1991. évi V. törvény a közkegyelem gyakorlásáról [LÁBJEGYZET_1] Az Országgyűlés közkegyelmet gyakorol a következők szerint: 1. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-étől 28-áig terjedő időben az ország életét megbénító útelzárásokkal összefüggésben elkövetett a) kényszerítés (Btk. 174. §), b) személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §), c) közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény [Btk. 184. § (1) bekezdése], d) közérdekű üzem működésének megzavarása (Btk. 260. §), e) törvény vagy hatósági rendelkezés elleni igazgatás (Btk. 268. §) és f) elöljárói intézkedés elmulasztása (Btk. 361. §) miatt. 2. § Nem indítható, illetve nem folytatható büntetőeljárás az 1990. október 25-étől október 28-áig terjedő időben elkövetett - öt évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett - azon bűncselekmények miatt sem, amelyeket az útelzárásokkal akadályozott személyek az útelzárásokkal összefüggésben elkövettek. 3. § Mentesül a büntetés végrehajtása, valamint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az e törvény hatálybalépése előtt az a jogerősen elítélt, akivel szemben kizárólag az 1-2. §-okban foglalt és közkegyelem alá eső bűncselekmény miatt szabtak ki büntetést. 4. § A közkegyelem kiterjed az 1. §-ban meghatározott eseményekkel összefüggésben elkövetett szabálysértésekre is. 5. § A közkegyelem kiterjed az e törvényben foglalt bűncselekmények elkövetéséhez eszközül használt dolgok elkobzására is [Btk. 77. § (1) bekezdésének a) pontja]. 6. § A kegyelem hatályát veszti azzal szemben, akit e törvény hatálybalépését követő öt éven belül elkövetett szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. 7. § Az 1-2. §-ok alapján megszüntetett büntetőeljárást folytatni kell, ha azt a terhelt az eljárást megszüntető határozat közlésétől számított nyolc napon belül kéri. 8. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1991. február 19-ei ülésnapján fogadta el.