1992. évi XXXII. törvény az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról [LÁBJEGYZET_1] Magyarország történetének elmúlt fél évszázadában a különböző jellegű megkülönböztetéseken alapuló törvénysértések mérhetetlen károkat okoztak az ország polgárainak, a legsúlyosabb esetekben az életüktől, túlnyomórészt a szabadságuktól és javaiktól történő megfosztás által. A sérelmek orvoslására alkotott törvények kötelezően írják elő, hogy a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról külön törvénynek kell rendelkeznie. Az Országgyűlés a politikai okból életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlása céljából - figyelemmel a nemzetgazdaság teherbíró képességére - a következő törvényt alkotja: Általános rendelkezés 1. § Kárpótlás illeti meg e törvényben meghatározott esetekben azokat a személyeket, illetőleg hozzátartozóikat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak. Kárpótlás az élet elvesztéséért 2. § (1) Egy összegű, 1 000 000 forint kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a) a magyar bíróság törvénysértő vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy b) a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntetőügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt. (2) Az (1) bekezdésben említett kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és a még élő szülő, ezek hiányában - 500 000 forint kárpótlásra - az élő testvér jogosult. (3) A (2) bekezdésben említett özvegy, gyermekek és szülők között az (1) bekezdésben említett összeget csoportonként és a csoporton belül egyenlő arányban kell felosztani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér jogosult. (4) Házassági tilalom alá eső egyházi személy esetén ha (2) bekezdésben említett élő jogosult nincs, 500 000 forint kárpótlásra az az egyházmegye jogosult, ahol a sérelmet elszenvedő szolgálatot teljesített. Kárpótlás a szabadságelvonásért 3. § (1) A 6-8. §-ban meghatározott kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó következő sérelmekért: a) - szabadságvesztés büntetés, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt szabtak ki; - előzetes letartóztatás és minden olyan szabadságelvonás, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás keretében foganatosítottak; - kényszergyógykezelés, amelyet az 1948. évi XLVIII. törvény 1-13. §-a alapján az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt rendeltek el; b) magyar bíróság ítélete vagy magyar közigazgatási hatóság határozata alapján végrehajtott, zárt táborszerű fogvatartás (internálás, kényszermunka), közbiztonsági őrizet, kényszerlakhely kijelölés (kitelepítés); c) közvetlenül a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálat; d) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás, továbbá a szovjet bíróság politikai indítékú ítélete, vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás; e) a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálás. (2) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni. (3) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadóak azokra a törvény hatálybalépésekor Magyarországon élő magyar állampolgárokra is, akik bizonyítják, hogy nemzetiségi, vallási vagy politikai okból Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határain kívül szenvedtek el szabadságvesztés büntetést vagy zárt, táborszerű fogvatartást. 4. § Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult: a) aki magyar állampolgár; b) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt; c) az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor életvitelszerűen él Magyarországon, vagy haláláig életvitelszerűen Magyarországon élt. 5. § (1) A 3. § (1) bekezdésében említett sérelmekért kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (a továbbiakban: túlélő házastárs). (2) Túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt. 6. § (1) Az életvitelszerűen Magyarországon élő kárpótlásra jogosultat választásától függően a 7. § szerint kiszámított havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában megállapított kárpótlás illeti meg. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó jogosultat a 7. § (3) bekezdése szerint kiszámított értékű kárpótlási jegy illeti meg. (3) A túlélő házastársat a sérelmet elszenvedőnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg. (4) Ha a jogerős ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de nem hajtották végre, a 3. § (1) bekezdésének a) pontja alapján járó kárpótlás összegét 20%-kal emelni kell. 7. § (1) A havi életjáradékot úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonás idejét el kell osztani a mellékletben meghatározott várható élettartammal, és az így kapott számot meg kell szorozni az alapösszeggel. (2) Ha a szabadságelvonást elszenvedő meghalt, a jogosultnak járó életjáradékot a sérelmet elszenvedő születési idejének figyelembevételével az (1) bekezdés szerint kell kiszámítani. (3) A kárpótlási jegyben folyósított kárpótlás összegét úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonásban töltött időt meg kell szorozni az alapösszeggel. A kárpótlásra jogosult az így kiszámított értékű kárpótlási jegyeket egyszerre kapja meg. 8. § (1) Az olyan sérelmet szenvedett esetén, akinél a szabadságelvonásban töltött időnek és a várható élettartamnak a hányadosa 0,05 vagy ennél kisebb, a kárpótlás összege a szabadságelvonásban töltött idő és az alapösszeg szorzata. (2) A 30 napot meghaladó, de 6 hónapot el nem érő szabadságelvonás esetén a kárpótlás átalányjellegű; 2 hónap esetén: az alapösszeg; 3-4 hónap esetén: az alapösszeg kétszerese; 5-6 hónap esetén: az alapösszeg háromszorosa. (3) E törvény alkalmazásában a megkezdett hónap teljes hónapnak számít. (4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott kárpótlást a jogosult 2 év alatt 2 egyenlő részletben kapja meg. 9. § Ha a sérelmet szenvedett a szabadságelvonás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, az életjáradék kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni: a) szabadságvesztés büntetés esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén 20 évet; b) internálás esetén 1 év 6 hónapot, közbiztonsági őrizet esetén 6 hónapot, kényszerlakhely kijelölés esetén 2 évet; c) munkaszolgálat esetén 2 évet; d) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén 3 évet; e) a szovjet bíróság ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték (kötelezték), ha pedig ez nem bizonyítható, 8 évet; f) deportálás esetén 8 hónapot. Vagyoni kárpótlás 10. § A 2. és 3. §-ban meghatározott sérelmekhez kapcsolódó - Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határai között elszenvedett - tulajdoni és a bérlakás végleges elvételével okozott sérelmekre „a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról” szóló 1991. évi XXV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 11. § (1) Azt, aki a 10. §-ban foglaltak szerint vesztette el bérlakását az 1991. évi XXV. törvény 3. számú mellékletének a) pontja alapján kiszámított kárpótlás 50%-a, de legalább 50 000 Ft mértékű kárpótlás illeti meg. (2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott jogosult meghalt, a jogosultak körét az 1991. évi XXV. törvény 2. §-ának (2)-(5) bekezdése szerint kell megállapítani. A kárpótlást kizáró okok 12. § (1) Nem jár kárpótlás azért a sérelemért, amiért a sérelmet elszenvedő vagy hozzátartozója a magyar államtól kártalanításban, kárpótlásban vagy visszatérítésben részesült. (2) Nem kaphat kárpótlást az, akit az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapjogok megsértéséért felelősség terhel, kivéve, ha bizonyítható, hogy az alapjogok megsértését követően a demokrácia érdekében kifejtett tevékenysége miatt büntetőeljárás következtében súlyos hátrányt szenvedett el. (3) Nem kaphat kárpótlást az, aki a) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt; b) karhatalmista volt; c) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétele miatt kitüntetésben részesült; d) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként részt vett. Beszámítás a kárpótlásba 13. § Az e törvény alapján járó kárpótlásba beszámít a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 383-386. §-a alapján lefolytatott kártalanítási és visszatérítési eljárásban kifizetett előleg. Eljárási szabályok 14. § E törvény alapján benyújtott kárpótlási kérelmek elbírálására az 1991. évi XXV. törvény 10-12. §-ában foglaltak az irányadók a következő eltérésekkel: a) a jogosult e törvény hatálybalépését, illetve az elítélését törvénysértővé vagy semmissé nyilvánító jogerős bírósági határozat kézbesítését követő 4 hónapon belül az állandó lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalhoz vagy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz nyújthatja be a kárpótlás iránti kérelmét; a kárpótlás iránti kérelmeket első fokon az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal bírálja el; b) az a) pontban előírt határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 40. §-ában foglaltak szerint van helye; c) ha a 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sérelem bekövetkezésének a körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az iratokat a további eljárás végett az illetékes bíróságnak küldi meg; a bíróság a Be. 356. §-ában [LÁBJEGYZET_2] foglalt szabályok szerinti eljárás lefolytatása után dönt; a bírósági eljárás jogerős befejezéséig az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal az eljárását felfüggeszti. Adó- és illetékmentesség 15. § (1) E törvény alapján járó kárpótlás adómentes. (2) A kárpótlással kapcsolatban minden közigazgatási, bírósági eljárás, továbbá minden okirat kiállítása illetékmentes. A kárpótlás esedékessége 16. § (1) A kárpótlás esedékességének napja 1992. január 1. (2) E törvény alapján kiadásra kerülő kárpótlási jegy az 1991. évi XXV. törvény 5. §-a szerint kamatozik. 17. § (1) A 7. § (3) és a 8. § (1)-(2) bekezdése alapján számítandó kárpótlás alapösszege 11 000 forint. (2) A 7. § (1) bekezdésében említett alapösszeget az állami költségvetésről szóló törvényben megállapított előirányzat alapján a Kormány állapítja meg. Egyéb rendelkezések 18. § Az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában foglalt bűncselekmények miatt történt elítélések semmisnek tekintendők. A semmissé nyilvánításra az 1990. évi XXVI. törvény 3. és 4. §-a irányadó. 19. § (1) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése előtt törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapították, hogy kártalanításra, illetve visszatérítésre jogosult, választási jog illeti meg abban a kérdésben, hogy a Be. szabályai szerint kártalanítást, illetve visszatérítést, vagy a jelen törvény szerint kárpótlást igényel. E törvény és a Be. szabályai együttesen nem alkalmazhatók. (2) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése után törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapítják, hogy kártalanításra illetve visszatérítésre jogosult, az élet elvesztése, a szabadságelvonás és az ezekhez kapcsolódó vagyoni sérelem miatt kifizetendő kártalanításra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. 20. § (1) Az e törvényben említett szabadságelvonással kapcsolatos maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségkárosodás miatt a sérelmet szenvedett a nemzeti gondozás keretében külön juttatásban részesül. (2) Annak a személynek a 2. § (2) bekezdésében említett hozzátartozója, aki olyan bűncselekménynek esett áldozatul, amellyel kapcsolatban az állam elmulasztotta érvényesíteni a büntetőigényét, és ezzel akadályozta a hozzátartozók polgári jogi igényének érvényesítését - a nemzeti gondozáson túlmenően - külön törvény alapján lesz kárpótlásra jogosult. (3) A (2) bekezdésben említett törvényre vonatkozó törvényjavaslatot 1992. november 30-ig kell a kormánynak beterjesztenie az Országgyűléshez. Hatálybalépés 21. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napját követő 30. napon lép hatályba. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa e törvény végrehajtásához szükséges eljárási szabályokat és a kárpótlás folyósításának szabályait. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1992. május 12-i ülésnapján fogadta el. [LÁBJEGYZET_2] Helyesbítette: Magyar Közlöny 1992/76.