1990. évi XXXIII. törvény az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról [LÁBJEGYZET_1] Az Országgyűlés az Alkotmány 39. §-a (2) bekezdésének végrehajtása érdekében a következő törvényt alkotja: A törvény hatálya 1. § A törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság minisztériumaiban és Miniszterelnöki Hivatalában alkalmazásban álló politikai államtitkárokra, címzetes államtitkárokra, közigazgatási államtitkárokra és helyettes államtitkárokra. A politikai államtitkár 2. § (1) A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. A miniszterelnök javaslatának megtétele előtt kikéri az illetékes miniszter véleményét. (2) A politikai államtitkár megbízatása a Minisztertanács megbízatásának megszűnéséig tart, azonban a politikai államtitkár az új Minisztertanács megalakulásáig hivatalban marad. (3) A politikai államtitkár megbízatása a (2) bekezdés szerinti időpontot megelőzően felmentése vagy halála miatt szűnik meg. 3. § (1) A politikai államtitkár elsődleges feladata a miniszter országgyűlési képviseletének elősegítése. Ennek keretében a minisztert szükség szerint az Országgyűlésen teljes jogkörben helyettesíti. (2) Ha a miniszter megbízatása megszűnt, őt az Országgyűlésen a politikai államtitkár nem helyettesítheti. 4. § A minisztert a Minisztertanács ülésén a miniszterelnök vagy az általa kijelölt miniszter helyettesíti; a politikai államtitkár a Minisztertanács ülésén tanácskozási joggal jelen lehet. A címzetes államtitkár 5. § (1) A miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök meghatározott feladat ellátására címzetes államtitkárt nevezhet ki. (2) A címzetes államtitkár megbízatása megszűnik: a) a Minisztertanács megbízatása megszűnésével, b) felmentéssel, c) a címzetes államtitkár halálával. (3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben a címzetes államtitkár az új Minisztertanács megalakulásáig hivatalban marad. A közigazgatási államtitkár 6. § (1) A közigazgatási államtitkárt az illetékes miniszternek a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. (2) Az illetékes miniszter javaslatának megtétele előtt a jelöltet az Országgyűlés illetékes bizottsága nyilvánosan meghallgatja. (3) A közigazgatási államtitkár megbízatása felmentése vagy halála miatt szűnik meg. 7. § (1) A közigazgatási államtitkár a miniszter irányítása alatt, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti a minisztérium hivatali apparátusát. (2) A politikai államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár a miniszter megbízása alapján - az Országgyűlés ülése kivételével - helyettesíti a minisztert. A helyettes államtitkár 8. § (1) A helyettes államtitkárt a közigazgatási államtitkár javaslatára a miniszter határozatlan időre nevezi ki. (2) Minisztériumonként legfeljebb négy helyettes államtitkár nevezhető ki. 9. § (1) A helyettes államtitkár tevékenységét a közigazgatási államtitkár irányítása alapján látja el. (2) A miniszter által kijelölt helyettes államtitkár helyettesíti a közigazgatási államtitkárt, ha az akadályoztatva van feladatának ellátásában. A Miniszterelnöki Hivatal államtitkáraira vonatkozó eltérő szabályok 10. § (1) A Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és közigazgatási államtitkára a miniszterelnököt nem helyettesítheti. (2) A Miniszterelnöki Hivatalban legfeljebb négy politikai államtitkár működhet. Összeférhetetlenség 11. § (1) Az 1. §-ban felsorolt személy - az Alkotmány eltérő rendelkezése hiányában -: a) másodállást, mellékfoglalkozást, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet, kivéve, ha az tudományos, oktatói vagy szerzői jogi védelemben részesülő munkavégzésre irányul; b) nem lehet tagja felügyelő bizottságnak és igazgató tanácsnak; c) a munkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem vehet fel. (2) A közigazgatási államtitkár és a helyettes államtitkár pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat. (3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak alól felmentés nem adható. Záró rendelkezések 12. § (1) Ez a törvény kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a Magyar Köztársaság Minisztertanácsa tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény 4. §-a, 5. §-ának (3) bekezdése, 6. §-ának (2) bekezdése és 8. §-a hatályát veszti. (2) Ahol jogszabály államtitkárt, minisztériumi államtitkárt említ, ezen értelemszerűen a politikai államtitkárt, illetőleg a közigazgatási államtitkárt kell érteni. (3) A törvény hatályba lépésekor államtitkári beosztást betöltő személy felmentését indokolni nem kell. [LÁBJEGYZET_1] A törvényt az Országgyűlés az 1990. május 15-ei ülésén fogadta el.