1992. évi LXXVII. törvény

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

1. § Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. §-ának (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi b)-c) pont jelölése c)-d) pontra változik:
(Az általános forgalmi adó alanya és a kizárólag tárgyi adómentes szolgáltatást nyújtó személy az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy)
„b) tárgyi adómentesség helyett adóalanyiságot választ,”
2. § Az Art. 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„21. § Az adózó által megállapított adó, költségvetési támogatás bevallásának időpontját - a 22-23. §-ban foglalt kivétellel - e törvény 1. és 5. melléklete állapítja meg.”
3. § Az Art. 23. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre, a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(1) Adóbevallást kell tennie - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - annak a magánszemélynek, aki az adóévben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozó, összevonás alá eső bevételt szerzett, függetlenül attól, hogy az adóévre adót fizetnie nem kell. A bevallásban fel kell tüntetni az adóévben az ingyenes értékpapír elidegenítéséből származó jövedelmet és annak adóját, továbbá a kifizetett osztalékot és az abból levont adót.
(2) Nem kell adóbevallást tennie annak a magánszemélynek, akinek
a) az adóját az adóévre jogszerű nyilatkozata alapján a munkáltatója állapította meg;
b) az adóévben kizárólag nyugdíjból vagy azzal egy tekintet alá eső bevételből származott jövedelme;
c) az adóévben szerzett, összevonás alá eső összes jövedelme olyan bevételből származott, amely a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint teljes egészében jövedelemnek számít, és ennek összege a nulla adókulcsú sáv felső határát nem haladta meg.
(4) A (3) bekezdésben említett határidőt - ha törvény másként nem rendelkezik - a (3) bekezdés a) és b) pontja esetében attól az időponttól kell számítani, amit a külön jogszabályban előírt zárómérleg, vagyonmérleg elkészítésére jogszabály megállapít. A (3) bekezdés c) és d) pontjában a bevallás benyújtására előírt határidőt a megszűnés, illetőleg a kötelezettség megszűnésének napjától kell számítani.”
4. § (1) Az Art. 42. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az ellenőrzés - a próbavásárlást kivéve - a megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az adóhatóság hivatali helyiségében történő ellenőrzés esetén az ellenőrzés megkezdésének az erről szóló értesítés kézhezvételének időpontja minősül. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti.”
(2) Az Art. 42. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az önellenőrzéssel feltárt adót és költségvetési támogatást - a magánszemély jövedelemadója és földadója kivételével - a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni. A nyilvántartásból ki kell tűnnie az eredeti bevallási kötelezettség és a helyesbítés időpontjának, a helyesbített adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének. A nyilvántartáshoz mellékelni kell a helyesbítés szöveges indokolását, valamint az önellenőrzési pótlék számítását. A nyilvántartást és a helyesbítés bizonylatait az elévülési időn belül meg kell őrizni.”
5. § Az Art. 43. §-ának (1) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. A magánszemély a jövedelemadójának és a földadójának önellenőrzését a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával teljesíti.”
6. § Az Art. 49. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A helyi adók, az önkormányzat költségvetése javára más törvényben megállapított adó, továbbá az adók módjára behajtandó köztartozások ügyében - ha jogszabály másként nem rendelkezik - első fokon a települési önkormányzat jegyzője jár el.”
7. § Az Art. 56. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:
„(3) Helyszíni ellenőrzést az adóhatóság megbízólevéllel ellátott alkalmazottja végezhet. Az alkalmazott ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés megkezdésekor szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles. Az ellenőrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja jelen van.
(4) Próbavásárlás, illetve leltárellenőrzés esetén a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően az ellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja van jelen. Az ellenőrzési jogosultságot a próbavásárlás befejezésekor kell igazolni, és ezzel egyidejűleg az eladó az áru visszavétele mellett a vételárat köteles visszatéríteni. E bekezdés alkalmazásában alkalmazottnak minősül az a személy is, aki az üzletben árusít.”
8. § Az Art. 71. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„71. § Az adózó az önellenőrzéssel (42-44. §-ok) - és ha az ellenőrzési pótlék fizetési kötelezettséggel jár, annak teljesítésével - mentesül az adóbírság és az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék, valamint a mulasztási bírság megfizetése alól.”
9. § Az Art. 74. §-ának (7) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő:)
„g) mérleg és eredménykimutatás, egyszerűsített mérleg, egyszerűsített éves beszámoló mérlege és eredménykimutatása benyújtásának elmulasztása”
(esetén.)
10. § Az Art. 79. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (6) bekezdés számozása (7) bekezdésre változik:
„(6) Ha a nem magánszemély adózó vagy az általa megjelölt érdekképviseleti szerv az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv megismerését és igazolt átvételét követően a törvényben előírt határidőn belül [64. § (1) bekezdés] észrevételt nem tesz, a határozat indokolásában elegendő a jegyzőkönyv megfelelő pontjaira utalni. Nem alkalmazható ez a rendelkezés abban az esetben, ha az adó vagy a költségvetési támogatás alapját az adóhatóság becsléssel állapította meg.”
11. § Az Art. 82. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az adóhatóság a megállapított pótlék mérséklését kivételes méltányosságból engedélyezheti.”
12. § Az Art. 96. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (2), (3), (4) bekezdésének számozása (3), (4), (5) bekezdésre változik:
„(2) E törvény alkalmazásában az (1) bekezdésben említett és az adózó által kitöltött és aláírt nyomtatvány magánokiratnak minősül. Az eredeti okiratéval azonos bizonyító ereje van az okiratról - műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép, film, hang stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot az adóhatóság vagy az ellenőrzése mellett más szerv készítette.”
13. § Az Art. 97. § l) és u) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában)
„l) munkaviszony: a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony, amelyre külön törvény szerint a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azok a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni,
u) hibás bevallás: az a bevallás, amelynél a 24. § szerint kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel,”

Átmeneti és záró rendelkezések

14. § (1) Ez a törvény 1993. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1992. december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték), pótlék feltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 99. §-ának (4) bekezdése, az 1. számú mellékletének I/4. pontja, az 1991. évi LXXXV. törvény 32. §-ának (8) bekezdése, a 187/1951. (X. 30.) MT rendelet 3. §-a, valamint a 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 20. §-a (2) bekezdésének a) pontja.
(4) E törvénynek az állami végkielégítésre vonatkozó rendelkezéseit a végkielégítésre is alkalmazni kell.
15. § (1) Az 1992. évi adó és költségvetési támogatás bevallására, megfizetésére és igénylésére - az e törvény 3. §-ában foglalt kivétellel - az 1992. december 31-ig hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.
(2) Ha a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó, egyszeres könyvvezetésre kötelezett adózó - a felszámolás esetét kivéve - e törvény hatálybalépését megelőzően szűnt meg, vagy szüntette meg a tevékenységét, illetőleg került ki a társasági adóról szóló törvény hatálya alól, bevallására és adófizetésére az 1992. december 31-ig hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés 1992. december 8-i ülésnapján fogadta el.