1993. évi CI. törvény

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

1. § A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló többször módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) E törvény hatálya a magánszemély adókötelezettségével összefüggő, e törvényben meghatározott esetekben a kifizetőre is kiterjed.”
2. § A Tv. 3. §-ának 17., 18., 27., 35. és 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő 41-48. pontokkal egészül ki, továbbá a 30.2 pontban szereplő jogszabályi hivatkozás „(1985. évi I. törvény 98. §)” helyébe az „(1993. évi LXXX. törvény 13. §)” hivatkozás lép:
(E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő:)
„17. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. A 7. § (1) bekezdésének 35. pontja alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül.
18. Társas vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság, a megszűnéséig az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, a mezőgazdasági szakcsoport, továbbá a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, a művészeti alkotóközösség, valamint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó.
27. Természetbeni juttatás: a kifizető által a magánszemélynek adott termék, nyújtott szolgáltatás értékének [29/A. § (2) bekezdése] az a része, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás.
Nem természetbeni juttatás
a) a természetben adott munkabér;
b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke;
c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték;
d) az adóköteles tárgynyeremény;
e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnak.
Az a)-e) pontokban említett esetben a kapott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek osztja sorsát, amellyel összefüggésben adják.
Az a) pontban említett természetbeni munkabér a magánszemélynek a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás. Értékének a munkaszerződésben meghatározott összeget kell tekinteni, ennek hiányában a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározottakat kel alkalmazni.
A b)-d) pontokban említett esetekben - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározott piaci érték összegét kell bevételnek tekinteni.
35. A 6. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti összeg az is, amelyet a munkáltató [41. § (4) bekezdés] a következő esetekben fizet a magánszemélynek:
a) a hivatali gépjármű üzleti célú (hivatali) használatára tekintettel a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet alapján, feltéve, hogy a magánszemély a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel) az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomáson biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a kormányrendeletben foglalt normához képest;
b) a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 2 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek a 9. § szerinti bevétele, az elszámolt km távolságot pedig egyébként magáncélú felhasználásnak kell tekinteni.
37. A 7. § (1) bekezdésének 4. pontja alkalmazásához tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély: a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész és az ejtőernyős.
41. Munkásszállás: a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény 3. § 2. pontjában meghatározott kapcsolat áll fenn. Ilyen esetben a 29. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve a 29/A. §-ban említetteket kell alkalmazni.
42. Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó figyelembevételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor az 1. számú melléklet B/V. részében foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni.
43. A 26. §, valamint a 27. § b) pontja alkalmazásában a társasház (társasüdülő) egészét magánszemélynek kell tekinteni akkor is, ha a társasháznak (társasüdülőnek) nem magánszemély tagja is van.
44. A fegyveres erők, testületek és a rendészeti szervek tagja fogalmába értendő a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, ideértve az Információs Hivatalt, a Tűzoltóság, a Polgári Védelem, a Vám- és Pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás tagja.
45. A 22-25. §-ok alkalmazásában, ha az önkormányzati tulajdonban lévő lakást az azt bérlő magánszemély megvásárolja, a 23. § (1) bekezdésében említett, a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeg alatt az önkormányzat által megállapított - kedvezménnyel nem csökkentett - teljes forgalmi értéket kell tekinteni, akkor is, ha ez az összeg a vonatkozó szerződésben nem szerepel.
46. A 12. § (3) bekezdésében említett kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva számlaadásra kötelezett.
47. Egyház az, amely ezen a címen az Országgyűlés illetékes bizottságának a döntése alapján költségvetési támogatásban részesül.
48. A kifizető által a magánszemélynek - az értékesítést (vásárlást) kivéve - értékpapír formájában nyújtott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben adják. Abban az esetben, ha a magánszemély a nem adómentes bevételt értékpapír formájában szerzi meg - kivéve a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, figyelemmel a 3/A. §-ra is -, a szerzés időpontjában érvényes kibocsásási (jegyzési) árat, a jegyzés lezárását követően a szerzés időpontjához legközelebb eső napi tőzsdei középárfolyamot, ez utóbbi hiányában a névértéket (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeget) kell bevételnek tekinteni. Az árfolyamnyereség számítása szempontjából az említett értékpapírok előzőek szerint számított értékét megszerzésre fordított összegnek kell tekinteni.”
3. § A Tv. a 3. §-a után a következő 3/A. §-sal egészül ki:
„3/A. § (1) Az 1992. évi II. törvény szerinti átalakulás során a magánszemélynek ellenérték nélkül juttatott szövetkezeti üzletrészt, részjegyet a 6. § (1) bekezdésének c) 2-5. pontja alkalmazásában az átalakulás befejezésekor lezárt névérték mértékéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni. Ha a magánszemély e rendelkezéssel összefüggésben 1992. évben adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonása címén igazoltan adót fizetett, azt az adóhatóságtól visszaigényelheti.
(2) 1994. január 1-jétől a szövetkezet által az 1992. december 31-e előtt kihirdetett jogszabályok alapján ellenérték nélkül juttatott vagyoni értéket (üzletrészt stb.) a névérték összegéig ellenérték fejében megszerzett értékpapírnak (adózott befektetésnek) kell tekinteni, akkor is, ha a 33. § (5) bekezdésében meghatározott esetek már bekövetkeztek.”
4. § A Tv. 4. §-ának (5) és (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott, illetőleg nem pénzintézet által átváltott bevételt a megszerzés napját megelőző hónap 15. napján érvényes - a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett - deviza közép-árfolyamon kell forintra átszámítani. Ebben az esetben az adóelőleg és az adó kiszámításához, valamint a jövedelem igazolásához és az adatszolgáltatáshoz az előzőekben jelzett összeget kell figyelembe venni.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az APEH által közzétett, a megszerzés napját megelőző hónap 15. napjára érvényes USA dollárban megadott deviza árfolyamot kell a forintra történő átszámításhoz figyelembe venni.
(7) A külföldi pénznemben keletkezett jövedelemből az adóelőleget, az adót a külföldi pénznemben kell a kifizetőnek levonnia. Az adóelőleg esetében nem kell az előző szabályt alkalmazni akkor, ha a magánszemély az őt terhelő adóelőlegnek megfelelő forintöszeget a kifizetés időpontjában a kifizető rendelkezésére bocsátja.”
5. § A Tv. 6. § (1) bekezdésének a), f) és h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg ez a bekezdés a következő i) ponttal egészül ki:
(Nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik:)
„a) a hitelként vagy kölcsönként, továbbá munkabérelőlegként kapott, illetve az azokat nyújtó részére visszatérített összeg, valamint a pénzintézet által vállalkozási tevékenység indításához vagy folytatásához nyújtott hitel meg nem fizetett része akkor, ha a pénzintézet e hitel visszafizetésétől azért tekint el, mert a hitelnyújtás célja meghiúsult. A 29. § szerinti bevételnek tekintendő - kivéve a 7. § (1) bekezdésének 9. pontjában említetteket - az az összeg, amelyet a magánszemély a kapott hitel, kölcsön, munkabérelőleg összegéből a kifizetőnek az előzőn kívül bármely okból nem fizetett vissza, vagy azt helyette más fizeti vissza;
f) a kifizető által a magánszemélynek adott olyan összeg (utalvány értéke), amellyel szemben a magánszemély a kifizető részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, illetve - ha a költséget a magánszemély előlegezi meg - ezt a kifizető utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. E rendelkezés azonban nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyek e törvény alapján (1. számú melléklet B/VI. pont) nem minősülnek a magánszemélynél költségnek, illetőleg a magánszemély adóköteles jövedelmének tekintendők (pl. 29/A. § szerinti adóköteles juttatások). A kiküldetési rendelvény alapján kifizetett saját gépjármű költségtérítés a magánszemély 30. § (1) bekezdésében említett bevételnek minősül;
h) az ingatlan átruházásából, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról szóló lemondásból, gyakorlásának végleges átengedéséből (a továbbiakban együtt: átruházás) származó adóköteles bevételnek az a része, amelyet a magánszemély a 22-25. §-ban foglaltak alkalmazásával kiszámított jövedelméből a (2) bekezdésben megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, egyeneságbeli rokona - ideértve az örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt - részére belföldön állandó lakóhely céljából lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére vagy bővítésére fordított, kivéve a 22. § (4) bekezdésében említett esetet;
i) a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől - egyéni szükségleteinek fedezetére - kapott pénzbeli vagy (a 29/A. § rendelkezéseitől függetlenül) természetbeni juttatás.”
6. § A Tv. 7. § (1) bekezdésének, 2., 3., 4., 9., 10., 15., 24., 27., 30.2 b), 31., 35., 36. és 42. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő 45. és 46. pontokkal egészül ki:
(Mentes az adó alól, ha törvény másként nem rendelkezik)
„2. a családi pótlék és a várandóssági pótlék;
3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg az önkormányzat által nyújtott szociális és nevelési segély, az önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás és munkanélküliek jövedelempótló támogatása, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a sorkatona hozzátartozójának járó családi segély, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók rendszeres szociális, átmeneti és egészségkárosodási járadéka, a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől a házastárs vagy egyeneságbeli rokon részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély;
4. a természetbeni juttatások (3. § 27. pont) közül
a) az állami, az önkormányzati, az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás;
b) az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye;
c) a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által adott kedvezmény;
d) a fegyveres erők, testületek és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;
e) az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult (3. § 24. pont) magánszemély kap;
f) a kifizető által működtetett iskolai, továbbá a bölcsődei, az óvodai, a művelődési intézményi szolgáltatás, a diákotthoni ellátás, a foglalkozás-egészségügyi ellátás, a kegyeleti ellátás, valamint szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés, továbbá a kifizető által működtetett sportintézmény sportrendezvényén nyújtott szolgáltatás, kivéve ez utóbbinál az utazást, elszállásolást és az étkezést;
g) az, amelyet a sportszervezet a versenysport érdekében szervezett edzés és verseny résztvevőjének nem munkaviszony keretében történő ellátása során az edzési és versenyfeladathoz tartozó utazás-, szállás- és étkezési szolgáltatás címén juttat;
h) a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, a 4. számú mellékletben felsorolt egyenruha, munka- és védőruha, formaruha;
i) a vízgazdálkodásban a fürdőszolgáltatás és a gátkaszálásból származó terményjuttatás;
j) a légiforgalmi irányító, valamint a repülőgépeken szolgálatot teljesítő hajózó személyzet kötelező rekreációja;
k) a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;
l) az erdőgazdálkodásban dolgozó, illetve az onnan nyugdíjba ment magánszemély évi öt tonnát meg nem haladó tűzifajuttatása és a bányász, a nyugdíjas bányász évi öt tonnát meg nem haladó szénjárandósága;
m) a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását;
n) a kifizető által üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető kedvezmény, ideértve a szövetkezeti tag esetében azt is, ha a szövetkezet legalább önköltségi áron - de a tényleges piaci értéknél olcsóbban - juttat terméket, vagy nyújt szolgáltatást a tagjának;
o) az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;
p) a Magyar Honvédség állományában lévő, tartósan fokozott igénybevételnek kitett, illetőleg harckészültségi gyakorlaton részt vevő magánszemélynek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni étkeztetése;
r) a munkáltató által természetben nyújtott étkeztetés értékéből vagy a munkáltató által adott, kizárólag fogyasztásra kész étel vásárlására feljogosító ingyenes vagy kedvezményes étkezési utalvány értékéből együttvéve is legfeljebb havi 1200 forintig terjedő kedvezmény;
s) az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó természetbeni juttatás (ellátás), ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is;
9. a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabály alapján a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, felújításához, korszerűsítéséhez, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő helyi önkormányzati támogatás, szociálpolitikai kedvezmény, valamint e célokhoz nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás, valamint a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, korszerűsítéséhez az alkalmazottnak pénzintézet útján, annak igazolása alapján adott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, a vételár, vagy az építési költség igazolt összegének 30 százalékáig, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét. A pénzintézet évi egy alkalommal, január hó 31-ig az előző évi ilyen támogatásról az adóhatóságnak adatot szolgáltat;
10. az önkormányzat tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is);
15. az egyenruha pénzbeli megtérítése;
24. az örökség - kivéve az öröklött jog és követelés alapján az örökhagyó halála után esedékessé vált és az örökös által megszerzett jövedelmet (pl. szerzői jogdíj, találmányi díj) -, a magánszemélytől kapott ajándék;
27. a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, valamint a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, továbbá összeghatártól függetlenül a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmék és trófeák értéke;
30. b) minden alapítványból és közérdekű kötelezettségvállalásból a 3. § 24. pontja szerint szociálisan rászoruló részére szociális célra, egészségügyi, gyermek- és ifúságvédelmi, bűnmegelőzési célra kifizetett összeg, továbbá a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan kifizetett összeg;
31. a KST-betét és az iskolai takarékbélyeg, a látra szóló lakossági folyószámla, a látra szóló takarékbetét, a látra szóló csekkszámlabetét (kivéve az 1. számú melléklet A/I/2. pontjában meghatározott bankszámlát) és a látra szóló devizaszámla kamata, továbbá - ha a betét összegét lakás vásárlására, építésére, bővítésére használják fel - az ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét kamata, illetve a prémiuma, az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, illetve osztaléka;
35. az egyházi személynek az egyházi szertartásért és az egyházi szolgálatáért a magánszemély által adott vagyoni érték;
36. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;
42. a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelemnek [12. § (5)-(7) bekezdés] az a része, amely évi 1 millió forintot meg nem haladó bevételéből származik, feltéve, hogy a magánszemély ezt a tevékenységét a 20. §-ban foglaltak szerint végzi és nem választja a 34. § (4) bekezdésében említett összjövedelem-csökkentési lehetőséget, valamint a bevételről nyilvántartással rendelkezik;
45. az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem 50 százaléka;
46. az ENSZ és szakosított szervezetei által kifizetett napidíj.”
7. § A Tv. 9. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„9. § (1) A 8. §-ban foglaltakat kell alkalmazni minden olyan adóköteles vagyoni érték esetén, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenysége során - e jogviszonyára tekintettel - pénzbeli vagy természetbeni munkabér [3. § 27. a) pontja] formájában rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a magánszemély munkáltatója [41. § (4) bekezdés] által, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díját, valamint a munkavállalói nyugdíjalapba [36. § (1) bekezdés] történő munkáltatói befizetés díját is.
(2) A devizaellátmány a magánszemélynek olyan munkaviszonyból származó bevétele, amelyből az erről szóló jogszabályban meghatározott napidíj összegéből
a) költségvetési és önkormányzati forrásból történő folyósítás esetén az alapnapidíj másfélszeresét meghaladó részt;
b) az 1992. december 15-ig írásban megkötött szerződés alapján elrendelt kiküldetés esetén az alapnapidíjnak a 70 százalékát meghaladó részt;
c) az a), b) pontban nem említett esetekben a napidíjnak a 30 százalékát meghaladó részt
kell az összjövedelméhez hozzáadnia.
(3) A (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat kell alkalmazni a külföldről származó napidíjra, valamint a 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában nem említett, belföldről kapott ösztöndíjra is.
(4) A devizaellátmányból származó bevételnek nem része a külföldi szállás és a külföldi utazás kiküldő részére számlával igazolt költségének összege, ideértve azt az esetet is, ha a kiküldő az említett költségeket a magánszemély bevonása nélkül közvetlenül finanszírozza.”
8. § A Tv. 15. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A magánszemély az egyéni vállalkozásból származó bevételét a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása esetén - személyenként, minden megkezdett hónap után - havi 1500 forinttal csökkentheti.
(4) Ha az egyéni vállalkozó a legalább egy évig folyamatosan munkanélküliként regisztrált és azóta is munkanélküli magánszemélyt alkalmazottként foglalkoztat, akkor a társasági adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján és mértékben az egyéni vállalkozásból származó jövedelmét - ideértve a 32. § (4) bekezdésében meghatározott összeget is - csökkentheti.
(5) Ha az egyéni vállalkozó a társasági adóról szóló törvény hatálya alá bejelentkezik, és korábbi egyéni vállalkozói tevékenységét csak részben folytatja a társasági adózás szabályai szerint, a megszűnés szabályait csak a ténylegesen megszüntetett tevékenységére kell alkalmaznia.”
9. § A Tv. a 19. § után a következő 19/A. §-sal egészül ki:
„19/A. § (1) A 18. §-ban meghatározott mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemély a törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül egyéni vállalkozó akkor, ha az említett mezőgazdasági tevékenységből származó terményt, terméket az ország területéről elidegenítés vagy saját gazdaságban történő felhasználásra kivisz.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelem meghatározásához a termék, termény kivételekor a vámhatóság által megállapított vagyoni értéket kell bevételnek tekinteni.
(3) Az a magánszemély, aki e § alapján minősül egyéni vállalkozónak a 47. § szerinti 3 százalék adóelőleget köteles a termék, termény kivitelével egyidejűleg megfizetni.”
10. § A Tv. 21. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában mezőgazdasági kistermelésnek minősül a munkaviszony keretén kívül végzett:)
„a) a növénytermesztés (METJ-91), kivéve a hínárt (METJ 91-23-29);”
11. § A Tv. 22. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az e törvény hatálybalépését követően a 6. § (1) bekezdésének h) pontjában említett módon szerzett lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti, használati vagy bérleti jogának a szerzés időpontját követő öt éven belül történő átruházásakor a 22. § (1) bekezdése szerinti forgalmi értéket növelni kell azzal az összeggel, amelyet a 6. § (1) bekezdés h) pontjának alkalmazása során nem kellett bevételként figyelembe venni.”
12. § A Tv. 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § A takarékbetétből, a takaréklevélből (a továbbiakban együtt: takarékbetét), a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a szövetkezetnek nyújtott tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti vagyonrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelés fejlesztési hozzájárulásból, a vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból (a továbbiakban: értékpapírból) származó bevétel (például kamat, prémium, osztalék, járadék, árfolyamnyereség) egésze jövedelemnek tekintendő.”
13. § A Tv. 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„29. § (1) E törvényben külön nem szabályozott módon szerzett bevételnek az egésze jövedelem.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jövedelemnek minősül különösen:
a) a jogszabályban meghatározott munkanélküli járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli segély, a gyermekgondozási díj;
b) a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott ingyenes értékpapír elidegenítése, illetőleg a 33. § (4)-(6) bekezdésében meghatározott egyéb feltételek bekövetkezte esetén a juttatáskori névérték, illetőleg amennyiben az ingyenes értékpapír kibocsátója jogutód nélkül megszűnik (felszámolás, végelszámolás), az értékpapírra ténylegesen kifizetett ellenérték;
c) a jövedelmet pótló kártérítés, illetőleg a biztosítási jogviszony alapján kapott, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg [7. § (1) bekezdésének 21-22. pontja] - figyelemmel a 7. § (3) bekezdésében foglaltakra is -, továbbá a munkavállalói nyugdíjalapból kapott járadék vagy annak egyösszegű megváltása;
d) a kifizető által a magánszemélynek adott (helyette viselt) albérleti (szállás), lakásbérleti díj összege;
e) a 30. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározottak szerint költségként igazolt részt meghaladó összeg;
f) a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet által adott pénzbeli juttatás;
g) a 38. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott nyugdíj;
h) a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában említett - vállalkozásból kivont - vagyoni érték.
(3) Az (1) bekezdést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a magánszemély a tulajdonában nem lévő személygépkocsit erről szóló szerződés (megállapodás) alapján részben vagy egészben magáncélú használatra, részben vagy egészben ellenérték nélkül a kifizetőtől kap. Ebben az esetben a személygépkocsi számított forgalmi értékének 20 százalékát (az adóelőleg-fizetés szempontjából pedig havonta ennek a magáncélú használattal időarányos részét) kell a magánszemély adóévben elért adóköteles jövedelmének tekinteni. Amennyiben az ilyen használatba adás nem egész évre valósul meg, akkor az előzőek szerint számított éves jövedelem naponkénti időarányos részét kell figyelembe venni.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásában nem valósul meg a magáncélú használatba adás, ha a kifizető nyilvántartása szerint (pl. menetlevél) a személygépkocsit a magánszemély kizárólag a kifizető üzleti (hivatali) céljára használja. A magánszemély munkába járása, illetőleg a személygépkocsinak a magánszemély lakásán történő tárolása, továbbá a személygépkocsi tesztelése miatti használat nem számít üzleti célnak. Munkába járás esetén a magánszemély a (3) bekezdésben említett adóköteles jövedelmét munkába járás címén a 3. § 35.b) pontjában meghatározott összeggel csökkenti.
(5) Ha a magánszemély az útnyilvántartása alapján a magáncélú használatra amortizációs és fenntartási költségek címén 8 Ft/km összeget megtérít a kifizetőnek, akkor nem keletkezik a (3) bekezdésben említett adóköteles jövedelme. A magáncélú használat előzőek szerinti részleges térítése esetén a (3) bekezdés szerint számított jövedelem és a térítés különbözetét kell a (3) bekezdés szerinti adóköteles jövedelemnek tekinteni.
(6) A (3) bekezdés alkalmazásában a számított forgalmi értéket a következőképpen kell kiszámítani. A személygépkocsi első üzembe helyezése évében az új beszerzési ár tekintendő számított forgalmi értéknek. Ezt követően az első üzembe helyezés évének utolsó napjától számítottan 3 naptári éven keresztül az új beszerzési ár 70 százaléka, az ezt követő 4-8. évben az új beszerzési ár 40 százaléka, a 8. évet követő években pedig (egységesen) az új beszerzési ár 20 százaléka tekintendő számított forgalmi értéknek. Az új beszerzési ár az az összeg, amelyért a magánszemély a kiskereskedelmi forgalomban az adott típusú és évjáráratú személygépkocsit új állapotban adásvételi szerződéssel megvásárolhatta volna, illetőleg megvásárolhatná. Az új beszerzési árat a kifizető állapítja meg, szükség esetén az adott személygépkocsi-típus forgalmazását végző vállakozás és az adóhatóság véleményének alapulvételével.”
14. § A Tv. a 29. § után a következő 29/A. és 29/B. §-sal egészül ki:
„29/A. § (1) A 7. § (1) bekezdésének 4. pontjában nem említett természetbeni juttatás (3. § 27. pont) a magánszemély 29. § szerinti bevétele, amelynek egésze jövedelem.
(2) A természetbeni juttatás bevételének azt az értéket kell tekinteni, amelyet a magánszemély a termék, a szolgáltatás piaci értékéből a kifizetőnek nem térít meg. A piaci érték a beszerzési ár, ennek hiányában az azonos minőségű és rendeltetésű termék, az azonos mértékű, színvonalú szolgáltatás értékesítési ára a juttatás időpontjában, akkor is, ha annak igazolására bizonylat nem áll rendelkezésre.
(3) Természetbeni juttatásnak minősül többek között:
a) a kifizető által harmadik személlyel kötött lízingszerződés alapján megszerzett és a magánszemély használatába adott olyan vagyontárgy is, amelyet később ez a magánszemély maradványértéken vásárol meg. Ebben az esetben a kifizető által viselt lízingdíj megállapításánál figyelembe vett beszerzési árnak a lízingelés időszakára jutó - a társasági adóról szóló törvény 2. számú mellékletének B fejezetében meghatározott - amortizációval csökkentett összege és a magánszemély által megfizetett maradványérték különbsége számít bevételnek;
b) a 29. § (3) bekezdésében meghatározott esetben - amennyiben a személygépkocsi üzemanyagköltségét a kifizető viseli - évi 20 ezer km alapulvételével a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendeletben foglalt, a személygépkocsi típusának megfelelő üzemanyagnorma szerint számított üzemanyag-felhasználásnak az év első napján érvényes - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által közzétett - üzemanyagár (58. §) szerint számított értéke. Nem egész évi magáncélú használat esetén az előzőek szerinti összeg naponkénti időarányos részét kell figyelembe venni;
c) a kifizető által adott ajándék, ideértve a reprezentáció címén adott terméket és nyújtott szolgáltatást.
(4) Nem bevétel a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10 000 forintot meg nem haladó összeg.
(5) Nem bevétel a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 Ft-ot meg nem haladó összeg.
(6) Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, melyet - figyelemmel az 5. számú mellékletben foglalt kivételekre is - a kifizető a juttatás időpontját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint fizet meg. A (3) bekezdés b) pontja alkalmazásában a juttatás időpontjának az adóév utolsó napját kell tekinteni.
29/B. § (1) A kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott - a (3)-(4) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő - hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának a szerződés megkötésekor érvényes jegybanki alapkamat mértékéhez viszonyított - a teljes futamidőre számított - különbözete a magánszemélynek a 29. § szerinti jövedelme.
(2) Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó mértéke 44%, melyet a folyósítást követően a 29/A. § (6) bekezdésében előírtak szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.
(3) Nem kell az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni a munkáltató által adott
a) lakáscélú hitel esetén, ha azt a munkáltató pénzintézet útján, annak igazolása alapján olyan lakás építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a 7. § (1) bekezdésének 9. pontjában említett jogszabály szerinti méltányolható lakásigény mértékét;
b) olyan munkabérelőleg esetében, amelynek folyósítása legfeljebb hathavi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik.
(4) Nem kell az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat alkalmazni a pénzintézet jogszabály alapján folytatott üzleti tevékenysége keretében nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt), az állami tulajdon megvásárlásához pénzintézet útján nyújtott hitel, valamint az üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön esetén.”
15. § A Tv. 30. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdésben említett költségtérítés esetén, ha az jogszabályon alapul, annak összegétől függetlenül:
a) a jogszabályban megállapított feltételek alapján meghatározott mértéken belüli összeg, továbbá a munkáltató által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből az eseti belföldi kiküldetési rendelvényben meghatározott km-távolság szerint a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek, üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet, valamint az 1. számú melléklet B/III 2. pontjának második mondatában meghatározott általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg igazolás nélkül költségként levonható;
b) ha azonban a magánszemély részére az kedvezőbb, a kifizetés jogcíme szerinti költségek - bizonylatok (útnyilvántartás stb.) alapján - a 12-13. §-okban foglaltak szerint számolhatók el.
(4) E törvény alkalmazásában költségtérítésnek az olyan bevétel tekinthető, amely kizárólag az adott bevételszerző tevékenység tényleges végzése során és annak érdekében felmerült költség fedezetére szolgál (pl. belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó élelmezési költségtérítésének - a továbbiakban belföldi napidíj - legfeljebb a jogszabályban rögzített minimális összege; a bevétel megszerzésével összefüggő utazási térítés; az országgyűlési képviselők költségtérítése). Nem költségtérítésnek, hanem a 29. § szerinti bevételnek minősül - akkor is, ha azt jogszabály határozza meg - a magánszemély személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését is célzó juttatás, így különösen az üdülési, a lakáshasználati, a ruházati hozzájárulás, valamint az étkezési hozzájárulás, ideértve a belföldi napidíj jogszabályban rögzített minimális összegén felül az élelmezési költségek térítését is, akár átalányban, akár számla alapján történik annak kifizetése.”
16. § A Tv. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(1) A magánszemélynek az adóévben megszerzett összes jövedelmét, az (5) bekezdésen említettek kivételével, össze kell vonnia (összjövedelem).
(4) Az egyéni vállalkozó, ha az e tevékenységből származó - a korábbi évek veszteségei nélkül számított - folyó évi jövedelme az egyéni vállalkozásból származó - az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítmények értékével, valamint a bérmunkadíj összegével csökkentett - bevételének a 2 százalékát nem éri el, akkor e jövedelem és az előzőek szerint számított bevétel 2 százaléka közötti különbözettel az adóalapját [(2) bekezdés] növeli. Abban az esetben, ha az előzőek szerint számított folyó évi jövedelem nulla, vagy veszteség keletkezett, akkor az egyéni vállalkozói bevételből származó jövedelmet nullának kell tekinteni. Az adóalaphoz ily módon hozzáadott összeget egyéni vállalkozói jövedelemnek (a minimumadó alapjának) kell tekinteni.
(5) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem kell összevonni az adómentes, a bevételnek nem számító jogcímeken, valamint a takarékbetétből és az értékpapírból (26. §), a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §) származó, a 29/A. § és 29/B. §-ban említett jogcímek szerint megszerzett jövedelmet, továbbá a vállalkozásból kivont adózatlan vagyoni értéket [6. § (1) bekezdés c) 2-5. pont] és az ingyenes értékpapírra vonatkozó rendelkezések szerint adóköteles vagyoni értéket [6. § (1) bekezdés e) pont].”
17. § A Tv. 33. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése esetén, valamint egyébként az adózatlan vagyoni érték vállalkozásból történő kivonásakor [(4) bekezdés] az adót a 37. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kell megfizetni.”
18. § A Tv. 34. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő g), h) és i) ponttal, továbbá a § a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
[Az adóalap megállapításakor az összjövedelemből (32. § (1) bekezdés) levonható tételek:]
„a) összesen legfeljebb az előző évi adóalap után a 37. § (1) bekezdése szerint fizetendő, az adókedvezményekkel (38-39. §) csökkentett összegű adó 50 százalékáig terjedően a belföldi székhelyű alapítvány, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás céljára átadott összeg, ha az adóhatóság előzetesen hozzájárult, hogy az alapítvány a befizetésről a levonásra jogosító igazolást adjon, illetőleg a közérdekű kötelezettségvállalást levonhatónak minősítette, és a 36. § (1) bekezdésében említett munkavállalói nyugdíjalapnak a magánszemély támogató által juttatott pénzbeli adománya;
c) a súlyosan fogyatékos magánszemély jövedelméből havi 3000 forint, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább egy napig fennáll;
g) a magánszemélytől a társadalombiztosításról szóló törvény alapján levont (általa befizetett) nyugdíjjáruléknak a járulékalap 6%-át meg nem haladó összege és egészségbiztosítási járuléknak a járulékalap 4%-át meg nem haladó összege, feltéve, hogy azt a magánszemély az 1. számú melléklet alapján költségként nem számolta el;
h) a lakás építésére, illetőleg értékesítés céljára épített (új) lakás vásárlására 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződésben adósként szereplő magánszemély(ek) által az adóévben tőke és a kamat törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összeg, együttesen legfeljebb azonban évi 60 ezer forint;
i) a lakás bővítésére 1993. december 31-e után pénzintézettel megkötött lakáscélú hitelszerződésben adósként szereplő magánszemély(ek) által az adóévben a tőke és a kamat törlesztésére fordított, a pénzintézet által igazolt összeg - a törlesztés megkezdését követően, de legkorábban attól az évtől kezdődően, amikor az adósként szereplő magánszemély(ek) háztartásában (közös háztartásában) együtt élők létszáma családi pótlékra jogosult gyermekkel növekedett - legfeljebb azonban
1. 30 ezer forint, ha a hitelszerződés megkötésének évében vagy azt megelőző vagy azt követő évben a létszámnövekedés legalább egy fő,
2. 40 ezer forint, ha a hitelszerződés megkötésének évében vagy azt megelőző évben vagy azt követő öt évben a létszámnövekedés legalább két fő,
és a levonás évében az együtt élők létszáma alapján a bővített lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott méltányolható lakásigény mértékét azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában bővítésnek minősül a lakás alapterületének növekedése, ha az ezúttal a lakószobák számának növekedését is eredményezi.
(10) A felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben első alapképzésben részt vevő hallgató tandíja címén - de legfeljebb a felsőoktatásról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet által az állami felsőoktatási intézmény tandíjaként - legfeljebb egy tanévre megállapított összeget a befizetésről a felsőoktatási intézmény által a hallgató nevére kiállított igazolás, valamint a befizető nevére kiállított befizetési bizonylat megőrzése mellett levonhatja a befizetés évében megszerzett összjövedelméből a hallgató vagy annak szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelő szülőt is) vagy nagyszülője vagy házastársa vagy testvére közül az, aki a tandíjat befizette. A felsőoktatási intézmény az igazolást - a másolat megőrzésével - a befizetés évét követő év január 31-ig adja ki a hallgatónak az átvétel igazolása ellenében.”
19. § A Tv. 35. §-a a következő (8)-(12) bekezdéssel egészül ki:
„(8) Az (1) bekezdésben említettekkel együttes előfordulás esetén is az ott meghatározott mértékig 1994. december 31-ig az összjövedelemből levonható a mezőgazdasági szövetkezet tagja által a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezete üzletrészét részben vagy egészében nem idegenítette el.
(9) Az összjövedelemből a (8) bekezdésben foglaltak szerint levont összeg után a magánszemély adómegállapítási
és adófizetési kötelezettsége akkor következik be, amikor a saját szövetkezetének üzletrészét akár részben is elidegeníti. Amennyiben a magánszemély a szerzés évét követő három éven belül a saját szövetkezete üzletrészét részben sem idegeníti el, ezt követően az összjövedelemből a korábban levont összeg után az adót nem kell megfizetnie.
(10) A (8)-(9) bekezdés alkalmazásában mezőgazdasági szövetkezet alatt a szövetkezetekről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvény szerinti átalakuláskor a KSH besorolás alapján mezőgazdasági tevékenységet folytató szövetkezetet kell érteni. Nem minősül a (8)-(9) bekezdés szerinti elidegenítésnek az az eset, ha a tag szövetkezete a szövetkezetekről szóló törvény által lehetővé tett szervezeti változást hajt végre.
(11) A mezőgazdasági szövetkezet - ideértve a (10) bekezdésben említett szervezeti változás során létrejött új szövetkezetet vagy gazdasági társaságot is - a tagja üzletrészének vagy más, annak fejében kapott tulajdoni részesedésnek elidegenítéséről az adóhatóságnak adatot szolgáltat.
(12) Az (1) és (8) bekezdésben említettekkel együttes előfordulás esetén is az ott meghatározott mértékig 1994. december 31-ig az összjövedelemből levonható a legalább 3 éves lejáratú, állam által kibocsátott értékpapír (államkötvény stb.) megvásárlására fordított összeg, feltéve, hogy ezt a magánszemély a vásárlás évének utolsó napján még tulajdonosként birtokolja. Az említett értékpapírral kapcsolatos adómegállapítási és adófizetési kötelezettségre a (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, kivéve, ha egyéb feltételek megléte esetén az e bekezdésben említett értékpapír beváltása 1997. év folyamán már esedékessé válik.”
20. § A Tv. 36. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A 34-35. §-ban, valamint az e §-ban megjelölt jogcímeken együttesen legfeljebb az összjövedelem összegéig vonhatók le tételek. Ezen belül azonban a 34. § (1) bekezdésének a) pontja, továbbá a 35. §, valamint e § (1) bekezdése alapján az összjövedelem csökkentése összesen legfeljebb annak 50 százalékáig terjedhet.”
21. § A Tv. 37. §-ának (1) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(1) Az adó mértéke, ha az adó alapja
0-110 000 Ft	0%-a
110 001-150 000 Ft
a 110 000 Ft-on felüli rész	20%-a
150 001-220 000 Ft
8000 Ft és a 150 000 Ft-on felüli rész	25%-a
220 001-380 000 Ft
25 500 Ft és a 220 000 Ft-on felüli rész	35%-a
380 001-550 000 Ft
81 500 Ft és a 380 000 Ft-on felüli rész	40%-a
550 001 Ft-tól
149 500 Ft és az 550 000 Ft-on felüli rész	44%-a
(3) Az értékpapírból, a kft. üzletrészből származó jövedelem - kivéve az (5) bekezdés szerinti osztalékot és a (8) bekezdésben említett kamatot - a földjáradékból, a tárasasház közös tulajdonának hasznosításából, a totó-lottó árusításából, az adóköteles nyereményből, továbbá a 29. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jövedelem, valamint a 33. § (6) bekezdése szerint adóköteles vagyoni érték után az adó mértéke 20 százalék. Az osztalékelőleg után az adó mértéke 20 százalék, azonban, ha az adóév végén erre a jövedelemre az (5) bekezdés szerinti adómérték alkalmazható, akkor a kifizető az adóévet követően az ily módon keletkezett adókülönbözetet a magánszeméllyel elszámolja.
(8) A takarékbetétből (ideértve a devizabetétet is) és az értékpapírból származó adóköteles kamatjövedelem után az adó mértéke 10 százalék.”
22. § A Tv. 39. §-ának (2) és (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott megtakarítás összegének felvétele esetén, ha a magánszemély nem igazolja, hogy a megtakarítást saját maga, házastársa, volt házastársa vagy egyeneságbeli rokona - ideértve az örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermeket, valamint az örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőt is - részére lakás vásárlására, építésére, bővítésére, illetve lakótelek vásárlására használta fel, a befizetett összegre igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelt összegben kell a korábban igénybe vevő magánszemélynek visszafizetnie. A késedelmi pótlékot azt az évet követő március 20-tól kell számítani, amely évre vonatkozó adóbevallásában (nyilatkozatában) a magánszemély a kedvezményt érvényesítette. Az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén - a felvett összegre - a felhasználástól függetlenül ugyanígy kell eljárni, feltéve, hogy az elhelyező magánszemély erre a megtakarítására adókedvezményt vett igénybe. Abban az esetben, ha a lakáscélú felhasználást a magánszemély az előzőek szerint nem igazolja, a megtakarítás kamatának adóját - ha a pénzintézet nem vonta le - a betétet felvevő magánszemélynek kell megfizetnie. Nem kell az elhelyezést követő egy éven belüli felvétel esetén az igénybe vett adókedvezményt visszafizetni azon összeg után, amelyet a magánszemély az (1) bekezdés szerint a felvételt megelőzően legalább három évvel korábban megkötött szerződésében rendszeres megtakarításként vállalt és teljesített.
(8) A családi pótlékra jogosult magánszemély a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból (adóelőlegből) gyermekenként havi 400 forint összeget vonhat le. Az a magánszemély, aki három vagy annál több gyermek után jogosult családi pótlékra, gyermekenként havi 600 forint összeget vonhat le az előzőek szerint. E rendelkezés alkalmazásában gyermek az, akire tekintettel a családi pótlékot a magánszemély részére folyósítják, továbbá az a rokkantsági járadékban részesülő, súlyosan fogyatékos magánszemély is, akinek eltartásáról más magánszemély saját háztartásában folyamatosan gondoskodik.
(10) Az egyéni vállalkozó (19. §) és a mezőgazdasági kistermelő (20-21. §) a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adójából levonhatja a kizárólag az említett tevékenységének végzése érdekében a pénzintézettel 1993. december 31-e után kötött üzleti célú hitelszerződés alapján az adóévben megfizetett kamat 25 százalékának megfelelő összeget.”
23. § A Tv. 41. § (2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Nem kell bevallani az adómentes, továbbá - a 28. §-ban szabályozott eset kivételével - a kis összegű és egyes más kifizetésekből (27. §), valamint a takarékbetétből, a kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, valamint - kizárólag nyugdíj címén szerzett jövedelem mellett - az értékpapírból (26. §) származó jövedelmet.
(4) Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból, gazdasági társaságban, polgári jogi társaságban vagy szakcsoportban fennálló tagsági viszonyból származó - adómentességet nem élvező - jövedelme van, és erről a munkáltató, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a polgári jogi társaság, a szakcsoport (a továbbiakban az adóbevallás szempontjából együtt: munkáltató) részére nyilatkozatot ad, akkor az adóalapot és az adót - a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában, valamint a 26. §-ban említett jövedelmet, továbbá a 34., 36., 38., 39. és 40. §-okban foglaltakat is figyelembe véve - a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha a magánszemélynek az adóév utolsó napján nincs munkáltatója.”
24. § A Tv. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A 41. § (4) bekezdését kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemélynek a nyugdíja, az adóköteles társadalombiztosítási ellátása, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítők részére fizetett illetménye, továbbá a 29. § (1) bekezdésének a) pontjában említett munkanélküli járadék, képzési támogatás és átmeneti munkanélküli segély mellett kizárólag egy munkáltatótól származó jövedelme van.”
25. § A Tv. 43. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) A takarékbetét adóköteles kamata után járó adót a pénzintézet a magánszemélynek jóváírt, illetve kifizetett kamat alapján állapítja meg és fizeti be. Ha a 7. § (1) bekezdésének 31. pontjában említett ifjúsági takarékbetét és az egyéb lakáscélú takarékbetét adómentes kamata a betétet felvevő magánszemély nyilatkozata alapján adókötelessé válik, a kamat utáni adót a pénzintézet a kifizetéskor állapítja meg és vonja le. A devizabetét kamata utáni adó kiszámításakor a pénzintézet a 4. § (4) bekezdésében foglaltak figyelembevételével jár el.
(2) Az értékpapírból (26. §) a kft. üzletrészből, valamint a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott adóköteles vagyoni érték elidegenítéséből - ideértve a 33. §-ban foglalt egyéb feltételek bekövetkezését is - származó jövedelem után az adót a kifizető a kifizetés (elidegenítés), illetőleg a jóváírás napján állapítja meg és vonja le. Ha az adó levonása nem lehetséges, valamint a 6. § (1) bekezdésének c) pontjában említett esetekben az adót a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg az adóbevallásában és fizeti be. E rendelkezés alkalmazásában az értékpapírt üzletszerűen értékesítő (forgalmazó) társaság - az árfolyamnyereség utáni adózás szempontjából - nem minősül kifizetőnek.
(3) Abban az esetben, ha a magánszemély által ellenérték fejében szerzett értékpapír, illetőleg üzletrész névértéke felemelésre kerül, a 11. § alapján ily módon keletkező adófizetési kötelezettséget úgy kell teljesíteni, hogy a kifizető a megemelést közvetlenül követően a 37. § (3), illetőleg (5) bekezdése szerint adóköteles jövedelem kifizetése alkalmával vonja le az emelés utáni adót. Ha ez nem lehetséges (mert pl. az adott évben nem történik ilyen kifizetés), akkor a magánszemély az adott évről szóló bevallásának benyújtásával egyidejűleg, a 42. § (4) bekezdésében említett esetben a nyilatkozata alapján történő elszámolás keretében fizeti meg ezt az adót. Az előzőeket nem kell alkalmazni akkor, ha törvényben szabályozott adómentes eljárás keretében történik a névérték felemelése [pl. az 1992. évi LV. törvénnyel módosított 1988. évi VI. törvény 338. § (2) bekezdése szerinti adó- és illetékmentes átalakulás esetén].”
26. § A Tv. 45. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kifizető az általa kifizetett összegből, ha az nem tartozik a 43. § vagy a 44. § hatálya alá, illetőleg nem a 29/A. § és a 29/B. §-ban meghatározott adózás alá esik, adóelőleget köteles levonni. Nem kell adóelőleget levonni az adómentes jövedelemből (7. §), az egyéni vállalkozásból (19. §), a mezőgazdasági kistermelésből (20-21. §), továbbá az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházásából (22-25. §) származó jövedelemből, valamint a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő honvéd, határőr és tisztes illetményének kifizetése esetén. A 3. § 27. a), b) pontjában mghatározott esetekben, továbbá az értékpapír formájában juttatott, jogcíme alapján egyébként a 32. § (1) bekezdése szerint összevonandó jövedelmet, valamint a kifizető által viselt, a magánszemély javára kötött biztosítás adóköteles díjának formájában juttatott jövedelmet, továbbá a 6. § (1) bekezdések a) pontjában foglaltak szerint bevételnek számító összeget a kifizető a magánszemély részére a következő alkalommal kifizetett összeg adóelőlegének megállapításánál figyelembe veszi.”
27. § A Tv. 46. §-ának (1), (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóelőlegként a munkáltatónak (3. § 5. pont) az általa kifizetett, munkaviszonyból származó - a 34. § (1) bekezdésének c)-e) és g) pontjában meghatározott összegek időarányos részének, továbbá a munkavállalói nyugdíjalapba a 36. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek szerinti díjbefizetés havi összegének figyelembevételével számított - rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egytizenketted részét kell a 39. § (8) és (9) bekezdésében foglalt adókedvezmények beszámításával levonnia.
(3) Ha a magánszemélynek a nyugdíja mellett munkaviszonyból is származik (1) bekezdés szerinti jövedelme, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a magánszemély havi nyugdíjának és az adott hónapban megszerzett rendszeres jövedelme együttes összegének tizenkétszerese után ki kell számítania a 37. § (1) bekezdése szerinti adót, majd ebből le kell vonnia a nyugdíjra jutó adót. Az így kapott összeget tizenkettővel kell elosztania.
(4) Ha a magánszemély a nyugdíja mellett munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmet szerez, a munkáltatónak az adóelőleget a következőképpen kell kiszámítania és levonnia: a havi nyugdíj és a megelőző egész havi rendszeres jövedelem együttes összegét meg kell szoroznia tizenkettővel, majd ehhez hozzá kell adnia a nem rendszeres jövedelmet. Az így kapott összeg után a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót csökkentenie kell a havi nyugdíj és a havi rendszeres jövedelem együttes összegének tizenkétszeresére eső adóval.”
28. § A Tv. 48. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § (1) A kifizetőnek - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a kifizetendő jövedelmekből a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonnia. A 38. § (1) bekezdésében említett esetben a kifizetendő jövedelemből a nyugdíj hozzáadásával kell a 37. § (1) bekezdése, valamint a 38. § (4) bekezdése szerint kiszámított adót előlegként levonni. Ha a kifizető a magánszemélynek az év folyamán több alkalommal fizet jövedelmet, összegeznie kell az év során ugyanannak a magánszemélynek kifizetett jövedelmeket és az így nyert összeget kell a 37. § (1) bekezdésében szereplő 0 adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeghez, illetőleg a nyugdíjhoz hozzáadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbözetét kell adóelőlegként levonni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti adóelőleg-számítás során a költségtérítés címén kifizetett összegből a 30. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti mértékig igazoltan elismert összeget, továbbá egyébként a magánszemély nyilatkozata alapján költségként elszámolni kívánt összeget nem kell figyelembe venni. Az önálló tevékenységből származó bevétellel szemben a 12. § (1) bekezdése szerinti költségelszámolás
esetén ez a nyilatkozat legfeljebb a bevétel 50 százalékáig terjedő költséget jelölhet meg.
(3) A társas vállalkozásból származó jövedelem esetén az adóelőleget az év elejétől összesített jövedelem alapján kell kiszámítani, csökkentve az innen származó jövedelem után korábban már befizetett adóelőlegekkel. Annál a magánszemélynél, akinek a nyugdíja [38. § (1) bekezdése] mellett vállalkozásból származó jövedelme is van, az adóelőleg kiszámításánál az évi nyugdíját - a 38. § (4) bekezdésére tekintettel - figyelembe kell venni. A társas vállalkozásból származó jövedelemből - a taggal kötött megállapodás alapján - az adóelőleg a 46. §, illetőleg az 52. § alkalmazásával is levonható.”
29. § A Tv. 49. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kifizetőnek 30 százalék adóelőleget kell levonnia a külföldi pénznemben történő adóköteles kifizetésből, továbbá az önálló tevékenység (12. §) keretében végzett
a) KST ügyintéző,
b) közönségszervező,
c) helyi közlekedés menetjegyeit árusító,
d) biztosítási ügyintéző,
e) hírlapterjesztő,
f) szakszervezeti alapszervezetek gazdasági felelőse,
g) könyv-, hanglemez- és műsoros kazetta bizományos,
h) hörcsögbőrt értékesítő hörcsögfogó,
i) átutalási betétszámlát OTP megbízásból munkahelyen kezelő,
j) borítékos sorsjegyet árusító - kivéve az egyéni vállalkozót -
magánszemély részére kifizetett jövedelemből. A külföldi pénznemben történő adóelőleg levonásakor a 4. § (5) bekezdését kell alkalmazni.”
30. § A Tv. az 56. § után a következő 56/A. §-sal egészül ki:
„56/A. § (1) A Kormány az adóhatóság javaslatára a 32. § (4) bekezdésében előírtak szerint fizetendő minimumadó alól mentesítést adhat elemi kár és olyan objektív ok alapján, amelynek fennállása az egyéni vállalkozás működőképességét veszélyezteti.
(2) Felhatalmazást kap az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, hogy a 4. § (6) bekezdésének végrehajtására az olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, az USA dollárban megadott deviza árfolyamokat időszakonként közzétegye.”

Záró rendelkezések

31. § (1) Ez a törvény 1994. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(3) bekezdés kivételével - az ettől az időponttól megszerzett jövedelmekre és keletkező adókötelezettségekre - ez utóbbi alatt értve az 1993. évben megszerzett jövedelmek után 1994. évben a 41. és 42. § szerint esedékes kötelezettségeket is - kell alkalmazni. Egyidejűleg a Tv. 3. §-ának 9. b) pontja, a 25. pontja, a 28. pont második mondata és a 33. pontja, a 6. §-ának (5) bekezdése, a 7. § (1) bekezdésének 18. és 38. pontja, a 22. § (3) bekezdése, a 34. § (1) bekezdésének b) pontja, a 38. § (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése, a 39. §-ának (5)-(7) bekezdése, valamint az 51. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.
(2) A Tv. 3. §-ának 45. pontja és a 3/A. § (1) bekezdése 1992. január 1-jétől, a Tv. 1. számú mellékletének B/IV. 11. pontja 1993. január 1-jétől lép hatályba. A Tv. 6. § (1) bekezdésének h) pontja, valamint a 22. § (4) bekezdése az 1992. január 1-jétől keletkezett jövedelmek utáni adózásra is alkalmazható.
(3) A Tv. 34. §-ának (10) bekezdése 1994. szeptember 1. napján lép hatályba.
(4) A 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 8. és 9. §-a 1994. január 1-jétől hatályát veszti.
(5) A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 33. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § (1) A pénznyerő automaták játékadója - a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automaták kivételével - pénznyerő automatánként havi 25 000 forint. A játékadót minden megkezdett hónap után meg kell fizetni.
(2) A pénznyerő automata után már megfizetett játékadót nem lehet más pénznyerő automata utáni játékadóba vagy más adókötelezettségbe betudni, illetve bármilyen jogcímen azt visszaigényelni, kivéve, ha az SZF megállapította, hogy
a) a pénznyerő automata megsemmisült, vagy tartósan üzemképtelenné vált;
b) a jogszabály szerinti üzemeltetés nem lehetséges.
(3) A pénznyerő automaták játékadójára az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a szerencsejáték-szervező a játékadót havonta köteles bevallani;
b) a játékadó befizetése a bevallással egy időben esedékes;
c) a pénznyerő automata játékadójára részletfizetés vagy fizetési halasztás nem egedélyezhető.
(4) Az állami adóhatóság negyedévenként az SZF részére tájékoztatást ad a pénznyerő automaták játékadója bevallásáról és befizetéséről.
(5) Az adóbevallási és adóbefizetési kötelezettség elmulasztása esetén az SZF a szerencsejáték-szervező engedélyét köteles visszavonni. Ez a határozat a jogorvoslatra tekintet nélkül azonnal végrehajtható.
(6) A játékautomata játékadója az automata által elért havi bevétel 25%-a.”
(6) Az Sztv. 35. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A játékkaszinó játékadója - ideértve a játékkaszinóban üzemeltetett pénznyerő automatát is - a havi tiszta játékbevétel 40%-a.”
(7) Az adózás rendjéről szóló 1991. évi XCI. törvény 2. számú mellékletének I. 7. a) pontja hatályát veszti.
(8) A játék- és pénznyerő automata gépek kereskedelmi adójáról szóló 58/1987. (XI. 21.) PM rendelet, valamint az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet 27. § (2) bekezdésének e) pontja hatályát veszti.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1993. november 23-i ülésnapján fogadta el.