legutolsó tanulmányai megszűnését követően első ízben válik a Tbj. szerint biztosítottá és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét.”
(2) Az Mpt. 29. §-ának (2) bekezdése a következő b) ponttal egészül ki, egyidejűleg a b)-c) pont számozása c)-d) pontra változik:
[A tag felhalmozási időszakban bekövetkező halála esetén a kedvezményezett választhat, hogy az egyéni számlán ráeső részt]
„b) a Tny. szerinti hozzátartozói nyugellátás megállapítása esetén átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére,”
(3) Az Mpt. 29. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a hozzátartozói nyugellátást megállapító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül a pénztár gondoskodik a kedvezményezett követelésének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történő átutalásáról.”

VI. Fejezet

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása

123. § A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló, többször módosított 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Eb.tv.) 47. §-a (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[Nem jár táppénz]
„e) a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára.”
124. § Az Eb.tv. 62. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztatónál kell bejelenteni.
(2) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt
a) a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetében a kifizetőhely,
b) ha az igény elbírálására a Területi (Fővárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,
c) egyéb esetben a foglalkoztató székhelye, telephelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztár
bírálja el és folyósítja.
(3) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszűnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál kell bejelenteni.
(4) Az igény elbírálásánál az igény teljesítése esetén nem kell alakszerű határozatot hozni.
(5) A táppénzt utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban említett esetben a bérfizetési napon.
(6) A terhességi-gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat havonta utólag kell folyósítani, a (2) bekezdés a)-b) pontjaiban említett esetekben a bérfizetési napon, egyéb esetekben a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig.”
125. § Az Eb.tv. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § Ha az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szerv a pénzbeli ellátások folyósítását (kifizetését, postára adását, átutalását) az ellátás megállapítását követő 15 napon belül nem teljesíti, a 15. napot követően az Art.-ban meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni a jogosult részére. Nem kell megfizetni a kamatot, ha a kamat összege nem haladja meg a 100 forintot.”

VII. Fejezet

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény módosítása

126. § (1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló, az 1998. évi XCI. törvénnyel módosított 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: T.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A pénzügyminiszter terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A szociális- és családügyi miniszter a pénzügyminiszterrel együttesen terjeszti a Kormány elé a társadalombiztosítási nyugellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit, valamint részt vesz a társadalombiztosítást érintő egyéb jogszabályok előkészítésében.”
(2) A T. 9. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A szabályszerűen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti, kivéve a foglalkoztatót terhelő táppénz-hozzájárulás összegét.”

VIII. Fejezet

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény módosítása

127. § Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho.) 5. § (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a következő jogcímeken keletkező jövedelmek után:]
„a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás, gyermekgondozási díj,”
128. § Az Eho. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást]
„a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának,”
[időtartama alatt]
129. § Az Eho. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának időtartama alatt havi 3900 forint (naptári naponként 130 forint).”
130. § Az Eho. 11. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a (6)-(8) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:
„(6) A kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő százalékos egészségügyi hozzájárulást évente, az adóévet követő január 12-éig kell megfizetni. Ha a kamatkedvezmény évközben megszűnik, az egészségügyi hozzájárulást a megszűnés napját követő hónap 12-éig kell megfizetni.”

IX. Fejezet

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása

131. § (1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. Ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő - a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (1)-(2) bek.] szerint alakul.”
(2) Az Itv. 21. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) Ha a vagyonszerzőt a 27. § (1) bekezdése alapján terhelő illeték összege magasabb, mint amit az általa megszerzett lakás tulajdonjoga, illetve az ahhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga után az (1) bekezdés, illetve a 23. § szerint fizetnie kellene, akkor tőle csak ez az alacsonyabb összegű illeték követelhető.”
132. § (1) Az Itv. 23/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a § egyidejűleg a következő (6) bekezdéssel egészül ki, továbbá a jelenlegi (5) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(5) A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) - jogelőd nélkül - kezdő vállalkozó az (1) bekezdésben meghatározott célú ingatlanvásárlás esetén az ott meghatározott mértékű illetéket fizeti, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50%-a ingatlanok pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig a vállalkozó nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.
(6) A Magyar Lízingszövetség - e § (3) és (5) bekezdésében említett - igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. A vállalkozó kérésére az ideiglenes igazolás alapján is az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell előírni, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § n) vagy p) pontjaiban meghatározott feltételeknek való megfeleléséről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdés alapján az egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerinti illeték különbözetét a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.”
(2) Az Itv. 23/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozattételre, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokra előírt határidő elmulasztása esetén a kedvezmény nem adható meg.”
133. § (1) Az Itv. 26. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az (1) bekezdés l) pontjában meghatározott mentesség feltételeit az illetékhivatalnál kell - a gépjármű-forgalmazást főtevékenységként folytató vállalkozó esetében cégbizonyítvánnyal, illetve vállalkozói igazolvánnyal; a gépjárműlízinget főtevékenységként végző vállalkozó esetében az erre vonatkozó statisztikai jelzőszámmal, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével és a Magyar Lízingszövetség által kiállított igazolással - bejelenteni. A kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató, tevékenységét az illetékkötelezettség keletkezésének évében (tárgyév) - jogelőd nélkül - kezdő vállalkozó jogosult e § (1) bekezdés l) pontja szerinti illetékmentességre, ha a gépjármű, pótkocsi szerzés illetékkiszabásra bejelentésekor az illetékhivatalhoz benyújtott nyilatkozatban vállalja, hogy a tárgyévi nettó árbevételének 50%-a gépjármű pénzügyi lízingjéből, vagy 75%-a ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízingjéből fog származni. Amennyiben a tárgyévet követő év június 30. napjáig a vállalkozó nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a Magyar Lízingszövetség olyan igazolását, amely a tárgyévi nettó árbevétel - vállalt feltételek szerinti - megoszlását bizonyítja, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 24. § (1)-(2) bekezdés alapján fizetendő illetéket a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja. A Magyar Lízingszövetség említett igazolása a kiadása évének utolsó napjáig igazolja a tevékenységnek főtevékenységként való folytatását, a kiadását követő év első napjától június 30-áig terjedő időszakban pedig ideiglenes igazolásként szolgál. Kérésére az ideiglenes igazolás alapján is mentesíteni kell a vállalkozót a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, ha azonban a vagyonszerző legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezése évének július 15. napjáig nem nyújtja be az illetékhivatalhoz a 102. § o) vagy p) pontjában meghatározott feltételeknek való megfelelésről szóló igazolást, akkor az illetékhivatal a vagyonszerzés után a 24. § (1)-(2) bekezdése alapján fizetendő illetéket a vállalkozó terhére 50 százalékkal növelten megállapítja.”
(2) Az Itv. 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A (6) bekezdés alkalmazásában első lakástulajdont szerzőnek az minősül, akinek nincs és nem is volt lakástulajdona, lakástulajdonban 50%-ot elérő tulajdoni hányada, lakástulajdonhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű joga. A kedvezményre való jogosultság megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az özvegyi haszonélvezeti joggal terhelt, továbbá az olyan lakástulajdont, amelyet nagykorú vagyonszerző esetén a nagykorúság elérését megelőzően idegenítettek el. Nem minősül első lakástulajdont szerzőnek az, aki a (6) bekezdés szerinti kedvezményt az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően igénybe vette. A feltételek fennállásáról a szerző félnek a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor írásban kell nyilatkoznia.”
134. § Az Itv. 27. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni. Lakástulajdonok cseréje esetén a 21. § (3)-(4), illetve (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megállapított illetéket az egyes vagyonszerzők olyan arányban viselik, mint amilyen arányt az általuk megszerzett lakástulajdon forgalmi értéke képez a csereügyletben szereplő valamennyi lakástulajdon forgalmi értékének együttes összegében. Az előzőek szerint megállapított arányt (arányokat) nem növeli, ha a szerző felek valamelyikénél a 21. § (9) bekezdése alkalmazásának van helye.”
135. § Az Itv. 28. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az államigazgatási eljárási cselekményért e törvényben megállapított illetéket kell fizetni.”
136. § Az Itv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Illetékmentes a polgári ügyekben:]
„a) az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt idézés kibocsátása - nemperes eljárás esetén érdemi vizsgálat, cégbírósági eljárás esetén hiánypótlási eljárás lefolytatása - nélkül, hivatalból elutasítja, vagy a pert a Pp. 157. §-a a) pontja alapján megszünteti;”
137. § Az Itv. 77/A. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az illetékelőleg fizetési kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha a vételár teljes kiegyenlítéséig az eladó a tulajdonjogát fenntartja.”
138. § Az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének m)-o) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és a § egyidejűleg a következő p) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„m) termőföld: az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, gyep, nádas és erdő művelési ágban, vagy halastóként nyilvántartott és a felsorolt valamelyik célra hasznosított külterületi földrészlet, ide nem értve a földrészleten bármilyen célra létesített épületet;
n) ingatlanlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó: az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 50%-a ingatlanlízingből származott;
o) gépjárműlízinget főtevékenységként folytató vállalkozó: az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 50%-a gépjárműlízingből származott;
p) ingatlan- és gépjármű pénzügyi lízinget egyaránt folytató vállalkozó: az a kizárólag pénzügyi lízingtevékenységet folytató vállalkozó, amelynél a Magyar Lízingszövetség igazolja, hogy a vagyonszerzést megelőző évben az éves nettó árbevételének legalább 75%-a e két tevékenységből származott, azzal, hogy egyik tevékenységből sem származott az éves nettó árbevételének kevesebb mint 25%-a.”

X. Fejezet

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosítása

139. § A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóztatási feladatokat a gépjármű forgalmi engedélyébe bejegyzett lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes települési, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) látja el. Ha a forgalmi engedélyben a lakóhely, a székhely, illetőleg a telephely megváltozik, az adóztatási feladatok ellátására a változást követő év első napjától az új lakóhely, székhely, illetőleg telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult. Amennyiben a forgalmi engedély a székhelyet és a telephelyet egyaránt tartalmazza, akkor a telephely szerint illetékes adóhatóság jogosult a gépjármű adóztatására.”

XI. Fejezet

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása

140. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 3. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha e törvény az adóalanyiságot az év első napján fennálló állapothoz köti és az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor a bevezetés évében az adó alanyának azt kell tekinteni, aki/amely az adót bevezető rendelet hatálybalépésének napján megfelel az adóalanyiság követelményeinek.”
141. § A Htv. 14. §-ának címe „Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszűnése” címre változik, egyidejűleg a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:
„(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen a hasznos alapterület módosulását, az építmény átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni.”
142. § A Htv. 20. §-ának címe „Az adókötelezettség keletkezése, változása és megszűnése„ címre változik, egyidejűleg a § a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(2) Az adókötelezettséget érintő változást (így különösen az alapterület módosulását, a telek átminősítését) a következő év első napjától kell figyelembe venni.”
143. § A Htv. a 40. § után a következő címmel és 40/A. §-sal egészül ki:

„A tételes átalányadózókra vonatkozó különös adózási mód

40/A. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadózó vállalkozót az adókötelezettség kizárólag a telephelye, ennek hiányában a székhelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany az adóévben fennálló állandó jellegű iparűzési tevékenysége utáni adókötelezettségét a (3)-(5) bekezdésekben foglaltak szerint tételes adózással is teljesítheti.
(3) A tételes adó éves összege, ha az önkormányzat illetékességi területén az iparűzési adó adóévben hatályos legmagasabb mértéke nem éri el az 1%-ot, akkor 5000 Ft, egyébként pedig 10 000 Ft.
(4) A tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve ha az adót az önkormányzat év közben vezeti be, továbbá ha a vállalkozó tevékenységét év közben megszünteti, akkor a fizetendő adó összege a (3) bekezdésben meghatározott tételes adó éves összegének napi időarányosítással megállapított része.
(5) A tételes adózás adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző évről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó esetében, illetve, ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz.”
144. § A Htv. 51. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„51. § (1) Ha az önkormányzat a helyi adót bevezeti, az adóalany köteles a bevezetett adó megállapításához szükséges valamennyi - az önkormányzat felhívásában megjelölt - adatot szolgáltatni az adott év január 1-jei állapotának, illetve évközi bevezetés esetén a rendelet hatálybalépése napjának megfelelően.
(2) Az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, adók módjára behajtandó köztartozások (e rendelkezés alkalmazásában együtt: adó) nyilvántartása során - az adó megállapításához szükséges adatokon túlmenően - csak az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott adóazonosító jelet és a természetes azonosító adatokat tartja nyilván.”
145. § A Htv. 52. §-a 3., 36-37. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek és egyidejűleg a § a következő 42-44. pontokkal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában:]
„3. vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a vagyonkezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a külföldiek ingatlanhasználati jogát is -, a földhasználat és a lakásbérlet,”
„36. eladott áruk beszerzési értéke: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak - a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt - beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró árukészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó árukészlet értékével. Nem minősül eladott áruk beszerzési értékének a saját előállítású - áruvá, göngyöleggé minősített - félkész és késztermékeknek a számvitelről szóló törvény szerint eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt értéke, továbbá az az érték, amelyet a 37. pont szerint anyagköltségként, a 39. pont szerint alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,
37. anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak - a számvitelről szóló törvény szerint - anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint - a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó - pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a leltár szerinti záró anyagkészlet értékével, növelve a leltár szerinti nyitó anyagkészlet értékével. Nem minősül anyagköltségnek a saját vállalkozásában végzett beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értéke, továbbá az az érték, amelyet a 36. pont szerint az eladott áruk beszerzési értékeként, a 39. pont szerint az alvállalkozói teljesítések értékeként kell figyelembe venni,”
„42. saját vállalkozásban végzett beruházás: a számviteli törvény szerinti tárgyi eszköznek minősülő eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, létesítése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása - ide nem értve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat, továbbá az erdőnevelési, erdőfenntartási, erdőfelújítási munkákat - akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja,
43. építési tilalom: az építésügyi hatóság által elrendelt építési tilalom, továbbá a helyi építési szabályzatban az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény alapján elrendelt változtatási, telekalakítási tilalom,
44. helyi és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedés: a díjfizetés ellenében bárki által igénybe vehető menetrendszerinti személyszállító járatokkal lebonyolított közlekedés.”

MÁSODIK RÉSZ

Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosítása

146. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában átalakulás esetén a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérő megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak.”
147. § Az Art. 11/A. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó a bankszámlanyitást követő 15 napon belül közli az adóhatósággal valamennyi pénzforgalmi bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát. A bankszámla nyitásra kötelezett adózó adószámának közlésétől számított 15 napon belül jelenti be az adóhatósághoz elsőként megnyitott bankszámláját.”
148. § Az Art. 12. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) A magánszemély a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszűnését 15 napon belül jelenti be az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget előírja, a befizetéseket nyilvántartja. Az állami adóhatóság az adóazonosító jellel nem rendelkező magánszemély részére az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásával adóazonosító jelet állapít meg.”
149. § Az Art. 13. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Visszterhes ingatlanátruházás esetén - az ingatlannak közérdekű célra történő megvásárlása, illetve a kizárólag magánszemélyek által kötött tartási, életjáradéki és öröklési szerződés keretében történő ingatlan átruházásának kivételével - az ingatlant értékesítő és vevő magánszemélynek; az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélynek - a jogügyletet tartalmazó okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtásakor - az erre a célra az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon be kell jelentenie a 12. § (1) bekezdése szerinti természetes azonosító adatait és az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámát). Amennyiben a bejelentés az adóazonosító jelet, illetőleg ennek hiányában a természetes azonosító adatokat nem, vagy hiányosan tartalmazza, a földhivatal a kérelmet a hiánypótlásig visszautasítja.”
150. § Az Art. 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az adózó az (1)-(2) bekezdésben foglalt bejelentést törvényben előírt feltételek hiánya miatt nem tehette volna meg, bejelentését az előző adóévről vagy annak utolsó hónapjáról, negyedévéről adott bevallásával egyidejűleg, az adóév első napjára visszamenően módosíthatja.”
151. § Az Art. 16. §-a (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózónak az adóazonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a munkáltatóval, a kifizetővel, a megyei (fővárosi) munkaügyi központtal, a hitelintézettel, a társadalombiztosítási szervvel, ha az olyan kifizetést teljesít, amelynek alapján a magánszemélynek adófizetési kötelezettsége keletkezik és azzal összefüggésben a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. A magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) közli a földhivatallal, az illetékhivatallal, a biztosítóintézettel, az adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosító igazolást kiállító szervvel, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójával is, ha ezzel összefüggésben azt adatszolgáltatási kötelezettség terheli. Az előzőekben felsorolt adatszolgáltatásra kötelezettek felhívására a magánszemély bemutatja adóigazolványát (útlevelét). Ha a magánszemély az adóazonosító jelét (nem magyar állampolgárságú magánszemély az útlevélszámát) nem közli, a munkáltató és a kifizető a kifizetést, az adókedvezmény (adómentesség), a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítója az igazolás kiadását - az adóazonosító jel (nem magyar állampolgárságú magánszemély esetében az útlevélszám) közléséig - megtagadja.”
152. § Az Art. 19. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az igazolásban a munkáltató feltünteti a magánszemélyt megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezmény összegét is.”
153. § Az Art. 19. §-a után a következő 19/A. §-sal egészül ki:
„19/A. § (1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a járulékot az adózó az önadózás szabályai szerint állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
(2) A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató, kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli, és az erről szóló igazolást átadja. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
(3) A kifizető, a munkáltató járulékbevallását az önellenőrzés szabályai szerint helyesbítheti, ha nem a jogszabálynak megfelelően vonta le a járulékot.
(4) A magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza a járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el.
(5) A járulékot - a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően - a magánszemély helyesbítheti önellenőrzéssel, ha a (2) bekezdésben említett nyilatkozatot jogszerűen nem tehette volna meg. Az önellenőrzést a jövedelemadóra vonatkozó szabályok alapján kell elvégezni, azzal, hogy az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követő naptól kell felszámítani.
(6) A költségvetési szervek központosított bérszámfejtését végző, e tekintetben munkáltatónak minősülő adózó a társadalombiztosítási járulékot, a magánszemélytől levont nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a rá vonatkozó külön szabályok szerint vallja be és fizeti meg.”
154. § (1) Az Art. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkáltató, a kifizető a megállapított adót, a levont adóelőleget és járulékot saját adóbevallásában vallja be. Ha adóbevallásra egyébként nem kötelezett, az általa levont adóról, adóelőlegről, járulékról, valamint a megállapított jövedelemadó különbözetéről külön adóbevallást tesz.”
(2) Az Art. 20. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az ellenőrzés megkezdését követően a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás nem pótolható.”
155. § (1) Az Art. 23. §-a (3) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól eltérően az adózónak 30 napon vagy a külön törvényben előírt határidőn belül adóbevallást kell tennie - a magánszemély személyi jövedelemadójának kivételével -, ha]
„i) az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás nélkül szűnik meg, vagy adóköteles tevékenységét megszünteti, a megszűnés napjával, kivéve az iparűzési adót, ha az adózó adókötelezettsége az önkormányzat illetékességi területén azért szűnik meg, mert székhelyét, telephelyét áthelyezi, megszünteti,”
(2) Az Art. 23. §-ának (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A (3) bekezdésben említett határidőt az (5) bekezdés első mondata és a (6) bekezdés kivételével - ha törvény másként nem rendelkezik - a (3) bekezdés a)-h) pontjai esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít. A (3) bekezdés i)-j) pontjaiban a bevallás benyújtására előírt határidőt a megszűnés, illetőleg a kötelezettség megszűnésének napjától kell számítani. A (3) bekezdés k) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt a gazdasági kamara, vagy a tevékenység folytatásához szükséges engedélyt visszavonó hatóság határozatának jogerőre emelkedésétől kell számítani.
(5) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adózó azokat az adókat, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétől a cégbejegyzés napjáig, a beszámoló elkészítésére külön jogszabályban előírt határidőt követő 30 napon belül állapítja meg, az erről szóló adóbevallását az éves adóbevallással egyidejűleg nyújtja be. A (3) bekezdés b)-c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy naptári év, az adókötelezettség keletkezésétől a cégjegyzékbe történő bejegyzés napjáig, az elutasító végzés jogerőre emelkedése napjáig, illetőleg az eljárás megszüntetéséről hozott végzés jogerőre emelkedése napjáig terjedő időszakról kell benyújtani. Ez esetben az adót az adózó az adókötelezettség keletkezésekor hatályos előírások szerint állapítja meg.
(6) A (3) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott adóbevallást azokról az adókról, amelyeknél az adómegállapítási időszak egy hónap, egy negyedév, a bevallással még le nem fedett időszakról a cégbejegyzésről, vagy a cégbejegyzési kérelem elutasításáról, illetőleg az eljárás megszüntetéséről hozott végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell benyújtani.”
156. § (1) Az Art. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. A költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül, a visszaigényelt általános forgalmi adót, ha a visszaigényelt adó összege az 500 ezer forintot meghaladja, 45 napon belül kell kiutalni. A visszatérítendő jövedelemadót és járulékot - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóévet követően az igény (bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. Ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,
a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 24. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától,
b) ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, az akadály megszűnésének napjától,
c) ha a kiutalási igény jogosságának az 51. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzése az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított 30 napon belül megkezdődik, s az ellenőrzés akadályozása miatt a 74. § (13) bekezdés e) pontja alapján mulasztási bírság kiszabására vagy az 59. § (1)-(2) bekezdés szerinti elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától
kell számítani.”
(2) Az Art. 27. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha az adóhatóság a (4) bekezdés szerinti kiutalást késedelmesen teljesíti, a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet. Késedelmes kiutalás ellenére sem jár kamat, ha az igénylés (bevallás) az igényelt (bevallott) összeg 50%-át meghaladóan jogosulatlan, vagy a kiutalást az adózó mulasztása akadályozza.”
157. § Az Art. 28. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bankszámla nyitásra kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság kizárólag az adózó bankszámlájára történő átutalással teljesítheti. A bankszámla nyitásra nem kötelezett adózót megillető költségvetési támogatást az adóhatóság átutalással vagy posta útján fizeti ki az adózónak.”
158. § Az Art. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az illetéket - ha törvény másként nem rendelkezik - az illetékhivatal számlájára kell megfizetni, és az illetéktörvényben meghatározott módon kell elszámolni.”
159. § (1) Az Art. 32. §-a (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az állami adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap javára teljesítendő befizetéseket külön számlákon tartja nyilván.”
(2) Az Art. 32. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt adó megfizetésére számolja el. A jogszerűen igényelt költségvetési támogatás beszámításával az adó megfizetettnek, a költségvetési támogatás kiutaltnak minősül. A költségvetési támogatás kiutalása, illetőleg az adó megfizetése időpontjának az igénylés (bevallás) benyújtása, de legkorábban a támogatás esedékessége napját kell tekinteni.”
160. § Az Art. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani, és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató az önadózó magánszemélynek - a vállalkozó részére e minőségében teljesített kifizetések kivételével - az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adót, adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-éig összesített igazolást ad. A magánszemély a vele együtt élő házastársát megillető, de az általa igénybe nem vehető családi kedvezményt adóbevallásában vagy a munkáltatói adómegállapítás során, illetve szükség szerint ezek önellenőrzésével veheti igénybe a házastárs részére a 19. § (4) bekezdése alapján kiadott igazolás, vagy önadózó házastárs esetében az igénybe nem vehető családi kedvezményről adott nyilatkozat alapján.”
161. § Az Art. 36. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az állami adóhatóság engedélye alapján a bizonylat elektronikus vagy optikai adathordozón is megőrizhető, ha az alkalmazott módszer biztosítja az eredeti nyilvántartás összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét.”
162. § Az Art. 45. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság igazgatási szervei és az Állami Pénztárfelügyelet (a továbbiakban: igazgatási szervek) részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás megállapítása, valamint a folyósítás jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. Az igazgatási szerv az állami adóhatóság megkeresésére az általa kezelt adatról tájékoztatást ad, ha az adóhiány megállapításához szükséges.”
163. § Az Art. 47. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adóhatóság jogosult a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, a titoktartási kötelezettség alá tartozó adatról, tényről, körülményről vagy iratról más adóhatóság (vámhatóság) tájékoztatására, ha az valamely adó (vámteher) vagy adóhiány feltárását, behajthatóságának megállapítását lehetővé teszi vagy valószínűsíti. A tájékoztatás joga a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az Országos Munkaügyi Központot és a megyei (fővárosi) munkaügyi központot a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli ellátás mellett van-e kereső tevékenységből származó jövedelme, és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket.”
164. § Az Art. 49. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó, a költségvetési támogatás és a jogszabály alapján a központi költségvetés terhére garanciavállalás (kezesség) címén kifizetett tartozások behajtása ügyében - ha törvény másként nem rendelkezik - első fokon az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) területi szerve (első fokú állami adóhatóság) jár el. A Hivatal területi szerve látja el első fokon a magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetési kötelezettséggel kapcsolatban az ellenőrzési, az utólagos adómegállapítási és a végrehajtási feladatokat. A magánnyugdíjpénztár megkeresésére az adóhatóság az ellenőrzést, a végrehajtást soron kívül folytatja le.”
165. § Az Art. 50. §-ának (6)-(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A külföldi utas, a külföldön bejegyzett vállalkozás, továbbá a diplomáciai és konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és tagjaik általános forgalmi adó visszatérítésének elbírálására, illetőleg a Magyar Köztársaság területén székhellyel, telephellyel, állandó vagy ideiglenes lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi személy, továbbá a külföldön tevékenységet végző társasági adóalany, valamint a fióktelepnek nem minősülő telephelyen gazdasági tevékenységet folytató külföldi vállalkozás adóügyében az eljárásra - ha jogszabály másként nem rendelkezik - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága illetékes.
(7) A fegyveres erők és rendvédelmi szervek, továbbá azok hivatásos és szerződéses állományú tagjai, polgári alkalmazottai, az állami adóhatóság alkalmazottai adóügyeiben - az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, költségvetési támogatások tekintetében - kizárólag a Hivatal Észak-budapesti Igazgatósága jár el.”
166. § Az Art. 53. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) Az állami adóhatóság évenként ellenőrzést folytat le valamennyi magánnyugdíjpénztárnál. Az ellenőrzés keretében az adóhatóság vizsgálja, hogy a magánnyugdíjpénztár a bevallások és a befizetések felülvizsgálatát, a tagdíjtartozások kimutatását elvégezte-e, az aggályos adattartalmú bevallások és a tagdíjtartozások esetén a törvényben előírt intézkedéseket megtette-e. Az ellenőrzés eredményéről a vizsgálat megállapítását tartalmazó jegyzőkönyv egy példányának megküldésével értesíti az Állami Pénztárfelügyeletet.”
167. § Az Art. 56. § (4) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minősül az a magánszemély is, aki az áru értékesítésében a vállalkozás javára személyesen közreműködik.”
168. § (1) Az Art. 74. §-ának (8)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A magánszemély adózó 50 ezer forintig, más adózó 100 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható, ha a bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét késedelmesen teljesíti.
(9) Ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó a (8) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket, továbbá a bevallási kötelezettségét nem teljesítette, 200 ezer forintig, magánszemély esetén 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki, és ezzel egyidejűleg - határidő tűzésével - az adózót teljesítésre hívja fel.”
(2) Az Art. 74. §-ának (12)-(14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(12) Ha az adózó a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát, egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki, az adóhatóság az első alkalommal 100 ezer forintig, ismételt bírságolás esetén az előzőleg kiszabható bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.
(13) A magánszemély 100 ezer, más adózó 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha
a) a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását elmulasztja, vagy azokat az előírásoktól eltérően állítja ki, a könyveket, nyilvántartásokat hiányosan vagy az előírásoktól eltérően vezeti,
b) bejelentési, változás-bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségét hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti,
c) a nyilatkozattételt elmulasztja (a tanúvallomást jogosulatlanul megtagadja),
d) a költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) igénylésénél a fennálló köztartozásáról valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz,
e) az ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.
(14) Az adóhatóság az e törvényben, vagy adót, költségvetési támogatást megállapító törvényben megállapított kötelezettségnek az (1)-(13) bekezdésben nem szabályozott megszegése esetén a magánszemély adózót 20 ezer, más adózót 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja.”
169. § Az Art. 77. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az adóigazgatási eljárásban hozott határozat kézbesítése sikertelen, a határozatot a 25. § (2) bekezdése szerint az adó megfizetésére kötelezhető személlyel kell közölni, ennek hiányában ügygondnokot kell kijelölni. Sikeresnek minősül a kézbesítés, ha a határozat kézbesítése azért volt sikertelen, mert a postai kézbesítés második megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett azt nem vette át és a posta a rá vonatkozó szabályoknak megfelelően a határozatot visszaküldte az adóhatóságnak. Ezzel szemben ellenbizonyításnak van helye. A határozatot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadta.”
170. § Az Art. 81. §-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[(3) Nem engedélyezhető fizetési könnyítés]
„c) a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra”
171. § Az Art. 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő adótartozást - a magánszemélyt terhelő járuléktartozás kivételével -, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.”
172. § Az Art. 88/A. § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik, egyidejűleg a § a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az adóhatóság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 156. § (5) bekezdése szerinti vételár különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi. Az árverési vevő fizetési kötelezettségét megállapító jogerős határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.”
173. § Az Art. 95. §-a (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra.”
174. § Az Art. 96. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki.
„(7) A pénzügyminiszter rendeletben állapíthatja meg az önkormányzati adóhatóság által rendszeresíthető nyomtatványok tartalmát.”
175. § (1) Az Art. 97. §-a j)-k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában]
„j) kifizető: az a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, egyéni vállalkozó, amely (aki) adókötelezettség alá eső jövedelmet juttat, függetlenül attól, hogy a juttatást közvetlenül vagy megbízottja (posta, hitelintézet) útján teljesíti. Kamat esetében kifizető az, aki a kölcsönt igénybe vette, a kötvényt kibocsátotta, osztalék esetében az az adózó, amelynek a vagyona terhére az osztalékot juttatják. Tőzsdei kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult személy közreműködésével kötött ügyletből származó jövedelem esetében kifizető a megbízott (bizományos). Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében kifizető a belföldi illetőségű megbízott (jogi személy, egyéb szervezet vagy egyéni vállalkozó), kivéve a megbízott hitelintézet olyan megbízását, amely kizárólag az átutalás (kifizetés) teljesítésére terjed ki. A külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete útján teljesített adóköteles kifizetése esetén a fióktelepet, illetve a kereskedelmi képviseletet kifizetőnek kell tekinteni. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizető a szerencsejáték szervezője, függetlenül attól, hogy az adóköteles nyereményt közvetlenül vagy közvetítő útján juttatja a magánszemélynek. A járulék tekintetében kifizetőnek minősül a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató is.
k) munkáltató: belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a járulék tekintetében a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató az l) pont szerinti munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, illetve, ha a törvény szerint a magánszemély jövedelemadóját megállapította,”
(2) Az Art. 97. § o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„o) igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik,”
(3) Az Art. 97. § zs) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„zs) be nem jelentett alkalmazott: az a magánszemély, aki az adózó gazdasági tevékenységében személyesen közreműködik, de nem szerepel a Tbj. 46. § (1) bekezdésében említett nyilvántartásban, vagy az előírásoknak megfelelően vezetett alkalmi munkavállalói könyvvel nem rendelkezik és a kifizető, munkáltató nem tudja bizonyítani, hogy a tevékenységében közreműködő jogviszonya kívül esik a nyilvántartási, bejelentési kötelezettségen, vagy a bejelentési kötelezettséget már teljesítette.”

HARMADIK RÉSZ

I. Fejezet

Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosítása

176. § Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„1. § (1) A törvény hatálya kiterjed:
a) a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 73. §-ában,
b) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. §-ában, továbbá
c) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdésében
meghatározott munkáltatóra [a továbbiakban az a)-c) pontban foglaltak együtt: munkáltató].
(2) Alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatható
a) az a természetes személy, aki a Mt. 72. §-a alapján munkavállaló lehet, illetve
b) a Magyarországon működő szakiskolával, középiskolával, alapfokú művészetoktatási intézménnyel, felsőoktatási intézménnyel nappali tagozatos tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló külföldi [a továbbiakban az a)-b) pontban foglaltak együtt: munkavállaló].”
177. § Az Alk. 2. §-a új (5) bekezdéssel egészül ki, a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(5) Az 1. § (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott munkáltató közvetlenül az alaptevékenysége körébe tartozó feladatokra alkalmi munkavállalói könyvvel munkavállalót nem foglalkoztathat.”
178. § (1) Az Alk. 6. §-ának (8) bekezdése a következő új mondattal egészül ki:
„A munkáltató olyan nyilvántartást köteles vezetni, amely tartalmazza a munkavállaló adatait, az AM könyv sorszámát, a lerótt közteherjegy értékét, a nettó kifizetés összegét, valamint a munkavállaló aláírását.”
(2) Az Alk. 6. §-a a következő új (9) bekezdéssel egészül ki:
„(9) A közteherjegyet és az ahhoz kapcsolódó bizonylatokat szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.”
(3) Az Alk. 6. §-a a következő új (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A foglalkoztatást szabálytalannak kell tekinteni és a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye, ha a munkáltató az (1)-(9) bekezdésben foglalt előírásokat megszegi.”
179. § Az Alk. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét - külön jogszabályban foglaltak szerint - átutalja a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár) által vezetett KESZ-re. A Kincstár ezen összegből 40%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 26%-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, 6%-ot a Munkaerőpiaci Alapnak utal át.”
180. § (1) Az Alk. 8. §-a (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Szja. és az Art. rendelkezéseinek alkalmazásában a munkavállaló bérjövedelmeként a kifizetett munkadíj sávjához tartozó - a melléklet szerinti - ellátási alapot, befizetett adóelőlegként ezen ellátási alap 20%-át kell figyelembe venni.
(2) A számviteli elszámolás szempontjából a kifizetett munkadíj és a közteherjegy értékének együttes összegét személyi jellegű egyéb kifizetésként kell elszámolni.”
(2) Az Alk. 8. §-a (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az alkalmi munkavállaló egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra és szolgálati időre jogosult. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai - kivéve a baleseti táppénzt - nem illetik meg. Mentesül a munkavállaló a Tbj. 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól.”
(3) Az Alk. 8. §-a a következő új (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az (1) bekezdésben említett bérjövedelmet nem kötelező bevallania annak a magánszemélynek, akinek ez a jövedelme kevesebb, mint évi 250 ezer forint, és nyugdíjon vagy az Szja. alkalmazásában azzal azonosan adózó jövedelmén kívül más Szja. szerinti adóbevallás alá eső adóköteles jövedelme nem volt.”

II. Fejezet

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosítása

181. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 1. §-a (3) bekezdése helyébe a következő bekezdés lép:
„(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően e törvény hatálya nem terjed ki a helyi önkormányzat által közhasznú munkavégzés (1991. évi IV. törvény 16. §-a) vagy közmunkaprogram keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra.”

III. Fejezet

A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítása

182. § A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 2. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény hatálya nem terjed ki]
„d) a közhasznú munkavégzés vagy a közmunka keretében foglalkoztatottra, valamint az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatott munkavállalóra.”

IV. Fejezet

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény

183. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. §-ának (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
[2. § (1) E törvény rendelkezései nem terjednek ki:]
„g) az állami adóhatóság engedélye alapján végzett általános forgalmi adó visszatérítési tevékenységre, ha azt nem pénzügyi intézmény végzi.”
184. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 5. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(6) A szövetkezeti hitelintézet]
„a) a 3. § (1) bekezdésének a)-f), h) és j) pontjában, illetve a 3. § (2) bekezdésének a) pontjában, valamint”
[meghatározott tevékenységet végezhet.]

V. Fejezet

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

185. § (1) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 6. § (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) Nem tekinthető használt terméknek]
„a) a kávé, továbbá a változatlan (kijavított) állapotban már nem értékesíthető nemesfém termék és drágakő, valamint”
(2) A Fat. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § A hivatkozással meghatározott
a) termékek vonatkozásában a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. év június hónap 30. napján érvényes besorolási rendjét,
b) szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzékének (SZJ) az 1999. év július hónap 1. napján érvényes besorolási rendjét
kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem változtatja meg.”
(3) A Fat. 1. számú melléklete e törvény 5. számú melléklete, a Fat. 2. számú melléklete e törvény 6. számú melléklete szerint módosul.

VI. Fejezet

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény módosítása

186. § (1) Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: APEH tv.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés alkalmazását a bűnügyi igazgató, a bűnügyi igazgató helyettese vagy a területi nyomozó hivatal vezetője engedélyezi. A területi nyomozó hivatal vezetője által kiadott engedélyt a bűnügyi igazgató vagy a bűnügyi igazgató helyettese öt munkanapon belül jóváhagyja. A titkos információgyűjtés végrehajtását az engedélyező ellenőrzi.”
(2) Az APEH tv. 6. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A Hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó:]
„d) a Hivatal Bűnügyi Igazgatóságának, illetőleg területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt a (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával feltartóztathatja vagy előállíthatja,”
(3) Az APEH tv. 6. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi (2)-(3) bekezdés számozása (3)-(4) bekezdésre változik:
„(2) A Hivatal bűnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó a Hivatal Bűnügyi Igazgatóságának, illetőleg területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt személyazonosságának megállapítása érdekében az igazolás megtagadása esetén, illetőleg az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott áruvizsgálat foganatosítása céljából az eljárással érintett személyt az igazoltatás, illetve az áruvizsgálat helyén feltartóztathatja. A feltartóztatás során az adónyomozó a feltartóztatott személyt az intézkedés helyszínének elhagyásában megakadályozhatja. A Hivatal Bűnügyi Igazgatóságának, illetőleg a Bűnügyi Igazgatóság területi nyomozó hivatalainak hatáskörébe tartozó bűncselekmény miatt az adónyomozó előállíthatja, akit bűncselekmény elkövetésén tetten ért, aki bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható, vagy aki az adónyomozó felszólítására magát hitelt érdemlően nem igazolja. A feltartóztatás és az előállítás időtartama a hat órát nem haladhatja meg.”
(4) Az APEH tv. 17. §-át követően a következő alcímmel és a 17/A-17/B. §-okkal egészül ki:

„Jogorvoslat

17/A. § (1) Az e törvényben szabályozott adónyomozói intézkedések, illetve a kényszerítő eszközök alkalmazása miatti jogorvoslatra az államigazgatási eljárás szabályai az irányadók.
(2) A Hivatal Bűnügyi Igazgatósága, illetőleg területi nyomozó hivatala által lefolytatott államigazgatási eljáráshoz kapcsolódó adónyomozói intézkedés elleni panaszt az ügy érdemében hozott, vagy az eljárást megszüntető határozat elleni jogorvoslati kérelemben kell előterjeszteni.
(3) Ha a (2) bekezdésben említett határozat ellen jogorvoslati kérelem előterjesztésére nem kerül sor, az eljáráshoz kapcsolódó adónyomozói intézkedéssel szemben a 17/B. § rendelkezésének figyelembevételével panasznak van helye.
17/B. § (1) Ha az adónyomozói intézkedést követően a 17/A. § (2) bekezdésében említett eljárás nem indul, a panaszt a sérelem bekövetkezésének napjától számított 8 napon belül az intézkedést foganatosító nyomozó hatóság vezetőjéhez kell benyújtani. Ha a panaszolt intézkedéssel kapcsolatban a 17/A. § (1) bekezdés szerinti eljárás indul, a panaszt soron kívül kell elbírálni.
(2) A nyomozó hatóság vezetője a panasz tárgyában a beérkezéstől számított 8 napon belül indokolt határozattal dönt. A határozat ellen a panaszos a közléstől számított 8 napon belül a felettes szerv vezetőjénél fellebbezéssel élhet. A felettes szerv a fellebbezés beérkezésétől számított 8 napon belül indokolt határozatában az első fokú határozatot helybenhagyja, megváltoztatja, vagy megsemmisíti.
(3) A területi nyomozó hivatalok felettes szerve a Bűnügyi Igazgatóság, a Bűnügyi Igazgatóság felettes szerve a Hivatal. A Bűnügyi Igazgatóság és a Hivatal másodfokú határozata bíróság előtt megtámadható.”
(5) Az APEH tv. 20. §-a (4) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg]
„c) az adónyomozói intézkedések és a kényszerítő eszközök alkalmazásának részletes eljárási szabályait, valamint az adónyomozói magatartás szabályait.”

VII. Fejezet

A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény módosítása

187. § A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 35. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„35. § A cégbíróság a cégnyilvántartásban átvezetett változásokról, így különösen a cég bejegyzéséről, törléséről, székhelyének vagy cégjegyzékben nyilvántartott tevékenységi körének megváltoztatásáról, valamint az eljárás megszüntetéséről, illetve a bejegyzési kérelem elutasításáról értesíti az érintett kamarát, adóhatóságot, valamint a Központi Statisztikai Hivatalt.”

VIII. Fejezet

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény módosítása

188. § A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 46. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az (5) bekezdésben meghatározott követelések - kivéve az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követeléseket, valamint az 57. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt követeléseket - nyilvántartásba vételének a feltétele, hogy a hitelező a követelése 1%-át, de legalább 1000 Ft-ot és legfeljebb 100 000 Ft-ot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára - a bírósági ügyszámra hivatkozással - befizessen, és ezt a felszámolónak igazolja. A hitelezők által befizetett összeget mint hitelezői követelést, az 57. § (1) bekezdésének f) pontja szerint kell besorolni. A Gazdasági Hivatal a felszámolót félévente tájékoztatja a számlán lévő összeg nagyságáról.”

IX. Fejezet

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosítása

189. § (1) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény 5. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalap megállapítása során az 1999. január 1-jét megelőzően az SZJ 143 szám, 1999. január 1-jétől az SZJ 74.4 alá tartozó tevékenységből származó árbevételt csökkenti a számlával igazolt - e törvény szerint járulékköteles - ugyanilyen SZJ szám alá tartozó igénybe vett szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg.”
(2) A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény e § (1) bekezdésével megállapított 5. §-ának (4) bekezdését 1996. április 27-től kell alkalmazni.

X. Fejezet

A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosítása

190. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vámtv.) 1. §-a 23. és 34. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, s ezzel egyidejűleg kiegészül a következő 36. ponttal:
[E törvény alkalmazásában]
„23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:
a) a természetes személy, aki büntetlen előéletű;
b) a szervezet,
1. amelynél a kérelem szerinti szakág vezetője büntetlen előéletű, valamint
2. amelynek a kérelem benyújtása időpontjában nincs az állami adóhatóságnál, illetve a vámhatóságnál - a 3. pontban foglalt kivétellel - nyilvántartott tartozása, és
3. a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapon belül - a 4. pont kivételével - a vámhatóságnál nyilvántartott vámtartozása nem haladta meg az ezen időszakban kiszabott vámteher összegének hat százalékát, amennyiben azt a kérelmező a kérelem benyújtása után a vámhatóság felszólítására a számlavezető vámszervvel történt egyeztetést követően az esedékes kamataival együtt 8 napon belül megfizeti, továbbá a befizetés tényét az engedélyező hatóságnál igazolja,
4. a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapon belül nem volt a vámhatóságnál hatvan napon túl nyilvántartott vámtartozása, és
5. nem áll felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt;
c) a vámszempontból való megbízhatóság vizsgálatánál nem kell kizáró okként figyelembe venni
1. azt a vámtartozást, amely azért állt fenn, mert a vámhatóság nem tett eleget az e törvény 135. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségének,
2. az olyan adó- és társadalombiztosítási tartozást, amelynek megfizetésére az illetékes hatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
3. az olyan vámtartozást, amelyre vonatkozóan az azonnali végrehajtást a bíróság, az állami adóhatóság vagy a vámhatóság felfüggesztette;
d) az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló 1994. évi XIII. törvény hatálya alá tartozó vámárukra közölt és esedékes vámteher vámtartozásként csak abban az esetben vehető figyelembe, ha a vámfizetésre kötelezett a hivatkozott törvény szerint a részére járó támogatást a számlájára történő átutalást követő tizenöt munkanapon belül nem fizette meg.
A felsorolt feltételek meglétét - a vámhatósági adatok kivételével - az illetékes vámszervnél a kérelmezőnek évente igazolni, a vámhatóságnak folyamatosan ellenőrizni kell. Jogutódlással létrejött szervezet esetén a feltételeknek a jogelődnél is fenn kell állniuk. A százalékos keret megállapításánál ezer forintra kerekített összeget kell figyelembe venni.”
„34. vámhiány: a jogszerűen kiszabható vámteher és az annál kisebb értékben tévesen közölt vagy nem közölt vámteher különbözete, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte.”
„36. tevékenységi engedély: minden olyan, a vámhatóság által kiadott engedély, amelynek feltétele, hogy a kérelmező vámszempontból megbízható legyen. A tevékenységi engedélyek különösen: kezességvállalás, összevont árunyilatkozat adás, összkezesség, átalánydíjas garanciajegy forgalmazása, engedélyezett feladó, engedélyezett címzett, vámraktár üzemeltetése, aktív feldolgozás, vámszabad terület üzemeltetése, halasztott vámfizetés, egyszerűsített vámvisszatérítés, vámügynök(ség), elfogadott exportőr, egyszerűsített vámérték megállapítás engedélyezése.”
191. § A Vámtv. 7. §-ának (3)-(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) A vámbiztosíték - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű hitelintézet által vállalt vagy felülgarantált külföldi bankgarancia, fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet kezességvállalása lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége - ha e törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem keletkezhet.
(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt annak a kérelem benyújtását megelőzően igazoltan legalább 12 hónapja szállítmányozási tevékenységgel foglalkozó, vagy a kérelem benyújtását megelőzően legalább 12 hónapja vámügynöki engedéllyel rendelkező szervezetnek, illetve ezek szakmai szövetségének, illetve gazdasági érdek-képviseleti szervének ad, amely vámszempontból megbízható és amelynek a kezességvállalásból eredő vámteherfizetési kötelezettségéért belföldi székhelyű hitelintézet, vagy belföldi székhelyű hitelintézet által felülgarantált külföldi bank vagy hitelintézet garanciát vállalt.
(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt, a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:
a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat kezességet;
b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál azonos időben összesen kettőmillió-ötszázezer forint összegű vámteherre vállalhat kezességet;
c) ha a bankgarancia összege egymillió-ötszázezer forint, az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál azonos időben összesen tízmillió forint összegű vámteherre vállalhat kezességet;
d) ha a bankgarancia összege legalább húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat kezességet összeghatárra tekintet nélkül;
e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésénél, továbbá a 7. § (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott vámbiztosítéknál kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.
(6) A (4) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét szállítmányozási tevékenység esetén a kérelmezőnek a székhelye szerint illetékes területi kereskedelmi és iparkamara (továbbiakban: kamara) igazolásával, szakmai szövetség vagy érdek-képviseleti szervezet esetén annak bejegyzését, illetve a nyilvántartásba vételét jogerős bírósági végzéssel kell igazolni. Vámügynökség esetén a feltételek meglétét a vámhatóság hivatalból vizsgálja.
(7) A vámhatóság a kezességvállalási engedélyt visszavonja, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, illetve ha a kezességvállaló az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi. Ez utóbbi esetben a kezességvállalásra jogosító engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - ismételten csak a visszavonást követő két év elteltével adható.
(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és érvényesíthetőségét, továbbá árutovábbítás esetén a kezességvállalás egyszerűsített szabályait e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.”
192. § A Vámtv. 9. §-a a) pontjának 3. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak tekintendő
a) valamennyi eljárásban]
„3. a nemzetközi szállítást végző külföldi tulajdonában lévő és külföldön besorolt (lajstromozott) jármű (fuvareszköz) és szállítótartály, felszerelési, berendezési tárgyaival együtt, továbbá azok alkatrészei és tartozékai, valamint a külföldi tulajdonában lévő és Magyarországon besorolt (lajstromozott) nemzetközi menetrendszerű személy- és áruszállítást végző polgári légi jármű, illetve a külföldi által hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljára behozott külföldi rendszámú gépjármű.”
193. § A Vámtv. 125. §-a (2) bekezdésének 3. pontja helyére a következő rendelkezés lép:
[Vámfizetésre kötelezett]
„3. A vámteher megfizetésére kezességet vállal.”
194. § A Vámtv. 135. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett az előírt vámtehernél nagyobb összeget fizet be a vámhatósághoz (túlfizetés) vagy téves befizetés esetén (tartozatlan befizetés) a vámhatóság a fennmaradó összeget köteles elszámolni a vámfizetésre kötelezett vámtartozásaira. Először a vámot, majd a jövedéki adót, a fogyasztási adót és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá.”
195. § A Vámtv. 148. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Amennyiben a vámteher biztosítékát bankgaranciában nyújtották, az iratoknak az ingó és ingatlan végrehajtásra az állami adóhatósághoz történő átadása előtt a bankgarancia érvényesítése iránt intézkedni kell.”
196. § A Vámtv. 174. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A vámszervezet végzi]
„g) a jövedéki törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott ellenőrzési, adóhatósági feladatok ellátását,”
197. § (1) E törvény 190-196. §-aiban foglalt rendelkezések a kihirdetést követő 15. napon lépnek hatályba, rendelkezéseiket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) Az e törvény 190. §-ával módosított, a Vámtv. 23. § b) pontjának 3. alpontjában foglalt százalékos előírásnak e törvény hatálybalépését követő 12 hónap elteltével kell megfelelnie a kérelmezőnek.
(3) Az e törvény hatálybalépése előtt vámhatóság által kiadott kezességvállalási engedélyek lejáratig érvényesek maradnak.
(4) Az olyan visszavont tevékenységi engedély esetén, amelyet 1999. január 1-jét követően azért vontak vissza, mert az e törvény hatálybalépése előtt érvényes Vámtv. 1. §-a 23. pontja b) alpontjának 2. pontjában foglaltaknak nem felelt meg, a (2) bekezdés szerinti határidőn belül kérelmezhető az új engedély, ha a kérelmező egyébként az e törvény 190. §-ával módosított Vámtv. 1. §-ának 23. pontjában foglaltaknak mindenben megfelel.
(5) A Vámtv. 143. §-a 2000. január 1-jével hatályát veszti.

XI. Fejezet

A 2000. évi dátumváltással kapcsolatban elrendelt bankszünnapra eső pénzfizetési kötelezettségek határideje

198. § Ha jogszabály, bírósági határozat, közjegyzői határozat, bírósági végrehajtói intézkedés, hatósági határozat vagy szerződés alapján teljesítendő pénzfizetési kötelezettség határidejének utolsó napja az 1999. december 30-ára, 31-ére és 2000. január 3-ára, illetve 4-ére elrendelt bankszünnapra esik, a határidő a bankszünnapot követő első munkanapon jár le. Szerződés alapján teljesítendő pénzfizetési kötelezettség esetén a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.

NEGYEDIK RÉSZ

Vegyes rendelkezések

199. § E törvény 2000. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - ettől az időponttól kell alkalmazni.
200. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa tv. 12. §-ának e) pontjában a „konszignációs raktár” szövegrész, a 36. § (1) bekezdésének a) pontjában „- a 37. §-ban meghatározott eltéréssel -” szövegrész hatályát veszti, továbbá a 7. § (2) bekezdésének b) pontjában a „- (4) bekezdésben” szövegrész helyébe a „- (4)-(5) bekezdésben” szövegrész, a 71. §-ának (9) bekezdésében az „(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(8) bekezdésben” szövegrész, a 48. § (3) bekezdésének b) pontjában a „(4)-(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(4) és (7) bekezdésben” szövegrész lép, a 3. számú melléklet I. rész 2/b) pontjában a 13. pontra való hivatkozás 12. pontra változik.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az áfa tv. 48. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy az ott felsorolt tevékenységet folytató adóalanyok 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti adóalap számításánál
a) a 2000. január 1. és 2000. június 30. közötti időszakban az 1999. július 1. és 2000. június 30. közötti időszakban elért bevételüket az 1999. év december hónap 31. napján hatályos 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral (kivéve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat),
b) a 2000. július 1. és 2000. december 31. közötti időszakban - ideértve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat is - a 2000. január 1. és 2000. december 31. között elért bevételüket a 2000. év január hónap 1. napján hatályos 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral veszik figyelembe.
(3) Az áfa tv.-nek e törvény 1. §-ának (2) bekezdésével megállapított 7. §-ának (5) bekezdésében foglalt, az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben adóalany halálának, illetve a cselekvőképesség elvesztésének időpontja 1999. év december hónap 31. napját követi.
(4) Az áfa tv. 71. §-a a következő új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdés számozása (8)-(9) bekezdésre változik.
„(7) Felhatalmazást kap a honvédelmi miniszter és a pénzügyminiszter arra, hogy együttes rendeletben szabályozza az e törvény 12. §-ának j) pontja szerinti igazolás módját.”
(5) Az áfa tv.-nek e törvény 9. §-ával megállapított 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 32. §-ának (3) bekezdésében, e törvény 11. §-ával megállapított 44. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az 1999. december 31. napját követően elhatározott átalakulások esetén kell először alkalmazni.
(6) Az áfa tv.-nek az e törvény 8. §-ával megállapított 30. § (3) bekezdésének b) pontjában, az e törvény 10. §-ának (2) bekezdésével megállapított 33. § (2) bekezdésének c) pontjában, az e törvény 17. §-ával megállapított 67. §-ában foglalt rendelkezéseket, az e törvény 18. §-ával megállapított 70. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket, valamint az e törvény 201. §-ával megállapított 1-2. és 4. számú mellékleteit azokban az esetekben kell alkalmazni először, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése 1999. év december hónap 31. napját követi. Nem kell alkalmazni az áfa tv. 51. § (3) bekezdését a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint átalányadózást választó egyéni vállalkozó adóalany esetében, feltéve, hogy az átalányadózás választását megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó tényleges bevétele nem haladta meg a 4 000 000 forintot.
(7) Az áfa tv.-nek e törvény 201. §-ával és 1. számú mellékletével megállapított 1. számú mellékletének II. rész 2. pontjában foglalt rendelkezéseket 1999. év január hónap 1. napjától kell alkalmazni.
201. § Az áfa tv. 1-2. számú mellékletének helyébe a törvény 1-2. számú melléklete lép, továbbá az áfa tv. 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul.
202. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a Jöt. 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 4. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése előtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi előállítója, illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétől kezdődően értékesíti, köteles az 1999. év december hónap 31. napját követő első adómegállapítási időszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendő adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni.
(2) A fizetendő adót növelő tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek
a) egyik tényezője a terméknek a 2000. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében;
b) másik tényezője a termékre az e törvény 4. számú mellékletével előírt, a 2000. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve az 1999. év december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.
203. § A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 3. § (1) bekezdés a következő új f) ponttal egészül ki, egyidejűleg a bekezdés jelenlegi f) pontja g) pontra változik:
[(1) Külföldi a 2. § c) pontja szerinti gazdasági célú letelepedés nélkül végezhet Magyarországon üzletszerű gazdasági tevékenységként]
„f) olyan tevékenységet, amely az általa megszerzett belföldön lévő termék értékesítésére, illetve szolgáltatás nyújtására korlátozódik, ha ez személyes jelenlét nélkül és az általa külföldön kibocsátott kereskedelmi kártya felhasználásával történik.”
204. § (1) E törvény 57. § (2) bekezdésének, 58. § (5) bekezdésének és 61. §-ának a borra vonatkozó rendelkezéseit 2000. augusztus 1-jétől kell alkalmazni.
(2) E törvény 24. §-ának (2) bekezdése, 25. §-ának (1) bekezdése, 38. §-ának (2), (4) bekezdése és 69. §-a (3) bekezdése az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Egyezményhez történő csatlakozásról és az Egyezmény kihirdetéséről, valamint egyes pénzügyi jogszabályok módosításáról szóló törvény hatálybalépésének napján lép hatályba.
(3) E törvény 20. §-a, 21. §-a, 22. §-ának (1) és (3) bekezdése, 27. §-a, 34. §-ának (1) bekezdése, a Jöt.-nek az e törvény 45. §-ával megállapított 54/A. §-a, 54/B. §-a, 54/C. §-ának (2), (6)-(8) bekezdése, 54/D. §-a, 54/F. §-a, 54/H. §-ának (1), (8)-(9) bekezdése, 54/I. §-a, 54/J. §-a, továbbá e törvény 49. §-a, 57. §-ának (1), (3)-(4) bekezdése, 58. §-ának (1), (4) és (6) bekezdése, 62. §-ának (2) bekezdése, 65. §-ának (1) és (4) bekezdése, továbbá e törvény 185. §-ának (1) bekezdése 2000. augusztus 1-jén lép hatályba.
(4) A Jöt.-nek az e törvény 45. §-ával megállapított 54/H. §-ának (2)-(7) bekezdése, valamint e törvény 62. §-ának (1) bekezdése 2001. január 1-jén lép hatályba.
(5) A Jöt.-nek az e törvény 37. §-a (2) bekezdésével módosított 36. §-a (2) bekezdésének a cseppfolyós és a gáz halmazállapotú gázra vonatkozó rendelkezése 2002. január 1-jén lép hatályba.
(6) A Jöt. 51. §-ának (3) bekezdése és 58. §-ának (4) bekezdése, valamint a Fat. 1. számú mellékletének 4. pontja 2000. augusztus 1-jével hatályát veszti.
(7) A hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény alapján megalakult helyi hegyközségek 2000. január 31-ig kötelesek tagjaikat az e törvény 45. §-ában foglalt kötelezettségeikről írásban tájékoztatni.
(8) Az
a) a szőlőtermelő, aki (amely) a Jöt. e törvény 45. §-ával megállapított 54/C. § (3) bekezdésében előírt bejelentkezést,
b) az egyszerűsített adóraktári engedély megszerzésére kötelezett személy, aki (amely) a Jöt. e törvény 45. §-ával megállapított 54/E. § szerinti egyszerűsített adóraktári engedély iránti kérelmét,
c) a bor adóraktári engedély megszerzésére kötelezett személy, aki (amely) a Jöt. e törvény 45. §-ával megállapított 54/G. § szerinti bor adóraktári engedély iránti kérelmét
2000. június 30-ig a Jöt. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően benyújtja, tevékenységét vámhatósági nyilvántartási szám, egyszerűsített adóraktári engedély, illetve bor adóraktári engedély nélkül a kérelem elutasításáról hozott határozat jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb 2000. december 31-ig jogszerűen folytathatja, feltéve, hogy a Jöt. egyéb rendelkezéseit betartja.
(9) A vámhatóság a 2000. június 30-ig benyújtott bejelentkezést, illetve engedélykérelmet legkésőbb 2000. december 31-ig köteles elbírálni.
(10) A Jöt.-nek a szőlőbor utáni jövedéki adókötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit először azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az adókötelezettség 2000. július 31-ét követően keletkezik. A szőlőbor 2000. augusztus 1-je előtti belföldi értékesítése és importja esetén a Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Fat. rendelkezéseit kell alkalmazni továbbá az 2000. augusztus 1-je előtt keletkezett adóvisszaigénylési jogosultság esetén is. A negyedéves és az éves bevallásra kötelezett adóalanynak a bevallással le nem zárt, 2000. július 31-ig terjedő időszakra fogyasztási adófizetési kötelezettségét meg kell állapítania, és 2000. augusztus 20-ig be kell vallania. A megállapított nettó fogyasztási adót ezen időpontig kell megfizetnie, illetve ezen időponttól igényelheti vissza.
(11) A (8) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő személy, továbbá az egyszerűsített adóraktári engedélyt vagy bor adóraktári engedélyt 2000. augusztus 1-jével megszerző személy a külön jogszabály alapján vezetett nyilvántartása szerinti 2000. július 31-i, tényleges szőlőborkészletét adóraktára nyitókészleteként nyilvántartásba veszi, amely a Jöt. szerinti adókötelezettség keletkezése szempontjából betárolásnak minősül.
(12) Amennyiben a Jöt. e törvény 45. §-ával megállapított 54/E. §-a vagy az 54/G. §-a hatálya alá tartozó szőlőbortermelő 2000. június 30-ig nem nyújtja be az egyszerűsített adóraktári vagy a bor adóraktári kérelmét, a 2000. július 31-én a külön jogszabály alapján vezetett nyilvántartásában kimutatott, tényleges szőlőborkészletét a Fat. szerinti adókötelezettség szempontjából 2000. július hónapban belföldön értékesítettnek kell tekinteni.
(13) Mentes az államigazgatási eljárási illeték alól a szőlőtermelőnek a vámhatósági nyilvántartási száma kiadására, valamint a szőlőbor előállítását végző személynek az egyszerűsített adóraktári vagy bor adóraktári engedély kiadására irányuló eljárása, ha a szőlőtermelő, illetve a szőlőbor előállítását végző személy kérelmét 2000. június 30-ig nyújtja be.
(14) E törvény hatálybalépésének évében a Jöt. XI/A. fejezetének alkalmazásában gazdasági év alatt az augusztus 1-jétől november 30-áig tartó, a gazdasági év tárgynegyedéve alatt az augusztus 1-jétől november 30-áig tartó időszakot kell érteni.
(15) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter arra, hogy 2000. július 1-jéig rendeletben határozza meg a bor és a Jöt. 54/I. § (2) bekezdésében említett melléktermékek lepárlásának rendjét.
(16) Felhatalmazást kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter arra, hogy 2000. július 1-jéig rendeletben határozza meg a Jöt. 54/A. § (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott egyéb borok előállításának, minőség-ellenőrzésének és fogyasztói forgalomba hozatalának szakmai szabályait.
205. § (1) E törvénynek a 72-91. §-ban foglalt rendelkezéseit - a (2)-(6) bekezdések rendelkezéseire is figyelemmel - a 2000. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(2) Az Szja tv. 11. § (3) bekezdés b) pontjának az e törvény 74. §-ával, a 33. § (4) bekezdésének e törvény 78. §-ával, valamint a 34. § (1) bekezdés c) pontjának az e törvény 79. §-ával megállapított rendelkezéseit 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Szja tv. 12. § (3) bekezdésnek d) pontja, a 36. § (4) bekezdésének b) pontja, a 39. § (3)-(4) bekezdése, az 53/A. §, a 71. §, a 78/A. § (8) bekezdése, a 3. számú melléklet II/5. pontja, valamint a 25. § (1) bekezdésében a „továbbá ideértve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztártag magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben befizetett munkáltatói hozzájárulást,” szövegrész, továbbá az Szja tv. 1. számú mellékletének 1.1 pontjában a „házastársi pótlék” szövegrész, a 4.7 pontja, valamint a 8.11 pontjában az „akkor, ha az munkáltató által, kizárólag munkavégzés céljából történik” szövegrész.
(4) Az Szja tv. 28. § (1) bekezdése kiegészül az „..., a hallgatói munkadíj.” szövegrésszel, a 33/A. § felvezető szövege kiegészül a „az adóbevallásban, a munkáltatói és az azzal egyenértékű elszámolásban figyelembe vett jövedelemből” szövegrésszel, a 38. § b) pontja kiegészül a „..., kivéve, ha az áthidaló kölcsön” szövegrésszel, a 41. § (3) bekezdésének utolsó mondatában a „valótlan adat feltüntetésének” szövegrész helyébe „valótlan adatszolgáltatásnak” szövegrész lép, a 49/B. § (6) bekezdésének c) pontjában a „kutatás és kísérleti fejlesztés (SZJ 13)” szövegrész helyébe a „kutatás, fejlesztés (SZJ 73.10.1, 73.20.1)” szövegrész lép, az 57/A. § (1) bekezdésében a „fodrász (SZJ 202100), a kozmetikus (SZJ 202210), a személyszállító (SZJ 091250)” szövegrész helyébe a „fodrász (SZJ 93.02.2), a kozmetikus (SZJ 93.02.23.1), a személyszállító (SZJ 60.22.11)” szövegrész lép, az 58. § (7) bekezdésében „20 ezer” szövegrész helyébe a „40 ezer” szövegrész lép, a 70. § (8) bekezdésének b) pontjában a „postaszolgáltatás (SZJ 09511)” szövegrész helyébe a „postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1)” szövegrész lép, a 78. §-ában az „1998. június 30.” szövegrész helyébe az „1999. július 1.” szövegrész lép, valamint az 5. számú melléklet II/8. pontjában a „KSH besorolási számát” szövegrész helyébe a „vámtarifaszámát” szövegrész lép. Az Szja tv. 33/A. §-ában meghatározott engedmény nem alkalmazható arra a nyugdíjjárulékra, magánnyugdíjpénztári tagdíjra, amelyre vonatkozóan ugyanezen § alapján a magánszemély az előző évre vonatkozó adóbevallásában, munkáltatói és az azzal egyenértékű elszámolásban az engedményt érvényesíthette.
(5) Az Szja tv. 57/A-57/C. §-ának az e § (4) bekezdésével módosított rendelkezéseiben, továbbá az 1997. évi CV. törvény 40. §-ának (6) bekezdésében szabályozott módon és feltételekkel a tételes átalányadózás a 2000. évben is választható.
(6) Az Szja tv. 83. § (4) bekezdés a) pontjának 3. alpontja a költségvetési forrásból történő kifizetés esetén a 2000. adóévben is alkalmazható.
206. § Az Szja tv. 1., 3., 5-7., 10-11. számú melléklete e törvény 7-13. számú melléklete szerint módosul.
207. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 24. §-a (3) bekezdésének második mondata a „terhességi-gyermekágyi segélyben” követően kiegészül a „gyermekgondozási díjban” szövegrésszel; 52. §-ának (4) bekezdésében a „10.” helyébe a „12.” megjelölés lép; 43. §-ának (1) bekezdése a) pontjában az „érdekében az a), c)-d) és f) pontjai” szövegrész helyébe az „érdekében az a) pontja” szövegrész lép; 47. §-ának (1) bekezdése a mondatot kezdő „A” után kiegészül a „46. § (2) bekezdése szerinti” szövegrésszel; 52. §-ának (1) bekezdésében az „a tárgyhavi összesítő bevalláson köteles feltüntetni, és a járulékokkal együtt bevallani és megfizetni” szövegrész helyébe a „az általa folyósított társadalombiztosítási ellátások elszámolásán tünteti fel” szövegrész lép; az Eb. tv. 80. §-a (1) bekezdésének első mondata „... foglalkoztatók” után kiegészül „Á, az egyéni vállalkozók” szövegrésszel;
b) hatályát veszti:
- a Tbj. 5. §-ának (2) bekezdéséből a „biztosítási önkormányzat,” szövegrész; 7. §-ának (2) bekezdése; 22. §-ának (1) bekezdéséből „a gyermeknevelési támogatás és” szövegrész; 22. §-ának (2) bekezdése, 23. §-ából az „a járulék terhére, a járulékfizetést, illetőleg elszámolást, valamint a nyilvántartást és adatszolgáltatást az igazgatási szervvel kötött megállapodás szerint teljesítik” szövegrész; 39. §-ának (3)-(4) bekezdése; 40. §-ának (2) bekezdése; 41. §-ának (2)-(3) és (6) bekezdése; 42. §-ának (2) bekezdése; 45. §-ának (3) bekezdése; 49. §-a és a § előtti cím; 58. §-ának (2) bekezdéséből a „nyugdíjbiztosítási önkormányzat, valamint az egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervei számára” szövegrész;
- a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 137. §-a (2) bekezdésének második mondata;
- az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 84. § (3) bekezdéséből „a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személlyel együtt”, (5) bekezdéséből „a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személy jóváhagyásával” szövegrész; 86/A. §-a (1) bekezdéséből „a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelő személynek a jóváhagyásával” szövegrész;
- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 11/A. §-ának (4) bekezdéséből a „továbbá a társadalombiztosítás igazgatási szerveit felügyelő személy” szövegrész;
- az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 10. §-a;
- az Mpt. 83. §-a (3) bekezdésének b) pontja, 88. §-a (1) bekezdésének e) pontja;
- az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról szóló 1998. évi XXXIII. törvény 65. §-ának (3) bekezdése;
- a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról rendelkező 1998. évi LXVII. törvény 2. §-a, 5. §-ának (1) bekezdése, 8-10. §-a; 12. §-ának (1) bekezdése; 13. §-ának (2) bekezdése; 15. §-ának (2) bekezdése; 16. §-ának (1) bekezdése; 17. §-a; 18-19. §-a; 21. §-a; 22. §-ának (5) bekezdése;
- a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XCI. törvény 39. §-a (8) bekezdésének b) pontja.
(2) Ahol jogszabály járulékigazgatóságról rendelkezik, azon állami adóhatóságot kell érteni.
(3) Az e törvény szerint előírt fizetési kötelezettségeket a 2000. január 1-jétől kezdődő időszakra juttatott (megszerzett) jövedelmek után, első ízben február hónapban kell megfizetni. A törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra kifizetett (elszámolt) jövedelmek után a járulékot a január 12-én benyújtandó bevallásban kell szerepeltetni. Az ezt követően kifizetett (elszámolt), de még a törvény hatálybalépését megelőző időszakra vonatkozó járulékot az eredeti esedékességkor hatályos rendelkezések szerint kell megállapítani, és a 2000. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint kell bevallani és megfizetni.
(4) E törvény 124. §-ának rendelkezéseit az 1999. december 31-ét követően kezdődő keresőképtelenség, illetőleg a 2000. január 1-jétől megnyíló táppénzjogosultságra kell alkalmazni.
(5) Az 1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítéssel biztosítási időt szerezni nem lehet.
208. § (1) Az Itv. 21. § (5) bekezdésének az e törvény 131. §-ával megállapított rendelkezéseit 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.
(2) E törvény Itv.-t módosító rendelkezéseit - az (1) és (4) bekezdésben foglalt rendelkezések kivételével - a hatálybalépés napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési - ingatlanapport esetében a hatálybalépést követően a cégbírósághoz benyújtott cégbejegyzési, illetve változásbejelentési kérelmek szerinti vagyonszerzési - ügyekben, valamint kezdeményezett első fokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének g) és i) pontjai, 26. §-ának (10) bekezdéséből a „valamint a 26. § (9) bekezdésében” szövegrész, 33. § (2) bekezdésének 13. és 29. pontja, a 88. §-ából a „statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény” szövegrész, valamint az Itv. Melléklete 18. címének 8-10. pontjai, továbbá a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 46/B. §-a (1) bekezdéséből a „forgalmi engedélyért, törzskönyvért” szövegrész hatályukat vesztik. Az Itv. 100. §-ában az „illetékek kezelésének és könyvelésének” szövegrész az „illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezelésének, az illetékek kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének” szövegrészre változik.
(3) A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 9-10. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„9. § (1) Az adóazonosító jel és a Társadalombiztosítási Azonosító Jel képzése és az ezekről szóló hatósági igazolványnak a polgár részére első alkalommal történő kiadása díjmentes.
(2) Díjmentesen kell kiadni az (1) bekezdésben meghatározott hatósági igazolványt akkor is, ha a korábban kiadott igazolványban szereplő adat megváltozott, téves, illetve a megváltozott adat beírására szolgáló rovat betelt.
10. § Az adóazonosító jelet, illetőleg a Társadalombiztosítási Azonosító Jelet igazoló hatósági igazolvány kiadásáért az általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összegű igazgatási szolgáltatási díjat fizet a polgár, ha az új hatósági igazolvány kiadása a birtokából való elkerülés (lopás, elvesztés, megsemmisülés) vagy megrongálódás miatt válik szükségessé.”
(4) Az Itv. mellékletének az e törvény 14. számú mellékletének A. pontjával megállapított IX. cím III. 1. pontja 2001. január 1-jén lép hatályba.
209. § Az Itv. melléklete e törvény 14. számú mellékletének megfelelően módosul.
210. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 52. §-ának 12. pontjából az „illetőleg ha az illetékes építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyt visszavonta” szövegrész hatályát veszti. A vállalkozó a 2000. évben keletkezett iparűzési adó alapjának megosztását a Htv. 1999. évben hatályos melléklete alapján is elvégezheti.
211. § A Htv. melléklete helyébe e törvény 15. számú melléklete lép.
212. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 11. § (3) bekezdésének k) pontjából a „tételes” szövegrész, a 29. § (1) bekezdésének első mondatából, továbbá a 32. § (1) bekezdésének harmadik és a (2) bekezdés első mondatából az „állami” szó, a 32. § (2) bekezdésének utolsó mondata, a 32. § (3) bekezdéséből „az állami adóhatóság járulékigazgatóságánál,” szövegrész, a 32. § (7) bekezdésének első mondatából „az adóhatóság értesítésétől számított 30 napon belül” szövegrész, a 49. § (2) bekezdésének d) pontja, a 64. § (2) bekezdése, a 75. § (4) bekezdéséből a „..., ha zárótárgyalást tartottak, a zárótárgyalás napját” szövegrész, 96/B. §, az 5. számú melléklet 3. pontjának második, harmadik és negyedik mondata, az 5. pontjának harmadik mondata, az Art. módosításáról szóló 1997. évi CX. törvény 26. §-ának (9) bekezdése azzal, hogy a külföldi vállalkozó a 2000. év első két negyedévére bevallott társasági adó előlegét 2000. július 15-ig fizeti meg, az Art. módosításáról szóló 1998. évi LXII. törvény 28. §-ának (7) bekezdése, a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 23. §-ának i) pontja.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 82. §-a (6) bekezdésében a „vagy a külkereskedelmi eljárással kapcsolatos illetékek esetében nemzetgazdasági érdekek indokolják” szövegrész helyébe „indokolja” szövegrész lép.
(3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1999. december 31. napjáig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(4) Az adózónak az e törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási és adólevonási kötelezettségét - az Art. e törvény 152. §-ával megállapított 19. §-ának (4) bekezdése és a 160. §-ával megállapított 35. § (1) bekezdésének utolsó mondata kivételével - az 1999. december 31. napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.
213. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg az Art. 1-3., 5-7. számú melléklete az e törvény 16-21. számú mellékleteinek megfelelően módosul.
214. § A 198. § a kihirdetés napján lép hatályba. Rendelkezéseit a hatálybalépés napját megelőzően kiadott jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban megállapított pénzfizetési kötelezettségek, illetőleg a hatálybalépés napját megelőzően megkötött szerződések tekintetében is alkalmazni kell.
215. § (1) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Alk. bevezető mondatából a „magánszemély” szó.
(2) Az Alk. 3. §-a (2) bekezdésének c) pontjában az „1996. évi LXXXVIII. törvény” szövegrész helyébe az „1998. évi LXVI. törvény” szövegrész, a 8. §-ának (4) bekezdésében a „T. 103. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „Tbj. 19. § (3) bekezdésében” szövegrész lép.
(3) A Kjt. 38. §-ának (1) bekezdésében a „86-87/A. §, a 87. § (1) bekezdése,” szövegrész helyébe a „86-86/A. §, 87. § (1) bekezdése, 87/A. §,” szövegrész lép.
216. § Az Alk. melléklete helyébe e törvény 22. számú melléklete.
217. § A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény e törvény 183. §-ával megállapított 2. § (1) bekezdésének g) pontja e törvény kihirdetésével lép hatályba.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1999. november 9-i ülésnapján fogadta el.