1992. évi XVI. törvény

a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

1. § A házasságról, a családról és a gyámságról szóló - többször módosított - 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 43. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az apaság vélelmét a gyermek a nagykorúsága elérése után egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.”
2. § A Csjt. 44. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az apaságnak és az anyaságnak, továbbá az utólagos házasságkötés hatályának bírósági megállapítását keresettel lehet kérni, s keresettel lehet megtámadni az apaság vélelmét is. A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
(2) A korlátozottan cselekvőképes személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
(3) Cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.
(4) Az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt a gyámhatóságnak cselekvőképtelen kiskorú esetében - elháríthatatlan akadályt kivéve - az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia. A gyámhatóság a perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll. Ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg.”
3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1992. március 31-i ülésnapján fogadta el.