1995. évi C. törvény

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról  [LÁBJEGYZET_1]

Az Országgyűlés az áruforgalom korszerű piacgazdaság eszközeivel harmonizáló feltételeinek megteremtése, továbbá - az aktív vámpolitika eljárási feltételeinek biztosítása mellett - a költségvetési bevételi forrást biztosító vámterheket meghatározó jogszabályok érvényesítése, valamint a vámigazgatási és vámeljárási munka piacgazdaság igényeihez igazodó szemléletének kialakítása céljából a következő törvényt alkotja:

I. RÉSZ

VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Értelmező rendelkezések

1. § E törvény alkalmazásában
1. szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni;
2. külföldi: akit (amit) a devizajogszabályok devizakülföldinek nyilvánítanak;
3. a) vámszervezet: a Vám- és Pénzügyőrség e törvény 174. §-ában foglalt feladatokat ellátó, hatósági jogkörrel rendelkező és hatósági jogkörrel nem rendelkező szervei;
b) vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szervei. Hatósági jogkörrel rendelkező szervek: a vámszervezet vezetője, a vámszervezet központi, területi szerve, a vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, a nyomozó-, valamint szabálysértési hivatal és a vámraktár;
4. vámhivatal hivatalos helye:
a) a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és szolgálati hely hivatalos helyisége, valamint annak a szakfeladat ellátására kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete,
b) a közúti határátkelőhelyen és repülőtereken a határátkelőhelynek és a repülőtérnek a szakfeladat ellátásához szükséges területe,
c) a pályaudvarokon működő vámszervnél a pályaudvar zárt területe, ideértve a raktárhelyiségeket is,
d) vízi határátkelőhelyeken a kikötők, illetőleg a hajóállomások zárt területe,
e) a vámszabad terület, ha ott vámhivatal működik;
5. vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut szabad a vámhatáron át szállítani;
6. kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármű (ideértve az uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízijárművet is), a légi jármű, a közúti jármű (ideértve a vontatót, a felvontatót és a járműegyüttest), csővezetékes, távvezetékes szállítóeszköz és a vasúti gördülőanyag, ha mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;
7. nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy részére érkező, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel kötött Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forintösszeget meg nem haladó egyedi vagy összértékű, illetve ezen értékhatár alatt e törvény 1. számú mellékletében meghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minősülő vámáru, áru behozatala vagy kivitele.
Nem kereskedelmi forgalomnak minősül továbbá a bármilyen vámértékkel vámkezelt gépjármű, amely az 1. számú melléklet 1. pontjában rögzített mennyiségi korlátnak, valamint - ha e törvény másként nem rendelkezik - az 1. számú melléklet 3. pontja alapján a kereskedelmi forgalomban érvényes évjárati előírásnak megfelel;
8. árunyilatkozat: a jogszabály által előírt formában tett nyilatkozat, mely a vámkezelés elvégzéséhez és a külkereskedelmi statisztikai adatszolgáltatáshoz szükséges adatokat tartalmazza, és a termékimportot terhelő vámteherfizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is minősül;
9. vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége;
10. vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás, melynek során a vámáru vagy áru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal;
11. a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történő vámkezelés, kiviteli ellenőrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel;
12. vámellenőrzés: az áruk behozatalát vagy kivitelét ezen törvényben, valamint egyéb jogszabályokban foglalt rendelkezések betartása céljából végzett tevékenység, amely kiterjed minden vámigazgatási eljárásra, a beléptetéstől a vámteher megfizetéséig vagy a kiléptetésig;
13. vámellenőrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetőleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áruküldemények vizsgálata, vállalkozások főkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint más hasonló cselekmény végzése, amely az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozzák;
14. áru (belföldi áru): a vámterületen kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy előállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a belföldi forgalom számára vámkezeltek, vagy e törvény rendelkezései szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;
15. vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;
16. e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minősül a vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a vámtarifába besorolható;
17. pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vámáru, amely vámszempontból az elveszett vámárunak megfelelővel nem helyettesíthető. (Az elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítő áruval lenne pótolható.);
18. behozatal, kivitel: vámárunak/árunak a vámhatáron át történő beszállítása, vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;
19. vagyoni értéket képviselő jog díja: iparjogvédelmi oltalom alatt álló alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati minta, ipari minta) hasznosításáért és megjelölés (védjegy) használatáért, továbbá a szerzői jogi védelem alatt álló mű, illetve az előadóművész előadásának, hangfelvételének, a rádió vagy televízió műsorának felhasználásáért, valamint a know-how átadásáért fizetendő díj;
20. lízing: termelőeszköznek a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak megfelelő szerződés alapján történő átadása;
21. vámteher: a vám, valamint a termék importot terhelő általános forgalmi adó és fogyasztási adó (a továbbiakban az utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a vámbiztosíték megállapítása tekintetében a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók;
22. vámtartozás: közölt és a fizetési határidő lejártáig meg nem fizetett vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;
23. vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amelynek vezetője - több tevékenység folytatása esetén a kérelem tárgya szerinti szakág felelős vezetője is - büntetlen előéletű, vagy öt éven belül nem gazdasági vagy közbizalom elleni bűncselekmény miatt ítélte el a bíróság jogerősen, és mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi tevékenység mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása, valamint a vámhatóság által kimutatott tartozás kiegyenlítését a vámhatóság által kiállított eredeti vámhatározattal és az ezen szereplő összeg befizetését hitelt érdemlően igazolja;
24. zöld folyosó: határátkelőhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt áruk mentesek a vámteher alól;
25. állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni vámellenőrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább 15 munkanapon van igény;
26. közeli hozzátartozó: házastárs, egyenes ágbeli rokon, örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermek, örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülő, testvér, élettárs;
27. hozzátartozó: az 26. pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;
28. hazatelepülő: egyéni munkavállalás vagy más - e törvény és e törvény végrehajtási rendeletében felsorolt - okból, két évet meghaladóan életvitelszerűen külföldön tartózkodott természetes személy;
29. bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22. §-ai hatálya alá tartozó;
30. visszaviteli határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik, határnap kitűzésével;
31. visszahozatali határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldről vissza kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által, határnap kitűzésével történik;
32. elszámolási határidő: a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik, illetőleg a visszahozatali határidő lejártát követő harmincadik napig tart, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott, vagy kivitt, illetőleg aktív vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell kérni;
33. közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru őrzése - ideértve a vámhivatal által üzemeltetett (bérelt) vámraktárat is - vagy hivatalos kísérése;
közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;
34. vámhiány: a közölt vagy nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendő vámteher különbözete.

A törvény hatálya

2. § (1) A törvény területi hatálya - a (2) bekezdésben említett kivételekkel - a vámterületre terjed ki.
(2) Nemzetközi szerződés alapján
a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény hatálya szempontjából a vámterületen működőnek,
b) a vámterületen létesített külföldi vámhivatalt pedig a vámterületen kívül működőnek
kell tekinteni.
(3) A vámszabad területre és a tranzitterületre az e törvényben foglalt külön szabályok irányadók.
(4) A törvény hatálya kiterjed
a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az ezekkel kapcsolatos eljárásra, az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;
b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos minden eljárásra - ideértve a vámterhek kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését, helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenőrzését, a vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint ha e törvény lehetővé teszi, elengedését és mérséklését is -, ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.

Vámterület

3. § (1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete, beleértve a vámszabad területeket is.
(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával. Vámellenőrzés szempontjából vámhatárnak minősül továbbá a tranzitterület és a vámszabad terület határa is.
(3) Külföldi területek - nemzetközi szerződés alapján - a magyar vámterület részét képezhetik.
(4) Tranzitterület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren kialakított, a vámszervezet központi szerve által, a BM Határőrség Országos Parancsnokságával egyetértésben engedélyezett és vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és az átszállítás alatt lévő áruk, postaküldemények, poggyász tárolására kijelölt hely. A tranzitterület - ideértve a tranzitterületen működő létesítményeket is - a vám- és devizarendelkezések alkalmazása szempontjából külföldnek minősül. A tranzitterület létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(5) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az első hazai kikötőbe érkezés előtt, illetve a hazai kikötő elhagyása után a tranzitterületre vonatkozó szabályok irányadók.
(6) A vámszabad terület a vámterület elkülönített része, amely a vám-, deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából - amennyiben jogszabály kivételt nem tesz - külföldnek minősül.

Vámút

4. § (1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a kishatárforgalomban történő áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.
(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi víziutak, a határvízi kikötők, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek. Vámútnak minősül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték.
(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér, mellékútnak minősül.
(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a Kormány hatáskörébe tartozik.

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

5. § (1) A vámáru/áru származási országára, az azt küldő országra, illetőleg a rendeltetés országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad - a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembevételével - a vámterületre behozni, onnan kivinni, illetőleg azon átszállítani.
(2) Nemzetközi szerződésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi) és kulturális vagy hasonló jellegű érdek védelme céljából, illetve veszélyhelyzet esetén, egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény, a Kormány vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi szerződés állandó vagy eseti felmentést adhat.
(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezőtlenebb elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú szállítóeszközöket, az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel együttes rendeletben felemelt vám, tilalom, korlátozás vagy más intézkedés alkalmazását rendelheti el.

Áru elhelyezése szállítóeszközön

6. § (1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak az arra a célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik az utasok kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntartott helyen is elhelyezhető.
(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel (vámzár) alatt történő árufuvarozásra nemzetközi áruforgalomban csak olyan szárazföldi, vízi és légi járművet vagy szállítótartályt szabad használni, amelynek vámbiztosító berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak.
(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a műszaki okból beépített részeit, amelyek személy vagy áru elrejtésére is alkalmasak, szembetűnően meg kell jelölni.
(5) A vámhivatal az ellenőrző vizsgálat vagy az áru berakása alkalmával köteles ellenőrizni, hogy az áruszállításhoz használt jármű vagy szállítótartály vámbiztosító berendezése a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak megfelel-e, illetőleg az áru elhelyezése az (1) és (2) bekezdésben meghatározott helyre történt-e.
(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően történt, ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat megkezdése előtt a vámhivatalnak be kell jelenteni.

Vámbiztosíték

7. § (1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében
a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,
b) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén,
c) az ideiglenes behozatalban,
d) a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől lefelé 20%-ot meghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5% lehet,
e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termelési célból importált adózatlan termékre,
f) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó kiviteli célból továbbított adózatlan termék esetén
a vámáru/áru szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.
(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.
(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása, vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétől az MNB állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.
(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerűen foglalkozik nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi székhelyű, vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal a kezességvállalásból keletkező vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért.
(5) A kezességvállalási engedély a bankgarancia érvényességének időtartama alatt a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:
a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen ötszázezer forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;
b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen két és fél millió forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;
c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta összesen tízmillió forint értékű vámárura/árura vállalhat készfizető kezességet;
d) ha a bankgarancia összege húszmillió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat készfizető kezességet összeghatárra tekintet nélkül;
e) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk/áruk vámterhének megfizetésére kizárólag az e bekezdés a)-d) pontjaiban rögzített bankgarancia fedezetén belül vállalható kezesség.
(6) A kezességvállalási engedély halasztott vámfizetésre vonatkozó készfizető kezesség vállalásra csak az e törvény 132. §-ának (5) bekezdésében meghatározott mértékű bankgarancia nyújtása esetén jogosít fel.
(7) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény előírásai szerint vámszempontból nem megbízható.
(8) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és formáit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
8. § (1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.
(2) A vámbiztosíték mértékét
a) a 7. § (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő összegben,
b) az átviteli rendeltetésű vámáru esetén 15%-os vámtétel, míg a fogyasztási adóról szóló törvény és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében, a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15%-os vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,
c) a 7. § (1) bekezdésének b)-c) pontja esetében a vámteher összegében,
d) a 7. § (1) bekezdésének d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és megfizetendő, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított vámteher összegének különbözetében,
e) a 7. § (1) bekezdésének e)-f) pontja esetében a vámteher összegében
kell megállapítani.
(3) Vámraktár és vámszabad terület üzemeltetéséhez szükséges engedély kiadásához előírt bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt) vámárut/árut terhelő éves vámteher négy százalékában kell meghatározni tízezer forintra kerekítve.
(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a tervezett (lebonyolított) egy évi áruforgalom együttes vámterhének két százaléka - legalább egymillió forint - tízezer forintra kerekítve.
9. § Mentes a vámteher biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendő:
a) az árutovábbítási eljárásban
1. a nemzetközi vámokmány fedezetével érkező vámáru,
2. a vasúti, postai, hajózási és légi forgalomban szállított vámáru, ameddig a fuvarozó vállalat birtokában van,
3. a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezők vámáruja, valamint
4. az a vámáru, amely után a fizetendő vámtehernek megfelelő összeget - a 7. § (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - előre letétbe helyezték, és ezt megfelelően igazolták, továbbá
5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszközök), ha ennek ténye a határvámhivatalnál megfelelően dokumentálható;
b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az előző pontban foglaltakon túlmenően
1. nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru,
2. a központi költségvetési szervek részére érkező vámáru,
3. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (a feldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszköz),
4. a külföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármű,
5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru,
6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru,
7. a közraktárba beraktározott vámáru, amennyiben a közraktárjegyet a vámhivatalnál vámbiztosítékként letétbe helyezi.
10. § (1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak indokoltsága megszűnik.
(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut/árut külföldre vagy vámszabad területre kiszállították, belföldi forgalom számára vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba beraktározták vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották, és azt a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29. §-ában előirányzott vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá, ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.
(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására a törvény 135. §-ában foglaltak az irányadók.

Zálogjog

11. § (1) A vámárut a vámteher erejéig - ideértve a vámtartozást is - törvényes zálogjog terheli.
(2) A vámárut terhelő, a vámhatóság zálogjogát megelőző más zálogjogot a jogosult a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezeltetését követően érvényesítheti.
(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelésre a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően került sor, a zálogjog - a nem közölt vámteher elévülési idején belül - a korlátozások fennállásáig érvényesíthető.
(4) A vámtartozás tekintetében a zálogjog csak az elévülési időn belül, és akkor érvényesíthető, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.
(5) A zálogjog a vámáru jóhiszemű megszerzőjével szemben nem érvényesíthető.
(6) A törvényes zálogjog alapján történő kielégítés a vámáru értékesítése útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerős megállapítása után kerülhet sor.

Vámtarifa

12. § (1) A vámkezelés és a külkereskedelmi adatgyűjtés céljára a külön törvényben kihirdetett vámtarifa szolgál, amelyben meghatározott vámtétellel kell a vámot megfizetni. E rendelkezés szempontjából kivételt képez a (3) bekezdésben megállapított vámtétel.
(2) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék vagy ezzel azonos hatású fizetési kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell a vámkiszabásnál alkalmazni.
(3) A szeszes ital, a dohánytermék, a kávé, továbbá a gépjármű kivételével egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk után.
(4) A nem kereskedelmi forgalom útiholmin felüli értékkeretét e törvény végrehajtási rendelete, mennyiségi kereteit, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű vagy értékű vámáru/áru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet tartalmazza.

Vámárut/árut terhelő fizetési kötelezettségek

13. § (1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatos vámszedés az állam kizárólagos joga, amelyet a vámszervezete útján gyakorol.
(2) Amennyiben törvény vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a vámáru után vámterhet kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének kötelezettségét jelenti.
(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték megfizetése alóli mentességet jelenti.
14. § (1) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vám összegét - az e törvényben meghatározott kivétellel - a vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az illetéktörvénynek megfelelően, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön jogszabály alapján kell kiszabni.
(2) A vámhatóság által kivetett forgalmi adókat a vonatkozó adótörvények által meghatározott mértékben kell megállapítani.
15. § Amennyiben nemzetgazdasági érdekből, átmeneti jelleggel a vámárura
a) törvény alapján általános vámpótlék,
b) kormányrendelet alapján
1. piacvédelmi vámpótlék,
2. dömpingellenes vám, vagy
3. értékkiegyenlítő vám
vethető ki, ezekre a 125. §-ban foglaltak az irányadók.

AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA

Általános rendelkezések

16. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az áru származási helyének azt az országot kell tekinteni, ahol az árut teljes egészében kitermelték, termesztették, tenyésztették vagy előállították, illetőleg azt az országot, ahol az árut vagy az ahhoz felhasznált anyagokat elegendő mértékben megmunkálták, feldolgozták, és ahonnan azt közvetlenül az importáló országba szállítják.
(2) Teljes egészében egy országban kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy előállított árunak tekintendők azok
a) az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban bányásztak ki;
b) a növényi termények, amelyeket az adott országban termesztettek;
c) az élő állatok, amelyek ebben az országban vadonélő vagy tenyésztett állatok szaporulatai;
d) a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt állatoktól nyertek;
e) a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el, fogtak ki;
f) a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeket parti tengereken és tengeri gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánon olyan hajók halásztak, amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek;
g) a feldolgozó hajókon az f) pontban megnevezett, az adott országból származó termékekből előállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat az adott ország hajólajstromába bejegyezték;
h) az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékről vagy tenger altalajából a parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország erre a tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal rendelkezik;
i) a maradékok és hulladékok, amelyek az előállítási folyamatnál keletkeznek, használt áruk, amelyeket ebben az országban gyűjtöttek és csak továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;
j) az áruk, amelyeket az adott országban, kizárólag az a)-i) pontok szerinti árukból vagy származékaikból bármely gyártási fokon állítottak elő.
(3) Az (1) bekezdésben említett elegendő mértékű megmunkálás vagy feldolgozás alatt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az olyan megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként az áru értékében ötven százalékot meghaladó értéknövekedés következik be.
(4) Ha valamely áru előállításában két vagy több ország vett részt, az az ország tekintendő az áru származási országának, amelyben erre a célra létesített vállalkozás az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt megmunkálást, feldolgozást végezte, és a tevékenység elegendő mértékű megmunkálást eredményezett.
(5) Ha egy átalakítási tevékenységről megállapítást nyert, hogy annak kizárólagos célja a hatályos rendelkezések szerint egyébként alkalmazandó eljárási feltételeknél kedvezőbb feltételek elérése, az így előállított áruknak nem lehet a (4) bekezdés értelmében a megmunkálást végző országbeli származást tulajdonítani.

A származás igazolása

17. § (1) A származást igazolni
a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és minden egyéb - áruk behozatalára vonatkozó - jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából,
b) áruk kivitelére vonatkozó jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása végett,
c) származási bizonyítványok és származás igazolására szolgáló okmányok kiállítása, illetve elfogadása egységes gyakorlatának érvényesítése céljából,
d) nemzetközi szerződésekben biztosított kedvezmények igénybevétele céljából
szükséges.
(2) Az áruk származását - ha jogszabály vagy jogszabály alapján államigazgatási eljárásban hozott határozat elrendeli - származási bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következő feltételeknek:
a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felhatalmazott - szervnek kell kiállítania;
b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot tartalmaznia kell, különösen:
1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzéseit,
2. az áruk fajtáját,
3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban más adatokkal helyettesíthetők, így különösen a mennyiség és térfogat megadásával, ha az áruk szállítása alatt jelentős súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a súly nem állapítható meg, vagy ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok biztosítják,
4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot,
5. a feladó nevét.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével, a vámáru származása fuvarlevélből és a rendelkezésre álló egyéb okmányokból állapítható meg. Amennyiben a rendelkezésre álló okmányokból a vámáru származása egyértelműen nem állapítható meg, származási bizonyítvány benyújtását kell megkövetelni.
(4) Ha a vámigazgatási eljárás során a származást illetően kétely merül fel, a (2) bekezdés feltételeinek megfelelő származási bizonyítvány bemutatása esetén is követelhető további bizonyíték annak biztosítása érdekében, hogy a származás megadása a jogszabályban foglalt feltételeknek megfeleljen.

Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírások

18. § A vámáru vagy kivitelre kerülő áru származásának származási okmánnyal történő igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén kötelező.
19. § (1) Nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján az áru származási országának megállapítására és igazolására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai az irányadók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több nemzetközi szerződéshez kapcsolódó származási szabály alkalmazása is felmerülhet, a vámkezelést kérő határozza meg, hogy melyik származási szabály alkalmazását igényli.
(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén nem köteles azt vizsgálni, hogy az áru milyen más nemzetközi szerződés értelmében tekinthető valamely országból származónak.

A vám alapja

20. § (1) A kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke.
(2) A beérkező vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell meghatározni.
(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapítása a 21-27. §-ok alapján történik, ezek egymást követő sorrendje az irányadó oly módon, hogy ha valamely § nem alkalmazható, a következő § alapján kell megkísérelni a vámérték meghatározását.
(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a vámérték megállapítására egyszerűsített eljárási szabályok állapíthatók meg.
(5) A kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru esetén - a (6)-(7) bekezdésben foglaltak kivételével - a vámkezelést kérőnek a vámkezelési kérelemhez csatolnia kell a vámértékbevallást, amelyet a 21-31. §-ok rendelkezéseinek figyelembevételével állított ki.
(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha
a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri el a háromszázezer forintot, és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII. Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: GATT Vámértékegyezmény) 8. Cikkének 1. c) pontjában meghatározott anyagi értéket képviselő jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az importált vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy
b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó vagy korlátozó rendelkezés nem kapcsolódik, és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendő adófizetési kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,
c) a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése a (4) bekezdés szerint történik.
(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha a vámáru vámértéke nem éri el küldeményenként az egymillió forintot, és a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései szerint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a vámkezelést kérő a vámértékbevallást csatolta volna.

A vámérték meghatározás általános szabályai

21. § (1) A vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után -  ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy
a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint
1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok előírnak vagy megkövetelnek,
2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek,
3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;
b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;
c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, egyéb átengedéséből vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a 28. § rendelkezései szerint a kiigazítás elvégezhető; és
d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2)-(4) bekezdés rendelkezései alapján vámcélokra elfogadható.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevőt és az eladót csak akkor kell kapcsolatban állónak tekinteni,
a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának vezetésében;
b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;
c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymással;
d) ha bárki - közvetve vagy közvetlenül - tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek legalább öt százalékát;
e) ha egyikük közvetve vagy közvetlenül irányítja vagy ellenőrzi a másikat;
f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;
g) ha közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt (szervezetet); vagy
h) ha hozzátartozók.
(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban annak meghatározásakor, hogy az ügyleti érték elfogadható-e az (1) bekezdésben meghatározott célra, az a tény, hogy a vevő és az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll egymással, önmagában nem elegendő ok arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha megállapítható, hogy a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha az importőr által nyújtott vagy egyéb információk alapján az állapítható meg, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, ezt a tényt, annak indokait közölni kell az importőrrel, és megfelelő lehetőséget kell adni a válaszadásra.
(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése az (1) bekezdés rendelkezései alapján történik, ha az importőr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló alábbi értékek egyikét:
a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos vagy hasonló áruk egymással kapcsolatban nem álló vevőknek Magyarországra történő eladásakor alkalmaztak;
b) a 22. §, valamint a 23. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy hasonló áruk vámértékét;
c) azt az ügyleti értéket, amelyet az importált árukkal azonos áruknak, egymással kapcsolatban nem álló vevők részére Magyarországra történő eladásakor alkalmaznak, ha ezeket az importált árukat más országban termelték, feltéve, hogy az eladók egyik ügyletben sem állnak kapcsolatban egymással.
(5) A (4) bekezdés szerinti feltételek vizsgálatánál megfelelően figyelembe kell venni a kereskedelmi és mennyiségi szintek között kimutatott különbségeket, a 28. §-ban felsorolt tényezőket és azokat a költségeket, amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor közte és a vevő között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele kapcsolatban levő vevőknek történő eladások esetén nem visel.
(6) A (4) bekezdés szerinti ismérvek vizsgálata az importőr kezdeményezésére és kizárólag összehasonlítási céllal történhet. Helyettesítő értékek nem állapíthatók meg a (4) bekezdés alapján.
(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következő díjakat vagy költségeket, feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ártól:
a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen végzett összeszerelés, üzembe helyezés, karbantartás vagy műszaki segítségnyújtás költségeit;
b) a behozatal utáni szállítási díjakat (a magyar határtól az első belföldi rendeltetési helyig);
c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.
22. § (1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időpontban exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a vámérték meghatározása azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi feltétellel és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak az azonos áruknak az értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt azoknak az eltéréseknek a figyelembevételével, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, ha a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapulvételével történik, amelyből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.
(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében megjelölt költségeket és díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentős különbségeknek a figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó azonos árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.
(4) Ha az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor több azonos áru meglétét állapítják meg eltérő ügyleti értékkel, közülük a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.
23. § (1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § és a 22. § rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időben exportált hasonló áruk ügyleti értéke lesz.
(2) E § alkalmazása esetén a vámérték meghatározásakor azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell felhasználni, amelyeket ugyanazon kereskedelmi szinten és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmazni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azon eltérésekkel, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, hogy a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapulvételével történik, amelyből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.
(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében hivatkozott költségeket és díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentős különbségeknek a figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó hasonló árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.
(4) Ha több hasonló árunál eltérő ügyleti érték állapítható meg, a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.
24. § Ha az importált áruk vámértéke a 21-23. §-ok rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámértéket a 25. § rendelkezései szerint kell megállapítani, vagy ha így sem határozható meg, akkor a 26. § rendelkezései szerint. Az importőr kérelmére a 25. § és 26. § alkalmazási sorrendjét meg kell fordítani.
25. § (1) Ha az importált áruk vagy az azonos, vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban kerülnek eladásra belföldön, az importált áruk vámértéke e § értelmében olyan egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendő áruk behozatalával egy időben vagy közel azonos időben a legnagyobb mennyiségben olyan vevőnek adtak el, aki nem áll kapcsolatban azzal, akitől ilyen árut vásárolt. Ez esetben le kell vonni:
a) a szokásos mértékű vagy a megállapodás szerinti jutalékot, vagy a szokásos nyereséget és az általános költségeket, amelyek Magyarországon az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek fel;
b) a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségeket, amelyek Magyarország területén felmerülnek;
c) ahol szükséges, a 28. § (4) bekezdésében meghatározott költségeket és díjakat; és
d) a vámterhet és egyéb köztartozást, amelyet a hazai jogszabályok alapján a behozatal vagy az áruk eladása miatt fizetni kell.
(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem adtak el az értékelendő áruk importjának időpontjában, illetőleg megközelítőleg azonos időpontban, akkor a vámérték az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy az azonos, vagy hasonló importált árukat Magyarországon az értékelendő áru importját követő legkorábbi időpontban, de legkésőbb kilencven nap múlva, változatlan állapotban eladták.
(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban nem kerültek eladásra Magyarországon, akkor - az importőr kérelmére - a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat további megmunkálás vagy feldolgozás után a legnagyobb mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevőknek, akik nem állnak a 21. § (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel (szervezetekkel), akiktől ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve a további megmunkálás vagy feldolgozás következtében keletkezett értéknövekedést és az (1) bekezdésben felsorolt levonásokat.
26. § (1) Ezen § rendelkezései szerint az importált áruk vámértéke számított értéken alapul. A számított érték az alábbiakból tevődik össze:
a) az importált áruk előállításakor alkalmazott anyagok és gyártási műveletek vagy más megmunkálás költsége, vagy értéke;
b) a nyereség és az általános költségek összege, amely megegyezik az exportáló ország termelői által a Magyarországra irányuló exportra gyártott, az értékelendő árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor szokásosan felszámított összegekkel;
c) minden más költség, amely a hazai jogszabályok által meghatározott vámérték megállapításhoz szükséges.
(2) A vámhatóság nem kötelezhet Magyarországon nem bejegyzett szervezetet, illetve a vámterületen lakóhellyel nem rendelkező természetes személyt arra, hogy a számított érték meghatározása céljából vizsgálatra elszámolást mutasson be, vagy könyvelésébe, illetve más okmányokba való betekintést tegyen lehetővé. Az áruk előállítójának az e § rendelkezései szerinti vámérték megállapítás céljából adott információit azonban a vámhatóság a termelő hozzájárulásával más országban ellenőrizheti, feltéve, hogy a szóban forgó ország illetékes hatóságát arról előzetesen értesíti, és az a vizsgálatot nem ellenzi.
27. § (1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezésre álló adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. Cikke elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint a VII. Cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása alapján sem állapítható meg a vámérték:
a) a Magyarországon gyártott termékek belföldi eladási ára alapján;
b) oly módon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra a magasabb elfogadását irányozza elő;
c) az árunak az exportőr ország belföldi piacán megállapított ára alapján;
d) olyan termelési költség alapján, amely eltér az azonos vagy hasonló áruknak a 26. § rendelkezései szerint meghatározott számított értékétől;
e) harmadik országba irányuló exportra eladott áruk ára alapján;
f) minimum-vámérték figyelembevételével;
g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.
(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére írásban tájékoztatni kell az e § rendelkezései alapján meghatározott vámértékről és az értékmegállapítás módszeréről.
28. § (1) A 21. § alapján történő vámérték meghatározásnál az importált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzá kell adni
a) a következő díjakat és költségeket, amennyiben azokat a vevő viseli, de az árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árban nincsenek benne:
1. jutalék és alkuszdíj, kivéve a vételi jutalékot,
2. a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy tekintet alá esnek a szóban forgó áruval,
3. csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind az anyagköltséget magában foglalja;
b) az alábbi termékek és szolgáltatások arányosan megosztott értékét (ha azokat közvetve vagy közvetlenül, költségmentesen vagy csökkentett költséggel a vevő nyújtja, és azokat az importált áruk exportcélú előállításához vagy eladásához használják fel, illetve veszik igénybe, amennyiben azok értékét a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele):
1. az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló elemek,
2. szerszámok, présminták, öntőformák és az importált áruk előállítása során felhasznált hasonló elemek,
3. az importált áruk előállítása során elhasznált anyagok,
4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint tervrajzok, vázlatok, amelyek nem Magyarországon készültek, és az importált áruk előállításához szükségesek;
c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia- és szerzői díjakat, a vagyoni értéket képviselő jog díját a (2) bekezdésben foglalt esetben;
d) az importált áruk későbbi viszonteladásából, átengedéséből vagy használatából származó haszon bármely részének értékét, amely közvetve vagy közvetlenül visszakerül az eladóhoz.
(2) A vagyoni értéket képviselő jog díját akkor kell vámértéknövelő tényezőként figyelembe venni, amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza, és ha az értékelendő vámárura vonatkozik, továbbá a vevőnek az értékelendő áru megvásárlásának feltételeként azt akár közvetlenül, akár közvetve meg kell fizetnie.
(3) Az értékelendő vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselő jog megvásárlása feltételeinek és értékének ellenőrzése céljából - a vámhivatal kérésére - a vámkezelést kérőnek csatolnia kell a külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és - amennyiben a vámkezelésre kerülő vámáru engedélyköteles - a behozatali engedély vámpéldányát.
(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani (amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza):
a) az importált áruk magyar vámhatárig történő szállítási költségét;
b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállításával kapcsolatos ki- és berakási, valamint anyagmozgatási költségét;
c) a vámhatárig felmerülő biztosítási költséget.
29. § A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

A vámérték meghatározás különös szabályai

30. § (1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott állapotban visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hozzáadott külföldi anyag és alkatrész ára, a passzív feldolgozás ellenében felszámított díj, csomagolási, biztosítási és szállítási költség együttes összege alapján kell megállapítani.
(2) A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére külföldre javítás céljából kiszállított és javítás után visszahozott áruk vámértékének meghatározásakor a javítási költséget és a javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.
(3) Az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló vámértékét - amennyiben a minőségi változásnak megfelelő számla nem áll rendelkezésre - a vámhivatal a 27. §-ban foglaltak alkalmazásával, becslés útján állapítja meg.
(4) Az ipari vámszabad területről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke is szerepel - a 20. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 153. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is kell alkalmazni.
31. § (1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott adatokat vagy utasításokat tartalmazó hordozóeszköz vámértékének meghatározásakor csak magának a hordozóeszköznek az értékét kell figyelembe venni. A hordozóeszköz vámértékébe nem számít bele az adatok vagy utasítások vámértéke, feltéve, hogy ezen érték különválasztható az adott hordozóeszköz vámértékétől. Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselő jog fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) a „hordozóeszköz” kifejezés nem foglalja magában az integrált áramköröket, félvezetőket és hasonló eszközöket, vagy olyan termékeket, amelyek ilyen áramköröket vagy eszközöket tartalmaznak;
b) az „adatok vagy utasítások” kifejezés nem foglalja magában a hang-, kép- vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló digitális jeleket.
32. § (1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru után fizetendő vámteher alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után fennmaradó külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, vagy ennek hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos vagy hozzá legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.
(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai szerint megállapítandó, vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg.
33. § (1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám alapja a vámárunak a csempészet vagy vámorgazdaság bűncselekmény, illetőleg a vámszabálysértés elkövetése napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján fennálló jellegének megfelelő vámértéke.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet megállapítani, hogy az elkövetési tárgyként szolgáló vámáru milyen állapotban volt, mennyi volt a vámértéke, ezeket a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíteni kell.

II. Fejezet

AZ ÁRU, VÁMÁRU VÁMJOGI HELYZETÉNEK RENDEZÉSÉIG ALKALMAZANDÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Áruforgalom vámellenőrzése

34. § (1) A külföldről behozott vámárut vagy a külföldre kivitelre kerülő árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenőrzés alá kell vonni.
(2) A vámellenőrzés az állam kizárólagos joga, amit a vámszervezet szervei útján gyakorol. A vámellenőrzés biztonsága érdekében csak úgy szabad árut a vámterületre behozni, vagy onnan kivinni, hogy arról a vámszervezet szervei tudomást szerezzenek, és a vámellenőrzést el tudják végezni.
(3) A vámellenőrzést az áru származási országára, továbbá a küldő vagy a rendeltetési országra való tekintet nélkül, illetőleg a szállítóeszköz bejegyzési országától, annak tulajdonosától, érkezési és rendeltetési helyétől függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell elvégezni.

VÁMIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK A HATÁRON

Beléptetés

35. § A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából áll.

Kiléptetés

36. § (1) A kiviteli ellenőrzés, az ideiglenes kivitel, a passzív feldolgozás, valamint a tranzitcélú árutovábbítás alá vont áruk kiléptetését a határvámhivatal végzi.
(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban, továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, és az áru külföldre történő kilépésének megállapításából és igazolásából áll.

Jelentkezési kötelezettség

37. § (1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenőrzést követően azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenőrzés után, közvetlenül a kilépés előtt a határvámhivatalnál vámellenőrzés céljából jelentkezni köteles.
(2) Ha a vámellenőrzés külföldön létesített magyar határvámhivatalnál történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési kötelezettség teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerződésben foglaltak figyelembevételével történik.
(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó járművén lépi át, a vámellenőrzés alkalmával tesz eleget jelentkezési kötelezettségének.
(4) Az államfők, kormányfők és a törvényhozó testületek elnökei mentesek a jelentkezési kötelezettség alól.
(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár átlépésére vonatkozó külön jogszabályok előírásait.

Árubejelentési kötelezettség

38. § (1) A vámhatárt bármely irányba átlépő kereskedelmi szállítóeszközről és annak rakományáról - ha nemzetközi szerződés vagy e törvény másként nem rendelkezik - általános írásbeli árubejelentést kell a határvámhivatal részére adni.
(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történő fuvarozás esetén az írásbeli árubejelentéssel egyidejűleg be kell mutatni az áru szállítására vonatkozó fuvarlevelet és vámokmányt is.
(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a kereskedelmi forgalomban a vámhatáron átlépő árut nem kereskedelmi szállítóeszközön vagy kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén kívül szállítják.
(4) Az írásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.
(5) Írásbeli árubejelentést kell adni:
a) a csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámárukról/árukról, behozatali irányú forgalom esetén az első belföldi, a kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó belföldi mérőállomás fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és
b) az elektromos vezetéken beérkező vagy kiszállításra kerülő vámáruról/áruról a vámszervezet központi szerve által kijelölt vámhivatal részére.
(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési kötelezettség alóli mentességet is jelent.
(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - a kábítószert tartalmazó küldemények kivételével - a külföldről érkezett vagy külföldre feladott levelezőlapokról, zárt vagy nyitott levelekről, továbbá az átmenő (tranzit) rendeltetésű postaküldeményekről.

Árubemutatási kötelezettség

39. § (1) A vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő vámárut/árut - ideértve a járművet és a szállítótartályt is - az árubejelentést követően a határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak megfelelő vámigazgatási eljárás alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzését is.
(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles, aki az árut a vámhatáron átviszi.
(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól
a) az államfőknek és a kormányfőknek, a törvényhozó testületek elnökeinek, a külföldi államok kormánya tagjainak, illetőleg a külföldi államok kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérőinek használatára szolgáló áruk;
b) nemzetközi szerződés alapján a bemutatási kötelezettség alól mentesített áruk.
(4) Nem kell a határvámhivatalnak - viszonosság esetén - bemutatni
a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, valamint a nemzetközi szervezetek tisztségviselői, továbbá az említett személyek családjának a velük közös háztartásban élő tagjai;
b) a Magyarországon megtartásra kerülő diplomáciai értekezletekre érkező, illetőleg onnan távozó küldöttségek vezetői és tagjai;
c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, továbbá családtagjaik
személyi poggyászait és az általuk használt járműveket.
(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot az ellenkező rendelkezés kiadásáig vélelmezni kell. A viszonosság kérdésében a külügyminiszter álláspontja az irányadó.
(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogosulttal együtt beérkező és kivitelre kerülő, valamint a hivatali szolgálatával összefüggésben általa vagy számára előre- vagy utánküldött azon poggyászokat kell érteni, amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló tárgyakat tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is, feltéve, hogy az előre- vagy utánküldött poggyász a hivatali szolgálat megkezdéséről, illetve befejezéséről adott értesítéstől számított hat hónapon belül kerül vámkezelésre.
(7) A (4) bekezdésben említett személyi poggyász kizárólag abban az esetben vonható árubemutatási kötelezettség alá, ha alapos okkal feltételezhető, hogy olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes használatra szolgálnak, vagy amelyek behozatala és kivitele a magyar jogszabályok szerint tilos vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve amelyek vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselője jelenlétében lehet lefolytatni.

Ellenőrző vizsgálat a vámhatáron

40. § (1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi szállítóeszközöket és azok rakományát a határvámhivatal köteles beléptető, illetőleg kiléptető ellenőrző vizsgálat alá vonni.
(2) Az ellenőrző vizsgálat magában foglalja
a) a kereskedelmi szállítóeszköz megvizsgálását abból a szempontból, hogy azon árut csak az arra szolgáló rakterületen helyeztek-e el;
b) a kereskedelmi szállítóeszköz adatainak az általános árubejelentésen feltüntetett adatokkal való azonosítását, valamint annak megállapítását, hogy az üresnek jelzett szállítóeszköz valóban üres-e;
c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél, továbbá a darabárunál az azonossági jelek ellenőrzését, illetőleg szükség esetén az azonosság biztosítását;
d) poggyász- és mozgópostakocsinál annak megállapítását, hogy azon nem szállítanak-e olyan árut, amely a vonatkozó szállítási és postai okmányokban nem szerepel;
e) a kiléptetésre kerülő kereskedelmi szállítóeszköz esetén annak megvizsgálását, hogy a rajta lévő áru kivitelben való vámkezelése megtörtént-e;
f) étkező- és hálókocsi, továbbá vízijármű esetén a leltárnak, valamint az utasok ellátását szolgáló készletnek az ellenőrzését;
g) nemzetközi szerződések által kikötött szállítási feltételek teljesülésének ellenőrzését.
(3) Az ellenőrző vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is kell tartani, ha
a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy
b) a vámbiztosíték összegének megállapítása miatt erre szükség van.
41. § (1) Az ellenőrző vizsgálat befejezéséig a kereskedelmi szállítóeszközt mozgásba hozni, arról leszállni vagy arra felszállni, illetőleg abból árut kirakni, vagy oda árut berakni, vonatszerelvényt megosztani csak a határvámhivatal engedélyével szabad.
(2) Az ellenőrző vizsgálatnál az írásbeli általános árubejelentést adó köteles közreműködni, és az ahhoz szükséges segédeszközt és munkaerőt saját költségére és veszélyére biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a feltételeket a vámhivatal az árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére biztosítja.
(3) Az ellenőrző vizsgálatot a vámutak áteresztő képességének növeléséhez és a nemzetközi áruforgalom gyors lebonyolításához fűződő érdek szem előtt tartásával kell végrehajtani. Elsőbbséget kell biztosítani az olyan szállítóeszközök ellenőrző vizsgálatának, amelyeken utasokat, élő állatokat, romlandó árukat, veszélyes anyagokat vagy sürgős életmentő küldeményt szállítanak.

A beléptetés megtagadása

42. § (1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának beléptetését mindaddig megtagadni, amíg annak vámkezelésben való részesítését nem kérik, vagy a kérelem a hatályos jogszabályok, így különösen az állategészségügyi, a növényegészségügyi és a környezetvédelmi jogszabályok alapján nem teljesíthető.
(2) A bármely ok miatt vámigazgatási eljárás alá nem vonható vámárut - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal engedélyével az áru szállítója jogosult külföldre visszaszállítani.
(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a nem teljesíthető kérelem miatt visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és annak rakományát a határvámhivatal jogosult külföldre visszairányítani abban az esetben, ha a beléptetés megtagadása a határátkelőhelyen forgalmi zavart okoz, vagy a határátkelőhely áteresztő képességét hátrányosan befolyásolja.

A kiléptetés megtagadása

43. § A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának kiléptetését mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthető.

Átmeneti megőrzés

44. § (1) Amennyiben a nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó cég, posta vagy vámügynök telephelyére érkező, vámhatóságnak bejelentett vámáru vámjogi sorsának további rendezésére az azzal rendelkezni jogosult nem intézkedik (vámkezelését nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthető), a fuvarozó, szállítmányozó, posta vagy vámügynök rakhelyén (vámraktárában) a vámárut átmeneti megőrzés alatt lehet tartani.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor a vámáru átmeneti megőrzését a vámhatóság az általa szabott feltételek szerint és kijelölt helyen engedélyezheti. Az átmeneti megőrzés alá helyezett vámárukat csak a vámhatóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által megállapított feltételek szerint lehet tárolni.
(3) Az átmeneti megőrzés alatt álló vámáru csak olyan kezelés alá vonható, amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy egyéb fizikai jellemzői megváltoznának.
(4) Az átmeneti megőrzés időtartama legfeljebb harminc nap lehet, azonban ha az átmeneti megőrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor, és az engedély megszerzése iránt a kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották, ez a határidő legfeljebb a hatósági engedély kiadását követő 10. munkanapon jár le. Ezután a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e törvény 70. §-ában foglalt értékesítési szabályok figyelembevételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

III. Fejezet

VÁMJOGI ÉS VÁMELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

Vámfelügyelet

45. § (1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani
a) a vámárut;
b) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan terméket;
c) az e törvény 7. § (1) bekezdés e) pontja alapján vámkezelt árut;
d) a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését igazolni kell.
(2) A vámáru hivatalos kísérésével kapcsolatban felmerülő költség az áru szállítóját terheli.
(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy feldolgozásának és az erre vonatkozóan előírt nyilvántartások vezetésének ellenőrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.
(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták, illetve a vámárut a vámhivatal felügyelete mellett megsemmisítették.
(5) Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történő felhasználásuk alapján - csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtől függően vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára, mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak, amíg a feltétel fennáll és amíg azoknak a meghatározott célra történt felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését, alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat a meghatározott céltól eltérően felhasználni csak a vámhivatal előzetes engedélyével, - a 142. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékű kamattal növelt - vámteher különbözetének megfizetése után szabad.

Vámvizsgálat

46. § (1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.
(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilatkozat adatainak alapulvételével kell elvégezni.
(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át lebonyolódó áruforgalom ellenőrzésének biztosítása céljából - lehet tételes vagy egyszerűsített, az egyszerűsített pedig szúrópróbaszerű vagy adminisztratív, az e törvény végrehajtási rendeletében szereplő feltételek szerint. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a 38. § (7) bekezdése szerint árubejelentési kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. A 39. § (7) bekezdésében foglalt esetek kivételével, nem szabad belső áruvizsgálat alá vonni a 39. § (3) és (4) bekezdése szerint az árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat és a diplomáciai pecséttel ellátott küldeményeket.
(4) A tételes vámvizsgálat külső és belső áruvizsgálatból áll.
(5) Az egyszerűsített vámvizsgálat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottakból áll.
(6) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén egyszerűsített vámvizsgálat nem tartható.
(7) A külső áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének és számjelének megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll. A külső áruvizsgálatot a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása, illetőleg onnan történő kirakása esetén a szállítóeszköz vizsgálatára is ki kell terjeszteni.
(8) A belső áruvizsgálat kiterjed az áru jellegének, mennyiségének, megnevezésének, vámértékének, vámtarifaszámának, származási helyének ellenőrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetőleg iratoknak a megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetőleg a statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.
(9) A vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni, és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az áru jellegének, anyagi minőségének, vámértékének vagy vámtarifaszámának a megállapításához szükséges. A mintavétel tényét, valamint az áruból vett minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a vámhatóság köteles igazolni.
(10) Egyszerűsített vámvizsgálat tartható elsősorban a vámügynökök, a halasztott fizetési engedéllyel rendelkezők által, saját nevükben kért, továbbá a vámhivatal engedélye alapján az e törvényben felsorolt vámkezeléseknél,
a) ha az okmányok alapján a vámteher kiszabásához szükséges minden adat, információ rendelkezésre áll, és
b) a körülmények alapján visszaélésre utaló gyanú nem áll fenn.
(11) A vámvizsgálatot hivatalból kell elvégezni, ha jogszabályt sértő cselekmény elkövetésére van gyanú.
(12) Ha az áru vámkezeléséhez más hatóság vizsgálata is szükséges, a vizsgálat eredményét a vámvizsgálattal egyidőben kell bemutatni.

A vámkezelésre vonatkozó általános rendelkezések

47. § (1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat - az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés céljából bemutatják.
(2) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben megállapított illetékességtől eltérő szabályokat is megállapíthat.
(3) Az illetékes minisztérium javaslata alapján a fokozott ellenőrzést igénylő termékek vámkezelésére szakosított vámkezelőhelyeket kell kialakítani e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételek szerint.
48. § (1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve a vámkezelést kérő saját költségére köteles közreműködni, és a vámkezelés feltételeit biztosítani.
(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén, valamint - szemledíj fizetése mellett - az áruval rendelkezni jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (háziszemle).
49. § (1) A vámáru és a kivitelre kerülő áru azonosságát biztosítani kell.
(2) Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági jel alkalmazásával, mintavétellel, valamint áruleírással, fényképfelvétellel vagy más hasonló módszer igénybevételével történhet.
(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.
50. § (1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmát tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.
(2) Az élő állatok és a gyorsan romló áruk, valamint az e törvény végrehajtási rendeletében sürgősnek minősített szállítmányok vámkezelését soron kívül kell elvégezni.
(3) A baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megrongálódott, beszennyeződött vagy megsérült vámáru vámkezelésénél az áru tényleges állapotát kell figyelembe venni.

Vámáru és az áru vámkezelése

51. § A vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp nem rendelkezik - kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a vámáruval/áruval rendelkezni jogosult vagy megbízottja köteles benyújtani. Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a vámárut közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.
52. § (1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén kell benyújtani.
(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások előírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges. Ezek: a feladóra, a címzettre és az esetleges külkereskedelmi közreműködőre vonatkozó adatok, az áru mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai besorolása, egyéb szükséges okmányok (így különösen: számla, engedély) jelzése, a vámkezeléshez szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási adatok, szállítási adatok, előző vámkezelésre hivatkozás), vámkezelési kérelem. Kereskedelmi forgalomban a vámszervezet központi szerve engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását.
(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik - csatolni kell a számlát és vámértékbevallást, továbbá minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó előírások szerint az adott vámeljárásban szükséges.
(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról. A szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál, a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet.
(5) A „zöld folyosó” igénybevétele szóbeli árunyilatkozatnak minősül.
(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élő közeli hozzátartozók által nem kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra együttes árunyilatkozat is adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény összevonhatóságát.
(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit, valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.
53. § (1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - az Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történő benyújtásával kell árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezők a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenőrzéshez szükséges árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.
(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a halasztott fizetésre jogosultnak engedélyezheti tömegáruk vagy azonos áruk nagytömegű importjára vagy exportjára. Nem engedélyezhető összevont árunyilatkozat adása olyan árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály korlátozza.
54. § (1) A vámkezelést kérő jogosult az árunyilatkozat benyújtása előtt a vámkezelésre kerülő vámárut a vámhivatal ellenőrzése mellett megtekinteni vagy abból szükség esetén mintát venni.
(2) A vámkezelést kérő kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre átadni.
(3) A vámkezelést kérő az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelő, pontos adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - írásban és indokolva - megkövetelheti az adatok valódiságának igazolását.

Az árunyilatkozat ellenőrzése

55. § (1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság köteles ellenőrizni, és ha az az előírásnak megfelel, elfogadni.
(2) Az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérő módosíthatja, illetőleg visszavonhatja. Az árunyilatkozat elfogadását a vámkezelést kérővel szóban közölni kell.
(3) Az írásbeli árunyilatkozat módosítását az elfogadás után is lehetővé kell tenni, ha valamelyik adat hibás bejegyzése nyilvánvaló tévedésnek minősül.
(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja, ha annak ellenőrzésekor azonnal megállapítható, hogy
a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy illetékessége;
b) a vámjogszabályok és a vámterhekre vonatkozó törvények rendelkezéseinek nem felel meg.
(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi és a vámkezelést kérővel egyidejűleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján - de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül - köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk, valamint adminisztratív vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása napján kell a vámkezelést elvégezni.
(6) Az elfogadott írásbeli árunyilatkozatot határozattal kell visszautasítani, ha
a) az áru azonossága nem állapítható meg;
b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;
c) a vámkezelést kérő nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének;
d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bűncselekmény, illetőleg vámszabálysértés vagy devizaszabálysértés elkövetésére van gyanú;
e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható vámértékbevallást vagy számlát csatoltak;
f) a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton helytelen ügyfélazonosító számot tüntettek fel.
(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmeneti megőrzés vagy vámfelügyelet alatt kell tartani, amit a vámhivatal a visszautasítással egyidejűleg továbbra is engedélyez, vagy elrendel.
(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köteles az árunyilatkozaton - illetve vámjegy kiállításával - igazolni.

VÁMÁRU JELLEGET MEGTARTÓ VÁMKEZELÉSEK

Árutovábbítás

56. § (1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely másik vámhivatal vámfelügyelete alá helyezése a vámáru továbbításával történik.
(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vámteher, áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a forgalmi adók biztosításából áll.
(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor kezdődik, a vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a rendeltetési vagy a kiléptetést végző vámhivatalnál történt bemutatásakor fejeződik be.
(4) A vámkezeléshez benyújtott írásbeli árunyilatkozathoz csatolni kell a vámárura vonatkozó okmányokat és bizonylatokat, illetőleg fuvarozott vámáru esetén a fuvarlevelet.
57. § (1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru további vámkezelését kell kérni.
(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezéséről az áru fuvarozója köteles a címzettet a rendeltetési helyre érkezést követően azonnal értesíteni.
(3) A címzett a fuvarozó értesítésének átvételétől számított két munkanapon belül köteles a vámáru vámkezelését kérni.
58. § (1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója köteles a szállítás alatt bekövetkezett baleset, vagy más előre nem látott és a szállítást akadályozó, vagy az alkalmazott azonossági jelek megsérülését okozó eseményről a baleset vagy más esemény színhelyéhez legközelebb levő vámhivatalt haladéktalanul értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.
(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint illetékes vagy az (1) bekezdésben említett vámhivatal kétséget kizáróan megállapítja, hogy a továbbított vámáru baleset, vagy más előre nem látott esemény következtében részben megsemmisült, vagy más módon megrongálódott, az áru felett rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges állapotnak megfelelően vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti), illetőleg az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek hiányában annak vámellenőrzés mellett történő megsemmisítését saját költségére és veszélyére kell kérnie.
59. § (1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi szerződésben meghatározott vámokmány fedezete mellett szállított vámáru továbbítására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai irányadók.
(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott feltétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített szabályokat határozhat meg.
(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban fuvarozott vámárut az áru szállítója csak a rendeltetési hely szerint illetékes - az 58. § (1) bekezdésében írt esetben az ott megjelölt - vámhivatal engedélyével szolgáltathatja ki a címzett részére.
(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhivatal írásban köteles közölni.

Raktározás

60. § (1) Raktározásban történő vámkezelése kérhető annak a vámárunak, amelynek vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülő árunak, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak, de a kiszállításra csak későbbi időpontban kerül sor.
(2) A vámáru/áru vámraktárban raktározható.
(3) A vámhatóság által visszatartott vagy lefoglalt vámáruk/áruk, továbbá a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru/áru azonosításából, a beraktározás és a kiraktározás ellenőrzéséből, továbbá a raktározási határidő megállapításából áll.
61. § (1) A vámraktárban a vámáru/áru legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a hivatalból történő beraktározást.
(2) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból beraktározott áru legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért fizetendő költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.
62. § (1) Vámárunak hivatalból történő raktározása elrendelhető, ha
a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak kiadását megtiltotta;
b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indokolt;
c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk után az esedékes vámterhet határidőre nem fizette meg.
(2) Ha a vámhatóság a vámárunak hivatalból történő beraktározását rendeli el, de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a vámárut a birtokos felelősségére, veszélyére és költségére hivatalból kell a vámraktárba beszállítani.
63. § Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni:
a) a robbanó, a tűzveszélyes és a sugárzó anyagokat;
b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;
c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely olyan nagy terjedelmű, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.
64. § (1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk után fizetendő raktárdíj mértékét - a 144. § (12) bekezdésében foglalt eset kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és soron kívül értékesített, gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes raktárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti különbözetet nem kell megfizetni.
65. § Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi áruk:
a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk/vámáruk a felajánlás napjától;
b) a lefoglalt vámáruk;
c) a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áruk a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedését, illetőleg a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig;
d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig azok tulajdonjogát nem igazolják;
e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a beraktározás napjától számított tizenötödik napig, illetőleg, ha a kért vámeljáráshoz engedély szükséges - és az engedély iránti kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották -, az engedély vagy annak elutasítása keltétől számított nyolcadik napig.

Vámraktár

66. § (1) Vámraktárnak minősül az erre a célra
a) a vámhivatal által üzemeltetett, vagy
b) a vámhatóság által engedélyezett és vámhivatali felügyelet alatt álló
helyiség, terület.
(2) A vámraktár lehet köz- vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak (bérvámraktárnak) minősül a vámhivatal által üzemeltetett, illetve a vámügynök vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár, amelyben bárki rendelkezése alatt lévő vámáruk/áruk raktározhatók. A fuvarozó, szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amelyben csak az általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján érkező vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett vámraktárban a vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett raktározható.
(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az üzemeltető, míg a más szervezet által fenntartott vámraktár esetén raktárengedélyes az a szervezet, aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.
67. § (1) A vámraktár létesítéséhez engedély nem szükséges, ha a vámhivatal a vámraktárt maga üzemelteti.
(2) A vámraktár létesítésének engedélyezése iránti kérelmet a vámszervezet illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.
(3) Az engedélyt ki kell adni, ha
a) a kérelmező magyarországi székhellyel rendelkező szervezet,
b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenőrzésre vonatkozó követelményeknek,
c) a kérelmező a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt érdemlően igazolja,
d) a kérelmező vámszempontból megbízható,
e) a kérelmező a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik,
f) a kérelmező az előírt hatósági építési engedéllyel rendelkezik.
(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
68. § (1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál vagy egyszerűsített eljárásban üzemeltethető. Az egyszerűsített eljárást írásbeli kérelemre a vámszervezetnek a vámraktár létesítési engedélyét kiadó területi szerve engedélyezheti. A köz- és magánvámraktár típusait, valamint ezek normál és egyszerűsített eljárásban való üzemeltetésének részletes szabályait és feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(2) A vámraktár raktárengedélyese és üzemeltetője felelős azért, hogy az árut a vámraktárban való tárolás idején a vámhivatali felügyelet alól ne vonják ki, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok előírásait betartsák.
(3) A beraktározó felelős a vámáru raktározásából származó kötelezettségek teljesítéséért.
(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktározás ideje alatt a vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy a kár megelőzéséhez, enyhítéséhez vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.
69. § A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltető, illetve raktárengedélyes engedélyével - megtekintheti, és a vámáru gondozásához szükséges minden olyan műveletet elvégezhet, amely a vámáru állagát nem változtatja meg.
70. § A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a raktározási határidő lejártakor, illetőleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való utalással és a felszólítás átvételétől számított nyolc napos határidő kitűzésével felszólítani, hogy a vámáru vámjogi sorsának rendezését kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut értékesítheti. Az értékesítésből befolyt összeg elszámolását - ideértve a jogosult részére történő kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.
71. § A vámraktár létesítési engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen raktárengedélyes vagy üzemeltető részére két éven belül újabb létesítési engedély nem adható.

Aktív feldolgozás

72. § Aktív feldolgozásnak minősül a külföldi féllel kötött szerződés keretében a külföldi fél által rendelkezésre bocsátott vámáruval visszaviteli kötelezettség mellett végzett tevékenység, így különösen a feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés, ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy, szervezet részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy részére történő átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő telephelyeinek vagy alvállalkozóinak - igazolási kötelezettség mellett - átadja.
73. § (1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével -, a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll.
(2) A visszaviteli határidőt a szerződésben foglaltak figyelembevételével, de legfeljebb tizenkét hónapban kell megállapítani. Ez a határidő meghosszabbítható, ha a szerződés feltételeinek változása vagy más ok azt indokolja.
(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő visszaszállításának, vámraktárba beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a 142. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamat beszedéséről és a külön jogszabályokban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
74. § (1) Az aktív feldolgozásban történő vámkezeléshez tevékenységi engedély szükséges. A tevékenységi engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkor adhatja meg, ha
a) az aktív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt,
b) a tevékenység nem veszélyezteti az emberi környezetet,
c) a kérelmező a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet,
d) a kérelmező vámszempontból megbízható.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában írt feltételek részletes szabályait az ipari és kereskedelmi miniszter rendeletben állapítja meg.

Ideiglenes behozatal

75. § (1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt is - tulajdonjogának fenntartása mellett, ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.
(2) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat - a használatukkal járó szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.
(3) Az ideiglenes behozatali eljárás - az (1) bekezdésben meghatározott esetekben - olyan vámárukra is kérhető, amelyek azt megelőzően a vámáru jelleget meg nem szüntető más vámkezelésben részesültek.
76. § (1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából - az általános forgalmiadó és fogyasztási adó kivételével -, a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Külföldi által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármű vámkezelésére vonatkozó eltérő szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá vonására e törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített eljárást állapíthat meg.
(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a felelősségére azt használják.
(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy, szervezet részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő a telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében - átadja, vagy azt alkalmazottja használja.
77. § (1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minősül:
a) nemzetközi szerződés, egyezmény alapján külföldről ideiglenes használatra behozható vámáru;
b) bérleti és haszonbérleti szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;
c) a haszonkölcsön szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;
d) a külföldi szervezet által behozott vagy beküldött, a vállalkozási szerződésben meghatározott és az általa vállalt munkákhoz szükséges eszközök (így különösen: munkaeszköz, felszerelési tárgy);
e) az idényjellegű mezőgazdasági munkák végzésére szerződés alapján legfeljebb hatvan napra behozott mezőgazdasági gép;
f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk előállításához ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és mintadarabok;
g) a megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által rendelkezésre bocsátott külföldi forgalmi rendszámú gépjármű, legfeljebb hatvan napig;
h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi szervezet és természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által magyarországi tartózkodása idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk. Személygépkocsi vámkezelése esetén e jogcím alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek (jellegnek) minősül a gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, ebben a pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab személygépkocsi vámkezelése.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két százalékát kell megfizetni - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket -, ha a vámáruval a visszaviteli határidőn belül a 73. § (3) bekezdése szerint számoltak el. Az így fizetendő vám összege a kiszabott vám összegét nem haladhatja meg.
(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 116. § és a 117. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére az ott meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra, továbbá, ha nemzetgazdasági okból a Kormány felmentést ad.
(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a vámáru kiszállítását követő napon, illetőleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendő vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét (az ideiglenes behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül kamatmentesen fizethető meg.
(5) Amennyiben a visszaviteli határidő lejárta előtt a szerződés módosítása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme vagy a belföldi szerződő fél személye változik, a vámárut az elszámolása szempontjából külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét ideiglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem szünteti meg az ideiglenes behozatali eljárást a (4) bekezdésben írtak alkalmazása.
(6) Kipróbálásnak minősül az a tevékenység, amelynek során a belföldi a külföldi fél megbízása alapján, ellenszolgáltatás mellett a vámáru rendeltetésszerű működését ellenőrzi (teszteli).
(7) Bemutatásnak minősül a nemzetközi vásárra, kiállításra vagy hasonló nemzetközi eseményre (verseny, hangverseny, sportesemény, pályázat) történő ideiglenes behozatal.
78. § (1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal ennél hosszabb határidőt is megállapíthat, vagy a korábban megállapított határidőt az indokolt mértékig meghosszabbíthatja.
(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni.
(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

VÁMÁRU JELLEGET MEGSZÜNTETŐ VÁMELJÁRÁS

Belföldi forgalom számára történő vámkezelés

79. § (1) A belföldi forgalom számára történő vámkezelés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából, közléséből, beszedéséből és a vámáru kiadásából áll.
(2) A belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor a vámáru behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítését is ellenőrizni kell.
(3) A belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél a 100-123. §-okban felsorolt, továbbá az 52/1992. (III. 21.) és a 85/1995. (VII. 12.) Korm. rendeletek alapján - ezek hatályban maradásáig - megállapított vámmentességek, valamint a vámtarifatörvény alapján kiadott külön jogszabályban és az e törvény 1. és 2. számú mellékletében meghatározott vámkedvezmények adhatók.

Vámáru kiadása

80. § (1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértő cselekmény elkövetését nem állapította meg és a kiszabott vámterhet megfizették [ideértve a vámtehernek a 135. § (2) bekezdés szerinti kiegyenlítési módját is] vagy annak megfizetésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - halasztott vámfizetési jogosultságot, illetőleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek.
(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - a 45. § (5) bekezdésében említettek kivételével - az áru feletti szabad rendelkezést jelenti.

A vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, denaturálása

81. § (1) Az árunyilatkozatot adó a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozatában kérheti a vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg megsemmisítését.
(2) Az alaktalanított vagy a denaturált vámárut megváltozott jellegének és értékének alapulvételével kell a belföldi forgalom számára vámkezelni.
(3) A vámáru alaktalanításával vagy denaturálásával annak állagában olyan változásnak kell végbemenni, amelynek következtében a vámáru az eredeti célra nem használható fel.
(4) A vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg megsemmisítését a vámkezelést kérő a vámhivatal ellenőrzése mellett, saját költségére és veszélyére köteles elvégezni.
82. § A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárást e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása

83. § (1) A vámkezelést kérő a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlhatja.
(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás - az állam részéről történő elfogadása esetén - mentesíti a felajánlót a vámteherfizetési kötelezettség alól.
(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja el, ha a vámáru a szakhatósági előírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár fedezi, és azt okmányok igazolják.

KIVITELI VÁMKEZELÉSEK

Kiviteli ellenőrzés

84. § (1) A kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
(2) Kiviteli ellenőrzés alá kell vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre visszaszállításra kerülő vámárut (újrakivitel).

Ideiglenes kivitel

85. § Azokat az árukat, amelyeket - nem számítva a szokásos elhasználódás mértékét - állagváltozást nem eredményező művelet céljából, visszahozatali kötelezettséggel szállítanak külföldre, ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.
86. § (1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre kerülő áru azonosságának megállapításából, ennek biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és a kiviteli előjegyzésben kivitt áruk elszámolásából áll.
(2) A visszahozatali határidő - ha jogszabály másként nem rendelkezik - huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.
(3) A magyar honosságú szállítóeszköz ideiglenes kiviteli vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhető.

Passzív feldolgozás

87. § Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut, amelyet visszahozatal szándékával végzett tevékenység (így különösen: feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés) céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.
88. § (1) A passzív feldolgozásban történő vámkezeléshez tevékenységi engedély szükséges. Az engedélyt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium akkor adja ki, ha
a) a passzív feldolgozás végzése nemzetgazdaságilag indokolt;
b) a kérelmező vámszempontból megbízható;
c) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik;
d) a passzív feldolgozásra kivitt áruk azonosítását biztosító vámhatóság által hitelesített dokumentumok révén, bizonyítható a kivitt belföldi áru végtermékbe történt beépítése;
e) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és az illetékes minisztérium engedélyét a passzív feldolgozáshoz bemutatják.
(2) Nem vámkezelhető passzív feldolgozásban az olyan áru, amely behozatalakor a belföldi feldolgozáshoz kötött vámkedvezményben részesült.
89. § (1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az azonosság biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és az elszámolásból áll.
(2) A visszahozatali határidőt a vámhivatal a külkereskedelmi szerződés alapján állapítja meg, amit kérelemre meghosszabbíthat.

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

Vámszabad terület

90. § (1) A vámszabad terület - figyelemmel a 3. § (6) bekezdésében foglaltakra - a vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített olyan terület, ahol a beszállított vámárura a 90-94. §-okat kell alkalmazni.
(2) A vámszabad területen létesített üzem működéséhez szükséges, külföldről behozott termelőeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra - ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat -, illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra ugyancsak a 90-94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból felhasznált vagy elfogyasztott vámárut - amennyiben törvény ettől eltérően nem rendelkezik - vámteher fizetési kötelezettség terheli.
(3) A vámszabad terület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal, a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad engedélyt.
(4) Vámszabad terület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság vámterületén székhellyel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető), amely a vámszabad terület kialakítására, továbbá a vámellenőrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti és
a) a vámszabad területté nyilvánítani kért terület legalább 2000 m2; és
b) az üzemeltető tulajdonában vagy használatában áll;
c) továbbá a vámszabad területet az alaptevékenységen túl más célra nem használják, kivéve a vámszabad területen dolgozók helybeni fogyasztására szolgáló áruk árusítását, a vámszabad területen dolgozók egészségügyi ellátását biztosító szolgáltatás működését, valamint a vámszabad területen lévő létesítmények, berendezések vagyon- és tűzvédelmével, fenntartásával (így különösen: javítás, szerelés, karbantartás, takarítás) kapcsolatos szolgáltató tevékenység végzését;
d) az üzemeltető vámszempontból megbízható;
e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik.
(5) Ipari vámszabad terület létesítése akkor engedélyezhető, ha ott import anyagok és alkatrészek felhasználásával történő exportcélú termelési tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési tevékenységnek tekinthető:
a) az áruval kapcsolatos minden olyan művelet, amelynek eredményeként a termék statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy
b) a bérmunkaszerződés alapján végzett tevékenység, valamint
c) az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás.
(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlő esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben - e törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelően - az (5) bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.
(7) Raktározási célú vámszabad területen külföldről származó vámáru tárolható, ideiglenes jelleggel, harmadik országba vagy a származási országba történő továbbszállításig.
(8) A vámszabad terület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható, az engedélyben foglalt előírások vagy a vámügyi rendtartás megsértése esetén az engedélyt vissza kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltető részére megfelelő időt kell biztosítani a vámterületen levő árukkal való rendelkezéshez annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne veszélyeztesse.
91. § (1) A vámszabad terület vámellenőrzés alatt áll. A vámszabad területre vámárut/árut bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyével és az üzemeltető hozzájárulásával szabad.
(2) Az áruk vámszabad területen való tartásának időtartama jogilag nincs korlátozva.
(3) A vámszabad területre bevitt áru vámfelügyelet mellett történő megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.
(4) A vámszabad területről a vámterület más részére a vámhivatal engedélye és ellenőrzése nélkül kiszállított áruval, illetőleg a vámhivatal által a raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel kapcsolatos vámteher fizetési kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A vámteher megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
92. § (1) A vámszabad területről a vámterület más részére behozott vámáru olyannak minősül, mintha azt közvetlenül külföldről hozták volna be. A vámterület más részéről a vámszabad területre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt külföldre vitték volna. Nem tekinthető külföldnek a vámszabad terület a származási szabályok alkalmazása szempontjából.
(2) A vámszabad területre külföldről beszállításra kerülő vagy onnan külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezések szerint kell vámkezelni.
(3) A vámszabad területre kiszállított árut a kiviteli eljárásra előírt rendelkezések szerint kell vámkezelni.
93. § A vámszabad területre be- és kilépő személyek tekintetében a vámhatárt átlépő utasokra vonatkozó előírások nem alkalmazhatók.
94. § A vámszabad terület működésének és vámügyi rendtartásának részletes szabályozását e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Határmenti gazdálkodás

95. § (1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott mező- és erdőgazdasági tevékenység, amit a szomszédos állam határterületén lakók végeznek.
(2) Határmenti gazdálkodást csak az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján, viszonosság esetén lehet végezni a vámhatártól számított, az egyezményben meghatározott mélységig.
(3) A határmenti gazdálkodás vámellenőrzésének szabályait az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Kishatár áruforgalma

96. § A határterületen lakók által a kishatárforgalomban behozható, illetőleg kivihető árukra vonatkozó szabályokat a vonatkozó nemzetközi szerződés, külön jogszabályok és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

TARIFÁLIS ÉS VÁMJOGI VÁMKEDVEZMÉNYEK, VÁMMENTESSÉGEK

Tarifális vámkedvezmények

97. § A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) gazdasági indok alapján, törvényben szabályozott feltételek szerint, a vámtarifában rögzített vámtételek alóli mentesítést vagy kedvezményt jelent.
98. § A vámkedvezmény formáit és feltételeit, a hatálya alá tartozó áruk vámtételeit a vámtarifatörvény, illetőleg annak végrehajtási rendelete határozza meg.
99. § (1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa-törvény alapján kiadott, külön jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez kötött engedélyjegyes eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámszervezet illetékes területi szerve végzi. Az e törvény, valamint végrehajtási rendelete előírásai szerint a korábban belföldi forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk engedélyjegyes eljárás alá történő utólagos bevonása is kérelmezhető.
(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak az engedélyjegyes eljárásba történő utólagos bevonását a vámszervezet illetékes területi szerve az eredeti vámkezelés naptári évében, ezt követően pedig akkor engedélyezheti, ha a belföldi forgalom számára való vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napja óta három hónapnál hosszabb idő nem telt el.
(3) A vámkedvezményeket - kérelemre - a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor kell alkalmazni.

Vámmentességek

100. § (1) Vámmentes a feladó részére változatlan állapotban visszaküldött vámáru (tértiáru), ha azt a kiléptetéstől számított három éven belül visszahozzák, és az áru belföldi eredetét igazolják.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher-visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet ismételten meg kell fizetni.
(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli hozzájárulásként kiszállított és visszaküldött termelőeszköz - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a kiléptetéstől számított három év elteltével is vámmentesen vámkezelhető, ha nem pénzbeli hozzájárulásként történő kivitele megállapítható a kiviteli bizonylatok alapján.
101. § (1) Vámmentes a vámszabad területre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított, és onnan változatlan vagy feldolgozott (megmunkált) állapotban belföldre visszaszállított, igazoltan belföldi eredetű áru.
(2) Arra az import eredetű árura, amelyre a vámszabad területre történő kiszállításkor vámteher-visszatérítést vettek igénybe, belföldre visszahozatalkor a visszatérített vámteher összegét ismételten meg kell fizetni.
102. § (1) Vámmentes a külföldről visszaérkezett belföldi áruminta, amennyiben az árunyilatkozatot adó hitelt érdemlően bizonyítja, hogy azt ellenszolgáltatás nélkül árumintaként szállította külföldre.
(2) Vámmentes a belföldről belföldi rendeltetéssel külföldi közbeeső területen átszállított belföldi áru.
103. § (1) Vámmentes a külföldi szerződő fél vagy megbízottja által ellenszolgáltatás nélkül, a részére gyártott exportáruba beépítésre vagy annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész, amennyiben a belföldi forgalom számára vámkezelendő vámáru arányban áll a kivitelre kerülő árumennyiséggel. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel kötött szerződést.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követő 12 hónap elteltével a felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell. Eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 142. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthető.
(3) Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi tartózkodása alatt megsérült szállítóeszköz kijavítására behozott alkatrész és felszerelési tárgy abban az esetben, ha a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat külföldre igazoltan kiszállítják, az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlják, vagy vámhivatali ellenőrzés mellett megsemmisítik.
(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgáló burkoló- és segédanyagok.
(5) Vámmentes az élő állatok részére a szállítás alatti időre szolgáló takarmány és más állateledel.
104. § Vámmentes a belföldi forgalom számára vámkezelt áruhoz szerződésen alapuló szavatossági vagy jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül beküldött vámáru, ha a szavatossági vagy jótállási igény érvényesítésével kapcsolatban vámvisszatérítés nem történt.
105. § Vámmentes a belépő motorkerékpár, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges és ilyen gépjárművek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott üzemanyag, illetve más közúti gépjárművek esetében - ha nemzetközi egyezmény ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz - kétszáz liter mennyiségű üzemanyag. Az e jogcímen vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén nem idegeníthető el.
106. § (1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig változatlan állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig a megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévő, az e törvény 88. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint igazolt belföldi eredetű értékrész.
(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes jelleggel kivitt és ott megsérült gépjármű és gépjárműalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító által szolgáltatott gépjármű és gépjárműalkatrész, amennyiben azok értéke a kivitt gépjármű vagy gépjárműalkatrész értékét nem haladja meg. Amennyiben a helyettesítő termék értéke magasabb, a különbözet után a vámterhet meg kell fizetni.
107. § Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön termesztett, tenyésztett áru.
108. § Vámmentesek a nemzetközi forgalomban közlekedő hajók és légi járművek, a menetrendszerűen közlekedő nemzetközi autóbuszjáratok, illetőleg a vasúti étkező- és hálókocsik utasainak, továbbá e járművek személyzetének ellátására szolgáló, valamint a járművek működtetéséhez és fenntartásához szükséges azon készletek, amelyek kizárólag a járművek fedélzetén kerülnek felhasználásra.
109. § (1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződések rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott áruk.
(2) Vámmentes a 39. § (3) bekezdésének a)-b) pontja alapján árubemutatási kötelezettség alól mentesített áru.
(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői, konzuli tisztviselői és a nemzetközi szervezetek velük azonos jogállású tisztviselői, valamint a háztartásukban élő családtagjai és a háztartásukhoz tartozók személyes használatára szolgáló áruk, feltéve, hogy az utóbb említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van.
(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek részére behozott, hivatalos használatra szolgáló áruk.
(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok magyarországi diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási és műszaki személyzetének tagjai és a háztartásukban élő családtagok által az első berendezkedésük céljára behozott tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van. Viszonosság esetén az általuk később behozott személyes használati tárgyak is vámmentesek.
(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jogállásúak részére csak a 45. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el.
110. § (1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási és légitársaságok, továbbá a Magyar Köztársaság területén üzemelő közös határállomások részére érkező szolgálati és forgalombiztosító anyagok, tárgyak a szükségesség igazolása mellett.
(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkező utas az utazás időtartamára személyes használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból előreküld vagy maga után küldet. Vámmentes útiholminak minősülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkező utasok külföldi utazásuk időtartamára személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott vagy külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikkek kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében nem minősíthető vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszes ital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján - e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
111. § (1) Vámmentesek az államfőnek, a kormányfőnek és a törvényhozó testület elnökének e minőségében adott ajándékok.
(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve nyilvántartásba vett jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a menekülteket ellátó költségvetési szervek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, feladatuk ellátásához szükséges és az általuk ingyenesen szétosztásra kerülő szokásos küldemények, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.
(3) Nem kezelhetők vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak szerint
a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,
b) a mentőautó, tűzoltóautó, valamint a mentéshez és tűzoltáshoz behozott vízi és légi járművek kivételével a gépjármű.
(4) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére ellenszolgáltatás nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülő gyógyszer-, élelmiszer- és ruhanemű-küldemények.
(5) Vámmentesek a tűzvész, árvíz vagy más elemi csapás károsultjai részére ellenszolgáltatás nélkül érkező élelmiszerek, gyógyszerek és ruházati tárgyak, valamint a létfenntartáshoz szükséges egyéb használati tárgyak (így különösen: edények, sátrak, ágyak, takarók).
(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és kegytárgyak, templomi orgona, továbbá azok templomai és imaházai építéséhez és felújításához ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el.
(7) Vámmentesek a katonai temetők felújítására ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok.
(8) Vámmentesek az állami, önkormányzati és egyházi kórházak, rendelőintézetek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező embergyógyászati anyagok, egészségügyi felszerelések, műszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás ellenében bérbe vagy használatba.
(9) Vámmentesek a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból behozott építési anyagok.
(10) Vámmentesek az elemi csapás elhárításához tűzoltók, mentők vagy más segélyalakulatok által behozott és feladatuk teljesítése során felhasznált áruk.
112. § (1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék legfeljebb a házasságkötést követő egy évig, ha azok összértéke házaspáronként az ötvenezer forintot nem haladja meg. A vámkedvezmény ötvenezer forint feletti egyedi értékű ajándéknál is alkalmazható az előbbi értékig. Ez a kedvezmény gépjárműre azonban nem vehető figyelembe.
(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve a hagyatékhoz tartozó kereskedelmi árukészletet és a nem az örökös hivatásának, foglalkozásának gyakorlásához szükséges munkaeszközt.
113. § (1) Vámmentesek a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek, a Magyarországon kereső tevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából legalább 12 hónapra második lakást berendezők vagy külföldön keresőtevékenység vagy tanulmányok folytatása céljából fenntartott második lakást megszüntetők, valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezők, a humanitárius okokból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkező) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt, és azok
a) beköltözésük előtt legalább hat hónapon keresztül tulajdonukban és használatukban voltak, és
b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából szokásos családi szükségletnek minősülnek azok az ingóságok, amelyek az érdekeltek személyes használatában vagy háztartásában vannak, jellegük és mennyiségük szerint nem szolgálhatnak semmilyen kereskedelmi célt, és nem irányulnak gazdasági tevékenységre, továbbá a kézműves vagy szabadfoglalkozású tevékenységek azon eszközei, amelyek az érdekelt hivatásának gyakorlásához szükségesek.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető az életvitel helyének az a külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak időtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el.
(5) 1997. december 31-ig vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás, munkavégzés (a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérők által
a) a külszolgálat időtartama alatt behozott,
b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt, vagy megrendelt, a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámáruk.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal vámkezelhető áruk összértéke a kiküldő vagy kiközvetítő belföldi szerv által igazolt külföldi jövedelem 40%-át nem haladhatja meg.
(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül:
a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy, felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;
b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékű tartós használati tárgyakból és tartósnak nem minősülő cikkekből e törvény 1. számú mellékletének 1. pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;
c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;
d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;
e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból fajtánként 1-1 db;
f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközökből fajtánként 1-1 db;
g) a saját célra szükséges építőanyag, épületberendezési tárgyak és felszerelések;
h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a drágakövet (briliánst), amelyből összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1 db 1945 előtt vert arany pénzérme.
(8) A (7) bekezdés e), f) és g) pontjai szerint minősülő áruknak a vámkezeléstől számított 5 éven belül történő elidegenítése esetén a vámterhet meg kell fizetni.
(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által a (6), (11) és (12) bekezdésekben, valamint az 1. számú mellékletben foglalt előírások figyelembevételével behozott személygépkocsi
a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50%-os mérséklésével,
b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen
vámkezelhető. Ezen a jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi 3 éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el.
(10) A (6) bekezdésben meghatározott értéket és a (7) bekezdésben meghatározott kereteket meghaladó mennyiségű vámáruk vámkezelésénél az 1. számú melléklet 2. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.
(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthető egy évet meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött időtartam legalább 366 nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg
a) a fizetett szabadságidő akkor sem, ha annak eltöltése céljából a külszolgálatos Magyarországra hazatér;
b) a betegség időtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása után a külszolgálatot folytatja;
c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történő, rövid időtartamú hazatérés;
d) a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából való hazatérés;
e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidő, legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;
f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldő szerv által igazolt időtartam, amely a megelőző külszolgálat elszámolása, az új külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.
(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)-(7) bekezdésben meghatározott érték- és mennyiségi keret terhére, továbbá a (9) bekezdés szerinti feltételekkel a külszolgálatos kérelmére a vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhető, ha a külszolgálatos még nem tért véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.
(13) 1997. december 31-ig az egy évet meg nem haladó időtartamú külszolgálatból véglegesen hazatérőt - az utasokat megillető vámkedvezményen kívül - minden külszolgálatban töltött teljes hónapra tízezer forint értékű, a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámárura vámmentesség illeti meg.
E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül - a gépjármű kivételével - az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségi keret kétszerese.
(14) A (13) bekezdésben meghatározott érték- és mennyiségi keretet meghaladó vámáru az e törvény 1. számú melléklet 2. pontjában előírt feltételekkel vámkezelhető.
(15) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet
a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés időtartama alatt behozott,
b) utánküldött, de a végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt, vagy megrendelt
vámárura lehet igénybe venni.
(16) A (13)-(15) bekezdések rendelkezései a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.
(17) A tengerjáró és folyami vízi járműveken szolgálatot teljesítők, valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Posta államhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépő alkalmazottai, továbbá a határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők vámjogi kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.
114. § (1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára, az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél teljesítésével kapcsolatban, ellenérték nélkül beérkező vámáru - a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár kivételével -, amennyiben a kezelő szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.
(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezeléstől számított három éven belül csak a vámkezeléskor érvényes szabályok szerinti vámteher kamattal növelt értékének megfizetése után idegeníthető el, illetve használható vállalkozási tevékenység végzésére.
(3) Nem minősül vállalkozási tevékenységnek az ellenszolgáltatás nélküli használatba adás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél érdekében történik.
115. § Vámmentes a külföldi céggel kötött megállapodás alapján a sportszervezet (ideértve a sportegyesületet és annak szövetségét is) részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő sporteszköz, sportfelszerelés és sportruházati cikk, ha a sportszervezet vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja, és három éven belül nem idegenítik el.
116. § (1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően behozott, oktatási és tudományos eszközök, tudományos műszerek, oktatási, kulturális jellegű vizuális és auditív anyagok, könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, műalkotások, műtárgyak, valamint a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok, a vakok részére készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az őket segélyező szervezetek részére érkeznek.
(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a tudományos műszerek és készülékek a kijelölt szervezetek részére is csak akkor vámkezelhetők vámmentesen, ha azokkal tudományos szempontból egyenértékű műszereket és készülékeket a behozatal időpontjában Magyarországon nem gyártanak és tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.
(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos műszerekkel és készülékekkel vállalkozási tevékenység nem végezhető, azokat a vámkezeléstől számított öt éven belül elidegeníteni, bérbe, lízingbe vagy használatba adni csak a behozatalkor érvényes szabályok szerint kiszabott vámteher és annak kamatai megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem minősül elidegenítésnek (bérbe- vagy használatba adásnak) a tudományos műszer és készülék e § szerint vámmentességre jogosult szervezetnek való átadása, bérbe- vagy használatba adása. Az ilyen átadást azonban a vámkezelést végző vámhivatalnál be kell jelenteni.
117. § (1) Vámmentesek a külföldi állami szervek és nemzetközi szervezetek közcélú, így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai, műemlékvédelmi, közrend- és közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonsági és tűzvédelmi feladatok ellátását segítő ajándékai.
(2) Vámmentesek a tudományos, művészeti és más közérdekű intézmény nyilvános gyűjteményébe felvételre kerülő tárgyak - ideértve az Egyetemes Postaegyezmény alapján csereként érkező bélyegeket is -, ha az intézmény vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti el.
(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsőoktatási, a tudományos és egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére ajándékként vagy csereképpen érkező oktatási, tudományos vagy kutatási célokra szolgáló tárgyak, ha az intézmény vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja. Ezeket a vámárukat öt éven belül csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi előírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.
(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező humán- és állatgyógyászati készítmények küldeményei.
(5) Vámmentesek az emberi eredetű gyógyászati anyagok, valamint a vér- és szövetcsoportok meghatározásához szolgáló reagensek.
(6) Vámmentes a természetes személy részére érkező vagy általa behozott, gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kiszerelt, bontatlan csomagolású gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz, a kezelőorvos által előírt mennyiségben.
(7) Vámmentes a speciális diétát igénylő krónikus betegségben szenvedő személyek, illetőleg ezek szervezete részére gyógyászati célra behozott speciális gyógyhatású élelmiszer-készítmény, amelyet ilyen élelmiszergyártó üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyen speciális gyógyhatású élelmiszer-készítmény vámmentes vámkezeléséhez az illetékes kezelőorvos igazolása szükséges. Az említett szervezet részére történő behozatal esetén a vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a vámmentesen kezelt élelmiszer-készítmény az arra rászoruló tagok részére kerül szétosztásra. Az említett céltól eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 45. § (5) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megfizetni.
(8) Vámmentesek a hírközlő szervek részére devizafizetési kötelezettség nélkül vagy csereképpen érkező híradók, híranyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.
118. § (1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkező könyv, folyóirat, zenemű, levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó és fuvarozó, továbbá utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkező nemzetközi díjszabást és menetrendkönyvet.
(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező és ugyancsak ellenszolgáltatás nélkül szétosztásra kerülő, kereskedelmi forgalomba nem kerülő, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott kis értékű reklám- és propagandaanyagok.
(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget meghaladja, csak akkor kezelhető vámmentesen, ha az árubemutatásra kötelezett azt saját költségére és veszélyére további rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná teszi.
(4) Vámmentesek a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek részére külföldről behozatalra kerülő csekkek, váltók, forgalomban levő érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek. Amennyiben az ezen céllal beérkező monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet) nemesfém a behozatalt követő öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a 45. § (5) bekezdése szerint kell kiszabni. Nem kell az előzőekben meghatározott terheket utólag megfizetni a devizagazdálkodás céljára behozott nemesfémeknek a devizaműveletekre felhatalmazott pénzintézetek közötti átadása esetén. Ezen pénzintézetek devizaműveletek végzésére kapott jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.
(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel kapcsolatban érkező küldemények.
(6) Vámmentesek a külföldi sportrendezvényeken, művészeti és tudományos pályázatokon, kiállításokon nyert serlegek, érmék, plakettek, oklevelek és hasonló, lényegében szimbolikus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés feltétele, hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlően bizonyított legyen.
119. § Vámmentes a műemléknek minősülő építmény vagy műtárgy helyreállítása, felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező és e célra felhasznált építőanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló-, díszítő anyag. Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a vámmentes kezelés feltétele, hogy az adott terméknek a behozatal időpontjában hazai gyártása ne legyen, és a műemlék-, műtárgyjelleget hitelt érdemlően igazolják.
120. § (1) Vámmentes a bűnügyi jogsegély keretében és a büntetőeljárás felajánlása mellett küldött bűnjel.
(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett megsemmisített vámáru, vagy ha megsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül - a vámszervezet központi szerve engedélyével a vámhivatal jelenlétében - a szociális vagy karitatív szervezetnek átadja.
(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és az állam által elfogadott vámáru.
(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.
121. § Vámmentes az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és hamvait tartalmazó hamvveder, továbbá temetésre behozott, nem kereskedelmi mennyiségű koszorú és más kegyeleti tárgy.
122. § Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott legkevésbé fejlett fejlődő országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áru.
123. § (1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése és az ilyen hajók építésekor felhasználásra kerülő, külföldről származó anyagok és alkatrészek.
(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei és más olyan termékek, amelyeket Magyarországon bejegyzett hajók más ország parti tengeréből vagy a nyílt tenger vizéből nyertek.
(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket a (2) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő gyártóhajókon állítottak elő az ott megnevezett termékekből.
124. § A 100-123. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság, vámszabálysértés tárgyát képező, el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.

IV. Fejezet

VÁMTEHER

A vámfizetési kötelezettség

125. § (1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költségtérítésre a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében - ha törvény másként nem rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Vámfizetésre kötelezett
a) az, a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom számára történő vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri; továbbá
b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján
1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi forgalom számára vámkezelni, vagy
2. a vámteher, illetőleg a vámtartozás megfizetésére - a vámhivatal egyetértésével - kötelezettséget vállal (vámfizetés átvállalása), vagy
3. a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal;
c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén a vámkezelést kérő;
d) az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti;
e) az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elveszett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak;
f) az, aki olyan vámárut szerez meg, amelyről tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.
(3) A vámkezelést kérőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját nevében, a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére kéri. Ilyen nyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.
(4) A (2) bekezdés b) pont 2. alpontjában szabályozott átvállalást a vámhatóság csak kezességvállalásra és halasztott vámfizetésre jogosított engedéllyel rendelkezőtől fogadhat el.
(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól.
(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Nem vonatkozik az egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.
126. § A vámfizetési kötelezettség szempontjából, a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki
a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja;
b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően, vámmentesen, kedvezményesen vagy az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt, továbbá a vámjogszabályoknak megfelelően behozott vámárut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a jogszabály rendelkezésétől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közreműködik.
127. § (1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad.
(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége, származása, vámtarifaszáma és vámtétele, a vámfizetésre kötelezett hivatalos azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését, a vámmentességet vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.

A vámteher kiszabása

128. § (1) A vámterhet - kivéve a jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetét - a vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve - a forgalmi adók kivételével - az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történő vámkezelésekor, a benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes előírások szerint, forintban kell kiszabni.
(2) A vámáru jogellenes forgalomba hozatala esetén a vámterhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály előírásai szerint, forintban kell kiszabni.
(3) A vámhatóságnak a vámterhet jogcímenként az alábbiak szerint külön-külön kell kiszabni, illetve kivetni:
a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve a 12. § (4) bekezdésében meghatározott vámtétellel;
b) a vámkezelési díjat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mértékben, a vámérték alapján;
c) a vámmal együtt kivetett adókat, illetéket és más, a vámhatóság által kivetett kötelező befizetést a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján;
d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítő vámot a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak alapján kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.
129. § (1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után keletkezett és külföldre vissza nem szállított hulladékot és mellékterméket terhelő vámterhet a vámáru tényleges állapotának megfelelően kell kiszabni. Ez - a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek kivételével - nem lehet több, mint az eredeti állapotnak megfelelően kiszabott vámteher.
(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj - ideértve a javítási költséget is - után fizetendő vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.
130. § A külföldi fizetőeszközben kifejezett vámértéket - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a vámkezelést megelőző hét hétfőjén (ha a hétfő munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon) érvényes devizaárfolyamnak megfelelően.

A vámteher közlése, esedékessége

131. § (1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a közlés napja az a nap, amikor a vámfizetésre kötelezett részére a vámteher összegéről és a fizetési kötelezettségről szóló határozatot kézbesítették.
(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt és külföldre vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes.
(4) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után - amennyiben azzal a visszaviteli határidőt követő ötödik munkanapig nem számoltak el - a forgalmi adókat a 73. § (4) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján esedékes.
(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelő vámteher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján válik esedékessé.

A vámteher megfizetése

132. § (1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésben, valamint a 133. §-ban foglalt kivétellel - a vámáru kiadása előtt, a közlést követő öt munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek megfelelően elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).
(2) A visszaviteli határidő lejártáig vissza nem szállított vámáru vámterhét a 131. § (4) bekezdésében említett határozat közlését követő öt munkanapon belül kell megfizetni.
(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással vagy bankkártya alkalmazásával fizeheti meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.
(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - legkésőbb a fizetési határidőt követő első munkanapon - a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál igazolni.
(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve - az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért vámfizetéssel járó vámkezelést, vámteher fizetési kötelezettségének határidőre eleget tett, vámtartozása nincs; és
b) a kérelmező számláját vezető pénzintézet a kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére legalább az előző évi vámteher fizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegű, jövedéki termék esetében az előző évi vámteher fizetési kötelezettség három hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegű kezességet vállal;
c) a vámfizetésre kötelezett havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió forintot és a kérelmező számláját vezető pénzintézet vagy az e törvény 7. §-ának (4) bekezdése szerint kezességvállalásra jogosult a tervezett forgalomra, az e bekezdés b) pontjában meghatározott értékű bankgaranciát nyújtja; ez esetben az e bekezdés a) pontja alkalmazásától a vámhatóság - a vámtartozást kivéve - eltekinthet. Ilyen esetben az engedély egy évre feltételes, a fizetési határidő elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az engedély egy év után válik feltétel nélkülivé.
(6) Jövedéki termékek esetében csak meghatározott termékekre vagy termékkörre adható ki halasztott vámfizetési engedély úgy, hogy az (5) bekezdés a)-c) pontjaiban rögzített feltételeknek az engedélyben foglalt termékkörre is teljesülnie kell.
(7) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának tekintetében, amennyiben a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn belül kezdte meg vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek meglétét jogelődjénél, gazdasági társaság esetén pedig a többségi tulajdonnal rendelkező tagnál (tagoknál) kell vizsgálni.
(8) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása, az (5) bekezdés d) és c) pontjában előírt kezességvállalás, illetve bankgarancia mértékét az átlagos évi vámteher 4%-ában, jövedéki termék esetében 12%-ában kell megállapítani.
(9) Jövedéki termék esetén a halasztott vámfizetésben részesíthető vámteher nem haladhatja meg a kezességvállalás összegét.
(10) A 7. § (4) bekezdése alapján kezesség vállalására engedéllyel rendelkező szállítmányozó és vámközvetítő halasztott vámfizetésre csak az e § (5) bekezdésében előírt feltételek teljesítése esetén jogosult.
(11) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben a halasztott vámfizetésre újabb engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - csak az engedély visszavonását követő két év elteltével adható.
(12) A vámhivatal a vámfizetés megtörténtét a vámokmányon igazolni köteles. Halasztott fizetésre jogosult esetén a vámkezelés igazolása a befizetésről szóló pénzintézeti bizonylattal együtt szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.

Fizetési halasztás, részletfizetés

133. § (1) A határozatot hozó vámhivatal természetes személy részére a nem kereskedelmi forgalomban kiszabott vámteher megfizetésére huszonnégy havi fizetéshalasztást vagy részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve, hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínűsíti, hogy a vámteher egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene részére. Forgalmi adókra - az előzőekben említett feltételek fennállása esetén is - fizetési halasztás, illetve részletfizetés csak annak a természetes személynek adható, aki a forgalmi adóknak nem alanya.
(2) A vámhatóság a lízingszerződés alapján behozott és belföldi forgalom számára vámkezelt termelőeszköz után kiszabott vámteherre - a forgalmi adók kivételével - a lízing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra részletfizetést engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfejlesztő pályázati rendszerben bonyolítják le (a továbbiakban: pályázati lízing), a részletfizetés kamatmentes. A törlesztő részletek megfizetését hathónaponkénti egyenlő összegben kell teljesíteni. A részletfizetési kedvezmény a használt, illetőleg a belföldön további bérbe- vagy használatba adás céljából behozott termékre nem engedélyezhető.
134. § (1) A 133. § szerint engedélyezett részletfizetési kedvezményt azonnali hatállyal vissza kell vonni, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési feltételeket nem teljesíti;
b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát képező termelőeszközt a kedvezmény ideje alatt elidegeníti, használatba vagy bérbe adja, vagy
c) a lízingszerződés megszűnik és a vámáru belföldön marad.
(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem vagy részbeni nem teljesítése esetén a 133. §-ban biztosított kedvezmények a következőképpen módosulnak:
a) ha a pályázati lízing alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem haladja meg az ötvenegy százalékot a részletfizetés kamatmentessége visszamenőleges hatállyal megszűnik;
b) a kötelezettségek ötvenegy százalék feletti teljesítése esetén a teljesítési aránynak megfelelően módosul a kamatmentes részletfizetési kedvezmény, amit a vámhivatal a kamatkülönbözet utólagos kivetésével érvényesít.
(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.

A vámbevételek elszámolása és kezelése

135. § (1) A befizetett vámterhet a vámhatóságnak jogcímenként kell elszámolni és kezelni.
(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál előre letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró vámbiztosítékot az annak felszabadítását követő tizenöt napon belül vissza kell fizetni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(3) A vámárut terhelő zálogjogból eredő igények érvényesítésekor - külön törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelőző zálogjogi igények kielégítése, a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló, a vámhatósági zálogjogot követő zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik - az elévülési időn belül a vámfizetésre kötelezett vámtartozására számolható el.
(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását követő öt munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni.
(5) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi számlára történt befizetést befizetettnek kell tekinteni. Ez esetben a vámhatóság az ügyfél utólagos rendelkezése alapján kamatmentesen intézkedik a befizetés számlák közötti átvezetéséről, ha a befizetés egyébként határidőn belül történt.
(6) Túlfizetés esetén és amennyiben a befizetési bizonylatból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó összeget elszámolhatja a vámfizetésre kötelezett korábbi vámtartozásaira. Először a vámot, majd a vámkezelési díjat, statisztikai illetéket, fogyasztási adót és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3), (5)-(6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget, a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől számított harminc napon belül kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.
(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kis összegű (száz forint alatti) tételeket nem kell megfizetni, illetőleg visszafizetni.
(9) A számlavezető vámszerv a vámfizetési folyószámlák helyzetéről jogcímenként köteles negyedévenként zárlatot készíteni, és az egyenlegről az ügyfelet évente rendszeresen, külön kérésre harminc napon belül értesíteni.
(10) Amennyiben a vitás vámtartozás kiegyenlítését az ügyfél hitelt érdemlően, így különösen a terhelésnapi bankszámlakivonattal igazolja, a számlavezető vámszerv a vámtartozásról az igazolást két munkanapon belül köteles kiadni.

A vámteher helyesbítése

136. § (1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni kell.
(2) A helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezettséget - függetlenül attól, hogy az a vámfizetésre kötelezettet vagy a vámhatóságot terheli - határozattal kell megállapítani.
(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(4) A helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

A vámteher visszatérítése

137. § (1) A befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha
a) a vám esedékessége napjától számított három éven belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az eredeti küldő címére vagy rendelkezése alapján - a szerződés meghiúsulása, illetőleg a szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján - külföldre kiszállította (külföldi tértiáru);
b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban kezelt vámárut a visszaviteli határidő lejártáig külföldre visszaszállította, közvámraktárba beraktározta;
c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétől számított egy éven belül igazolja, hogy vámmentességre, vámkontingens igénybevételére vagy kedvezőbb vámtétel alkalmazására jogosult;
d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy
1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru ellentételeként - a behozatalt követően - az azzal azonos vámtarifaszám (kötelező alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint az exportőr és importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe;
2. az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott csomagoló- és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta, és külföldre kiszállította;
3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált) és az exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, és ezt számlával igazolja;
4. az általa külföldről behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerződés alapján külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörtént.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszatérítés nem alkalmazható, ha a szavatossági és jótállási igények érvényesítésével kapcsolatban a 104. §-ban meghatározott vámmentességet igénybe vették.
(3) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történő kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály előírásainak megfelelően, igazoltan tranzitterületre vagy közvámraktárba, illetve termelési céllal vámszabad területre betárolták.
(4) A számlavezető vámszerv a visszatérítendő vámot a visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles visszautalni. Amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.
(5) Az egyszerűsített vámvisszatérítési eljárást és feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

A vámteher mérséklése, elengedése

138. § (1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott vámterhet, kamatot az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti. A méltányossági kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet, és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot.
(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt kérelmére az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru az állampolgárok széles körét érintő közösségi - így különösen szociális, egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, településfejlesztési, nemzeti és etnikai kisebbségi - feladatok ellátását szolgálja.
(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru legfeljebb hároméves elidegenítési korlátozásához kötheti e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.
(4) Az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmező szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább ötven százalékának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább harminc százalékának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása előtt.

A vámteher elévülése

139. § A vámhatóság által
a) jogerősen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékességtől,
b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakövetelésére vonatkozó jog az esedékességtől,
c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől,
d) a jogellenesen forgalomba hozott vámáru utáni vámteher követelési joga az esedékességtől számított
öt év elteltével évül el.
140. § Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama, a vámtartozások megfizetésére adott fizetéshalasztás vagy részletfizetési kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt.

V. Fejezet

JOGKÖVETKEZMÉNYEK, KÖLTSÉGEK

Vámigazgatási bírság

141. § (1) Az e törvényben meghatározott
a) jelentkezési, árubejelentési, árubemutatási, árunyilatkozat benyújtási, vagy
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó, valamint
c) a vámszabad területtel és tranzitterülettel összefüggő
kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.
(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként a vámhiány ötven százalékát, szervezet esetében legalább ötvenezer forintot, természetes személy esetében legalább ötezer forintot kell kiszabni.
(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezet esetében százötvenezer forintig, természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.
(4) Ha az EUR.1 szállítási bizonyítványt, az EUR.2 okmányt vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra és az utólagos ellenőrzés során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy százalékát, de legalább ötvenezer, legfeljebb kétszázötvenezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni.
(5) A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal szabja ki.
(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni, ha e törvény rendelkezései alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn és a fizetendő kamat magasabb a kiszabható bírság összegénél, valamint, ha természetes személy esetében a kötelességszegés következtében szabálysértési eljárás indult.
(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos teljesítése esetén, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése előtt tárja fel a mulasztást és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben írtak huszonöt százalékát kell vámigazgatási bírságként megfizetni.
(8) A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a szervezet tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.

Kamat

142. § (1) Ha e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz,
a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét,
b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részletfizetés idejére, valamint, ha a feltételtől függő vámmentesség vagy vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét
kell naponta megfizetni.
(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidő lejártát követő naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher közlésének napjától az engedélyezett határidő napjáig terjedő időszakra kell felszámítani. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.
(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban - a vámáru hulladéka, mellékterméke kivételével - vámkezelt vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig - a 73. § (4) bekezdése alkalmazása esetén a visszaviteli határidő lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak.
(4) A 134. § (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben az e § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetni.
(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön) határozatban kell kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhére az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékben felszámításra kerülő kamatot a vámfizetésre kötelezettnek a visszafizetendő vagy visszatérítendő összeggel együtt, hivatalból kell megfizetni.
(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 141. § szerinti vámigazgatási bírság szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.

Vámkezelési díj, statisztikai illeték

143. § (1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt - a (2) bekezdésben és e törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékű vámkezelési díjat kell fizetni a (3) bekezdésben foglalt kivétellel.
(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet és haszonkölcsön jogcímén vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a 73. § (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a kiszabott vámkezelési díj két százaléka.
(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha a vámkezelés az e törvényben meghatározott vagy nemzetközi szerződésen alapuló vámmentesség alkalmazásával történik.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is alkalmazni kell.
(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.

Szemledíj, költségtérítés

144. § (1) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor felmerült szakértői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költséget - a (2) és (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a vámteherrel együtt vagy a vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.
(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer forint, amelyet a vizsgálatot kérő a többi költségtől elkülönítve köteles átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával megfizetni.
(3) A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérőnek akkor kell megfizetnie,
a) ha a vámkezelés során a vizsgálat elvégzésére kifejezett kívánságára kerül sor;
b) ha a jogorvoslati eljárás során kért szakértői vizsgálat a vámhatóság megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá;
c) az utóellenőrzés megszakítása miatt felmerült költséget, ha az utóellenőrzés megállapítása rá nézve terhelő adatot tartalmaz;
d) ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérő által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt elvégezhető.
(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében
a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként ötszáz forint,
b) kereskedelmi áruforgalomban
1. a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén vámkezelési bejelentésenként ezerötszáz forint,
2. az állandó vámfelügyeletet igénylő szolgálat ellátása esetén megkezdett nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként négyezer forint,
3. minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként ezer forint,
4. munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá megkezdett óránként ötszáz forint
szemledíjat kell fizetni.
A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal - a 2. alpont kivételével - az eljárás megkezdése előtt szabja ki és szedi be. A 2. alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve szabja ki és szedi be.
(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért eljárás a kérelmezőnek vagy megbízottjának felróhatóan elmarad vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a várakozás ideje az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el. Nem minősül meghiúsult eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérőnek nem róható fel.
(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A kérelmezőnek, illetőleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében előállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat fizetni nem kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.
(8) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért - a vizsgálat eredményétől függetlenül - járművenként háromezer forint költségtérítést kell fizetni.
(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kétezer forint költségtérítést kell fizetni.
(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyeken végzett vámszolgálatért - a ténylegesen felmerülő költségek figyelembevételével - a vámhatóság és a határnyitást kérő megállapodása szerinti díjat kell fizetni.
(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és vámszolgálatot végző személyenként ötszáz forint költségtérítést kell fizetni.
(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján vámhivatali vámraktárba felvett áruk után megkezdett száz kilogrammonként és naponta ötszáz forint költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.
(13) A jövedéki törvény előírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén az ellenőrzést kérő a (4) bekezdésben meghatározott szemledíjat köteles fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a benyújtott kérelmet kell tekinteni.

VI. Fejezet

A VÁMIGAZGATÁSI ELJÁRÁS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI

Alapvető szabályok

145. § (1) A vámigazgatási eljárásban - ideértve a vámmal kiszabásra kerülő statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A szóban előterjeszthető vámkezelési kérelmet nem kell jegyzőkönyvbe foglalni.
(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az a szervezet és természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van arról rendelkezni, hogy a vámhivatal az árut milyen eljárásban vámkezelje, valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit a vámtörvény szerinti jogok illetnek meg vagy kötelezettségek terhelnek.
(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és beszedésére, ideértve a vámteher helyesbítését és visszatérítését is - ha e törvény végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik - elsőfokú hatósági jogkörben az a vámhivatal illetékes, ahol az áru vámkezelését kérik.
(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló megkereséseket és a külföldről érkező megkeresésekre adandó válaszokat a vámszervezet központi szerve vagy az általa kijelölt vámhivatal közvetlenül küldheti ki külföldre.
(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidő hatvan nap a következő esetekben:
a) vámszabad terület, tranzitterület engedélyezése;
b) magán- és közvámraktár engedélyezése;
c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához külföldi vámszerv megkeresése szükséges.
(7) A (6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidőbe a külföldi vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idő nem számít bele.

Határozat

146. § (1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni
a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekről,
b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos egyéb kérelmekről,
c) a hivatalból indított eljárásokban.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a raktározás, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minősül.
(3) A vámhivatalnak a vámellenőrzés keretében tett - az (1) bekezdésben nem említett - intézkedéséről határozatot hozni nem kell.

Jogorvoslat

147. § (1) A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - végzi.
(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jogsértő határozat a felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül megváltoztatható, megsemmisíthető, továbbá az ügyben új eljárás lefolytatása rendelhető el.
(3) A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével, csak egy ízben - a 139. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül - módosítható.
(4) Az elsőfokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül - végrehajtható:
a) a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;
b) az árunyilatkozat visszautasításánál;
c) a vámáru/áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;
d) jogszabályban meghatározott kötelező határidők meghosszabbítására irányuló kérelmek elutasításakor.
(5) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat újabb módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utóellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértőnek minősül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenőrzés megállapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes jogorvoslattal lehet élni.
(6) A 128. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a vámfizetésre kötelezett az előírt határidőn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellen jogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 125. § (5) bekezdése alapján a vámhatósági tévedésre, mint alapos okra hivatkozva a kiszabottnál kevesebb vámterhet fizet meg, a 142. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot kell fizetni a vámteher különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a vámhatóság eljárása jogszerűnek minősül.
(8) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a vámhatóságnak a visszafizetendő összeg után, a befizetés napjától a 142. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetnie. A vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési kötelezettségre a 136. és a 137. §-ban foglaltak az irányadók.

Végrehajtási eljárás

148. § (1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó vámhatóság - a jogerős vagy a 147. § (4) bekezdés a) pontjában szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt jogosult a vámárun a 11. § alapján fennálló törvényes zálogjogból eredő igényei érvényesítésére az e törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történő kielégítésre nincs lehetőség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja.
(3) A végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a pénzkövetelés végrehajtásáról szóló előírásait, illetve a végrehajtásnak a pénzintézetnél kezelt összegre, valamint az ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel. A végrehajtás a vámteher esedékességének napját követő naptól indítható.
(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése ellen vagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett - a tudomására jutástól számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve 15 napon belül határoz.
149. § (1) A vámtartozás behajtását a bankszámlával rendelkező vámfizetésre kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező vámfizetésre kötelezett esetében munkabérből vagy egyéb járandóságból történő letiltással kell megkísérelni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámfizetésre kötelezett követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.
150. § (1) Ha a 149. § szerinti végrehajtás eredménytelen vagy abból a vámtartozás nem egyenlíthető ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el az ingatlanvégrehajtást.
(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak van helye.
(3) Ingatlan végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtartozás a százezer forintot meghaladja, az említett, illetőleg annál alacsonyabb összeg esetében pedig akkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan értékéhez képest nem minősül aránytalanul csekélynek.
(4) A végrehajtást elrendelő vámhivatal a jogerős határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett.
(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat jogerőre emelkedett, a vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlő határozatát - az ingatlan értékesítése érdekében - az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági végrehajtónak küldi meg.
(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhető be, a vámhatóságot a vámtartozás erejéig a vámfizetésre kötelezett ingatlanán a vámtartozás megfizetéséig jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a vámhatóság kérelmére bejegyez.

A végrehajtási eljárás felfüggesztése, szüneteltetése

151. § (1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett kérelmére felfüggesztheti - felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti - a végrehajtást, ha a vámtartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;
b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, illetőleg az erre vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak.
(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén valószínűsíthető, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetve értékesíthető, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás időtartama eltelt, illetőleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését elmulasztotta vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság jogerős határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás nem szünetel.

A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás költsége

152. § (1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség - így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési költség - a vámfizetésre kötelezettet terheli, melyről a vámhatóság határozatban dönt.
(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított költséget a vámtartozást megelőző sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás során befolyt összeget ezt követően a 135. § (6) bekezdésében foglalt sorrendben kell elszámolni.

Vámtartozás törlése

153. § (1) Az ipari vámszabad területről belföldre szállított és a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséget a vámkezelés időpontjában - az adók kiszabása után - törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru közvetlen önköltségében a magyar hozzáadott érték (így különösen: belföldről beszállított és a vámáruba beépített belföldi áru értéke, munkabér és közterhei) szerepel. A vámkezelést kérő a törlendő értékrészt elkülönítetten, egy összegben is tartalmazó közvetlen önköltség kalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru esetében, amelynek vámszabad területre való kiszállításakor vámvisszatérítést vettek igénybe.
(3) A végrehajtási eljárást lefolytató vámhatóság határozattal törli a vámtartozást és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó vámhivatalt tájékoztatja, ha a vámtartozásra egyetemlegesen kötelezettek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem vezetett eredményre.
(4) A vámhatóságnak a behajthatatlanság címén törölt vámtartozást újból elő kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a vámtartozás behajthatóvá válik.
(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.
(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.

VII. Fejezet

NYILVÁNTARTÁS, ADATSZOLGÁLTATÁS, ADATVÉDELEM

Nyilvántartás, adatszolgáltatás

154. § (1) Az árunyilatkozaton a vámterhek kiszabásával és a vámeljárással kapcsolatos adatokat - ideértve a külkereskedelmi statisztika alapjául szolgáló adatokat is - a valóságnak megfelelően és a vonatkozó jogszabályok által előírt módon kell feltüntetni.
(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás során keletkezett okmányokat a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig köteles megőrizni, és a vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.

Vámtitok, adatvédelem

155. § (1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az állam pénzügyi, gazdasági érdekeit.
(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi előírásoknak megfelelően birtokába kerülő adatokat - a személyes adatok, a szolgálati titok és adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva - a vámkezelési és a külkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenőrzi, nyilvántartja, feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig megőrzi.
(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő
a) személyes és egyéb személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat megkeresés alapján adó-, vám- és devizahatósági eljáráshoz a Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő eljárásban, illetve bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából bíróság, ügyészség és bűnüldöző szervek számára, nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, adóellenőrzési célra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a közjegyzőnek;
b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak és egyéb a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvótafigyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrárrendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak;
c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek, piacvédelmi elemzési célra a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át.
(4) Az adatok átadásáról az érintettet az adatvédelmi törvény szabályai szerint kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti - kivéve a statisztikai célú - adatátadást a törvény a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy bűnüldözés érdekében korlátozhatja.
(5) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján a vámhatóság - az államtitkot képező adatok kivételével - külföldre is továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatvédelem feltételeinek eleget tesz.
(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amely szervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.
(7) Az ügyfél jogosult a saját forgalmára vonatkozó információ lekérésére.
(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(9) A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minősülő adat a stratégiai termékekről, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma háromnál kevesebb.
156. § A vámeljárás során rögzítésre kerülő adatok adatvédelemre, adatbiztonságra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő kezelését és e törvény által meghatározott céloknak megfelelő feldolgozásukhoz szükséges adatkezelési rendszer működtetését a vámhatóság végzi, illetve felelőssége mellett végezteti.
157. § (1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak felhasználásával a személyazonosító jel, illetőleg adószám alapján veszi nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.
(2) A vámhatóság a természetes személyek adatai közül a személyazonosításra alkalmas adatokat [név, lakóhely, születési év, hó, nap, anyja neve, valamint az (1) bekezdésben meghatározott azonosító jel] tartja nyilván, a vámkezelés adataival együtt.
(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti személyazonosító jel, illetőleg adószám - az útlevélszám, valamint a „vám” szó - alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.
(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok ellenőrzéséhez, a szervezet/személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartások adatait használhatja fel:
a) a szervezet, természetes személy azonosítása érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartás, valamint a cégbírósági nyilvántartás;
b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjárműnyilvántartás, kötelező gépjármű-biztosítási nyilvántartás;
c) a büntetett előélet vizsgálata céljából a bűnügyi nyilvántartás;
d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.
(5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték-meghatározás jogszerűségének és a vámteher befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.
158. § A vámhatóságnak a jogszabályban előírt nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy az a vámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti összegének, a vámmentességek és kedvezmények feltételeinek, valamint más, a vámeljárást és a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat befolyásoló tényezőknek az ellenőrzésére alkalmas legyen.
159. § (1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselője vagy közalkalmazottja - szolgálati, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését követően is -, továbbá a vámeljárásba és ellenőrzésbe bevont szakértő és minden más személy (ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az adatszolgáltatás, a nyilvántartás, a feldolgozás, az ellenőrzés, a vámterhek beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok statisztikai és e törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során, feladataival összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai szerint megőrizni.
(2) Az (1) bekezdésben említett titoktartási kötelezettség megszegésének minősül, ha a vámeljárás során megismert vámtitoknak minősülő adatot vagy információt illetéktelen szervezet/személy részére hozzáférhetővé teszik, jogosulatlanul felhasználják vagy nyilvánosságra hozzák.
160. § Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja vámadatokkal kapcsolatosan olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tesz közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, a felügyeleti szerv jogosult - az államtitoknak nem minősülő - valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az érintettek előzetes meghallgatását követően.

VIII. Fejezet

UTÓLAGOS ELLENŐRZÉS

161. § A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az utólagos ellenőrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján, a külföldi vámhatóság megkeresésére is.
162. § Utólagos ellenőrzést kell folytatni a vámfizetésre kötelezettnél, ha annak felszámolására vagy végelszámolására kerül sor, továbbá az Állami Számvevőszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására.
163. § Az utólagos ellenőrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja a vámellenőrzéshez szükséges információkat tartalmazó iratokat, a vámárut, az árut, valamint az eljárásban részt vevők tevékenységének jogszerűségét.
164. § A 162. §-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség, a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése figyelembevételével az illetékes vámhatóság vezetője határozza meg. A vámhatóság a már utólagos ellenőrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv engedélyével, illetve a 162. §-ban foglalt esetekben folytathat ismételten utólagos ellenőrzést.
165. § (1) Az utólagos ellenőrzést annak megkezdése előtt legalább tizenöt nappal írásban be kell jelenteni.
(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenőrzésről előzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket, megsemmisítik, meghamisítják, illetve a körülményeket megváltoztatják.
(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elismervény ellenében be kell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetőjének engedélyével és az ellenőrzött szervezet/személy egyidejű értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenőrzött szervezet/személy a bevont iratokról másolatot készíthet.
(4) Az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben az ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait és eredményét befolyásolhatja.
166. § (1) A helyszíni utólagos ellenőrzést lehetőleg az ellenőrzött tevékenysége folytatása idején (munkaidőben), más személyeknél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni.
(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az érdekelt meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
(3) Jogerős határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan, helyszíni utólagos ellenőrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles.
(4) A vámhatóság utólagos ellenőrzést végző tagja az ellenőrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenőrzése alá tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez a szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet vagy egyéb bizonyítást folytathat le.
(5) Ha az ellenőrzött vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában végzi vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére történő belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.
167. § (1) Az utólagos ellenőrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett, illetve az ellenőrzött személy javára vagy terhére teszi. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttműködés keretében beszerzett bizonyítékok.
(2) Az ellenőrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a vámhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés, utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött, megbízottja és alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.
(3) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.
168. § (1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzést felfüggeszti, ha az ellenőrzött a 167. § (2) bekezdésében előírt feltételeket nem vagy csak hiányosan, illetve a vámhatóságot megtévesztő módon teljesíti.
(2) A megszakítással egyidejűleg a vámhatóság az ellenőrzés alatt állót - határidő megjelölésével - a 167. § (2) bekezdésében foglaltak biztosítására, bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az ellenőrzés megszakítása esetén a vámhatóság - az ellenőrzött költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti vagy azokat és más bizonylatokat beszerezhet.
169. § (1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja.
(2) A jegyzőkönyv az ellenőrzött azonosításához szükséges adatokat, az utólagos ellenőrzés által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.
(3) Az utólagos ellenőrzés akkor fejeződik be, amikor az ellenőrzés megállapításait az érdekelttel írásban közlik, és a jegyzőkönyvet kézbesítik. Az utólagos ellenőrzés következtében tett intézkedések időpontjaként a jegyzőkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.
170. § (1) Az ellenőrzött szervezet/személy jogosult az utólagos ellenőrzést végző személy azonosságáról és az ellenőrzésre felhatalmazást adó megbízásról meggyőződni, az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átvételét követő nyolc napon belül írásban észrevételt tenni.
(2) Az ellenőrzés befejezéséről a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt követő 8 napon belül dönt. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az ellenőrzött észrevételei indokolják, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.
(3) Az ellenőrzött kérelmére a jegyzőkönyv átadásakor zárótárgyalást kell tartani. A zárótárgyaláson - ha az ellenőrzött kéri - az érdekvédelmét ellátó szervezet képviselője is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak, az (1) bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell számítani.
171. § Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhatóság szükség szerint
a) a hatáskörébe tartozó szükséges eljárást megindítja, vagy
b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az intézkedésre illetékes szervet.
172. § A vámhatóság jogosult az utólagos ellenőrzési tevékenységéhez más hatóság közreműködését kérni, illetve igénybe venni.

II. RÉSZ

VÁMIGAZGATÁS

I. Alapvető rendelkezések

173. § (1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.
(2) A vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a Vám- és Pénzügyőrség végzi.
(3) Új határátkelőhely megnyitása és a megnyitott határátkelőhelyek megszüntetése, illetve a határátkelőhelyeken lebonyolódó forgalom jellegének meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A határátkelőhelyekkel kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(4) A vámszervezetet e törvény hatálybalépése után csak törvény, kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri, vagy a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.
(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb nemzetközi vámügyekben pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben jár el.
(6) A vámigazgatási feladatok végrehajtását és a vámszervezet szervezeti felépítésére vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.

II. A vámszervezet feladata

174. § A vámszervezet végzi
a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vámellenőrzését, a vámterhek és egyéb közterhek kiszabását és beszedését;
b) külön törvényben meghatározott idegenrendészeti feladatok ellátását;
c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - termékek, termények, áruk azonosságának (adózási szempontból történő besorolásának, minőségének és egyéb jogszabály által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát, illetve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzését;
d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzését, javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását;
e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának ellenőrzését;
f) az e törvényben meghatározott ellenőrzési és utólagos ellenőrzési feladatok, valamint a különböző, feltételtől függő vámkedvezmények elbírálásához szükséges ellenőrzési feladatok ellátását;
g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenőrzését és a bérfőzésben előállított pálinka és borpárlat adóztatását;
h) a büntetőeljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi bűncselekmények megelőzését, felderítését, valamint nyomozását az erre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben meghatározott és nemzetközi együttműködési kötelezettségből adódó felderítési feladatai végzése során észlelt egyéb bűncselekmények esetében halaszthatatlan nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok biztosításával, valamint a hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóság értesítésével;
i) a jogszabályban meghatározott pénzügyi (vám- és deviza, adó- és jövedéki) szabálysértések megelőzését, felderítését és elbírálását;
j) meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzését, kísérését;
k) a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos ellenőrzési feladatok ellátását;
l) a közúti határátkelőhelyek üzemeltetését, fenntartásukra és fejlesztésükre vonatkozó feladatok végrehajtását;
m) a nemzetközi egyezményekben vagy a pénzügyminisztertől kapott felhatalmazás alapján külföldi vámigazgatásokkal és nemzetközi vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülő vámszakmai feladatok ellátását.

III. A vámszervezet hivatásos állományú tagjainak intézkedési és szolgálati fellépési jogai és kötelezettségei

175. § (1) A vámszervezet határátkelőhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati, szabálysértési, vám- és jövedékellenőrzési, őrzésvédelmi, hatósági, végrehajtási eljárási feladatai ellátását végző személyek, valamint mindezen tevékenységek irányítását, felügyeletét és ellenőrzését ellátó személyek (a továbbiakban együtt: pénzügyőrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak, egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.
(2) A vámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak, a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.
(3) A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult
a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személyeket az államhatáron, vámhatáron belül igazoltatni;
b) ellenőrizni a szállítás alatt levő vámáruk, jövedéki termékek biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetű áruk vámkezelésének megtörténtét, megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt lévő jövedéki termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket - a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával - megállíthat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon, repülőtereken tartózkodó, illetőleg vasúton, hajón, személyszállító közforgalmú gépjárművön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja;
c) a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül levő pénzügyőrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levő pénzügyőr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levő pénzügyőrt az intézkedésben segíteni kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult továbbá a büntetőeljárásról szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe utalt bűncselekmények nyomozásához, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetésének megelőzésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, a körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött, titkos információgyűjtést végezni, a rendőrségi törvényben meghatározott feltételek között;
d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével vagy abban való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani. Evégből jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendőrséghez előállítani. A feltartóztatás és az előállítás időtartama a hat órát nem haladhatja meg.
(4) A jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát.
176. § (1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.
(2) A vámszervezet polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezései az irányadók.

III. RÉSZ

A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI ÁLTAL ALKALMAZHATÓ KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

KÖZÖS SZABÁLYOK

177. § (1) A pénzügyőr törvényben meghatározott jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet, és kényszerítő eszközt alkalmazhat.
(2) A pénzügyőrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyőr nem visel egyenruhát, az intézkedés megkezdése előtt köteles pénzügyőri mivoltát szóban közölni, és - ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti - magát a szolgálati igazolvánnyal igazolja.
(3) A kényszerítő eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
(4) A kényszerítő eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhető legyen. Az intézkedés következtében megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget kell nyújtani. A pénzügyőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, és kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó erről értesüljön.
(5) A kényszerítő eszköz alkalmazása előtt az ellenszegülőt - ha a körülmények ezt lehetővé teszik - fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére, és figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítő eszköz alkalmazására kerül sor.
178. § (1) Testi kényszer kivételével kényszerítő eszköz nem alkalmazható - a jogos védelem esetét kivéve - a láthatóan terhes nővel és a gyermekkorúval szemben.
(2) A kényszerítő eszköz alkalmazását a pénzügyőr szolgálati elöljárójának jelenti.
(3) A pénzügyőr kényszerítő eszközt saját elhatározásából vagy utasításra használhat.

II. Fejezet

AZ EGYES KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSÁNAK SZABÁLYAI

Testi kényszer

179. § (1) A pénzügyőr jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére testi kényszert alkalmazhat.
(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyőri erőfölény vagy az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb kényszerítő eszköz alkalmazása nem indokolt.
(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyőr felhasználhatja az önvédelmi fogásokat is.

Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz, illetőleg más eszköz alkalmazása

180. § (1) A pénzügyőr a szolgálatban kényszerítő eszközként a rendszeresített vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt alkalmazhat
a) a saját testi épségét, illetőleg az őrzésére bízott vagyon biztonságát közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására;
b) a jogszerű intézkedésével szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A pénzügyőr által alkalmazható vegyi, elektromos sokkoló eszköz rendszeresítéséről a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.

Szolgálati kutya alkalmazása

181. § (1) A pénzügyőr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy anélkül - kényszerítő eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer alkalmazásának feltételei fennállnak.
(2) A pénzügyőr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.
(3) A pénzügyőr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására.

Útzár telepítése

182. § A pénzügyőr a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény felderítése, megakadályozása céljából indokolt esetben az illetékes rendőrhatóságtól, határőrségi szervtől útzár telepítését kérheti.

Bilincs alkalmazása

183. § (1) A pénzügyőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy
a) támadásának megakadályozására,
b) tettleges ellenszegülés megtörésére,
c) szökésének megakadályozására.
(2) A bilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor, és a bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell küldeni.

LŐFEGYVERHASZNÁLAT

Általános rendelkezések

184. § (1) A pénzügyőrt a lőfegyverhasználati jog e törvényben meghatározottak szerint illeti meg.
(2) Ha e törvény szerint a lőfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyőr lőfegyverként elsősorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.
(3) A pénzügyőr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.
(4) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. Nem lőfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott vagy a figyelmeztető lövés.
(5) A pénzügyőr a lőfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen utasításra használja.
(6) Tilos a szolgálati fegyvert elővenni, bárkire ráfogni, tüzelési készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba helyezni, ha a lőfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei nem valósultak meg.
(7) A jogosulatlan lőfegyverhasználat büntetőjogi és fegyelmi eljárást von maga után.

A lőfegyverhasználat esetei

185. § A pénzügyőr - szolgálatának jogszerű teljesítése közben - lőfegyverhasználatra jogosult
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés vagy támadás elhárítására,
b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására, valamint
c) a büntetőeljárásról szóló törvény által a vámszervezet nyomozási hatáskörébe utalt bűncselekmények megakadályozása érdekében a lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetés esetén.
186. § Nincs helye lőfegyverhasználatnak, ha
a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,
b) a lőfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető.

A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések

187. § (1) A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie:
a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,
b) más kényszerítő eszköz alkalmazásának,
c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik,
d) figyelmeztető lövésnek.
(2) A lőfegyverhasználatot megelőző figyelmeztetést érthetően, határozottan, „a törvény nevében fegyvert használok” szavakkal kell megtenni.
(3) A figyelmeztető lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se veszélyeztessen és lehetőleg kárt se okozzon.
188. § (1) A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelőző intézkedésekre már nincs idő, és a késedelem a pénzügyőr vagy más személy életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.
(2) Ha a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések valamelyikével a támadást elhárították, lőfegyverhasználatra nem kerülhet sor.

Eljárás lőfegyverhasználat után

189. § (1) Lőfegyverhasználat után a sérültet elsősegélyben kell részesíteni, és lehetővé kell tenni orvosi ellátását.
(2) A lőfegyverhasználatról a pénzügyőr haladéktalanul jelentést tesz közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendőri szervet.
(3) A lőfegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja.

IV. RÉSZ

RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTŐK JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRŐL

I. Fejezet

HATÓSÁGOK, FEGYVERES TESTÜLETEK ÉS RENDVÉDELMI SZERVEK EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖTELEZETTSÉGE

190. § (1) Vámtörvénybe ütköző cselekmény észlelése, gyanúja esetén minden hatóság köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak bejelenteni.
(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hivatalos eljárása során vámjogszabályt sértő cselekményről szerez tudomást, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál vagy rendőri szervnél bejelenteni. A rendőri szervek a bejelentésről kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.
191. § (1) A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának ellenőrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek kötelesek hivatalos eljárásuk során együttműködni.
(2) Az együttműködési kötelezettség más hatóságokat és szerveket a vámellenőrzés végzésére nem jogosítja fel, vámellenőrzést kizárólag a vámszervezet szervei végezhetnek.
192. § A vámszervezet nyomozó szervei és a rendőrség bűnügyi szervei a büntetőeljárásról szóló törvényben, valamint a rendőrségi törvényben meghatározott hatáskörükben eljárva kötelesek együttműködni, és kötelesek egymást a bűnmegelőző és felderítő tevékenység gyakorlása során támogatni.
193. § (1) A vámszervezet vámellenőrzéssel nyújt segítséget a határőrségi feladatok ellátásához.
(2) A Határőrség a tiltott határátlépés miatt elfogott személyeknél talált vámárut/árut és fizetőeszközöket köteles átadni a vámszervezet illetékes szerveinek további vizsgálat végett, kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi illetékes vámszervet kell tájékoztatni.
(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a büntetőeljárás jogerős befejezése után e törvény előírásai szerint kell rendezni.
(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a mellékutakon a Határőrség biztosítja a határátkelőhely rendjének fenntartását.

II. Fejezet

FUVAROZÓK, SZÁLLÍTMÁNYOZÓK ÉS A POSTA EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖTELEZETTSÉGE

A fuvarozók, szállítmányozók külön kötelezettségei

194. § (1) A fuvarozó köteles:
a) az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére - térítés ellenében - megfelelő iroda- és raktárhelyiséget biztosítani, továbbá azok fűtéséről és világításáról, valamint karbantartásáról gondoskodni;
b) a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenőrzéshez szükséges idő figyelembevételével megállapítani.
(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó köteles a vámhivatal részére a vámszolgálat ellátásához szükséges minden felvilágosítást megadni, valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a vámjogszabályok rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértő cselekményeket a vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó és a posta kötelesek azt az alkalmazottjukat, aki a fenti kötelezettségét súlyosan vagy ismételten megszegi, a nemzetközi forgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal javaslatára kizárni.
(3) A fuvarozott vámáru azonosítására alkalmazott vámzár vagy más azonossági jel megsérüléséről, továbbá a fuvarozott vámáru bármilyen ok miatt szükséges kirakásáról, illetőleg más járműbe történő átrakásáról a területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.

Vasúti forgalom

195. § (1) A vámterületre be- vagy onnan kilépő valamennyi vasúti jármű érkezéséről és indulásáról a vasúti társaság köteles a vámhatóságot értesíteni.
(2) A vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén a vasút köteles a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást biztosítani.

Hajózási forgalom

196. § (1) A határvízen közlekedő vízijármű - a kényszerkikötés esetét kivéve - csak olyan helyen köthet ki, ahol vámhivatal működik, illetőleg csak ilyen helyen rakhat ki vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be személyeket.
(2) A határvízen közlekedő vízijármű és annak személyzete sem menet közben, sem éjjeli állomásozása alkalmával a belföldi parttal nem érintkezhet.
(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármű parancsnoka köteles a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.
(4) Ha a vízijármű olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhivatal nem működik, a jármű parancsnoka köteles ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat alkalmával bejelenteni.
(5) Ha a vízijármű üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése céljából köt ki a határvízi kikötőben, a vámhatóság eltekinthet a vámvizsgálattól, a kikötőben tartózkodó vízijármű azonban vámhivatali ellenőrzés alatt áll.
197. § (1) A vízijármű készletkönyvében feltüntetett fogyasztási készletet - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - csak a vízijármű fedélzetén szabad vámmentesen felhasználni.
(2) A vízijárműnek a vámterületen való indokolt tartózkodása esetén - a vízijármű parancsnoka kérésére - a vámhivatal a fedélzeti felhasználással azonos módon engedélyezheti a fogyasztási készlet időarányos részének a vámterületen történő felhasználását.

Légi forgalom

198. § (1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vámterületre érkező vagy onnan távozó légi járműnek - a kényszerleszállás esetét kivéve - csak olyan repülőtéren szabad le-, illetőleg felszállnia, ahol vámhivatal működik.
(2) A vámterületre érkező vagy onnan távozó valamennyi légi jármű érkezéséről és indulásáról a nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemeltetője köteles a vámhivatalt értesíteni.
(3) A nemzetközi légi forgalomban közlekedő légi jármű kényszerleszállása esetén a légi jármű parancsnoka köteles erről értesíteni a legközelebbi vám-, rendőri vagy határőrizeti szervet. A bejelentésről az említett szervek egymást kötelesek értesíteni. A légi jármű parancsnokának gondoskodnia kell arról, hogy a vámellenőrzés elvégzéséig a légi járműből ne rakjanak ki vámárut, és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légi jármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja útját.
(4) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtéren külön engedéllyel létesített tranzitváróterem és tranzitterület vámellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat - a 3. § (4) bekezdésének figyelembevételével - a kiadott engedélyben kell meghatározni.

Postaforgalom

199. § (1) A vámterületre beérkezett, illetőleg onnan külföldre feladott postaküldeményeket a Magyar Posta Rt. köteles a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnak bemutatni és a (2) bekezdésben meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.
(2) Nem kell a vámkezelését kérni
a) a levelezőlapoknak, továbbá azoknak a zárt vagy nyitott leveleknek, valamint az olyan postaküldeményeknek, amelyek árut vagy árumintát nem tartalmaznak, beleértve a vakok részére vakírással készített levélpostai küldeményeket;
b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek, amelyeknek kiviteli eljárásban való vámkezelése a feladás előtt megtörtént;
c) a tranzitküldeményeknek, a kábítószert tartalmazó küldemények kivételével.
(3) A vámhatóság kábítószer felderítés érdekében a (2) bekezdésben említett árukat vámvizsgálat alá vonhatja.
200. § (1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények belföldi forgalomban való vámkezelését a Magyar Posta Rt. a feladó által kiállított vámárunyilatkozat átadásával kérheti.
(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból kiállított vámokmánnyal köteles igazolni.
201. § (1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelése bármely vámhivataltól kérhető.
(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt postaküldemények külföldre történt kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.
202. § (1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények után kiszabott és beszedett vámterheket a Magyar Posta Rt. összevontan, havonta egy alkalommal köteles megfizetni.
(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre kerülő és kereskedelmi áruforgalomnak minősülő küldemények vámkezelésére az általános előírásokat kell alkalmazni.

III. Fejezet

VÁMÜGYNÖK, VÁMÜGYNÖKSÉG

203. § (1) A vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerűen végző egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerűen végző természetes személyek társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).
(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön engedélyével (működési engedély) kezdheti meg, és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal vagy a cégjegyzékbe bejegyezték.
204. § (1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező megfelel az alábbi feltételeknek:
a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;
b) vámszempontból megbízható;
c) a létesítendő vámügynökség belföldi székhelyű pénzintézet által kiadott bankgaranciával rendelkezik;
d) a létesítendő vámügynökség vezetője (ügyvezető igazgatója) vagy - több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője vámszakértői engedéllyel vagy felsőfokú vámügyi szakképesítéssel, a szakalkalmazottak pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;
e) határátkelőhelyre kért működési engedély esetében a vámügynök elhelyezése és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;
f) a létesítendő vámügynökség vezetője (ügyvezető igazgatója) vagy - több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezőnek nincs vámtartozása.
205. § A vámhatóság a működési engedélyt öt naptári évre adja ki, a 204. §-ban előírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.
206. § A működési engedélyt vissza kell vonni, ha a 204. §-ban írt feltételek bármelyike megszűnik.
207. § A vámhatóság a működési engedély visszavonása nélkül legfeljebb egy évre megtilthatja a vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha őt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütköző cselekmény ismételt elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerősen elmarasztalta.
208. § (1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közreműködik annak végrehajtásában, a megbízója javára kezességvállalási nyilatkozatot adhat, továbbá a székhelyén (telephelyén) - külön engedéllyel - vámraktárat tarthat fenn, ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet.
(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása előtt meggyőződni a vámkezeléshez szükséges feltételek meglétéről, valamint a rendelkezésre álló okmányok adattartalmának és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.
(3) A vámügynök öt évig köteles megőrizni az általa lebonyolított vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait. Az adatok - a hivatalos bélyegzővel és eredeti aláírással ellátott okmányok kivételével - mágneses adathordozón, mikrofilmen is megőrizhetők. Az adatok nyilvántartásakor a titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően jár el.

V. RÉSZ

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

209. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdés kivételével - a hatálybalépését követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
(2) Az e törvény hatálybalépése előtt végzett, vámáru jelleget meg nem szüntető vámkezelés esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási határidő lejártáig változatlan feltételek mellett maradhat vámfelügyelet alatt.
(3) A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény - e törvény kihirdetéséig hatályos - 18. §-ában és a 31. §-a (3) bekezdésében foglalt feltételekkel vámkezelhetők azok a termelőeszközök, amelyek behozatalára e törvény kihirdetése napját követő 30. napig a Cégbírósághoz bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak vagy az alapítói vagyon felemeléséről szóló taggyűlési (közgyűlési) határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. törvény 31. § (3) bekezdése szerinti devizaszámlára történt befizetésből (átutalásból) került sor.
(4) Az e törvény hatálybalépése előtt engedélyezett fizetési kedvezmények (így különösen: fizetés-halasztás - ide nem értve a vámteher megfizetésére biztosított halasztott vámfizetési engedélyt -, részletfizetés, kamatmentesség), illetve kivetett terhek (így különösen: kamat, késedelmi pótlék, bírság) az eredetileg megállapított feltételek szerint vehetők igénybe, illetve teljesítendők.
(5) Az e törvény hatálybalépése előtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a törvény hatálybalépését követően csak akkor tekinthetők érvényesnek, ha e törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezőbb feltételhez köti. Amennyiben az előző jogszabályok alapján kiadott engedély az e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg, és az engedély birtokosa az e törvény hatálybalépését követő száznyolcvan napon belül nem kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon érvényét veszti.
(6) Az e törvény 15. §-ának a) pontja szerinti, az általános vámpótlékra előírt törvényi szintű szabályozási kötelezettséget a vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 25. §-ának (3) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezések figyelembevételével kell érvényesíteni.
210. § (1) Az e törvény kihirdetésekor legalább egy éve vámügynöki tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy társaság e törvény hatálybalépéséig köteles a működési engedély iránti kérelmet a 204. § (1) bekezdésének a), b), d) és f) pontjában meghatározott feltételek igazolásával benyújtani. Ennek elmulasztása esetén tevékenységét nem folytathatja.
(2) A 204. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától számított egy éven belül kell teljesíteni.
211. § (1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 18. §-a és a 31. §-ának (3) bekezdése.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 13. §-ának (2) bekezdése, 14. §-ának (5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából „és a vámhatóság”, a (2) bekezdésének első mondatából „vagy a vámhatóságnál” szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50. §-ának (4) bekezdése, 78. §-ának (10) bekezdése, 81. §-a (3) bekezdésének c) pontja, a 96/A. §-ának (3)-(4) bekezdése és a 97. §-ának z) pontja;
b) a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 11. §-ának (8) bekezdése;
c) a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet és az ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejű rendelet 7. §-a és az 1992. évi XXXV. törvény 1-2. §-a;
d) a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 47. §-a (1) bekezdésének g) pontja.
(3) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a jövedéki szabályozásra és ellenőrzésre, a bérfőzési szeszadóra, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékimportot terhelő kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik.”
b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével -, valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót (kivetés).”
(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
a) 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül)
„a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság vámszabad területre, tranzitterületre, közvámraktárba (a továbbiakban együtt: vámszabad terület) kilépteti;”
b) 31. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól továbbá:)
„b) a jogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén vámkezelnek.”
c) 42. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(6) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„88. § Az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelősség megállapítására, a tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az adózás rendjéről szóló törvény, statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény rendelkezései irányadóak.”
(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá az adó-, jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”
(8) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 46/A. §-ának (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
[Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn]
„k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel”
(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén...)
(9) Ahol egyéb jogszabály vám- és pénzügyőrség (VP), Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei vagy területi parancsnokság elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet, VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.
212. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehajtási rendeleteit kiadja.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza, illetve közzétegye
a) a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szerveinek létesítését, elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;
b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény kihirdetése után alkotott Szakértői Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó Jegyzeteket;
c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a használatához szükséges kódok jegyzékét;
d) a vámúttá nyilvánított határátkelőhelyek jegyzékét;
e) a vámértékbevallás részletes szabályait;
f) a vámszabad terület vámügyi rendtartását;
g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;
h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó szabályokat;
i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;
j) a vámszevezet által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét.
(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintő, a vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.
(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a földművelésügyi miniszterrel együttes rendeletben szabályozza
a) a vámszervek, valamint a növény- és állategészségügyi hatóságok együttműködését,
b) a határmenti gazdálkodás keretében a vámhatáron átszállított áruk körét és az átszállítás feltételeit.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1995. november 14-i ülésnapján fogadta el.