1993. évi LVIII. törvény

a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról  [LÁBJEGYZET_1]

Az Országgyűlés - egyfelől a költségvetés feladatainak ellátásához szükséges bevételek fokozott védelme, másfelől annak érdekében, hogy a jövedéki termékek piacán a részt vevők között tisztességes verseny alakuljon ki - a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, továbbá a természetes személy által bérfőzetett pálinka, borpárlat adóztatásáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

A szabályozás célja

1. § (1) E törvény célja a jövedéki termékek tekintetében
a) a termelés, a raktározás, a forgalmazás, az export- és az importtevékenység folytatásának; valamint
b) a jövedéki tevékenységet folytatók és a jövedéki engedélyezési, illetve ellenőrzési hatóságok jogainak és kötelezettségeinek
egységes szabályozása.
(2) Célja a törvénynek továbbá, hogy
a) jövedéki tevékenységet jövedéki engedély nélkül ne végezzenek;
b) a jövedéki termékek után az általános forgalmi adó, a fogyasztási adó, illetve az e törvényben meghatározott adó az állami költségvetésbe nagy biztonsággal, folyamatosan befolyjon;
c) a jövedéki ellenőrzés révén javuljon a jövedéki termékek utáni adófizetési kötelezettség kijátszásának a felderítése, egyúttal szigorodjon az e törvény előírásai megszegésének szankcionálása;
d) a jövedéki ellenőrzési hatóságok számbavegyenek minden, belföldön előállított vagy külföldről behozott jövedéki terméket;
e) az ellenőrzések és a szankciók megelőző hatást fejtsenek ki a visszaélésekkel szemben.

A törvény területi hatálya

2. § E törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába a vámszabad- és tranzitterület is beletartozik.

A törvény tárgyi hatálya

3. § (1) E törvény hatálya
a) a (3) bekezdésben meghatározott termékek tekintetében
1. a termelési,
2. az önálló raktározási, tárolási,
3. a nagy- és kiskereskedelmi,
4. az import és az export;
b) a (4) bekezdésben meghatározott termékek tekintetében
1. a kiskereskedelmi,
2. az import
tevékenység (a továbbiakban: jövedéki tevékenység) folytatásának szabályozására, jövedéki engedélyezésére terjed ki.
(2) Kiterjed a törvény hatálya továbbá
a) az (1) bekezdés szerinti tevékenységeknek;
b) a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: FAT) rendelkezése alapján az adó megfizetése nélkül, illetve az adó utólagos levonásával vagy visszaigénylésével beszerzett jövedéki termék felhasználásának;
c) a jövedéki termékek közúti, vasúti, vízi, légi és csővezetéki szállításának;
d) a háztartási tüzelőolaj tiltott felhasználási célra történő értékesítésének és tiltott felhasználásának;
e) a cukorcefre tiltott előállításának;
f) a szárított és fermentált dohány tiltott átadásának és értékesítésének
az ellenőrzésére, illetve felderítésére (a továbbiakban: jövedéki ellenőrzés).
(3) E törvény alkalmazásában jövedéki terméknek minősül
a) a mesterségesen fermentált dohány;
b) a fogyasztási dohány, a szivar, a cigaretta (a továbbiakban: dohánygyártmány);
c) a nyersszesz, a finomított szesz, a víztelenített szesz, a regenerált szesz, a denaturált szesz (a továbbiakban: szeszgyártási termék);
d) a lepárlással előállított pálinka (a továbbiakban: pálinka);
e) a magas és középfokú, valamint a közvetlen lepárlással előállított fogyasztási borpárlat (a továbbiakban: borpárlat);
f) az ipari szesz gyártásánál, a pálinka és borpárlat előállításánál keletkezett alszesz, elő- és utópárlat;
[a továbbiakban c)-f) pont együtt: szesz]
g) az etilalkoholból, borpárlatból hideg úton előállított rum, pálinka, vodka, whisky, likőr, brandy, különleges borpárlat, fogyasztási borpárlat, kevert ital, gyümölcspálinka alapú ízesített szeszes ital, valamint az egyéb nem gyógyászati célú, a 20 tömegszázaléknál több alkoholt tartalmazó, közvetlen emberi fogyasztásra alkalmas szeszes ital (a továbbiakban: szeszes ital);
h) az 1,5% alkoholtartalmat meghaladó főzött sör és fejtett sör (a továbbiakban: sör);
i) a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj és könnyű fűtőolaj (a továbbiakban: kőolajtermékek).
(4) Jövedéki terméknek minősül továbbá a nyerskávé, a pörköltkávé és a kávékivonat (a továbbiakban: kávé).

A törvény személyi hatálya

4. § (1) A jövedéki tevékenység alanya (a továbbiakban: jövedéki alany) az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet és természetes személy, amely (aki) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat és saját nevében, kockázatára jövedéki tevékenységet végez.
(2) A jövedéki ellenőrzés és az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül vagy nem engedélyezett helyen folytat, az e törvényben tiltott tevékenységet végez, olyan jövedéki terméket vesz át, vásárol meg, tart birtokában, amelyről tudja vagy kellő körültekintés mellett tudnia kell, hogy azt a jövedéki ellenőrzés alól elvonták.

Eljárási szabályok

5. § A jövedéki ügyekben - ha e törvény másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

II. Fejezet

Fogalmak

6. § E törvény alkalmazásában:
1. termelési tevékenység: a jövedéki termék gyártási folyamata vagy részfolyamata, bérmunkában történő előállítása, raktározása, tárolása, értékesítése;
2. önálló raktározási, tárolási tevékenység: az adó nélküli (általános forgalmi adó, fogyasztási adó) jövedéki termék önálló tevékenység keretében végzett bérraktározása, bértárolása, továbbá az adózatlan jövedéki termék külön jogszabályban kötelezően előírt tartalékolása céljából végzett raktározás, tárolás;
3. nagykereskedelmi tevékenység: a jövedéki termékek nagy tételben való beszerzése, készletezése és üzletszerű értékesítése kiskereskedők, termelő felhasználók részére;
4. kiskereskedelmi tevékenység: a jövedéki termékek üzletszerű, kistételű értékesítése közvetlenül a végső felhasználók részére;
5. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amely keretében a vállalkozó jövedéki terméknek a behozatalára vagy kivitelére saját nevében vagy bizományosként külkereskedelmi szerződést köt, a termék behozatalát vagy kivitelét lebonyolítja;
6. cukorcefre: olyan - szesz előállítására alkalmas - anyag, amelynek szénhidrát- vagy alkoholtartalma 50%-ot meghaladó mértékben ipari és étkezési cukorból, mézből származik;
7. a vállalkozás székhelye: a cégbejegyzésben, az alapszabályban ekként megjelölt hely, a központi ügyvezetés helye;
8. telephely: a vállalkozó jövedéki tevékenység folytatására szolgáló állandó üzleti (üzemi), termelő, szolgáltató tevékenységének helye;
9. jelentős késedelem: az adóbevallási, adófizetési kötelezettség törvényben előírt esedékességi idejének 90 napot meghaladó késedelemmel történő teljesítése;
10. vezető: a gazdasági társaságoknál az igazgató, az ügyvezető(k), az igazgatóság elnöke, az üzletvezetésre jogosult tag, az egyéb vállalkozásoknál a vonatkozó jogszabályokban vezetői jogosítványokkal felruházott személy(ek);
11. üzlethelyiség: a helyileg körülhatárolt, helyhez kötött, tartós használatra épült, rendszeresen nyitva tartó kiskereskedelmi elárusítóhely, ideértve az e feltételeknek megfelelő pavilont, továbbá a személyhajók éttermét és büféjét, a belföldi polgári repülőgépjáratokat, valamint a vasúti mozgó étkezőkocsit, büfét is;
12. üzemanyagtöltő állomás: a kútoszloppal és tárolótartállyal ellátott, a gépjárművek üzem- és kenőanyag-ellátására létrehozott kiskereskedelmi elárusítóhely;
13. önálló háztartási tüzelőolaj eladóhely: a folyékony tüzelőanyagok árusítását végző, kútoszloppal és tárolótartálylyal ellátott kiskereskedelmi elárusítóhely;
14. fermentáló: a dohány termeltetését, száríttatását, szárítását és feldolgozását végző üzem;
15. dohánygyár: a dohánygyártmányok előállítását végző termelőüzem;
16. szeszüzem: a szeszt előállító ipari szeszgyár, mezőgazdasági szeszüzem és a szeszfőzde, továbbá a palackozóüzem;
17. szeszfőzde: a gyümölcsből (gyümölcscefréből), szőlőszármazékból (törköly, seprő) és borból lepárlással pálinkát, borpárlatot előállító üzem;
18. italgyár: etilalkoholból, borpárlatból hideg úton szeszes ital előállítást, palackozást végző termelőüzem;
19. sörgyár: a sör nagyüzemi méretű előállítását végző termelő-, palackozóüzem;
20. sörfőzde: az a sörgyártó üzem, amelynek termelési kapacitása éves szinten nem haladja meg a 20 000 hektolitert;
21. kőolajfeldolgozó üzem: a motorbenzin, gázolaj, tüzelőolaj és könnyű fűtőolaj előállítását végző termelőüzem és tárolók, ideértve a kőolajtermékek keverését önálló tevékenység keretében végző üzemet is;
22. számla: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA) rendelkezései szerint számlaként meghatározott bizonylat;
23. hivatalos zár: a jövedéki üzem mérőberendezésein, meghatározott esetben az üzem berendezésein és szállítóeszközökön a vámhivatal által alkalmazott ólomzár és pecsétzár;
24. próbaszesz: a szeszmérő gépen átfolyt, illetve megmért szeszből a szeszmérőgép mérődobjára szerelt merítőkanalak által vett és a gyűjtőtartályban összegyűlt minta;
25. valódi szeszfok: a szeszfokmérőn leolvasott szeszfoknak 20 °C hőmérsékletre átszámított értéke;
26. szeszfelhasználási arányszám: az a szeszmennyiség, amely adott termék egységnyi mennyiségének elkészítéséhez - ideértve a gyártással összefüggő veszteségnormát is - szükséges;
27. denaturálási kötelezettség: az adó megfizetése nélkül beszerzett finomszesz emberi fogyasztásra való alkalmatlanná tétele;
28. regenerált szesz: szennyezett finomszeszből ipari felhasználásra újra alkalmassá tett szesz;
29. szesz gyártására alkalmas készülék: az a berendezés, amely összeszerelt állapotban szesz előállítására alkalmas;
30. hektoliterfok (hlf): 1 liter 100 térfogatszázalékos szesz;
31. bérfőzés: szeszfőzdében a bérfőzető részére történő pálinka vagy borpárlat előállítása;
32. bérfőzető: az a természetes személy, aki saját termésű, vásárolt vagy begyűjtött alapanyagból állíttat elő pálinkát vagy borpárlatot;
33. kútoszlop: üzemanyagok, folyékony tüzelőanyagok kimérésére használatos, helyhez kötött egy vagy több kimérőhelyes, egy szerkezeti egységbe épített berendezés;
34. raktárközi forgalom: az adózatlan jövedéki terméknek a jövedéki alanyok földrajzilag külön helyiségben vagy külön telephelyen lévő, önállóan működő üzemegységei, raktárai közötti - a tulajdonjog változása nélküli - forgalma;
35. műszaki leírás: a jövedéki terméket gyártó üzemről, a raktárról, a termék gyártásáról, az üzemi berendezésekről, a hivatalos zárak számáról és alkalmazási helyeiről a vámhivatal által készített leírás;
36. elszámolási időszak: egy hónapra terjedő időtartam, amelynek kezdő napját a vámhivatal a termelő jövedéki alanyra külön-külön állapítja meg;
37. export jövedéki termék: amelyet a vámhatáron át - a nem kereskedelmi forgalom kivételével - az országból kiszállítanak, vámszabad- és tranzitterületre beszállítanak, vagy zártárusítású diplomataboltnak értékesítenek;
38. import jövedéki termék: a nem kereskedelmi forgalomban, a vámszabad- és tranzitterület a zártárusítású diplomatabolt részére behozott termék kivételével, a vámhatáron át külföldről belföldre érkezett, továbbá a vámszabad- és tranzitterületről kilépő és a belföldi forgalom számára vámkezelt termék;
39. zárjegy: a dohánygyártmányok csomagolási egységére vagy egyes darabjára, a palackozott szesz, szeszes italok palackjára, a kávé fogyasztói csomagolására felhelyezett olyan bélyeg, amelyet a Magyar Állam állíttat elő, bocsát - elszámolási kötelezettség mellett - a gyártók, importőrök rendelkezésére. A zárjegy igazolja e termékeknek a törvény előírásai szerinti forgalomba kerülését.

III. Fejezet

A jövedéki tevékenység folytatásának engedélyezése

7. § (1) A jövedéki engedélyezés az adóbevételek fokozott védelmére irányuló külön engedélyezési eljárás.
(2) A jövedéki engedélyezés nem érinti az egyéb jogszabályokban a tevékenység folytatásához megkövetelt engedélyre, illetve nyilvántartásba vételre vonatkozó előírások teljesítésének kötelezettségét.
8. § (1) A jövedéki tevékenység folytatására a jövedéki engedélyt - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a Pénzügyminisztérium Vám- és Pénzügyőrsége Országos Parancsnokságának (a továbbiakban: országos parancsnokság) az a területi (fővárosi) parancsnoksága (a továbbiakban: területi parancsnokság) adja ki, amelynek az illetékességi területén a kérelmező vállalkozásának székhelye, ennek hiányában telephelye van.
(2) A jövedéki termékek kiskereskedelmi forgalmazására a jövedéki engedélyt annak a települési, fővárosban kerületi önkormányzatnak a jegyzője (a továbbiakban: jegyző) adja ki, amelynek az illetékességi területén e termékeket értékesíteni szándékoznak.
(3) A jegyző köteles a (2) bekezdés alapján kiadott jövedéki engedély másolatát az értékesítés helye szerint illetékes vámhivatalnak (a továbbiakban: vámhivatal) az engedély kiadásával egyidejűleg megküldeni.
(4) A vámhivatal az illetékességi területén jövedéki engedéllyel rendelkező jövedéki alanyokról nyilvántartást köteles vezetni, amelyet az állami adóhatóság területileg illetékes szervének megküld.
9. § (1) Jövedéki engedélyt - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - az a kérelmező kap, amely (aki) a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) előírásai alapján kettős könyvvezetésre kötelezett vagy saját elhatározása alapján áttér a kettős könyvvezetésre.
(2) A kettős könyvvezetésre nem kötelezett kérelmező, ha a jövedéki engedélyt
a) kiskereskedelmi tevékenység végzésére kéri, illetve
b) bérfőzési tevékenység végzésére igényli, s a kérelmezés évében a bérfőzési díjból származó várható bevétele időarányosan nem haladja meg az évi 2 millió forintot
mentesül az (1) bekezdés szerinti kettős könyvvezetésre történő áttérés kötelezettsége alól.
(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott tevékenység végzése esetén megszűnik a kettős könyvvezetésre való áttérési kötelezettség alóli mentesség, ha a mentességre jogosító összeghatárt a tényleges bérfőzési díjbevétel meghaladja. A jövedéki alany a mentesség megszűnése évét követő év január 1-jével köteles a kettős könyvvezetésre áttérni.
(4) A jövedéki termékek kiskereskedelmi forgalmazására jövedéki engedélyt az a kérelmező kap, amely (aki)
a) a dohánygyártmány, a szesz, a szeszes ital, a kávé és a sör forgalmazásához üzlethelyiséggel, cigaretta értékesítése esetén ideértve a kiskereskedelmi forgalmazáshoz kihelyezett értékesítő automataegységet is (automataüzlet);
b) a kőolajtermékek forgalmazásához üzemanyagtöltő állomással, önálló háztartási tüzelőolaj eladóhellyel vagy tüzelőanyag telephellyel
rendelkezik.
(5) Nem adható jövedéki engedély, ha
a) a kérelmező természetes személyt, illetve jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vezetőjét a gazdálkodási kötelezettséget sértő vagy vagyon elleni, továbbá visszaélés jövedékkel bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélték, és a kérelem benyújtásakor még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, vagy a kérelem benyújtását megelőző 2 éven belül visszaélés jövedékkel szabálysértést követett el;
b) a kérelmezőnek a kérelem benyújtásakor az állami adóhatóság, az országos parancsnokság felé vám- és adótartozása van, kivéve, ha az állami adóhatósággal és adótartozás részletfizetéséről a kérelmező megegyezett;
c) a kérelmező csőd- vagy felszámolási eljárás alatt áll.
(6) Ha a területi parancsnokság vagy a jegyző (a továbbiakban: engedélyező hatóság) - a 12. § (2) bekezdésének b), c) és e) pontjában meghatározott esetek miatt - a korábban jövedéki alany kérelmező jövedéki engedélyét visszavonta, részére a visszavonás napjától számított 6 hónapon belül jövedéki engedély nem adható.
10. § (1) A jövedéki engedély iránti kérelemnek a kérelmező azonosításához szükséges személyi, illetve cégadatokon kívül tartalmaznia kell a kérelmező adószámát, amennyiben van, statisztikai jelzőszámát, pénzforgalmi (átutalási) számlaszámát, a számlavezető pénzintézet megnevezését, valamint az engedélyezni kért jövedéki tevékenység megnevezését.
(2) A kérelemhez csatolni kell
a) a társasági szerződést (alapító okiratot, alapszabályt) és a cégbejegyzést tanúsító végzést vagy a cégbejegyzési kérelem cégbírósághoz történt benyújtásának igazolását, illetve a vállalkozói igazolványt, vagy azok hiteles másolatát;
b) a 9. § (1) bekezdésében foglalt engedélykérelem esetén a kettős könyvvezetésre nem kötelezetteknek a kettős könyvvezetés alkalmazására vonatkozó nyilatkozatot;
c) a 9. § (4) bekezdésében foglaltak esetén az üzlethelyiségre, az üzemanyagtöltő állomásra, az önálló háztartási tüzelőolaj eladóhelyre vagy a tüzelőanyag telephelyre vonatkozóan a saját tulajdon igazolását vagy a bérleti szerződést, illetőleg a használati jogra vonatkozó egyéb megállapodást;
d) a kérelmező természetes személynek, illetve a vállalkozás vezetőjének 30 napnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát;
e) az igazolást a 9. § (5) bekezdésének b) pontjában foglaltakról.
11. § (1) Az engedélyező hatóság a benyújtott kérelem és a csatolt iratok alapján adja ki a jövedéki engedélyt, illetve a területi parancsnokság az előbbiek és a (2)-(4) bekezdésekben foglaltak alapján dönt a jövedéki engedély kiadásáról.
(2) A területi parancsnokság a jövedéki engedélyezés keretében
a) a jövedéki terméket gyártó üzemet;
b) a termelő által üzemeltetett tárolótelepet, raktárt;
c) az önálló tevékenység keretében üzemeltetett - adózatlan termék készletezését végző - tárolótelepet, raktárt [a továbbiakban a)-c) pont együtt: jövedéki üzem]
jövedéki ellenőrzési szempontból vizsgálja és minősíti.
(3) A (2) bekezdés szerinti vizsgálathoz, minősítéshez a területi parancsnokság bekérheti, megtekintheti a jövedéki üzem helyszínrajzát, az üzemi berendezések technológiai elrendezési rajzát, a technológiai folyamatábrát, a műszaki, technológiai és üzemmód leírását, a tartályok és edények jegyzékét, a nyilvántartási és bizonylati rendszer leírását (szabályzatát).
(4) Az engedély kiadása előtt a területi parancsnokság a jövedéki üzemben helyszíni szemlét tart.
(5) Az engedélyező hatóság a jövedéki engedélyt az erre a célra rendszeresített okiraton adja ki.
12. § (1) Megszűnik a jogosultság a jövedéki tevékenység folytatására, ha
a) a jövedéki alany jövedéki engedélyét az engedélyező hatóságnak visszaadja;
b) az engedéllyel rendelkező természetes személy meghalt, illetve a jogi személy vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogutód nélkül megszűnik, illetve a jogutód nem felel meg a jövedéki engedélyezés feltételeinek;
c) az engedélyező hatóság a jövedéki engedélyt visszavonja.
(2) Vissza kell vonni a jövedéki engedélyt, ha a jövedéki alany
a) az engedélyezésnél támasztott feltételeknek nem felel meg;
b) az e törvényben előírt jövedéki nyilvántartás vezetési kötelezettségének nem tesz eleget;
c) a jövedéki tevékenység folytatásához az e törvényben előírt rendelkezések betartását ismételten elmulasztja;
d) cégbírósági bejegyzése a kérelem benyújtásától számított 1 éven belül - a jövedéki alanynak felróható okból - nem történik meg;
e) terhére a vámhivatal a bérfőzési szeszadó, az általános forgalmi adó, a fogyasztási adó és a vám befizetésének, az állami adóhatóság a jövedéki termékek után az általános forgalmi adó és fogyasztási adó adóbevallási, adófizetési kötelezettségének elmulasztását vagy jelentős késedelemmel történő teljesítését, vagy ezen adóknál - az összes adókötelezettség 20 százalékát meghaladó - nagy összegű adóhiányt jogerősen állapít meg;
f) jövedéki tevékenységét az engedély keltétől számított 3 hónapon belül nem kezdi meg, illetve 6 hónapot meghaladóan bejelentés nélkül szünetelteti.
(3) Ha az állami adóhatóság és a vámhivatal a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott körülményeket állapít meg, köteles erről az engedélyező hatóságot haladéktalanul tájékoztatni.
(4) A jegyző az engedély visszaadásáról vagy visszavonásáról az értékesítés helye szerint illetékes vámhivatalt, a visszaadás vagy visszavonás napjától számított 15 napon belül tájékoztatni köteles.

IV. Fejezet

A jövedéki tevékenység folytatásának általános feltételei

13. § (1) Jövedéki tevékenység jövedéki engedély birtokában, az e törvényben meghatározott feltételek szerint folytatható.

A jövedéki termékek termelése, önálló raktározása és tárolása

14. § (1) A jövedéki termékek termelésének megkezdését, befejezését, 30 napot meghaladó szüneteltetését és újbóli megkezdését, annak időpontját legalább 3 munkanappal megelőzően a vámhivatalnak írásban be kell jelenteni.
(2) A jövedéki alany köteles székhelyén, illetve telephelyenként kijelölni azt a személyt, aki a vámhivatallal az együttműködésért és a jövedéki ellenőrzés feltételeinek biztosításáért felelős (a továbbiakban: felelős üzemvezető).
(3) A felelős üzemvezető kijelölését, valamint személyének változását a kijelölést, illetőleg a változást követő 3 munkanapon belül a vámhivatallal írásban közölni kell.
(4) A hivatalos zárral lezárt üzemi berendezést, a hivatalos zárat a műszaki leírásban rögzített állapotban kell tartani, azon változtatást - a kárt okozó üzemzavar, baleset megelőzésének vagy következménye elhárításának kivételével - a vámhivatalhoz történt előzetes, írásban tett bejelentés után lehet végrehajtani.
(5) Ha előre nem látott esemény következtében
a) a termelés és tárolás során a jövedéki termék megsemmisül;
b) az üzemi mérőberendezés működésében zavar, rendellenesség keletkezik,
az észlelést követően a vámhivatalnak haladéktalanul be kell jelenteni, a meghibásodott mérőberendezéssel összekapcsolt gyártóegységen a termelést le kell állítani.
(6) Jövedéki termék raktárközi forgalma, értékesítése esetén a szállítási okmányon fel kell tüntetni
a) az át- és kiszállításkor, az átvételkor végzett menynyiségmegállapítás adatait;
b) az áttárolás és értékesítés, valamint az átvétel időpontját;
c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés);
d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét).
(7) A jövedéki alany a jövedéki üzemben tárolt jövedéki termékekről a vámhivatal ellenőrzési célú készletfelvételének megkezdésekor készletbevallást köteles adni.
(8) A termelő jövedéki alany köteles az 1-5. számú mellékletek szerinti jövedéki nyilvántartásokat vezetni, a jövedéki termékek gyártott mennyiségét naponta megállapítani és azt a nyilvántartásba bevezetni.
(9) A jövedéki termékek önálló raktározását, tárolását végző jövedéki alany az 1-5. számú mellékletek szerinti, a forgalmi számadásnak megfelelő tartalmú nyilvántartást köteles vezetni.
(10) A jövedéki alany mentesül a (8) és (9) bekezdés szerinti jövedéki nyilvántartás vezetési kötelezettség alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján a megkövetelt adatok üzemrészenként bármikor megállapíthatók.

Jövedéki termékek importja és exportja

15. § (1) Az import jövedéki termék csak a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, a tételes belső áruvizsgálat igazolásával hozható belföldön forgalomba.
(2) Az e törvény alkalmazásában exportnak minősülő jövedéki terméket a vámáru továbbítására vonatkozó vámrendelkezések alkalmazásával lehet a jövedéki üzemből kiszállítani.
(3) Teljesített exportnak az a belföldről külföldre kiszállítás, vámszabad- és tranzitterületre teljesített beszállítás, továbbá az a zártárusítású diplomatabolt részére történt értékesítés minősül, amelynél a jövedéki terméknek a vámhatáron a kiléptetését, a vámszabad- és tranzitterületre a beléptetését a vámhivatal, illetve a zártárusítású diplomatabolt vezetője a beszállítását igazolja.
(4) Az importáló és exportáló jövedéki alany a 6-7. számú melléklet szerinti tartalommal külön jövedéki nyilvántartást köteles vezetni.
(5) Mentesül a jövedéki alany a (4) bekezdés szerinti nyilvántartás alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján a megkövetelt adatok bármikor megállapíthatók.

A jövedéki termékek nagykereskedelme

16. § (1) A nagykereskedő jövedéki terméket
a) kizárólag számlakibocsátás mellett értékesíthet;
b) árukísérő jegyzékkel szállíthat.
(2) Az árukísérő jegyzéken fel kell tüntetni
a) a termék mennyiségi adatait;
b) a kiszállítás és átvétel időpontját;
c) a szállítás célját (áttárolás, értékesítés);
d) a szállítás rendeltetési helyét (címét, címzettjét).
(3) A nagykereskedő az általa forgalmazott, a készletében, a birtokában tartott jövedéki termék származását (eredetét) számlával, származási bizonyítvánnyal vagy más módon (szállítólevél, bizonylat) igazolni köteles.
(4) A nagykereskedő jövedéki alany a 8. számú melléklet szerinti tartalommal külön jövedéki nyilvántartást köteles vezetni.
(5) Mentesül a jövedéki alany a (4) bekezdés szerinti külön nyilvántartás alól, ha bizonylati rendjét, hagyományos vagy számítógépes nyilvántartását úgy alakítja ki, hogy annak alapján a megkövetelt adatok bármikor megállapíthatók.

A jövedéki termékek kiskereskedelme

17. § (1) A kiskereskedő jövedéki terméket kizárólag az e törvényben megjelölt üzletkörökben, illetve ezen belül
a) motorbenzint, gázolajat és háztartási tüzelőolajat csak üzemanyagtöltő állomáson, illetve háztartási tüzelőolajat önálló háztartási tüzelőolaj eladóhelyen vagy tüzelőanyag telephelyen;
b) egyéb jövedéki terméket csak üzlethelyiségben;
c) cigarettát automatán át is (automata üzlet)
értékesíthet.
(2) A kiskereskedő az általa forgalmazott, a készletében, a birtokában tartott jövedéki termék származását (eredetét) számlával, származási bizonyítvánnyal vagy más módon (szállítólevél, belső bizonylat) igazolni köteles.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a kiskereskedelmi forgalmazáshoz a vonatkozó jogszabály  [LÁBJEGYZET_2]  szerint meghatározott pénztárgépet kell alkalmazni.

MÁSODIK RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

V. Fejezet

A dohány feldolgozásának és a dohánygyártmány termelésének feltételei

18. § (1) Szárított és fermentált dohányt tilos közvetlen fogyasztási célra átadni, értékesíteni, illetve megvásárolni, továbbá birtokban tartani.
(2) Szárított és fermentált dohány feldolgozására alkalmas gépet és egyéb eszközt kizárólag fermentáló, illetve dohánygyár tarthat birtokában, csak részére lehet belföldön értékesíteni, illetve külföldről behozni.
19. § (1) A gyártási folyamatban - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - valamennyi dohánygyártmányt „Adózott termék” feliratú zárjeggyel (a továbbiakban: zárjegy) kell ellátni.
(2) Nem lehet zárjeggyel ellátni az export jövedéki terméknek minősülő dohánygyártmányt.
(3) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - viseli az előállítás, kezelés, elszámoltatás költségeit.
(4) A megrendelt, de át nem vett, illetve az átvett, de - a dohánygyár érdekkörébe tartozó körülmény miatt - feleslegessé vált - az országos parancsnokságnak visszaadott - zárjegy előállítási költsége a dohánygyárat terheli.
(5) A zárjegyet - a dohánygyár által az országos parancsnokság felé előzetesen közölt választékban és darabszámban az igényléstől számított 10 munkanapon belül - az országos parancsnokság köteles a dohánygyár rendelkezésére bocsátani. A késedelemből eredő károkért az országos parancsnokság a kártérítés általános szabályai szerint felelős.
(6) A zárjegyet - a (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a dohánygyártmány legkisebb gyűjtőcsomagolási egységére (doboz, tasak) kell felragasztani.
(7) A darabonként csomagolt szivar esetén szivargyűrű formájában kell felhelyezni a zárjegyet.
(8) Cigarettát tilos darabonként értékesíteni, illetve szivar csak akkor értékesíthető darabonként, ha a szivaron a zárjegy szivargyűrűként van felhelyezve.
(9) A zárjegy
a) a dohánygyártmány fajtáját (cigaretta, fogyasztási dohány, szivar);
b) az „Adózott termék” feliratozást és
c) a sorszámát
tartalmazza.
(10) A zárjegy darabonként 40 forint díjtételt képvisel.
20. § (1) A dohánygyár az átvett zárjegy mennyiségével kéthavonta köteles az országos parancsnokság felé elszámolni.
(2) A zárjegy elszámolásnál megállapított zárjegyhiány után a dohánygyárat a 19. § (10) bekezdése szerinti díjtétellel meghatározott díjfizetési kötelezettség terheli.
(3) Az országos parancsnokság a zárjegyelszámolás eredményét jegyzőkönyvben köteles rögzíteni.
(4) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:
a) az elszámolási időszak kezdő napján a dohánygyár készletében lévő zárjegy mennyiségét (nyitókészlet);
b) a dohánygyár által az elszámolási időszakban átvett zárjegy mennyiségét, az átvétel keltét;
c) az elszámolási időszakban felhasznált, bizonylattal igazolt zárjegy darabszámát;
d) csökkentő tételként
1. az országos parancsnokság által visszavett - sérülésmentes - feleslegessé vált, minőséghibás zárjegy darabszámát,
2. a gyártás közben megsérült és a vámhivatal felügyelete mellett megsemmisített zárjegy darabszámát,
3. a baleset vagy az egyéb, a jövedéki tevékenységen kívülálló elháríthatatlan külső ok (tűz, árvíz) miatt használhatatlanná vált, megsemmisült vagy elveszett zárjegy darabszámát, ha az biztonsággal megállapítható;
e) a jegyzőkönyv keltének napján a dohánygyár készletén lévő zárjegy mennyiségét (zárókészlet);
f) az elszámolási időszakban keletkezett zárjegyhiányt.
(5) A (2) és (4) bekezdésben foglaltak alapján a dohánygyár által fizetendő díjösszeget az országos parancsnokság határozatban állapítja meg.
(6) Az (5) bekezdés alapján megállapított díjösszeg a határozat jogerőre emelkedésekor esedékes és 15 napon belül kell az országos parancsnokság jövedéki bírság bevételi számlájára befizetni.
(7) A (6) bekezdés szerinti határozat végrehajthatóságát a bírósági felülvizsgálat nem érinti. Kérelemre a bíróság a végrehajtás felfüggesztéséről végzéssel határoz.

A dohánygyártmány forgalmazásának feltételei

21. § Belföldön - a vámszabad- és tranzitterület, a zártárusítású diplomatabolt kivételével - kizárólag zárjeggyel ellátott dohánygyártmányt lehet kereskedelmi forgalomba hozni.
22. § Dohánygyártmány kiskereskedelmi értékesítése csak - az üzletek működéséről szóló jogszabályban  [LÁBJEGYZET_3]  meghatározott
a) általános áruház;
b) élelmiszeráruház;
c) élelmiszer jellegű vegyesüzlet;
d) az egyéb kiskereskedelmi szakboltok közül a dohánybolt és ajándékbolt;
e) a vendéglátóipari üzletek (a termelő és segédüzem kivételével);
f) a kereskedelmi szálláshelyek (a fizető vendéglátóhely kivételével)
üzletkörbe tartozó kereskedelmi egységekben, továbbá az üzemanyagtöltő állomások területén lévő üzlethelyiségben megengedett.

VI. Fejezet

A szesz termelésének feltételei

23. § Cukorcefrét, abból szeszt előállítani és értékesíteni, birtokban tartani - az ipari szeszgyár kivételével - tilos.
24. § A szeszüzem - a denaturált szesz kivételével - a gyártott szesz mennyiségének mérésére engedélyezett típusú, az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített mérőberendezést (a továbbiakban: szeszmérő gép) köteles alkalmazni. A szeszmérő gépet úgy kell az üzemi berendezésbe bekötni, hogy az a végterméket (finomított szesz, pálinka, borpárlat) mérje.
25. § A vámhivatal a szeszüzem berendezéseit, a szeszmérő gépet, továbbá az általa meghatározott esetben a tároló- és szállítóeszközt is hivatalos zárral látja el.
26. § A szeszgyártási tevékenység 30 napot meghaladó szüneteltetése esetén a vámhivatal a jövedéki üzem berendezésein termelést akadályozó hivatalos zárat helyez el, amelyet a gyártás újbóli megkezdésekor távolít el.
27. § (1) A szesz gyártására alkalmas készüléket - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - szeszüzem tarthat birtokában, csak részére lehet belföldön értékesíteni, külföldről behozni.
(2) A szeszüzem a szesz gyártására alkalmas készülék beszerzését a beszerzés napját követő 3 munkanapon belül a vámhivatalnak köteles bejelenteni (a készülék fajtájának, űrtartalmának, főbb részeinek a leírásával).
(3) Azok a szeszgyártásra alkalmas készülékek, amelyeket rendeltetésszerűen nem szesz előállítására használnak, a vámhivatal engedélyével és ellenőrzése mellett működtethetők.
(4) Nem kell engedélyt kérni a rendeltetésszerűen használt túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg desztilláló berendezésekre.
28. § (1) A gyártott szesz mennyiségét hektoliterfokban kell megállapítani a szeszmérő gép által mért litermennyiség és az összegyűjtött próbaszesz valódi szeszfoka század részének szorzataként. A vitás esetekben a szeszfokot vegyvizsgálattal kell megállapítani.
(2) A bérfőzetőnek kiadott pálinka és borpárlat mennyiségének hektoliterfokban történő meghatározására a kiadott szesz litermennyisége és kiadáskor mért valódi szeszfoka alapján kerül sor.
29. § A pálinkát és borpárlatot gyártó szeszfőzde a bérfőzetőnek kiadott pálinka és borpárlat mennyiségével havonta köteles a vámhivatal felé elszámolni. A vámhivatal az elszámolási időszakot 2 hónapban is meghatározhatja.
30. § (1) A szeszüzem az adózatlan szeszt csak jövedéki üzemben tárolhatja.
(2) Azt a szeszt, amely után az általános forgalmi adót vagy a fogyasztási adót megfizették, az adózatlan szesztől elkülönítetten kell tárolni. Az adózott szesz tároló edényzetére „adózott” feliratot kell elhelyezni.

A szesz forgalmazásának feltételei

31. § (1) A szeszfőzde a bérfőzetőnek előállított pálinkát és borpárlatot csak a bérfőzési szeszadó megfizetése után adhatja ki.
(2) A bérfőzető természetes személy a bérfőzéssel főzetett, illetve a szeszfőzde a főzetőktől megvásárolt pálinkát és borpárlatot közvetlen fogyasztásra (lakosságnak) nem adhatja el, azt kizárólag továbbfeldolgozásra vagy továbbforgalmazásra jogosult jövedéki alanynak értékesítheti. Az értékesített pálinka, borpárlat származási igazolványának eredeti példányát a vevőnek át kell adni. A származási igazolványt a szeszfőzde köteles kiállítani az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon.
(3) Amennyiben a bérfőzető nem tudja a teljes főzetett mennyiséget egy továbbfeldolgozásra, illetve továbbforgalmazásra jogosultnak eladni, az eredeti származási bizonyítvány visszaadása mellett kérheti azonos összmennyiségre több származási bizonyítvány kiadását.
(4) Az elő- és utópárlat kizárólag ipari felhasználásra értékesíthető.
32. § (1) A szeszgyár, import esetén az importáló, a finomított szeszt és a víztelenített szeszt (a továbbiakban: finomszesz) - a FAT rendelkezései alapján az ott meghatározott célra és feltételek mellett - a fogyasztási adó megfizetése nélkül értékesítheti, illetve importálhatja.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat a szeszgyár, importnál az importáló akkor alkalmazhatja, ha a vevő (importáló) írásban nyilatkozik, hogy a FAT feltételeit és az e § (3)-(13) bekezdéseinek rendelkezéseit betartja.
(3) A vevő (importáló) a beszerzést megelőzően a vámhivatalnak vásárlási szándékát köteles bejelenteni.
(4) A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a finomszesz felhasználásának célját és módját;
b) a termékenként megállapított szeszfelhasználási arányszámot, melynek indokoltságát a vámhivatal ellenőrizheti.
(5) A bejelentés alapján a vámhivatal a vevőt (importálót) nyilvántartásba veszi, illetve a finomszesz beszerzését és felhasználását ellenőrzi.
(6) A vevő (importáló) az ellenőrzéssel megbízottaknak köteles megengedni az üzem- és raktárhelyiségbe való belépést, a finomszesz készlet és az előállított termékek mennyiségének megállapítását, a gyártási eljárás ellenőrzését.
(7) A vevő (importáló) - ha e törvény másként nem rendelkezik - a beszerzett finomszeszről a 9. számú melléklet szerinti nyilvántartást köteles folyamatosan vezetni.
(8) A készletváltozást a vevő (importáló) az Szt. rendelkezéseinek megfelelően köteles bizonylattal igazolni.
(9) A vevő (importáló) a beszerzett finomszesszel köteles évenként, a vámhivatal által előre meghatározott időpontig elszámolni.
(10) A finomszesz felhasználásának éves elszámolása a bejelentett szeszfelhasználási arányszám alapján történik. Az elszámoláshoz a vevő (importáló) termékenként részletezett szeszfelhasználási kimutatást köteles benyújtani a 10. számú melléklet szerinti tartalommal.
(11) A gyártás során bekövetkező finomszesz-megsemmisülést a vámhivatalnak haladéktalanul be kell jelenteni.
(12) A vevő (importáló) a beszerzett finomszeszt - ha az a rendeltetésszerű felhasználást nem akadályozza - denaturálni köteles.
(13) A vevő (importáló) a finomszesz-felhasználás során visszanyert szennyezett, illetőleg regenerált szesz tekintetében a (7)-(12) bekezdések rendelkezései szerint köteles eljárni.
33. § (1) Az a vevő és importáló, amely (aki) a 32. § (1) bekezdése szerinti finomszeszt és más szeszt fogyasztási adóval növelt áron szerez be - azt a FAT rendelkezései szerint közvetlen anyagként használja fel és a szeszt terhelő fogyasztási adót fizetendő adójából levonja, vagy az állami adóhatóságtól visszaigényli -, köteles a fogyasztási adó nélküli szesz készletezését a vámhivatalnak bejelenteni.
(2) A vevő (importáló) az (1) bekezdésben előírt bejelentésnek a fogyasztási adó levonása, vagy annak az állami adóhatóságtól történő visszaigénylése napján köteles eleget tenni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott beszerzésre a 32. § (4)-(13) bekezdéseit kell megfelelően alkalmazni.

VII. Fejezet

A szeszes ital termelésének feltételei

34. § (1) Az italgyár a gyártott vagy gyártásra kerülő szeszes ital fajtáját, alkoholtartalmát és a gyártásnál alkalmazott szeszfelhasználási arányszámot köteles a vámhivatalnak bejelenteni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szeszfelhasználási arányszám helyességét a vámhivatal próbagyártással ellenőrizheti.
35. § A gyártott szeszes ital mennyiségét italfajtánként - a 3. számú melléklet II. Italgyártási napló fejezetének litermennyiség adatai és a gyártott szeszes ital valódi szeszfoka századrésze szorzataként - hektoliterfokban kell megállapítani.
36. § (1) Az italgyár a gyártáshoz használt üzemi berendezéseket hitelesíttetni köteles. Ezek különösen: a szesztartály, a gyártó tartály és a készárutartály (hordó, tank). A hitelesített berendezéseket azonosítójelekkel és elmozdításuk megakadályozására hivatalos zárral kell ellátni.
(2) Az italgyártás 30 napot meghaladó szüneteltetése, a jövedéki engedély visszaadása, visszavonása esetén a vámhivatal a jövedéki üzem berendezésein termelést akadályozó hivatalos zárat helyez el. A tevékenység szüneteltetése esetén, a gyártás újbóli megkezdésekor a hivatalos zárat a vámhivatal távolíthatja el.
37. § (1) Az italgyár a vásárolt adózatlan szeszt és a gyártott adózatlan szeszes italt csak jövedéki üzemben tárolhatja.
(2) Azt a szeszes italt, amely után az általános forgalmi adót vagy a fogyasztási adót megfizették, az adózatlantól elkülönítve kell tárolni. Az adózott szeszes ital tárolóedényzetére „adózott” feliratot kell elhelyezni.

A szesz és szeszes ital forgalmazásának feltételei

38. § (1) Belföldön palackozott szeszt és szeszes italt - a vámszabad- és tranzitterület, a zártárusítású diplomatabolt kivételével - kizárólag zárjeggyel ellátva lehet forgalomba hozni. A zárjegy igénylésére, a palackon történő elhelyezésére és az elszámolására a 19-20. §-ok, az 51-52. §-ok rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
(2) A szeszes italok kiskereskedelmi forgalmazása csak - az üzletek működéséről szóló jogszabályban meghatározott -
a) általános áruház;
b) élelmiszeráruház;
c) élelmiszer szaküzletek közül az édesség, a kávé és a tea szakbolt, a palackozott italok boltja;
d) élelmiszer jellegű vegyes üzlet;
e) vendéglátóipari üzletek (a termelő- és segédüzem kivételével);
f) kereskedelmi szálláshelyek (a fizető vendéglátóhelyek kivételével)
üzletkörbe tartozó kereskedelmi egységekben, továbbá az üzemanyagtöltő állomások területén lévő üzlethelyiségben megengedett.
(3) A (2) bekezdés a)-d) pontjai szerinti üzletkörökben és az üzemanyagtöltő állomások területén lévő üzlethelyiségben szeszes ital kizárólag palackozva - ideértve a dobozos csomagolást is - hozható forgalomba.
(4) Ha a vevő és az importáló szeszes italt szerez be fogyasztási adóval növelt áron - azt a FAT rendelkezései szerint közvetlen anyagként használja fel, és az e terméket terhelő fogyasztási adót fizetendő adóiból levonja, vagy az állami adóhatóságtól visszaigényli -, a beszerzésre, a vevőre vagy az importálóra a 33. § (1) és (2) bekezdésének és a 32. § (5)-(9) és (11) bekezdésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.

VIII. Fejezet

A sör termelésének feltételei

39. § (1) A sörgyár és a sörfőzde a gyártáshoz használt üzemi berendezéseket hitelesíttetni köteles. Ezek különösen: a főzőüst, az ászoktartály (hordó, tank), a nyomó- és fejtőtank.
(2) A hitelesített berendezéseket azonosítójelekkel kell ellátni és elmozdításuk megakadályozására hivatalos zárat kell alkalmazni.
(3) A sörfőzés 30 napot meghaladó szüneteltetése, a jövedéki engedély visszaadása, visszavonása esetén a vámhivatal a jövedéki üzem berendezésein termelést akadályozó zárat helyez el. A tevékenység szüneteltetése esetén, a gyártás újbóli megkezdésekor a hivatalos zárat a vámhivatal távolíthatja el.
(4) A sörgyár és a sörfőzde a gyártott adózatlan sört csak jövedéki üzemben tárolhatja.
40. § A sörfőzde folyamatosan olyan nyilvántartást köteles vezetni, amelyből megállapítható
a) a sörfőzetek száma;
b) a főzetenként felhasznált maláta mennyisége;
c) a főzött sörlé mennyisége és cukorfoka, valamint
d) az erjesztés lefolyása és eredménye.

A sör forgalmazásának feltételei

41. § (1) A sör forgalmazásánál - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a szeszes ital forgalmazására a 38. § (2) és (3) bekezdésének feltételeit kell alkalmazni.
(2) A jövedéki alany a vámhivatalhoz történt előzetes - 3 munkanappal korábbi - bejelentése alapján alkalmanként üzlethelyiségen kívül is értékesíthet sört, ha ehhez az egyéb jogszabályokban meghatározott engedéllyel is rendelkezik.
(3) Ha a vevő és az importáló sört szerez be fogyasztási adóval növelt áron - azt a FAT rendelkezései szerint közvetlen anyagként használja fel, és a sört terhelő fogyasztási adót fizetendő adójából levonja, vagy az állami adóhatóságtól visszaigényli -, a beszerzésre, a vevőre vagy az importálóra a 33. § (1) és (2) bekezdésének és a 32. § (5)-(9) és (11) bekezdésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.

IX. Fejezet

A kávé kiskereskedelmi forgalmazásának feltételei

42. § (1) Belföldön kávét - a vámszabad- és tranzitterület, a zártárusítású diplomatabolt kivételével - kizárólag zárjeggyel ellátva lehet forgalomba hozni. A zárjegy igénylésére, a kávé csomagolásán történő elhelyezésére és az elszámolására a 19-20. §-ok, az 51-52. §-ok rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.
(2) A kávé kiskereskedelmi forgalmazása csak - az üzletek működéséről szóló jogszabályban meghatározott -
a) általános áruház;
b) élelmiszeráruház;
c) élelmiszer jellegű vegyes üzlet;
d) az egyéb kiskereskedelmi szakboltok közül a kávé, a tea és édességbolt
üzletkörbe tartozó kiskereskedelmi egységben megengedett.

X. Fejezet

A kőolajtermékek termelésének feltételei

43. § (1) A kőolajtermékek mennyiségét kompenzált, 15C hőfokra átszámított térfogatban kell meghatározni és nyilvántartásba venni.
(2) A tömegben meghatározott mennyiséget a termék sűrűségének és hőmérsékletének figyelembevételével kell térfogatra átszámítani.
(3) A kőolajtermékek tárolására szolgáló tartályokat hitelesíttetni kell.
(4) A gyártott adózatlan jövedéki kőolajtermékek csak jövedéki üzemben, hitelesített (kalibrált) tárolótartályokban tárolhatók.
(5) Azt a kőolajterméket, amely után az általános forgalmi adót vagy a fogyasztási adót megfizették, az adózatlantól elkülönítve kell tárolni. Az adózott kőolajtermék tárolótartályaira „adózott” feliratot kell elhelyezni.
44. § A kőolajtermékek raktárközi forgalma, értékesítése
a) tartályokkal történő szállítás esetén hitelesített mérőeszközök, zár (ólomzár);
b) csővezetékes szállítás esetén (ideértve az uszálytöltést is) hitelesített áramlásmérő vagy - annak hiányában - tartályszintmérés
alkalmazásával történhet.

A kőolajtermékek forgalmazásának feltételei

45. § (1) A motorbenzin, gázolaj és tüzelőolaj kiskereskedelmi árusításának feltétele, hogy az üzemanyagtöltő állomás vagy az önálló háztartási tüzelőolaj eladóhely csak engedélyezett típusú és az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített átfolyásmérővel és összegezővel ellátott kiszolgáló készülékkel (kútoszlop) működtethető.
(2) A háztartási tüzelőolajat is értékesítő tüzelőanyag telephely - ha az (1) bekezdés szerinti kiszolgáló készülékkel (kútoszlop) nem rendelkezik - csak a vonatkozó jogszabály  [LÁBJEGYZET_4]  szerint meghatározott nyugtaadással értékesíthet háztartási tüzelőolajat.
46. § (1) A kőolajfeldolgozó üzem, a nagy- és kiskereskedő, az importőr csak olyan piros színezékkel megfestett háztartási tüzelőolajat forgalmazhat, amelyben a színezék még 1:100 (1 rész jelzett tüzelőolaj + 99 rész nem jelzett gázolaj) hígításban is kimutatható.
(2) Háztartási tüzelőolaj a továbbforgalmazónak csak akkor értékesíthető, ha a forgalmazó jövedéki engedéllyel rendelkezik.
(3) Háztartási tüzelőolaj kizárólag
a) a lakosság háztartási célú fűtése;
b) a lakossági - csak a lakások és a lakásokhoz tartozó közös helyiségek - központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyagaként használható fel.
(4) A (3) bekezdés a) pontja szerinti lakossági felhasználásnak minősül az olyan intézmény háztartási tüzelőolaj felhasználása is, amelyben a gondozottak állandó bejelentett
lakosként élnek, és az intézmény haszonszerzés céljából üzletszerű tevékenységet nem folytat.
(5) A háztartási tüzelőolaj a (3) és (4) bekezdésben meghatározott célra is azonban csak a jogosultságot igazoló engedély alapján használható fel, illetve csak háztartási tüzelőolaj-utalvány (a továbbiakban: HTO-utalvány) ellenében vásárolható meg.
(6) A HTO-utalványt a Magyar Állam állíttatja elő, és viseli az előállítás, kezelés költségeit; a (7) bekezdés szerinti, a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedélykérelemmel kapcsolatos eljárás pedig illetékmentes.
(7) Az (5) bekezdés szerinti engedély megszerzéséhez az engedélykérelmet annak a települési, fővárosban kerületi önkormányzatnak a jegyzőjéhez kell benyújtani, amelynek az illetékességi területén a fűtött helyiség, a központos hő- és melegvíz-szolgáltatás nyújtójának, illetve a (4) bekezdésben meghatározott intézménynek a székhelye van. A jegyző az engedélykérelmet, a benyújtása napját követő 6 munkanapon belül köteles a (8) bekezdésben megjelölt vámhivatalhoz továbbítani.
(8) A felhasználási jogosultságot igazoló engedélyt és a HTO-utalványt a (7) bekezdésben meghatározott települési önkormányzat helye szerint illetékes vámhivatal, az engedélykérelem megérkezése napját követő 6 munkanapon belül köteles, közvetlenül az igényjogosultnak megküldeni.
(9) A felhasználásra jogosultat - a (10) bekezdésben foglalt eltéréssel - a fűtéshez és melegvíz-ellátáshoz a tárgyév október hónap 15. napjától a következő év április hónap 15. napjáig terjedő időszakban (a továbbiakban: fűtési idény), a háztartási tüzelőolaj felhasználásával fűtött helyiségekre számítva légköbméterenként 12 liter háztartási tüzelőolaj vásárlására jogosító HTO-utalvány illeti meg.
(10) A lakosság fűtési idényenként a nyaralók, üdülők, hétvégi házak fűtésére - a háztartási tüzelőolaj felhasználásával fűtött helyiségekre számítva - légköbméterenként 2 liter háztartási tüzelőolaj vásárlására igényelhet HTO-utalványt.
(11) Ha a fűtési idény első négy hónapjának átlagos középhőmérséklete a sokévi átlag alatt 1 °C vagy ennél több fokkal alacsonyabb szinten alakul, a (9) bekezdés szerinti háztartási tüzelőolaj-mennyiség legfeljebb 30%-kal megemelhető. Megemelhető a tüzelőolaj-mennyiség legfeljebb 10%-kal az olyan családok esetében, amelyekben nyugdíjas, otthon tartózkodásra kényszerült mozgássérült, más testi fogyatékos vagy iskoláskorúnál fiatalabb gyermek él.
(12) A jogosult - a fűtési idényben részére biztosított HTO-utalványra - a háztartási tüzelőolajat a fűtési idényt megelőző május hónap 1. napjától vásárolhatja meg.
(13) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott felhasználási célra háztartási tüzelőolaj csak HTO-utalvány ellenében és a vételár megfizetése mellett szolgálható ki.
(14) Tilos a háztartási tüzelőolaj minden egyéb célú felhasználása, így különösen az ipari, mezőgazdasági termelési, a gépjárművekben üzemanyag céljára történő felhasználás.
47. § A kiskereskedő a 11. számú melléklet szerinti jövedéki nyilvántartást köteles vezetni, amelybe naponta, több műszakos üzemelés esetén műszakonként köteles a beszerzett és az értékesített mennyiséget bevezetni.
48. § A jövedéki alany a vámhivatalhoz történt előzetes - 3 munkanappal korábbi - bejelentés alapján az üzemanyagtöltő állomáson, illetve az önálló háztartási tüzelőolaj eladóhelyen vagy a tüzelőanyag telephelyen kívül is értékesíthet gázolajat és háztartási tüzelőolajat.

XI. Fejezet

Egyes jövedéki termékek importálásának és exportálásának feltételei

49. § Dohánygyártmány, kávé, palackozott szesz és szeszes ital a belföldi forgalom számára - a nem kereskedelmi forgalomban importált, valamint a vámszabad- és tranzitterület és a zártárusítású diplomatabolt részére történt behozatal kivételével - csak zárjeggyel ellátva vámkezelhető.
50. § Az importált dohánygyártmányok zárjegyének alkalmazására és az importálóra - a 19. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a 19. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
51. § (1) Az importált palackozott szesz és szeszes ital zárjegyét a Magyar Állam állíttatja elő és - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - viseli az előállítás, kezelés és elszámoltatás költségeit.
(2) A megrendelt, de át nem vett, illetve az átvett, de - az importáló érdekkörébe tartozó körülmények miatt - feleslegessé vált - az országos parancsnokságnak visszaadott - zárjegy előállítási költsége az importálót terheli.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott zárjegyet - az importáló által az országos parancsnokság felé előzetesen közölt darabszámban - az országos parancsnokság az igényléstől számított 10 munkanapon belül köteles az importáló rendelkezésére bocsátani. A késedelemből eredő károkért az országos parancsnokság a kártérítés általános szabályai szerint felelős.
(4) A zárjegy
a) az importált szesz, szeszes ital fajtáját (például finomított szesz, rum, likőr, brandy);
b) az „Adózott termék” feliratozást;
c) a sorszámát
tartalmazza.
(5) A zárjegyet a kávé csomagolásán, a palack zárókupakján kell elhelyezni úgy, hogy a csomag, a palack nyitásakor a zárjegy eltépődjön.
(6) A szesz és szeszes ital zárjegye darabonként 300 forint, a kávé zárjegye 100 forint díjtételt képvisel.
52. § (1) A dohánygyártmány, a palackozott szesz és szeszes ital importálásához átvett zárjeggyel történő elszámolásra - a 20. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a 20. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az importáló az importált dohánygyártmány, palackozott szesz és szeszes ital zárjegyének átvett mennyiségével az átvétel keltét követő 30 napon belül köteles az országos parancsnoksággal elszámolni. Ha az importügylet, amelyhez az importáló a zárjegyet átvette, nem bonyolódott le, az elszámolásra az országos parancsnokság legfeljebb 60 nap halasztást adhat.
(3) A zárjegy elszámolásánál megállapított zárjegyhiány után az importálót
a) a dohánygyártmány zárjegyhiánya esetén a 19. § (10) bekezdése szerinti díjtétellel;
b) a palackozott szesz és a szeszes ital zárjegyhiánya esetén az 51. § (6) bekezdése szerinti díjtétellel
meghatározott díjfizetési kötelezettség terheli.
53. § (1) Palackozott szeszt és szeszes italt az e törvény alkalmazásában exportnak minősülő esetben csak a palackot lezáró kupakon vagy a palack címkéjén feltüntetett, el nem távolítható „Export” felirattal vagy „E” betűjellel, vagy idegen nyelven feliratozva címkével ellátva lehet kiszállítani, értékesíteni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott terméket belföldön - a vámszabad- és tranzitterület, a zártárusítású diplomatabolt kivételével - tilos kereskedelmi forgalomba hozni. Amennyiben exportra készített szesz vagy szeszes ital valamilyen okból nem került exportra, belföldi forgalomba hozatala csak zárjeggyel való ellátása után lehetséges.

HARMADIK RÉSZ

XII. Fejezet

A jövedéki ellenőrzés

54. § A jövedéki ellenőrzés
a) a jövedéki alany e törvényben meghatározott jogai gyakorlása és kötelezettsége teljesítésének vizsgálatára;
b) bárkinek a felderítésére, aki jövedéki terméket engedély nélkül termel, forgalmaz, importál és exportál, vásárol és birtokol, továbbá szárított és fermentált dohányt, háztartási tüzelőolajat tiltott célra használ fel, cukorcefrét és abból szeszt állít elő, illetve
c) a jogsértést elkövetőkkel szemben a jogkövetkezmények érvényesítésére
terjed ki.
55. § (1) A jövedéki ellenőrzést elsőfokú hatósági jogkörben az a vámhivatal végzi, amelynek az illetékességi területén a jövedéki vagy a jogellenes tevékenységet folytatják vagy elkövetik.
(2) Az országos parancsnokság és szervei a jövedéki ellenőrzési feladatuk végzése során az e törvényben, továbbá a Vám- és Pénzügyőrségről, valamint a vámjog szabályozásáról szóló jogszabályokban  [LÁBJEGYZET_5]  meghatározott eljárási jogosultságokkal rendelkeznek.
56. § (1) A (2) bekezdésben megnevezett szervek is kötelesek ellenőrizni, illetve felderíteni a jövedéki termékeknek az üzlethelyiségen kívüli tiltott árusítását, a háztartási tüzelőolaj tiltott felhasználását, a szárított és fermentált dohány esetében tiltott tevékenységeket, a cukorcefre és az abból készült szesz, szeszes ital tiltott előállítását.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jövedéki visszaélések esetén
a) a rendőrség;
b) a megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek, illetve
c) azokon a településeken, ahol van, a közterület-felügyelet is
köteles a visszaélés bizonyítékait írásban rögzíteni, a jövedéki terméket lefoglalni, és az ügyet további intézkedésre a vámhivatalnak átadni.
(3) A vámhivatal felkérésére a (2) bekezdésben megnevezett szervek az (1) bekezdésben nem említett esetekben is kötelesek a jövedéki ellenőrzéshez segítséget nyújtani.
(4) A jövedéki ellenőrzésben, a vámhivatal megkeresése esetén a jegyző hatósági tanú kiállításával, a lefoglalt jövedéki termékek ideiglenes megőrzésével köteles közreműködni, illetve a jövedéki visszaélésekkel kapcsolatos bejelentéseket a vámhivatal felé továbbítani.
(5) Felszólításra köteles a szállítást végző vállalkozó a vámhivatal részére a jövedéki termék szállításáról adatot szolgáltatni, a teljesített szállításról vezetett bizonylat, nyilvántartás megtekintését, abból kivonat készítését megengedni.

A jövedéki termékek termelésének ellenőrzése

57. § (1) A vámhivatal a jövedéki üzemben üzemidő alatt bármikor jogosult jövedéki ellenőrzést tartani. Ha jövedéki érdek indokolja, a jövedéki ellenőrzés üzemidőn kívül is végezhető.
(2) A vámhivatal a jövedéki ellenőrzés keretében
a) ellenőrzi a termelő jövedéki alany tevékenysége folytatásához az e törvényben előírt feltételek folyamatos teljesítését;
b) vizsgálja a jövedéki üzemet, az azokban lévő tárgyakat, berendezéseket, a jövedéki termék gyártási, feldolgozási folyamatát, a mérőberendezések esetleges működési zavarainak okát és következményeit;
c) ellenőrzi az e törvényben előírt mérőberendezéseket, a hivatalos zárak állapotát;
d) megállapítja a termelt és készleten lévő jövedéki termék mennyiségét, fajtáját, valamint - ha az a jövedéki ellenőrzéshez szükséges - minőségi jellemzőit;
e) vizsgálja a gyártási, feldolgozási műveletekről vezetett nyilvántartásokat, az üzleti könyveket - ideértve a számviteli nyilvántartásokat és bizonylatokat is -, valamint az e törvény által elrendelt jövedéki nyilvántartásokat.
(3) A (2) bekezdés d) pontjában foglaltak megállapításához a vámhivatal elszámolási időszakonként vagy előre nem jelzett időpontban a jövedéki nyilvántartások alapján elszámolást készít:
a) megállapítja és nyilvántartásba veszi az adott időszakban előállított jövedéki termék mennyiségét;
b) készletfelvétellel megállapítja a jövedéki termékek tényleges mennyiségét;
c) rögzíti az adott időszak elszámolásában figyelembe vett, ellenőrzött, a nyilvántartások alapján értékesítésre került jövedéki termékek mennyiségét;
d) a jövedéki nyilvántartásokban zárlatot készít és megállapítja a készlettöbbletet vagy hiányt;
e) a többletet bevételezi, a veszteségnormát meghaladó hiány esetén megállapítja az e törvényben előírt kivetendő jövedéki bírság összegét.
(4) A (3) bekezdés szerinti elszámolásnál figyelembe vehető veszteségnormákat a 12. számú melléklet tartalmazza.

A bérfőzést végző szeszfőzde jövedéki ellenőrzésének különös szabályai

58. § (1) A szeszfőzde jövedéki alanynál a vámhivatal megállapítja az elszámolási időszak alatt a szeszmérő gép által mért és a bérfőzetőnek kiadott pálinka és borpárlat mennyisége közötti eltérést.
(2) Ha a kiadott pálinka és borpárlat mennyisége kevesebb, mint a szeszmérő gép által mért mennyiség, a megállapított hiányból
a) az előre nem látható, vagy elháríthatatlan esemény következtében igazoltan megsemmisült;
b) a szabványban előírt módon vett hivatalos minta és próbaszesz;
c) a jövedéki ellenőrzés mellett megsemmisített
mennyiséget kell levonni.
(3) A (2) bekezdés szerinti levonások után fennmaradó hiányra a vámhivatal jövedéki bírságot állapít meg.
(4) A vámhivatal az (1) és (2) bekezdés szerinti elszámoláskor megállapítja és kiveti a szeszfőzde által befizetendő bérfőzési szeszadó összegét, a bérfőzési szeszadó befizetésénél keletkezett hátralékot vagy túlfizetést, illetve a hátralék kapcsán a késedelmi pótlék összegét.

A jövedéki termékek forgalmazásának ellenőrzése

59. § (1) A vámhivatal a jövedéki ellenőrzés keretében
a) ellenőrzi a nagykereskedő, a kiskereskedő, az importáló és exportáló jövedéki alany tevékenysége folytatásához az e törvényben előírt feltételek folyamatos teljesítését;
b) vizsgálja az üzlethelyiséget, a raktárhelyiséget (tárolót), az árukészletet, az üzleti könyveket és a jövedéki nyilvántartások vezetését;
c) próbaleltárt végeztethet a nyilvántartott és a tényleges készlet ellenőrzésére;
d) ellenőrzi a forgalmazott és készleten lévő jövedéki termék származását, eredetét;
e) ellenőrzi a jövedéki alanyok pénztárgép alkalmazását;
f) a jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termék után kiveti az e törvényben előírt jövedéki bírságot.
(2) A vámhivatal az adó nélküli finomszesz, szesz, szeszes ital és sör közvetlen anyagként történt felhasználásának elszámolásánál:
a) a naptári év végén vagy a felhasználóval közösen megállapított időpontban évente készletfelvétellel megállapítja e termékek tényleges mennyiségét;
b) felülvizsgálja a felhasználásról benyújtott elszámolást;
c) megállapítja a készlettöbbletet vagy hiányt;
d) a hiányt a havi bevételezett mennyiségre számítva, havi 0,1% raktározási veszteséggel csökkenti;
e) a többletet nyilvántartásba veszi, a d) pont szerint korrigált hiány után kiveti az e törvényben előírt jövedéki bírságot.
(3) A vámhivatal a motorbenzin, a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj kiskereskedelmi forgalmazásánál
a) ellenőrzi a kiszolgáló készülékek mérőműszerei működését, hitelesítési megfelelőségét, a hivatalos zárak állapotát, a tüzelőanyag telephelyen a nyugtaadás alkalmazását;
b) vizsgálja az üzemanyagtöltő állomás tárolótartályába betárolt (beérkezett) és a kiszolgált motorbenzin és gázolaj mennyiséget, elszámolási időszakonként vagy szúrópróbaszerűen elszámolást készít, és megállapítja a készlettöbletet;
c) a b) pontban foglaltak szerinti többletet bevételezteti, valamint megállapítja az e törvényben előírt kivetendő jövedéki bírság összegét.

A háztartási tüzelőolaj felhasználás ellenőrzésének különös szabályai

60. § (1) Az ellenőrző hatóság a háztartási tüzelőolaj felhasználásának vizsgálata keretében
a) ellenőrzi a forgalmazást végző jövedéki alanyokat;
b) vizsgálja a közúti forgalomban a gázolajjal működő gépjárművek üzemanyagtartályainak tartalmát;
c) megakadályozhatja - az e törvényben előírt jövedéki bírság megfizetéséig - a gépjárművek belföldről külföldre történő kilépését - ideértve a külföldi rendszámú gépjárműveket is -, ha háztartási tüzelőolajjal üzemeltetik;
d) ellenőrizheti azokat a helyeket, amelyekről ismert vagy feltételezhető, hogy ott gázolajjal üzemelő berendezés, munkagép vagy jármű van;
e) megvizsgálhatja az üzleti könyveket, a beszerzési és felhasználási bizonylatokat.
(2) A vizsgálat során az ellenőrzést végző beléphet épületbe, telekre, ezeket megszemlélheti, a járműveket leállíthatja, a készletet megmérheti, ingyenesen mintát vehet.
(3) A gázolajjal üzemeltetett munkagép, jármű vagy berendezés üzemeltetője az üzemanyagtartályt, -tárolót és annak tartalmát az ellenőrzést végző felszólítására köteles bemutatni.

NEGYEDIK RÉSZ

XIII. Fejezet

Bérfőzési szeszadó

61. § (1) A természetes személy által bérfőzésben előállíttatott pálinka és borpárlat után bérfőzési szeszadót kell fizetni.
(2) A bérfőzési szeszadó alanya a bérfőzető természetes személy (a továbbiakban: adóalany).
(3) A bérfőzési szeszadó fizetendő összegét a szeszfőzde állapítja meg és szedi be az adóalanytól.
(4) A bérfőzési szeszadó tekintetében adóhatóságnak az országos parancsnokság és szervei minősülnek.
62. § (1) A bérfőzési szeszadó alapja a szeszfőzde által az adóalanynak kiadott, illetve a 63. § (2) bekezdése szerinti esetben a részére előállított és elszámolt pálinka és borpárlat hektoliterfokban meghatározott mennyisége.
(2) A bérfőzési szeszadó mértéke a szeszadó megfizetése napján hatályos FAT-ban a gyümölcspálinka hektoliterfokára megállapított fogyasztási adótétel 40%-a.
(3) A bérfőzési szeszadó összegét az (1) bekezdés szerinti mennyiség és a (2) bekezdés szerinti adómérték szorzataként kell megállapítani.
(4) A 31. § (1) bekezdése rendelkezésének elmulasztásával be nem szedett bérfőzési szeszadót a szeszfőzde köteles megfizetni.
63. § (1) A bérfőzési szeszadót az adóalany, a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a pálinka, borpárlat átvételekor köteles készpénzben megfizetni.
(2) Az adóalanynak a 29. § szerint meghatározott elszámolási időszakban előállított és az általa még át nem vett pálinka, borpárlat esetén
a) azon a napon, amikor az adóösszeg elérte a 100 ezer forintot;
b) adóösszegtől függetlenül az elszámolási időszak utolsó napján
kell a bérfőzési szeszadót megfizetni. Az elszámolási időszak határnapjáról a nyersanyag főzésre való átvételekor tájékoztatni kell az adóalanyt.
(3) Ha az adóalany az (1) és (2) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettségét nem teljesíti, részére az előállított pálinka és borpárlat nem adható ki.
64. § (1) A szeszfőzde az adóalanytól beszedett szeszadót a 100 ezer forint értékhatár elérését, illetőleg az elszámolási időszakonkénti rendszeres vagy a szúrópróbaszerű elszámolást követő munkanapon köteles az országos parancsnokság bérfőzési szeszadó számlájára befizetni.
(2) Az adóalanytól beszedett bérfőzési szeszadó késedelmes befizetése esetén a szeszfőzde az (1) bekezdés szerinti fizetési határidő napjától a befizetés napjáig késedelmi pótlékot köteles fizetni.
(3) A bérfőzési szeszadó, valamint az utána felszámított késedelmi pótlék sem hivatalból, sem kérelemre nem engedhető el és nem mérsékelhető. Fizetési halasztás, részletfizetés nem adható.
65. § A szeszfőzdének a 31. § (2) és (3) bekezdése szerinti származási bizonyítványon igazolnia kell az adóalany számára a bérfőzési szeszadó megfizetését.

ÖTÖDIK RÉSZ

XIV. Fejezet

Jogkövetkezmények

66. § (1) A vámhivatal
a) a jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termékek után;
b) az adózatlan jövedéki termékek készleteiben keletkezett készlethiány után;
c) az üzemanyagtöltő állomás motorbenzin és gázolaj készletében megállapított többlet után, valamint
d) a jövedéki tevékenység folytatásához - az a)-c) pontokban foglaltakon kívül - az e törvényben előírt szabályok megsértése esetén
jövedéki bírságot vet ki.
(2) A vámhivatal a jövedéki bírság kivetése mellett, ha a cselekmény egyben a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény vagy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit is megsérti, a cselekmény súlyától függően vagy szabálysértési vagy büntetőeljárást kezdeményez.
(3) A vámhivatal nem vethet ki jövedéki bírságot, nem hozhat vagy nem kezdeményezhet jogkövetkezménnyel járó intézkedést a cselekményre, amelynek elkövetője jegyzőkönyvvel, határozattal igazolja, hogy ugyanazon cselekmény miatt az állami adóhatóság már eljárt vagy eljárást indított.
(4) Az állami adóhatóság nem állapíthat meg adóhiányt, bírságot, késedelmi pótlékot, illetve nem kezdeményezhet jogkövetkezménnyel járó intézkedést a cselekményre, amelynek elkövetője jegyzőkönyvvel, határozattal igazolja, hogy ugyanazon cselekmény miatt a vámhivatal már eljárt vagy eljárást indított.
67. § Jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek (a továbbiakban: elvont termék) minősül:
a) amelyet jövedéki engedély nélkül gyártottak, hoztak forgalomba, importáltak;
b) amelynek adózott voltát, származását forgalomba hozója nem tudja igazolni, illetve vásárlója bizonyíthatóan nem járt el kellő körültekintéssel a termék jogszerű forgalmazásának tisztázása érdekében;
c) amelyet üzlethelyiségen kívül, vagy nem az e törvényben meghatározott üzletkörbe tartozó üzlethelyiségben, üzemanyagtöltő állomáson, önálló háztartási tüzelőolaj eladóhelyen vagy tüzelőanyag telephelyen hoztak kiskereskedelmi forgalomba, kivéve a 41. § (2) bekezdésében a sörre és a 48. §-ban a gázolajra, háztartási tüzelőolajra adott eseti engedéllyel történő értékesítést;
d) ha a jövedéki terméket export célra adták el, vásárolták, a palackozott szeszt, szeszes italt „Export” felirattal vagy „E” betűjellel látták el, de belföldön használták fel, hozták forgalomba anélkül, hogy utólag a megfelelő zárjeggyel látták volna el;
e) az a palackozott szesz és szeszes ital, kávé, illetve az a dohánygyártmány, amelyet zárjegy nélkül vagy hamis zárjegy alkalmazásával hoztak forgalomba;
f) az a háztartási tüzelőolaj, amelynek jelzését megváltoztatták, az értékesítését HTO-utalvánnyal nem tudják igazolni, amelyet jövedéki engedély nélkül gyártottak vagy importáltak, jogosulatlan felhasználónak vagy továbbforgalmazónak értékesítettek, az e törvényben tiltott célra használtak fel, továbbá amelyre a HTO-utalványt jogosulatlanul igényelték, valamint az a háztartási tüzelőolaj, amelyet hamisított HTO-utalványra vásároltak vagy szolgáltak ki;
g) a cukorcefre és az abból készült szesz, szeszes ital;
h) az a szárított és fermentált dohány, amelyet közvetlen fogyasztási célra adtak át, értékesítettek, illetve megvásároltak, birtokban tartanak.
68. § (1) A megtalált elvont terméket a vámhivatalnak minden esetben el kell koboznia.
(2) El kell kobozni továbbá
a) a szárított és fermentált dohány feldolgozására alkalmas gépet, ha azt nem fermentáló, illetve dohánygyár használja, tartja birtokában;
b) a 27. § (4) bekezdésében szereplő kivétellel azt a szeszgyártásra alkalmas készüléket, amelyet nem a vámhivatal engedélyével és ellenőrzése mellett működtetnek, tartanak birtokban.
(3) Ismételt tettenérés esetén le kell foglalni a gépjárművet, ha az üzemeltetéséhez háztartási tüzelőolajat használnak fel, illetve azt a tüzelőberendezést, amelynél a háztartási tüzelőolaj tiltott célú felhasználását állapítják meg.
(4) Az elkobzott dohányt, dohánygyártmányt, szeszt, szeszes italt, sört és kávét a vámhivatal felügyelete mellett meg kell semmisíteni.
69. § (1) A (4) bekezdés a) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott jövedéki bírság alapját az adott elvont termék kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata képezi.
(2) A jövedéki bírság alapját a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott bírság esetében is az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy szorzóként a gázolaj kiskereskedelmi egységárát kell alkalmazni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezésének alkalmazásában kiskereskedelmi árként az adott elvont terméknek vagy a használati értéke alapján a vele azonosítható terméknek - a jövedéki ellenőrzés időpontjában - leggyakrabban érvényesülő (szokásos) árát kell számításba venni.
(4) A jövedéki bírság mértéke - az (5) és (6) bekezdésben foglalt eltéréssel -
a) a 67. § a)-e) pontjában szereplő elvont termékek után az (1) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak
1. dohánygyártmányoknál a	140%-a,
2. szesznél és szeszes italoknál a	160%-a,
3. sörnél a	110%-a,
4. kávénál a	60%-a,
5. kőolajtermékeknél a	120%-a,
de legalább 20 ezer forint;
b) a 67. § f) pontjában foglalt esetekben a háztartási tüzelőolaj után a (2) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak a 150%-a, de legalább 50 ezer forint;
c) cukorcefre után 100 forint literenként;
d) a 67. § h) pontjában foglalt esetekben a szárított és fermentált dohány után 600 forint kilogrammonként.
(5) Az adózatlan készletekben keletkezett készlethiány, az üzemanyagtöltő állomás motorbenzin, gázolaj készletében megállapított készlettöbblet után a jövedéki bírság mértéke az (1) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak
1. dohánygyártmánynál a	110%-a,
2. szesznél és szeszes italnál a	120%-a,
3. sörnél a	80%-a,
4. kőolajtermékeknél a	90%-a.
(6) A 66. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt esetekben
a) természetes személy terhére legalább 5 ezer forint és legfeljebb 50 ezer forint;
b) jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet terhére legalább 20 ezer forint és legfeljebb 100 ezer forint
jövedéki bírság szabható ki.
(7) Ha az elvont terméket lefoglalni nem lehet, de az elvonás ténye bizonyított, a jövedéki bírság alapját a rendelkezésre álló adatok alapján becsléssel kell megállapítani. A becslési eljárás során az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
70. § (1) A jövedéki bírságot az a jövedéki alany vagy az a jövedéki engedéllyel nem rendelkező szervezet, természetes személy köteles megfizetni, amelynél (akinél) a jövedéki ellenőrzés feltárta, hogy a 66. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt elkövette.
(2) Az ugyanazon elvont termék után kivetett jövedéki bírság megfizetéséért a megfizetésre kötelezettek egyetemlegesen felelősek.
(3) Az alkalmazott által munkakörében elkövetett cselekmény után a jövedéki bírságot a munkáltató köteles megfizetni.
(4) A jövedéki bírság kivetéséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a jogsértő cselekményt elkövették, illetőleg a készlethiányt megállapították, továbbá a jövedék alól elvont termék az elkövető birtokából kikerült.
(5) A jogerős jövedéki bírság sem hivatalból, sem kérelemre nem engedhető el és nem mérsékelhető. Fizetési halasztás, részletfizetés nem adható.
71. § (1) A vámhivatal az elvont termék mennyisége, értéke után a jövedéki bírság alapját és a fizetendő jövedéki bírság összegét határozattal állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdés alapján megállapított jövedéki bírság a határozat jogerőre emelkedésekor esedékes és 15 napon belül kell az országos parancsnokság jövedéki bírság bevételi számlájára befizetni.
(3) A (2) bekezdés szerinti határozat végrehajthatóságát a bírósági felülvizsgálat nem érinti. A végrehajtás felfüggesztéséről kérelemre a bíróság végzéssel határoz.
(4) A jövedéki bírságot megállapító határozat bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság a határozatot megváltoztathatja.
72. § A 20. § (5) bekezdése és az 52. § (3) bekezdése szerinti zárjegyhiány utáni díjösszeg, továbbá a 64. § (2) bekezdése szerinti bérfőzési szeszadó és a 71. § szerinti jövedéki bírság késedelmes befizetése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. A késedelmi pótlék mértéke a késedelem minden naptári napja után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része.

Végrehajtási eljárás

73. § (1) A zárjegyhiány díjösszeg, a bérfőzési szeszadó és a jövedéki bírság tartozás (a továbbiakban: tartozás) végrehajtására - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Ahol e rendelet végrehajtót említ, ott az országos parancsnokság és szervei hivatásos állományú tagját, ahol a bíróság elnökét, ott a területi parancsnokság parancsnokát kell érteni.
(2) A vámhivatal jogerős határozata - ha törvény másként nem rendelkezik - az esedékesség időpontjától végrehajtható.
(3) A vámhivatal a tartozás megfizetésére kötelezettet (a továbbiakban: fizetésre kötelezett személy) felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja.
(4) A tartozást
a) a bankszámlával rendelkező fizetésre kötelezett személy esetén azonnali beszedési megbízással,
b) a bankszámlával nem rendelkező fizetésre kötelezett személy esetében munkabéréből vagy egyéb rendszeres járandóságából történő letiltással
kell végrehajtani.
(5) A (4) bekezdés a) pontja szerinti azonnali beszedési megbízás a fizetésre kötelezett személy bármely bankszámlája ellen benyújtható.
(6) Ha a (4) bekezdésben foglalt végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a fizetésre kötelezett személy követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.
(7) A végrehajtást - az ingatlan-végrehajtás kivételével - a vámhivatal folytatja le.
74. § (1) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, a területi parancsnokság parancsnoka határozatban rendeli el az ingatlan-végrehajtást.
(2) Az ingatlan-végrehajtás elrendelésének akkor van helye, ha a tartozás összege a 100 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén akkor, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
(3) Az ingatlan-végrehajtást elrendelőnek - a végrehajtási jog bejegyzése végett - a jogerős határozattal az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt kell megkeresnie.
(4) A végrehajtási jog bejegyzéséről szóló jogerős határozatot az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági végrehajtónak kell megküldeni, kérve az ingatlan értékesítését.
(5) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhető be, a tartozás erejéig a területi parancsnokságot a fizetésre kötelezett személy ingatlanán jelzálogjog illeti meg, a tartozás megfizetéséig.
75. § A vámhivatal, a területi parancsnokság parancsnoka a fizetésre kötelezett személy kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a végrehajtási eljárást felfüggeszti, ha a tartozást előíró határozat megváltozása vagy megsemmisítése várható.
76. § (1) A végrehajtással felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség a fizetésre kötelezett személyt terheli.
(2) Az (1) bekezdés szerinti költségekről határozatot kell hozni, amely ingóvégrehajtás esetén 500 forintnál, ingatlan-végrehajtás elrendelése esetén pedig 1000 forintnál nem lehet kevesebb.
77. § (1) Ha a fizetésre kötelezett személyek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de az nem vezetett eredményre, a tartozást határozattal kell törölni.
(2) A végrehajthatatlanság címén törölt tartozást újból elő kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a tartozás végrehajthatóvá válik.
(3) Az esedékessé válás évében végrehajthatatlanság címén a tartozás nem törölhető.
(4) A tartozás végrehajtásához való jog az esedékesség naptári évének utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el.

HATODIK RÉSZ

ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

XV. Fejezet

Hatályba léptető rendelkezések

78. § (1) Ez a törvény - a (2) és (3) bekezdésben, a 80. §-ban foglalt eltéréssel - 1993. július hónap 1. napján lép hatályba.
(2) A dohánygyártmányok, a kávé, a palackozott szesz, a szeszes italok zárjegyére vonatkozó rendelkezések 1994. január hónap 1. napján lépnek hatályba.
(3) A háztartási tüzelőolaj felhasználásának jogosultságát igazoló engedély megszerzésére és a HTO-utalvány igénylésére vonatkozó rendelkezéseit 1994. május hónap 1. napjától kell alkalmazni.
(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg
a) a szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról szóló 22/1973. (VIII. 25.) MT rendelet, az ezt módosító 71/1982. (XII. 10.) MT rendelet;
b) a szesz adóztatásáról és jövedéki ellenőrzéséről szóló 35/1980. (XI. 5.) PM rendelet, az ezt módosító 64/1981. (XII. 27.) PM, 92/1982. (XII. 15.) PM, 15/1986. (VI. 26.) PM, 44/1987. (IX. 30.) PM, 19/1988. (V. 31.) PM, 17/1990. (VIII. 23.) PM, 28/1991. (XI. 8.) PM rendelet;
c) a dohány termeléséről, feldolgozásáról, forgalomba hozataláról és jövedéki ellenőrzéséről szóló 16/1968. (IV. 9.) Korm. rendelet, az ezt módosító 77/1982. (XII. 20.) MT rendelet;
d) a dohányjövedéki ellenőrzésről szóló 28/1968. (X. 13.) PM rendelet, az ezt módosító 31/1990. (XII. 28.) PM rendelet;
e) a dohányipari termékek fogyasztói forgalmáról szóló 13/1968. (XI. 12.) BkM rendelet és az ezt módosító 3/1969. (III. 30.) BkM, 2/1976. (I. 27.) BkM, 10/1977. (VI. 14.) BkM, 1/1984. (II. 1.) BkM rendelet;
f) a szesz előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 11/1992. (III. 18.) FM rendelet;
g) a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. (V. 4.) Korm. rendelet
hatályát veszti.

Felhatalmazás

79. § (1) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg
a) a jövedéki termékek termelése tekintetében
1. az alkalmazható mérőberendezés típusára, elhelyezésére, hitelesítésére, javítására, működési zavarai különös eseteire,
2. a hivatalos zár alkalmazására, elhelyezésére és eltávolítására,
3. jövedéki ellenőrzési szempontból a jövedéki üzem minősítésének feltételeire, a termelési folyamat, a termelőberendezés kritikus pontjaira, különösen a mérőberendezések és a termelőberendezések csatlakoztatására,
4. a termék fajtájának, szeszfokának vegyvizsgálattal történő meghatározására,
5. a termék származásának, eredetének igazolására,
6. a készletbevallásra,
7. a szeszüzem által gyártott denaturált szesz denaturálási eljárására
a részletes előírásokat, eljárási szabályokat;
b) a dohánygyártmányokra, a kávéra, a palackozott szeszre és szeszes italra elrendelt zárjegy alkalmazásának részletes előírásait és szabályait;
c) a jövedéki engedélykérelem [10. § (1) bekezdés], illetve a jövedéki engedély okirat [11. § (5) bekezdés] formanyomtatványát.
(2) Felhatalmazást kap az ipari és kereskedelmi miniszter arra, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben
a) a 46. § (5) bekezdésében elrendelt, a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságát igazoló engedélyre és a HTO-utalványra a részletes előírásokat és szabályokat, valamint
b) a 46. § (11) bekezdésében foglaltak alapján a HTO-utalványra vásárolható háztartási tüzelőolaj többletet,
c) a háztartási tüzelőolaj színezőanyagát és színezési eljárását
rendeletben határozza meg.

Átmeneti rendelkezések

80. § (1) Az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet és természetes személy, amely (aki) a 3. § (1) bekezdésében meghatározott jövedéki tevékenységet a 78. § (1) bekezdésében szereplő időpont előtt kezdte meg, köteles az e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül - a 10. §-ban foglaltaknak megfelelően - jövedéki engedély iránti kérelmét az illetékes engedélyező hatósághoz benyújtani.
(2) Az engedélyező hatóság az (1) bekezdés szerinti kérelmet a benyújtást követő 6 hónapon belül köteles elbírálni, és a 11. § szerint kiadni a jövedéki engedélyt.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezet és természetes személy jövedéki engedély nélkül legfeljebb az e törvény hatálybalépését követő 8 hónapig folytathat jövedéki tevékenységet, a törvény egyéb szabályainak betartása mellett.
(4) Jövedéki terméknek az üzlethelyiségen, az üzemanyagtöltő állomáson, a háztartási tüzelőolajat értékesítő önálló eladóhelyen vagy tüzelőanyag telephelyen kívüli értékesítése csak az e törvény hatálybalépésének napját követő 30 napig megengedett.
(5) Nem kaphat jövedéki engedélyt az a szervezet és természetes személy, amely (aki) a jövedéki termékeket nem olyan üzletkörbe tartozó kereskedelmi egységben forgalmazza, ahol azt e törvény megengedi, illetve, ha a jövedéki termékek kiskereskedelmi forgalmazásához saját tulajdonú vagy bérelt üzlethelyiséggel, üzemanyagtöltő állomással, háztartási tüzelőolajat értékesítő önálló eladóhellyel vagy tüzelőanyag telephellyel nem rendelkezik.
(6) Az a jövedéki alany, amelynek (akinek) a 9. § (1) bekezdése szerint kettős könyvvezetésre kell áttérnie, az e törvény hatálybalépése évét követő év január 1. napjától kell ekként vezetni könyvelését.
(7) Az (1) bekezdésben meghatározott szervezetek és természetes személyek a jövedéki termékek kiskereskedelmi forgalmazásának feltételeként előírt pénztárgép alkalmazása alól - ha jogszabály másként nem rendelkezik - legfeljebb az e törvény hatálybalépésének napjától számított 1 évig mentesülnek.

Módosuló jogszabályok

A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosítása

81. § (1) A FAT 1. § (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Mentes az adófizetés alól továbbá - a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj és könnyű fűtőolaj kivételével - az a termékimport, amelyet a zártárusítású diplomatabolt részére importálnak.”
(2) A FAT 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(Belföldi értékesítésnek minősül)
„c) a terméknek a termelő vagy a termeltető által saját kiskereskedelmi hálózatába, üzlethelyiségébe történő kiszállítása.”
(3) A FAT 5. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Nem minősül belföldi értékesítésnek a zártárusítású diplomatabolt részére történő termékértékesítés, a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj és könnyű fűtőolaj kivételével.”
(4) A FAT 6. §-a (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem tekinthető használt terméknek)
„a) a motorbenzin, a gázolaj, a tüzelőolaj, a könnyű fűtőolaj, a kozmetikai termék, az élelmiszer, az élvezeti cikk, az importált nemesfém termék és drágakő, az importált személygépkocsi, ha az 4 éves vagy ennél fiatalabb gyártású személygépkocsiként kerül vámkezelésre, továbbá a változatlan (kijavított) állapotban már nem értékesíthető nemesfém termék és drágakő;”
(5) A FAT 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7. § (1) A finomított szesz és a víztelenített szesz értékesítését végző adóalany, illetve az e termékeket importáló mentesül az adó megfizetése alól, ha
a) az adóalany vállalja, hogy a vevő részére a szeszt - a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló törvény rendelkezése alapján - a szesz raktárközi forgalmára vonatkozó előírások szerint adja ki;
b) a vevő írásban értesíti az adóalanyt és a vámhivatalt, illetve import esetén az importáló a vámhivatalt, hogy lemond a 11. § (1) bekezdés e) pontjában biztosított adóvisszaigénylési jogáról.
(2) A vevő akkor mondhat le adóvisszaigénylési jogáról, ha a finomszeszt és a víztelenített szeszt közvetlen anyagként a saját előállítású vagy bérmunkában termeltetett termékéhez használja fel.”
(6) A FAT 3. számú melléklete hatályát veszti.
(7) A FAT 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja a következő ac) ponttal egészül ki:
(Az adófizetési kötelezettség)
„ac) az 5. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben a kiszállításról kiállított bizonylaton a kiszállítás időpontjaként feltüntetett napon;”
(keletkezik.)
(8) A FAT 9. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adó alapja, ha az adó mértéke százalékos:)
„a) a saját előállítású és a bérmunkában termeltetett terméknél
aa) a saját kiskereskedelmi hálózatba, üzlethelyiségbe történő kiszállítás esetén a termék közvetlen önköltsége;
ab) egyéb esetekben az értékesített termék fogyasztási adót és általános forgalmi adót nem tartalmazó ellenértéke,”
(9) A FAT 11. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja a következők szerint módosul, a c) pontja hatályát veszti, illetve az alábbi g) ponttal egészül ki:
[Az önadózás keretében [17. § (1) bekezdés] megállapított fizetendő adóból levonhatja vagy az állami adóhatóságtól visszaigényelheti a terméket terhelő adót]
„a) az adó alanya, import esetén az importáló, ha az adóval növelt áron értékesített, beszerzett terméket - a g) pontban foglalt eltéréssel - visszaveszi vagy külföldre visszaszállítja (visszavásárlás, visszáru, reexport);
b) a vevő, ha az adóval növelt áron beszerzett terméket - a g) pontban foglalt eltéréssel - a külkereskedelmi áruforgalom keretében exportálja;”
„g) az a) és b) pont esetén a zárjeggyel ellátott dohánygyártmány, kávé, palackozott szesz és szeszes ital adója akkor vonható le, igényelhető vissza, ha a termékről a zárjegyet az adó alanya a vámhivatal képviselőinek jelenlétében eltávolítja és megsemmisíti. A megsemmisítési jegyzőkönyv a visszaigénylés kötelező melléklete. A vámhivatal költségeit az adóalany a vámeljárás szabályai szerint téríti.”
(10) A FAT 1. számú mellékletének 21. pontja a következőképpen módosul:
„21. Az 5. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével, a 11. § (1) bekezdés e) és f) pontjának rendelkezése alkalmazható a nemesfémből készült ékszeralkatrészek és a nemesfémből készült egyéb termékalkatrészek (69-31-10, 69-33-1-ből), a pörköltkávé és a kávékivonat (87-81 és 87-82), a szeszgyártási termékek és a szeszes italok (88-1 és 88-2), a szőlőborok (88-3-ból), a likőrbor szőlőborból és gyümölcsborból (88-31-4-ből és 88-39-4-ből), valamint a főzött és fejtett sör (88-43 és 88-45) termékek közvetlen anyagként történő felhasználása esetén.”

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosítása

82. § Az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi, az igazgatási és társadalombiztosítási ügyekben, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, az árak megállapításáról szóló törvényekben megállapított ügyekben, továbbá az adó- és jövedéki ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1993. május 25-i ülésnapján fogadta el. Megjelent a Magyar Közlöny 1993. június 16-ai számában.

[LÁBJEGYZET_2] 6/1993. (II. 9.) PM rendelet.

[LÁBJEGYZET_3] 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet.

[LÁBJEGYZET_4] 6/1993. (II. 9.) PM rendelet.

[LÁBJEGYZET_5] 1966. évi 2. törvényerejű rendelet; 9/1966. (II. 5.) Korm. rendelet.