1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről [LÁBJEGYZET_1] A Magyar Köztársaság Országgyűlése annak tudatában, hogy - a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel; - a magzati élet védelme a gyermeket váró nőkről történő fokozott gondoskodással valósítható meg, ugyanakkor a magzat egészséges fejlődését biztosító feltételek megteremtése elsődlegesen a szülők felelőssége; - a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze; - a családtervezés a szülők joga és felelőssége a következő törvényt alkotja: 1. § A női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött, az anyaméhben kifejlődő magzatot és a gyermeket váró nőt támogatás és védelem illeti meg. A támogatás és védelem eszközei és módozatai 2. § (1) Az egészség és az emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a felelősségteljes párkapcsolatokról, az emberhez méltó családi életről, az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekről szóló oktatás az alap- és középfokú oktatási intézményekben történik. (2) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi (fővárosi kerületi) intézetei keretében működő Családvédelmi Szolgálat szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését. (3) Az állam elősegíti a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését. 3. § (1) Térítésmentes terhesgondozásra jogosult a) a Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár, illetve házastársa; b) a Magyarországon érvényes letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár. (2) A terhesgondozás keretében a) a gyermeket váró nőt tájékoztatják a magzat egészséges fejlődése érdekében szükséges életmódról, a helyes táplálkozásról, a magzatot károsító hatások (különösen a dohányzás és alkoholfogyasztás) elkerülésének fontosságáról; b) elvégzik a magzat egészséges fejlődését ellenőrző és a gyermeket váró nő egészségvédelmét biztosító szűrővizsgálatokat; c) segítséget adnak a gyermeket váró nőnek a szülésre, szoptatásra, csecsemő- és gyermekgondozásra való felkészüléshez. (3) A terhesgondozás részletes szabályait, a kötelező és az állami gondoskodás keretében térítésmentesen igénybe vehető fakultatív szűrővizsgálatok körét a népjóléti miniszter rendeletben állapítja meg. 4. § (1) Várandóssági pótlék illeti meg a térítésmentes terhesgondozásra jogosultakat havonta, terhességüknek a terhesgondozást végző orvos által igazolt 4. hónapjától, illetve, ha ezt követően kerül sor a gondozásba vételre, a gondozásba vétel időpontjától. A várandóssági pótlék első ízben annak a hónapnak az első napjától jár, amelyben a terhesség 13. hete megkezdődik, illetve, ha ezt követően kerül sor a gondozásba vételre, amelyben az állapotos nőt gondozásba vették. (2) A várandóssági pótlék összege a korábbinál eggyel nagyobb gyermekszám alapján megállapított egy gyermekre jutó családi pótlék összegével azonos. (3) A várandóssági pótlékra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg. A terhesség megszakítása 5. § A terhesség csak veszélyeztetettség esetén az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg. 6. § (1) A terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja; b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved; c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén. (2) A terhesség az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén a 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő a) korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen; b) terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége az (1) bekezdésben foglalt időtartamot. (3) A terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri. (4) A terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg a) az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve b) a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén. 7. § (1) A terhesség megszakítása, ha azt nem egészségi ok indokolja, az állapotos nő írásbeli kérelme alapján végezhető el. (2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár is kérheti. 8. § (1) Az állapotos nő terhességmegszakítás iránti kérelmét a Családvédelmi Szolgálat munkatársa (a továbbiakban: munkatárs) előtt személyesen terjeszti elő, a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett. (2) Korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhességmegszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges. (3) Cselekvőképtelen személy terhességmegszakításra vonatkozó kérelmét nevében törvényes képviselője terjeszti elő. 9. § (1) A munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően - lehetőleg az apa jelenlétében - tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, tájékoztatja őt a) a terhességmegszakítás jogszabályi feltételeiről; b) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről; c) az olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetén; d) az örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről; e) a terhességmegszakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásairól; f) a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint g) a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereiről. (2) A tájékoztatást követően a munkatárs kiállítja az e célra szolgáló kérőlapot, amelyet a kérelmező (lehetőség szerint az apa is) aláír és egyben megnevezi a terhességmegszakítás elvégzésére általa választott egészségügyi intézményt. (3) A munkatárs az aláírásával ellátott kérőlap másolatát haladéktalanul megküldi a választott egészségügyi intézménynek. (4) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli. 10. § (1) Az állapotos nő a kérőlappal haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül jelentkezik a választott egészségügyi intézményben. (2) A beavatkozásra a kérőlap kiállítását követő 3 napon belül nem kerülhet sor. (3) Az állapotos nő kérelmét a beavatkozás napján aláírásával ismét megerősíti. (4) Ha az állapotos nő 8 napon belül nem jelentkezik, erről az egészségügyi intézmény a munkatársat a kérőlap másolatának visszaküldésével értesíti. (5) Ha a beavatkozást végző intézmény szakorvosa megállapítja, hogy a terhesség meghaladta az e törvényben meghatározott időt, vagy a beavatkozás elvégzése a nő egészségét súlyosan veszélyezteti, annak elvégzését megtagadja. Ebben az esetben az állapotos nő szakmai felülvizsgálatot kérhet. A felülvizsgálat lehetőségéről és az azt végző szervekről az állapotos nőt tájékoztatni kell. (6) A szakmai felülvizsgálat elvégzésére jogosultak körét a népjóléti miniszter rendeletben szabályozza. (7) A felülvizsgálati eljárás során jóváhagyott beavatkozást a felülvizsgálatot végző egészségügyi intézményben kell elvégezni. 11. § (1) Ha az állapotos nő a beavatkozás megtagadásától számított 10 napon belül a szakmai felülvizsgálaton nem jelenik meg, vagy a felülvizsgálati eljárás során a beavatkozást véglegesen megtagadják, a szakmai felülvizsgálatot végző a kérőlap másolatát a munkatársnak visszaküldi, aki haladéktalanul értesíti a kérelmező lakóhelye szerint illetékes védőnőt. (2) Azt az állapotos nőt a) akinek terhessége megszakítását az egészségügyi intézmény véglegesen megtagadta, illetve b) aki nem jelent meg a szakmai felülvizsgálaton veszélyeztetett terhesként kell gondozásba venni. 12. § (1) Az állapotos nőnél fennálló, a terhesség megszakítását megalapozó egészségi okot a szakmai szempontból illetékes két szakorvos egybehangzó véleménnyel állapítja meg. (2) A magzatnál fennálló egészségi okot a genetikai tanácsadó, a prenatális diagnosztikai központ, illetve a szakmailag illetékes országos intézet által kijelölt kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályai közül bármelyik kettőnek egy-egy szakorvosa egybehangzó véleménnyel állapítja meg. (3) A véleményeltérés esetén szükséges szakmai felülvizsgálatra jogosultak körét a népjóléti miniszter rendeletben szabályozza. (4) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott egészségi okokat az országos szakintézet vagy kollégium módszertani útmutatói alapján kell megállapítani. (5) Ha a terhesség bűncselekmény következménye, a bűncselekmény elkövetését, illetőleg annak alapos gyanúját a büntetőügyben eljáró szerv által kiadott igazolás igazolja. (6) Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz, és ez által veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését. A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő a kérőlap aláírásával igazolja. A terhességmegszakítást végző intézmények 13. § (1) A terhességmegszakítás csak olyan egészségügyi intézményben végezhető, amely ehhez a jogszabályban megállapított feltételekkel rendelkezik. (2) A szülészeti-nőgyógyászati osztályt működtető állami és önkormányzati intézményekben biztosítani kell legalább egy terhességmegszakítást végző csoport működését. (3) Azokat az egészségügyi intézményeket, amelyekben a 12. hetet meghaladó terhesség megszakítható, a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg. 14. § A terhességmegszakítás elvégzésére, illetve az abban való közreműködésre - az állapotos nő életét veszélyeztető ok kivételével - orvos és egészségügyi szakdolgozó nem kötelezhető. 15. § A terhességmegszakítást, az azt végző intézményeket, az arra alkalmas eszközöket és szereket reklámozni és népszerűsíteni tilos. 16. § (1) A beavatkozás költségeit az Egészségbiztosítási Alap fedezi, amennyiben a terhesség megszakítására a biztosítással rendelkező állapotos nőnél vagy magzatánál fennálló egészségi ok miatt kerül sor. (2) A terhesség megszakításáért fizetendő díjat - ideértve a szociális helyzettől függő kedvezmények mértékét is -, valamint a díj megfizetésének részletes szabályait a népjóléti miniszter rendeletben határozza meg. (3) Az Egészségbiztosítási Alap a terhességmegszakítás költségeit megelőlegezi a terhességmegszakítást végző egészségügyi intézménynek. A megelőlegezett költségeknek azt a részét, amelyet a befizetendő díj nem fedez, a költségvetés átalány formájában megtéríti az Egészségbiztosítási Alapnak. 17. § (1) Ez a törvény 1993. január 1-jén lép hatályba. Az 1993. június 30-át megelőzően bekövetkező szülések esetén, a szülés időpontjáig várandóssági pótlék címén folyósított összeget - amennyiben az nem éri el az 1992. december hónapban járó anyasági segély összegét - 9000 Ft-ra ki kell egészíteni. A törvény terhességmegszakításra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépése előtt kiállított „Adatlap a terhességmegszakításról” nyomtatvánnyal rendelkező személyek tekintetében a nyomtatvány kiállítását követő 10 napon belül nem kell alkalmazni. (2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 16/A. §-a (3) bekezdésének ea) és eb) pontja, 26. §-a, valamint 15. §-ának (1) és (2) bekezdéséből, 16. §-ának (1) bekezdéséből, 118. §-ának (1) bekezdéséből, 119/D. §-ának (3) és (6) bekezdéséből és 124. §-ának (2) bekezdéséből az „anyasági segély” szövegrész hatályát veszti. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1992. december 17-i ülésnapján fogadta el.