1995. évi XX. törvény a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény módosításáról és kiegészítéséről [LÁBJEGYZET_1] 1. § (1) A számvitelről szóló többször módosított 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 26. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(1) Saját tőkeként csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos (az alapító) bocsátott a vállalkozó rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos (az alapító) a (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően az adózott eredményből hagyott a vállalkozónál. A saját tőke részeként kell kimutatni a 41/A. § szerinti értékelésből származó értékhelyesbítéssel azonos összegű értékelési tartalékot is. (2) A saját tőke a jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, az értékelési tartalékból, az előző évek áthozott veszteségéből és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze. Negatív előjelű saját tőke, a saját tőke hiánya csak akkor mutatható ki, ha az alapítókat a halmozott hiány miatt befizetési kötelezettség nem terheli. A tagok halmozott hiány miatti befizetési kötelezettségét az eszközök között az eredménytartalékkal szemben kell állományba venni.” (2) Az Szt. 26. §-ának (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(9) Az adózott eredmény kiegészítéséhez a meglévő eredménytartalék csak akkor vehető igénybe, ha azt e törvény, illetve más törvény szerint nem kötötték le, és az igénybevétel után a lekötött tőketartalékkal, a lekötött eredménytartalékkal, továbbá az értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege meghaladja a jegyzett tőke összegét.” 2. § (1) Az Szt. 27. §-a (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Céltartalék képezhető jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettségek, korengedményes nyugdíj, végkielégítés fedezetére.” (2) Az Szt. 27. §-ának (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: „(3) Biztosítóintézetnél, az értékpapír-forgalmazóknál a 94. § c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint képezhető céltartalék. (4) Pénzintézetnél a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény, valamint a 94. § c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet szerint képezhető céltartalék.” (3) Az Szt. 27. §-ának (5) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: „(5) Az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési árában elismert kamat összegében.” 3. § Az Szt. 31. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségüknél magasabb értékben - a 41/A. §-ban foglaltak kivételével - nem szabad a mérlegbe felvenni.” 4. § Az Szt. 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) A gazdasági társaságokban lévő - tulajdoni részesedést jelentő - befektetésnél értékvesztést kell elszámolni, amennyiben a 34. § (3) bekezdésében foglalt feltételek valamelyike nem teljesül. Az értékvesztés elszámolása során a befektetés könyv szerinti értéke a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetés névértékével arányos összegig csökkenthető.” 5. § Az Szt. a 41. §-a után a következő 41/A. §-sal egészül ki: „41/A. § (1) A 3. § (1) bekezdése szerinti - kettős könyvvitelt vezető - vállalkozó jogosult a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetett módon tartósan szolgáló vagyoni értékű jogokat, szellemi termékeket, tárgyi eszközöket (a beruházások kivételével) és befektetett pénzügyi eszközöket (az értékpapírok, a forintban adott kölcsönök és forintban elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek kivételével) évenként, december 31-i fordulónappal piaci értékükön értékelni. (2) Az évenkénti értékelés során az értékelésbe bevont egyedi eszközönként meg kell állapítani: a) az egyedi eszköz december 31-i fordulónappal meghatározott piaci értékét; b) az egyedi eszköznek e törvény szerint elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett beszerzési értékét (könyv szerinti nettó értékét); c) az a)-b) pontok szerinti értékek különbözeteként az egyedi eszköz értékhelyesbítését. (3) Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke több, mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor a különbözetet a mérlegben az eszközök között „Értékhelyesbítés”-ként, a saját tőkén belül „Értékelési tartalék”-ként kell kimutatni. (4) Amennyiben az értékelésbe bevont egyedi eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, akkor az így mutatkozó különbözetet a 38. § (1) bekezdésében, illetve a 39. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell rendezni. (5) Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani. (6) A (2) bekezdés szerint egyedi eszközönként megállapított értékhelyesbítések tárgyévi és előző évi összegeinek - leltárral alátámasztott - különbsége a) növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit; b) csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző évinél, legfeljebb az előző évi értékhelyesbítés összegéig. A különbségnek azt a részét, amely abból adódik, hogy az egyedi eszköz piaci értéke kevesebb, mint a könyv szerinti nettó értéke, a (4) bekezdés szerint kell elszámolni. (7) Az (1) bekezdés szerint értékelt egyedi eszköznek a könyvekből történő kivezetésekor a hozzákapcsolódó, elkülönítetten nyilvántartott értékhelyesbítését is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben. (8) A kiegészítő mellékletben be kell mutatni az értékhelyesbítések nyitó értékét, növekedését, csökkenését, záró értékét legalább vagyoni értékű jogok; szellemi termékek; ingatlanok; továbbá műszaki berendezések, gépek, járművek; valamint egyéb berendezések, felszerelések, járművek; részesedések; a devizában adott kölcsönök; a devizában elhelyezett hosszú lejáratú bankbetétek szerinti részletezésben. A kiegészítő mellékletben ismertetni kell a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit. (9) Az egyedi eszközök évenkénti értékelésének helyességét, az értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat a 73. § alapján nem kötelező, az (1) bekezdés szerinti értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni. (10) Ha a konszolidálásba bevont vállalat éves beszámolója elkészítésekor élt az (1) bekezdés szerinti értékelés lehetőségével, az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor a (3) bekezdés szerint megállapított, illetve a (6) bekezdés szerint módosított „Értékhelyesbítés” és „Értékelési tartalék” összegét figyelmen kívül kell hagynia. (11) Az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésekor az anyavállalat az összevont (konszolidált) mérlegben szereplő - az (1) bekezdésben meghatározott - eszközöket az összevont (konszolidált) éves beszámoló mérlegfordulónapjával piaci értékükön értékelheti. Ez esetben a (2) bekezdésben foglaltak szerinti értékeléssel meghatározott különbözetet az összevont (konszolidált) mérlegben - a (3)-(8) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - az eszközök között „Értékhelyesbítés”-ként, a saját tőkén belül „Értékelési tartalék”-ként kell kimutatni az anyavállalat és külső tagok (más tulajdonosok) részesedése bontásban.” 6. § (1) Az Szt. a következő 41/B. §-sal egészül ki: „41/B. § (1) A vállalkozó az éves beszámolóban, az egyszerűsített éves beszámolóban az adatokat a 19. § (2), illetve (3) bekezdésének megfelelően forintban, illetve a társasági szerződésben, alapszabályban, alapító okiratban (a továbbiakban: társasági szerződés) rögzített konvertibilis devizában köteles megadni. (2) Amennyiben a vállalkozó engedélyt kap a pénzügyminisztertől az (1) bekezdés szerinti adatoknak forint helyett a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában történő megadására, illetve a társasági szerződésben rögzített konvertibilis deviza helyett forintban történő megadására, a forintról a devizára, illetve a devizáról a forintra való áttéréskor a (3)-(5) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. (3) A (2) bekezdés szerinti áttérésről szóló engedélyben meghatározott áttérési időponttal (mint mérlegfordulónappal) e törvény előírásainak megfelelő éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót kell készíteni az áttérés előtti pénznemben. (4) A (3) bekezdés szerinti éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót a 71. § előírásainak megfelelően az áttérést követő 90 napon belül a cégbíróságon letétbe kell helyezni, a 72. § szerint közzé kell tenni. (5) A (3) bekezdés szerinti - a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott - éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló mérlegében szereplő adatokat a 41/C-41/D. § szerint kell devizáról forintra, illetve forintról devizára átszámítani. Az átszámítás alapján, annak megfelelően az áttérés napjára vonatkozóan külön mérleget kell készíteni forintban, illetve a társasági szerződésben rögzített konvertibilis devizában, majd ezen - a könyvvizsgáló által hitelesített - külön mérleg alapján kell a könyveket megnyitni.” (2) Az Szt. a következő 41/C. §-sal egészül ki: „41/C. § (1) A forintban elkészített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló mérlegének valamennyi tételét az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén kell - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - a társasági szerződésben rögzített devizára átszámítani. (2) A társasági szerződésben rögzített devizanemben fennálló követeléseket, továbbá valuta-, devizakészleteket, illetve kötelezettségeket nyilvántartás szerinti valuta-, devizaösszegükben kell az átszámításnál figyelembe venni. (3) Amennyiben a társasági szerződésben rögzített devizanemben fennálló követeléseknél, valuta-, devizakészleteknél a Ft/deviza árfolyam nőtt, akkor ezen követelések, illetve pénzeszközök forintban kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén számított valuta-, devizaértéke és a társasági szerződésben rögzített devizában fennálló követelések, valuta-, devizakészletek devizaértéke közötti különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni. (4) Amennyiben a társasági szerződésben rögzített devizanemben fennálló kötelezettségeknél a Ft/deviza árfolyam csökkent, akkor ezen kötelezettségek forintban kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén számított devizaértéke és a társasági szerződésben rögzített devizában fennálló kötelezettség devizaértéke közötti különbözetet átszámítási különbözetként kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni. (5) Amennyiben a társasági szerződésben rögzítettől eltérő devizanemben fennálló követelések, pénzeszközök forintértékéből az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékével számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke több, mint ezen követelések, illetve pénzeszközök valutáinak, devizáinak a keresztárfolyamok alapján számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke, akkor a különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni. (6) Amennyiben a társasági szerződésben rögzítettől eltérő devizanemben fennálló kötelezettségek forintértékéből az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékével számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke kevesebb, mint ezen kötelezettségek devizáinak a keresztárfolyamok alapján számított - a társasági szerződésben rögzített devizanem szerinti - devizaértéke, akkor a különbözetet átszámítási különbözetként kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni. (7) A (3)-(6) bekezdések szerinti átszámítási különbözeteket össze kell vonni, és azzal a) nyereség esetén a tőketartalékot kell növelni, b) veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni.” (3) Az Szt. a következő 41/D. §-sal egészül ki: „41/D. § (1) Az áttérést megelőzően a társasági szerződésben rögzített devizanemben elkészített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló mérlegének valamennyi tételét az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon kell - a (2)-(6) bekezdésben foglaltak kivételével - forintra átszámítani. (2) A forintban fennálló követeléseket, továbbá a forint pénzeszközöket, illetve a forintban fennálló kötelezettségeket nyilvántartás szerinti forintösszegükben kell az átszámításnál figyelembe venni. (3) Amennyiben a forintban fennálló követeléseknél, illetve forint pénzeszközöknél a deviza/Ft árfolyam nőtt, akkor ezen követelések, illetve pénzeszközök valutában, devizában kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke és a forintban fennálló követelések, illetve forint pénzeszközök nyilvántartás szerinti forintösszege közötti különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni. (4) Amennyiben a forintban fennálló kötelezettségeknél a deviza/Ft árfolyam csökkent, akkor ezen kötelezettségek devizában kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke és forintban fennálló kötelezettségek nyilvántartás szerinti forintösszege közötti különbözetet átszámítási különbözetként kell a (7) bekezdés szerint figyelembe venni. (5) A társasági szerződésben - az áttérést megelőzően - rögzítettől eltérő devizanemben fennálló követeléseknél, pénzeszközöknél, amennyiben a társasági szerződésben - az áttérést megelőzően - rögzített valutában, devizában kimutatott értékének az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke magasabb, mint ezen követelések, illetve pénzeszközök valutáinak, devizáinak a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézet által meghirdetett, az áttérés napjára vonatkozó valuta-, devizavételi árfolyamon számított forintértéke, a különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni. (6) A társasági szerződésben - az áttérést megelőzően - rögzítettől eltérő devizanemben fennálló kötelezettségeknél, amennyiben a társasági szerződésben rögzített devizában kimutatott értéknek az áttérés napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon számított forintértéke alacsonyabb, mint ezen kötelezettségek devizáinak a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézet által meghirdetett, az áttérés napjára vonatkozó devizaeladási árfolyamon átszámított forintértéke, a különbözetet átszámítási különbözetként a (7) bekezdés szerint kell figyelembe venni. (7) A (3)-(6) bekezdések szerinti átszámítási különbözeteket össze kell vonni, és azzal a) nyereség esetén a tőketartalékot kell növelni, b) veszteség esetén az eredménytartalékot kell csökkenteni. (8) Amennyiben a jegyzett tőke forintra átszámított összege eltér a társasági szerződésben rögzített, és a cégnyilvántartásba bejegyzett jegyzett tőke forintösszegétől, a különbözetet a tőketartalékkal szemben kell rendezni.” 7. § Az Szt. 1. melléklete e törvény melléklete szerint módosul. 8. § (1) A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tatv.) 4. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő t) ponttal: [(2) Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor csökkenti:] „t) a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek b) pontja szerinti átszámítási különbözet összege,” [LÁBJEGYZET_2] (2) A Tatv. 4. §-a (3) bekezdésének s) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [(3) Az adózás előtti eredményt az adóalap számításakor növeli:] „s) gazdasági társaság és szövetkezet átalakulása esetén a jogutód(ok)nak, ha a jogelőd(ök)nél a vagyont összességében felértékelik, a vagyonmérleg szerinti átértékelési különbözet, továbbá a számviteli törvény 41/C. és 41/D. §-a (7) bekezdéseinek a) pontja szerinti átszámítási különbözet, az 5. § (9) bekezdésében meghatározottak szerint,” (3) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 23. §-ának (3) bekezdése kiegészül a következő e) ponttal; és a § (4) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép: [(3) Az (1) bekezdésben, a 21. §-ban, továbbá a 22. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaktól függetlenül az adózónak 30 napon belül adóbevallást kell tennie, ha] „e) a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 41/B. §-a szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, illetve devizáról forintra tér át, az áttérés napjával. (4) A (3) bekezdésben említett határidőt - ha törvény másként nem rendelkezik - a (3) bekezdés a) és b), továbbá e) pontja esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg, éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló elkészítésére jogszabály megállapít.” 9. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezései az 1994. évi éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló készítése során is alkalmazható. (2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52-59. §-a hatályát veszti. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés 1995. március 28-i ülésnapján fogadta el. [LÁBJEGYZET_2] Helyesbítette: Magyar Közlöny 1995/29.