1991. évi LXXXV. törvény

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról  [LÁBJEGYZET_1]

1. § Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. §-ának (2) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„A kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat.”
2. § Az Art. 9. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az adózó (1) bekezdésben említett kötelezettségeit a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától teljesíti, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.”
3. § Az Art. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az állami és az önkormányzati adóhatósághoz az adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentéskor bejelenti
a) elnevezését (nevét), rövidített cégnevét,
b) székhelyét (telephelyét, vagy telephelyeit),
c) alakulásának időpontját, alapító okiratának keltét és számát, tevékenysége megkezdésének időpontját,
d) valamennyi pénzforgalmi jellegű bankszámlájának, elszámolási számlájának (a továbbiakban együtt: bankszámla) számát,
e) könyvvezetésének módját, iratai őrzésének helyét [36. § (1) bek.], ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy állandó lakóhelyével,
f) jogelődjét, alapítóját, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó a felelősségvállalót, ezek adószámát, képviselőjét, az adózó gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, szakágazatát, üzletét (üzleteit), a cégnyilvántartásba történt bejegyzést elrendelő végzés számát és időpontját, a magánszemély - a 12. §-ban említettek kivételével - az állandó lakóhelyét, valamint - ha ezzel rendelkezik, vagy jogszabály szerint rendelkeznie kell - személyazonosító jelét, továbbá
g) a társasági adóról szóló törvény szerint kapcsolt vállalkozással érintett másik adózó a) és b) pont szerinti adatait, valamint adószámát.”
4. § Az Art. 13. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A magánszemély a földadóra vonatkozó adókötelezettségét bevallásának benyújtásával jelenti be.”
5. § Az Art. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózónak a (2)-(4) bekezdésben meghatározott azonosító számát az adózással összefüggő minden iraton fel kell tüntetnie, és a kifizetővel, illetőleg munkáltatóval közölnie kell.”
6. § Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adózó az adóról az állami adóhatósághoz éves adóbevallást nyújt be abban az esetben is, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt.”
7. § Az Art. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vállalkozó és az önadózást választó magánszemély, helyi adóját - az iparűzési adó kivételével - az adóévet követő február 28-áig vallja be. Az iparűzési adót az adóévet követő év május 31-éig kell bevallani.”
8. § Az Art. 23. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Adóbevallást kell tennie annak a magánszemélynek, aki az adóévben a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozó adóköteles bevételhez jutott - kivéve ha a magánszemély kizárólag a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerinti nyugdíjat vagy ezzel egy tekintet alá eső jövedelmet szerzett vagy adóját a munkáltatója állapította meg - függetlenül attól, hogy az adóévben elszámolható költségeire, összjövedelmét csökkentő tételeire vagy adókedvezményeire tekintettel adót fizetnie nem kell. Be kell vallani azt az adót, amelyet a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint osztaléknak és ingyenes értékpapírnak minősülő jövedelem után a kifizető levont.”
9. § Az Art. 25. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető:]
„f) a gazdasági társaság, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport adótartozásáért a rájuk vonatkozó szabályok szerint a helytállni köteles tag, illetve szervezet, a jogi személy felelősségvállalásával működő vállalkozó esetében a felelősségvállaló, továbbá az a jogi személy, amely a vállalkozás kötelezettségeiért törvény alapján kezesként felel,”
10. § Az Art. 31. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény vagy adót megállapító törvény adóelőleg fizetési kötelezettséget írhat elő, amelynek összegét az adóhatóság az előző adóévre vonatkozó éves adóbevallás határidejét, illetve a várható adó bejelentését követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli. Ha az adózó az éves adóbevallásra nyitvaálló határidőt követő 30 napon belül nem tesz adóbevallást, az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján az előző évi adóelőleg kétszeresét írja elő. Jogszabály előírhatja az adóelőleg fizetési kötelezettségnek önadózás útján történő teljesítését is.”
11. § Az Art. 32. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Ha az állami adóhatóságnál vagy a vámhatóságnál az adótartozást az adózó csak részben egyenlíti ki, az adónkénti befizetést az esedékesség sorrendjében, ha az adótartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában kell elszámolni. Az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozásra befizetett összeget először a késedelmi pótlékra, a végrehajtási költségre, ezt követően az esedékesség sorrendjében az adóra kell elszámolni.
(2) Ha az adózó vagy az adó megfizetésére kötelezett személy [25. §. (2) bek.] az adott adóra adótartozásánál nagyobb összeget fizetett be az adóhatósághoz (túlfizetés), az adóhatóság a túlfizetés összegét az adózó kérelmére az általa nyilvántartott más adótartozásra számolja el. Az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott, de téves adószámlára fizetett adót teljesítettnek kell tekinteni.”
12. § Az Art. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 33. § (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni.”
13. § Az Art. 38. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság a belföldi állandó lakóhellyel rendelkező magánszemélyt teljes vagyonáról vagy egyes vagyontárgyairól, más, belföldi jövedelmet szerzett magánszemélyt belföldi vagyonáról vagy egyes belföldi vagyontárgyairól legfeljebb évente egy alkalommal vagyonnyilatkozat tételére kötelezheti, ha az adózó adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget, vagy az adóhatóság az 51. §. (2) bekezdésében foglalt feladatai alapján indokoltnak tartja. A vagyonnyilatkozatot az adóhatóság kizárólag a jövedelemadó ellenőrzéséhez használhatja fel.”
14. § Az Art. 39. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (2) bekezdés számozása (3) bekezdésre változik:
„(1) A vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség a magánszemély következő vagyonára terjed ki:
a) az ingatlantulajdon, a vagyoni értékű jog (a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogot, továbbá a külföldiek ingatlanhasználati jogát is, - a telki szolgalom), a lakásbérleti jog,
b) a nagy értékű ingóság,
c) az értékpapír, továbbá a vagyoni értéket megtestesítő tagsági vagy részesedési jog,
d) a 200 ezer forintot meghaladó készpénz, pénzintézeti számlakövetelés - a devizaszámla kivételével - továbbá az összességében 200 ezer forintot meghaladó, szerződés alapján fennálló pénzkövetelés és összességében 200 ezer forintot meghaladó, szerződés alapján fennálló pénztartozás.
(2) A vagyonnyilatkozatban fel kell tüntetni a vagyon mennyiségét, és ha ez megállapítható, azonosító adatait, szerzéskori értékét, továbbá szerzésének időpontját és jogcímét. Az adózónak a vagyonnyilatkozatban feltüntetett vagyont az adóhatóság felhívására igazolnia kell.”
15. § (1) Az Art. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az önadózás útján megállapított vagy megállapítani elmulasztott adót - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapítása során tévedett, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja. Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be, és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja.”
(2) Az Art. 42. §-a (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az ellenőrzés a megbízólevél bemutatásával kezdődik. Az adóhatóság hivatali helyiségében történő ellenőrzés esetén az ellenőrzés megkezdésének az erről szóló értesítés kézhezvételének időpontja minősül. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti.”
16. § Az Art. 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A helyesbített adóalapot, adót és költségvetési támogatást a helyesbítéstől számított 15 napon belül az erre a célra szolgáló nyomtatványon (önellenőrzési lap) kell bevallani. A magánszemély a jövedelemadójának önellenőrzését a helyesbítést tartalmazó önellenőrzési lap benyújtásával teljesíti.”
17. § Az Art. 45. §-ának (4) bekezdése a következő j) és k) ponttal egészül ki:
[A 3. mellékletben megállapított feltételek szerint az adóhatósághoz adatot szolgáltat:]
„j) a Belügyminisztérium adatszolgáltatásra kijelölt szerve,
k) a gépjármű forgalmazásával foglalkozó vállalkozó.”
18. § Az Art. 47. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„A tájékoztatás joga a társadalombiztosítási alap és az elkülönített állami pénzalap kezelőjét is megilleti, az általa kezelt alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben. Az Országos Munkaügyi Központot és a megyei (fővárosi) munkaügyi központot a tájékoztatás joga - megkeresés alapján - megilleti arról is, hogy a magánszemélynek a munkanélküli ellátás mellett van-e kereső tevékenységből származó jövedelme és az meghaladja-e a törvényben meghatározott mértéket.”
19. § Az Art. 50. §-ának (4) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az adómérséklési, fizetési halasztási, részletfizetési kérelem elbírálására az adózó lakóhelye (székhelye, telephelye) szerinti megyei székhelyen lévő vámhivatal illetékes.”
20. § Az Art. 51. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés (4) bekezdésre változik:
„(3) Az adóhatóság az e törvényben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult a magánszemélyt személyazonosságának igazolására felhívni akkor, ha a körülmények arra utalnak, hogy adóköteles tevékenységet folytat, vagy abban közreműködik. Ha a magánszemély személyazonosságának igazolását megtagadja, ennek megállapítására az adóhatóság a rendőrhatóság közreműködését veheti igénybe.”
21. § Az Art. 54. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága az irányítása alá tartozó adóhatóságok által korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét és törvényességét a helyszínen is ellenőrizheti.”
22. § Az Art. 60. §-a a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására a 60. § (4) bekezdése szerint nincs mód, az adóhatóság 12 havi működést vélelmezve átlagadó fizetésre kötelezi. Az átlagadó alapját a 60. § (5) bekezdése alkalmazásával kell megállapítani.
(8) Amennyiben a törvényben meghatározott becslési eljárásra kerül sor, úgy a területen működő, az adózó által megjelölt érdekképviseleti szerv véleményét be kell szerezni és ha a hatóság álláspontja attól eltérő, úgy azt külön is indokolni kell.”
23. § Az Art. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az önellenőrzési pótlékot a késedelmi pótlék felének megfelelő mértékben kell felszámítani a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének, illetve a magánszemély jövedelemadója esetén az önellenőrzési lap benyújtásának napjáig. Ha az önellenőrzés pótlólagos adófizetési kötelezettséget nem eredményezett, mert az adózó adóját az eredeti esedékességkor hiánytalanul megfizette, a fizetendő pótlék mértéke nem haladhatja meg a 74. § (3) bekezdésében meghatározott mulasztási bírság legkisebb összegét.”
24. § (1) Az Art. 74. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bevallási, bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítéséért (a továbbiakban együtt: bevallási késedelem), ha az nem esik adóbírság alá, a késedelmesen bevallott (bejelentett) adó, illetőleg vagyonszerzés illetéke után a mulasztási bírság
a) 60 napot meg nem haladó késedelem esetén 5%,
b) 60 napot meghaladó késedelem esetén 20%,
c) 12 hónapot meghaladó késedelem esetén 30%.”
(2) Az Art 74. §-ának (5) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az adózó 20%-os mértékű bírságot fizet akkor, ha az előző időszak adatai alapján előírt adóelőlegét mérsékelték és ezért kevesebb adóelőleget fizetett, mint amennyit tényleges eredménye alapján kellett volna. Ugyanilyen mértékű bírságot fizet az adózó, ha adóelőlegét bejelentett, várható adója alapján a tényleges eredménye után számított adónál kisebb összegben állapították meg. A bírság alapja a mérsékelt, illetve a várható adatok alapján előírt adóelőleg és a tényleges kötelezettség alapján fizetendő adó különbözete.”
(3) Az Art 74. §-a (7) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a (7) bekezdés a következő f) ponttal egészül ki:
[Mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő:]
„e) bejelentési, nyilatkozattételi, adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása,
f) felszólítás ellenére elmulasztott bevallási kötelezettség esetén.”
(4) Az Art. 74. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A (7) bekezdésben említett esetekben a mulasztási bírság jogi személyekre és egyéb szervezetekre 150 000 forintig, magánszemélyekre 50 000 forintig terjedhet és a mulasztás ismétlődése esetén újból, az adóhiány után megállapított adóbírság mellett is kiszabható. Ha az adóhatóság az adóévben bármely, az a)-f) pontban meghatározott kötelezettség elmulasztása miatt első alkalommal szab ki bírságot, az nem haladhatja meg a mulasztási bírság felső határának 33%-át.”
25. § (1) Az Art. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóhatóság adónként, költségvetési támogatásonként az egyes időszakokra elkülönítve határozattal állapítja meg a bevallott vagy bevallani elmulasztott és az ellenőrzés eredményeként feltárt adó, illetve költségvetési támogatás alapját, az adót, a költségvetési támogatást, és az adózót az adóhiány megfizetésére kötelezi. A határozatban az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról is rendelkezni kell.”
(2) Az Art. 79. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ha a korábbi ellenőrzés eredményeként határozatot hoztak, a határozat jogerőre emelkedésétől, ha pedig az ellenőrzés adóigazgatási eljárás megindítása nélkül befejeződött, a befejezéstől számított egy éven túl - a bíróság által jogerősen megállapított adócsalás, a bíróság által elrendelt új eljárás, illetve a 53. § (4) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott esetekben lefolytatott ellenőrzés kivételével - olyan új határozat nem hozható, amely az adókötelezettséget, az adó alapját, az adó összegét, a költségvetési támogatás alapját és összegét az adózó terhére változtatja meg.”
26. § Az Art. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az állami adóhatóság a földadóról szóló törvény rendelkezései szerint a földadón kívül más adót, illetve az (1) bekezdésben foglaltakon túl más személy adóját nem engedheti el és nem mérsékelheti.”
27. § Az Art. 93. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adók módjára behajtandó köztartozás [3. § (2) bek.] jogosultja negyedévenként keresheti meg az önkormányzati adóhatóságot behajtás végett, ha a köztartozás összege eléri a 100 forintot. Ha a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az adóhatóság soron kívül is megkereshető. Az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a köztartozás jogosultja másik önkormányzati adóhatóságot keres meg behajtás végett.”
28. § Az Art. a 96. § után a következő címmel és 96/A. §-sal egészül ki:

„Egyes adókra vonatkozó különböző rendelkezések

96/A. § (1) E törvénynek a helyi adókra vonatkozó rendelkezéseit a belföldi rendszámú gépjárművek után fizetendő gépjárműadóra a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) az adót a törvény 17. § (1) bekezdésének c) pontja alapján, kivetéssel kell megállapítani,
b) a gépjármű azonosító adataiban bekövetkezett változásról a változást követő 15 napon belül bejelentést kell tenni,
c) az adókötelezettség évközi megszűnése esetén a kötelezettség megszűnését követő 30 napon belül kell bevallást tenni,
d) az adót az önkormányzatnál e célra szolgáló külön számlára kell megfizetni,
e) az adó mérséklésére a 82. § (4) bekezdése nem alkalmazható.
(2) A külföldi rendszámú gépjárművek adójára vonatkozó rendelkezéseket a 4. számú melléklet állapítja meg.
(3) A termékimport után fizetendő fogyasztási adóra e törvénynek a termékimport után fizetendő általános forgalmi adóra és a statisztikai illetékre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(4) Ha e törvény a magánszemélyek jövedelemadójával összefüggő kötelezettségről rendelkezik, azt a kifizető és a munkáltató a rájuk vonatkozó szabályok szerint teljesíti.”
29. § Az Art. 97. §-ának g), i), j), l) és o) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg a 97. § az alábbi u)-v) ponttal egészül ki:
„g) szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van a Magyar Köztársaság területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot belföldön tartózkodott,
i) telephely: a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő, szolgáltató tevékenységének helye, továbbá az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják. A helyi adók tekintetében telephelynek minősül minden olyan hely, ahol üzleti (üzemi) termelő, szolgáltató tevékenységet folytatnak,
j) kifizető: a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, a közös név alatt működő polgári jogi társaság, a szakcsoport, a társasház és a társasüdülő. A megbízót kifizetőnek kell tekinteni akkor is, ha valamely összeget közvetítő (posta, pénzintézet) útján fizet ki, kivéve, ha a közvetítő a magánszeméllyel kötött szerződés alapján a bevételt elszámolja. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátás kifizetőjének azt kell tekinteni, aki az ellátást a jogosultnak ténylegesen kifizette. Az adóköteles nyeremény szempontjából kifizetőnek minősül a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény alapján a szerencsejáték szervező,
l) munkaviszony: a Munka Törvénykönyve, illetőleg más törvény szerint ennek minősített jogviszony, valamint az üzemi jellegű munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszony és a bedolgozói jogviszony. A fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és továbbszolgáló állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni,
o) értékpapír: minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minősít, így különösen a kötvény, a részvény, a részjegy, a célrészjegy, a vagyonjegy, a letéti jegy, a kincstárjegy, a befektetési jegy, a közraktári jegy és a kárpótlási jegy.
u) hibás bevallás: az a bevallás, amelynél a 24. § szerint kijavításnak van helye, vagy a bevallás adókülönbözetet nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel,
v) ellenőrzéssel lezárt időszak: az az időszak, amelynek ellenőrzése egy-egy adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének megállapítására és bevallására irányul, és azt a megbízólevélben feltüntették. Nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak, ha az adóhatóság ellenőrzése az adózással összefüggő egyéb adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére irányul, vagy az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatta le.”
30. § Az Art. 99. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:
„(3) Ha az adóhatóság a 7/1987. (X. 25.) ÁBMH rendelkezés 4. §-ának (2) bekezdése, továbbá az 5. §-ának (2) bekezdése alapján be nem vallott és meg nem fizetett kereseti adót állapít meg, és ennek az adóhiánynak a megfizetése az adózó gazdasági lehetetlenüléséhez vezet, az adózó kérelmére a munkaügyi miniszter egyetértésével a pénzügyminiszter az adótartozást mérsékelheti.”
31. § Az Art. 1-3. számú melléklete helyébe e törvény 1-3. számú melléklete lép, egyidejűleg a törvény kiegészül az e törvény 4. és 5. számú melléklete szerinti 4. és 5. számú melléklettel.

Átmeneti rendelkezések

32. § (1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogy ha az 1991. december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság (felemelt adó, felemelt illeték), pótlék feltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
(2) Az adózónak 1991. évről adóbevallását az 1991. december 31-ig hatályos jogszabályok szerint kell megtennie, az 1991. évi adóit, költségvetési támogatásait is e szabályok szerint kell elszámolnia azzal az eltéréssel, hogy a magánszemély a jövedelemadó bevallásában a kerekítés szabályait nem alkalmazhatja.
(3) A központi műszaki fejlesztési hozzájárulást 1992. január és február hónapban az előző évi várható éves adatok alapján kell számítani. Az így számított és a tényleges összeg közötti különbözetet a március havi kötelezettséggel egyidejűleg kell megfizetni, illetve a március havi kötelezettség esedékességétől lehet visszaigényelni.
(4) Az adózó 1992-re esedékessé vált, általa megállapított, illetve fizetési meghagyásban közölt társasági adó előlegének, iparűzési adó előlegének és a társasági adóról szóló törvény, továbbá a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint számított összegének különbségéről is adóbevallást tesz 1993. február 28-ig és a különbözet összegét ezzel egyidejűleg megfizeti vagy visszaigényli.
(5) Az 1991. évi adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adózónak be kell jelentenie az 1992. január 1. napját követően alkalmazott könyvvezetés módját.
(6) Az a belföldi állandó lakóhellyel rendelkező magánszemély, továbbá az a magánszemély, akinek belföldön az Art. 39. §-ában meghatározott vagyonnyilatkozat körébe tartozó vagyona van, vagyonnyilatkozatot tesz, ha 1988. január 1. napját követően a magánszemélyek jövedelemadójának hatálya alá tartozó adóköteles bevételt szerzett. A vagyonnyilatkozatra az Art. 38-41. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. A vagyonnyilatkozatot az adóhatóság kizárólag a jövedelemadó ellenőrzéséhez használhatja fel.
(7) Vagyonnyilatkozatot az a magánszemély is tehet, aki a (6) bekezdésben foglaltak szerint erre nem köteles.
(8) Ha az adózó 1991. évi vállalkozási nyereségadó fizetési kötelezettsége, illetve az 1992. évre számított és bejelentett várható társasági adója a 3 millió forintot nem haladja meg, a társasági adó 1992. évi adóelőlegét negyedévenként, a negyedévet követő hó 20-ig fizeti meg.

Záró rendelkezések

33. § (1) Ez a törvény 1992. január 1-jén lép hatályba. E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az Art. 11. §-ának (7) és (8) bekezdése, a 20. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata, a 23. §-ának (3) bekezdése, a 31. §-ának (5) bekezdése, a 38. §-ának (1) bekezdése, a 74. §-ának (6) bekezdése, a 78. §-a (10) bekezdésének b) és c) pontja és a 81. §-ának (4) bekezdése.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a 32. § (6) bekezdése szerinti vagyonnyilatkozat benyújtásának időpontját rendeletben meghatározza.
34. § Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 14. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a c) pont d) pontra változik:
[Az egyéni vállalkozótól vissza kell vonni az igazolványt, ha:]
„c) az adókötelezettségeit az adóhatóság felhívását megelőzően legalább 12 hónapig nem teljesítette, illetve a bejelentkezési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségeinek az adóhatóság felhívása ellenére a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget,”
35. § (1) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási és társadalombiztosítási ügyekben, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, az árak megállapításáról szóló törvényekben megállapított ügyekben és az adóügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.”
(2) Ezzel egyidejűleg hatályát veszti:
a) a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 67. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint
b) az Art. 100. § (1) bekezdése.
36. § A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 47. §-ának (1) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:
[Nem jelenti a banktitok sérelmét]
„f) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség ellenőrzése érdekében az adó- és vámhatóság, illetve a társadalombiztosítási szerv írásbeli megkeresésére a számlatulajdonos pénzforgalmi jellegű bankszámlájának egyenlegéről és forgalmáról adott tájékoztatás.”

[LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1991. december 27-ei ülésnapján fogadta el.