1991. évi LXXXVII. törvény az állami népességnyilvántartás működésének átmeneti szabályairól [LÁBJEGYZET_1] Az Országgyűlés - figyelemmel az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) AB határozatára - annak érdekében, hogy a népességnyilvántartás adatállománya épségben maradjon és az új nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerre történő átállás ne okozzon aránytalanul nagy költséget - a személyi adat- és lakásnyilvántartásról szóló törvény elfogadásáig, illetve hatálybalépéséig - a következő átmeneti törvényt alkotja. 1. § (1) A népességnyilvántartás olyan települési (fővárosi kerületi), területi (regionális, illetve megyei) és központi szinten működő hatósági nyilvántartás, amely az állampolgárok e törvényben meghatározott személyi adatait és lakcímét, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza és azokból e törvény korlátai között adatokat szolgáltat. (2) A népességnyilvántartási feladatokat a következő szervek látják el: a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője; b) a köztársasági megbízott, illetve a Kormány által az adatfeldolgozásra felhatalmazott szervezet; c) az Állami Népességnyilvántartó Hivatal. 2. § A törvény hatálya alá tartoznak a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és a menekültként elismert személyek (a továbbiakban: állampolgár). 3. § (1) Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló első fokú hatósági jogkörrel rendelkező szerv. (2) A Hivatal a Belügyminisztérium önálló költségvetési szerve és az állami költségvetésben a Belügyminisztérium fejezeten belül önálló címként jelenik meg, vezetőjét a belügyminiszter nevezi ki. 4. § A népességnyilvántartás az állampolgár következő személyi adatait tartalmazza: a) nevét [családi és utóneve(i)t, nők esetében leánykori családi és utóneve(i)t]; b) állampolgárságát; c) nemét; d) születésének és elhalálozásának helyét és idejét (a holttá nyilvánítás, illetve a halál tényének bírói megállapítását); e) személyi számát; f) anyja leánykori családi és utóneve(i)t; g) családi állapotát; h) állandó és ideiglenes lakcímét; i) az adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozást, illetve tilalmat; j) az a)-i) pontokban szereplő adatokban bekövetkezett változásokat. 5. § Az állampolgár alapvető személyazonosító adatai: családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név); születési helye és ideje; anyja leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban: anyja neve). 6. § (1) A személyi szám a törvény hatálya alá tartozó állampolgárok egyedi azonosítására szolgáló, matematikai módszerrel képzett kódjel. (2) A személyi számot az Állami Népességnyilvántartó Hivatal képzi. A képzés szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza. 7. § (1) Az állampolgárt személyi számáról az anyakönyvvezető, az idegenrendészeti vagy a népességnyilvántartó szerv tájékoztatja. (2) A személyi számot az állampolgár az alábbi szervek részére köteles közölni: a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjének, a köztársasági megbízottnak és az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak; b) a népességnyilvántartás részére a 8. § szerint adatot szolgáltató szerveknek; c) az e törvény 2. számú mellékletében felsorolt eljárásokban az ott felhatalmazott szerveknek. (3) A személyi számot a népességnyilvántartó szervek egymás közötti, valamint a részükre adatot szolgáltató szervekkel (8. §) való kapcsolatukban, belső azonosítóként, valamint az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatás során használhatják. (4) A személyi szám használatára e törvény alapján feljogosított szervek a személyi számot csak törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott célra és módon használhatják, és azt más szervnek vagy személynek nem adhatják át. A személyi számot az e törvényben annak használatára feljogosított szerveken kívül más nem használhatja, hivatalos iratban és egyéb nyilvántartásban nem tüntetheti fel és közlését az állampolgártól nem kérheti. 8. § A népességnyilvántartó szervek az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik: a) az állampolgár lakcímbejelentése; b) az anyakönyvből az anyakönyvvezető által küldött értesítés; c) az idegenrendészeti és az útlevélszerv értesítése. 9. § (1) A népességnyilvántartó szervek az állampolgároknak és a jogi személyeknek kérelemre - a felhasználás céljának, illetőleg jogalapjának igazolása esetén -, jogaik és jogos érdekeik érvényesítése érdekében vagy külön törvény előírásai alapján személyazonosító és lakcímadatot szolgáltatnak. (2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás során a személyi szám nem adható ki. (3) A népességnyilvántartó szervek az e törvény 2. számú mellékletében szereplő szerveknek, az ott felsorolt jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához - kérelemre - adatokat szolgáltatnak. 10. § (1) Adatai kiszolgáltatását az állampolgár megtilthatja, kivéve, ha a kötelező adatszolgáltatást jogszabály írja elő. (2) Az állampolgárt - kérelmére - tájékoztatni kell arról, hogy adatait milyen célból és kinek szolgáltatták ki. A népességnyilvántartó szerv e tájékoztatást csak akkor tagadhatja meg, ha azt törvény lehetővé teszi. A nemzetbiztonsági szolgálatok [1990. évi X. törvény 7. § (2) bekezdés], valamint a rendőrség részére teljesített adatszolgáltatásról csak e szervek vezetőinek előzetes hozzájárulásával nyújtható felvilágosítás. (3) Az állampolgár kérheti az illetékes népességnyilvántartó szervtől adatainak helyesbítését. 11. § Az állampolgár a 10. §-ban biztosított jogai megsértése esetén az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat. 12. § (1) A népességnyilvántartó szervek kötelesek megtenni minden olyan technikai és szervezési intézkedést, továbbá olyan eljárási szabályokat kötelesek kialakítani, amelyek a törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi jogszabályok érvényre juttatásához szükségesek. (2) Az adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg a sérülés vagy a megsemmisülés ellen. 13. § E törvény 1992. január 1-jén lép hatályba és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejűleg, de legkésőbb 1992. június 30-án hatályát veszti. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1991. december 21-ei ülésnapján fogadta el.