1992. évi XVIII. törvény az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjáról [LÁBJEGYZET_1] Az Országgyűlés a motorizáció által okozott környezeti károk és egészségügyi ártalmak csökkentéséhez és a káros környezeti hatások megelőzéséhez szükséges pénzügyi források megteremtése érdekében, a környezetszennyezés csökkentésére irányuló tevékenységek ösztönzésének igényével, a következő törvényt alkotja: A törvény hatálya 1. § A belföldön értékesített, valamint a saját felhasználású motorbenzin és gázolaj (a továbbiakban együtt: üzemanyag) környezetvédelmi termékdíj (a továbbiakban: termékdíj) köteles. 2. § Termékdíjat kell fizetni: a) az üzemanyag értékesítése után az üzemanyag belföldi termelőjének, valamint importálójának; illetve b) a saját üzemanyag belföldön való felhasználása után az a) pontban meghatározottaknak. 3. § A termékdíjat: a) az üzemanyag-értékesítés esetén az értékesítés árbevételéből; b) saját üzemanyag-felhasználás esetén a felhasználási költségek terhére kell fizetni. A termékdíj alapja és mértéke 4. § (1) A termékdíj alapja: az értékesített, illetve a saját felhasználású üzemanyag mennyisége. (2) A termékdíj mértéke: a) motorbenzin után tonnánként 667 Ft; b) a gázolaj után tonnánként 595 Ft. A termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezéseés megfizetése 5. § (1) A termékdíj-fizetési kötelezettség a) a termék értékesítéséről kiállított számlán feltüntetett teljesítés; b) saját felhasználás esetén a költségként való elszámolás napján keletkezik. (2) A termékdíjat a 2. §-ban megjelölteknek a Központi Környezetvédelmi Alapba (a továbbiakban: Alap) be kell fizetni, a fizetési kötelezettség keletkezését követő hónap 15. napjáig. A termékdíjból befolyt összeg felhasználásának szabályai 6. § A befizetett termékdíjat az Alap elkülönített részeként kell kezelni és azt elsősorban a motorizáció által okozott károk mérséklésére és a megelőzésre kell fordítani. 7. § (1) A termékdíjból elsődlegesen a) a gépjárművek környezetszennyezését csökkentő műszaki intézkedések ösztönzését; b) a közlekedési infrastruktúra környezetvédelmi célokat szolgáló fejlesztését; c) a gépjárművekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodást; d) a környezetbarát közlekedési megoldások és termékek elterjedését; e) a társadalom környezetvédelmi szemléletének javítását kell támogatni. (2) A termékdíjból befolyt összeg legfeljebb 25%-át a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) a következőkre fordíthatja: a) a motorizációval összefüggő környezeti károk mérséklését szolgáló alapítványok és társadalmi szervezetek támogatására; b) a felhasználás hatékonyságát elősegítő központi intézkedések szakmai és tárgyi feltételeinek fejlesztésére; c) a termékdíj beszedési és felhasználási költségeinek fedezésére; d) a társadalom környezetvédelmi szemléletének alakítására; e) természetvédelmi fejlesztésre, kutatásra és beruházásra. (3) A termékdíjból befolyó összeg felhasználásának főbb irányait - az (1) bekezdésben foglalt támogatási célok közül - a miniszter, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel egyetértésben, évenként meghatározza. 8. § (1) A támogatások elbírálására tárcaközi bizottságot kell létrehozni. Az egyes támogatások mértékéről a miniszter dönt, a bizottságnak a támogatási kérelmek elbírálására vonatkozó javaslata alapján. (2) A termékdíjból befolyt összeg felhasználásáról és az eredményekről a miniszter az Országgyűlés számára évente beszámolót készít, és azt a tömegtájékoztatási eszközök útján nyilvánosságra hozza. Záró rendelkezések 9. § (1) Ez a törvény 1992. május 1-jén lép hatályba; végrehajtásáról - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter gondoskodik. (2) A 8. § (1) bekezdésében meghatározott tárcaközi bizottságot az e törvény hatálybalépését követő három hónapon belül létre kell hozni. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1992. március 10-i ülésnapján fogadta el.